Délmagyarország, 1990. március (80. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-05 / 54. szám

1 1990. március 5., hétfő i 3 A baktói parcellák, azazhogy inkább kerített porták között bóklászva pénteken délelőtt jobbára idősebb emberekkel találkoztam. „Húzták a so­rost", azaz végezgették a soron lévő kerti munkákat, ki met* szett, ki ásott, ki tényleg a sort húzta a zöldségnek, borsónak, reteknek. — Meg a salátának, a spenót­nak, a sóskának - vette számba vetésre készített magvait gaz- és fűszálat nem mutató telkén Ká­nyán Gézáné. — Ezeket kell földbe tenni. Konyhakert lesz itt idéntől Minden talpalatnyi föld­jét megpróbáljuk kihasználni többszörösen is. Csak így éri meg mostantól. Lesz másod­meg harmadvetés is. — Hobbiból? — Egy fenét. Kényszerből. Higgye el, vége a kiskertesek többségének, legalábbis vége a pázsitos földművelésnek. — Minek? — Hát annak, hogy az ud­vart vessük be fűmaggal és fe­küdjünk ki rá- A hétvégeken kevés ilyen szomszéd lesz. .4 kisemberek nem üdülni járnak a kertjükbe. Mostantól meg pláne igyekeznek megtermelni a konyhára, a spájzra valót. Nem telik a drága piacra. — Éj a megdrágult vetőmag­vakra, permetszerekre, műtrá­gyákra? — Csak a legszükségesebbe­ket fogjuk ezentúl megvenni és az olcsóbbat fagjult keresni. — Tényleg azt keresik?—kér­dezem a Zöldért Dorozsmai úti Kertész áruházában pénteken délben a vezetőt. Szekeres Lász­lót, miután vásárlóként „fellel­tároztam" árukínálatukat. — Azt keresnék, dc a? árak sajnos emelkednek. — $ választékai tudnak leg­alább biztosítani? — A korábbi évekhez ké. pest jól el vagyunk látva, s az áruk szállítása is folyamato­sabb. Legfeljebb egy-két napra fogy ki ez-az. de jön az utánpót­lás. — Kivéve például a réztar­talmú pennetezószereket. Abból csak a 116 forintos Mil­tox speciált látom, pedig ne­kem megtenné a hetven forint körüli Rezgálic is. bár az is túl drága a tavalyi forintos árá­hoz képest. „Vége a pázsitos földművelésnek" Kevesebből - többet Földben-e az élet? Meny­nyi érvényessége van ma­napság az ősi magy ar állítás­nak mondjuk egy városi em­ber számára? Mint értékeli vagy értékeli át az idő s a „gazda" a hobbikertek élet­funkcióit? S aki igazából gazdálkodik két-háromszáz négyszögölén. húsz-har­minc kilométerre panella­kásától. annak vajon mit forgat most fejébe és vetés­forgójába a gazdaságosság­ról, a befektetésről, a ha­szonról az idei kiskertsze­zon: Somogyi Kárelynd felvétele — Az országosan hiánycikk. Réztartalmú szereket aligha fog találni a környéken. Permetezni vagy kaparni? Jó kereskedő, ismeri a kon­kurencia kínálatát is. A Bartók téri vetómagboltban még Mii­tox sem volt, SándorfaKán vi­szont csak az volt a rezesek közül, ami a Zöldért Kertes? áruházában. — Egyébként mintha keve­sebb permetszer fogyna s e? nem feltétlenül rossz. Az embe­rek talán jobban számítgatják, megéri-e a permetszer. a műtrá­gva. És igazuk is van azoknak, akik a természeti szerekre és módszerekre próbálnak átállni. Beszélgetünk egy sort a bio­kertészetről, az egészségvéde­lemről. Arról például, hogy aki tél végi lemosópermetezéshe? mindenáron vegyszereket ke­res, talán nem is ismeri a fa. törzstisztításra