Délmagyarország, 1990. március (80. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-22 / 68. szám

22 1990. március 22., csütörtök (Folytatás az 1. oldalról.) hazánkat a 48 ezer, Csehszlovákiát a 73 ezer, KeletNémetországot a 380 ezer szovjet katona minél előbb elhagyja, mert a szomszédos nagyhatalom — ha ott esetleg sztálinista fordulat következik be — végső politikai eszközként használhatja a még Kelet-Európában állomásozó alakulatait. A budapesti magyar—román értelmiségi csúcstalálkozó résztvevőjeként Raffay Ernő elmondta; mindkét részről azok jelentek meg, akik érdekeltek a két nép barátságában. Ennek ellenére is tapasztalható volt az elmúlt évtizedek elnyomásának hatására az értelmiségben is kialakuló magatartásés tudatbeli torzulás. Ezért — a közös könyvkiadó létrehozásának elhatározását kivéve — nem született konkrét megoldás a nemzetiségek ügyében. A találkozót a „sztorizós" hangnem jellemezte. Egyik fél sem ismerte fel érdekeit: nem fogadták el Raffay Ernő javaslatát, hogy a népszámlálási adatokból nemzetközi ellenőrzés mellett állapítsák meg a kisebbségek számát, pedig — az MDF vezetője szerint — ez lehetne a kisebbségek ugye rendezésének tiszta kiindulópontja. Az értelmiségi csúcstalálkozó munkáját befolyásolta a romániai magyarellenes pogromok híre. A résztvevők együttesen nem, csupán az RMDSZ megjelent képviselői határolták el magukat nyilatkozatban a történtektől, követelték a romániai magyarok helyzetének rendezését. Raffay Ern$ szerint Románia magyar lakossága sorsának megoldása katonai eszközökkel nem képzelhető el, a helyzet megoldásának kulcsa az ENSZ és Románia kormányának kezében van. Üjszászi Ilona Összefogás elvi alapon Szerény külsőségek mellett tartotta választási nagygyűlését a Hazafias Választási Koalíció tegnap, szerdán az MTESZ-székházban. Mint azt a szónokok hangsúlyozták, a szerénység oka nemcsak az üres pártkaszsza, hanem tudatos, elvi alapja is van. Szerintük olykor betegesen felkorbácsolódnak az indulatok a különböző pártérdekek hatásóra, ők pedig épp a józan észre apellálnak. A gyűlés ünnepivé tételén a színház művészei, Vámossy Éva, Nagy Imre és Kátó Sándor fáradt. Petrusán György, a koalíció 1. számú területi listáján induló képviselőjelöltje úgy vélte, szerény feltételek mellett, elkötelezett mértéktartással szerepeltek — nem a volt MSZMP utódpártjaként. Ábrahám László ügyvéd (1. sz. vk.) egyebek mellett ugyanezt a vádat utasította el. Pánik és pátosz nélküli összefogást kért, hogy a nemzet több évtizedes álma nehogy csak álom maradjon Nem hagyta szó nélkül: riasztó a tradicionális pártok osztozkodása, az öreg urak acsarkodása, a plakátháború. Közölte, a koalíció erkölcsileg támogatja a független jelölteket, akik eddig még váltópénzt sem kaptak... Megválasztása esetén igazságszolgáltatást ígért, sutalva az államosításokra, részvételi szándékát a kárpótlási munkákban. Tóth László (2. sz. vk.) állatorvos, elmondása szerint, 15—20 ezer emberrel él együtt Pusztamérgesen és környékén. Ismeri az egyszerú emberek gondolkodását, vágyait: ma is várnak, az ígéretek helyett tetteket szeretnének látni. Két párt is megkereste a Jelöltet, de mint ahogy a régi MSZMPnek sem volt tagja, az újabba sem lépett be. Horváth György (5. sz. vk.) kutatóintézeti osztályvezető azt vallotta magáról, hogy több diplomája birtokában valamit konyít a gazdasághoz. Érvelő, az információkat továbbító képviselőkre van szükség, mondta. Elutasította a múltbéli vájkálást, hitet tett a stabilitás (rendőrség, tanácsok), a