Délmagyarország, 1990. március (80. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-05 / 54. szám

10 1990. március 5., hétfő író — arcél Annus József estje a Royalban Talán még egy évvel ezelőtt sem szerepelhetett volna Szegeden Annus József. Sem az Irodalmi Kávéházban, sem máshol. A mai est így az elmúlt időszak üdítő változásainak egyik jele. Másfél évtizeden át tanúja voltam annak a küzdelemnek, melyet Annus József egy kultúraellenes kultúrpolitikával szemben — e küzdelem következményeivel együtt — vállalt. Néhány csendes hónap után újabb raport, ukáz, le- és betiltás következett. Ezekre — az amnézia veszedelmes tünetei láttán — talán nem árt emlékezni. Különösen akkor, amikor némelyek tizedannyi megpróbáltatás után próbálják mártírrá stilizálni önmagukat. Annus József nem szeret büszkélkedni azzal, amit tett — természetesnek, magától értetődőnek tartja. Mesrt írói és szerkesztői munkájában a szolgálatot látta mindig. Hét könyve jelent meg eddig: novellák, kisregények, gyermekkönyvek és egy regény, a Kánon, melyből nemrég sikeres filmet készített a televízió. Két évtizedes Tiszatáj-szolgálat után, ötvenedik évében járva a mai alkalom talán a számadás, az összegezés ideje is egyben. No meg a terveké, az írói elképzeléseké. Annus József munkáiból Dobos Kati, a Szegedi Nemzeti Színház művésze olvas föl. Szeretettel várja az érdeklődőket az est házigazdája: Olasz Sándor Nacionalizmus vagy racionalizmus? Beszélgetés Szokai Imre külügyminiszter-helyettessel Filharmóniai koncertek A Kamarabérlet C sorozat/3 hangversenye, Tatjana Nyikolajeva (Szovjetunió) zongoraestje a Tisza Szálló nagytermében ma este fél 8-kor kezdődik. A műsoron Beethoven-szonáták szerepelnek. Az ifjúsági bérletsorozat koncertje a Nagyszínházban ma délután 3 órakor kezdődik. Donizetti: -Don Pasquale című operájának keresztmetszetét láthatják, hallhatják az általános iskolások. Közreműködnek: Vajda Júlia, Gyimesi Kálmán, Egri László énekművészek. A Szegedi Szimfonikus Zenekart Molnár László vezényli. A filharmóniai iroda felhívja az A kamarabérlet tulajdonosainak figyelmét, hogy Perényi Miklós korábban március 7-ére, szerdára hirdetett gordonkaestjét 14én tartják meg a Tisza Szállóban. Színészek lakása * Szombati számunkban adtunk információt arról, hogy a Ruszt József főrendezői stalluma mellett voksoló és a FUggetlcn Színpaddá szerveződő színészek szolgálati lakásaik elhagyására kényszerülnek. Györkéi Sándor e hírünkre reagált: „Azzal a kéréssel fordulok Onükhöz, hogy az 1990. március 3-án a Délmagvaxorszáe c. napilapban megjelent „Kilakoltatják a színészeket?" c. eikkre adandé válaszomat az alábbiak szerint szíveskedjenek közzétenni : A Szegedi Nemzeti Színházból 1989. december ll-én kilépett művészek — kérelmükre — továbbra is, 1989. december 31-éig a lakásban maradhattak. A színház valamennyi művésze — így az eltávozottak Is — csak ideiglenes elhelyezést kapnak a színházi lakásokban a színiévadra, vagy a társulati tagságuk Idejére. írásban felszólítottuk az eltávozott művészeket 1990. januárban, hogy adják vissza az általuk ideiglenesen bérelt lakásokat a színháznak, melyet kevés kivétellel nem teljesítettek. A Szeged Megyei Városi Tanács V. B. Hivatal Lakás- és Helyiséggazdálkodási Osztályának színházunk jelentette a művészek kilépését, aki a szükséges írásbeli intézkedést a bérleti jogviszony megszüntetésére megtette. A Szegedi Nemzeti Színház 1990 februárban Írásban felszólította valamennyi 1989. XII. llén eltávozott művészét — akik még a színházi lakásokban laknak —, hogy fizessék be a színház oénztárába, vagy csekkbefizetési lapon az 1990. januári lakbért, melynek ez ideig nem tettek eleget. A felszabaduló lakásokat a színház igazgatósága — a szakszervezeti bizottsággal egyetértve — a vendégművészeknek és a színház új tagjainak utaltatja ki szintén ideiglenes Jelleggel. Tisztelettel: Györkéi Sándor gazdasági igazgató". — A román fél reagált-e már a magyar tiltakozásra? — Hivatalos választ még nem kaptunk. Én legalábbis nem tekintem hivatalosnak a román oktatásügyi minisztérium immár sokadik közleményét, amelyek