Délmagyarország, 1990. március (80. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-12 / 61. szám

1990. március 11., vasárnap 7 Van kiút A gazdasági felemelkedés programja Hatalmas csődtömeget kell eltakarítanunk. A Szabad Demokraták nem a csodákban bíznak, hanem kiutat mutatnak, a lehető leggyorsabb kibontakozást biztosítják. Mindent egy csapásra rendbe hozni nem lehet. A kezdő lépést kell jól megválasztani. AZ ELSŐ LÉPÉS AZ INFLÁCIÓ MEGFÉKEZÉSE. Azért, hogy elkerülhessük Lengyelország, Jugoszlávia sorsát, — már 1991-ben megállítjuk az áremelkedés további gyorsulását, 1993—94-ben 5—6 százalékra szorítjuk vissza az inflációt. — Lépésről lépésre megteremtjük a forint konvertibilitását. TAKARÉKOS KÖLTSÉGVETÉST AKARUNK. — Leállítjuk az olyan költséges nagyberuházásokat, mint a tengizi létesítmény, újravizsgáljuk a világkiállítás ügyét. Szakszerűbb és kisebb, tehát olcsóbb államigazgatást teremtünk. — Leépítjük a költségvetési támogatások rendszerét. A tartósan veszteséges vállalatokat nem fogjuk a fogyasztók és az adótizetők pénzével kisegíteni — A nagyberuházások, a katonai kiadások visszafogása gyors és radikális lesz. A támogatások leépítésében a fokozatosság elvét fogjuk követni. PIACI ÁRAK, PIACI BÉREK SZÜKSÉGESEK. — Ki kell építeni a bérmegállapodások országos rendszerét a munka­adók és a munkavállalók szervezetei között. Ehhez alulról épít­kező, független szakszervezetek szükségesek. Az árak és a bérek teljes körű felszabadításának feltétele, hogy a funkcionáriu­sokat átmentő szakszervezeteket valódlak szorítsák ki a színről MÉRSÉKLŐDŐ, VÁLLALKOZÁST ÖSZTÖNZŐ ADÓKAT, IGAZSÁ­GOS NYUGDÍJRENDSZERT! — Minden erőnkkel támogatjuk a kis és közepes méretű vállalatok sokaságának létrehozását. A vállalkozói nyereségadó kulcsát fokozatosan 30 — 35%-ra kívánjuk csökkenteni. — A személyi jövedelemadó esetében indokolt egy olyan adótáblára áttérni, ahol a kulcsok növekedése később indul és kevésbé meredek. 30 — 35%-nál végződő, és ez alatt még két kulcsot tartalmazó adókategóriákat javaslunk, széles sávokkal. — A társadalombiztosítás önkormányzatának megteremtésével pár­huzamosan a biztosítási és nyugdíjjárulékot jelentősen csökkente­nénk, valódi társadalombiztosítási hozzájárulássá változtatnánk. Az ilyen címen elvont jövedelmet mentesítenénk a személyi jöve­delemadó alól — Az átlagosnál alacsonyabb nyugdijakat megemeljük. Az egyébként csökkenő inflációhoz folyamatosan hozzáigazítjuk a nyugdíjakat. A politikai jogcímeken megítélt nyugdíjak kifizetését megszüntetjük. A KÜLFÖLDI ADÓSSÁG LEÉPÍTÉSE. — Tárgyalásokat kezdünk az adósságok egy részének magyar válla­lati részvényekre történó átváltásáról. Ez nem a nemzeti vagyon kiárusítását jelentené, ezt már megtették azok, akik a 21 milliárd dollárnyi adósságot felhalmozták. Ha ennek egy része itthon marad, termelő tökévé alakul át, és az ország fizetőképessége megszilárdul, iparunk gyorsabban modernizálódik. — Az állami vállalatok magánkézbe adása során arra törekszünk, hogy a végső tulajdonosok személy szerint azonosíthatók legyenek. A privatizációt csak akkor fogadjuk el törvényesnek, ha senki nem juthat olyan tőkéhez, amelynek piaci értékét nem fizette meg. Fellépünk az ellenőrizhetetlen vezetői hatalomátmentés ellen. Nem fékezni, hanem gyorsítani akarjuk az állami vállalatok magánkézbe adását. Amíg gazdaságunkat az állami tulajdon uralja, nem