Délmagyarország, 1990. február (80. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-27 / 49. szám

8 1990. február 27., kedd 1 Két hónappal ezelőtt, a szomszédban zajló forradalom idején, a határ innenső oldalán ők voltak a főszereplők. Akkor csaknem mindenki feléjük, hozzájuk fordult, hogy segítségükkel gyűljön egybe, majd jusson át a határon a megannyi élelmiszer és gyógyszer. Az együttérzés, a fájdalom, a döbbenet azelőtt aligha látott, s bizonyított adni-segíteni akarást hívott elő valamennyiünkből. Odaát az őrület tán bevégeztetett, de nálunk még csak most indul a nincs okozta csendes neurózis kora, s egyre gyarapszik az itthoni segélykérők tábora. Az örményeket és romániaiakat megsegíteni szándékozó, nagy adományozási hullám után, vajon, tudunk-e még áldozni annak a szervezetnek, amely az itthoni bajba jutottak támogatására hivatott. A városi Vöröskereszt titkárával, Pásztiné Mészáros Évával a humanitárius szervezet megélhetési gondjairól beszélgettünk. Kisvárosok munka nélkül A piac kínálati — csak megfizethetetlen Ki segít a segítőknek ? — A segélyszervezetek — a világon szinte mindenütt — o gazdag polgárok adományaiból tartják fenn magukat, és ebből segítik a rászorultakat. Egy döntő többségében szegények lakta ország Vöröskeresztes szervezete hogyan, s kiktől tud munkájához pénzt keríteni manapság? — Nem a tehetősebbektől, s nemcsak azért, mert ők vannak nálunk kisebbségben, hanem mert nerr, jellemző rájuk a külhonban oly természetes segítőszándék. A segélyalapunk aprópénzből jön össze, amit javarészt a bérből és fizetésből élők adnak, jószerével pont azok, akik maguk is nélkülöznek, A sok kicsi, azonban valóban sokra megy, bizonyítandó, hogy 300 ezer forint gyűlt össze az úgynevezett kétforintos gyűjtőakcióból, valamint a város forgalmas helyein felállított segélyládákba dobált apró forintokból, és néhány üzem anyagi támogatásából. — Központi állami támogatás nem lévén, a Vöröskereszt működési feltételeit is az adományokból kell, hogy finanszírozza. — Igen, az adományokból tartjuk fenn magunkat. Ebből fizetjük a városi bizottság helyiségének ötezer forintos lakbérét, a használt ruhák tárolására alkalmas raktárhelyiség 5800 forintos bérleti díját, az energiaköltséget, a kisebb-nagyobb vöröskeresztes programokat, segélyakciókat. — Az állam persze lehetne oly nagyvonalú, hogy elengedje a lakbér, illetve raktárbér diját annak a szervezetnek, amely a szegények megsegítésével némileg enyhít az állam szociális gondjain. — Eddig nem kértük —. most viszont mi is rákényszerülünk —, hogy legalább csökkentsék a lakbér és a raktárbér összegét. Az utóbbi már csak azért is indokolt lenne, mert a használtruharaktárunk tulajdonképpen egy parányi, vizes, patkányok lakta pince, aminek bérletéért enyhe túlzás ötezer forintot kérni. Ha nem kapunk engedményt, úgy kénytelenek leszünk lemondani a raktárhelyiségről, hiszen a fenntartási költségeinket kell csökkentenünk ahhoz, hogy a naponta tucatjával érkező segélykérőket ki tudjuk elégíteni. — Ezek szerint megszűnik a használt ruhák gyűjtése, továbbadása? — Ez szóba sem jöhet, hiszen többet segítünk egyegy szegény családon, ha ruhát, cipőt adunk nekik, mintha kevéske segélyt. Ha nem csökkentik a raktár bérleti díját, akkor valamilyen más megoldást keresünk. — Egyébiránt a használt ruhák valóban az arra rászorulóknak jutnak? Mondják, hogy a Vöröskereszt raktárából egyenesen a lengyel piacra viszik őket. — Kezdetben valóban voltak visszaélések, s olyanok, akik vitték szépszámmal eladni a ruhákat. Próbáljuk ezt megakadályozni. Csak bizonyos időközönként, és személyenként öt darab ruhát adunk a jelentkezőknek. Mpst már tapasztalatunk is segít abban, hogy felismerjük, ki viszi magának, s ki szeretne kereskedni a bolhapiacon. — A készpénzsegély kérésekor is indokolni kell, mire költi az illető? — Az esetek döntő többségében számlákat fizetünk ki, avagy hozzájárulunk a