Délmagyarország, 1990. március (80. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-23 / 69. szám

1990. március 23., péntek 62 (Folytatás az 1. oldalról.) Kiderült, a két-három hét múlva bejegyzendő alapítványt már többen is támogatják. Időkőzben azonban cégbírósági bejegyzés előtt áll, más helyi és hasonló célokért létrehozott alapítvány is: n Medosz a mezőgazdasági dolgozók gondjain kíván majd hasonló módon enyhíteni. Nagy vitát kavart az elmúlt hónapokban megindult privatizációs program is— A már átalakult vállalatok körében több törvénysértő formaváltás is akad. A dolgozókat a legtöbb helyen igyekeznek kihagyni ebből a folyamatból, márpedig a szakszervezet határozott véleménye, hogy a munkavállalókat is tulajdonossá kell tenni, nemcsak azt a vezető-, menedzserréteget, amely az ABMH jóvoltából hatalmas prémiumokat vehetett fel az elmúlt években, s így most van tökéje arra, hogy részvényeket vásároljon — háborodott fel az egyik küldött. Ugyancsak tanulságos a gabonapiacról jött résztvevő története is: — A MÉM szinte parancsba adta, hogy a gabonaforgalmi vállalatok alakuljanak részvénytársasággá. Szerencsére a Csongrád megyei vállalat vezetői nem urgottak be, levélben köA Néppárt szerint Zöltélt, csak a dolgozókkal és a szakszervezettel egyeztetve kívánnak majd átalakulni, ha arra megérnek a feltételek. A minisztérium néhány nap múlva lefújta az országosan kudarcba fulladt akciót. Az nem lehet vita tárgya, hogy a hatalomátmentés igazi lényege a tulajdon megragadása, a közeljövőben ez a folyamat újra minősiti majd a szakszervezeteket is, hiszen a dolgozók • érdekének képviselete soha sem volt ilyen fontos, mint most. — A cégek igazi tulajdonosai csak az ott dolgozók, lehetnek! Semmilyen más megoldással nem tudunk egyetérteni. Meg kell hitelezni a részvényjegyzéshez szükséges összeget a dolgozóknak — mondottá Dobóczky Károlyné. A ma még nyolcvanszázalékos állami tulajdont az elkövetkező években radikálisan csökkenteni szeretnék. De nem mindegy, hogy a munkavállalók milyen tulajdonarányt tudnak megszerezni. — Az ország újrafelosztása most van folyarfiatban. Elsősorban szakszervezeti feladat, hogy a dolgozók milyen arányban lesznek képesek tulajdonosi éidekeiket érvényesíteni. A 2 ezer milliárdra becsült állami vagyont csak igazságosan szabad megreformálni. R. G. Elsődleges az egyéni tulajdon A politikai pártok és a Délmagyarország közti megállapodás értelmében a Választási kampány során minden. Szegeden jelöltet állító pyírt egy — általuk megjelölt — nagygyűléséről tudósítottunk. Ezek sorából a Magyar Néppárt — a közte és Tóth Károly közt lezajlott, lapunk hétfői számában részletesen ismertetett események miatt — kimaradt Az esélyegyenlőség biztosítása érdekében (a nagygyűlési tudósításainkhoz hasonló terjedelemben) ezúttal a dr. Kovács Kálmánnal, a Néppárt megye kampányfőnökével készített interjút adjuk közre. — A Magyar Néppárt két jogelődje — mondja dr. Kovács Kálmán — az 1939ben, Makón megalakult Nemzeti Parasztpárt, valamint az 1956-ban létrejött Petőfi Part. A Magyar Néppárt jelenlegi neve kifejezi azon törekvéseket, melyeket elódpúrtjaink nagyjai — Illyés Gyula, Veres Péter, Kovács Imre, Bibó István — fogalmaztak meg. A magyar nemzeti kultúra és nemzeti identitástudat erősítését ezzel a névváltoztatással is érzékeltetni szeretnénk. — Milyen