Délmagyarország, 1990. február (80. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-02 / 28. szám

5 1990. február 9., péntek „Színháziatlan" állapot A vendégrendező levele A februári Olivér-előadások előkészítésében és színre vitelében lelkiismereti okok miatt nem kívánok részt venni. Jelen pillanatban a színházban szakmailag és morálisan is tisztázatlan helyzet van. Szóban kértem a színház ideiglenes művészeti titkárát, Horkits Erzsébetet, hogy ameddig ez a „színháziatlan" állapot nem változik, várjunk az Olivér előadásainak műsorra tűzésével. Az első beszélgetés 1990. január elején történt. Kérésemet a hónap közepén szóban újra megismételtem, de ekkor már a februári előadások szervezése és előkészítése a színház részéről megtörtént. Kérésem ilyen módon formális, eredménye illuzórikus volt. Mindkét beszélgetést a színházzal én kezdeményeztem. A szereposztást eddig sem én alakítottam, vendégként jóváhagytam a színház szempontjait, egyes, vitás esetekben közösen döntöttünk. A színészek csoportos felmondása a mi produkciónkat érintette legkevésbé. Érthető tehát, hogy a színház többek között az, Olivérrel kívánja égető músorgondjait megoldani, a meglevő lyukakat betömni. Nem értek egyet azon színészeknek az Olivér előadásába való beugratásával, akiknek a színház (amikor még biztos helyzetben volt) felmondott, vagy foglalkoztatásuktól eltekintett Ezen színészek teljesen érthetően adják fel elveiket, feledik korábbi fájdalmukat — a színházért a játékért. Nem róható fel, hogy nem veszik észre: megalázó helyzet részesei, elküldésük-visszahívásuk pillanatnyi érdekeket szolgál. Játszani akarnak, és most boldogok, hogy tehetik. Megértem őket. Az én szempontjaim azonban mások. Az a kívánságom, hogy az Olivér ne lehessen azon demonstráció iésze, miszerint a színház működőképes. Ne teremthessen működőképességet tisztességtelen áron, kísérletének a folyamatosság látszatának biztosítására az Olivér ne legyen része. Ha a színház, illetve a prózai tagozat helyzete akár így, akár úgy tisztázódik, állok az Olivér rendelkezésére, ahogy eddig is tettem szeretettel, a gyerekek iránti húséggel. Addig azonban nem kívánok e számomra immorális helyzetben részt venni. Az Olivér nem lehet eszköz senki kezében, nem szolgálhat színházon kívüli célokat. Nem áll sem módomban, sem szándékomban az előadás letiltása, nyilatkozataikat pedig már mások megtették. Fájdalmas lenne, ha illetéktelenek nyúlnának az Olivérhez, és állítanák színpadra — két hónapos kihagyás után — szándékom ellenére. Számomra a színház szerelmes lehetőség, elhatározásom nem hűtlenség, hanem az egyedül lehetséges döntés. Budapest, 1990. január 29. Zilahy Tamás. az Olivér rendezője A Kincskereső februári száma „Borús vagyok, hát játszom: / a hóból ki se látszom ..." a Kincskereső Csoóri Sándort köszönti 60. születésnapján Hó-játék című versének közlésével. Csala Károly Mátyás király életét bemutató „képes krónikája" következik ezután — az ifjú uralkodó trónra lépését, tanácsadóit láthatjuk a virtuóz rajzokon. (A címlap hasonló kvalitású Ludas Matyi-illusztrációja is Csálétól származik.) A Nevető Irodalomóra farsangi különkiadásában Karinthy Frigyes és Kun Erzsébet írásait olvashatjuk — Diákfurfangok közös cím alatt. Az IDŐUTAZÓK KLUBJÁ-ban Kósa Csaba mesél Juliánusz rokonkereső ' útjáról. Janikovszky Éva kettős minőségben is jelen van: Ami a szívedet nyomja című új levelezési rovatával, amelyben a gyerekek problémáira válaszol, és Te ezt még úgysem érted ... című új sorozatával, amelyben a tőle