egymásnak is ellentmondanak, s amelyek szerint nem igaz, hogy nem engednek be magyar könyvszállítmányokat az országba. Amikor tudván tudjuk, hogy például a Máltai Szeretetszolgálat két, könyveket szállító kamionja is a határon vesztegel. Enynyit a román közlemények hitelességéről. Hangsúlyozom, ezt nem is tekintem hivatalos közlésnek. Mi diplomáciai úton jártunk el, hasonló úton várjuk a választ. — Az ilyen lépések ütköznek a helsinki megállapodásokkal is... — Már korábban elmondtam, aggódom bizonyos romániai fejlemények miatt. Természetesen abban bízom, hogy végül a racionalizmus győz a nacionalizmus fölött. Azonban az utóbbi hetek történései sajnos aggodalmaimat erősítik. Nemcsak n-pvar részről merülnek föl kétségek, hanem számos mas európai állam is aggodalommal kíséri az ilyen típusú román megnyilatkozásokat. Azt, hogy Romániában igazán nem történik semmi olyasmi, ami valóban a demokratikus berendezkedés intézményi alapjait teremtené meg. És mindehhez még egy borzasztóan felfokozott nacionalista hangulat járul. Aggodalmam tehát növekszik. Legföljebb abban bízom, hogy az izmosodó romániai pártok és politikai erők képesek lesznek ésszerű irányba befolyásolni a belső politikai folyamatokat. Annak belátása révén, hogy Románia útja Európába a magyar kérdés megoldásán keresztül vezet. Ez számos nyugat-európai ország véleménye is. — Hasonló problémák látszanak körvonalazódni a német egység kapcsán. Példaként kínálkoznak a lengyel aggodalmak ... — Két dolgot előre kell bocsátanom. Az egyik: a magyar külpolitika vezérlő elve az, hogy tiszteletben kell tartani a népek önrendelkezéshez való jogát. Azt, hogy Németország jövőjéről a németek fognak dönteni. A másik viszont, hogy az önrendelkezési elv érvényesülése nem veszélyeztetheti az európai stabilitást. A lényeges kérdés az, hogy német Európa lesz-e vagy NéSzombaton Szegeden találkoztam Szokai Imre külügyminiszter-helyettessel, akit legutóbb a tévében láttam, ahol arról faggatták: milyen lépéseket tesz a magyar külügy a románjai „könyvzárlattal" kapcsolatban. (Mint ismeretes, Romániába nem engednek magyar nyelvű könyveket bevinni. A napokban ezért Szokai Imre bekérette a budapesti román ügyvivőt, hogy tiltakozzon e zárlat ellen.) E témában és sok egyébben sikerült kérdéseket föltennem a külügyminiszterhelyettesnek. metország integrálódik-e Európába. Ha ugyanis túlsúlyossá válik Németország, az — többek közt a keleteurópai vákuum következtében is — nagyon komoly zavarokhoz vezethet a kontinensen. Hiszem, hogy ezzel a német nép is tisztában van, de ez önmagában más államoknak, például Lengyelországnak, nem jelenthet garanciákat. Meg kell teremteni tehát azokat a szervezetijogi formákat, amelyek a lehető legnagyobb biztonsággal garantálják más államok szuverenitását és függetlenségét. Erre különböző lehetőségek vannak, de a fölgyorsult változások ezen időszakában aligha tudná bárki is megmondani, milyen lesz a tényleges megoldás. — Fő vonalaiban sem? Például semlegesség vagy NATO-tagság? — Egy semleges Németország föltehetően nem szolgálná az európai stabilitást. Egy NATO-tag Németország mindenképpen kiszámíthatóbb mindenki számára. A szövetségi rendszerhez való tartozás ugyanis éppúgy fegyelmező erő, mint az európai integrációba való intenzív bekapcsolódás. Amely természetesen azzal is jár, hogy az érintett ország lemond szuverenitása egy részéről. E gondolatmenetnek természetesen Magyarországra nézve is vannak tanulságai. Ha ugyanis mi semlegességünket és abszolút függetlenségünket hangoztatjuk, az részben ellentmondásban van azzal a törekvésünkkel, hogy intenzíven szándékozunk bekapcsolódni az európai integráció folyamatába. Ez utóbbi a magyar szuverenitás egy részének föladását jelenti, mindenképpen. — A nemzeti függetlenséget mindenekelőtt vallókban nyilván a szovjet kapcsolatok primátusa, a Szovjetuniónak a térségben betöltött domináns szerepével szembeni ellenérzések fogalmazódnak meg. ön hogyan képzeli el e kapcsolatok jövőjét? — Alapvető magyar nemzeti érdek, hogy egy szomszédos nagyhatalommal kiegyensúlyozott kapcsolataink