remélhetjük, hogy kilábalunk a válságból. ERŐS MAGÁNTULAJDONT A MEZŐGAZDASÁGBAN IS! — Akinek nevén föld van a közösben, azonnal kaphassa vissza! — Szabaddá kell tenni a föld adásvételét, hogy az önállóan gazdálkodni kívánó családok földhöz juthassanak. — A kollektívizált föld utolsó tulajdonosa vagy annak örököse a korabeli kisajátítási árnak megfelelő összeg fejében Igényelhesse vissza birtokát, ha azt maga kívánja megművelni. LEGYÜNK A MAGUNK URAI A MAGUNK PORTÁJÁN! — A hazánkra erőltetett „szovjetek" kisajátították és elfojtották a társadalmi önszerveződést, tenyésztették az egypártrendszerre épülő helyi hatalmi összefonódásokat, kiskirályságot. Valódi, alul­ról szerveződő, ellenőrizhető, demokratikus önkormányzato­kat akarunk, amelyek rendelkezzenek önállóan pénzalapjaik­kal. Legyen saját adókivetési joguk, gazdálkodhassanak a szolgál­tatások. a vállalkozások bevételeinek egy részével, az önkormány­zati tulajdonú intézményekkel és a földdel. FORDULATOT AKARUNK A KÜLKERESKEDELEMBEN. — A KGST-kereskedelem visszafejlődésével párhuzamosan fejlőd­nie kell a kereskedelmünknek a Nyugattal. Ha az SZDSZ kor­mányra jut, haladéktalanul kérni fogja hazánk felvételét az Európai Gazdasági Közösségbe. — Ha gazdasági programunk megvalósul, 3-4 éven belül együtt lesznek a feltételek a fellendüléshez. A gyarapodás gyümölcseit nemcsak a sikeres vállalkozók és alkalmazottaik fogják élvezni, hanem a bérből élők, a nyugdíjasok és a még eltartott fiatalok is. Programunk nemzeti program, a haza felemelkedésének prog­ramja. Március 25-én, amikor mindannyiunk jövőjének irányí­tása végre jó kezekbe kerülhet, életemben először fogok választani. Olyan politikusokat szeretnék látni a Parlamentben, akik­nek megalapozott és megvalósítható terveik vannak, melyek­ben látom az esélyt, hogy ne az újabb válságok, hanem a tartós felemelkedés útjára vezessék az országot. Tudom, hogy a kívánt célt, a jól működő, mindenki boldogulását biztosító gazdag országot nem lehet napok alatt megterem­teni. Ezért nem felelőtlen ígéreteket, hanem a holnapok szükséges, ésszerű lépéseinek programját várom tőlük, ame­lyet majd számonkérhetek. Azt szeretném, ha a demokrácia igaz hívei képviselnének, akik a szabad egyének méltóságát tisztelik, akik az indulatok pöfögése, a zűrzavaros demagógia helyett az okos kritika egyértelmű nyelvét beszélik. Azokat fogom támogatni, akik soha nem vállaltak elvtelen kompro­misszumokat, akik már hosszú évek óta minden tettükkel azt bizonyították, hogy elszánt ellenfelei mindenfajta diktatúrá­nak. Március 25-e nagyon fontos nap lesz az életemben; úgy készülök rá, mint egy régóta vár, meghitt ünnepre. Azon a napon én a szabad demokratákat fogom választani. PIKÓ ANDRÁS Rozsnyai Bálint (1. v.k.) döntés alapján válasszunk. De nem kevésbé fontos, hogy őrködjünk a választások tiszta­ságán, hogy se kék cédulák, se téves szá­molások ne másíthassák meg a nép dönté­sét. A negyven év örökségéül ránkhagyott gazdasági, társadalmi válságból kiutat kínál a szabad demokraták programja, mely a XIX. századi magyar szabadelvű hagyo­mányban gyökerezik és a modern Európa értékeiből építkezik. Megvalósításához a szabad demokratáknak felkészült, a nyugati demokrácia módszereiben az átlagosnál jár­tasabb szakemberei vannak. Célunk a füg­getlen, demokratikus, polgári Magyarország megteremtése, melynek természetes helye az Európai