Délmagyarország, 1990. február (80. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-22 / 45. szám

1990. február 15., csütörtök 87 Az igénylők listája hosszú... Újraosztjuk a pártvagyont Épületmizéria van országszerte. Mert ugye szép-szép, hogy számos új szövetség, párt, egyesület alakul, és újjáélednek történelmi hagyományokkal bíró szervezetek (ha ez lenne a demokrácia egyetlen fokmérője, jól is állnánk). Működésükhöz azonban helyre, pontosabban helyiség(ek)re, épület(ek)re van szükségük. Itt elég csak azzal példálózódni, hogy az újonnan alakult pártok Szegeden félreeső helyen levő, lerobbant épületekben pincehelyiségeket, szűk kis irodákat kaptak a választási kampány kezdetén, vagy hogy a katolikus egyház — a templomokon, plébániákon kívül — egyedül a Dugonics téri volt katolikus házban kapott néhány helyiséget. Ezért is kíséri fokozott érdeklődés, mi lesz a sorsa az egykori MSZMP-vagyonnak, ki lesz a gazdája a munkásőrség épületeinek. Ismeretes, hogy a kormánypárt, az MSZP megtartotta azokat az MSZMPépületeket, melyeket az újjáalakulása utáni működéséhez szükségesnek gondolt. Az is köztudott (bár vitatott), hogy a volt pártingatlanok sorsáról a kormány hivatott határozni, s az igénylők listája hosszú. A legutóbbi kormányülésen a volt pártépületek háromnegyedét — a városi, községi, körzeti pártszékházakat — végleg a helyi tanácsok kezelésébe adták. A megyei pártszékházak, oktatási központok, üdülők, illetve a nagyobb városok pártszékházairól március elején döntenek — tudtuk meg Hubgr Bertalantól, a megyei tanács osztályvezetőjétől. Csongrád megyében az MSZP hat ingatlant tartott meg magának. A helyi tanácsoknak összesen 248 millió forint értékű épületet adott át (ezek használati értéke megközelíti az egymilliárd forintot). A kormány döntése értelmében a megyei tanács márciusi ülésén 60 vagy 59 volt MSZMP körzeti pártszékház hasznosításáról dönthet. A számok jelezte bizonytalankodás a szegedi Victor Hugó utcai épület használati joga körüli kérdőjelekre utál. Az épület ugyanis eddig nem szerepel azon a listán, melyen azokat az ingatlanokat sorolták föl, amelyekről az MSZP lemondott, de azon sem, amin a párt működéséhez szükségesnek tartott épületek vannak. Információink szerint a Victor Hugó utcai épületben helyet kapott az MSZP vállalata, a megyei lapkiadó egy részlege, továbbá egy MSZMPalapszervezet, s ott van a nemzeti jelzővel megkülönböztetett kisgazdapárt országos központja is. A helyiségek használati jogára a városi tanács tart igényt. Március elejéig tisztázni kell ezen ingatlan sorsát, ugyanúgy, mint a Tábor utcai volt „pártos" orvosi rendelő, s a megyei tanács épületében kialakított p ártgarázs tulajdonjogát is. A pártvagyon körüli helyi osztozkodás másik vitapontja az újszegedi oktatási igazgatóság. Erről még nem született kormányszintű döntés, ám a Művelődési Minisztérium és a szegedi tanács — úgy tűnik — egyetért abban, hogy a SZOTE és a tanárképző főiskola közösen használja az épületet A munkásőrvagyon „újraosztásáról" másképpen intézkedtek. A Pénzügyminisztérium januárban létrehozta az Állami Fejlesztési Intézetet, melynek feladatul szabta, hogy tisztázza a munkásőrök által használt épületek tulajdonjogát, majd hasznosítsa, értékesítse az ingatlanokat. A február 1-jei Magyar Hírlapban olvashattuk azt a pályázati felhívást, melyben 32 volt munkásörszékház