Délmagyarország, 1990. február (80. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-10 / 35. szám

10 1990. február 10., szombat DM1 mqy"in Kezdhetjük már ma is... S

ok mindent el lehet mondani a mostani kamaszokról, de azt nem, hogy szeretnek olvasni. A többségüket még ezekben a „bezártabb" téli napokban sem lehet rávenni arra, hogy idejüket olvasással (is) töltsék. A videónak, tévének, ordító magnónak nem konkurenciája nálunk a könyv — az iskolában ajánlott vagy kötelező olvasmányokat sem veszik kezükbe önként (tisztelet a kivételnek!). Még szülői, tanári unszolásra se nagyon. Apukák, anyukák egy része próbálkozik a rábeszéléssel, majd abbahagyja. Pedig nem kellene feladni! Mert a kamaszkorúak jellemformálásához, életre neveléséhez, műveltségének alapozásához igenis hozzátartozik az olvasás S nemcsak a képregény, a krimi, a sci-fi lapozgatása. Hanem olyan műveké is, amik a gyerek épülésére szolgálnak. Méghozzá lehetőleg úgy, hogy megbeszélhessék valakivel olvasmányélményeiket. A kamaszirodalomnak mindig is volt olyan célja, s haszna, hogy jóízű közös beszélgetésre indított gyereket és szülőt, iskolatársakat, testvéreket. Hiszen a gyerekek igénylik, hogy beszélgethessenek, hogy meghallgassák a véleményüket, hogy „mesélhessenek", hogy eligazító szót kapjanak ahhoz, amit nem értenek. Higgyünk abban, hogy éppen ezért az olvasásra buzdító szót is képesek igényelni: ha többször hallanák, s mindjárt társulna is hozzá egy-egy asztalra tett olyan könyv is, ami nekik való. Amibe előtte belelapozott „ősük", és felkelti iránta az érdeklődést, s kilátásba helyezi, hogy olvasás után beszélgetnek is róla. Nem könnyű feladata, de felelőssége a szülőnek olvasásra (is) nevelni csemetéjét. Még akkor is, ha a könyvpiac ma (van bár vagy négyszáz kiadó), nem kínál túl sok olyan művet, ami érzi, érti, ismeri és tükörként tartja a kamaszvilágot, illetve valamiféle tartalmas szórakozást, netán eszményképet képes adni. A mai könyvkiadás mostohagyereke az igazi kamaszirodalom, de ne feledkezzünk meg az iskolai és közkönyvtárak polcain sorakozó régebbi művekről! A klasszikusok, a korábbi nemzedékeknek élményeket adó kötetek (például Jókai, Móra, Fekete István, Verne, May Károly könyvei) a mai gyerekek számára is elérhetők. Keltsük fel irántuk az érdeklódésüket! Próbálkozzunk kitartóan — szülő, gyérek, tanár együtt — azzal, hogy változzanak a (nem) olvasási szokások! Kezdhetjük már ma is... „Képélező » HÁZTARTÁSI HASZONHOZÓ Segíteni akarnak Ma. amikor lassan a levegőért is fizetni kell, micsoda adomány, ha egy sereg szolgáltatáshoz ingyen, díjtalanul juthatunk hozzá. Már persze csak akkor, ha tudjuk, hol. Nos, a város kellős közepén, a Deák Ferenc utca 28—30. szám alatt akad egy ilyen hely. Ám viszonylag kevesen tudnak róla. Ifjúsági Irodának hívják, de ne tévesszen meg senkit az elnevezés: ajtaja nyitva áll bármelyik korosztály előtt. Éppúgy szívesen fogadják a családosokat, mint az egyedülállókat. Nem ügyfélként tekintenek a betérőre, nem kérnek tőle személyi igazolványt. Ez a hely nem hivatal, sokkal inkább napi gondjaink, bajaink megoldásában akar segítő partner lenni. Akár azt is írhatnám: hétköznapi ügyeink irodája. A bizalomra épít, a konkrét, érdemi támogatást érzi hivatásának, még akkor is, ha ebbéli funkciójában lehetőségei korlátozottak. A tájékoztatást segítendő közöljük, mi mindennel foglalkoznak. KONFLIKTUSKERÜLŐ Sokféle hirdetést vesznek fel: vállalnak gyermekfelügyelet-közvetítést, szereznek korrepetitorokat. Mehetünk hozzájuk tanácsért, információért, ha eltévedtünk a hivatalok labirintusaiban, a bürokrácia útvesztőiben. Ki lehet beszélni náluk sérelmeinket is; a „csak" beszélgetni benyitók meghallgatására is készek. Vajon hol van még egy ilyen hely a városban?! Hétfőnként munkajoggal, szerdai napokon lakásüggyel kapcsolatban kaphatunk