Délmagyarország, 1990. február (80. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-10 / 35. szám

10 1990. február 10., szombat SPORT Sportdiplomáciai siker Eldőlt, hogy az írjúsági fiúröplabda Európa-bajnoki selejtezőt május 28. és június 1. között, Szegeden rendezik meg, mivel városunk nyerte meg a kiírt pályázatot. A tornán Magyarország mellett Svédország. Ciprus, Hollandia és Csehszlovákia indul. Az első két helyezett jut az augusztusi döntőbe. 1995-ben: Kajak-kenu vb Szegeden? A Magyar Kajak-Kenu Szövetség legutóbbi elnökségi illésén az egyik legizgalmasabb napirendi pont volt az, amelyik az 1995rös Budapest—Bécs világkiállításhoz kötődő sporteseményekkel foglalkozott. A kajak-kenusok — lévén, hogy a Világbajnokságok 1938 óta íródó történetében Magyarország még soha nem volt rendező — a legjelentősebb erőpróba lebonyolítására gondolnak. Bár, még semmi nem dőlt el véglegesen, s a hivatalos jelentkezésig is bőven van idő, az biztosi: a sportág vezérkarában teljes az egyetértés a rendezési igényt illetően. A világbajnokság leendő színhelyeként két hazai helyszín jöhet számításba Fadd-Domboriban, a Duna holt ágán, a Tolna megyei üzemek maximális összefogásával vadonatúj létesítmény van kialakulóban, s májas végéig elkészül a már tavaly r/egismert pálya mentén a céltorony is. Fadd-Dombori mellett jelöltként szerepel Szeged is. Itt, a Maty-éri pálya látszik vb-rendezésre alkalmasnak. a szakemberek azonban gyakran emlegetik a futamokat esetenként irreálissá tevő oldalszelet. Miután az szinte a döntésig jutott, hogy a világbajnokságot 1995-ben Magyarországnak kell rendeznie, gondoskodni kell egy biztonsági lehetőségről is. Ezért a magyar szövetség vezetői hamarosan tárgyalásokat kezdenek az osztrákokkal, s amennyiben egyik hazai helyszín sem sikerül — természetesen világszínvonalon — biztosítani a körülményeket. akkor a már meglévő bécsi pályán rendezné a Magyar KajakKenu Szövetség az 1995-ben esedékes 27-ik világbajnokságot. Csak nevezési lappal Bő egy hónap múlva indítják el a 34. Nemzetközi Barátság Maraton szegedi versenyét. A nevezési lapok elkészültek, s azok a városi ifjúsági és sportosztályon (Szeged, Deák F. u. 28—30 ) megvásárolhatók. A nevezési díj (maratonin 150, 20 kmre 100 és 10ikm-re50 Ft) befizetése ellenében mindenki megkapja a nevezési lapot. Kudarc A Korral NDK «s a Koreai K07.tArs.vAe sportvezetői megszakították hónapok ót:-, folytatott tAreyalAsalkat, amelyeket a szeptemberi Azslal játékokra tervezett közös korral csapat ügyében folytattak. A kilencfordulós megbeszélések végül is a kél fél megegyezésének hiányában kudarcba fulladtak, tgy mór bizonyos, hogy Pekingben önálló, sxax külön küldöttséggel szerepel a két Korea. Oreg autó nem vén autó Veress Iván telefonjai II. Jól haladnak az előkészületek a járműfesztiválra A Magyar Autóklub Csongrád Megyei Szervezete — a Vidia Kereskedőház Rt., a Tisza Volán és a Magyar Autóklub támogatásával — július 6—8-án Szegeden rendezi a 111. veteránjármú-fesztivált. A szervezőbizottság a minap tartott megbeszélése után kiderült, a munka nehezén — az időpontok egyeztetésén, a szállások lefoglalásán, a programok kialakításán — túljutott a társaság, ami viszont nem jelenti azt, hogy az elkövetkezendőkben karba tett kézzel várhatják a július eleji hétvégét. Ha nem is centenáriumi, de mindenképpen jelentős év az idei az autósoknak, hiszen 90 éves a magyar autógyártás, és ugyancsak 90 éves a Magyar Autóklub, ezért ezekről, no meg városunk szülöttéről, a fúvókás karburátor társfeltalálójáról, Csonka Jánosról is méltó módon akarnak megemlékezni a rendezők. A megyei tanácsháza aulájában például kiállítják az első postaautót, a Közlekedési Múzeum több, értékes relikviát bocsát a szervezőkrendezők rendelkezésére. Ami a jelentkezőket illeti, máris a bőség zavarával küszködnek