Délmagyarország, 1990. február (80. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-06 / 31. szám

DÉLMAGYARORSZÁG 80. évfolyam, 31. szám 1990. február 6., kedd Politikai magasfeszültség Hatezer gyermek veszélyeztetett — Újság-előfizetések közvetlenül — Gyásznap Koszovóban Ha mai lapunk ..kínálóját" egyetlen szóval kellene jellemeznem, azt mondanám: bűn. Bűn volna meg nem hallanunk, hogy a munkahelyi szerveződések — s ilyen a szakszervezet — belső csatazaja erősödik (1. oldal); azt meg elhallgatni volna felelőtlenség, hogy a bűnözés terjed. ós fertőző gócai szaporodnak (1—2. oldal). Már másfajta bűn volna, ha kihagynánk egy olyan üzletet, mint amilyet a Szegedi Autófer kötött (1. oldal). Mezőgazdasági, élelmiszer-ipari kutatók szerint vétek, hogy eadig az olajlen olaját ipari célra használtuk fel: (Egy szegedi szabadalomról a 3. oldalon olvashatnak.) Bűnnek kell tekintenünk, ha a konzervipar tartósítja a saját gondjait. Szerencsére ... (3. oldal). Hadd hívjuk fel olvasóink figyelmét más természetű bajainkra is — a környezetünk ellen elkövetett merényletekre (5. oldal), és a népiek, nemzetiségek között szított ellenszenv nehezen felszámolható hatásaira (5. oldal). Tegnap Horn Gyula külügyminiszter meghívására Magyarországra érkezett Catherine Lalumiére asszony, aZ Európa Tanács főtitkára. A világ más országaiban politikailag minősítendő tételek. események érdemesek figyelemre — hogy milyen lajstromon, a bűnökén-e, vagy a sikerekén, az nézőpont kérdése. A politikai magasfeszültség életet is olthat, fényt is áraszthat... Pálfy Katalin Több párt az Urálon innen, s túl? A szovjet rádió idegen nyelvű szolgálata idézte • a rádió Interfax nevű — a híradásban független hírügynökségként említett — szolgáltatásának értesüléseit. Az Interfax szerint a plénumon részletesen megvitatják a párt átszervezésével kapcsolatos elképzeléseket. A hétfői híradás szerint a vitában elhangzó egyik javaslat szerint a párt mondjon le arról, hogy államhatalmi kérdésekben is övé legyen a végső szó. Egy másik javaslat szerint meg kell változtatni a demokratikus centralizmusról vallott konKözrend és közérdek cepciót, s el kell ismerni a platformalakitás jogát. Sürgetik azt ;is, hogy a kisebbségnek legyen joga fenntartani véleményét, de vessék el a frakcióalakítás jogát. Gazdasági kérdések kapcsán — a rádióadás szerint — szó lesz a különböző tulajdonformák létezési jogának elismeréséről, beleértve a magántulajdont is. Sajtókörökben elterjedt értesülések szerint a beszámolóban Mihail Gorbacsov javasolta az SZKP XXVIII. kongresszusának előrehozatalát, hogy azt október helyett már a nyáron tartsák meg. A rendőr tisztikar egyet ígérhet... A moszkvai Kremlben hétfőn délelőtt megkezdte munkáját az SZKP Központi Bizottságának kibővített ülése. A plénumon Mihail Gorbacsov, a testület fótitkára terjesztett elő beszámolót.. A résztvevők az SZKP XXVIII. kongresszusának állásfoglalás-tervezetét vitatják meg. Hétfőn a tanácskozás első felében a főtitkári előterjesztést követő vitában 13an szólaltak fel. Köztük volt a párt üzbegisztáni, belorussziai és lettországi első titkára, a moszkvai városi és a moszkvai területi pártbizottság első titkára, valamint Borisz Jelcin. Az MTI moszkvai irodájának értesülése szerint a főtitkár a párt központi bizottságának hétfőn délelőtt megnyílt ülésén két és fél órás beszédet mondott, amelyben érintette a párt és a társadalom legfontosabb kérdéseit, előterjesztette a XXVIII. kongresszus állásfoglalásának tervezetét. Meredeken emelkedik a bűnözés ..., tovább romlik, hovatovább a gátlástalan jelzővel illethető a közlekedési morál..., megjelentek a szervezett bűnözési formák ..., kegyetlenkednek a rablók ..., Csongrád megyében hatezer kiskorú (bűnügyi szempontból is) veszélyeztetett ..., élik világukat a csempészek, a feketézők, a valutázók ..., s