Délmagyarország, 1990. március (80. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-12 / 61. szám

1990. március 11., vasárnap 7 Van kiút A gazdasági felemelkedés programja Hatalmas csődtömeget kell eltakarítanunk. A Szabad Demokraták nem a csodákban bíznak, hanem kiutat mutatnak, a lehető leggyorsabb kibontakozást biztosítják. Mindent egy csapásra rendbe hozni nem lehet. A kezdő lépést kell jól megválasztani. AZ ELSŐ LÉPÉS AZ INFLÁCIÓ MEGFÉKEZÉSE. Azért, hogy elkerülhessük Lengyelország, Jugoszlávia sorsát, — már 1991-ben megállítjuk az áremelkedés további gyorsulását, 1993—94-ben 5—6 százalékra szorítjuk vissza az inflációt. — Lépésről lépésre megteremtjük a forint konvertibilitását. TAKARÉKOS KÖLTSÉGVETÉST AKARUNK. — Leállítjuk az olyan költséges nagyberuházásokat, mint a tengizi létesítmény, újravizsgáljuk a világkiállítás ügyét. Szakszerűbb és kisebb, tehát olcsóbb államigazgatást teremtünk. — Leépítjük a költségvetési támogatások rendszerét. A tartósan veszteséges vállalatokat nem fogjuk a fogyasztók és az adótizetők pénzével kisegíteni — A nagyberuházások, a katonai kiadások visszafogása gyors és radikális lesz. A támogatások leépítésében a fokozatosság elvét fogjuk követni. PIACI ÁRAK, PIACI BÉREK SZÜKSÉGESEK. — Ki kell építeni a bérmegállapodások országos rendszerét a munkaadók és a munkavállalók szervezetei között. Ehhez alulról építkező, független szakszervezetek szükségesek. Az árak és a bérek teljes körű felszabadításának feltétele, hogy a funkcionáriusokat átmentő szakszervezeteket valódlak szorítsák ki a színről MÉRSÉKLŐDŐ, VÁLLALKOZÁST ÖSZTÖNZŐ ADÓKAT, IGAZSÁGOS NYUGDÍJRENDSZERT! — Minden erőnkkel támogatjuk a kis és közepes méretű vállalatok sokaságának létrehozását. A vállalkozói nyereségadó kulcsát fokozatosan 30 — 35%-ra kívánjuk csökkenteni. — A személyi jövedelemadó esetében indokolt egy olyan adótáblára áttérni, ahol a kulcsok növekedése később indul és kevésbé meredek. 30 — 35%-nál végződő, és ez alatt még két kulcsot tartalmazó adókategóriákat javaslunk, széles sávokkal. — A társadalombiztosítás önkormányzatának megteremtésével párhuzamosan a biztosítási és nyugdíjjárulékot jelentősen csökkentenénk, valódi társadalombiztosítási hozzájárulássá változtatnánk. Az ilyen címen elvont jövedelmet mentesítenénk a személyi jövedelemadó alól — Az átlagosnál alacsonyabb nyugdijakat megemeljük. Az egyébként csökkenő inflációhoz folyamatosan hozzáigazítjuk a nyugdíjakat. A politikai jogcímeken megítélt nyugdíjak kifizetését megszüntetjük. A KÜLFÖLDI ADÓSSÁG LEÉPÍTÉSE. — Tárgyalásokat kezdünk az adósságok egy részének magyar vállalati részvényekre történó átváltásáról. Ez nem a nemzeti vagyon kiárusítását jelentené, ezt már megtették azok, akik a 21 milliárd dollárnyi adósságot felhalmozták. Ha ennek egy része itthon marad, termelő tökévé alakul át, és az ország fizetőképessége megszilárdul, iparunk gyorsabban modernizálódik. — Az állami vállalatok magánkézbe adása során arra törekszünk, hogy a végső tulajdonosok személy szerint azonosíthatók legyenek. A privatizációt csak akkor fogadjuk el törvényesnek, ha senki nem juthat olyan tőkéhez, amelynek piaci értékét nem fizette meg. Fellépünk az ellenőrizhetetlen vezetői hatalomátmentés ellen. Nem fékezni, hanem gyorsítani akarjuk az állami vállalatok magánkézbe adását. Amíg gazdaságunkat az állami