Délmagyarország, 1990. március (80. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-19 / 65. szám

X • ­v \ ' \r i v ' . í íSJ -f % ' ü „ u v* > E0RSZA6 80. évfolyam, 65. szám 1990. március 19., hétfő POLITIKAI NAPILAP Havi előfizetési díj: 101 forint Ára: 4,30 forint Nemzeti ünnep, Szegedtől Temesvárig „Pártbeszéd" a Klauzál téren — Legyen Bolyai Egyetem — Lenin, csomagolva Évtizedek után elöször ün­nepelhette a nemzet szaba­don ünnepét. Legalábbis a külső és belső hatalom „ideokratikus"' beavatkozá­saitól és sallangjaitól mente­sen. Am óhatatlanul úgy érezhették sokak, hogy az' igazi szabadság korlátai ben­nünk vannak, a tolerancia, a kölcsönös elfogadás, a kompromisszumkészség hiá­nya figyelmeztető jel, ami leginkább tán a Magyar Te­levízió abszurd „önmegtar­tóztatásában" csúcsosodott ki. Mintha fölszabadultabb lett volna az aradi—temes­vári ünneplés, amelyekről lapunk 2. oldalán tudósí­tunk. Az utóbbi helyszínen különben a Bolyai Egyetem visszaállítása érdekében gyűjtöttek aláírásokat. Zsúfolt négy nap után zsú­folt újsággal jelenünk meg. Helyünk sem jut sok min­denre. Figyelmükbe ajánljuk azért lapunk 3. oldalán a Le­nin-szobor „becsomagolásá­ról" szóló anyagunkat. Szávay István Tömeg a Klauzál téren Hegemlékezések Szegeden Szegeden rendhagyó álla­mi ünnepséggel köszöntötték a város lakóit március 15-én. Délelőtt 9 órakor a városi tanács erkélyéről fanfarok hangjai hívogatták az érdek­lődőket. akik ugyan megle­hetősen gyér számban jelen­tek meg a Széchenyi téren, ám hangulatos, rövid _ alig húszperces —, mégis méltó­ságteljes ünnepi műsorban lehetett részük. Színészek tolmácsolta versek mellett felolvasatott Kossuth Lajos híres toborzó beszéde is: „Szegednek népe, nemzetem büszkesége, szegény elárvult hazám oszlopa!'' —. vissz­hangzott a téren, majd az ünneplő szegediek közösen énekelték el a Szózatot. * A Szegedi Ellenzéki Ke­rekasztal pártjai a Klauzál téren rendeztek közös ün­nepséget. Délelőtt 10-kor a Gőzerő együttes muzsikája fogadta a tömeget; a nem­zeti trikolór mellett párt­zászlók lobogtak; a Himnusz eléneklése után a pártok képviselőjelöltjei mondták el beszédeiket; a szónoklatokat a Szegedi Független Színpad művészeinek (Fehér Juli, Both András, Juhász Károly) műsora keretezte. Elsőként Siklósi András, a Független Kisgazdapárt képviselőjelöltje lépett az emelvényre és elszavalta sa­ját költeményét. Beszédében párhuzamot vont a 48-as. az 56-os forradalom és a jelen békés forradalma között. Gondok közt, de büszke mél­tósággal ünnepelünk — emelte ki, és sorolta a teen­dőket, hiszen „minden po­kolból létezik kiút": sza­badságért, függetlenségért, polgári demokráciáért har­colunk; adjuk vissza az el­rabolt földeket; támogassuk a családokat, emeljük föl a vidéket; feleljenek törvény előtt a bűnösök, söpörjék el a kommunizmus maradvá­nyait; szervezzük meg a 16 milliós magyarság egységét — hangoztatta a többi között a szónok. A Szociáldemokrata Párt nevében Szerencsés György a világszabadság és a nem­zetköziség eszméje köré cso­portosította mondanivalóját. A francia forradalom hár­mas jelszavából — szabad­ság, egyenlőség testvériség — a szabadság az, amit csor­bítatlanul mindenkor érvé­nyesíteni kell a törvények megalkotásakor és végre­hajtásakor — hangsúlyozta a szónok. Az 1848—49-es for­radalom és szabadságharcot áthatotta a nemzetköziség szelleme; a kor hevületét 1989-ben újra megérezhette a magyar nép, amikor a szomszédos Romániában fel­lázadtak a zsarnoki rendszer ellen. Arra, a nagy összefo­gásra, amely a nemzetiségek között decemberben megva­lósult, most legalább akkora szükség lenne, hogy a szom­széd országban méltó mó­don kiteljesedhessék a for­radalom eredeti célja. Be­szédének utolsó mondatában Szerencsés György kijelen­tette: az SZDP tiszteletben tartotta azt a javaslatot, hogy március 15-e legyen a nemzet ünnepe; a szocde­mek nem vittek az ünnep­ségre pártzászlókat. Dr. Lippai Pál, a Fidesz képviselőjelöltje arról be­szélt; mi mindannyian hoz­zájárultunk ahhoz, hogy az állampárt lemondani kény­szerült hatalmi monopóliu­máról. Nyilvánvaló, hogy a fönnálló rend megváltozta­tására irányuló tömegkon­szenzus már hosszabb idő óta megvolt Magyarorszá­gon; még akkor is, ha a pártállamhoz kötődő szűk hatalmi elit nem a tömeg­mozgalmak kényszerítő ha­tásának, hanem különböző okos politikusok felismeré­sének tudja be a változást Most ís a békés