Délmagyarország, 1990. február (80. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-19 / 42. szám

1990. február 16., péntek 65 Egy amatör színházról Balog József korábban az Egyetemi Színpad, majd a 8,15-os csoport színésze é<s rendezője volt. Ez utóbbiból kiválva, alakította meg: 1989 szeptemberében az Epilóg Kamara amatőr színpadát, melyben többek között a 8,15-ös csoport volt tagjai és diákok szerepelnek, körülbelül 14—15-en. — Hol vartfátok az előadásokat? — Tavaly decemberben a JGYTF dísztermében játlszottuk Ingmar Bergman: A hetedik pecsét című forgatókönyvéből készült színpadi változatot. Most a fóEpilóg Kamara — Milyen darabokkal készültök most? is énközpontú színházat értek, hanem olyat, ahol a szöveg költői módon oldódik fel a színházban. Ne legyen társadalmi küldetést betöltő, hiszen a közönség úgyis csak az egyszeri eseményeket fogadja be. Ez a színház ne reagáljon a külvilág eseményeire, azt hidért Alapítványnál, talán szem, ez, az egyetlen elfosegít valamelyest, ha ka- gadható reakció, és egyben punk pénzt. ellentmondás is. — Mit jelent az, hogy Epilóg Kamara? — Tulajdonképpen mára befulladtak az amatőr szín- — Szeretnénk előadni Doházi mozgalmak. És úgy monkos István: Honda cídöntöttem. ez a mostani mi egyfelvonásosát, mely iskola Tamási Aron-klubjá- társulat lesz az utolsó szín- hat szereplőre íródott Ezenban vagyunk, ahol ez a da- házi próbálkozásom; innen kívül készülünk egy Becrab helyszűke miatt nem az Epilóg kett-esttel, mely nem egy játszható. — Milyen színházat koncét Beckett-darab ha— Honnan van pénzetek akarsz csinálni, így befejeaz előadásokra? zésül? — Mi adjuk össze a — Azt hiszem, már ninpénzt. ez amolyan saját csen feltalálandó színházi tagdíj. Persze, ez nagyon nyelv Mégis azt szeretném, minimális, ebből nem na- ha az Epilóg Kamara szögyon lehet még egy amatőr veg- és színészközpontú színtársulatot sem fenntar- lenne Amolyan költői színtani. Pályáztunk a Szege- ház. Ezen nem lírai és nem nem valamilyen összeállítás az idáig magyarul megjelent szövegeiből. Plusz: én is dolgozom egy forgatókönyvön, négy lányszereplővel. Podmaniczky Szilárd Lélekbúvárok a katedrán Speciális képzés a JATE-n latorvosnak szánt kislány — hiába vettek neki egy lovat is —, valójában nem vonzódik az állatokhoz és növényekhez, ellenben rendkívüli érzéke van a szociális pályák i'(ánt. A csoport célja az, hogy olyan tanácsadó tanárokat képezzen, akik szaktárgyuk oktatása közben tanítványaikat életpályájukra is fölkészítik, s irányt mutatnak egészséges és önálló életvezetésük kialakításához. Ismereteik alapján képesek lesznek arra is, hogy a felelősségteljes családi életet is megalapozzák. A heti kétszeri, tanácsadókban, szakpszichológusoknál végzett gyakorlat iskolán kívüli tea bölcsészek mellett vékenységre is alkalmassá Vajon tisztában van-e a tanár azzal, miféle reakciót vált ki annak a gyereknek a lelkében, akit következetesen vezetéknevén szólít, miközben mást — szeretete jeléül, nyilván —, „katikáz", „pistukáz"? Sejti-e: egyetlen tekintete is oly varázslatos hatású lehet, hogy általa szárnyalni kezd a szellem, avagy diákjában egy világ omlik össze, romjaira? 