tőlük felvilágosítást. Minden csütörtökön életvezetési és étkezési tanácsokkal látják el az érdeklődőket. Délután 4-tÖl este 7-ig „élnek" ezek a szolgáltatások. A 10-955-ös telefonon is szívesen adnak felvilágosítást. Mindezek mellett nyitva az ajtajuk a munkát, az albérletet keresők előtt is. Erről, valamint profiljuk, szolgáltatásaik kiszélesítésének további, most formálódó terveiről következő családi magazinunkban olvashatnak. A sorsod te vagy Egyre inkább szükségünk van arra, hogy kapaszkodókat találjunk az élet mindennapos, nehezedő terheinek cipeléséhez, tűréséhez. Teherbíró képességeink felméréséhez, önmagunk —, s rajta keresztül mások — megismeréséhez, a szükséges változtatásokhoz, sorsunk önkezünkbe vételéhez korántsem biztos, hogy külső segítség (például idegorvos) kell. Szükségünk elsősorban elhatározásra van, hogy szembenézzünk magunkkal, helyzetünkkel, lehetőségeinkkel, és teendőinkkel: legyen igényünk önmegismerésre, és önnevelésre, belső erőink fejlesztésére, hogy jobban bírjuk a fokozódó nyomást. Sokan eljutnak ennek felismeréséhez, a belső változtatás igényéhez, de megtorpannak, a „hogyan" kérdésénél (s annál, hogy nálunk ma még „nem egészen normális" a pszichiátriához fordulni). Nekik ajánljuk figyelmükbe Popper Péter: A belső utak könyve című gyakorlatsorát, aminek segítségével „házilagosan" is megpróbálkozhatnak az önmegismeréssel, az önfejlesztéssel, a magukon való változtatással, az önkontroll és az önuralom fokozásával, az érzelmi egyensúly megteremtésével. — Azoknak szól ez a könyv, akik úgy érzik, utat tévesztettek életük és önmaguk „nagy sötétlő erdejében" és szeretnék megtalálni a helyes utat. Iránytű, ami megmutatja, Nem biztos, hogy a tévékészülékben vagy az adásban van a hiba, ha homályosabb a kép. Lehetséges, hogy csak a képernyőre rakódott por teszi azzá. A televízióról azonban nem szabad úgy letörölni a port, mint más bútordarabokról. Csak tiszta vízbe mártott puha ruhával szabad „törölni", azaz lemosni a beporosodott képernyőt. Méghozzá úgy, hogy a benedvesített ruhával felülről lefelé haladunk, a törlőruhát közben folyamatosan tiszta felületére hajtogatva. Dörzsölni szigorúan tilos! Ha a szenynyezódés erósebb, akkor többször mossuk át a felületet. De mosószert, tisztítószert ne használjunk. — Végül, puha, nedvszívó ruhával töröljük szárazra a képernyőt; ám legyünk óvatosak, s a tisztítás után fél óráig ne kapcsoljuk be a készüléket. a Énekeljünk! Orvosok azt ajánlják minden korcsoportnak. hogy ahányszor csak teheti, énekeljen torka szakadtából a szabadban. A javaslat az amerikai tüdőgyógyászok szövetségének értekezletén hangzott el a New York-i City Opera Company tagjain végzett tanulmány alapján. Noha a megvizsgált énekesek közül néhányan (koruk 28 és 65 év közötti), dohányoztak és sosem törődtek a kondíciójukkal, valamennyiüknek hatalmas tüdeje volt, edzett atlétákhoz hasonló. „Énekléssel idős korban is biztosítani lehet az egészséges tüdőműködést" - jelentették ki. Akárcsk az úszástól, evezéstől és jógázástól, az énekléstől is erősödnek a mellkasi izmok. Olaj a tűz(hely)re? Szó—váltó — Szomszéd úr, már megcsinálta a fia matematika leckéjét? — Éppen most készültem el vele. — Megengedi, hogy leírjam? # — És miben halt meg szegény férje? — ABC-ben. — Talán TBC-t akart mondani, nem? — Nem. ABC-t mondtam. Vagyis: alkohol, babák, cigaretta.., * — A férjed remekül néz ki új öltönyében, drágám! — Nem az öltöny az új. A férjem! „Háziáldás" hogy a változtatás előfeltétele önmagunk szeretetteljes elfogadása (s nem a tagadás, az elutasítás, a rosszkedv, a cinizmus, a pesszimizmus), a higgadt, elemző tudomásulvétel, a valóság tisztelete. Meggyőz arról, hogy a személyiségünk igenis formálja a jövőnket, magunk elfogadása arra vezet, hogy sorsunkat is képesek legyünk elfogadni, illetve önmagunk változtatásával