átmenet ve­szélyeztetését kívánják be­lénk szuggerálni; ezt a célt szolgálta korábban a fehér­terror, egy tegnapi szónok által pedig a Horthy-rend­szer restaurációjának felem­legetése. Az '56 után szándé­kosan belénk oltott rettegés ma sem oldódott fel teljesen, pedig ez előfeltétele lenne, hogy a választásokon min­denki szabadon nyilvánít­hassa akaratai. Káros annak hangoztatása is, hogy túl gyors az átalakulás, A Fi­desz megalkuvás nélkül kö­veteli ; nem elég a puszta ha­talomváltás, rendszerváltás­ra van szükség — mondta a szónok. A Nemzeti Kisgazdapórt képviselőjelöltje, dr. Boross Imre a kelet-európai válto­zások jelentőségéről beszélt. Legnagyobb nemzeti ünne­pünk Közép- és Kelet-Európa népeinek bátor eszmélésével fonódik össze. Ez az ünnep mégis elsősorban a miénk, az egyetemes magyarságé, akik közül hatmillió hatá­rainkon kívül élőnek ma is alig jut valami a szabad­ságból. A szónok hangsú­lyozta: Szegeden s ebben a megyében mindig tudtak az emberek nemeset, nagyot al­kotni. Most, amikor hosszú évtizedek után először sza­badon ünnepelhetjük már­cius idusát, s az ünnep után újból jönnek a dolgos hét­köznapok, nézzünk a foga­dalmi templom szentélyében látható buzdító szavakra: Nagyot tjselekedni és a sor­sot elviselni: magyar dolog. Szoboszlai Zsolt a Magyar Néppárt képviseletében szó­nokolt : 1956 októberében születtem, mondta, akkor is a szegediek voltak az elsők, és tavaly is elsőként űzték el a pártállam vezetőit. Olyan pártot képviselek, folytatta a szónok, amelyet öröksége és jelene egyaránt arra köte­lez, hogy a nemzet lelkiisme­rete legyen. Meg kell alkot­ni a magyar nemzet új 12 pontját, a nép akaratát. Ez a következő: 1. Gyökeres gaz­dasági fordulatot! 2. Gátat az inflációnak! 3. Egyéni tu­lajdont, állampolgári jogon! Somogyi Károlyné felvétele 4. Emberhez méltó életet, munkához való béreket; 5. Üj létminimumot (8600 fo­rint)! 6. Adócsökkentést! 7. A családoknak újabb terhek helyett, támogatást! 8. A gyermeknevelés legyen mun­kaviszony! 9. A vidéknek esélyt, ne segélyt! 10. Elis­merést az alkotó embernek! 11. Pártatlan igazságszolgál­tatást, független nyilvános­ságot! 12. Közösen építendő boldogabb jövőt! A szabad demokraták ne­vében Jankó Attila képvise­lőjelölt beszélt. Az SZDSZ a 19. századi magyar sza­badelvűséget tekinti igazi hagyományának, amely minden vitájuk ellenére — közcs volt Széchenyi, Kos­suth, Eötvös József, Deák Ferenc nézeteiben. Ez a ha­gyomány egyszerre magyar és európai. Kossuth és Szé­chenvi vitáit felidézve arra utalt a szónok: ők tudták, hogy a politikai harc ég áz összefogás ugyanannak a szolgalatnak a két oldala. '48 másik fontos tanulsága a szabad sajtó követelése. Ta­valy ugyanezen a téren te­le voltunk bizakodással: ha­marosan szabad lesz a sajtó — mondta a szónok. Ez be is következett; de most a magyar sajtó megint kevés­bé szabad, mint fél évvel ezelőtt volt. Eluralkodott egy mesterségesen gerjesztett rosszkedv; olyan újságírók, akik három-négy éve még az MSZMP hűséges kiszol­gálói, bértollnokai voltak, egyszerre csak a független szellem bajnokaiként a pár­toskodást, és általában mind­egyik pártot ócsárolják. Nem igaz, hogy a széthullás felé megy az ország; a nép felelőisen tud dönteni a sa­ját és a haza sorsáról. Dr. Koppány György, a Kereszténydemokrata Nép­párt képviseletében történe­ti elemzéssel bizonyította, hogy Magyarország folyton valamelyik szomszédos ha­talom függőségében élt és meg-megújuló harcot folyta­tott a függetlenségért. Gon­dolnunk kell arra, amikor Petőfivel a magyarok iste­nére esküszünk, hogy mely népnek van még Európában saját nemzeti istene? Aki saját nemzeti istent farag­csál magának, éket ver a magyarság és mas nemze.'ek között. De gondoljunk arra is, hogy követni vagyunk képesek a Széchenyi által elénk állított mintát: ha nem szégyellünk tanulni más nemzetektől, bízvást hi­hetünk benne: Magyaror­szág nem volt, hanem leszt Raffay Ernő a Magyar Demokrata Fórum képvise­lője azokat a legfontosabb problémákat sorolta, ame­lyekkel az április közepén megalakuló koalíciós kor­mánynak szembe kell nézni. 1848-ban a jobbágynak kel­(Folytatás a 2. oldalon.) Változatlanul nagy népszerűségnek örvend a szegedi nemzetközi maratoni verseny, amit szombaton 34. alka­lommal rendeztek meg. A tiz ország atlétáit fölvonultató erőpróbáról a 6. oldalon olvasható részletes tudósítás.

Next

/
Thumbnails
Contents