értékek állnak a párt programjának középpontjában? — A legfontosabb értékek: a család, mint gazdasági és kulturális értékeket egyaránt teremteni tudó alapegység; a kerésztény erkölcsiség; a következetesen vállalt magyarságtudat; a korlátlan, teljea lelkiismereti és vallásszabadság. Itt jegyzem meg, hogy pártunk programpárt, s nem világnézeti párt. — Gazdasági programjuk miben egyezik és miben különbözik a kisgazdákétól? — Gyökeresen át kell alakítani a tulajdonviszonyokat; a legkülönbözőbb formákban működő gazdasági egységek elvezzenek teljes esélyegyenlőséget! Mindenféle — gazdasági/ politikai — kiváltságot elvből ellenzünk. Elsődlegesnek tekintjük az egyéni tulajdont, ugyanakkor lehetségesnek tartjuk az önkormányzatok, kisebb közösségek tulajdonát és más tulajdonformákat is. Meg kívánjuk valósítani a vállalkozások, az egyéni kezdeményeeések szabadságát. Követeljük 1947-es és 1967-es állapotok alapján a tulajdonjog viszszaállitását! Ugyanakkor valljuk, hogy ez nem járhat egvütt a jól működő téeszek szétverésével, s a földtulajdon visszaállítása nem lehet spekuláció tárgya. (Földet külföldi állampolgár ne vásárolhasson.) Az kapja Vlszsza földiét, aki meg iá kívánja művelni; aki nem, attól reális áron vásárolják meg, vagy megfelelő járadékot kapjon érte. A helyi közösségek szabadon dönthessenek arról, hogy a fen tiek közül melyik formát választják. — Országos listaikat öszszekapcsolták a Vállalkozók Pártjának listájával. Milyen szintű közeledést, együttműködést jelent ez a két párt között? — Együttműködünk a Vállalkozók Pártjával helyi szinten is. Mi támogatjuk az. ő Csongrád megyei képviselőjelöltjüket, ők pedig a mi Csongrád megyei területi listánkat. — A Magyar Néppárt centrumpártnak tartja magát. Milyen a viszonya a többi párthoz, esetleges koalíciós partnereikheb? — Valóban centrumpárt vagyunk; természetes szövetségesünknek tekintjük az MDF-et és a KDMP-t. Programunk e pártok programjaihoz áll legközelebb, koalícióról csak az első forduló után érdemes beszélni. Helyi szinten egyébként konkrétan együttműködünk a Nemzeti Kisgazdapárttal, s az FKGP-vel is jó a viszonyunk. Ugyanakkor határozottan kijelentjük, hogy az MSZMP-vel való együttműködésnek még a gondolatát is elutasítjuk. (Azért hangsúlyozzuk , ezt, mert a DM március 20-i számában az MSZMP nagygyűléséről megjelent tudósítás szerint Szűcs Ervin lehetséges szövetségesnek tekinti a Néppártot.) Sem a marxistákkal,' sem a hatalomra gátlástalánul törekvő antisztálinista, antimarxista újbolSevikokkal nem vállalunk! semmiféle közösséget. Elutasítjuk a diktatúra minden formáját. Következetesen fel kívánunk lépni a világ bármely táján élő magyarság érdekében; példa erre kisteleki szervezetünk által a március 21-én este rendezett néma, gyertyás felvonulás — a marosvásárhelyi atrocitások elleni tiltakozásul. S. I. vész a lap kiadásával jelenleg foglalkozó Hírlapkiadó Vállalat. A társaságba külföldi tulajdonosokat is be kívánnak vonni, s már megkezdődtek a tárgyalások. Olyan külföldi cégeket keresnek, amelyek nem veszélyeztetik a lap jelenlegi irányvonalát. Azzal számolnak, hogy a gazdasági társaság fél éven belül megalakul. A Népszabadság vagyonának felértékelése megtörtént, a szakemberek 2(W millió forintban állapították meg értékét. Ezt a va gyónt kapta meg a Szabad Sajtó Alapítvány, s ezt fogja