Közösség. Képviselőként ezért szándékozom dolgozni. Úgy vélem, a gazdasági és a társadalmi felemelkedés egyik alapvető feltétele, hogy a szaktudás, a szakértelem visszanyerje értékét, megbecsülését, s egyben az Euró­pába való visszatérésünk egyik lépése is. Ehhez fel kell számolni a tudomány monopo­likus szerveződését, és át kell alakítanunk teljes oktatási rendszerünket: a jelenlegi központosított, „tervutasításos" iskolát telje­sítményelvű, nemzetközi mércével mérhető tudást biztosító iskolának kell felváltania, melynek ügyeiben a benne érdekelteket: a tanárokat, a tanulókat (szülőket) és a tulajdo­nos helyi közösséget illeti a döntés. Rózsa Edit (3. v.k.) 1985-ben megelőlegezett bizalmat kap­tam választóimtól, melyet közel öt év parla­menti munkájával igyekeztem megszol­gálni. Nem volt más politikai törekvésem, mint hogy a politikának emberi törekvései legyenek. Nem volt könnyű eleget tenni a magam által szabott elvárásnak abban a Parlamentben, ahol a képviselőknek sta­tisztaszerepet szántak az akkori hatalma­sok. A gyakorlatban tapasztalhattam meg az igazságot, hogy nincs károsabb egy nemzet számára annál, mint amikor a fölé emelt politikai hatalom ellenőrizhetetlen. Az ilyen hatalom nem a mi érdekeinket szolgálja, az ilyen hatalom céljai ésszerűt­lenek, eszközei embertelenek. Ezért ellen­eztem már a kezdeteknél a bős —nagymarosi beruházás megépítését, ezért indítványoztam a választási törvény módosítását is, s ezzel nekem is szerepem lehetett abban, hogy az országházi padso­rokban helyet foglalhatott a hatalmat ellen­őrző ellenzék. Szándékaim, javaslataim nem mindig értek el sikert, mégsem érzem elvesztegetett időnek az elmúlt öt évet. Önök között élve, az Önök érdekeit képvi­selhettem, s a legbüszkébb arra a biza­lomra voltam, amikor ügyes-bajos dolgaik­kal megkerestek. Nőként és gyakorló édesanyaként nem­csak a „nagy"politika szempontjai vezérel­ték döntéseimet. Mindig és most is különö­sen fontosnak tartom, hogy a gyermekek és a családok valódi szükségleteihez iga­zodó szociális feltételeket teremtsünk, hogy a legrászorultabbak; a fiatalok, a nagycsaládosok és a nyugdíjasok érdekei is megjelenjenek az Országházban. Most, amikor a múltat számba vesszük s a jelen válságával szembesülünk, mind­annyian próbáljuk hozzászoktatni magun­kat a gondolathoz; lehet, hogy a következő évek több nehézséget hoznak majd szá­munkra. Gyakorló politikusként úgy gondo­lom, hogy a jövő nem kilátástalan, ha olya­nok irányítják majd országunkat, akik tud­ják, mit s miért tesznek, akik nemcsak azt mondják meg: mit akarnak, de azt is, hogy mindazt rniből akarják megvalósítani, akik­ben van merészség, megfontolt bátorság ahhoz, hogy terveiket megvalósítsák. A szabad demokratákat ilyen emberek­nek ismertem meg, programjukat tartom a legalkalmasabbnak egy modern, európai Magyarország megteremtésére. Ezért lép­tem be az SZDSZ parlamenti frakciójába, ezért vállaltam a képviselő jelöltséget. Egy olyan országot akarok, amelyet szeretni lehet, amelyet azok szeretnek leginkább, akik ott élnek és dolgoznak. Makón születtem, a Szentendrei Ferences Gimnáziumban érettségiztem, majd az Eöt­vös Loránd Tudományegyetemen szerez­tem diplomát. 