a „dzsembori" létrehozói. Az 1943 előtt gyártott autók tulajdonosai közül eddig több mint kilencvenen jelentkeztek, és ebben még nincsenek benne a Csongrád megyeiek! A káosz elkerüléséért változtatni kellett "az eredeti elképzelésen, így aztán lesz egy úgynevezett nosztalgiakategória, amibe az 1940 után gyártott kocsikat sorolják. Az már biztos, hogy az érdeklődők láthatnak majd Bugatti és Porsche sportautókat, Lancia Aureliát, Leyland AEC-t, Lawbridge-t. Alfa Rómeót, Wartburg-óst (1898) és Maurer Uniont (1904). Újdonságként hathat, ezúttal régi motorkerékpárokat is fölvonultatnak gazdáik. Ismeretes, a fesztivált ügyességi és túraversennyel is színesítik. Érdekességként említhető, hogy az embert és gépet próbára tevő vetélkedőre kijelölt két útvonal — később döntenek. melyiket veszik igénybe — titkos, mert valamennyi versenyzőnek esélyegyenlőséget kívánnak biztosítani. Az autósok, gépeik évjáratától függően, maguk dönthetik el, melyik, a sebességet maximáló — 20, 25, 30, 40 km/óra — kategóriában óhajtanak indulni. A bizonyára sok-sok érdeklődőt vonzó „fiestán" különdíjakat is nyerhetnek az autómatuzsálemek, illetve gazdáik. Úgymint a közönség szavazatai alapján hirdetik ki, melyik a legszebb autó, a másik díjról a szakemberek döntenek, mégpedig az eredetiséget megőrző állapot és esztétikum alapján. Az esemény „ötletgazdája", a főszervező Faragó Aurél, aki egyben a megyei szervezet elnöke is, közismert autóimádatáról. Nem véletlen, hogy e fesztivállal is példázni akarja: öreg autó nem vén autó! Azaz, ha vigyázzák, gondozzák, és úgy használják, veszik igénybe, ahogyan a konstrukció kívánja — „örök életű" maradhat... (Gyürki) A bohócot a cirkuszban keressék Semmi köze nem volt se Bellhez, se Puskás Tivadarhoz. A telefonok mégis állandóan csörögtek körülötte. Veress Iván 1956-ban úgynevezett B-listára került, amit akkor racionalizálásnak neveztek, s egyben megköszönték sportbéli tevékenységét is... Fizikai munka, rönkhordás következett. De nem adta fel, amikor vízipólós berkekben szükség volt rá, mindig megtalálható volt. A negyedik telefon Illúziókat kergetett a Dózsa Európai megoldás Egyre több sportvezetőtől hallom, hogy az üzemek, vállalatok, szövetkezetek igazgatói, elnökei nem kockáztatják egzisztenciájukat azzal, hogy a sportot támogassák, mert a dolgozók úgy érzik, az ő zsebükből veszik ki a pénzt. Ezért hát beszűkült a sport ilyenfajta támogatása, az egyesületeknek — következésképpen — vállalkozniuk kell. Jó befektetéssel persze megoldott a probléma, azonban az a klub, amelyik különböző előre nem látható okok miatt rossz „lóra" tett, megnézheti magát, szakosztályait nem tudja eltartani. Ez történt a Szegedi Dózsánál is, melynek elnöksége a minap tartotta rendkívüli értekezletét. Mint Bors Győző társadalmi elnök beszámolójából kiderült, a Dózsa az 1989-es évet eleve 1 milliós deficittel kezdte, jelenleg 1,5 milliónál tartanak, de ha végigcsinálják azt a programot, amit elterveztek, akkor az év végére a költségvetési hiány 4 millióra dagadhat. Tehát egy szónak is száz a vége, a klub nem bír el három szakosztályt. „Uraim — mondta az elnök —, vágyálmokat, illúziókat nem lehet felvállalni. Nagyon sajnálom, hogy azok az emberek, akik a három szakosztályos álmokat szőtték, nem jöttek el erre az ülésre..." A jelenlevő elnökségi tagok megnyilvánulásai után körvonalazódott, hogy a klub vezetése csak a labdarúgó-szakosztályt kívánja tovább üzemeltetni, az ökölvívókat és a sakkozókat átadják egy új patronálónak. Az ökölvívó-szakosztály elnöke, Molnár Tibor bejelentette, hogy a Printagent Szervező Kisszövetkezet átveszi március elsejével a bunyósokat és a sakkozókat. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy a Dózsa megszabadul 1,5 millió forintos kiadástól. Sőt, mint Bors Győző kijelentette, azokat a vállalkozásokat, melyek nem gazdaságosak, felszámolják, azokból a Dózsa pénzét kiveszi. Az elnökség végül is elfogadta azt a javaslatot, hogy a Szegedi Dózsa ezentúl csak futballklubként működjön. (A névváltoztatást csak a közgyűlés hagyhatja jóvá.) Az elnök mintegy gesztusként még megemlítette, hogy szegénységük ellenére a Printagentnek térítésmentesen átadja az ökölvívók és a sakkozók felszerelését. Még két bejelentés hangzott el az ülésen. Először is Tóth István, a labdarúgó-szakosztály elnöke írásban beadta felmondását, melyet elfogadtak, s egyidejűleg Bakai Lászlót bízták meg június 30-ig az elnöki teendők ellátásával. Valamint megtudhattuk, hogy Katona Zoltán labdarúgót 880 ezer forintért eladta a Dózsa a Diósgyőrnek, ezzel is javítva a költségvetési mérleget... A minden felesleges szó nélküli elnökségi ülésen, úgy tűnik, európai módon egyeatek meg a felek. Azt hiszem, a Dózsa által választott megoldás minden ilyen gonddal küszködő klub előtt példaértékű lehet... — cs. g. I. — — Mikor került az OB les együttes élére? — 1985. december l-jén kaptam egy üzenetet: az állt benne, hogy lejárt az utánpótlásnál a szerződésem, és nem kívánják meghosszabbítani. Nem tudtam mire vélni, no de ez már a sokadik alkalom volt, s enynyi idő alatt megedződtem. Átadtam a játékosaimat másnak, többek között Megyerit, Juhászt (ifjúsági válogatottak, a szerk), hisz valakik rám fogták, nem csinálom én jól a vízilabdát. Kényszerpihenőre kerültem ismét, de hangsúlyozom, soha nem voltam profi edző, mindig másodállásban dolgoztam. — Meddig hagyták pihenni? Mert gondolom, újra megszólalt a távrecsegó. Az ötödik telefon Japán betört a sportpiacra is Japán virágzó gazdasági és pénzügyi helyzetének köszönhetően a sportéletben is egyre meghatározóbb szerepet tölt be. A sportba áramoltatott mind több pénz hatására a világ leghíresebb sportemberei egyre szívesebben választják versenyeik színhelyéül a felkelő nap országát. A Mainicsi Shimbun napilap felmérése szerint 1985 óta, amikor is a japán jen a dollár árfolyamához kepest jelentősen megerősödött, a sportban a pénzdíjak és a hirdetési díjak is nagymértékben megnövekedtek, így a Japánban megrendezett versenyek egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek. Míg 1981-ben 41 japán vállalat fektetett tőkét a sportba, tavaly már 155 cég tartotta érdemesnek az atlétikai, tenisz-, golf- és labdarúgó-viadalokat a szponzorálásra, azzal a céllal, hogy javítsák imázsukat. Ráadásul a földkerekség sztárjainak — a szumóbirkózás kivételével — nem kell attól tartaniuk, hogy a házigazda ország sportolói megtépázzák babérjaikat. Íme, néhány példa a szponzorálásra: Mike Tyson, aki vasárnap James Douglas ellen készül megvédeni profi nehézsúlyú ökölvívó világbajnoki címét a 63 ezres Tokio Dome-ban, a hírek szerint 9 millió dollárt kap a fellépéséért, míg kihívójának egymillió dollár üti a markát. Ezenkívül Tyson szerződést kötött a Toyota és a Minolta céggel. Ivan Lendl. a világ első számú teniszezője hatéves szerződést kötött 20 millió dollár ellenében a Mizuno sportszergyártó céggel, felbontva tíz éve érvényes megállapodását az Adidaszszal. A Mizuno egyébként szintén megnyerte a maga számára Carl Lewist és a már visszavonult Florence Griffith-Joynert. Japánban két teniszeseménynek a pénzdíja is meghaladja az egymillió dollárt: a tavaszi Suntory és az őszi Seiko versenyekről van szó. Az amerikai teniszező, André Agassi tavaly kétnapos bemutató versenyen 220 ezer dollárt kapott kézhez, 20 ezer dollárral többet, mint amennyit a Grand Slam sorozatba tartozó ausztrál bajnokságon. A Toyota autógyár évi hétmillió dollárt áldoz a labdarúgó Szuper Kupadöntő lebonyolítására. Sakkverseny Üllésen Vasárnap, február 11-én, 9 órai kezdettel Üllésen. a Vigadó étteremben rendezik meg a hagyományos Vigadó-kupa, ún. snell-versenyt, kétszer 