alkalmas drót­kefét vagy a fakaparót: viszik a Ncviként: s vinnék az Agrolt-t is, de az most éppen nincs. . — Várjuk, a napokban ér­keznie kell — mondja a boltve­zető. — Az egész országot be­hálózó kapcsolataink vannak. a szállítások folyamatosak- Fe­hérgyarmattól Debrecenig ko­operálunk cégekkel, Miskolc­ról a múlt héten körülbelül egy­millió forint értékű vegyszert hoztak. Az erősen megemelt árú (1800-ról 2700 forintra!) DK 4-es háti permetezőgépek­ből nekünk még sikerült „régi áron" szerezni, s azon is adjuk el. És rendeltünk hozzájuk vé­dőálarcot is. — Egyéb gépek, szerszámok választéka? — Van minden, ami alapve­tően kell, kisgépet például 23 félét tudunk most ajánlani. Pe­dig januárban és februárban körülbelül 50 százalékkal na­gyobb volt a forgalmunk, mint más években, Növekszik a ke­reslet. de győzzük a kielégíté­sét. Fenséges és pórias árakon Sót. mint tapasztaltam. igyekeznek a vevők kedvébe járni. Abban, hogy a műtrágyákból áz idén már jóval többet adtak el. mint tavaly bizonnyal szerepe van annak is. hogy 10 kilós, könnyen mozgat­ható és beoszthatóbb csomago­lásban áll uz udvaron a kátisó (53 helyett sajnos már 62 forin­tért). az ammónium-nitrát. a szuperfoszfát, a kombinált. Összetett műtrágya. Vetőmag­ból, gumóból is van szinte min­denféle. Sárgyrépamagból öt­fajta is sorakozik a polcokon, s a dughagyma mellett ott van tasakszámra a vörös-, a póré-, a gyöngy-, a metélöhagymamag is. A salátamagok választéká­nál talán már csak a paprikáé nagyobb — bár engem kissé elriasztott, amikor a HeF F—1. „felségjelű". 290 forintos „fen­séges árát" megláttam. Hozzá képest igazán „pórias", azaz elérhető árunak számit a 25 dekás bólyi tarka szárazbab 26.10-ért. a fehér bokorbab 34.40-ért. A karósbabért, 66­ért már nem kapadozok, s a tizenöt-huszonhét forint kö­zötti virágmagos tusakokbol se sokfélét teszek a kosaramba. A csodaszép gladióluszhagymák­nak viszont nem lehet ellen­állni, itt 40forintért vehetem, a Belvárosban a nagyáruházban ugyanazt 43-ért. Igaz, ott a zöldségfélék magvai olcsóbbak valamivel. A Pázsit fúkevérék viszont mindenfelé drága, Sze­gedtől Kistelekig 230 forint kö­rüli áron (plusz-mínusz 4-5 fo­rint) adnak belőle egy kilót. Középkorú házaspár vitat­kozik rajta mellettem a kiste­leki boltban; vegyék, nc ve­gyék. Az asszony dönt: — Ennyiért nem lesz fű, ve­tünk a kisház elé is borsót — s határozott mozdulattal Jeemel egy csomag Rajnai törpe fajtát á. 22 forintért. „Leltároz" a kosárban. — Már csak dug­hagyma kell. de 45-ért nem ve­szek, majd ad a szomszéd­asszony. „ Telekocsi" Mert ebben a dráguló világ­ban n kcriszomszédok egyre jobban összefognak. Erről gvózködnek a szombat délelőtt viharos szél cibálta telkeken a dorozsmai, a szatymazi. a sán­dorfalvi határban is, akikkel csak beszédbe elegyedek. — Vetőmaggal, palántával, géppel, szerszámmal, ezzel-az­zal segítgetjük ki egymást. Csere-bere. Meg tapasztalatál­adás — hallom Jobb István­nélóI. — Megbeszéljük mindig, mit érdemes ebbe a homokba vetni és mit nem, meg hogy mi hogyan kezelve hoz több ter­mést. — Egyre több az új kertész­könyv, de drágák. Mi itt a dűlő­ben páran megbeszéltük ki mit vesz