Délmagyarország, 1990. február (80. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-09 / 34. szám

1990. február 9., péntek 106 SPORT A sport­irányítás változásai r írországi mozaik / Sztárok a keleti blokkból Az 1989 májusától érvény­bon levő jogszabály sze­rint a közgyűléseken újjává­lasztott, illetve újonnan megalakult sportági szakszö­vetségek önálló jogi szemé­lyeknek számítanak. Vajon tudnak-e élni önállóságuk­kal a szövetségek, és a gya­korlatban pár hónapja ér­vényesülő változás hogyan érinti az OSH életét, mun­káját? Elsőként dr. Molnár István, az OSH sportigazga­tási, jogi és tájékoztatási fő­osztályának vezetője nyilat­kozott. — Ami az úgynevezett központi keretet illeti, a sportágak működéséhez, a felkészüléshez és utazások­hoz adott állami támogatás semmivel sem lesz keve­sebb, mint tavaly. Az már más kérdés, hogy ez az inf­láció tudatában mire elegen­dő? A támogatás egy részét továbbra is devizában ad­juk, amit többek között be­szerzésre, utazásra, szállá­sokra, nevezési és napidí­jakra használhatnak fel a szövetségek. O Addig, amíg a fennmara­dáshoz szükséges pénzt az állam adja, lehet-e beszélni a függőségi viszony megszű­néséről? — Központi támogatás nél­kül a sport nem létezhet, en­nek ellenére az önkormány­zat megvalósítható. Az OSH ezentúl csak korlátozott kör­ben végzi ellenőrző, koor­dináló tevékenységét. Ezek nélkül viszont anarchia ala­kulna kl! Gondolok itt ar­ra, hogy az OSH ellenőrzi a központi keret felhasználá­sát, egységes koncepciókat ad olyan kérdésekben, mint az átigazolások, a dopping­ellenőrzés, a nemzetközi kapcsolatok témaköre. Eze­ket egyrészt jogszabályok­kal, másrészt az eddigi fő­titkári értekezletek helyé­be lépő elnöki megbeszélé­sekkel valósítjuk meg. O Tudna erre konkrét példát mondani? — Például az adott szö­vetség szíve-joga eldönte­ni, kiket utaztat egy adott világversenyre, nincs szük­ség a keret összetételének jóváhagyására. Az más kér­dés, hogy esetleg az OSH nem tudja a tervezett lét­számú csapat utazását fi­nanszírozni. Ezentúl a szö­vetségek kedvük szerint köt­hetnek szerződést a sport­szergyártó cégekkel. Az OSH-nak idő előtt fel kel­lett bontania az ADIDAS­szal kötött megállapodást, amely a sportágak nagy többségét érintette. Az ADIDAS ezt a kényszerlé­pést megértette. © A szövetségek önállóak lettek, a MOB egyre haté­konyabban járul hozzá a magyar sportélet gondjainak megoldásához. Nem módo­sítja ez az OSH eddig be­töltött szerepét? — Régebben a sporthiva­tal és az olimpiai bizottság szerepe és apparátusa „ösz­szemosódott". Személy sze­rint nagyon örülök annak, hogy a szervezeti önállóso­dással együtt a MOB egyre nagyobb szerepet kér, hi­szen a magyar sportnak minden támogatóra szüksé­ge van. Ugyanakkor a MOB — mint társadalmi szerve­zet — nem láthat el állami koordinálást igénylő felada­tokat Közel léét hónapja szá­moltunk be arról, hogy Tö­rök Zsoltnak, a Szeged SC focistájának miként telnek napjai Írországban, az UCD egyetemi csapatnál, ahol profiként kergeti a labdát. Zsolt, ígéretéhez hűen. most isméit hallat magáról. El­küldte a Southside Express egyik, novemberi számát amelyben ottani kollégánk, Barry Mullen „Sztárok a keleti blokkból" címmel írt cikket Zsoltról és a vele együtt játszó magyar társai­ról. íme. a róluk szóló írás fordítása: „A keleti blokk országai^' ban alapvető változások tör­ténnek napjainkban. Á ber­lini fal ledöntése és máá egyéb, jelentős változások kétségtelenül a XX. század történelmének mérföldkövei. Miközben ezek az esemé­nyek történtek, sőt mielőtt még' a világ fölfigyelt volna rájuk, a dublini egyetem már megtette a maga kis lépéseit a kelet—nyugati kapcsolatok fejlesztéséért. Soraikban ott van négy ma­gyar futballista, akik segí­tik a csapatot, hogy meg­tartsák jó helyezésüket