rezsiköltséghez. Az idősek javarészt . gyógyszerszámlákkal érkeznek, a nagycsaládosok villany-, gázszámlákat hoznak, sokszor különböző javítási díjak kifizetését kérik. Élelmiszervásárlás esetében is ragaszkodunk a blokkhoz, s igen különleges esetben adunk úgy készpénzt, hogy nem kérünk felhasználásáról igazolást. Muszáj ellenőriznünk, noha a hozzánk fordulók java része mindennapos anyagi gondokkal küzd, s joggal kér segítséget. — Visszatérve a vöröskeresztes segítőkre, aki még tud és akar, hogyan adhat pénzt a szervezetnek? — Változatlanul ott állnak a Szeged Nagyáruházban, a Centrumban és az Expressz ABC-ben a segélyládáink. Ha minden arra járó csupán egy-két forintot dob be ezekbe, az nekünk óriási segítség. Akik ennél nagyobb összeget szánnak a Vöröskeresztnek, azok a munkahelyükön (a vöröskeresztes aktíváktól), vagy a megyei és váfosi Vöröskereszt bizottságain vásárolhatnak tíz-húsz-ötven forintos, úgynevezett pártoló tagsági bélyeget. Egyre nagyobb szükségünk van arra, hogy akik még tehetik, adakozzanak, mert az anyagi támogatásért hozzánk fordulók száma napról napra nő, s mi csak akkor segíthetünk, ha segítenek nekünk. Kalocsay Katalin Drágul a muzsikaszó A közhiedelemmel ellentétben a zene nem mindenkáé. Ezt bizonyítja a Szerződ Jogvédő Hivatal idén életbe lépett rendelkezése is, amely tetemesen megemeli a zeneszolgáltatási jogdíjakat. A szerzői jogi törvény szerint a zeneművek nyilvános előadása után jogdíjat kell fizetni, ám nyilvános előadásnak számit a vendéglőkben, üzletekben, műhelyekben szolgáltatott élő, vagy gépzene is, ha az a magánhasználat körét meghaladja. A jogdíjak emelése különösen nagy vihart kavart a kisvállalkozók körében, hiszen a vendéglők, kávézók, ételbárok, bisztrók megszokott atmoszférája sokat romlana az állandó háttérzene nélkül. Félő azonban, hogy az eddig zenés vendéglőkben, eszpresszókban ezután néma csend fogadja majd a betérőket; elhallgatnak a rádiók, a magnók a kisebb boltokban, s kikapcsolják a videokészülékeket is. A fizetendő jogdíjak ugyanis igencsak tetemesek, például égy másodosztályú ételbárban eddig évente 540 forintot kellett fizetni, ezután napi 45 forintot, ami — miután ezek az üzletek általában a hét minden napján nyitva tartanák — 16 425 forintot tesz ki évente. A Szerzői Jogvédő Hivatal plusz szolgáltatást a megemelt jogdíjakért nem ajánlott fel, arra viszont felihívta az érintették figyelmét, hogy sűríteni fogja az ellenőrzéseket. ' Amennyiben nem fizetik a jogdíjat, peres úton hajtják be azt, s bírságként még egyszer ki kell fizetni az összeget. A magánkereskedők érdekvédelmi szervezeténél, a Kis asznál elmondották: a kereskedők, vendéglátósok méltánytalannak tartják a nagyimértékű díjemelést, ám ezt — a jelenlegi árak és a forgalom alakulása miatt — valószínűleg nem hárítják át a vevőkre. Tisztátlan vannak azzal, hogy ha a kifizetett jogdijakat felszámítanák, még kevesebb vendég, vásárló térne be az üzletekbe. A mutatványosoknak, a körhinta- és céllövölde-tulajdonosoknak szintén a jogdíjak többszörösét kell fizetniük, ök sem mernek már árat emelni, félve, hogy rnég kevesebben veszik igénybe szolgáltatásaikat. Aki teheti, s úgy látja, hogy nem lesz kevésbé vonzó az üzlete, lemond tehát a zeneszolgáltatásról — vélekedtek a Kisosz illetékesei. Am megjegyezték azt is, hogy a készülő renlettervezetét annak idején nem kellően széles körben ismertették, s a jogászok, akik véleményezték, nem mérlegelték a kisvállalkozók várható reakcióit. (MTI) Tegnapi számunkban, a közelmúltban elkészült KSH-jelentésből a termelőágak eredményei között tallóztunk, ma az életkörülményekkel összefüggő adatokat járjuk kicsit körül. Létszámstopok Romlott a megyei foglalkoztatási helyzet, de még így is kedvezőbb, mint az ország számos körzetében. Az előző éveknél nagyobb ütemben csökkent a foglalkoztatottak száma, bővülés csak a szolgáltatásokban jellemző. Az intézményes létszámleépítések, az