tulajdon uralja, nem remélhetjük, hogy kilábalunk a válságból. ERŐS MAGÁNTULAJDONT A MEZŐGAZDASÁGBAN IS! — Akinek nevén föld van a közösben, azonnal kaphassa vissza! — Szabaddá kell tenni a föld adásvételét, hogy az önállóan gazdálkodni kívánó családok földhöz juthassanak. — A kollektívizált föld utolsó tulajdonosa vagy annak örököse a korabeli kisajátítási árnak megfelelő összeg fejében Igényelhesse vissza birtokát, ha azt maga kívánja megművelni. LEGYÜNK A MAGUNK URAI A MAGUNK PORTÁJÁN! — A hazánkra erőltetett „szovjetek" kisajátították és elfojtották a társadalmi önszerveződést, tenyésztették az egypártrendszerre épülő helyi hatalmi összefonódásokat, kiskirályságot. Valódi, alulról szerveződő, ellenőrizhető, demokratikus önkormányzatokat akarunk, amelyek rendelkezzenek önállóan pénzalapjaikkal. Legyen saját adókivetési joguk, gazdálkodhassanak a szolgáltatások. a vállalkozások bevételeinek egy részével, az önkormányzati tulajdonú intézményekkel és a földdel. FORDULATOT AKARUNK A KÜLKERESKEDELEMBEN. — A KGST-kereskedelem visszafejlődésével párhuzamosan fejlődnie kell a kereskedelmünknek a Nyugattal. Ha az SZDSZ kormányra jut, haladéktalanul kérni fogja hazánk felvételét az Európai Gazdasági Közösségbe. — Ha gazdasági programunk megvalósul, 3-4 éven belül együtt lesznek a feltételek a fellendüléshez. A gyarapodás gyümölcseit nemcsak a sikeres vállalkozók és alkalmazottaik fogják élvezni, hanem a bérből élők, a nyugdíjasok és a még eltartott fiatalok is. Programunk nemzeti program, a haza felemelkedésének programja. Március 25-én, amikor mindannyiunk jövőjének irányítása végre jó kezekbe kerülhet, életemben először fogok választani. Olyan politikusokat szeretnék látni a Parlamentben, akiknek megalapozott és megvalósítható terveik vannak, melyekben látom az esélyt, hogy ne az újabb válságok, hanem a tartós felemelkedés útjára vezessék az országot. Tudom, hogy a kívánt célt, a jól működő, mindenki boldogulását biztosító gazdag országot nem lehet napok alatt megteremteni. Ezért nem felelőtlen ígéreteket, hanem a holnapok szükséges, ésszerű lépéseinek programját várom tőlük, amelyet majd számonkérhetek. Azt szeretném, ha a demokrácia igaz hívei képviselnének, akik a szabad egyének méltóságát tisztelik, akik az indulatok pöfögése, a zűrzavaros demagógia helyett az okos kritika egyértelmű nyelvét beszélik. Azokat fogom támogatni, akik soha nem vállaltak elvtelen kompromisszumokat, akik már hosszú évek óta minden tettükkel azt bizonyították, hogy elszánt ellenfelei mindenfajta diktatúrának. Március 25-e nagyon fontos nap lesz az életemben; úgy készülök rá, mint egy régóta vár, meghitt ünnepre. Azon a napon én a szabad demokratákat fogom választani. PIKÓ ANDRÁS Rozsnyai Bálint (1. v.k.) döntés alapján válasszunk. De nem kevésbé fontos, hogy őrködjünk a választások tisztaságán, hogy se kék cédulák, se téves számolások ne másíthassák meg a nép döntését. A negyven év örökségéül ránkhagyott gazdasági, társadalmi válságból kiutat kínál a szabad demokraták programja, mely a XIX. századi magyar szabadelvű hagyományban gyökerezik és a modern Európa értékeiből építkezik. Megvalósításához a szabad demokratáknak felkészült, a nyugati demokrácia módszereiben az átlagosnál jártasabb szakemberei vannak. Célunk a független, demokratikus, polgári Magyarország megteremtése, melynek természetes