Délmagyarország, 1990. február (80. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-24 / 47. szám

1990. február 17., szombat 103 Hangulat, félidőben Pártok a kampányról Szerkesztőségünk a választások előtt kerekasztal-beszélgetéseket szervez a Szegeden működő politikai pártok képviselőivel. Az első alkalommal (december 23.) a pártok eszmerendszereiről volt szó; január 20-án a gazdaság átalakításáról, a tulajdonreformról: február 3-án a szociálpolitikáról; 17-én az egészségügyről. Ezúttal, minthogy a választási kampány a félidejéhez érkezett, ennek eddigi tapasztalatai adják a témákat. A kerekasztalnál a pártokat a következő személyiségek képviselték: dr. Gilde Ferenc (MSZMP). Ilosvay György (Zöld Párt), dr. Juhász Gábor (Szocialista Párt), dr. Kovács Kálmán (Magyar Néppárt), Lippai Pál (Fidesz), Pikó András (SZDSZ), dr. Simor Ferenc (Kereszténydemokrata Néppárt), dr. Székely Zoltán (Magyarországi Szociáldemokrata Párt), Teszáry Gábor (MDF). (Valószínűleg a mi szervezési hibánk miatt nem képviseltette magát a két kisgazdapárt.) — Az eddigi tapasztalatokról talán azért érdemes beszélni, mert előttünk van még négy hét, és jó lenne, ha atrocitások nélkül vélne el; azért, hogy a választás főszereplője, a szavazók tömege, valóban dönthessen — a saját sorsáról. Először a választási infrastruktúráról ejtsünk néhány szót, s ha ezt tágan értjük, beletartozik az ajánlási szelvények gyűjtése is, amelynek módjáról valódi és álhírek keltek az elmúlt hetekben. Zöld Párt: Mi kezdetben azt mondtuk, hogy nincs szükség etikai kódexre, aztán mégis aláírtuk. Az elmúlt hetekben viszont azti tapasztaltuk, hogy más pártok, amelyek szintén aláírták, nem tartották be. Véleményem szerint az MDFnek és az SZDSZ-nek teljesen fölösleges volt ajánlócédulákat gyűjteni, mert viszonylag nagy tömegbázissal rendelkező, erős pártok. De gyűjtöttek, méghozzá — szerintünk — meg nem enged\etö eszközökkel is, illetve a megállapodással ellentétben, nem hagyták abba a gyűjtést akkor sem, amikor a jelöltjeiknek már megvolt a 750 szelvényük. Néppárt: Ez a választás — Csongrád megyében is — szabad.. Még akkor is, ha apró atrocitásokat mindanynyian tapasztalhattunk, akár a kopogtatócédula gyűjtése kapcsán, akár más téren. Rosszindulatú hangulatkeltésnek tartom a pletykákat arról, hogy egyesek pénzért adták-vették az ajánlószelvényeket. Akik velem együtt gyűjtöttek, azok tapasztalhatták, hogy az első napok után az emberek többsége pontosan tudta, miről van szó, az állampolgárok felelősen viselkedtek. Zöld Párt: Az a furcsa helyzet állt elő. hogy országosan itt a legerősebb a Zöld Párt, mégsem tudtuk a cédulákat összegyűjteni minden jelöltünknek. Míg Nyugaton rengeteg szavazót veszíthet az a párt, amelynek képviselői nem etikusan járnak el. itt ez egyáltalán nem derül ki. nincs az etikátlanságnak nyilvánossága, tehát nincs következménye. Mi a politikai sokszínűséget valljuk, ám úgy látjuk, hogy az ajánlási szelvények gyűjtése semmi másra nem volt jó, mint arra, hogy a kis pártokat kiszűrjék. Nem szeretnénk senkit rágalmazni. de elmondom, hogy megdöbbentőek a tapasztalatataink. Vidéken az állatorvos, vagy az emberorvos megmondta a választóknak, hogy a cédulákat neki kell adni. Természetesen. nem tette hozzá, mert különben" ... de nyilvánvaló, hogy az emberek erre gondoltak. Az a szelíd gyűjtési módszer, amelyet mi próbáltunk meg — Szegeden például egyszerűen kitettünk két ládikát. egyet a Kárász utcára, egyet az Attila utcában —, teljesen kudarcot vallott. Itt nem programok versenyeztek, egyszerűen előrehozott szavazásról van szó, MDF: A Demokrata Fórum évek óta mondja a maga programját, a Zöld Párt csak egy hónapja. Való igaz, hogy mi több mint 7 ezer cédulát tudtunk elvinni a választási