ország egyes területeire már jellemző elhelyezkedési gondok nálunk is feszültségeket okozhatnak i közeljövőben. A rubelexport szigorítása is szerepet játszott abban, hogy az érintett vállalatok közül a szalámigyár, a gumigyár és az újszegedi szövőipari vállalat korábban 30-50 körüli állandó munkaerőigénye gyakorlatilag nullára csökkent. A kényszerű létszámleépítések más gazdálkodó szerveknél is elkerülhetetlenek lesznek. Az elmúlt év utolsó hónapjában 3 ezer 400 — egy évvel korábban még 5 ezer 600 — betöltetlen álláshelyet tartottak nyilván a megyében, miközben megduplázódott a munkaközvetítők forgalma. 1988 végén egy munkavállalóra több mint hét felkínált álláslehetőség jutott, decemberben ez a szám kettő alá csökkent. A kereslet—kínálat „egymásra találásának" fő akadálya a szerkezeti, illetve a területi eltérés. A szellemi foglalkozásúak egyre nehezebben találnak megfelelő munkahelyet. Kisvárosokban — Makón, Kisteleken, Mórahalmon — az elhelyezkedni próbálók száma meghaladja a felkínált álláslehetőségeket. Hónapról hónapra növekszik a munkanélküli-segélyben részesülők száma, decemberben 330-an kaptak ilyen támogatást. A lakossági pénzfolyamatok — jövedelem, reálbér, pénzelköltés, -megtakarítás — alakulását az egyre gyorsuló infláció határozza meg. Élénk pénzkiáramlás mellett hasonlóan élénk pénzelköltés jellemezte az elmúlt évet, a jövedelmek az inflációtól elmaradó ütemben növekedtek. Áldás is, átok is A kiskereskedelmi forgalom országos ütemet meghaladó növekedése kizárólag a bevásárlóturizmus élelmiszer-orientált vásárlásainak következménye. Országosan a tartós fogyasztá'si cikkek kivételével mindenütt csökkent az értékesítés. Ezzel szemben a megyében az élelmiszerek és élvezeti cikkek forgalma 10 százalékkal emelkedett egy év alatt. A bevásárlóturizmus egész évben éreztette kedvező, illetve kedvezőtlen hatásait. Az első 11 hónapban a lakosság viselte az előidézett komoly áruhiányt, decemberben pedig az eladhatatlan készletek okoztak problémákat a kereskedőknek. Egy köztes megoldást elősegítő kormánydöntés —, például a számlával igazolt, devizás vásárlás — talán jobb megoldás lett volna. A kereskedelem új érdekeltségi rendszere, a magánszektor lendületes fejlődése — a konkurencia éleződése mellett — nagyban hozzájárult az ellátás javulásához. A rendkívüli mértékű bevásárlóturizmus, majd annak leállítása komoly zavart okozott a forgalomban, a felhalmozódó készletektől gyakran csak leértékelt áron lehetett szabadulni, s ennek következtében erősen romlott az ágazat rentabilitása. Dráguló lakások A lakásépítés hosszú évek pangása után 1989-ben kissé megélénkült. A használatba vett 2 ezer 400 lakás 17 százaléka — a korábbinál nagyobb hányada — épült állami erőből, örvendetes, hogy míg az utóbbi három évben a kisvárosokban alig épült állami lakás, tavaly Szentesen, Makón és Csongrádon több mint 150 ilyet adtak át. A fizetőképes kereslet csökkenése, a kivitelezők versenye a lakásépítésben is kínálati piacot teremtett, de anyagellátási problémák sem szaporították az építkezés gondjait. Ugyanakkor az infláció mértéke ezen a területen az átlagosnál nagyobb, a telek, az építőanyag árát egyre kevesebben tudják megfizetni. A „szegénység" néhány tanácsot arra kényszerített, hogy az eredetileg bérlakásnak épült otthonok egy részét szabad forgalomban értékesítse. Az állami megrendelések drasztikus csökkenése miatt a nagyobb építőipari vállalatok önálló lakásberuházásokba kezdtek. Tavaly Szegeden és Hódmezővásárhelyen épültek ilyen lakások, értékesítésük a jobb minőség és az igényesebb kivitelezés miatt általában nem jelentett gondot. Befejeződtek a SZOTE 410 ágyas klinikai tömb kivitelezési munkái, de a tervekkel ellentétben az év végéig csak az Ideg- és Elmegyógyászati Klinika költözhetett be. A sebészeti szárnyon újabb klímaegységeket építenek be, s folyik a röntgen helyiségeinek kialakítása is. A sebészet