újjászülettek a zsebesek. Vészjelek. Hol? Itt, nálunk, Szegeden, Csongrád megyében. Akadnak vélemények, melyek szerint bűnös könnyelműség útnak indulni a szegedi utcákon éjjeli órákban, őrizetlenül hagyni napokra a hétvégi házakat, csillaggarázsban (az utcán) parkolni. Romlik a közrend, a közbiztonság, legfeljebb azzal nyugtathatjuk olvasóinkat, Szeged nem Pest, tegyük össze kezünket, hogy még nem tartunk ott, ahol a főváros. A rendőrök sem tudják garantálni testi épségünk, vagyontárgyaink biztonságát. A múlt esztendő bűnügyi termésének ismeretében pedig felelősen nem is ígérhetnek javulást idénre. Munkakörülményeik és -feltételeik, az aggasztó létszámhiány ismeretében nem (Folytatás a 2. oldalon.) Kurz úr optimista A motorizáció visszafoghatatlan Úgy tűnik, a szegedi Autofernél megfogadták a német szólást; „Kurz und gutl". Néhány hónapja született ugyanis az ötlet, hogy jármú diagnosztikai állomást hozzanak létre a Vásárhelyi Pál utcában, s tegnap már ünnepélyesen fel is avathatták az új üzemet. Igaz, a most alakult vegyes vállalat nyugatnémet partnere, Kurz úr hozzászokhatott már ehhez a tempóhoz. — Üj lehetőségeket kell keresnünk, hogy talpon tudjunk maradni a piacon! — mondja Balogh Artúr igazgató. — Ennek csak egy része a mostani vállalkozás. Januárban elköltözött a Merkúr használtautó telepe, ígv mi folytattuk az üzletet. — Hogyan jött a vegyes vállalat ötlete? — Külkereskedelmi partnerünk hozott össze bennünket. Augusztusban jött az ötlet, decemberben a szerződés, s már kész is az új, átalakított üzemcsarnok. — Ki mennyivel szállt be? — A Reifen Kurz GmbH adta a világszínvonalú diagnosztikai gépeket. A számítógéppel vezérelt műszerek tavaly még COCOMlistán voltak Az Autófer A legmodernebb futómű-diagnosztikai műszerek tavaly még tilalmi listán voltak ... bérbe adta az épületet. Forgótökével és piaci ismeretekkel szálltunk be a vállalkozásba. — 1933 óta tartom a kapcsolatot Magyarországgal —, mondja Kari Kurz, akinek az NSZK-ban már tizenegy szerelőüzeme van. — Évi egymillió márkáért fulóztattam gumit eddig önöknél. Nagyon jók a tapasztalataim, konkrét üzleti partnereket találtam itt és jó minőségben dolgoznak. — Gazdasági gondjaink nem tántorították el? — Szó sincs erről. Én bízom abban, hogy hosszabb távon a magyar autópiac sikeres vállalkozás lesz. A motorizációt semmilyen rendelettel nem lehet viszszafogni. Kurz úr annyira bízik új vállalkozásában, hogy tőkéjének hozadékát egy ideig nem áll szándékában kivinni az országból, A hasznot újabb vállalkozásokba szeretné befektetni nálunk. Mi tagadás, irigylésre méltó optimizmus. A hazai autósok minden bizonnyal kevéssé osztják, a „jövőbe látó" nyugatnémet üjletember bizakodását. Ámbár az ő helyében mi is lehetnénk optimisták . .. R G. Havi előfizetési díj: 101 forint Ara: 4,30 forint Dégáz-robbanás? Legyintés a levegőbe, lemondó arckifejezéssel, keserű fintorral a száj szögletében. Hosszú időn át sokakból ezt a reakciót hívta elő a szó: szakszervezet. Ma már azonban az új szelek befújnak olyan kapuk mögé is, ahol eddig nem voltak nagy viharok. A Dégáz szegedi központjának dolgozói aláírásukat adják a Szöllösi Péter szakszervezeti vezető titkár visszahívását indítványozó körözvényhez. De nemcsak az ö fejét követelik. Ügy tűnik, a „hivatalos" szakszervezet számára már ácsolják a vérpadot. Január 10-én kezdődött az aláírásgyűjtés. Alig telt el néhány nap, máris elterjedt, hogy sokat kockáztat, aki csatlakozik az indítványhoz. „Kinyomozni ós kirúgni!"