helye az Európai Közösség. Képviselőként ezért szándékozom dolgozni. Úgy vélem, a gazdasági és a társadalmi felemelkedés egyik alapvető feltétele, hogy a szaktudás, a szakértelem visszanyerje értékét, megbecsülését, s egyben az Európába való visszatérésünk egyik lépése is. Ehhez fel kell számolni a tudomány monopolikus szerveződését, és át kell alakítanunk teljes oktatási rendszerünket: a jelenlegi központosított, „tervutasításos" iskolát teljesítményelvű, nemzetközi mércével mérhető tudást biztosító iskolának kell felváltania, melynek ügyeiben a benne érdekelteket: a tanárokat, a tanulókat (szülőket) és a tulajdonos helyi közösséget illeti a döntés. Rózsa Edit (3. v.k.) 1985-ben megelőlegezett bizalmat kaptam választóimtól, melyet közel öt év parlamenti munkájával igyekeztem megszolgálni. Nem volt más politikai törekvésem, mint hogy a politikának emberi törekvései legyenek. Nem volt könnyű eleget tenni a magam által szabott elvárásnak abban a Parlamentben, ahol a képviselőknek statisztaszerepet szántak az akkori hatalmasok. A gyakorlatban tapasztalhattam meg az igazságot, hogy nincs károsabb egy nemzet számára annál, mint amikor a fölé emelt politikai hatalom ellenőrizhetetlen. Az ilyen hatalom nem a mi érdekeinket szolgálja, az ilyen hatalom céljai ésszerűtlenek, eszközei embertelenek. Ezért elleneztem már a kezdeteknél a bős —nagymarosi beruházás megépítését, ezért indítványoztam a választási törvény módosítását is, s ezzel nekem is szerepem lehetett abban, hogy az országházi padsorokban helyet foglalhatott a hatalmat ellenőrző ellenzék. Szándékaim, javaslataim nem mindig értek el sikert, mégsem érzem elvesztegetett időnek az elmúlt öt évet. Önök között élve, az Önök érdekeit képviselhettem, s a legbüszkébb arra a bizalomra voltam, amikor ügyes-bajos dolgaikkal megkerestek. Nőként és gyakorló édesanyaként nemcsak a „nagy"politika szempontjai vezérelték döntéseimet. Mindig és most is különösen fontosnak tartom, hogy a gyermekek és a családok valódi szükségleteihez igazodó szociális feltételeket teremtsünk, hogy a legrászorultabbak; a fiatalok, a nagycsaládosok és a nyugdíjasok érdekei is megjelenjenek az Országházban. Most, amikor a múltat számba vesszük s a jelen válságával szembesülünk, mindannyian próbáljuk hozzászoktatni magunkat a gondolathoz; lehet, hogy a következő évek több nehézséget hoznak majd számunkra. Gyakorló politikusként úgy gondolom, hogy a jövő nem kilátástalan, ha olyanok irányítják majd országunkat, akik tudják, mit s miért tesznek, akik nemcsak azt mondják meg: mit akarnak, de azt is, hogy mindazt rniből akarják megvalósítani, akikben van merészség, megfontolt bátorság ahhoz, hogy terveiket megvalósítsák. A szabad demokratákat ilyen embereknek ismertem meg, programjukat tartom a legalkalmasabbnak egy modern, európai Magyarország megteremtésére. Ezért léptem be az SZDSZ parlamenti frakciójába, ezért vállaltam a képviselő jelöltséget. Egy olyan országot akarok, amelyet szeretni lehet, amelyet azok szeretnek leginkább, akik ott élnek és dolgoznak. Makón születtem, a Szentendrei Ferences Gimnáziumban érettségiztem, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szereztem diplomát. 