értékesítését hirdették meg. A listán megyénkből csak a hódmezővásárhelyi négyszintes irodaépület szerepelt. Mi lesz a szegedi Tábor utcai volt megyei munkásőr-parancsnokság és a Komócsin téri egységparancsnokság épületével, miért állnak üresen? Mint Majtényi Gábor, az Állami Fejlesztési Intézet vezetője elmondta, a 140-150, munkásőrök által használt épület közül csak a pályázatban meghirdetett 32 tulajdonjoga tisztázott. A két szegedi ingatlan az MSZMP és a munkásőrség kc',:ös beruházása volt, így előbb tisztázni kell a végleges hasznosítás lehetőségeit, legkésőbb a félév végéig. Addig is mód van azonban egy olyan ideiglenes bérleti szerződés megkötésére, mely december 31-éig szól, két hónapos felmondási határidővel. Minden igénybejelentést örömmel fogadnak. Lassan halad a volt pártés munkásőrvagyon társadalmasítása. Tisztázatlanok a jogi viszonyok, hiányoznak jogszabályok, a választási kampány közepette bizonytalankodnak, késedelmeskednek a döntéshozók. A lényegről azonban nem terelődhet el a figyelem: közösségi tulajdon legyen a volt párt- és munkásőrvagyon. tjjszászi Ilona Tisztet áldoz a népfront Régi tömegszervezetek egész sora karcsúsodik manapság, s ebből a népfront sem maradhat ki. Egy éve még 26 fő-, illetve 9 részfoglalkozású, fizetett alkalmazottja volt. Ez városonként körülbelül 3 embert — titkárt, adminisztrátort, takarítót — jelentett, s ehhez jött még a szegedi, illetve maga a megyei apparátus. Nyolcmillió forintból gazdálkodtak az elmúlt évben, az összeg egyik fele az alkalmazottak fizetésére, a másik a helyiségbérletekre, az egyéb dologi, illetve mozgalmi kiadásokra ment. A decemberi Parlament félmilliárd forintot szavazott meg a társadalmi szerveze-* tek, egyesületek — például mozgáskorlátozottak, nemzetiségiek, bélyeggyűjtők stb. — támogatására. Ebből az összegből a népfront. mint legnagyobb, 125 milliót kapott. Országosan ezt kell beosztani a tavalyi 340 millió forinttal szemben. Időközben, december végén, tulajdonképpen a végső elosztást megelőzően — azt előre becsülve —, érkezett „föntről" egy levél. Ebben utasították a megyei szervezeteket az elmúlt évi bérkeret 65 százalékos csökkentésére. Lehet hogy erre a levélre nem is lett volna szükség, hiszen nyolcmillió forint helyett 2,5-ből mozgalmat csinálni amúgy sem lehet ennyi főfoglalkozásúval. (Hódmezővásárhelyen egy hónapra csak a helyiség bérleti díja maga húszezer forint) A rendelkezésre álló, havi 110 ezer forintos bérkeret egyelőre nyolc teljes és két részmunkaidőst bír el- Hogy e keret közel 700 ezer forintra rúgó éves közterhe milyen forrásból származik majd, nem sikerült kideriten(em)ünk. A „sakkozás" december végén kezdődött el. ekkor mentek ki ugyanis az elsó felmondólevelek. Abban a kérdésben, hogy ezeket azok kapták-e, akikre tényleg nincs szükség, illetve a maradók nélkülözhetók-e, megoszlanak a vélemények. Ma négy városban nincs főállású titkár, van viszont egy kisebb szegedi és megyei apparátus. Ez utóbbi kettő külön-külön működtetve felesleges — mondja a megyei népfrontelnök —, elég egy erősebb szegedi, amely ellátná a koordinációs feladatokat is. Az semmiképpen sem tartható, hogy a bérkeret közel kétharmadát elvigye a „megye", s a maradékból meg boldoguljanak a városok, ahogy tudnak. Egy főállású népfrontosra minden városnak szüksége lenne. Ez a felvetés minimum tisztáldozattal, áldozatokkal