legyenek. Még ha tudjuk is, hogy a jelenlegi Szovjetunió nem egy valós érdekek alapján kialakult szövetség, amiből logikusan következik, nem lehet kizárni, hogy a Szovjetunió jelenlegi formájában és felépítésében megszűnik. Ez természetesen nem zárja ki azt, hogy ezek a köztársaságok később valós érdekeik alapján valamilyen uniót létrehoznak. De ha a Szovjetunió jelenlegi formájában meg is szűnik, Magyarország szomszédságában akkor is nagyhatalmak lesznek, akár Ukrajnára, akár Oroszországra gondolok. Az pedig semmiképpen sem lenne jó, ha Magyarország ismét az egyoldalú függőségek rendszerébe keveredne. Az ország erre mindig csak ráfizetett. — Milyen lehetőségei vannak ön szerint Magyarországnak? — A magyar külpolitikának kiegyensúlyozott kapcsolatokra kell törekednie a nagy nyugat-európai és keleti erőcentrummal, ezen belül pedig e térségben a regioná/lis együttműködés kiterjesztésén kell munkálkodnia. Vagyis az európai integráción belül kiemelten kell kezelnie a regionális együttműködés lehetőségeit. Nem „felülről" és kívülről irányított kapcsolatokra gondolok, hanem egyes országok, országrészek történelmileg kialakult, kölcsönös előnyökön alapuló, hagyományos kapcsolataira, amely kapcsolatokat az utóbbi évtizedek fejleményei fölszámoltak. A szerves fejlődés eredményeként országrészek és szubrégiók között is kialakulhat a természetes együttműködés számtalan formája, amely természetes módon tenné „átjárhatóvá" a határokat. — De Kelet-Európában egyelőre gyanakvások, félelmek és nacionalizmusok birkóznak egymással... — Ezért vallont azt, hogy az alapkérdés: racionalizmus vagy nacionalizmus. A kettő között választanunk kell. Az egyes kelet-európai országok közötti verseny úgyis elkerülhetetlen az európai integrációban. De olyan konfliktuskezelő mechanizmusokra van szükség, amelyek pótolják a Szovjetunió külső hatalomként betöltött szerepét, s amelyek a verseny és együttműködés együttes lehetőségét biztosítják. Ebben teljesen egyetértek Walesával. Nem a versengéstől kell félnünk, hanem az irracionalitásról — Térjünk vissza Magyarországhoz' Vannak-e előnyeink az európai integrációs folyamatokban? — Igen. Nálunk ugyanis szerencsére nem történnek „látványos" dolgok. A tőke és az érdekelt kormányok ugyanis nem a magyar gazdaság helyzetéből indulnak ki megítélésünkben, hanem politikai helyzetünkből. A politikai váltógazdálkodás körvonalai nálunk immár láthatóak, helyzetünk jobb, mint jó néhány szomszédunké. Igaz, most a pártokban és az emberekben is domináns a „tagadási" reflex, amely veszélyeket rejt magában. Belső instabilitáshoz vezethet. Alapkérdés a választások utáni politikai stabilitás megteremtése, ami egyúttal a magyar diplomácia működésének elöföltétele is. Az igazi kérdés ugyanis nem úgy merül föl: mi mit akarunk? Hanem úgy: Európa akar-e velünk valamit kezdeni? Ehhez viszont nekünk kell megteremtenünk a tolerancián és önmérsékleten alapuló politikai stabilitás belső föltételeit. — ön 40 éves. Hogyan lett külügyminiszter-helyettes? — Amikor Szegeden leérettségiztem a Radnótiban, régész szerettem volna lenni. Nem indult azonban ilyen szak. Végül a közgazdaságtudományi egyetem nemzetközi kapcsolatok szakán végeztem és a külügybe kerültem, ahol Kelet-Európával foglalkoztam. Amikor elvállaltam a külügyminiszterhelyettesi posztot, sokan „öngyilkosnak" neveztek. Átmeneti kormányban? De az emberben van szakmai becsület is és törekvés a hasznosságra. Arra gondoltam, bármily kicsit is tudok használni, megéri. — Például? — Például a doni emlékűt ügyében. A szovjet fél mereven elzárkózott, több tárgyaláson is. Most — úgy tűnik —, hajlandóak akceptálni a magyar szempontokat... Sz. I. Holnap? Nemde inkább tegnap? Az utcafal, a téglás házoldal s a megrugdosott plakátoszlop az indulatok lerakódásának alternatív s kézenfekvő helye is. Gyűlik a felirat feliratra, vastagul az idő, mint a guanó. Szóval holnap? Mi lesz akkor? Es most mi van? Vastagul az idő, miközben fogy. A mi időnk. Ertem én, holnap. Mondom, nem felejtem el. Várok, figyelek, megjegyzek, lejegyzek, ahogy mindenki. Szóval holnap. Holnap? Dal.