1972 óta tanítok Szegeden, a József Attila Tudományegyetemen angol tanszékemen. A bölcsészettudományi kar tudományos dékánhelyettese és az angol tanszék vezetője vagyok. Vendégprofesz­szorként tanítottam az Egyesült Államokban is, ahol megismerkedhettem egy teljesen másfajta társadalmi berendezkedéssel. Jól tudjuk, válság van. A gazdaság a csőd szélén, jó néhány társadalmi intézmény mű­ködésképtelen. Az Országgyűlés legutóbbi ülésszakain bekapcsolva felejtett gépezet­ként zakatolt, s az újabb politikai botrányok jelzik, hogy a kormányzat egyáltalán nincs feladata magaslatán, s egy korszak a vég­napjait éli. Néhányan szeretnék elhitetni ve­lünk, hogy a kialakulóban levő többpártrend­szer, a negyven év óta első szabad válasz­tás az oka mindennek. Ne hagyjuk magunkat ámítani: a ránk kényszerített rendszer ku­darcra ítélt támogatói látják így a mostani eseményeket. Számunkra, a többség szá­mára március 25. a rendszerváltás napja, a régi korszak végérvényes lezárása lesz. Hogy ez valóban így is történhessen, szükséges, hogy valamennyien felkészülten éljünk választópolgári jogunkkal, s felelős A Szabad Demokraták Szövetségét mes­tereim és barátaim hozták létre — én is alapító tagja vagyok. A szegedi egyetemen kaptam matemati­kusdiplomát, 1981-ben. Mivel már akkor ellenzékinek tekintettek, e megyében hiába kerestem munkát, sehol sem alkalmaztak. Ma már mondhatom, szerencsém volt. Min­dig érdekeltek a társadalomtudományok és így a nyolcvanas években szabadfoglalko­zású szociológusként dolgoztam. A feleségem közgazdász, fiunk öt-, kislá­nyunk kétéves. Az elmúlt évtizedben elsősorban a cen­zúra ellen, a sajtó, azaz a gondolkodás szabadságáért küzdöttünk. Hiszen nem le­het szabad az ország, ha gondolkodó pol­gárai nem szabadok. Néhány éve még meglepően merész javaslataink ma már teljesen elfogadottak. Most minden komoly politikus a rendszerváltásról beszél, nem pedig az úgynevezett szocializmus megja­víthatóságáról. Persze ez nem jelenti azt, hogy régóta formálódó, érlelődő gondolata­ink győztek. Ma a szavak nem sokat érnek. Itt az idő, hogy terveinket meg is valósítsuk. Hazánk gazdasága bármikor össze­omolhat. Emlékszem, hogy 1985-ben az ország legjobb közgazdászai tiltakoztak a később „növekedési kalandnak" nevezett gazdaságpolitika ellen, de az ország akkori urai nem hallgattak rájuk, így négy év alatt megduplázták Magyarország adósságát. A demokrácia korszaka valóban nem kezdőd­het leszámolással — de azokat a párt-, állami és nagyvállalati vezetőket, akik ezért Jankó Attila (2. v.k.) felelősek, köztörvényes bűnözőkként kell bíróság elé állítani a társadalom vagyoná­nak hűtlen kezelése, elpocsékolása miatt. Nem igaz, hogy a csődöt csak velük együtt­működve lehet elkerülni. Számos kiváló szakember csatlakozott már évekkel ezelőtt a demokratikus ellenzékhez, mi tudjuk merre van a kiút. Megfékezzük az inflációt, a lehető legrövidebb időn belül visszaállítjuk a magántulajdon túlsúlyát, megteremtjük a vállalkozás szabadságát, az értelmes koc­kázatvállalás lehetőségét. Nem ígérünk csodát, tudjuk, hogy a következő évek is nehezek lesznek. Nem ígérgetünk „jóléti államot", de a létbiztonságot, a szerény megélhetést mindenkinek garantáljuk. Az áldozatoknak végre értelme, a munkának valódi eredménye lesz, nem pusztán fáradt­ság és fásultság marad utána, mint ma. ón, tisztelt honfitársunk, bízhat bennünk. Ha ránk szavaz, akkor mindent megte­szünk, hogy mielőbb mindannyian egy sza­bad, demokratikus, működőképes, gazda­godó, európai köztársaság polgárai lehes­sünk. \ ff \

Next

/
Thumbnails
Contents