3 tudja-e, hogy hegyeket képes megmozdítani egy-egy mosolyával, bátorító, dicsérő megjegyzésével, közömbössége viszont eloltja a bátortalanul pislákoló parazsat is? Képes-e minden tanár arra, hogy búvárkodjék a lélekben, hogy átérezze a tjtaniserdülő vergődését, hogy ki- j^ét biológia—kémia szakos teszi a leendő tanárokat puhatolja, mi fáj neki, s js érdeklődik efféle ismere- Ügy tűnik tehát: ez a spegyógyirt ajanljon sebeire? tek iránt ciális képzés arra hivatott, Torekszik-e valamennyi pe- m hogy ajt£t nyisscm az éle< dagogus arra, hogy mégis- ? nogy mueie luaast visz ez merje tanítványait, hogy "!k maJ,d tarsolyukba leenIsmerek élete delén járó háromgyerekes, diplomás anyát, aki bevallotta: leglidércesebb álmaiban ma is gimnáziumi diák, aki tehetetlenül vergődik gyűlölködő matematika-tanárnője „karmai" között. Olyan mély nyomokat hagytak benne a hajdani gúnyos hangsúlyok, a megszégyenítő megjegyzések, s a tehetetlen, kiszolgáltatott kisember megalázottsága, hogy olykor ma is folföltörnek a mélyből ezek az örökre kitörölhetetlen, fájó emlékek. hajlamuknak, képességeik nek, érdeklődési föltérképezése után netán segítséget nyújtson az eligazodásban, jövőjük tervezésében? Szinte hallom a választ: erre se idő, se energia nincs elegendő a mai magyar iskolában. És az ehhez szükséges tudás, szakmai ismeret van? — merül föl egy újabb kérdés. Nem. inkább a pszichológiai ismeretek Hogy biztonságosan a közlekedhessenek a diákok ,„„....„ dó munkahelyükre ezek köriiknpk tanárjelöltek? Az alapkérdé- az iskola és a „külvilág" kösek mellett tisztában lesznek zött, még mielőtt nevelői azzal a folyamattal, amely- végleg elengednék a kezűnek során a gyerek „bele- ket. Látva az igényeket és fejlődik" a munka világába, az efféle tudasban rejlő leMegtanulják a tanácsadás hetősegeket, érthető az egyopszichológiáját, azt, hogy temi oktatók távolabbi célja: miként ismerhetik meg leg- szeretnék, ha „B" szakká mélyebben a tanácsot kérő fejleszthetnek ezt a studiuhelyzetét, és hogyan támo- mot- „Pszichológiai tanácsgathatják a rászorulót. Jár- adó tanár" képesítést lehettassagot szereznek a pálya- /ne szerezni, bármely bölválasztás pedagógiai és csész és természettudománvi hiánva"*az"*aml* a tenároka't Pszichológiai összefüggései- együtt. A fölvételi manya az, ami a lanaroKat mindezt iskolai eva- követelmény: legalabb egy gatolja abban, hogy tárgyuk °en; ,s minaezt isKoiai gya .. + * ,JZ tézisei mellett egy értelmes korlatokon^>s alkalmazzak aegen nyelv_ magás«u|rtu emberkép közvetítői is le- Megtanuljak, miként építsek „„ gyenek? Mert hogy a peda be az egységes nevelői te- alkalmasság 18-tól 28 eves KÓgus nemcsak oktat nevel vékenységbe az életpályára korig. S amiről még csak álgogus nemcsak oktat, nevel fölkészítést s hoev mi- modoznak: a kővetkező lepís. Szemelyisegevel, v selke- , s .n"By r" rSriként eevszer A IATK n u désével öntudatlanul is akár kont működhet együtt ebben csoKent egyszer a JATb-n s uesevei oniuaauanui is akar. iskoia „ R;íí. indul majd onallo pszicho oDe megnyugtató lenne, ha fz. ls.K01a Jál áíiu1 eia szak mindezt alapos lélektani tá- uk ,s,. mul,k' bogy .,ld°be,n g'3 SZaK' . —1 - —«>IJ5U „i»„i „i Chikan Ágnes jékozottsággal tenné. Ezt vallja R.