az ír első osztály Opel ligájában. T ettamanti Béla, István Zoltán, Török Zsolt és Mo­gyorósi Attila a magyar Nemzeti Bajnokság külön­böző osztályaiban és csapa­taiban játszottak, most pe­dig itt folytatják, és aligha alacsonyabb szinten, mint korábban. A kezdet a tava­lyi Írország—Magyarország nemzetközi mérkőzés idejére tehető, amikor is március­ban Budapesten tárgyaltak először, a részleteket a jú­niusi visszavágón, a Lans­downe Roadon tisztázták. Lehet, hogy a Belfield Park nem olyan elragadó, mint szülőföldjük Népstadionja, de úgy tűnik, a „kvartett" jól érzi magát Írországban Ami sikereiket illeti, Dick Shakespearehnak — az UCD tanács tagjának — nincse­Veress Iván telefonjai 1. Üzentek a Népsporton keresztül is Semmi köze nem volt se Bellhez, se Puskás Tiva­darhoz. A telefonok mégis állandóan csörögtek körü­lötte. Veress Iván Debrecenből került Szegedre, a ró­kusi állomásra forgalmi szolgálattevőnek, piros sap­kásnak. Nem sokkal ezután Rádai Bcla megkérte, hogy segítsen aa SZVSE vízilabda-szakosztályánál. Edzői papírja ekkor ugyan még nem volt. de vállalta. Később, persze, az edzőséghez szüksVges okmányokat is megszerezte. Ekkor 1956-ot írtak. De aztán ő is az úgynevezett B listára került, amit akkor racionalizá­lásnak neveztek, s megköszönték a sportbéli tevé­kenységét is ... Fizikai munka, rönkhordás követke­zett. Az első telefon A második „telefon" Labdabűvölés — magyar módra: Török Zsolt (fehér ben) stoplijával is „érzi" a labdát mez­nek kétségei. .Technikailag kiválóbbak, mint az. ír liga játékosai, jobban bánnak a labdával, de még hozzá kell szokniuk a mi játékstílu­sunkhoz' — mondta Dick. Mind a négyen iskolába jár­nak, valamennyien, Rath­jarnhamban, az UCD nyelvi karán, angol nyelvtanfolya­mon vesznek részt. Kezdet­ben voltak nyelvi nehézsé­geik. de most már nincs probléma a beszéddel a tak­tikai megbeszéléseken, és já­ték közben is megértik, amit közölnek velük. Az UCD-. nél futballoznak a tanév vé­géig, és lehetőségük van ar­ra, hogy a következő tanév­re is visszatérjenek ,Jó itt látni őket, mert fo­kozzák a hazaiak küzdőszel­lemét. és új távlatokat nyit­nak — jegyezte meg Dick. —( Nemcsak ők járnak jól. a imi fiaink is tanulnak tőlük' — tette hozzá. A magyarok jónak tartják az ír liga szín­vonalát, elismeréssel szólnak a csapatokról, amelyekkel hétről hétre találkoznak. Más klubok, mint például a Cork City és a Shamrock Rovers is megpróbálkoztak kelet-európai játékosokkal, de szerződtetésük náluk még nincs megoldva. A legutób­bi. Trimity elleni, színvona­las meccsen István és Török is iátszott.' A könnyed játék­kal, 4-0-ra nyert mérkőzésen Török is eredményes volt, rúgott egy gólt a jó öreg el­lenfélnek. Góljának köszön­hetően. a belfieldi egyete­men bizonyára isimét szapo­rodnak rajongói." Értesüléseink szerint az újabb, részletesebb beszá­moló rnár úton van, amint megkapjuk. természetesen közöljük, hogy olvasóink is tudomást szerezhessenek egy szegedi fiú próbálkozásairól. A College Park pályáján játszott Trlnlty—UCD mérkőzésen Gerard Duffy kapust be­csapva, Török csapata 3. gólját rúgja Sportműsor SZOMBAT Blrkóxfa: Futó Géza-emlékverseny, Sze­ljem vasutas Sportcsarnok, 10. Kézilabda: Diók Meaedzaer Kupa, Topo­lya sort Sportcsarnok. 8—76.30. Fémtei Gólya Kupa, újazaoe­m Sportcsarnok. >. Kosárlabda: NB IL Nők; TMlAlfOtoZÓ— Nagykőrös. Topolya sort sport­csarnok. 17. Férfiak: Sz. Postás —Nagykőrös IL, Bólousd torna­csarnok, 17. Teke: NB I. Nők: Sz. fipitők—Tata­bánya, DéJép-pálya. Kossuth L. set. 11. Férfiak: Sz. postós— Szolnoki MAV MTE, Poetás-pó­lya. IBM. VASÁRNAP Kézilabda: Diák Menedzser Kupa, Topo­lya sori Sportcsarnok, 8—ut. Sakk: OE II.: Sz. Dózsa—Makói SVSE, helyőrségi klub, Viotor Huao u. 8.. 