Délmagyarország, 1990. március (80. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-30 / 75. szám

5 1990. március 23., péntek Szombaton a Forrásban Vállalkozók fóruma A vasárnapra meghirdetett menedzserkupa jó lehetőséget kínál arra, hogy ne csak focizzanak, sportoljanak a Szegedre érkező vállalkozók, hanem „dolgozzanak", tárgyal janiik is. Március 31-én, szombaton este — 19 órakor — a Forrás: Szállóban vállalkozói fórumot rendez a kupát szervező Sport és Videó Manager Kft. Az est díszvendége Sütő Dezső, az APEH elnöke. A vállalkozókat többek között Pintér Ferenc, Morvái Ferenc és Maeh Gyula képviseli. A fórum témája a vállalkozási formák mai lehetőségei, az adózás rendszere és az idei gazdasági év értékelése. Meghívó a 23-083-as telefonon igényelhető. Szeged Táncegyüttes, budapesti vezérléssel Igen nehéz manapság eligazodni a szakszervezetek dzsungelében. A régi struktúra felbomlott, s jóllehet az új formák demokratikus úton jöttek, jönnek létre, a szálak úgy futnak különböző csomópontokba, hogy az érdekek, érdekellentétek néha teljesen kivehetetlenek A szakszervezeti vagyon és a szervezethez tartozó kulturális intézmények költségvetése körüli kérdésekről néhány héten belül döntés születik. Addig érjük be a kérdőjelekkel. A Szeged Táncegyüttes évtizedekig a Szakszervezetek Csongrád Megyei Tanácsához tartozott. Innen kapott 250 ezer forint évi támogatást. Ez a pénz sok-sok kézen át jutott el az együtteshez. Az. állami kulturális alapból a Művelődési Minisztérium osztott a SZOT-nak, az továbbosztott a pénzből a megyei szakszervezeteknek, s a megyék ebből az összegből támogatták meg a helyi kulturális intézményeket. Most, hogy a megyei szakszervezetek megszűntek; az intézmények — így a Szeged Táncegyüttes is. — közvetlenül a-SZOT helyett alakult Szakszervezetek Országos szövetségéhez tartoznak. Ennek székhelye pedig, mint tudjuk, Budapesten van. A két helyi tanács természetesen továbbra is támogatja a csoportot, az új helyzet azonban újabb bonyodalmakat okoz az együttes életében. Nagy Albertet. a Szeged Táncegyüttes vezetőjét kérdeztük : — Meggyőződésem, hogy Budapestről nem lehet vidéki intézményeket irányítani. Elegem van a Pestcentrikusságból. Az együttes neve is Szeged, s itt, ebben a városban, Csongrád megyében élünk és dolgozunk. A városi és a megyei tanács évente 250—250 ezer forinttal támogat bennünket. A költségvetésünknek persze így is csak egyharmada állami pénz, a másik egyharmada bevételekből jön öszsze. A harmadik harmadot pedig a táncos gyerekek és fiatalok szülei fizetik be a kasszába tandíj formájában. Félő. ha Budapesten lesz a központunk, a bevételünk is a fővárosba, a központi szakszervezeti kalapba vándorol, s a régi jó módszer szerint majd egy lerobbant kulturális intézményt támogatnak meg belőle. — Ha jól értgm, az együttes szívesebben tudná gazdájának a megyei szakszervezeti szövetséget. Róluk viszont tudjuk: egyelőre a létükért harcolnak, nincsenek abban a helyzetben, hogy az együttes fölött babáskodjadak. " , — Az országban három megyében alakult át az szmt megyei szakszervezeti szövetséggé- Zala, Vas és Csongrád megyében. A szövetség alulról épitkező szervezet, jelenleg központi támogatást nem éjvez. Az eddigi intézményeit elvették tőle, és azokat az országos szövetséghez kapcsolták. — Ügy tudom, az együttes állami támogatása mindenképpen az állami kulturális alapból származik. Nem lenne jobb, ha a pénzt minden kitérő nélkül, közvetlenül az intézmény kaphatná meg? — Ez nem ilyen egyszerű. Az épület, amiben dolgozunk, az országos szakszervezeti vugyon része. Ha nem az országos szövetség a gazdánk — vagyis nem tőle kapjuk a támogatást, a szakmai irányítást —. akkor bérelnünk kell a helyiségeket, s meg kell váltanunk a 3 millió forintot érő ruhatárat. Mi a megyei szövetséghez szeretnénk tartozni, és természetesen a városhoz. Jó lenne már végre, ha