folytonosság, az örök érvényű erkölcsi, etikai elvek mellett. A koalíció országos listavezetője, Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszter a mai magyarországi rendszerváltozást két fő elemében különböztette meg az előzőektől: most belső erők idézték elő. nem nehezíti a haladást a nemzetközi környezet. Magyarország a második világháború után globális egyetértésként lett szovjet érdekszférába tartozó ország. Tudtuk és tudjuk, hogy ez a hovatartozás idegen volt számunkra, de el kellett fogadnunk, s alkalmazkodnunk, hogy élni lehessen benne. Mindaddig, míg világossá nem vált, a változás mindenki számára előnyös. Itt tartunk most. Végső soron tehát olyan lesz a mi országunk, amilyenné mi tesszük, s még jók az esélyeink az Európához való visszacsatlakozáshoz. A spanyolok divatos példáját citálta, de a különbségekre hívta fel a figyelmet. Mi nem tudtunk garanciát adni az államszervezetnek, ahogy ők, súlyosabbak, pénzigényesebbek gazdasági nehézségeink is. A politika szférájában pedig ugyanúgy nálunk is azok váltak fontossá, amelyek különböznek a többitől. Így lett hatvan politikai pártunk, melynek veszélye, hogy széttöredeznek az erők. (A Parlament kétkamarás fölállását — amely az ideális lett volna — kifejezetten a pártérdekek tették lehetetlenné.) E széthúzás, türelmetlenség, ellenségeskedés ellensúlyozására jött létre a koalíció, mely összefogásra szólít. Forrásai: a magyar nemzeti tudat erősítése, az európai kultúra, az örök emberi értékek tisztelete, a természetes emberi közösségek segítése, elismerése. Öva intett: soha ne kapjon talajt újra ebben az országban a bosszúvágy, ne hagyjuk senkinek, hogy új sátán képét rajzolják nekünk! (Mint amilyen volt már a zsidó, a kulák, az osztály idegerí...) M.E. változások is csak nehezen mennek át a köztudatba. Nagyon kevesen tudják például azt, hogy bizonyos értelemben adómentessé váltak a tíz férőhelyes családi panziók. Gond az is, hogy a sokakat érintő, lényegi intézkedéseket esetenként jogszabályi mellékletekben, vagyis csak nagyon szúk körben teszik közzé. Dr. Kapás Ferenc, a Talent Kft. ügyvezetője az induló vállalkozások problémáiról beszélt. Három feltétel hiányzik nagyon a mai vállalkozásokhoz; a töke, az információ és maga a kiművelt vállalkozó. Tökéből itthon — kivétel talán a bankszféra — nagyon kevés halmozódott fel, óhatatlanul szükség van tehát a külföldire. Mai oktatási rendszerünk teljesen nélkülözi a vállalkozói szemléletet, annak gyökeres átalakítására lenne szükség. Az információ hiányára vezethető vissza az, hogy kevesen tudják, honnan, milyen feltételekkel lehet ma tőkét szerezni. Nincs még szükség nyugateurópai típusú értéktőzsdére, mint ahogy azt ma sokan hangoztatják, ugyanakkor az egyszerű árutőzsdén túl kellene már lépni. Ennek modernebb változatában a technika vívmányai által támogatott, üzleti ajánlatokból élő, ugyanakkor a lehető legegyszerűbben funkcionáló árutőzsdéké a jövő. Benke Zoltán, a 3. sz. választókerület képviselőjelöltje a Vállalkozók Pártjának céljai mellett arra kereste a választ, hogyan segíthetik ők a kibontakozást. A párt tagjai munkájukból élnek, céljuk eléréséhez nem feltétlenül szükséges hatalomra jutniuk, bár ez kétségkívül meggyorsítaná a gazdaság fejlődését. Politizálás helyett valóban hatékony gazdaságpolitikát óhajtanak, fel akarják számolni az önmagukért létező hivatalokat. Az államnak, az apparátusoknak csak annyi hatalmat kell adni, amennyiről az állampolgárok önként lemondanak. Tiltakoznak az