jár, s hogy személy szerint kiket érint, az a következő napokban dől majd el. Mindenesetre tegnap, a megyei elnökségi ülésen, első napirendi pontként a létszám-bér gazdálkodást tárgyalták. K. A. JDDSZ-küldöttgyűlés után Minden párttól függetlenül A Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete — amely (még a pártallam korszakában) egyike volt az első alternatív szervezeteknek — nemrégiben tartotta II- országos küldöttgyűlését. A közel ötezer tagot 206 alapszervezet tömöríti; melyekben a legkülönbözőbb politikai pártok tagjai is megtalálhatók, sőt az (egyelőre még) SZOT-hoz tartozó Tudosz néhány tagja is. A megalakulásakor erőteljes ellenzéki szerepet fezvállaló TDDSZ jelenlegi helyzetéről, jövőbeni stratégiájáról kérdeztem két szeHitel, tőke, kamat, pénzpiac — mind-mind olyan fogalmak, amelyekkel naponta találkozunk. A közvélemény egyre érzékenyebben követi a gazdasági eseményeket, sokkal érzékenyebben reagál minden, gazdasággal kapcsolatos hirre, információra, mint korábban. Megnövekedett adósságállományunk kapcsán sok szó esik a külföldi hitelfelvételekről, ám azok felhasználásáról már kevesebbet tudunk. D Tulajdonképpen mi a lényege a külföldi hitelfinanszírozásnak, hogyan működik ez a piacgazdaságokban, illetve hazánkban — kérdeztük dr. Harsány! Frigyest, a Magyar Nemzeti Bank ügyvezető igazgatóját. — Külföldről hitelt akkor kell felvenni egy országnak, ha a folyó fizetési mérlegében nincs meg az egyensúly. Tehát többet költ, mint amennyi a bevétele. A nyugati piacgazdaságokban szintén vesznek fel devizát a bankok, s gondoskodnak arról, hogy a pénz hatékonyan térüljön meg. A központi bank ezekben az államokban felügyel, ellenőriz, esetenként beavatkozik, megemeli a kamatokat vagy leértékeli a hazai valutát. Magyarországon ezeket a banki kiegyenlítő mechanizmusokat politikai presztizsokok miatt nem alkalmazták hosszú időn keresztül, s egyre több kölcsönt kellett külföldről felvennünk. D Mire fordítják a felvett hiteleket? — Először is: a kamatot, valamint a lejárt kölcsönök egy részét minden évben fizetni kell, különben fizetésképtelenné válik az ország. Tehát az adósságszolgálat mindig prioritást élvez. A másik nagy terület az importfinanszírozás. Az MNB katales forintért a vallalaHitelkulissza Az MNB ügyvezető igazgatója megmagyarázza: — Mire kell az új meg új kölcsön? — Mennyi is az az adósság? — Mennyi tartalék kellene? — Lesz-e pénz törlesztésre és kamatra? toknak az importtervezéshez valutát 'biztosítani. Magyarországon központi devizákassza van, ha nincs elég devizája az MNB-nek, akkor felveszi hitel formájában. S Az ön véleménye szerint az elmúlt években miért misztifikálódott a hitelfelvétellel, felhasználással kapcsolatos kérdéskör? — A külföldi kölcsönfelvételekről a közvélemény az elmúlt egy évet leszámítva gyakorlatilag semmit sem tudott. A misztifikáció nyilvánvalóan innen ered. Magyarországon a hetvenes évek elején alapoztuk meg a külföldi adósság alapját. A gazdasági vezetés hazánkban mindig azt mondta, csak ezt az évet ússzuk meg. jövőre pedig megállítjuk az adósságnövekedést. Ez a politikai mentalitás vezetett a mostani, közel 20 milliárdos adósságállományhoz. D Brüsszelben nemrégiben jelentették be, hogy 1 milliárd dolláros kölcsönt kapunk a Közös Piactól. Kötött vagy szabad felhasználású pénzről van szó? — Áthidaló jellegű hitelt ad az EGK. a