bevinni a társaságba tőkehozzájáruláskérit. Ameny nyiben a társaság eredményesen működik, a nyereségből fizetett osztalékból a/, alapítvány támogatni kívánja a gazdaságilag nem önfenntartó lapokat, valamint állás nélkül maradt sajtódolgozókat. (MTI) Á fogyasztók nevében Nemzeti, vallási, társadalmá-politikai hovatartozást nem tekintve, mindannyian (pénz) fogyasztók vagyunk ... Állampolgárként, alanyi jogon meg kell fizetnünk a mindennapi kenyérért és drágállhatjuk az árakat. Ha a változások korát éljük is, fogyasztói státusunk megmarad; a velejáró reményeinkkel együtt, melyek piacgazdaságról, jobb és még jo^b megélhetesről szólnak. Napi gondjaink megoldását csak a pártoktól várni balgaság. Továbbra is szükségünk lesz független érdekvédelmi szervezetekre. A Fogyasztók Országos Tanácsa azonkívül, hogy évente kiosztja a „Fogyasztók Kiváló Boltja" címet az arra érdemesnek ítélt egységeknek, a fogyasztók nevében küzdeni kíván ez infláció, a feldolgozó vállalatok lobbyjai, a tisztességtelen gazdasági tevékenységek árnövelő hatásai ellen. Ezért javaslatokat teSf, konzultál a kereskedőkkel, a termelőkikel és a feldolgozók érdekcsoportjaival, s részt' vesz a Páriament kereskedelmi 'bizottságának ülésein. Munkájához folyamatosan információkat gyűjt a lakosság életszínvo-. nalának alakulásáról, a kormánytól pedig a kereskedelmi törvény módosítását — u fogyasztók érdekvédelmi törvényének kidolgozását és' foganatosítását követeli. Az 1989-ben a népfront kötelékéből kivált, megújult szervezet tegnapi megyei sajtótájékoztatóján így ószszegeződték törekvései; „— Ügy Véljük, hogy a jelenlegi gazdasági körülmények között is javíthatók a legszegényebb lakossági rétegek életkörülményei, csökkenthetők megélhetési terheik. Munkánkkal ezt kívánjuk elősegíteni." (varga) Katolikus óvodák w Átalakul a Népszabadság Külföldi tulajdonost keresnek '" Lemond a Magyar Szocialista Párt a Népszabadság napilap tulajdonjogáról, azt 'átruházza a megalakult Szabad Sajtó Alapítványra A párt nem tkivánja saját lapjaiként felhasználni az újságot, az a célja, hogy a Népszabadság szocialista szellemű, demokratikus néplappá váljon — jelentette be Nyers Rezső, az MSZP elnöke csütörtökön az újságírószövetség székházában. Elmondta, hogy az MSZP alakuló kongresszusa óta lényegében a Népszabadság már független napilapként működik, az MSZP elnöksége nem avatkozik irányításába és kinyilvánította bizalmát a jelenlegi szerkesztői gárda iránt. Tisztában vannak azzal, hogy mindez kockázatokkal jár. De amennyiben a Népszabadság nyereséges üzleti vállalkozásiként növelni tudja példányszámát, az kedvező a szocialista pártnak is, hiszen a lap továbbra is megjelenteti többek között a párttal kapcsolatos írásókat. Eötvös Pál, a Népszabadság főszerkesztője beszámolt arról, hogy az alapítvány részvételével hamarosan gazdasági társaságot hoznak létre, amelyben részt Gyulay Endre megyés püspöktől kaptunk tegnap egy levelet, amit közreadunk: „Kedves Szülők! Lassan elérkezik annak a lehetősege, hogy katolikus óvodát (vagy óvodai csoportot) és katolikus általános isikolát (vagy osztályt) indítsunk. Kérem azokat a szülőket, akik gyermekeiket katolikus óvodába szeretnek beíratni, hogy ' nevüket, címüket, gyermekük nevét, korát egy héten belül a Püspöki Hivatalnak (Szeged, Pf. 178.) írják meg. Lehet, hogy lakásuktól