Délmagyarország, 1990. február (80. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-03 / 29. szám

12 1990. február 3., szombat Két följelentés nyomán Bíróság dönti el: mi igaz a cikk állításaiból Bár régen volt, talán emlékszik az olvasó: december közepén jelent meg egy riport lapunkban, mely a Szeged SC-nél kipattant botránnyal, illetve annak szereplőivel foglalkozott. Az írásnak szolkatlan helyen, a bíróságon „íródott" a folytatása, ugyanis két szereplő is kifogásolta — más-más okból — a cikk tartalmát. Első felvonás Czifra Lászlóné a Szeged SC gazdasági elnökhelyettese. Feljelentésében azt kifogásolta: a cikkben leírtakkal ellentétben, ellene orgazdaság miatt nem indult eljárás. A feljelentés tartalmának megismerése után ellenőriztem a dolgot, s rájöttem, Czifránénak igaza van. A félreértést az okozta, hogy a bűnügy doszsziéján a Czifra Lászlóné és társai, orgazdaság és más bűncselekmények felirat szerepelt, ám a gazdasági elnökhelyettes ellen csupán hűtlen kezelés és magánokirat-hamisítás gyanúja miatt indult eljárás, amit később, a közkegyelem folytán, a rendőrség megszüntetett. A tárgyaláson készséggel elismertem tévedésem, s miután azt is kijelentettem, a baki helyrehozása érdekében kifizetem az ötszáz forint feljelentési illetéket, Czifra Lászlóné visszavonta feljelentését. A pénzt ott helyben át is adtam a gazdasági elnökhelyettesnek. Védője, Molnár Imre arról is beszámolt ezután, hogy a tévedés azért is volt igen kellemetlen Czifráné számára, mert vezető beosztású férje ellen munkahelyén aláírásokat gyűjtöttek. Ezúton tehát a munkatársakat is meg kell nyugtatnom: szó sincs arról, hogy orgazda lenne az asszony, a már megszüntetett eljárás csupán hűtlen kezelés és magánokirat-hamisítás miatt indult. Második felvonás A rövid úton véget ért első tárgyalás után mindjárt jött a második —, ami sokkal bonyolultabb menetnek ígérkezett. Trényi Imre, aki mindmáig a Szeged SC atlétikai szakosztályának igazgatója, hét pontban sorolta föl a cikkel szembeni éles kifogásait. Kijelentette, az írás tartalmával ellentétben, volt munkahelyén, az APEH-nél nem indult ellene fegyelmi eljárás. A bíróság megkeresésére az APEH-től érkezett válasz ennek ellenkezőjét bizonyította (bár Trényi doktor ezt továbbra is ta-1 gadta, a dolog ezután nem tartozik jelen ügyhöz). Második kifogás: „A bűnügyi aktában jeíenleg nem szerepel Trényi Imre neve" mondat Trényi doktor szerint becsületsértő. A bíróság előtt azonban tisztázódott: hogy jelenleg nem szerepel — ez tényszerű megállapítás. A följelentő harmadik panasza a decemberi cikk azon részét kifogásolja, melyben fölvetettem az APEH igazgatójának : az akkor még náluk dolgozó Trényi kedvezőbb eljárást ígért-e a vele hivatali kapcsolatban (is) álló vállalatoknak, ha azok az általa vezetett atlétikai szakosztálynak pénzbeli támogatást adnak. Az igazgató a cikkben úgy fogalmazott: Bízik benne, hogy nem volt ilyen. Miután a Trényi doktor által kifogásolt mondat kérdés és nem állítás, ez a tétel is kiesett a panaszsorból. A további négy pontban viszont tartotta magát a följelentő Trényi az álláspontjához. Igy arra vonatkozóan, hogy valóban közpénzen utazott-e Amerikába versenyezni az 59 éves Trényi Imre, volt-e köze a kiválóan dolgozó gyaloglóedző, Kéri Ferenc eltávolításához, rosszindulatú megjegyzés-e az, hogy „a vizsgálat tisztázza, szabályosan vette-e föl Trényi idős családtagja a reklámszervezési jutalékot", s hogy Kovács Kálmán szakosztály-igazgató idejében, tényleg saját magát akarta-e premizáltatni Trényi — szóval, mindezt a „valóságbizonyító" eljárás tisztázza majd ezután a bíróságon. (Egy adalékot addig is sportoldalunkon is olvashatnak az ügyhöz.) Bár az ügy lényege szempontjából nem fontos, de érdekes lehet a feljelentés indokának megértéséhez, hogy Trényi Imre védője. Molnár Imre (Egyetemi Oktatók 4. Számú Jogi Képviseleti Munkaközössége) indulatosan