meg és körbeadjuk. Sót, akkora az összetartás, hogy ép­pen arról beszélünk, bevezetjük a telekocsi módszert — mondja Szepesimre. — Mit? — Azt. hogy összefogva já­runk ki a hétvégeken, nem min­dig mindenki a saját kocsijával. spórolni kell a benzinpénzt, mostmár nagyon drága. Hát, éppen ez az. Drágább permetszerek, műtrágyák, ve­tőmagok. közlekedés. Képződhet-e egyáltalán haszon a kiskerteken? Megfaggattam róla „gazdatársaimat". Abban még a konkrét számolások előtt egyetértettünk, hogy a jó le­vegő, a mozgás, a kiskerti ház­ban együtt lévő család, a jó szomszédok már maga haszon ebben a zaklatott világban. Ami pedig a gazdanaplók egyenle­gét illeti: sokan bizonygatták, lehet nyereséges a kertészkedés kellő beosztással, sok munká­val, leleménnyel. — Mert mi példának okáért nem visszük piacra se, átvevő­höz se a termő gyümölcsöt. Zöldségfélét. Családon, kertes ismeretségi körön beliil értéke­sítjük vagy csereberéljük, így nincs rajta kereskedelmi vesz­teségünk és nem gazdagszik senki rajtunk — teszi hozzá a „számtanpéldához" az ásott­halmi tanyán gazdálkodó ta­nárnő. Meggyőztek. A márciusi szélben, a vasárnap reggeli mí­nusz 2-4 fokban is a kertjeikben tevékenykedők azt bizonyítot­ták: földben az élet. Többféle értelemben is... Szabó Magdolna Zsolnay-módszer, balett-tagozat Petőfitelepen m mm mm mm m „Jojjon el két év múlva!" Jó két esztendővel ezelőtt történt, hogy kollegám a Petőfitelepi Gera Sándor Általános Iskolában kicsi elsősük órájára látogatott el. A látogatás apropóját az óravezetés módszere, a Zsolnay-féle eljárás adta. A tét „mindössze" annyi volt. vajon hogyan funkcio­nál e: a sokat dicsért s legalább annyit kárhoztatott módszer az élet természetes közegében, ..átlagos"gyerekanyaggal, „átlagos avagy annál rosszabb helyzetben lévó" iskolában. Két éve úgy tűm, funkcionál. ..De mi lesz a gyengébb képességű gyerekekkel, birják-e majd a tempót s a különleges megterheléseket? " •— vonta föl szemöldökét kollegám. „Jöjjön el két év múlva, s nézze meg.'" - mosolyodott el akkor Haász Jőzsefnéaz iskola igazgatónője. A két év eltelt. Az iskolában nem felejtet­ték el az újralátogatás ígére­tét. Bár nem csak az időköz­ben „nagy" harmadikosokká cseperedett gyerekek okán in­vitáltak viszont bennünket. A Gera Sándor iskola vörös téglás épületében valójában nem tesznek mást. mint meg­próbálnak szembeszállni a hely predesztináló adottságai­val, a peremhelyzet s a telep­lét kényszerűségeivel. Petőfi­telep, mint két éve, most is elöregedőben van. Tavaly mintegy hatvan nyolcadikos ballagott el, jó ha húsz kis clsós érkezett a távozó na­gyobbak helyett. Az elsorva­dás veszélye egyértelmű. Az iskola gyermekei közül cirka öt százalék vesz részt valami­lyen rendszeres, nem az iskola szervezte kulturális vagy sportkurzuson. Lépni kellett, valarpi újjal, váratlannal scsá­bítóval kirukkolni. Nos ez történt meg, hiszen az iskolában szeptembertől minisztériumi pályázat segít­ségével alapfokú táncoktatást terveznek beindítani. Az igaz­gatónő törekvéseit, mint mondja, támogatja a művelő­dési osztály s a színház is. mely utóbbinak netalán után­pótlással is szolgálhatna ké­sőbbiekben a