beköltöztetésére csak e munkák befejezése után, idén kerülhet majd sor. Hullámok jönnek... Az általános iskolákban folytatódott a demográfiai hullám levonulása, az előző évinél 2 ezer 500-zal kevesebb gyermek kezdte meg tanulmányait. A nyolcadik osztályosok létszámnövekedése megtorpant, s1 az elkövetkező tanévekben további lassú csökkenésre lehet számítani. Hódmezővásárhelyen elkészült az új 8 plusz 8 tantermes iskola általános iskolai szárnya. Az elhelyezés feltételei általában javultak a megyében, egy osztályteremre 25 tanuló jutott. Fokozódott a középiskolák leterhelése. A tanév elején nappali tagozatra 1500-zal több diák iratkozott be, mint egy évvel korábban. A megnövekedett tanulói létszám elhelyezéséhez szükséges férőhelyeket az iskolaépületek bővítésével, belső átalakításokkal, átszervezésekkel sikerült megoldani. Átmenetileg Szegeden általános iskolai épületeket és kollégiumi helyiségeket vettek igénybe középfokú oktatási célokra. Az osztálytermek számának emelkedésével a zsúfoltság némileg mérséklődött, egy-egy osztályteremre azonban még így is 34 tanuló jutott. Bővültek a képzési profilok, az idei tanévben indult először külkereskedelmi ügyintéző, pedagógia és biokémia szak. A Szegedi Nemzeti Színháznak a megyében tartott előadásszáma nem változott, de ezeket hatezerrel kevesebben látták. A színház működését megbénította a tavaly novemberben kirobbant színházi válság, amely a prózai tagozat főrendezőjének távozásával kezdődött. Decemberben a bérletes prózai előadások elmaradtak, ezeket a vezetés más színházi társulatoktól toborzott színészekkel, valamikor az évad során pótolni kívánja. K. A. Salieri Zenekar Szegeden és Párizsban A Szegedi Tejüzem (Szeged, Budapesti út 6.) felvételre keres férfi munkavállalókat + lakatos + áruellenőr + vajgyártó és + hűtőgépkezelő munkakör betöltésére. Érdeklődni lehet az üzemi munkaügyön. Telefon: 25-822/196.116. IBAíö •tgfi^m Alig múlt egy hete, hogy bejegyezték a Fricsay Ferenc Zeneművészeti Egyesületet, máris arról adhatunk hírt, hogy az egyesület égisze alatt működő Salieri Kamarazenekar koncertet ad: holnap, szerdán este fél 8 órakor a Tisza Szálló nagytermében Pál Tamás vezényletével előadják Mozart F-dúr divertimentóját és a Jupiter Szimfóniát, Haydn Simfónia Concertante-ját, Beethoven C-dúr zongoraversenyét. Az együttes életében (Salieri Falstaff jának lemezfelvételekor, öt éve alapította Pál Tamás) különös jelentőségű a szerdai koncert, amelyen fellép Walter Chodack zongoraművész; a szegedi hangverseny ugyanis amolyan főpróbája — a párizsinak. A zenekar április 25-én a Párizsban élő Walter Chodack jubileumi estjén lép fel a Champs Elysées Színházban. A megalakuláskor jórészt pesti zenészekből verbuválódott együttesben ma a tagok többsége szegedi, főiskolások, illetve a szimfonikus zenekar tagjai. Ezt a mai csapatot — Pál Tamás szavával — „vegytisztán" a zene szeretete hozta össze; amióta a karmester visszakerült Szegedre, rendszeresek a koncertjeik. Nemsokára viszont egzisztenciális gondokkal kell szembenézniük, hiszen a végzős főiskolás muzsikusoknak állást kellene találni Szegeden. Ha ez nem sikerül, kevés a remény, hogy a zenekar megmaradhat. Remélik, hogy támogatókra találnak. A Fricsay Egyesület például segít, hiszen éppen abból a célból hívták életre, hogy legyen a szegedi muzsikusok önálló érdekvédelmi szervezete. Mint ilyen, az egyesület befogadta a hivatalos szervezeti keretekbe sehogysem illő Salieri zenekart, mivel Fricsay Társaság Nyugat-Berlinben is van, remélhetni, hogy a zenekar onnan is segítséget kap fönnmaradásához. S. E. Önálló külkereskedelem Felmondta utolsó kizárólagos kapcsolatát is a külkereskedelmi vállalatokkal a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár. Márciustól nem számít a Transelektro és annak nyugatnémet leányvállalata, az Eltrans folyamatos piaci szolgálataira sem, önállóan köti valamennyi export-import üzletét.