ország jelenleg is folyó kiárusítása ellen, helyette a belső, életképes vállalkozásokra szeretnék helyezni a hangsúlyt. „Önállóságukban kell segíteni az állampolgárokat, nem elesettségükben." A három millió koldus országának alternatívájaként a 3 millió vállalkozó országát óhajtják megvalósítani. A munkanélküliség felszámolásához ls ezt tartják a követendő útnak. K. A. szetesen külföldi tőkére is szükség van, amelynek a „becsalogatásában" nemcsak Dietmar Clodo gazdasági főtanácsadó segít, hanem az is, hogy Münchenben és Marseilleben Molnár János, illetve Szalay Tamás kinn élő magyar gazdasági szakemberek vezetésével irodája nyílt a kamarának, ök valamennyien megjelentek a tegnapi nyilvános cégbeindításon, s megfogalmazták azt is; a magyar felemelkedés egyik kulcsa a decentralizálás, a vidék felemelkedése, s ezért is jó, hogy Csongrád ad helyt az új szervezetnek (csak zárójelben; az iroda a volt MSZMP-székházban kapott irodát). Visszatérve a Magyar Gazdasági Kamara szerepére; a tegnapi találkozó résztvevői azt is hangsúlyozták, nem akarnak riválisai lenni a még államilag alapiti tt kamarának. Tevékenységi körük is más, de külföldön sok példa van arra, hogy párhuzamosan kiválóan működhet több ilyen szervez* t. A Független Magyar Kereskedelmi és Iparkamara megalakulása azt mutatja: a gazdaságban (is) közelítünk a pluralista viszonyokhoz. A tervek szépek, az érdeklődés kül- és belföldön egyaránt nagy. Az eredményt majd idővel láthatjuk. Mindenesetre, e radikális új kezdeményezés révén tegnap Csongrád egy napra az ország fővárosa lett. jó lenne, ha mind a városnak, mind a fejlődésünkért radikálisan tenni akaró szakembereknek — követőik akadnának. Balogh Tamás Biovölgy Szegeden? Egy napig Csongrád volt a főváros Amikor tavaly októberben a Parlament megszavazta: Esztergom legyen az Alkotmánybíróság székhelye, rózsaszín optimizmusra hajlamos vidéki kollégáimmal együtt bejelentettük; itt most egy darab igen-igen nagy jég megtört. Tegnap óta arra gondolok: akkori optimizmusom talán nem volt teljesen alaptalanul rózsaszín. Csongrádon ugyanis megalakult a Független Magyar Kereskedelmi és Iparkamara. Nos, mindezt egyszerű leírni, a megalakulásig azonban kisebb-nagyobb buktatókon keresztül vezetett az út. Történt, hogy a Fővárosi Bíróság megtagadta a cég bejegyzési kérelmét, mégpedig egyrészt azzal az indokkal, hogy a Magyar Gazdasági Kamara érdekkörével ütközik a megalapítás, másrészt, hogy az új szervezet gazdasági tevékenységet kívánna folytatni. Dobai Beatrix, a független kamara jogtanácsosa politikainak nevezte a bíróság döntését, mert egyrészt nincs olyan törvény, mely korlátozná az effajta szervezetek számát, másrészt nem gazdasági, hanem érdekképviseleti tevékenységet folytatnak. A döntést ezért megfellebbezték, ezt a Legfelsőbb Bíróság elfogadta, s majdan a Csongrád Megyei Bíróság jegyzi be a céget (feltéve, ha a régóta várt iratok a Fővárosi Bíróságtól megérkeznek Szegedre), tekintettel arra, hogy időközben a szervezet tagjai elhatározták: Csongrádra teszik székhelyüket. Ebben a döntésben nagy szerepe volt Eke Károlynak, a térség országgyűlési képviselőjének, aki elmondta: Csongrád és környéke vállalkozó szellemű embereinek útmutatásra, tapasztalatszerzésre és pénzre van szüksége a gazdasági fellendüléshez, s ezt a kamara biztosítani tudja. Monostori Attila, a független kamara elnöke tevékenységük lényegét úgy fogalmazta meg: a gazdasági szemléletmódot akarják radikálisan megváltoztatni. Céljuk, hogy úgy változtassák