irodába, amit egyenlő arányban elosztattunk a jelöltjeink között, ezzel is jelezve, hogy nem személyekre, hanem a pártra szavaztak az emberek, méghozzá olyan pártra, amelynek van arculata, programja. Az is igaz, hogy az első nap szedtük az ajánlási szelvényeket, mert nem tudtuk, mivel állunk szemben. Szedtük még a második napon is, a harmadikon már hozták. Senki nem: kívánhatja, hogy elküldjem az irodából azt a választót, aki tesz valamit azzal, hogy odahozza az ajánlási szelvényét. Ha szavakon lovagolunk, azt is mondhatom, mi betartottuk az etikai kódexet, hiszen a harmadik naptól nem gyűjtöttük a szelvényeket; kaptuk. Szociáldemokrata Párt: Mélységesen egyetértek a Zöld Párt képviselőjével: végtelen brutális és igazságé talan ez az ajánlásiszelvény-i rendszer. A következő választásokon ezt, úgy, ahogy van, meg kellene szüntetni. Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy a magyar társadalomban jelenleg léteznek az ügynevezett dinoszauruszpártok, vagyis a régi óspártok; az MSZMP és utódpártja, áz MSZP, amelyek a magyar társadalmat áthatják szerteágazó gyökérzetükkel. Lehet, hogy a létszám tekintetében már nem olyan nagyok, mint egykor, de az infrastruktúra és annak mögöttese gyakorlatilag most is a kezükben ván. Ilyen alkalomkor tehát amikor a társadalom felé kell fordulni, és kézzel fogható dolgokat — a kopogtatócédulákat — kell elkérni, a helyzet hallatlan módon kedvez ezeknek a dinoszauruszpártoknak. A másik nagy párttípus, ami kialakul Magyarországon, az új bölénypártok, amelyek jelen pillanatban hatalmas energiával törnek a kormányzati hatalom felé. A nyári paktum. ami rögzítette a választások formáját, ennek a két párttípusnak kedvez, mert képesek arra, hogy magukhoz. mágnesezzék a társadalmi szimpátia jó részét, kópogtatócédulák formájában. Nem akarok itt senkit meghazudtolni. de nekünk konkrét tapasztalataink vannak, hogy olyan jelölteknek, akiknek már jóval ezer fölötti szelvényük volt, még mindig élesben gyűjtöttek, házról házra járva. Nyilvánvalóan mondhatják a pártvezetők, hogy ilyen utasítást nem adtak az aktivistáknak, és azt is. hogy semmiféle etikai kódex ezt meg nem akadályozhatja. De arról vam szó. hogy a. szisztéma egyértelműen az ő érdekeiket szolgálja: A választási paktum fő célja az voM, hogy a kis pártokat kiszorítsák a Parlamentből azzal az ideológiával, hpgy erős Parlamentre, erős kormányra van szükség, mert válságot. kell megoldani az országban. Ugyanaz a mechanizmus, ami esetleg Budapesten a minipártokat kiszorítia. vidéken elsősorban a középpártokat sújtja, olyanokat, amelyeknek a iövőben igenis van szerepük. A Zöld Párthoz hasonlóan, a Szociáldemokrata Párt sem óhajt olvan harsány kampányt kifejteni, mint az új bölénypártok. és nem törünk hozzájuk hasonlóan a kormánypozíciók felé, hanem európai módon, választási hisztéria nélkül próbáljuk meg elfogadtatni az állampolgárokkal a szociáldemokrácia eszméjét. És bármi' lesz á választások kimenetele, Magyarországon ennek az eszmének jövője van; ez egyértelműen akkor fog kiderülni, ha valóban szabad és demokratikus választások lesznek. Kereszténydemokrata Néppárt: Utólag kár kifogásolni azt az ajánlási rendszert, amiben egyszer megegyeztek. Akkor már inkább az egyezkéöők előrelátására, ha nem éppen a kompetenciájára kellene irányulni a kritikának. Magyar Néppárt: Nem tudok egyetérteni a Zöld és a Szociáldemokrata Párt véleményével, bár mi sem tudjuk Szegeden összegyűjteni a kellő számú ajánlási szelvényt. A zöldeket tisztelem, amiért nem Céljuk a hatalom megszerzése, de mondjuk meg, az összes többi párt igenis kormányra tör. És, mint tudjuk, a legjobb bprqak is kell cégér, vagyis a kampány harsányságáért igazán nem lehet elítélni senkit. MSZMP: Az ajánlási