ókusfalvy Pál egyetemi tanár, Zakar András docens és Helembai Kornélia adjunktus is, akikkel az egyetemi tanárképzés és a pszichológia kapcsolatáról beszélgettem. Senki sem vitatja: tanárképzés nem létezhet pszichológiai stúdiumok nélkül. Egyre nyilvánvalóbbá vált azonban az is, hogy az újabb kihívásoknak — a hagyományos módon — nem képes megfelelni a lélektan tudománya: egyre mélyebbre hatolva a szakma rengetegében egy-egy speciális területre kell nagyobb figyelmet fordítani. Ezt fölismerve esett a JATE Pszichológiai Tanszékén a választás a pályalélektanra. A két évvel ezelőtt megalakult tanszéki csoport — a több évtizedes szegedi hagyományokra építve — vállalkozott arra, hogy az érdeklődő hallgatókat, III. éves koruktól speciális képzésben részesíti. A vezető pályalélektani szakemberek által zsűrizett tananyagot jelenleg nyolc diák igyekszik elsajáKispista Kispista. A szakma így anyakönyvezte Kiss István balástyai népművelőt, aki 28 évet húzott le abban a művelődési házban, melynek bejárali ajtaja az E5-ös útra nyílik. Talán nem véletlen, hogy a makói fiú éppen itt vert gyökeret, az isten háta mögött, de az Európába vezető út menten. Láz/5r Mihály felvételéi Van egy éve, hogy utoljára találkoz- visszatekinteni, mérleget készíteni. Mikor tunk, akkor keserűen mesélte: „Képzeld, a múlv héten telefonon felhívtam, a nemrég B. bácsi azt mondta nekem, pisz- hangján éreztem, ismét két lábbal áll a kos csirkefogó vagyok, tönkretettem a fa- földön, humora a régi: „Te jó Isten, Malut." Egy év alatt sok minden tör Vént. gyar országról beszélsz,, vagy Európából?". Pista közben megbirkózott egy komoly — kérdezte, s szívesen vállalta a másbetegséggel, s míg gyógyult, volt ideje napi beszélgetést. — Fontos, hogy az ember tam. A színművészetire is köttök á falu pénzéből asatisztában legyen vele, meny- jelentkeztem háromszor. ját passziómra. Sokszor úgy nyit ér. S helyzet kell ah- — IS vajon miért nem vet- jártam, mint Móricz Zsighoz, hogy kiderüljön, mi- tek fel? mond Árvácskája. Elértem lyenek vagyunk, mire va- — Ó, hát mondtam én valami sikert, megvalósitotgyunk képesek. Engem a dü- lelkesen, amit mondani kel- tam valamit, s boldogan várhös elkötelezettség tartottitt lett, nagy hangon, teli tü- tam a dicséretet, s helyette Bálástyán. Szakköri szoba- dŐből, de az kevés volt a szidást, dorgálást kaptam, ban laktam 15 évig, ráment sikerhez. Szegény jp Páger — Rengeteg balastyui siaz első házasságom, de én Antal is ott ült a zsűriben: kerröl tud a szakma, énükkor itt az alvégen komo- „Hát hangja, az van" — nek azért részesei voltak az lyan elhittem, hogy a szocia- mondta, de én tudtam, nem itt élő emberek is, nem? lizmus a felemelkedést szol- elég a tehetségem. Aztán — Így visszatekintve azt gálja, hogy majd különbek művelődni, okosodni akar- kell mondjam, nem így kelleszünk, mint a Nyugat, ahol tam, behozni minden lema- lett volna a vidéki kultúrát a pénz az úr. Hogy nálunk radást. S miután igényes csinálni. Én eddig azt hita humánum fog győzedel- voltam magammal szemben, tem, eiriberekkel, szemémeskedni mindenek fölött. S látnom kellett: semmihez fyekkel van konfliktusom, s én a meztelen fenekű, ma- nincs igazán akkora tehetsé- most egyszerre rájöttem, a kói proligyerek — apám gem, hogy bármelyik műfaj- rendszer volt rossz. Ennek kőműves segédmunkás, ra föltehessem az életem. a közművelődésnek, népanyám takarítónő volt — azt — tgy a mindent válasz- müvelésnek — nevezzük, gondoltam, nekem