Délmagyarország, 1990. március (80. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-13 / 62. szám

80. évfolyam, 62. szám 1990. március 13., kedd Havi előfizetési díj: 101 forint Ara: 4,30 forint Mozog a katonavonat Az Alkotmánybíróság döntést halasztott — A címerről is szavazunk — Szegedért, a nyolcvanéves DM is — Sportvezető, akit az ország választott? Hajmá&kéren szovjet harckocsikkal pakolták meg a vasúti szerelvényeket; ezentúl mindennap 18 katonavonat mozog az országban — kelet felé; hozzávetőlegesen 100 milliárdot érnek az épületek és építmények, amelyek jövő júniusig kiürülnek. A miniszterelnök ügye a Parlament mentelmi bizottsága elé kerül, ha ennek összehívására fölkérik Fodor Istvánt: az MSZMP által följelentett Né­meth Miklós ugyanis nem „csak" miniszterelnök, hanem képviselő is, mentelmi joga van, büntető eljárás csak akkor indulhat ellene, ha a mentelmi bizottság ezt java­solja A Gallup majd megmondja, árt-e mindez a nép­szerűségének (2. oldalunk). Bokor Imre ügyét polgári bí­róságnak adták át, ..megrovását" hatályon kívül helyezte a Katonai Főügyészség. Nem jutott ma helyünk a külpolitikának csak tő­mondatok: Moszkvában óriási viták dúlnak az elnöki rendszer bevezetéséről; a litván, az észt és a grúz kép­viselők még ott ülnek, de már nem szavaznak; hazahívták őket. Mongóliában a párt teljes vezető testülete lemon­dott, ami egyedülálló az egypártrendszerek történetében. Sulyok Erzsébet Minisztertanács Fogy a magyar nul nagy terheket tó az Idős emberekre és a sokgyerme­kes családokra. A kormány ezt figyelembe véve úgy döntött,- hogy módosítja egyes gyógyszerek társa­dalombiztosítási, támogatá­si rendjét. Az újítás lénye­ge az, hogy a korábbi 80, 30, illetve 100 százalékos fo­gyasztóiár-támogatási lép­csőt egy 80, 95, 100 százalé­kos támogatási rend váltja fel július elsejével. Megkezdődött a kivonulás A hétfői kormányülést követően Bajnok Zsolt szó­vivő tájékoztatta a magyar és a nemzetközi sajtó képvi­selőit a Minisztertanács na­pirendjén szereplő témák­ról. Elmondta, hogy Somo­gyi Ferenc külügyi állam­titkár tájékoztatta a kabi­netet a szovjet csapatok tel­jes kivonásáról március 10­én aláírt megállapodásról. A Központi Statisztikai Hivatal elnöke rövid gyors­jelentést terjesztett a kor­mány elé a népszámlálás eredményeiről. A február 20-án véget ért számlálás gyorsmérlege szerint 1990. január elsejével a népiesség száma hazánkban 10 millió 450 ezer. Ez 260 ezres csök­kenést jelent a 10 évvel ez­előtti állapothoz viszonyít­va. (Ugyanakkor a becslé­sek szerint a lakosságnak, mintegy 0,6—0,7 százaléka kimaradt az összeírásból.) Az adatokból kitűnik, hogy a férfiak száma 5 millió £3 ezer, a nők száma 5 millió 427 ezer. Ezer férfira jelen­leg 1080 nő jut. A vidéki városok lakosságának száma 2,5 százalékkal emelkedett, om elgondolkodtató, hogy a községek népessége 7 száza­lékkal csókkent. Magyaror­szághn jelenleg 3 millió 845 ezer lakást tartanak számon, ami 8 százalékos növekedés az előző (1980) adatfelvétel­hez képest. A lakások több­sége 2 szobás, a 3 vagy többszobás otthonok aránya 39 százalék. A statisztikák komoly minőségi javulást jeleznek. A következő napirend kapcsán a szóvivő emlékez­tetett arra, hogy a gyógy­szerárak — a termelőiár­változások, illetve a ke­reskedelmi árrések növeke­dése miatt — 35.4 százalék­kal növekedtek. Ez hallatla­Ütnak indították