szelvények gyűjtése választási kampányfeladat, az a párt, amelyik ezt nem tudja abszolválni, az gyönge párt, az ki fog esni. Minden szavazás célja: azoknak a kiválasztása, ákik .alkalmasak, vagy akikről ügy véljük, hogy alkalmasak. Szociáldemokrata Párt: Fölajánlom az előttem szóló Gilde tanár úrnak, hogy fogadjunk Kádár János kalapjában: egyetlen-Olyan választási körzet sem lesz, ahol húszezernél több ajánlási szelvényt összeszedtek. Azért mondom, hogy Kádár János kalapjában fogadjunk, mert a Kádár-rendszer öröksége az a hallatlan politikai paszszivitás, amibe belekényszerítették a társadalmat, és ami miatt most nehéz dolga van mindazoknak, akik aktivitást várnak. MDF: Mi úgy tapasztaltuk. hogy fantasztikus politikai aktivitás van Magyarországon. A választási kampánynak örömünnepnek kellene lenni. Az az állítólagos harsányság, amivel az SZDSZ-t és talán bennünket is vádolni szokás, az valójában nagyon szelíd kampány. Még csak egyetlen megjegyzésem van: a Szociáldemokrata Párt is aláírta azt a bizonyos paktumot, amelyben á választás módját határozták meg. Az erőszakos kampányról meg csak. annyit, hogy épp a szociáldemokraták plakátjai borítják el az országot, nekik a legtöbb a fizetett hirdetésük. SZDSZ: A népszavazáskor bebizonyosodott, hogy olyan nagyon nem érdemes már Kádár János kalapjára hivatkozni. Ugyancsak nem érdémes agresszív kampányról beszélni. A magam részéről azt gondolom, ünnepi alkalom a választás már csak azéft is, mert ennyi idő után először szabad. Nefn szeretném, ha túlontúl komolykodó, ökölrázó, izzadságszagú kampány lenne. Az a fölfogásunk, hogy a választókat tiszteljük meg azáltal, ha színes, fölszabadult, jókedvű és ügyes kampányt csinálunk. MSZMP: Szívesen csatlakozom ehhez a gondolathoz: legyen ez a kampány olyan, amelyben a jók a még jobbakkal versenyeznek és amelynek — a dolog természete már csak ilyen — vesztesei is vannak. Fidesz: Az ejánlócéduLa intézménye jelen esetben fontos dolog, mert a rengeteg párt és önjelölt között mutat valamilyen legitimáló szintet. Nem biztos, hogy a kikristályosodott többpártrendszer viszonyai között, a következő választásokon szükség lesz erre, most azonban kellett. • — A cédulagyújtésről talán ennyit. A kampány alatt plakátháború is dúlt, aminek okát talán nemcsak a politikai kultúra kevéssé magas színvonalában kell látnunk, hanem abban is, hogy az egész ország járatlan; se gyakorlata, se törvényi szabályozottsága nincs a kampánynak. Szocialista Párt: A plakátügy szerintem tökéletes'en szabályozott. A tulajdonos engedélyével ugyanis bármilyen felületre lehet plakátot ragasztani. Igaz ugyan, hogy a tanács — ha lett volna rá anyagi eszköze — kijelölhetett volna konkrét helyeket és eloszthatta volna a pártok között. De ne felejtsük el, hogy a kampány tudatosságot föltételez: időben szerződést kell kötni a Magyar Hirdetővel. — Ha van rá pénz. Szocialista Párt: Ez nem pénz, • hanem elhatározás kérdése, hiszen mindenkinek van a kampányra pénze, és állíthatom, nem a mi pártunknak a legtöbb. Arról nem beszélve, hogy nem a plakát igazán pénzigényes, hanem a rádiós és főleg a tévés hirdetés. SZDSZ; Plakátügyekben általában bennünket érnek vádak. Tény, hogy olyan aktivistáink ragasztottak, akik életükben először csináltak ilyesmit. Elmondtuk nekik, hogy lehetőleg hagyják békén a fölújított házakat, a műemléképületeket, de persze frekventált helyekre ragasszák a plakátokat. IgaZj volt olyan, hogy egy szép reggel körbementek és teleragasztották a Kárász utcát. Leszedtük. MDF: Arról lenne érdemes beszélni, hogy Magyarországon nincs infrastruktúra, amellyel befogadható lenne egy ilyen többoldalú választási kampány. Az NSZK-ban vagy Japánban előre meghatározott, hogy melyik párt, melyik helyen, milyen