a város is beleszólhatna a nemzetközi néptáncfesztivál programjába. S azokat az együtteseket hívhatnánk meg, akiket a város, a megye szeretne. nem pedig, akiket a pesti' központ kijelöl! Szeretnénk például Szeged testvérvárosainak együtteseit a fesztiválon felléptet— Aiz utaztatást hogyan szervezték eddig? — Nem válogathattuk meg a külföldi partnereinket sem. Ahova küldtek bennünket, oda mehettünk. Ha egy fesztiválon összeismerkedtünk egy másik együttessel, nem hívhattuk meg a csoportot Szegedre, mert nem volt jogunk hozzá. Ezért szerveztük meg egy évvel ezelőtt a szegedi nemzetközi ifjúsági tánctalálkozót. Ide azokat az együtteseket hívtuk meg, akiket mi akartunk, de a programot saját zsebből finanszíroztuk. Cserekapcsolatokat létesítettünk, s idén mi is megyünk Belgiumba, Finnországba. Olaszországba, Törökországba és kétszer az NSZK-ba. Természetesen az utaztatás és a vendégek fogadása a szülők zsebét igencsak megterheli. Ügy érzem, nekünk nemcsak az a feladatunk, hogy a táncosokat felléptessük, utaztassuk, • hanem az is, hogy a magyar . tánchagyományokat, az értékeket továbbadjuk. A 12 csoportból álló együttes keményen megdolgozik a szereplésekért, ezért a gyerekek megérdemlik, hogy időnként a világnak is megmutathassák tudásukat. . — Minden nehézség ellenére úgy tűnik, ét és dolgozik az együttes. A társadalmi mozgás, az átszervezések nem gátolhatják meg hosszú távon a munkánkat. Ügy hiszem/ közös érdekünk, hogy egy 800 tagú együttes ne essen áldozatául az egyébként általában előremutató törekvéseknek. Egy biztos, nekünk Szegeden és Csongrád megyében vannak feladataink. Bármilyen helyi intézménytől szívesen vesszük a támogatást, az irányítást. Hangsúlyozom, nem kívánunk budapesti, központi vezérléssel dolgozni. Pacsika Eniilia * A Szeged Táncegyüttes és az ülíési Fonó táncegyüttes közös műsorát április 2-án, hétíön este 6 órától láthatja az érdeklődő közönség "a nagyszínházban. Lenin a múzeumba megy Furamód e két szobor sorsa összefonódik. Nemcsak azért, mert Pincsuk és Taurity Sztálin-díjas szobrászok Tápai Antal által reprodukált müvének bronza néhány évvel később a most lebontott Kiss Istvánféle szobor testébe vándorolt, hanem azért is, mert ez utóbbi éppen elődje pótlására készült. De vegyük csak sorjában a szobor történetének eseményeit! A szegedi városi tanács 1962. március 27-én határozta el; olyan emlékművet állít, amely az eltávolított szobor helyett „alkalmas arra, hogy Lenin történelmi nagyságát megfelelően szimbolizálja". Hamarosan pályázatot "hirdettek, a szobor megformálására Kiss István, Konyorc'sik János, Makrisz Agamemnon és Mikus Sándor meghívásával. Eredetileg a Sajtóház elé került volna, csak később változott meg a helyszín, a Rákóczi térre. Innen Madarassy Walter nőalakját — ma a Kockaház utcában van — távolították el a Lenin-szobor miatt. A szobrot 1967. november 5-én avatták ünnepi külsőségekkel. Ekkor a noszf 50. évfordulója volt. Szirmai István avatta föl szegediek ezreinek jelenlétében. Közel negyedszázados köztéri szereplése során ezt a szobrot éppúgy megszoktuk, mint bármely más köztéri monumentumot. Talán sohasem vettük alaposabban szemügyre, így a szobrász szándékait, közlendőit sem vehettük észre. Azt hiszem, tanulságos a korabeli vélekedéseket, magyarázatokat fölidézni, A szerző — Kiss István Kossuth-díjas szobrász, számos hazai köztéri szobor, errtlékmű alkotója — erről a művéről igy vallott: „kezdettől arra törekedtem, hogy kiemeljem a sablonokból, a megszokottból Lenin alakját, valamilyen gondolati elemet jelenítsek meg, de úgy, hogy az legyen csak szimbólum. így alakult ki bennem a hasonlat: ha Leninre gondolok, a láng jut Mire e sorok megjelennek, már valószínű, hogy „indulóban" lesz Kiss István szegedi Lenin-szobra. Lebontják. Legutoljára — ha jól tudom, '1960-ban bontottak le Lenin-szobrot Szegeden, ekkor a Sajtóház előtt fölállított