jelentette ki: Aki negyven éven át ilyen önfeláldozóan, odaadóan dolgozott Szeged város sportjáért —, mint védence — azzal felháborító dolog így bánni az újságban. „Mi a rágalmazás, ha nem ez?" — tette föl a szónoki kérdést. A választ a bíróság — tanúkihallgatások után — márciusban adja meg. Balogh Tamás Ifjúsági Dij A Minisztertanács felhatalmazása alapján a művelődési miniszter Ifjúsági Díjat adományoz március 15-e alkalmából azoknak a magyar állampolgároknak, közösségeknek, akik kiemelkedő szerepet vállalnak a gyermekek és fiatalok nevelésében, segitik társadalmi beilleszkedésüket, tisztes életpályára juttatásukat, részt vállalva gondjaik enyhítésében, illetve munkájukkal hozzájárulnak a gyermekek és fiatalok egészséges életviteléhez, személyiségük gazdagításához, s ahhoz kiemelkedő példát szolgáltatnak. Az Ifjúsági Díj azok elismerésének jelképe, akik a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt helyüktől függetlenül a gyermekekért és a fiatalokért élnek, emberhez méltó életükért és jövőjükért fáradoznak. A miniszter felkéri a gyermekek és fiatalok- közösségeit, szervezeteiket és fórumaikat, valamint az értük és érdekükben működő társadalmi és érdekképviseleti szervezetek, intézmények munkaközösségeit, hogy tegyenek javaslatot az 1990-ben adományozható kollektív vagy egyéni Ifjúsági Díjra. A javaslatokat — részletes indoklással — a Csongrád Megyei Tanács elnöki hivatalához, dr. Pesti Judit ifjúsági titkárhoz 1990. február 12-ig lehet eljuttatni. A javaslatokat megyénként és országosan kuratóriumok rangsorolják a döntést megelőzően. Negy ven ev Fazont vált a ruhagyár Létezik olyan negyven év is, amit megünnepelnek, még akkor is, ha ez egy gyár életében is sikerek és kudarcok folyományaként pergett le. Abban, hogy ezt a nyilvánosság előtt — esetünkben a Hungária Szállóban — tették, az is benne foglaltatik, hogy nincs miért szégyenkezniük. Kezdjük a történelemmel: 1950. januárjában vált önállóvá a Szegedi Ruhagyár jogelődje. Az az évtized a szervezett nagyüzemi termelés kialakításáé volt, méghozzá az egven- és munkaruházati termékek biztos piacával. Ezután fokozatosan bővítették a skálát, egészen a férfi szövetöltönyökig. A hatvanas évek az exportra termelés nyitányát jelentették. A külpiac az ár- és modellverseny révén lendületet adott a gyártás- és gyártmányfejlesztésnek, a minőségjavításnak. Amint szaporodtak a feladatok, a gyár kinőtte, saját „zakóját". Üj üzemeket hoztak létre, hét környező településen, s az egyszerűbb munkákat termelőszövetkezeti melléküzemágaknak adták ki. A könnyűipar országos rekonstrukcióján túl a konfekcióiparban elsőként valósították meg a mintaüzemeket, s alkalmaztak korszerű szervezési módszert. A géppark világcégek márkáival gyarapodott, melyekhez a számítógép éppúgy hozzátartozik, mint a szériázó és terítékrajz-készítő berendezés. Ez napjaink valósága, s az 1,2 milliárd forintos termelési érték háttere. Említésre méltó, hogy a konvertibilis export néhány év alatt többszörösére nőtt. Negyven évnek kellett ahhoz eltelnie, hogy mára ne a közületi ruházat büszkélkedjen a legjelentősebb termékcsoport „kitüntető" minősítéssel. A múlt évtől kezdve oly mértékű a rendeléscsökkenés, hogy idén a korábbi mennyiség fele is elég. Emellett a munkaruhák iránt is gyérebb az érdeklődés. A rubeles export az anyagárak emelkedése és a támogatások számottevő csökkentése miatt gazdaságtalanná vált, így az idén felhagytak vele. A ruházati kereskedelemben nem a ruha a hiánycikk, hanem a vásárló. E felsorolás rosszat sejtet, bizonytalanságot sugall: szükség van egyáltalán az „ünnepeltre?". A kényszerítő körülmény nem mindig jelent katasztrófát, lehet, hogy épp a helyes irányba billent. A vallalat a stratégiai váltás korát éli. Keresik a külföldi tőke bevonásának legcélravezetőbb formáját, s azt a profilt, amely egyértelműen konvertibilis exportot növel, s leköti