*— a dolgozók szerint ez a vezetői utasítás érvényben volt már ekkor. Igaz, egyelőre csak a szervezőkre vonatkozott, de hamar fölröppent egy 30-40 százalékos létszámcsökkentésről szóló hír is. (A vezetés mindkét állítást alaptalannak nevezte). A hangulatra pedig jellemző, hogy az aláírók könnyedén öszszefüggést teremtettek a hír és a helyzetük között. „Pofapénz" A visszahívási indítványban szereplő legfőbb vádpontok a következők: a szakszervezeti vezetés nem látja el a dolgozók szükséges és elvárható érdekvédelmét például a bérfejlesztés területén sem, bérmegtakarításként, jutalomként (a munkások zsargonjában: „poíapénzként") év végén hatalmas összegeket fizetnek ki; „lentről" érdemtelennek ítélt prémiumosztása vezetők között (beleértve a szakszervezeti titkárt is); az elbürokratizálódott szakszervezeti vezetés megszakította a közvetlen párbeszédet a dolgozókkal. Mindez csak vázlatos kivonata a szövegnek, amelyet eddig több mint háromszázan írtak alá. csak akkor jött az emberek közé, ha az újraválasztása forgott kockán. Amikor kérdőre vontuk a magas igazgatói prémiumok megszavazása miatt, vidékre vezényléssel fenyegetett bennünket. Ennyi talán elég is az itteni viszonyok jellemzésére. Népítélet A felgyorsult események végül oda vezettek, hogy Győri Gábor, az OKGT ágazati szakszervezeti titkár kérésére, január 29-én munkásgyűlést hívtak össze. A résztvevők számáról különböző becsléseket kaptam. A munkások szerint 350-380an, Szöllösi Péter vezető titkár szerint alig kétszázan voltak ott. Az addig úgymond „névtelen" — azaz szerzői aláírás nélküli — körözvényt kézfeltartással fogadta el a jelen levők elsöprő többsége. A gyűlés — amelyet Győri Gábor vezetett — teljes szakszervezeti tisztújítást határozott el a szegedi központban, amelyet a jelenlegi bizalmi-titkári testület nélkül, maguk végeznek el. A hangulatra jellemző a •gyűlés befejezése: a másodszorra szót kérő Szöllösi Pétert nem hallgatták meg, a munkások kivonultak a teremből ... Bólogatok — Semmiféle alulról jövő kezdeményezés nem érvényesült, valószínűleg el sem jutott a vezetéshez —mondja a visszahívási indítvány egyik szerzője, aki kérte, neve ne szerepeljen a nyilvánosság előtt. Fél az elbocsátástól. — A vállalati vezetés mindig keresztülvitte akaratát. A legtöbbször oly módon, hogy a vidékről érkező titkárok csak az utolsó pillanatban kapták meg az írásos anyagot, és áttekintés nélkül szavazták meg. Nem is volt más dolguk, mint rábólintani. A döntések előtt a bizalmiaknak konzultálniuk kellett volna a dolgozókkal — ez rendszerint elmaradt, így a fejünk fölött intézkedések sora született. A vezető titkár 120 ezer forintos prémiumát már előre meg kellett szavazni 1990-re. Ez is tagsági indítvány nélkül történt. (A titkár 1989. évi bruttó fizetése 400 ezer forint fölött volt...) — A bérpolitika csak részben szakszervezeti ügy, de itt is sok a zavaros, homályba vesző dolog. A fejlesztések visszafogásánál gyakran hivatkoztak a tröszt beleszólására. Kiderült, hogy ebből semmi sem igaz, maga az ágazati szakszervezeti titkár cáfolta. A mi vezető titkárunk pedig „A saját nyomorúságukat gyűlölik!" Szöllösi Pétertől azt kérdeztem, mi okát látja a helyzet elmérgesedésének. — Véleményem szerint itt személyeskedő rágalomhadjárat folyik. Ilyen általános vádakra, mint a „szakszervezeti vezetés kompromittálódása", nem lehet válaszolni. Ami a bérgazdálkodást illeti, számokkal tudom bizonyítani az állítások ellenkezőjét. Meg is próbáltam elmagyarázni az embereknek, de nem értettek, vagy inkább nem akartak megérteni. Ennek a munkásgyűlésnek egyébként sem volt joga szakszervezeti ügyekben dönteni, mert nem szakszervezeti gyűlés volt! (Információim szerint a dolgozók körülbelül 90 százaléka szakszervezeti tag. Ny. P.). Mégsem tehetek semmit, Győri Gábortól utasítást kaptam, aminek alávetem magam. — Annyi bizonyos, hogy a mostani bizalmi rendszer nem alkalmas a kapcsolattartásra. Az információs csatornák egyik irányba sem működtek. De nem értem, miért haragszanak rám enynyire. Talán, nem is engem, inkább a saját nyomorúságukat gyűlölik! Ha jobbat tudnak választani, örülök neki. A dolgozók mindenesetre bíznak saját ítéletükben. Nyilas Péter