hétfőn a •hajmáskéri vasútállomásról azt a zászlóaljnyi szovjet katonai egységet, amely a •megállapodás értelmében elsőként hagyja el Magyar­országot. Eljöttek erre az alkalomra a Dunántúl egyik katonai centrumába a bu­dapesti nagykövetségek ka­tonai attaséi, a Magyar Honvédség és a Külügymi­nisztérium vezetői. Ott volt a vasútállomáson Hajmás­kor apraja-nagyja, hogy személyesen is meggyőződ­jék miként tartja be a szovjet fél az egy hónappal ezelőtti ígéretét. Alig egy hónappal ezelőtt ugyanis Hajmáskéren. a települes vezetőinek és az újságírók­nak bejelentették, hogy még ebben az évben elhagyják hajmáskéri bázisukat. Hazai és külföldi újságírók gyűrű­je vette körül Somogyi Fe­renc külügyminisztériumi államtitkárt és Borsits László altábornagyot, a Ma­gyar Honvédség vezérkari főnökét. Szocdem-nagygyűlés Borsits László az MTI munkatársának kérdésére elmondta, hogy hétfőn reg­gel a Veszprémben levő harckocsi-ezred egy gépesí­tett lövész zászlóalja két ál­lomáson kezdte meg a rako­dást, Herenden és Hajmás­kéren. A két szerelvény kedd hajnalra érkezik Záhonyba, ahonnan a déli órákban in­dul tovább és lépi át az or­szághatárt. Az egység elvonulásánál jelen volták — zászlókkal, transzparensekkel — a kü­lönböző pártok csoportjai is. A szabaddemokraták es a szociáldemokraták mellett felvonuló Fidesz a csapat­kivonások meggyorsítását sürgette tábláin. Ennek le­hetőségéről Somogyi Ferenc az újságíróknak elmondta, hogy ez a menetrend szak­mailag megalapozott, az ütem a lehetőségek határait feszíti, de nem tartja ki­zártnak azt sem, hogy mó­dot találnak az időtartam rövidítésére. Petrasovits Anna Szegeden Tegnap este Újszegeden, a Szociáldemokrata Part szék­házában választási nagygyű­lést tartottak, melyen Pet­rasovits Anna, az SZDP el­nök asszonya tartott beszé­det. Előtte találkozott a he­lyi sajtó képviselőivel, s vá­laszolt a párt programjával kapcsolatos kérdésekre. Elmondotta, hogy a Szo­ciáldemokrata Párt polgári (Folytatás a 2• oldalon.) Kereskedők, apróban A hitelválság elindította a lavinát. A korábbi szisz­téma szerint országos céggé duzzasztott Tszker fizetéskép­telenné vált. Ekkor már hiába önállósultak a megyei szer­vezetek, a „közösből" sehogy sem sikerült visszacsalogat­niuk a pénzüket. Az aprózódás kft.-k alakulásával folyta­tódott. Az egyik épp Szegeden működik, habár a cég­tábla még a régi: Tszker Területi Központ, áruforgalmi kirendeltség. A Bartók téri kis irodá­ban Kozma Györgytől, a volt és jelenlegi vezetőtől meg­tudtam, valójában már Tszker—Szeged Kft.-ként működnek. A beiegyzést és a táblacserét késlelteti, hogy nevükben szerepel a Szeged szó, s a megyei tanács vb hatáskörébe tartozik e név­használat engedélyezése. Meg kell várniuk a követ­kező ülést. Mégis, mi válto­zott? — Amit csinálunk, az ég­adta világon semmit. De úgy is mondhatom, minden meg­változott. Nem a termelő­szövetkezetek közös vállala­ta vagyunk, hanem tisztán kereskedelmi partnerei. Ezt a két alapvonást kell most összehangolnunk. Ami a re­gi szisztémában elfogadha­tó volt, megtartjuk. A „Sze­ged járásban" a Tszker név nem csengett rosszul, ezért tartottuk meg. A nagy cég ellehetetlenülése ránk nem vonatkozik — Hihetetlenül hangzik. — Áz ok egyszerű. Mi a kezdetekben is bizományosi jutalékért dolgoztunk, s ma is. A forgalom utáni 2—2,5 százalék bevétel elegendő a klasszikus ügynöki