megszokott éleslátással és szellemességgel ábrázolja a családok manapság új, eddig nem ismert, gondokkal terhes életét, a gyerek—felnőtt viszony buktatóit. Eric Knight Sam Small személyében a leleményes walesi kisembert tette halhatatlanná — A repülő yorkshire-i ember című műben Hőse legkülönösebb kalandjával ismerkedhetünk meg. Az EZ FANTASZTIKUS-ban Edmund Cooper kisregénye és Kun Erzsébet rövid írásai a számítógépek csodálatos világáról szólnak. Gazdag és változatos, a farsangi vidámságokat se nélkülözi a versrovat: Morgenstern abszurdjait és egy fűzfapoétákat szerepeltető antológia mulatságos darabjait emelhetnénk ki belőle. Kovács Lajos interjúja a magyar oktatásügy egyik legkiválóbb alakját, Zsolnai Józsefet szólaltatja meg. F. Komáromi Gabriella sorozata a Kincskereső elődeit, a régi magyar gyereklapokat mutatja be — ezúttal Sebők Zsigmond és Benedek Elek lapjával, a Jó pajtással ismerkedhetünk meg. Az ÖRÖKSÉG-ben nemzeti szimbólumainkról ír Kállay István. A februári szám illusztrátorai: Csala Károly, Irsa Katalin, Kass János, Réber László, Sziksznian Wanda, Szemethy Imre és Würtz Adám. A Kincskereső Kisgalériájában Magyar Mihály rajza látható. A Magyar Köztársaság ideiglenes elnöke több évtizedes eredményes munkásságuk elismeréseként, nyugállományba vonulásuk alkalmából Somogyi Jenő állami díjasnak, a Pannónia Szálloda és Vendéglátó Vállalat vezérigazgatójának a Magyar Köztársaság Zászló0 társulat négy nyelven beszél Tegnap a szegedi színház vendégei voltak Viteu Mihai karmester és Kökény János koncertmester a temesvári román operatársulat művészei. A február 12re tervezett szegedi vendégszereplésüket készítették elő az itteni vezetőkkel. A két színház között most kezd szakmai és baráti kapcsolat szövődni, a két vendéget erről kérdeztük. — Önök majdnem 160 jós társulattal érkeznek Szegedre, hogy az olasz nyelvű Nabuccóval fellépjenék. Hogyan lehet, lehetett ilyen nehéz időkben egy társulatot összetartani? — A temesvári opera előadásai a legnagyobb szorongatások idején is telt házzal mentek. A közönség adott erőt nekünk a túlélésre, mikor csak 60 százalékát kaptuk a fizetésünknek, amikor szinte lehetetlen körülmények között dolgoztunk. Néhányunkat' csábítottak külföldre, de nem hagytuk ott a színházunkat. — Ügy tudom, az Önök társulata román nyelvű. — Igen, de a művészek között ugyanannyi magyar, sváb, szerb és bolgár anyanyelvű van, mint román. A társulat legtöbb tagja mind a négy nyelvet beszéli. A Bánát már Mária Terézia óta soknemzetiségű terület, tehát itt nem újdonság a békés egymás mellett élés. A művészet, a zene egyébként is internacionalista műfaj. Ráadásul Temesvár soha nem tartozott Ceausescu kedvenc városai közé. Ritkán jött hozzánk látogatóba, mert nem tapsoltunk neki elég ütemesen. — Hogy tetszik a szegedi színház? — Mindenekelőtt jólesett a kedves fogadtatás, az épület pedig gyönyörű. Számunkra ismerős, hiszen a kolozsvári színházat is ugyanaz a Helmer—Fellner cég tervezte és építetté, mint ezt. Szeretnénk megörvendeztetni a magyar közönséget. Törékeny még ez a kapcsolat, de fontos, hogy Önök tudják: mi számon tartjuk, hogy a mi forradalmunkat egy magyar ember robbantotta ki. S azt is tudjuk, sokat köszönhetünk ennek az országnak, hiszen a legnehezebb pillanatokban sietett a segítségünkre. (pacsika) Csókási György felvétele ítélethirdetés után. Foglárok közt balról a másodrendű vádlott Hajagos Tóth László, jobbról Ladányi János Megváltoztatva a legsúlyosabbat Életfogytig tarló fegyház a csengelei gyilkos büntetése Nem