sorsunkon is tudunk változtatni. Popper Péter belső utakra vezető „gyakorlati kézikönyve" segít abban, hogy közelebb kerülhessünk önmagunkhoz, konfliktusaink megoldásához. Minimális programot ad ahhoz, hogy megelőzhessük lelki egyensúlyunk megingásait, hogy fokozzuk ellenállóképességünket, problémamegoldó képességcinket —, s hogy több megértéssel, toleranciával, törődéssel legyünk képesek együttélni önmagunkon kívül, másokkal is. Félj: Megszűnt a fenyegető bőség éppen most rúgtak ki. Gyermekkérdező Kétláb ül háromlábon, farigcsál egylábat. Besomfordál négyláb, elkapja egylábat. Megharagszik kétláb, kapja háromlábat, s úgy üti négylábhoz, hogy tüstént elejti szájából egylábat. o o[8p.i ZoqpXjny v Sf •yzsSojmiSiui vtpvuiztso y tpwztso v vídwy\» 'o.íjny o 6Ü3w»q jjoa tpwitso sf 'upjfpis nqp/wojpq jn otpmuztsa y Már-már közhely (de igaz), hogy a háztartás balesetveszélyes üzem. A forró zsírral telt serpenyőtől a konnektorig mindenfelől leselkedik ránk veszély a lakásban. Az otthoni balesetek többsége a konyhában történik: okuk pedig túlnyomórészt a figyelmetlenség, a gondatlanság, és a sietség. Azt ugyan már kisgyermekként is fújjuk, hogy „kés, villa, olló, gyerek kezébe nem való", de míg felnőtt korunkban sem vesszük igazán komolyan, hogy a különböző szúró- és vágóeszközök milyen veszélyt jelentenek igazából. Főleg ha túl élesek, vagy ha „ömlesztve" tároljuk őket a konyhaszekrény fiókjában és beléjük kapunk. A jól élezett, egyenes élű kés csak a húsvágáshoz szükséges (csúszásmentes vágódeszkával!), zöldséget tisztítani, kenyeret vágni nem ilyesféle „borotvával" kell: a puhább anyagokat életlen, fúrészfogú késekkel szeleteljük, tisztítsuk. — A kezünket „szeletelni" képes törött szélű tányérokat, csorbult csuprokat, poharakat, üveg- és porcelánedényeket is tekintsük veszélyforrásnak! Miként azokat az edényeket is, amikben igazi forrás van, túlnyomással kombinálva. A kuktát, a kávéfőzőt sohasem töltsük tele annyira vízzel, hogy a szelepe eltömődhessen, s emiatt „robbanásveszélyessé" válhasson. A szódás és habszifonoknál is vigyázzunk arra, hogy a patronokból kiáramló szénsavnak hely maradjon bennük. A nyomástartó „edények" közül persze a legtöbb gondot a gázpalackok helyes szállítására, tárolására és üzemeltetésére fordítsuk! Ha nem palackos, hanem vezetékes gázzal főzünk (fűtünk), akkor se feledjük, hogy a gáz robbanásveszélyes! A gázcsapot csak a meggyújtott gyufa égőfejhez helyezése után nyissuk ki, nehogy a korán nyitott csapból áramló gáz nagy lánggal lobbanjon be, s égési sérüléseket okozzon! „Gázos" helyzet állhat elő akkor is, ha a főzésnél a kifutó étel eloltja a lángot, és szabadon ömlik a gáz a konyha, a lakás légterébe — eleve ne töltsük hát színültig főznivalóval az edényeket, s néha nézzünk rájuk. Ha mégis „elszalad valami" a tűzhelyen, annak letisztításánál vigyázzunk a maró anyagok használatával, mert azok kezünkben, szemünkben, légzőszerveinkben is kárt okozhatnak. A sósav, a hypó, az ecet, veszélyes anyag. Nemkülönben az a folttisztításra használatos benzin vagy a festékhígító sem, mindig szabadban vagy nyitott ablaknál dolgozzunk velük. Jó, ha nyitva van a konyhaablak akkor is, ha zsírban, olajban sütünk, vagy lobogó vízben főzünk valamit, hogy tüdőnkbe, bőrünkre ne kerülhessen a forró gőz. Ami egyébként akkor is. ártalmas lehet, ha a forró ételről helytelenül kapjuk le a fedőt és „felcsapja", megégeti kézfejünket, alkarunkat. (Legyen kéznél Irix, Naksol!) A meleg zsír, az olaj felcsapódása ellen sütésnél is védekezzünk; a húsok, fánkok, burgonya stb. forgatásához feltétlenül hosszú nyelű villákat használjunk! Közben ne feledkezzünk meg arról se, hogy a teflon vagy más serpenyő nyelét a tűzhely belseje felé fordítsuk, nehogy beleakadhassunk és magunkra boríthassuk forró tartalmát. Különösen fontos ügyelni arra, hogy a