meg a munkamódszert, a munkamorált, hogy az ne csupán a tulajdonosi szemléletet változtassa meg, hanem a gazdasági szervezetek egymáshoz való viszonyát is. Ezen célok eléréséhez terméA kaliforniai híres szilikonvölgy analógiájára Szeged jövője az lehet, hogy valamilyen „biovölgy", vagy „medico-völgy" váljék belőle. E megállapodást az ENSZ bécsi székhelyű szakosított szervezetének, az UNIDO-nak a szakemberei tették azon jelentésükben, melyet múlt év novemberi magyarországi látogatásuk kapcsán írtak a regionális iparfejlesztés távlatairól. Az UNIDO szakemberei négy régióban: Sopron térségében, Szabolcs-Szatmár megyében, Baranya megyében és Szeged térségében, valamint a Somogy megyei Csurgó városában tanulmányozták az innováció lehetőségeit. Tegnap az ENSZ szakembereinek véleményéről vitatkoztak a megyei tanácson — Mikosdi György kereskedelmi minisztériumi főosztályvezető jelenlétében — megyénk gazdasági vezetői, a regionális gazdasági kamura, a bankok és a tudományos kutatóintézetek, felsőoktatási intézmények képviselői. Érdemes idézni az ENSZszakértők jelentésének Szegedre vonatkozó megállapításaiból: „Szeged erős kutatóbázissal rendelkezik és különösen jó helyzetben van ahhoz, hogy tőkésítse ezt a sok más országban és régióban oly szűkösen rendelkezésre álló vagyont. A misszióra különösen nagy hatást gyakorolt a magasan szakképzett kutatógárda és azok a biológiai tudományos programok, amelyek Szeged számára kiváló nemzetközi hírnevet, szereztek. Most a fő feladat az, hogy a meglevő intellektuális forrásokat a kereskedelmileg hiteles vállalkozások eszközéül és bázisául használják fel. (...) Az 1985. évi kudarc ellenére a misszió véleménye szerint a tudományos park létesítése — ha azt megfelelően tervezik meg és készítik elő —, potenciálisan nagy előnyöket hozhat." Ez év novemberében egyébként egy újabb négyfős UNIDOszakértői csoport érkezik Szegedre, melynek tagjai a regionális ipari és infrastrukturális fejlesztés nemzetközi tapasztalatokkal rendelkező szakemberei. E vizsgálatok után javaslatokat tesznek az innováció leghatékonyabb helyi, konkrét formáira; segítséget nyújtanak a nyugateurópai működő tőke Szegedre áramlásához. Lehetőség nyílik magyar szakemberek nyugat-európai tanulmányútjára is. A vita során újra és újra felvetődött az a régóta ismert probléma, mely szerint Szegeden hiányoznak a tudományos életet és az ipart összekötő hidak. Márpedig az itt született tudományos eredményeket jó volna helyben megvalósítani; e termékeket helyben gyártani. Hangsúlyozták azt is: kikeli használni e kedvező lehetőséget, hiszen a külföldi tőke számára az UNIDO ajánlása mérvadó lehet. (Mint Mikosdi György elmondotta, az UNIDO ezen programja Magyarország számára egy fillérbe sem kerül, azt az ENSZ finanszírozza.) Ügy tűnik, hogy elsősorban a bioipar, a biotechnológia, az élelmiszeripar területén várható komolyabb előrelépés, de ahhoz, hogy Szegedből valóban biovölgy váljék, még nagyon sok feltételnek teljesülnie kell. Bár földrajzi értelemben Szegeden és környékén nincs értelme völgyről beszélni; ráadásul a (hullám)völgyet jelenleg egészen más szférában, a gazdaságban érzékeljük ... S. I. A Vállalkozók Pártjának fóruma A követendő út Meghívott előadók részvételével tartott fórumot a Vállalkozók Pártja tegnap este Szegeden a Deák Ferenc Gimnáziumban, A megyében egyetlen képviselőjelöltet állító — ilyen értelemben talán a legkisebb — párt csak röviddel a kopogtatócédulák lejárta előtt kezdte meg szervezését. A fórum első