tevé­kenységhez. Szerencsére an­nak idején sikerült ellenáll­ni a nyomásnak, s nem vál­tunk nagykereskedőkké. Most aztán nézhetnénk, hon­nan vegyünk fel hitelt, hogy megvásároljuk a terménye­ket. Jó sok időbe tellett, míg kiderült: igazunk volt: — Mivel foglalkoznak? — A működési engedé­lyünkbe számtalan lehető­séget bevettünk, hogy al­kalomadtán legyen terünk a változtatásra. Egyelőre ma­radtunk a szemes termény és táptakarmány, s a zöld­ség-gyümölcs üzletágnál. Az előbbinél a beszállítás, áz utóbbinál az ország más területeire szállítás a jel­lemző. Tavaly 250 millió forintos forgalmat bonyolí­tottunk. s az idén is már közelítünk a százmillióhoz. — Partneri körük? — Elsősorban a termelői szféra, a téeszek. Ebből az is következik, hogy létérde­künk a nagyüzemi gazdál­kodás fennmaradása. A szak­nagyvállalatok is elfogad­nak partnernek, a Gabona­forgalmi Vállalattal és a Zöldérttel élő a kapcsola­tunk. — Az önállóság milyen új lehetőséget nyújt? — A becsületes kereske­delmi normákat jobban ér­vényre juttathatjuk. Példá­ul: tavaly száz vagon búzá­ra összehoztam két part­nert, az idén már közvetle­nül egymást keresik. A mi kihagyásunk miatt az ellen nem szólhattam, hisz az il­lető téeszelnök társadalmi főnököm volt. Most szám­talan gazdasági természetű lehetőség nyílik a „fricská­ra". Nálunk még nincs ha­gyománya az íratlan törvé­nyek betartásának. — Az éledező termék­tőzsde nem üti ki önöket a ringből? — Szerintem még nem érett rá a gazdaságunk, ha-, bár a jövő útja ez. Addig azonban szükség lesz ránk. Nekem nyolc év van a nyugdíjig, nem aggódom, hogy más munkahely után kell néznem. r. sz. i. SZEGEDÉRT ALAPÍTVÁNY Díjátadás és gálaműsor Tegnap este a Tisza Szállóban Zádori Jánosnak, a Szegedért Alapítvány soros elnökének köszöntő szavai után (beszédét alább közöljük) ünnepi gálaműsorban adták át az alapítvány fődíját Szőkefalvy-Nagy Béla matematikapro­fesszornak, a tudományos kuratórium díját Barabás Zoltán gabonakutatónak, a művészeti kuratóriumét T. Nagy Irén képzőművésznek, s a társadalmi-állampolgári kuratórium díját Farkusinszky Teréz orvosnak. A díjkiosztó gála dél­előttjén lapunk főszerkesztője levelet juttatott el a Szege­dért Alapítvány titkárának. Elnöki köszöntő A: alapítók szándéka. hogy az alapítványi díjakkal elismerésbén részesülhessen azok tevékeny­sége, akik élenjártak a város szel­lemiségének alakításában; tudo­mányos, kulturális, művészeti és társadalmi életének gazdagításá­ban; a haladó hagyományok megőrzésében, a város hírnevé­nek ápolásában, értékeinek meg­óvásában; akiknek alkotásai fémjelzik Szeged városának az országban elfogadott kiemelkedő helyét. Az alapítvány története bizo­nyíték arra, hogy napjainkban is mozgósító erő az igazi értéket teremtő emberi alkotások, telje­sít m é n y e k tdntoga tása, és a 1 ak ó ­hely szeretete. ,a lokálpatrio­..A Magyar Kábelmúvek Szegedi Kábelgyárának igazga­tójakérit egyike vagyok annak a nyolc gazdasági vezetőnek, akik aláírásukkal hitelesítették a Szegedért Alapítvány alapító okiratát. E dokumentum beve­zetőjében így fogalmaztuk meg céljainkat: Az alapítók alapít­ványt rendelnek, liogy emléket állítsanak a város nagyjainak, mindazoknak, akik munkássá­gukkal, kiemelkedő tetteikkel szolgálták a város dicsőbb létét; valamint, hogy lehetőséget te­remtsenek azon tehetségek ré­szére, akiknek ígéretes jövője reményt ad a várost