8. Vigadó Kupa, Üüés. Vigadó Ott erem. 8. — Ha jól emlékszem Nagypál Gyurkának jutottam eszébe 1958-ban, amikor a SZEAC meg akarta alakítani az úszó- és vízilabda-szak­osztályát. Vállaltam, s a kö­vetkező évben megnyertük a megyei bajnokságot, majd a vidéki csapatok megmérette­tésén is az elsők között sze­repeltünk. Szegeden ekkor több csapat is volt; a Kinizsi, a SZAK, a SZEAC, a Petőfi... — Hogy volt ekkor eny­nyi vízilabdás? — Külön vízipólósok nem voltak Általában úszók jár­tak vízilabdázni. Pezsgett az élet a SZUÉ-ban. Szép idők voltak. No, de ezeket az ön­álló egyesületeket valamilyen gondolat alapján centralizál­ták. Ez volt akkor a sláger más területen is. Így a sport sem maradhatott ki. Tehát sorra szűntek meg a klubok illetve beleolvadtak a SZE­AC-ba. Ekkor már az OB II­ben játszottunk, hiszen na­gyon jó játékosok kerültek hozzánk. Átjött Lihótzky Karcsi, aki ma is megszál­lottként dolgozik a szegedi vízilabdában, Szendrei Sinya. Szálai Zoli, Rácz Béla. Mind, mind válogatott képességű játékosok voltak. De amatő­rök voltunk, nagy-nagy sze­retettel, barátságban dolgoz­tunk. Több éven keresztül a harmadik hely közelébe ju­tottunk. — Ekkor már csak a ví­zilabdával foglalkozott? — Nem. Azaz ebből a csa­patból kerültek ki az úszók is, megnyertük a főiskolai 4X100-as vegyes váltót Ka­sza Géza, Thékes Laci, Kor­pási Berci, Lajtai négyessel, de ők mind nagyon jól is ví­zilabdáztak. Ebben az időben jött haza Pestről Kovács Iván, aki később az úszók­kal kiváló eredményeket ért el. Tőle rengeteget tanul­tam, többek között állhata­tosságot, keménységet... — Milyen edzőnek tar­tották Veress Ivánt? — Színes, és komoly ala­pozást végeztettem a csapat­tal, amiből elég jól profitál­tunk a bajnokság alatt. Ahogy múltak az évek, rá­jöttem, tanulnom kell, fő­képp taktikát, stratégiát, hi­szen a sportolói pályafutásom fiatalon véget ért, így saját bőrömön nem tapasztalhat­tam az élvonalbeli játékot... — Ugorjunk néhány évet A SZEAC mikor ke­rüli az L osztályba? — Elkezdődött a sport­szponzorálási korszak, A sze­gedi olajosok 1976-ban — azt hiszem ekkor volt —, elha­tározták, hogy segítenek. Ez nagyszerű dolog volt. Mivel a központ szolnoki, ezért ottani játékosokat vezényeltek át, hiszen ott akkor már NB I­es szinten űzték a vízilabdát Idegenekből és jó szegediek­ből összejött egy ütóképas gárda... Igaz az OB II-ben csak másodikok lettünk, és nem jutottunk fel az I. osz­tályba. Az „olaj" pedig inten­zívebb felfutást követelt... Egy alkalommal, vasárnap volt — soha nem felejtem el — olvasom az újságot, hogy a Szeged új edzője Koncz István... Meglepetéssel érhet­.— Ezt elgondolhatja. A Népsportból tudom meg, hogy nem vagyok ennek a szegedi csapatnak az edzője. Aztán érdeklődtem, hogy mi történt? Hát sok minden nem, profi csapatot kíván­nak profi edzővel, és ebben az elgondolásban nekem nincs helyem... A harmadik telefon ... de másfél év után szólt Koncz Pista, hogy Iván, szükségem van rád, gyere, csinált az utánpótlást. Ekkor már OB l-es volt a Sze­ged Nem kérettem magam, elfelejtettem sérelmeimet... Es dolgoztam... Ennek a kezdeti éveknek a gyümölcse Török Béla, Rigó szilveszter, meg még sorolhatnám a ne­veket. Lihótzky Karcsi ba­rátommal kezdtük megszer­vezni az utánpótlást, napon­ta lkét edzést tartottunk, reg­gel hatkor már lenn voltunk a SZUÉ-ban, hóban, fagyban, esőben ... Nagyszerű élet volt az' A sportuszoda meg­építésével még pezsgőbb lett az élet. Igaz a SZU L-t soha­sem tudtuk elfelejteni, össze­kovácsolta a közösséget. — Ha jól emlékszem, ek­kortájt az OB l-es szegédi együttesben jóformán hely­beli játékos nem is játszott. — Igy igaz. Talán csak Lengyel Gabi, Rigó és Török játszott ekkor egyszer-egy­szer. (Folytatjuk, a követke­ző rész címe; A bohócot a cirkuszban keressék.) CL Gát László

Next

/
Thumbnails
Contents