Lenin—Sztálin szoborkettőst söpörte el a köztérről a politika módosulása. eszembe. Ezt próbáltam a szegedi emlékműben megvalósítani. Ennek a szobornak a formája is a lánghoz hasonlít, amelynek magva van, s amelynek lobogását is megpróbáltam érzékeltetni. Arca derűs, a nagy cselekvés utáni lassan feloldódó feszültséget nyugalom váltja fel, két kezét leereszti a test mellé. Az az állapot ez, amikor az ember elkészült valami munkájával, müvével és hátralépve elégedetten megnézi, szemléli ..." Ehhez alig kell kommentár. A történelem nagy tanítómester. De szemelgessük tovább az idézeteket. Az egész teret leburkolták, Lenin alakját téglatest alakú, a járószint fölé emelkedő posztamensre rakták. Ez az építészeti megoldás volt hivatott biztosítani — idézem Csap Erzsébettől, aki a Lenin-szoborról írt tanulmányt — hogy „Lenin álakja a város életébe mintegy bekapcsolódva a sétáló tartásban, karját leengedve, életközeiben a mindenkivel törődő embert hozza elénk." Ehhez sem. kell semmit hozzáfűzni, mint ahogyan a Délmagyarország akkori lelkes hangú tudósítója megjegyzéséhez sem, miszerint: „A szobor a biztos, igaza tudatában cselekvésre kész Lenint, a szocializmus fényes erényét diadalra .vivő embert állítja elénk". Ma, a történet végkifejletének ismeretében könnyen ironizálunk az. idézetek fölött. Végső soron ezek mögött politikai és értékdiktátum rejlik. Ha mindkettő megváltozik, vagy változóban van, ákkor törvényszerű, hogy ezek szimbólumai ellen lép föl a hatalom, vagy a köz. E sorok íróját a város félezernél több köztéri szobra, emlékműve sorsának fölkutatóját a türelmetlenség zavarja leginkább. Tucatjával sorolhatnám a példákat a politikai, vagy értéktürelmetlenségből elpusztított szegedi szobrok, emlékművekkel kapcsolatban. Csak egyet, a legfájóbbat: Aba Nóvák Vilmos Hősök kapuja-freskóit említem. Továbbá: köztéren az emlékmű korjelző momentum, történelmi távlatból a most negatív érték is érték az utókor számára. A most lebontott I*enin-szobrot dokumentálni kéli szakszerű szempontok szerint, kordokumentumként meg kell őrizni az utókor számára. Eltávolítása a föntiekből levezethetően is megérthetőVégezetül tegyék mérlegre „értékeit". Kétségtelen, hogy ez a Lenin-ábrázolás a korabeliek szürke átlagába sorolható. Temesi Ferenc a Por-ban „a mindenkori tanácselnök szobrá"-nak minősítette. A föntebb idézett, sematikus egyszerűsitésű propagandaelemek végső soron beleérthetők a szobor jelképvilágába. Ezekért mond ítéletet fölötte a jelenkor* Emlékműként azért sem kell könnyeket hullatnunk érte, mert a mögötte levő épülettel, a kialakított hatalmas, sivár térséggel rosszízű makettszemléletet jelenített meg. Ugyanakkor „értéke", hogy ez az emlékmű tipikus példája a hatvanas évek köztéri - propagandájának. Bölcs döntés, hogy a szakszerűen lebontott Leninszobrot a múzeum őrizze. Ha valaha lesz elegendő p>énz és akarat, akkor valahol, az ország alkalmas helyén létre kellene hozni a „szocialista építés" monumentumainak rezervátumát. Tóth Attila Erdélyi püspök beiktatása Tőkés László temesvári lelkészt, a nagyváradi központú, Királyhágó-melléki református egyházkerület új püspökét május 3-án iktatják be hivatalába. A kolozsvári központú református egyházkerület ugyancsak püspokválasztás előtt áll, melynek lebonyolításáról az egyházkerület április 20-i közgyűlésén döntenek. Hangversenyek A Mai magyar zene hete következő programja a növendékhangverseny, ma este 6 órakor kezdődik a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola szegedi tagozata nagytermében (Lenin krt. 79 ). A koncerten közreműködnek Szeged és Csongrád megye zeneiskoláinak növendékei, valamint a Tömörkény István Zeneművészeti SzakköA