kétséges, az immár másfél évvel ezelőtt Csengelén történt, 8 ember halálával végződő bűnügy tegnapi, végső ítélethirdetése nem csupán a konkrét eset szempontjából volt jelentős, hanem amiatt is, mert a halálbüntetés ellenzőinek fontos támpontot adhatott: hogyan áll e kérdéshez a legfőbb bírói szervezet. Még ítélethirdetés előtt kérdezősködöm a Parlamentben. Ideiglenes köztársasági elnökként Szűrös Mátyás dönthet végső esetben élet és halál kérdésében, nem érdektelen hát a véleménye. — Mint külügyes, egyet mondhatok — nyilatkozza az elnök. — Amíg Magyarországon érvényben van a halálbüntetés, addig minket nem vesznek igazán komolyan Nyugaton, nem vesznek föl például az Európa Tanácsba. Nemzetközi törekvéseink miatt tehát megérett a helyzet a halálbüntetés eltörlésére, de ezt mindenképpen körültekintően kell megtenni, megfelelő lélektani előkészítő munka után — figyelemmel a népben lévő érzékenységekre. — Van-e önnek olyan konkrét elhatározása, hogy nem utasít el kegyelmi kérvényt? — Nem hiszem, hogy a választásokig hátra lévő két hónapban az asztalomra kerülne ilyen kérvény — kapom a kitérő választ. — Mégis, ha eljutna Önhöz egy kegyelmi kérvény — hogyan döntene? rendje, Kovács Bélának, a Pannónia Szálloda és Vendéglátó Vállalat vezérigazgató-helyettesének a Magyar Népköztársaság Csillagrendje kitüntetést adományozta. A kitüntetéseket Szűrös Mátyás csütörtökön a Parlament nándorfehérvári termében adta át. A félkarú rabló Pénzen veit támogatás Vélhetőleg, nincs gondolatolvasó gép az OTP lakásértékesítési osztályán. Ha lenne, ezekben a napokban változatos, színes, helyenként zaftos gondolatfoszlányokat érzékelhetne, olyanokat, amelyek nem a legelőnyösebb öszszefüggésben emlegetnék a hivatali bürokráciát. Azok a lakásvásárlók ugyanis, akiknek szerződéskötésük most esedékes, választhatnak: vagy igény, be veszik az Országgyűlés által nemrég jóváhagyott „első lakáshoz jutási támogatást", és ez esetben néhány ezer forinttal könnyebb lesz a pénztárcájuk, vagy lemondanak a támogatásról, s igy fizetniük sem kell. Talán nem felelőtlen vélekedés: a támogatásra szorulók vannak többségben. És ha épp mostanában jutnak hozzá vásárolt lakásukhoz, fizetniük kell a támogatás jogáért. A már megírt szerződéseket ugyanis módosítani kell. s ez időbe kerüL A lakás közben üres, fenntartási költségei pedig a leendő tulajdonost terhelik. Az OTP nyereségérdekelt — nem engedheti meg magának, hogy a lakásban álljon a pénze. S mint megtudtam, mindez a vásárló érdekében történik, hiszen így hozzájuthat — igaz, ezrekért — ahhoz a támogatáshoz, ami a régebbi ügyfél számára már elérhetetlen. Az már a kliens hibája, ha a későbbi vevökre gondol. akiknek! ugyanezért már nem kell fizetniük. Ez tehát az 6 érdeke. Félő. hogy nehezen jut el idáig következtetései során, és megáll annál a pontnál, ahol a bürokratikus csapdát a játékkaszinók pénznyelő automatájához, a ..félkarú rablóhoz" hasonlítja. Ny. P. Bíróság helyben hagyja", — hangzott az ítélet bevezető két mondata. A továbbiakban Fehér István, a Legfelsőbb Bíróság tanácsának elnöke kifejtette: halálbüntetés igen kivételes esetben szabható ki, ha a cselekmény tárgyi súlya, az elkövető személyének társadalomra való veszélyessége, s a bűnösség foka egyaránt kiemelkedő, s ha a bíróság arra a meggyőződésre jut, hogy az elkövető nevelhetősége kizárt, a büntetés célja csupán a fizikai megsemmisítés útján érhető el. A bíróság viszont ez esetben úgy vélte, bár Ladányi János személye jelentős mértékben veszélyes a társadalomra,' a büntetés célja