reklámot alkalmazhat. Nálunk a tanácsi apparátus határozatlan, nem akar rosszat csinálni, hiszen mentené magát; de maguk a pártok sem tudják, mik a lehetőségeik. Szocialista Párt: Valójában nem ártott volna egy tanácsrendelet. De az infrastruktúrának létezik egy tudati oldala is. A pártok többsége képes ugyan arra, hogy az összes többit figyelembe véve politizáljon, de másoknak, az állampolgároknak is, szokatlan, hogy különféle politikai gondolkodásmódok léteznek. Szó esett itt az etikai kódexről, ami szerintem nem része az infrastruktúrának, tudniillik, ami nem szabályozható törvényesen, az gyakorlatilag nincs. Nyugaton általában összehoznak egy bizottságot, amibe minden párt delegál egy tagot; az etikátlanságokat ennek a bizottságnak jelentik be a kampány során. Leggyakrabban egészen a következő választásokig vizsgálják és tárgyalják ezekét az ügyeket. de döntés, következmény általában nincs. Létezik viszont törvényi szabályozás, tehát nincs szükség arra sem, hogy túl-, vagy alulpolitizált társadalomról beszéljenek. Aki nem a törvény szerint jár el, azt szankcionálják. Kereszténydemokrata Néppárt: Nem egyszer szögeztek a mellemnek olyan kérdést is, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt mikor lép már ki az illegalitásból. Azt hiszem, ennél jobb bizonyíték nem nagyon lehet arra. hogy mennyire nincs semmilyen figyelemfelkeltés! lehetőségünk. Fidesz: Az infrastruktúra gyalázatos, olyan országos jelentőségű párt, mint a Fidesz, egy alagsori irodában kénytelen kucorogni, és egyetlen telefonvonalról kénytelen intézni a kampányt. A technikai feltételeket illetően, az esélyegyenlőség a legminimálisabb szinten sem adatott meg. — Ezt a kampányt aligha szabad összehasonlítani a demokratikus hagyományokkal rendelkező országok választási kampányaival Itt, most, különleges és rendkívül sokat vitatott szerepe van a sajtónak is. Kérem, foglalják össze az ezzel kapcsolatos tapasztalataikat —, talán először a helyi napilapok tulajdonjogát magáénak valló párt, az MSZP képviselője. MSZP: Semmilyen szempontból nem érezzük, hogy laptulajdonosok lennénk. A Délmagyarország például, amely jogilag is, papíron is az MSZP tulajdona, úgy egyezett meg a kampány előtt a pártokkal, hogy a laptudajdonost nem is értesítette. Ehhez képest tessék elbírálni, mit jelent itt a tulajdon a gyakorlatban. — A pártokkal kötött egyezség aláírásakor valóban nem volt jelen az MSZP képviselője, mert — tudomásom szerint — abban a kiváltságban részesült, hogy a szerkesztők külön megbeszélték vele. MSZP: Ettől függetlenül tisztességesnek tartom azt az alkut, amelyben egyforma esélyt kapnak a pártok. De akik ezt a tulajdont vitatják, valószínűleg másképpen kellene gondolkodniok, ha a jogállamiság alapjára helyezkednek. Különben sok másféle tulajdont is elkezdhetünk vitatni. Egyébként esélyegyenlőség a világon sincs. Mi az én esélyem arra, hogy megjelenjek a Beszélő című lapban? Legföljebb úgy, ahogy Vastagh Pál megjelent... A Szocialista párt ténylegesen szakított sok mindennel, de beláthatja, aki akarja, hogy ez nem megy egyik napról a másikra. Azt is tudni kell, hogy hálás dolog manapság a Szocialista Pártot támadni; annak ellenére is, hogy akik aláírták az etikai kódexet, arra is kötelezettséget vallattak- nem egymást piszkolják, hanem a saját programjukat népszerűsítik. Ha Európa felé akarunk haladni, önmérsékletet kell tanúsítani a pártoknak, tudni kell, hogy ez nagyon fanyar gyümölcsöt termő hatalom, a lesz, senki ne higgye, hogy hasonlít majd az MSZMPkorabeli hatalomhoz. SZDSZ: Az újságok és a pártok megállapodásai bizonyos mértékig biztosítják az esélyegyenlőséget, a baj csak az, hogy ennek nincsenek jogi garanciái. Nem kívánok itt kitérni arra, hogy volt egy