10 perces játékidővel, 3 fős csapatok részére. A verseny lebonyolítása nevezésektől függően, körmérkőzéssel, vagy svájci rendszerrel történik. Nevezni a helyszínen lehet, vasárnap délelőtt 9 óráig. Nevezési díj csapatonként 100 forint. A csapatok hozzanak magukkal készletet és sakkórát. A győztes csapat 1 évig őrzi a vándordíjat. A csapatok érem- és oklevéldíjazásban részesülnek. — Hát, tényleg így volt, ugyanis azok, akik elzavartak, visszahívtak, mert baj volt. S kellettem az első csapathoz edzőnek. Ha kellek — gondoltam —, s ezzel segíteni tudok, akkor"jövök. Furcsa dolgok kezdődtek el, mindjárt az elsó megbeszélés után közölték, hogy tulajdonképpen nekem kellene csinálni, de azért úgy gondolták, hogy majd Debreczeny Palival együtt ... No nem, csak egyedül — mondtam. És elmentünk a csapattal edzőtáborba. Miskolcra, s hallom, hogy Pali majd két nap múlva jön utánunk ... — Végül is megérkezett a miskolci gyorssal a „felmentő" sereg? — Éppen kezdeném az első edzést, amikor mondja Molnár Laci, nem kell tartanom, majd ő levezeti. Felettébb nem értettem. Szépen megvártam a tréning végét, majd a szálláson, a Honvéd üdülőben tudomására hoztam mindenkinek, nem erre szerződtem, a bohócot a cirkuszban keressék. S elhatároztam, hogy a hajnal 4 órakor induló vonattal hazautazok. De még valamit közöltem: ,;ha valakinek van mondanivalója, azt várom éjfélig szobámban. Ugyanis csak egy Veress Iván van . . ." — Melyik oldalra álltak a játékosok? — Egy idő múlva egymás után jöttek a kiscsoportok: „Iván bátyám szeretnénk, ha maradnál." A vége azt lett, hogy ottmaradtam. Életem egyik legszebb edzőtáborozása volt. Azok, akik ebben részt vettek, a mai napig is emlegetik. A szétzüllesztett csapat nagyon jól összerázódott. Megmenekültünk a kieséstől, úgyhogy még a Vasassal is döntetlent játszottunk. — Meddig maradt az első csapatnál? — Szezon végéig. Ekkor felajánlották, hogy főállásban csináljam tovább. Én viszont a munkahelyemet a Délépnél nem adtám fel, hiszen akkor már 56 éves voltam. Utánpótlás-vezető lettem. De egy szakosztályvezetői váltás után Molnár Laci került a szakosztály élére, és valahogy a hangsúly eltolódott. Az anyagi dolgokkal nem volt probléma, de kevésbé figyeltek az utánpótlásra. Nem vette senki észre, hogy nem kell játékost vásárolni, hiszen a szegedi gyerekek folyamatosan beérnek. Egyszer csak úgy éreztem, nem tudok mit csinálni, lógok a levegőben, s akkor megszerveztem a női vfzilabdacsapatot. De "az úszni alig tudó lányokkal nem boldogultam. Aztán ismét ifiedzőnek kértek fel. Itt játszott Szabó Zoli, Török Tibi (korosztályos válogatottak — a szerk.) És amikor tavaly szeptemberben kezdtük volna a felkészülést, amikor visszamentem szabadságról az uszodába, láttam, hogy valamit nem akarnak megmondani. Elvették a csapatot... — Csak úgy... — Igen! Se szó, se beszéd. Ismét felajánlották a női csapatot, aminek már volt edzője, Juhász Gyuri, őt kellett volna kidúrnom. Ismét utánpótlásvezető-féle lettem, de hangsúlyoztam, nem akarok „paprikajancsi" lenni, vagy érdemben csinálom, vagy ha nem tudok ezért a sportágért tenni, akkor elmegyek... — Nem tudtam. Felmondtam. — Ennyi? — Ennyi az egész. — Én nagyon sokat kaptam a vízilabdától. Túlnyomó része szép volt. A játékosok, akik nem felejtenek el, az a sok ember, aki az utcán rám köszön, ki úgy, szerbusz Iván, ki úgy, csókolom Iván bácsi.,., ezt nem lökheti ki az ember magából. A buktatók miatt egy-két álmatlan éjszakám volt. Remélem, változik a sportban az a közeg, ami miatt úgy gondoltam, hogy abba kellett hagynom. De. ez egy másik beszélgetést érne. S nagyon remélem, ez a sport újra sport lesz és nem üzlet... És nem a pecsenyesütögetés lesz az elsődleges, hanem az, hogy a gyerekek egészséges, sportszerető, a sportnak valamilyen ágát űző felnőttekké váljanak. Cs. Gát László