előadója, dr. Ürmös Ferenc kandidátus, a vállalkozások lehetséges jogi kereteiről beszélt. Sem a régi, sem az új Jogszabályok nem funkcionálnak megfelelőképpen a mai társadalmi, gazdasági miliőben — mondotta. Jó példa erre a társasági törvény, amellyel kapcsolatban éppen a gyakorlat határolta be a lehetőségeket. Várakoznak a külföldiek, de várakoznak, a hazai vállalkozók is. A jogszabályok változását nem követte minden esetben a hozzájuk kapcsolódó adórendeletek módosítása. Így azok nem ösztönöznek kellőképpen a beruházásra, ez pedig a továbblépésnek elengedhetetlen feltétele lenne. Az idei jogszabály-dömpinggel az a probléma, hogy a felfokozott politikai hangulatban a pozitív, látványos Éjjel egy óra van, kedd első órája, s ugyanaz az érzés szorítja görcsbe a gyomrom, mint amikor a református lelkészt elrabolták. Akkor két hosszú és gyötrelmes éjszakán át úgy imádkoztam azért az emberért és családjáért, mint még soha senkiért. A hitetlen ember tehetetlenségében imádkozik, ö az árus, akit egy dühös Jézus kiűz a templomudvarból. Mert nincs alku. így nincs. A hívő ember azért imádkozik, mert tudja, hogy a tévelygő földi mozdulatok csak a hitből fakadhatnak ... De most nem tudok imádkozni, és nem rándul sem görcsbe, sem ökölbe a kezem, nem gyűlölök; a félelem és a reménytelenség szorongató érzésével küszködök... És eszembe jut a január végi Ibanesti, a Marosvásárhelytől keletre fekvő, hosszú, egy hegyi folyóval együtt kanyargó, színromán falu, hol olyan kékek az öregek házai, mint Hargita hegyei közt az alkonyati ég. Es elképzelem azt a román parasztot. Felesége, három gyereke van. Iskolásgyerekek, egymás ruháit hordják, az asszony az anyjáét, testvéreiét. Itt él ez a román paraszt, itt élt az // Azok /# apja, a dédapja, birkákat neveltek, krumplit vetettek a hideg hegyi földekbe... Bejár ez a román paraszt a városba kenyérért, naponta. Igen ritkán kap. Cukrot egyáltalán nem. Es nincs hús, és felporzik o lisztesfazék alja . .. Egy reggel pedig jönnek a városi emberek, kocsikkal jönnek, teherautókkal, és csak annyit mondanak: „Azok!" Ökölbe szorul a román ember keze, és ö is azt suttogja: „Azok!" Sokat hallott róluk, jól megtanulta őket A román ember leüti az ásófejet a nyélről. Zötyköli őket a teherautó a város felé, előkerül a forrástiszta szilvapálinka, iha megrázzák, kicsi buborékok ezrei szállnak a felszín felé, pálinka, pálinka egy korty, és még egy, a várost jelző táblán már üresen koccannak az üvegek. „Azok!" — hullámzik a tömeg, mint a viharban, egy test egy hullám. Letépni minden feliratot. Felirat. Szó. Nyelv. Az ellenség. Aki a hazádat akarja, a történelmedet, a múltadat, a hitedet, mindazt, ami te vagy. „Azok!" Szakad a felirat, törik az ablak, reccsen az ajtó. „Azok!" Az épületük. Most már hiába menekül padlásra, pincébe, hiába menekülnek autókon „azok!" Ott az a szemüveges, ősz hajú, vastag ajkú ember. És a román paraszt lesújt az ásónyéllel. Egyszer, még egyszer. Nem számolja. „Azok!" Üvölt mellette a városi ember. A román paraszt nem tudja, hogyan ért véget. Zötykölődik hazafelé a teherautó, öissze-összekoncannak a lebukó fejek ... Csikorog otthon a kiskapu. Rég meg kellene olajozni. Az asszony alszik. A gyerekek is. Megcsókolja őket, mind a négyet Ar ásónyél kicsúszik a sarokból, nagyot koppan. A férfi odafordul: „Azok!" Lehányja magáról a ruhát, és úgy fordul a felesége mellé. mint húsz éve minden áldott éjjel. Éjszaka van, nehéz, csillagtalan. A férfi álmában félrebeszél: „Azok!" Dal. 4 { \ • * l» «