tagozat. A tánc­oktatás délelőtti, szigorúan órarendbe illesztett metódu­sába a néptánc, a társastánc és a történelmi tánc éppúgy be­letartozna, mint a balett. Ugyanakkor az új tagozat el­képzelhetetlen „kísérd" tan­tárgyak nélkül. A gyerekek a tánc mellett franciát, szolfést és hangszeres zenét is tanul­nának. „Múvészetértó, érzékeny gyerekeket szeretnénk ne­velni" — mondja Haász Jó­zsefné. — „A lány, lány le­gyen, könnyed, bájos és fi­nom; a fiú határozott, udva­rias s férfias." S ami a lényeg: a meghívás nemcsak a telepi gyerekek felé szól. Örömest várnak az iskolába a telep túl­oldaláról érkező városi gyere­kéket is. Szeged több iskolájában al­kalmazzák jelenleg is a kom­munikatív szituációk megol­dására különösen nagy hang­súlyt fektető Zsolnay-mód­szert. Csikósné Monostori Er­zsébet harmadik éve vezeti így kis osztályát, nála kellene szemrevételezni a gyengébh Nagy László felvételei képességű, a programba fél­úton bekapcsolódó gyerekek helyzetét. Mint egykori szak­mabéli jól tudom, a gyorsan elröppenő 45 perc mindenre nem alkalmas. Fontos azon­ban. hogy a két éve útra in­duló tucatnyi gyermek közül egy sem maradt le, nem volt bukás. Pedig a kis szöszke vasárnaponként téglát rak. hogy zsebpénze legyen. Lendületes, az egész osz­tályt egyszerre munkába kap­csoló, szakszóval frontális be­vezetés alatt, láthatóan há­rom csoport különült el egy­mástól: jók, közepesek, gyen­gébbek. Az utóbbiak között van háromszor bukott, elvileg a hatodik osztályba érdemes fiúgyermek; erdélyi román is­kolából jött, nagy hama szemű fiúcska, s folyvást mo­solygó cigánylurkó, kinek jó ideig minden szófajta határo­zatlan számnév. A mosolyogni való tévedéssorozat azonban nem kedvetleníti el. Javít, igyekszik. Tanítónőjük úgy mondja majd az óra után, hogy ez a módszer mindenekelőtt a gyerekek kudarcélményét igyekszik kiküszöbölni. „Té­vedni lehet, csak javítsd ki!" — hangzik majd el az órán. Haász Józsefné igazgatónő mesélte, hogy valaki azt java­solta, mérjék le a Zsolnay­módszerrel s a hagyományos módon tanuló gyerekek tu­dásszintjét elsó osztályban ka­rácsony tájékán. Ó ellenke­zett. Ezek a gyerekek nem többet, hanem mást tudnak. Tudják, hogyan iratkozzanak be a könyvtárba, hogyan fo­galmazzanak meg farsangi hírt, avagy személyre szóló meghívót, tudják, mi az hogy főszerkesztő, predikatív szer­kezet, de írni s olvasni nem hamarabb tanulnak meg. Úgy mondják a program al­kalmazása megszállottságot követel az alkalmazó pedagó­gustól. Csikósné Monostori Erzsébet azonban cáfolja ezt. — Szó sincs róla. S ha a módszer kezdetben ugyan igen szigorú s határozott, ké­sőbb fokozatosan „elengedi a kezem", mindinkább önma­gamat adhatom... Láthatóan a gyerekek is. Felszabadultabbak, játéko­sabbak, mint hasonló korú társaik. A háromszor bukott kisfiúval például korábban „mindent" megpróbáltak ta­nítói. Nem sok sikerrel. Ó ugye hátrányos helyzetű s gyengébb képességű. Itt, eb­ben az osztályban — látom — örömmel, lelkesen dolgozik. A többiek is befogadták. Nem kényszer a tanulás, va­lami más. Igazából néhány év múlva neki kellene elmesél­nie, hogyan is élte meg a váltást. Dal. ' %

Next

/
Thumbnails
Contents