szolgáló, jövőbe mutató elképzelések ki­bontakoztatására és megvalósí­tására tizmus. Az ötletet 1988 októbe­rében vetette föl Debreczeni Pál, az ecsetgyár igazgatója; 1989 júliusában együtt volt a csaknem tízmillió forintos ala­pítói vagyon, s ma, 1990. már­cius 12-én átadhatjuk első díja­inkat, és még ebben a hónap­ban közzé tesszük a Szegedért Alapítvány pályázatán támoga­tást nyertek névsorát. Örömmel közölhetem, hogy az alapítványhoz csatlakozók köre folyamatosan bővült. Máig 22 vállalat, szövetkezet és bank .támogatása gondoskodik az alapítványi vagyon gyarapo­dásáról, a hozadékok növeke­déséről, a vállalt célok hosszú távú megvalósításáról. Külön öröm számunkra, hogy magá­nosok is hozzájárulnak az ala­pítványi vagyon gazdagításá­hoz. így Balogh János műgyűjtő és Jakobey Anikó zenetanár. A kezdeményezés vonzóerejét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a napokban olyan támo­gató is jelentkezett Macskássy Izolda festőművész személyé­ben. aki — noha nem szegedi szuletésu. nem is itt él - Sze­ged-iránti szeretetéről adomá­nyával tett bizonyságot: Az itt jelenlévők mindegyike tett valamit az alapítványért, s meggyőződésem, hogy számos követőnk akad a jövőben is. A Szegedért Alapítvány ere­jét nemcsak anyagi gyarapo­dása tanúsítja, hanem minde­nekelőtt az, hogy a tudomá­nyos. a művészeti és a társa­dalmi-allampolgári kuratóriu­mokban a szegedi szellemi élet olyan egyéniségei vállaltak fel­adatot. akiknek • szakmai-em­beri nagysága biztosíték, hogy döntéseiket egyetlen cél ve­zéri i: az igazt értékek becsülete, SzégcJ város hírnevének növe­lése. Az. hogy kik az első díjazott­jai a Szegedért Alapítványnak, nem meglepetés, hiszen névso­rukat már csaknem három hete közzétettük. De abban az érte­lemben sem meglepetés, hogy a város közvéleménye előtt isme­retlen emberekről volna szó, hiszen munkásságuk közismert része a város tudományos, mű­vészeti életének és mindennap­jainak. A döntéshozók általában pa­naszkodnak. hogy milyen ne­héz volt a döntés Mi nem ezt Szegedért Alapít vam DR. BÓDI GYÖRGY TITKÁR SZEGED Tisztelt Titkár Úr'. A Szegedért Alapítvány első díjkiosztásának napján a Délmagyarország Szerkesztősége nevében kivételes tisztelettel köszöntőm azokat, akik a ne­mes cél érdekében összefogtak és azért áldozatot hoztak: az Alapítvány létrehozóit. A legteljesebb elismeréssel és megbecsüléssel küldjük gratulációin­kat az Alapítvány első díjazottjainak. A Délmagyarország Szerkesztősége, azon túl, hogy állandó szellemi támogatásban kívánja része­síteni a Szegedért Alapítványt, a lap alapításának HO-ik évében csatlakozni kíván: 100 000 - azaz egvszáz-ezerforinttal járul hozzá alaptőkéjéhez. Az átutalásról a Csongrád Megyei l apkiadó Vállalat intézkedik. Szeged, 1990. márciusi > ** « Tisztelettel: SZ. SIMON IST VÁN főszerkesztő tesszük, mi örülünk annak, hogy a sajtóban közzétett fölhí­vásunkra a közösségek és ál­lampolgárok számos ajánlása érkezett. Ebből is érzékeljük, hogy jövőre és azután sem az lesz a gondunk, hogy lesz-e ele­gendő jelölt az alapítvány díjai­ra. hanem az. hogv kevesebb a díj, mint az arra érdemes sze­gedi'személyiség. A Szegedért Alapítvány fődí­ját és kuratóriumi díjait őszinte büszkeséggel és örömmel nyújtjuk át, kívánva, hogy ad­jon ujabb alkotó energiákat, s közvetítse Szeged varos kózv é­lertténvének megbecsülését ''

Next

/
Thumbnails
Contents