népszavazás, aminek a végrehajtása máig késik. A lapok tulajdonlása jogtalan, egy hatalmi-politikai monopólium átvaltasa, főként olyan lapok eseteben, mint a Délmagyarorszag. amely jóval korábbi alapitasú, mint a kommunista part. A. tévével, rádióval kapcsolatos álláspontunk közismert, az a lényege, hogy nem értünk egyet a felügyelő bizottság létrehozásává! Általánosságban ugy érezzük, mintha a tömegkommunikáció a jelentősegénél kevesebbet foglalkozna a választásokkal, így az sem tükröződik, hogy egyik párt kampánya különbözik a másikétól. , Fidesz: A kampány első hónapja során bizonyosodott be hogy miért van szüksége az' MSZP-nek a lapokra. Erre jó példát mutathat a szegedi Fidesz és a Délmagyarország viszonya; az újság még olyan országos jelentőségű eseményről sem számolt be, mint Orbán Viktor szegedi nagygyűlése. Zöld Párt: Mi nem élünk a fizetett reklám eszközével, mert nincs rá pénzünk, de ha lenne, akkor is másra fordítanánk. Ezért szívesen fogadjuk az ingyen reklámot, mint például a Délmagyarország kerekasztaV beszélgetései. Egyébként is, úgy vettük észre, az újságírók szívesen foglalkoznak a Zöld Párttal. Magyar Néppárt: Közepesen elegedettek vagyunk. A megegyezés az esélyegyenlőséget szolgálja, de fölhívnám a figyelmet arra, hogy a Hajdú megyei lap például lényegesen több lehetőséget ad a pártoknak. Tudomásul vesszük, hogy az újságírók ösztönszerűen is rangsorolnak, nem titkolhatják rokonszenveiket. Kereszténydemokrata Néppárt: Tudom, látványceabb szerep az állandó kifogásolás, az igazság kedvéért mégis inkább annak kell hangot adnom, hogy a sajtó részéről figyelmet és elfogulatlanságot tapasztaltam és tapasztalok. Mindig vannak, akik valamibe bele tudnak kötni. Szociáldemokrata Párt: A lengyel választások után alakult ki a magyar kommunista pártban és utódpártjában egyfajta pánikhangulat: a politikai és gazdasági rendszer katasztrófahelyzete miatt ők teljesen ki fognak bukni a Parlamentből. Az esélyegyenlőséget tehát úgy értelmezték, hogy egyfajta negatív diszkriminációra van szükség; ez azt jelenti, hogy igenis jogos fönntartani az infrastrukturális többletet, és ezzel kompenzálni a társadalom lelki beállítódását, és azt a szituációt, hogy ők, mint felelősök, háttérbe fognak szorulni a választásokon. Ez a nézet egyébként elhangzott a Szegedi Ellenzéki Kerekasztal tárgyalássorozatán az MSZP képviselőjétől. Ennek a logikának fényes bizonyítéka, hogy a Délmagyarország még mindig az MSZP tulajdona. Orbán ViKtorral is egyetértek abban, hogy például a Népszabadság is olyan lap, ami — mivel az MSZMP egykori vagyonához tartozik — tulajdonjogilag visszaszármaztatandó a társadalomra. A helyi sajtóról: tisztelet azoknak, akik a Délmagyarországban végigolvassák például a kerekasztal-beszélgetéseket; nem biztos, hogy ez a legszerencsésebb módja a pártvélemények föltárásának. MSZMP: A szegedi sajtó betartja a megailapodast. Ami probléma: az egyéb hirek megfogalmazásakor kilóg a lóláb, mindig valamelyik párt szája íze szerint fogalmazódnak a szövegek, és ez óhatatlanul az illető párt mellett vagy ellen jelent agitációt. Nemcsak a Délmagyarországra gondolok, hanem az összes sajtóorgánumra. Igazán esélyegyenlőség csak akkor lesz, ha valamennyi párt saját sajtóval rendelkezik. MDF: Nekünk kifejezetten jót tenne, ha az MSZMP vagy az MSZP minden másnap legalább két oldalt kapna a lapokban. A választók azonnal tudnák, hogy még mindig ezek a pártok vannak hatalmon, és élnek is vele. A sajtó eddigi szerepéről csak annyit szeretnék mondani, hogy úgy tűnik, jóval többször kellene adni a pártoktól független választási tudnivalókat. Hiába ugyanis a politikai aktivitás, ha az embereknek ennyire szokatlan a többpárti kampány, nehezen igazodnak el. Sulyok Enuébet