pénzt a szerkezetátalakításhoz lehet felhasználni. ötszázmillió dollárt kapunk a Közös Piactól, az összeg másik félét a 24 OECD-ál'lam adja. Finánchitelekről, a fizetési mérleget javító kölcsönről van szó. Hosszú távon azonban csak akkor van értelme, ha tényleg a struktúraváltáshoz használjuk fel. 0 A 400 millió dollárból mennyit használunk fel adósságszolgálatra az idén? — így külön nem pántlikázzuk a pénzeket, nem :s lehet. Idén ugyanannyi a törleszteni való, mint tavaly: 1,7 milliárd dollár plusz 1,5-1,6 milliárd dollár kamat. Ebből 800 milliót lefedez az exporttöbblet, és 200-300 millió lehet a turizmusból származó többlet. Az 1,7 milliárd dollárhoz tehát 500-600 millió le nem fedezett kamatrész jönne hozzá, tehát összesen 2,3 milliárd dollár a mérleghiány 1990ben. Tartalékaink kétszáz-háromszáz millió dollárra csökkentek tavaly — igy ezt is fel kell tölteni. Az idei felvételi terv 2,5 milliárd dollár. Ehhez a Valutaalaptól 200 milliót, a Világbanktól 300-400 milliót kapunk, körülbelül 200 millió vállalati tőkebevonással számolunk, 800-900 millió dollárt várunk az idei kötvénykibocsátásainkból. A maradék pénzt, 600-800 milliót, bankközi hitelekből kívánjuk fedezni. A közös piaci 400 millió a tartalékhelyzet megerősítésére szolgái. 0 Milyen tartalékokkal rendelkezik az ország, s hogyan változott ez az elmúlt 5 éves időtartamot figyelembe véve? — Jelenleg 1,1 milliárd dollár értékű deviza és körülbelül 500 millió dollár aranytartalékunk van. Általában elmondható, hogy 1-2 milliárd dollár közötti operatív tartalékkal működünk. 1982-ben semmilyen tartalékunk nem volt, 1983-ban 900 millió dollár. 1988-ban 1,9 milliárd volt, most pedig 1,6 milliárd. Szívesen látnék operatív tartalékként 3 milliárdot, ez jelentene biztonságos helyzetet. Ilyen háttérrel a kormány nem lenne állandó lépéskényszerben, a drámai intézkedéseket — mint például a turistaellátmány drasztikus csökkentése — nem kellene azonnal meghoznia. 0 A Grósz-kormány 1987-ben egymilliárd márkás hitelt vett fel. Milyen kölcsön volt ez, és mire használták? — Szabad felhasználású hitel volt, 'bonni kormánygaranciával. A teljes összeggel az akkori adósságszolgálatot finanszírozták. El kell ugyanis mondani: az 1985os évben, valamint 1987 első felében olyan rossz gazdasági eredményeket értünk el, hogy a nemzetközi hitelpiacok bizalma egész egyszerűen megszűnt. Ezt az akkori vezetés nem vallotta be. 1986-ban 1,6 milliárd dollár volt a folyó fizetési mérleg hiánya, 1987 első felében pedig majdnem 900 millió. Ha 1987 második felében nincs ez az egymilliárd márkás nyugatnémet hitel, akkor nem tudtuk volna biztosítani az ország fizetőképességét. Sz. B. gedi küldöttet: Erdélyi Mik• lós tudományos segédmunkatársat (Szegedi Biológiai Központ) és Pintér Eva könyvtárost (JATE Filozófiai Tanszék). — A küldöttgyűlés talán legfontosabb állásfoglalásának — mondotta Erdélyi Miklós — a pártsemlegesség deklarálását tartom. Ez nem is történhetett másként, hiszen sorainkban a legkülönbözőbb pártok tagjai, illetve pártonkívüliek is vannak; számos tagunk képviselőjelöltként indul az országgyűlési választásokon — persze nem a TDDSZ színeiben. Szakszervezetünk saját állásfoglalásait tehát minden párttól függetlenül hozza; ez egy olyan új platform, amely alkalmas arra, hogy a koalíciós kormányzásra való áttérés után működésünk alapját képezze. — Másfél