a kapacitásokat. Nő a gyárak, gyáregységek önállósága, érdekeltsége, s erősítik a kereskedelmi tevékenységet is. Hogy mindez nem általánosság, arra maga az ünnepség volt a példa, melyet a Magyar Divat Intézettel közös termékbemutatóval színesítettek. T. Sz. I. Sok vita lesz még Bős—Nagymaros és a kártérítés Konzultációt rendezett az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége pénteken a Magyar Gazdasági Kamara székházában, hogy tisztázzák, miként kaphatják meg a bős-nagymarosi beruházásban részt vevő magyar vállalatok veszteségeikért a kártérítést. A tanácskozáson az Oviber képviselője bejelentette: elsősorban a már elvégzett, de még eddig ki nem fizetett, illetve a kárelhárítás, az árvízvédelem, a helyreállítás miatt feltétlenül fontos feladatokra fordítják az idéne célra rendelkezésre álló maximálisan 3 milliárd forintot. A magyar vállalatok egy része az Oviberrel kötött szerződést az elvégzendő munkákra, mintegy 10-15 milliárd forintos értékben, másik részük az osztrák fővállalkozó Donaukraftwerke céggel, mintegy 1,31,4 milliárd schilling értekú megbízásokra számítva. A kamarai tanácskozáson több vállalati vezető kifogásolta, hogy túlságosan lassan bírálják el a már régen beadott kártérítési, illetve az elmaradott haszonra is vonatkozó kártalanítási igényeiket. Az Állami Fejlesztési Intézet képviselője szerint csak a nagymarosi munkák leállításáról hozott végleges döntést követően, tehát a múlt év októbere után volt értelme, hogy megkezdődjön a kártérítési igények részletesebb feldolgozása. Ez a munka tehát most folyamatban van. Nyilván sok vita lesz még az intézet és a vállalatok között, mert igazolást kérnek tételenként. A tanácskozáson határoztak arról is, hogy a vitás kérdések könnyebb rendezését segítve a kamarai szervezet — vállalati jogi szakértők segítségével — egységes elszámolási elvekre tesz majd javaslatot. Ismét a menedékhelyről Megdöbbenve értesültek... Lapunk, tegnapi számában hangot adtunk az Árboc utca környékén élők tiltakozásának. Az új híd szegedi hídfőjénél lakók, a közelben dolgozók és az'ottani iskolákban tanuló fiatalok 1562 aláírással hitelesített beadványban emelték föl szavukat az ellen, hogy a tervezett helyen, a posta Tisza-parti barakképületében nyissák meg a város menedékhelyét. Közöltük azt is, hogy a városi vb csütörtöki ülésén elfogadta a lakosság érveit, és más, a célnak jobban megfelelő épület után néz. Ezzel kapcsolatban irta meg véleményét Szirtesi Zoltánné, a Menedékhely-alapítvány igazgatója és Farkasinszky Teréz, a kuratórium elnöke. „A Menedékhely-alapítvány vezetése megdöbbenéssel értesült a DM cikkéből, hogy a városi tanács által biztosra ígért, hajléktalanok számára kijelölt épületet mégsem kapja meg. Két dolgot kifogásolunk. Az előzetes tárgyalások során a tanácsi vezetők részéről voltak ugyan olyan jelzések, hogy az Árboc utcai környék lakói tiltakozó megjegyzést tesznek a menedékhely telepítése ellen, ennek mértékét azonban nem ítélték nagy fajsúlyúnak. A Menedékhely-alapítvány vezetése elvárta volna, hogy arra a vb-ülésre meghívják, ahol a menedékhely ügyét is tárgyalják. Ez azonban nem történt meg, holott az egészségügy vezetőjével történt január 31-i délutáni tárgyalás során azt az információt kaptuk, hogy a városi tanács gondnoka február l-jén a déli órákban fogja átadni a kulcsot. Már akkor problémát jelentett, hogy az ödegklinika által adományozott bútorokat hogyan tudjuk a menedékhelyre szállítani. Igy szervezésünk a semmibe fulladt. Ha a vb-ülés után már azonnal tudhattuk volna a döntést, a megfelelő intézkedéseket még időben megtesszük. Nem értjük a városi tanácsnak ezt a magatartását, holott az alapítvány minden lépéséről, elképzeléséről tájékoztatjuk a tanácsot, fordítva azonban ez nem mondható el. Erőteljesen kifogásoljuk az idézett újságcikk kifejezetten elmarasztaló, antihumánus jellegét, mely a társadalom