Szegedi Városi Tanács március 22-i végrehajtó bizottsági ülésének hatarozata alapján „utasítja az érintett ágazati szakigazgatási szervet és a pénzügyi osztály vezetőjét, végezzenek vizsgálatot, és tegyék meg a szükséges intézkedéseket: a Vidám Park és a Vadaspark összevonása, az úttöróház el'helyezese (a Bartók Béla Művelődési Kozpont épületében), az ifjúsági iroda megszüntetése, a Sptortszékház gazdaságosabb hasznosítása érdekében." (Legkésőbb május 31-éig.) Megszüntetni, átszervezni, összevonni! E határozatot ma kell(ene) megerősiteni(ük) a városi tanács ülésen köztudott felelősséggel döntő tanácstagoknak, mert: az állami támogatások rendszerének kormányszintű megváltoztatása a tanácsi költségvetéKölyökjog vagy gyermekellenesség ? „A gyermeknek legyen meg minden lehetősége. hogy játszhasson és szórakozhasson: ezek a tevékenységek feleljenek meg a nevelés által kitűzött céloknak: a társadalom és a hatóságok igyekezzenek előmozdítani ennek a jognak az élvezetét... A gyermeknek minden körülmények között az elsők között kell védelemben és segítségben részesülnie." (Kivonat az ENSZ 1959-ben kelt gyermeki jogok nyilatkozatából.) sek saját erejű kigazdálkodasát irányozza elő. Ennek következteben a radikálisan megcsappant városi büdzsé kiadásait a „szükséges" takarékosság jegyében csökkenteni kívánják a Szeged mindennapjait irányító, kinevezett pénzügyi szakemberek. Számszakilag mi sem egyszerűbb, mint — a legkisebb ellenállás irányában — megfaragni azon tételeket, melyek a jelen gazdasági helyzetben (a legalábbis javaslattevők szellemében) luxusszámba mennek. Ilyenek: a kulturális, spvort és nem utolsósorban ifjúságpolitikai célokat szolgáló pénzeszközök. (Évente sok-sok millió, mely ugyebár a járda, vagy a lakásépítést — sőt, az orvosi ellátás mármár tragikus szinvonaltalanságának javítását — szolgálná.) Kérem tisztelettel, ha az ifjúságra, a város adófizető polgárainak gyermekeire költött pénz haszontalan célokat szolgál, akkor meg merem kérdezni" vajon hol szúrtuk el? Bizonyára mindennek megvan a maga oka és okozata. Ezért sem veszem a bátorságot, hogy at,tól tartsak: a Szegeden és 'környékén élő 75 ezer iskoláskorú gyerek (főiskolás) majd úgy tart el bennünket öregségünkre, ahogy mi tesszük ezt most velük... Feltételezem viszont, hogy miként, a tanács p>énzügyi szakemberei nem kívánják megkurtítani a társadalmi temetésekre fordított keretet, úgy nem kellene a jövő generációinak jelenét megrövidítő intézkedest szorgalmazniuk. Mikor e sorokat írom, még él bennem a remény: néma működő intézményeket (lásd: volt úttörő- — ma kölyökház) áldozzák fel a működésképtelenség oltárán. A maximálisan kifacsart, munkabíró városlakók talán „sikeresen" megnyerhetök az egyre inkább eluralkodó kultúra- és müvészetéllenességnek, de ha ez az oktatásnevelés terén ifjúságellenességbe csap át, majdan együtt ízlelhetjük a következmények keserű levét. A tanács ma nyilván felelősséggel dont a költségvetés terheiről, s a közelitávolabbi közös jövőnk felől... Varga Iván zépiskola tanulói. Fritz Rolf, Kiss Attila, Kószó Gábor, Labanov József, Laczkó Norbert, Takács Tibor, Török György és a Zeneművészeti Szakközépiskola vonószenekara. Vezényel: Aracsi László. Felkészítő tanárok: Huszár Lajos és Nagy Zsolt. A Éneklő ifjúság kórushangverseny-sorozat mai koncertje délután 4 órakor kezdődik a Deák Ferenc Gimnáziumban. Közreműködnek: a Szirmai iskola Kicsinyek kórusa és énekkara (vezényel Nemes Éva), a szentesi Petőfi Sándor iskola énekkara (Kocsis Györgyi), a makói Bartók Béla iskola énekkara (Farkasné Gilinger Ildikó), a csongrádi ének-zenei iskola énekkara (Kocsis Istvánná), a szegedi Rókusi 1. sz. iskola Kodály kórusa (Kalmár Ferencné), a hódmezővásárhelyi Liszt Ferenc Zenei Altalános Iskola énekkara (Győri Sára), a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola I. Sz. Gyakorló Általános Iskolájának Bartók kórusa (Erdösné Fagler Erika), a kisteleki II. Rákóczi Ferenc iskola énekkara (Balogh Irén). Az összkar Kodály— Berzsenyi: A magyarokhoz című művét adja elö. Vezényel: Nemes Éva.