a végleges, vagy igen hosszú, határozatlan idejű fegyházbüntetéssel is elérhető. Nem hagyható figyelmen kívül Ladányi tettének megítélésekor az sem, hogy a cselekmény kitervelője, megszervezője és irányítója az a Hajagos Tóth Imre volt, aki még a tragédia napján saját magán hajtotta végre a halálos ítéletet. A bírói indoklás szerint, Ladányinak „nem irányult egyenes szándéka az emberi élet kioltására, csupán belenyugodott ebbe a lehetséges következménybe." Természetesen — mintegy, az ítélet részbeni indoklásaképp — megemlítette Fehér István: jogfejlődésünk a halálbüntetés megszüntetése felé halad. * Ai ítélethirdetés után Nagy Ferenccel, a JATE büntetőjogi tanszékének docensével találkoztam a bíróság folyosóján. A halálbüntetést ellenzők ligájának aktivistájaként is ismert jogász gondterhelt volt. — Az enyhébb ítélet büntetőjogi indoklása nem volt elég meggyőző számomra — osztotta meg velem gondolatait. — Hogy az ölés szándéka nem egyenes, hanem eshetőleges volt Ladányi részéről — számomra kérdéses. Ugyanakkor, elmulasztotta megjegyezni a bíróság, hogy a vádlott több mint egy évet töltött börtönben a halálbüntetés terhével, amit feltétlenül enyhítő körülménynek kellett volna értékelni. Természetesen, mindezzel együtt, dicséretesnek és örömtelinek tartom az ítéletben megnyilvánuló jogpolitikai tendenciát. Mint minden bíróságon, a legfelsőbbön is külön „elővezető" helyisége van a vádlottnak. Benéztem ide, még azután, hogy a legfőbb ügyész képviselője másodfokon is halált kért a csengelei gyilkosra. Mint egy oroszlánketrecben: karvastagságú, vasból készült rács mögött, bilincsben, megláncolva Ladányi János. „Nem féltem én az életemet, vegyék el nyugodtan, ha akarják" — ordítja, szinte sírva. Nem vették el. Ezzel zárult — Ladányi számára — másfél év után a csengelei dráma. Balogh Tamás — Konkrétan meg kellene vizsgálni az esetet... — Szóval, mi lenne a döntése? — Nézze, ha én most határozott álláspontot fogalmazok meg, befolyásolom a bíróságot a döntésben, s ezt nem akarom — mondja végül Szűrös Mátyás. Néhány perccel később Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszterrel van szerencsém szót váltani. — Miniszter Űr! Fél éve, amikor a Parlament eltörölte a politikai okokból kiszabható halálbüntetést, ön azt nyilatkozta: fokozatosan jutunk el a teljes eltörlésig. Azóta csend van ebben a kérdésben. Miért? — Mert sok a munkája az Országgyűlésnek. De a halálbüntetés-ellenes liga dolgozik. Most például beadványt szerkesztett az Alkotmánybíróságnak, miszerint, a halálbüntetés ellentétes a módosított alkotmánnyal. Most várjuk a bíróság állásfoglalását. Ha kimondja az alkotmányellenességet, a dolog ezzel el van intézve. — A konkrét esetről szólván: elképzelhetőnek találja a megyei bíróság ítéletének helyben hagyása esetén dg Ítélet végrehajtását? — Nem, mert a köztársasági elnök nem dönt az Alkotmánybíróság határozatának meghozataláig. Célszerűnek tartanám, ha a Legfelsőbb Bíróság is várna ezen határozatig, hisz senki nem vállalhatja, hogy esetleg alkotmányellenesen döntsön. * A Legfelsőbb Bíróság nem várt. Tegnap döntött, de döntése semmiképp nem sérti az alkotmányt. „A nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel, több emberen elkövetett emberölés büntette miatt a Csongrád Megyei Bíróság által Ladányi Jánosra kiszabott büntetést a Legfelsőbb Bíróság megváltoztatja akként, hogy a halálbüntetést életfogytig tartó fegyházbüntetésre enyhíti. Az első fokú bíróság ítéletének másod- és harmadrendű vádlottra vonatkozó részét a Legfelsőbb