perifériájára sodródott embertársainkkal kapcsolatos. Nyomatékosan visszautasítjuk a cikk hangulatkeltő, a döntéshozókkal -egy követ fúvó- hangnemét. Az állandóan fennen hangoztatott demokrácia egyik feltétele éppen a tolerancia kellene hogy legyen. Véleményünk szerint nagyon is itt az ideje, hogy a társadalom és a hivatalos vezetés is végre komolyan vegye a hazai szegényekkel, nyomorult körülmények közé kerülő emberékkel való érdembeli törődést ds. Mivel a vb-ülésen nem vettünk részt, a reszteteket nem ismerjük. Ügy tűnik, azonban, hogy nem több levél érkezett, ihanem szervezett aláírásgyűjtés történt. Szeretnénk, ha az aláírásgyűjtés szervezői is vállalnák a nyilvánosság megmérettetését. Az egyre súlyosabbá való gazdasági nehézségeink között, amikor az emberek tűrőképessége a végső határon van, nem tartjuk szerencsésnek az ilyen jellegű megnyilatkozásokat. Véleményünk szerint, ha a hajléktalanok fedelet, emberi segítséget, törődést kapnak, éppen nem a cikkben felsorolt negatív eredményekhez vezetnek. Sokkal inkább fennáll a veszélye ezeknek, ha továbbra is az utcán maradnak és önmaguk próbálnak — ahogyan tudnak — segíteni nyomorult helyzetükön. Ezt a választ többek között azért is írtuk, mert szeretnénk megnyerni embertársainkat, Szeged város lakosságát az eddiginél megértőbb, segítőkészebb magatartás tanúsítására." A lapunkat ért bírálattal kapcsolatban megjegyezzük: A menedékhely ügyét az első pillanattól kezdve támogattuk, sót a szállás mielőbbi létrehozását sürgettük több cikkünkben is. Az antihumánus jelzőt pedig határozottan visszautasítjuk. Miközben ugyanis az éjjeli menedékhely haladéktalan .megnyitását szorgalmazzuk és amikor egy békés, sűrűn lakott, rendezett környék lakóinak nyugalmát védjük, egyaránt az emberiesség vezeti tollúnkat. Véleményünk tehát továbbra is az, akár a levélíróké: „ ... a hajléktalanok fedelet, emberi segítséget, törődést" kapjanak, de a fölsorolt esetleges „negatív eredmények" nélkül. Ch. A. Helyreigazítják a vendégrendezőt Tegnapi lapunkban közöltük Zilahy Tamás színházi rendező Jevelét, melyben az Olivér vendégrendezője bejelenti: a februári előadások előkészítésében lelkiismereti okok miatt nem kíván részt venni. Levelere válasz érkezett a Szegedi Nemzeti Színházból. Horkits Erzsébet művészeti titkár néhány ponton helyreigazítja a rendezői levél tartalmát — a következőkben: , „Színháziatlan állapot — Helyreigazítás Zilahy Tamás vendégrendező nyilatkozatához. 1. A Szegedi Nemzeti Színház Olivér előadásával kapcsolatban minden esetben a színház kereste meg Zilahy Tamást, ezeknek a megkereséseknek alapján jött le Szegedre. 2. Zilahy Tamás január eleji megbeszélésünkkor nem tiltakozott a darab műsorra tűzése ellen, csak kérte, hogy a változó szereplőkkel várjunk a január 25-i tanácsülésig. 3. Mivel január 25-én nem volt tanácsülés, ismét megkerestük Zilahy Tamást, hogy most már a lehetséges szereposztással megbeszéljük a próbalehetőségeket. 4. Zilahy Tamás vállalta, hogy lejön a január 30-i, 31-i és február 1-i próbákra, az új szereplők beállítására. 5. Zilahy Tamás egy barátja által január 29-én telefonon üzent a színház művészeti titkárának, Vancsó Mariann mamájának, hogy a próbákon nem kíván részt venni." Nyugdíjemelés — késve Türelmet és megértést kér a posta A Magyar Posta Vállalat közlése szerint a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság a január hónapra esedékes nyugdíjemelés ősszegét — technikai okok miatt — külön utalványon csak január 29-én tudta átadni a postának. A postahivatalok az utalványok kézbesítését a feldolgozást követően azonnal megkezdték, azonban a nagy mennyiségre való tekintettel azok kifizetése — a havi nyugdíjutalványokhoz hasonlóan — több napot vesz igénybe. A szóban forgó utalványokat február 12-éig valamennyi érintett ügyfél megkapja, addig is szíves türelmüket és megértésüket kéri a Magyar Posta Vállalat.