kissé távolabb lesz az óvodai lehetőség, erre ia számítsanak. E jelentkezés még csak felmérő jellegű, ennek tudatában lesz módunk a végleges döntést meghozni. E döntés előtt megbeszélésre meghívjuk a szülőkét. Kérem azokat a szülőket, akik gyermekeiket katolikus általános iskola első osztályába szeretnék járatni az idei ősztől, hogy nevüket, címüket, gyermekük nevét egy héten belül szintén a Püspöki Hivatalba (Szeged, Pf. 178.) írják meg. Ez még nem beíratás, a jelentkezések összesítése után a döntéshez megbeszélést tartunk. Es végül kérem mindazokat a szülőket, akik általános vagy középiskolás 'gyermekeiket katolikus iskolába szeretnék küldeni Szegeden, •igvancsak írják meg nevüket, címüket, gyermekük nevet, osztályát. A jelentkezők számától függően próbálunk megfelelő fórumokkal tárgyalni. Az eddigi — bárhol történt — jelentkezésüket nem vesszük figyelembe. Az érdekeltekét kérem, most írjanak, mégpedig egy héten belül. Az idő rövidsége miatt kérem, mondják meg egymásnak Szeged, 1990. március 22. Gyulay Endre megyés püspök" Varga Iván Egy hét abrakadabrában 3. Belgrádból a legutolsó éjszakai busszal állítok be váratlanul — röviddel éjfél előtt — hatvan kilométerre élő rokonaimhoz. Almukat zavarom meg, kócosan, visszafogott szitkokkal nyitnak ajtót, mivel kitartóan nyomogatom a csengőt Mikor végre felismernek, minden hirtelen jött haragjukat szőnyeg alá söpörve tárják szét három csókra invitáló, pizsamás karjaikat. Perceken belül az ágyból az asztal mellé vándorol a család, s mindannyian csodálkozva néznek: hLsenek a hajnali valós látomásnak, és kávéval, sljivovlcával kínálnak. Nem értem őket; egyformán fáradtak vagyunk, én a helyükben beérném annyival, hogy pokolra küldjem a magamfajta, bejelenetés nélkül érkező, kései látogatót De nenp; korombeli unokatestvérem már túlvan a tusoláson, törülközőt nyújt felém; — Menj te is. aztán Indulunk! A jótékony fürdő után kocsiba szállunk, a máris a 30 ezres kisváros éjszakájába vetjük magunkat. Négy kávéház, két diszkó és egy mulató esik utunkba. Kissé elszégyellem magam, büszke szegediségemben. — Nekünk csak) ez van — s nyilván a belgrádi bőségre céloz a 24 éves Zstvó. Hajnalban hazatérünk, ő átadja fekhelyét, s munkába indul Hatra a benzinkútra kell érnie. Dél körül az ebéd illata ébreszt Ezután következik mindaz, ami a vendégeskedésemben kellemes, és hozzá ráadásul a parttalan éjszakába nyúló beszélgetés. — Mit ér a több éves munka szorgalma, a saját traktor, vetőgép, kombájn, ha két pótkocsinyl kukorica most annyit ér. mint fél zsák vetnivaló? — kérdik, s tovább panaszolják gondjaikat — Hogyan vessek búzát, ha az árát majd az aratáskor mondják meg biztosra?... Ez évben sorsára hagyjuk az államot, áttérünk a gyógynövény-termesztésre... Aztán süsse meg a miniszter a maga pecsenyéjét, kenvér nem lesz, hozzá. Ma korán kell feküdnöm, holnap hosszú útra indulunk: átkelünk a Dunán, és gépkocsival bebarangoljuk Szerbiát. „Ha Koszovóban Jártál, nézd meg, miként élnek azok, akiket elüldöztek onnan, ismerd meg Szerbia szívét, és hallgasd meg az öregeket." Reggel kiderül, tulajdonképpen olyan facsemetékért megyünk házhoz, melyek 400 kilométeres utat is megérnek. Ahogy átrobogunk a Duna fölött, magunk mögött hagyva a Vajdaságot, vidáman noszogatnak: — Kapcsold ki nyugodtan a biztonsági övet. ez már Szerbia, itt nem