éve — a megalakuláskor — a TDDSZ-be belépni bátor tettnek számított, néhány helyen retorziókkal is járt; ma már e szakszervezet is elfogadottá váll a különböző intézményekben. Megmaradt-e a többpártrendszer korszakában is a TDDSZ erősen politizáló jellege? — A felsőoktatásban dolgozók, a tudományos kutatóintézetek munkatársainak érdekvédelme alapvetően különbözik egy gyári munkás érdekvédelmétől. Elsősorban nem a magasabb bérekért, a jobb körülményekért kell szakszervezetünknek küzdenie — bár ez is rendkívül fontos —, hanem azért, hogy a tudományos kutatásokra és a felsőoktatásra minél több pénz jusson, valamint hogy a tudományos kutatás irányítása európai szinten, a másutt jól működő módszerekkel történjen. Tudománypolitikával kell tehát foglalkoznunk; igy óhatatlanul bekapcsolódunk — itt vázolt céljaink elérése érdekében a mindenkori politikai küzdelmekbe. — Milyen más fontos kérdésekben foglalt állást a küldöttgyűlés? — A szakszervezet szerint sokkal drámaibb átalakulásra van szükség a tudományos élet irányításában, mint azt például az akadémiai törvénytervezet tartalmazza. Az SZBK alapszervezetének álláspontja szerint az MTA — mint tudóstársaság — váljon külön, s jöjjön létre külön akadémiai intézményhálózat, amelyet választott személyekből — kutatókból — álló testület irányít. A központi keretből vagy különböző alapítványokból a kutatásra szánt pénzeszközöket elképzelésünk szerint — teljesen független kuratóriumoknak kellene elbírálniuk. — Gondolom, hogy a SZOT-tal kapcsolatban is komoly vita folyt. Milyen álláspontot alakított ki a TDDSZ? — Egyértelműen elítéltük a SZOT v agyonátmentési „akcióját" _ mondja Pintér Éva. — Altalános volt az a vélemény, amely a SZOT által szervezett, nemrégiben lezajlott budapesti tüntetést a szociális demagógia egyik megnyilvánulási formájának ítélte. Ugyanakkor a küldöttek arról számoltak be, hogy az egyes munkahelyeken — „helyi szinten" nagyon jól együtt tud működni a TDDSZ a „hagyományos" szakszervezetekkel. — A felsőoktatási intézmények és a kutatóintézetek „elbírálása" sok kérdésben gyökeresen különbözik. Mi erről a TDDSZ véleménye? — Jó volna, ha a kutatókat és az egyetemi, főiskolai oktatókat egységesen kezelnék — hangzott el többször is a küldöttgyűlésen. A TDDSZ javaslata szerint minden felsőoktatási intézményt egyenrangúként kell kezelni (a jelen helyzet nem ezt tükrözi); például egy adjunktus minimális alapbérének — életkorától és tudományos fokozatától függően — az ország minden felsőoktatási intézményében azonosnak kellene lenni. Az egyéni teljesítményt e minimum fölött honorálják! — A TDDSZ-tagság körében milyen jelenleg a hangulat? Mit várnak a jövőben e sok tekintetben „úttörő'' szakszervezettől? — Sokaknak az a véleményük, hogy az országgyűlési választások után kell dönteni a helyi TDDSZ-szervezetek sorsáról, mások azt állítják, hogy ez tulajdonképpen „pesti" szakszervezet, amely igazán eredményesen vidéken nem képes működni; megint mások attól tartanak, hogy kialakulóban van egyfajta elitdiktatúra a társadalmunkban, melynek megvalósulásához a TDDSZ is hozzájárul. Mindenesetre ez a küldöttgyűlés megerősítette azt a nézetemet, hogy a TDDSZ igen karakteresen képviseli a tudományos kutatókat, az egyetemi és főiskolai dolgozókat; s törekvéseinek középpontjában a tudomány minél nagyobb megbecsülésének igénye áll. Sandi István