itt kell tottad? aminek akarjuk — nem volt kipróbálnom az erőmet, képességeimet. — Ugrásra készen állok köze a paraszti létformához, most 51 évesen is, hogy be- Amolyan díszítményjellegű T ,Khhfilo m,if„/h„ fogadjam az újat Tipikus volt ez a kultúra. Hah a beTekUtoUá nem^érezte félmüvhelt f mfenHtsé" -lósag telején Bizonyítótmagadban annui tehetséaet öem' gy mindezt tudom tuk a létünkét mindenfele hoau valameluikbe ióbban is rna£arnrP1- Engem a kö- őrülettel, ahelyett, hogy a elméi ed"> rülmények kirekesztettek falusi emberekre figyeltünk v egy-két dologból, s én egy volna! Magára hagytuk a — Amikor én gyerek vol- csellel mindent megszerez- tanyai embert! „A tanyai tam, nem volt arra idő és tem magamnak. Ezen a pá- gyerek le ne maradjon" — lehetőség, hogy a tehetsége- lyán mindent kipróbálhat- jelszóval megszüntettük a met figyelje valaki. Ha raj- tam. Nem lettem színész, hát tanyai iskolákat. Pedig, mizoltam valami szépet, meg- itt színdarabot rendezhet- lyen szívesen vittük nekik el mutattam anyámnak, ó azt tem, súghattam. Nem let- a gyermekműsorokat a hemondta: „Jól van, kisfiam, tem író, hát itt színdarabo- lyükbe. Nyolc helyen volt szép. Hozzál be egy kanta kat írhattam. Tudok kicsit agregátoros filmvetítési vizet!" Aztán végre nagy el- zongorázni, citerázni, gitá- Olyan értékeket akartunk, ismerést kaptam, az iskola rozni. Mikor az egyik ba- ráerőltetni az emberekre, homlokzatának dekorációja- lástyai kislány cigánydalok- melyekre valójában nem volt ért néhány társammal a pes- kai lépett fel valami ki mit szükségünk. S helyette elti VIT-re is fölküldtek. A tud-on, hogy legyen, aki vettük tőlük azt, ami az képzőművészeti gimnázium- hangszerrel kísérje, megta- övék volt. A pávakör, a díba jelentkeztem persze, majd nultam cimbalmozni. szító-, hímzőszakkör nem a megjött az értesítés: felvet- — Közben festesz, rajzolsz lényeghez kapcsolódik, sotek a makói gimnáziummá- ... S mondd, a falu milyen hasem szervült bele a patematika tagozatára. A fur- szemmel nézte ezt a te sok- raszti létbe! Lehet, hogy necga átirányítást megszenved- oldalúságodat? kem — mint munkásgyerektem, de mit tehetett akko- — Én itt elsősorban az nek — is csak amolyan riban egy diák. Verseket ír- ifjúságé voltam. Áz ifjúsági nosztalgikus kötődésem volt tam, eljártam a hagymaházi klubban, csapatban, bandá- a paraszti világhoz. Nem tuszínjátszó körbe, s tanul- ban éreztem mindig csak jól dom, egy biztos: a falusi emtam a matematikát. Érettsé- magam. A nagy hajamat az bereket hagyni keli szabagi után isten tudja, hány he- idősek, s a faluvezetők nem don élni, gazdálkodni, ők lyen dolgoztam. Levéltárban, nézték jó szemmei. Ha a nagyszerűen kitalálják, mit könyvesboltban. Kiderült, klubtagok közül valaki el- szeretnének látni, hallani, van némi ritmusérzékem is, követett valamilyen garáz- tanulni a művelődési házígy egy ideig a Korona ét- daságot, annak a megítélése, ban. A népművelőnek nem termében dobottam. Közben elítélése visszahullt a klub- kell azt hinnie: ő műveli költösködtem, irodalmi dí- ra, így rám is. Mikor ama- meg • a népet, valami fentjakat nyertem. Az egyik törfilmezéssel kezdtem fog- ről jövő eszmék, határozailyen díjból vettem életem lalkozni, gyanakodva mé- tok és módszerek s»<?