tűzről levett nyeles edényeket az asztalra úgy tegyük, hogy a konyhában sertepertélő gyerekek nehogy elérjék a nyelüket s rájuk ömölhessen a forró zsír vagy olaj, mert életveszélyes, vagy maradandó nyomú sérüléseket okozhat! Égési sérüléseket, egész életre szóló „jeleket" okozhatnak a háztartási gépek is, ha rosszul használják őket. Á kenyérpirítóval, a grillsütővel, a kenyérszeletelő géppel, a vasalóval óvatosan kell bánni. A robotgépekkel, a darálókkal, turmixotokkal, nemkülönben. Közülük az elektromos készülékekre fordítsunk különös gondot: időről időre győződjünk meg róla, hogy zsinórjuk ép-e, tisztítás után kiszáradtak-e, jó-e a lezáró szerkezetük, helyesen szereltük-e össze őket. Megelőzhetjük az ellenőrzéssel, a figyelemmel az áramütést, éppúgy, mint mondjuk a roszszul összerakott robotgépből kirepülő alkatrész okozta sérülést. Az elektromos berendezésekre egyébként — legyenek a lakás bármely pontján — mindig legyünk kellő figyelemmel! A lógó, laza konnektorok, a hibás vezetékek, a szabálytalan csatlakoztatások, az elöregedett kábelek vagy készülékek mind potenciális áramütés hordozók, forrásai lehetnek elektromosság okozta tüzeknek, (Ha hosszabb időre elutazunk, nem árt, ha kihúzzuk a konnektorokból a tévé, a rádió, a hifi-torony, a lámpák dugaszait). A fürdőszobában használatos elektromos készülékek fokozottan veszélyesek a vizesblokk miatt: sose szárítsunk hajat fürdőkádban ülve, s ne tegyük a kád szélére a hősugárzót! — A fürdőszobában ügyeljünk arra is, hogy ne csússzon a padló, illetve az idősebb számára a kádból való kiszállást stabilan felszerelt kapaszkodó segítse. Mindez persze annyira természetesnek, bagatellnek tűnhet, hogy nem is figyelünk rá. Csak akkor, ha már bekövetkezett a baleset: amiből aztán számos kárunk, hátrányunk, szenvedésünk származhat. Pedig elkerülhető lenne. Ha elhinnénk, hogy a legjobb háztartási haszonhozó ez ügyben a figyelem, a megelőzés. Variációk „Öregedni azt jelenti, hogy az ember tisztában lesz önmagával és korlátozza magát." (Simoné de Beauvoir) „Az ember akkor öregszik meg, amikor érzi, hogy már elapadt a kíváncsisága." (André Siegfried) Adna — elfogadna Köszönet továbbításával kezdjük mostani összeállításunkat. A használt könyveket, újságokat kérő 18 éves rokkant fiú sorait idézzük: „...rengeteg olvasnivalót kaptam. Olyannyira örülök, hogy azóta egyfolytában olvasok... Jöttek szegediek, időt, fáradságot nem kímélve, elhozták nekem az olvasnivalót. Volt köztük idős és egész fiatal... Köszönöm mindazoknak, akik elhozták, illetve a kedves szerkesztőség által elküldték nekem azokat az ajándékokat, amik nekem talán mindent jelentenek, és az egyébként elérhetetlen magazinok..." Zsoltihoz hasonlóan sokan mások is köszönik az adakozók segítőkészségét. Amire a továbbiakban is szükség van, újabb kérések érkeznek ugyanis folyamatosan a rovatunkhoz. Többeknek kellene szeneskályha, bútor, (főleg heverő és gyermekágy), centrifuga, mosógép, porszívó, ruhaszárító. Sokgyermekes családok várnak gyermekruhákra, cipőkre (36—39-es méretű fiúknak való lenne a legsürgősebb), s van, akinek etetőszék, babakocsi, járóka kellene. Alföldi utcai olvasónk például azt írja: „...rokkantnyugdíjas vagyok, nemrég kaptam egy szobakonyhás lakást, a létminimumhoz szükséges dolgokat beszerezni és berendezni igen nehéz... szükségem lenne többek között egy használt, de üzemképes centrifugára, és egy porszívógépre is, ha lenne valakinek..." Az adományozásra felajánlott holmik között változatlanul legtöbb a gyermekruha; van, aki műanyagból készült gyermekhordozót adna át; kínálnak olajkályhát, női-férfi kabátokat is. Címünk változatlan, a 12-847-es telefonszámon pedig már munkaidő után is lehet rovatunknak üzenetet hagyni, olvasószolgálatunk telefonja üzenetrögzítővel is működik. Családi magazinunkat szerkeszti: SZABÓ MAGDOLNA