eshet bántódásod! Ahogy a hegyekbe érünk, s letérünk »z autósztrádáról, mely Isztambulig kígyózik, a tengerszint fölötti magasság függvényében romlik az utak minősége, s végül szúk földútra érünk. E tájat mi sem jellemzi jobban, mint a hegyek közt kitárulkozó temetők és emlékmüvek mozgóképe.' Allitólag Európa-szerte itt folyt kl a legtöbb vér az utóbbi ezer évben. Kragujevácban meg kell állnunk, az utóbbi háború őrületében túszként bestiálisán legyilkolt 70 ezres város vérmezején. Hátralevő utunkon szinte megelevenednek a világégés borzalmai: Radina akkor volt kisiskolás korú, s maga sem tudja, kinek, minek köszönje a túlélés kegyét. — Most már lehet róla beszélni, hát tudd nteg: a partizánok rosszabbak voltak a németeknél, elvitték mindenünket... Tavasztól már ki lehetett birni. Rügy eket, fakérget és gyökeret ettünk ... No, mégis túléltük valahogy! Ilyen volt a miénk is — mutat ki az egymás mellett sorakozó, századévei kis házak felé. E háromszor hármas, vagy kissé nagyobb, fehérre mázolt kunyhókban ma már csak az öregek luknak. Mig élnek, nem bonthatók le a kényelmes, többszintes családi házak árnyékában sem. Végre megérkeztünk a girbe-gurba út végtelennek tűnő szédületéből. s éles hegyi levegőt szippantva nyújtóztathatom elgémberedett tagjaimat. A szerb vendéglátásból elmaradhatatlan törökös édesség, a pohámyi frlsa hegyipatak-víz majd a török kávé es a kupicányi pálinkák után almalével kfnál a gazdasszony, mig férje kísérőimmel a kertben üzletel. A konyha sarkában két, 80 év körüli bácsika unekdotázik a régvolt, dicső időkről: — ... Amikor a szerbek a szoluni fronton végül megverték a monarchiát... de előbb, néhány évvel korábban a törököket, végleg... Közben kiderül róluk, a . mostani" háborút a hegyekben vészelték át. a fasiszták és Tito kommunistái elől bujkálva, a csetnikek soraiban. Megkérdezem tói ük, igazak-e azok a rémtörténetek, melyek szerint hadtársaik kedvenc szórakozása és egyben legnagyobb élvezete a gégemetszés volt. — Ugyan, ugyan, talán volt rá példa, de itt a környéken csak a kommuhisták ásták el élve az embereket. Higgye el, az sem túl szép halál, s ha lehet, még rosszabb... — magyaráz a szikár Márkó, de fia közbevág: — Hallgasson már el. Tata. Az urat bizonyára más is érdekelné, hagyja már szóhoz jutni! A koszovói helyzetről és az albánok megítéléséről faggatnám őket, de Márkó szomszédja és egyben jó barátja sziszegni kezd valamit, majd egyre hallhatóbban, dünnyögi: — Le kellett volna mészárolni azt a szarházi népséget már akkor, de még most sem késtünk el vele... Fia, ölében legkisebb gyermekével, finomabban fogalmaz: — Túlságosan telhetetlenek az albánok . . . Nem dolgoznak, nem járnak iskolába, szaporodnak 'mint az egerek... nem tudom, mi lesz, csak azt, hogy a szerbek soha nem támadtak meg senkit határainkon kívül, csak védekeztek, függetlenségünkért harcoltak .., Jobb. ha tudja a világ, Koszovó mindig is a miénk volt, és az is marad! Búcsúzóul a gazda, a szokásoknak megfelelően, nem enged el bennünket otthonában ebéd nélkül. Családja közben bizonyára éhesen, de megadóan várja, hogy utánunk az asztal köré üljön. Az útról megérkezve, este a tévé elé szegezem magam Kíváncsian bámulom a képernyőt: ahová békeidőben sem kívánkozok egyelőre vissza — aza+ ott, Koszovóban, történt-e valami érdemleges (A befejező rész következik.)