1972 óta tanítok Szegeden, a József Attila Tudományegyetemen angol tanszékemen. A bölcsészettudományi kar tudományos dékánhelyettese és az angol tanszék vezetője vagyok. Vendégprofeszszorként tanítottam az Egyesült Államokban is, ahol megismerkedhettem egy teljesen másfajta társadalmi berendezkedéssel. Jól tudjuk, válság van. A gazdaság a csőd szélén, jó néhány társadalmi intézmény működésképtelen. Az Országgyűlés legutóbbi ülésszakain bekapcsolva felejtett gépezetként zakatolt, s az újabb politikai botrányok jelzik, hogy a kormányzat egyáltalán nincs feladata magaslatán, s egy korszak a végnapjait éli. Néhányan szeretnék elhitetni velünk, hogy a kialakulóban levő többpártrendszer, a negyven év óta első szabad választás az oka mindennek. Ne hagyjuk magunkat ámítani: a ránk kényszerített rendszer kudarcra ítélt támogatói látják így a mostani eseményeket. Számunkra, a többség számára március 25. a rendszerváltás napja, a régi korszak végérvényes lezárása lesz. Hogy ez valóban így is történhessen, szükséges, hogy valamennyien felkészülten éljünk választópolgári jogunkkal, s felelős A Szabad Demokraták Szövetségét mestereim és barátaim hozták létre — én is alapító tagja vagyok. A szegedi egyetemen kaptam matematikusdiplomát, 1981-ben. Mivel már akkor ellenzékinek tekintettek, e megyében hiába kerestem munkát, sehol sem alkalmaztak. Ma már mondhatom, szerencsém volt. Mindig érdekeltek a társadalomtudományok és így a nyolcvanas években szabadfoglalkozású szociológusként dolgoztam. A feleségem közgazdász, fiunk öt-, kislányunk kétéves. Az elmúlt évtizedben elsősorban a cenzúra ellen, a sajtó, azaz a gondolkodás szabadságáért küzdöttünk. Hiszen nem lehet szabad az ország, ha gondolkodó polgárai nem szabadok. Néhány éve még meglepően merész javaslataink ma már teljesen elfogadottak. Most minden komoly politikus a rendszerváltásról beszél, nem pedig az úgynevezett szocializmus megjavíthatóságáról. Persze ez nem jelenti azt, hogy régóta formálódó, érlelődő gondolataink győztek. Ma a szavak nem sokat érnek. Itt az idő, hogy terveinket meg is valósítsuk. Hazánk gazdasága bármikor összeomolhat. Emlékszem, hogy 1985-ben az ország legjobb közgazdászai tiltakoztak a később „növekedési kalandnak" nevezett gazdaságpolitika ellen, de az ország akkori urai nem hallgattak rájuk, így négy év alatt megduplázták Magyarország adósságát. A demokrácia korszaka valóban nem kezdődhet leszámolással — de azokat a párt-, állami és nagyvállalati vezetőket, akik ezért Jankó Attila (2. v.k.) felelősek, köztörvényes bűnözőkként kell bíróság elé állítani a társadalom vagyonának hűtlen kezelése, elpocsékolása miatt. Nem igaz, hogy a csődöt csak velük együttműködve lehet elkerülni. Számos kiváló szakember csatlakozott már évekkel ezelőtt a demokratikus ellenzékhez, mi tudjuk merre van a kiút. Megfékezzük az inflációt, a lehető legrövidebb időn belül visszaállítjuk a magántulajdon túlsúlyát, megteremtjük a vállalkozás szabadságát, az értelmes kockázatvállalás lehetőségét. Nem ígérünk csodát, tudjuk, hogy a következő évek is nehezek lesznek. Nem ígérgetünk „jóléti államot", de a létbiztonságot, a szerény megélhetést mindenkinek garantáljuk. Az áldozatoknak végre értelme, a munkának valódi eredménye lesz, nem pusztán fáradtság és fásultság marad utána, mint ma. ón, tisztelt honfitársunk, bízhat bennünk. Ha ránk szavaz, akkor mindent megteszünk, hogy mielőbb mindannyian egy szabad, demokratikus, működőképes, gazdagodó, európai köztársaság polgárai lehessünk. \ ff \