ít«*géelső karóráját. Verset mond- ricskéltek, vajon mennyit vei. Pacsika Emília MIT SZÓL HOZZÁ? Az asszonynépet hétvégén is jókor reggel kiveti az ágy, s ha nem akarja zavarni lustálkodó családját, csendesebb konyhai munkára húzódik. S közben halkan rádiót hallgat. írhatnám azt is, szombaton reggelente belenéz a tükörbe. Családi tükör ugyanis a címe Juhász Judit színvonalas műsorának, amiben hétköznapjainkat mutatja fel. Az utóbbi szombat reggelén például riportot arról, mit esznek a ferencvárosi idős emberek. Bár lassan nemcsak az öregek tápláléka, de a téma is lerágott csontnak minősül, s ettől a hangfolyam lassan hömpölyögve fogta körül még talán nem elég friss agyamat, egyszercsak elérkezett az „ébredés" ideje. Egy felcsapódó indulathullámban azt mondta valaki, hogy kár őket itten kérdezgeVni, azzal nekik még nem lesz jobb: étkük, s éltük semmit sem változik. — A hanghoz tudatalattim azonnal egv kisteleki idős embert társított Azt. aki múlt hétfőn a nyugdíjasklubban az öregek Tükör által... gondjairól szót váltó beszélgetésünkkör, „plénumon", vagy nyolcvan társa előtt és képviseletében mondta csaknem kzó szerint ugyanezt. S akinek akkor, ott. nem mondhattam ennek az ellenkezőjét. Csak nagyon éreztem a sajtó, a nyilvánosság nagyhatalmúságának kisszerüségét (súlyosbítva valami belső tehetetlenségi nyomatékkal). Végére se értem a fenti gondolat* és érzelem társításnak, máris újabb csapott át rajtam. A rádióműsorban egy tanulmány kapcsán Koncz Katalin profeszszornó arról beszélt, milyen is, azaz, milyen nem létező a különböző pártok úgynevezetj nőpolitikája. Higgadt, tárgyilagos okfejtése helyére agyamba szinte észrevétlenül kúszott a 2sombói idősödő asszony és a tanácselnök hangja: azt panaszolják (teljes joggal!), ho'gy az évekig a szövetkezetekben dolgozó, majd onnan a hetvenes években tömegével kiléptetett nők nyugdíja, de még téeszjáradeka sem megoldott probléma. Elégséges szolgálati idő híján többségük nyugdíjat nem kap, a közös gazdaságok „méltányossági alapú járadékából" részesül legfeljebb. S ha „eltartója", a téesznyugdíjas férj meghal, vajon mi lesz? — Mi tagadás, elvisz az eszem a műsortól, a szárnyaló elmélettől, a pártprogramok szólamaitól a két lábbal minket tipró valóság felé. Azért, amikor meghozzák a DM-et, csak beleolvasok a Szegeden (is) működő pártok képviselőinek az egészségügy „reformjára" vonatkozó elképzeléseibe. Vesztemre. Mert néhány „fellengzősség", minden valóságismeretet nélkülöző megnyilvánulás olvastán „tükröm" máris bevetít egy másik képet Pontosabban égy levelet, melyet minap egy nyugdíjas szegedi óvó. nőtől kaptam: „Ez az áremelés végleg betett nekünk, cukorbetegeknek • •. Hogy a csudába tartsuk a diétát a mai árak mellett? Ki ad tanácsot, segítséget a rengeteg cukorbetegnek, mit egvünk (és miből vegyük), hogy ne kelljen a lábunkat levágni, ne bénuljunk le, ne kapjunk agyvérzést, és ne legyünk ingerültek a magas vércukorszinttől?" Félre tolom az újságot, és elzárom a rádiót. Ám hiú reménykedés csupán, hogy ezzel egész országnyi családi tükrünket is letakarhatom, hogy legalább a hétvégi pihenés (?) idején ne sorjázzanak elő torzképein a gondolattársítások. — Amikről pedig jól tudom: önmagukban nem oldhatunk meg velük semmit. Hiába tartjuk oda a mikrofont, vagy írunk sebesen. .. (?) Szabó Magdolna