Délmagyarország, 1990. február (80. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-19 / 42. szám

62 1990. február 16., péntek % (Folytatás az j. oldalról.) gógiat, az indulatok szítását, arni a politikai feszültség és a társadalmi konfliktusok kockázatának növekedéséhez vezet ne. Adamec utalt arra, hogy a CiJKP részeként Cseh- és Morvaországi Kommunista Pártot akarnak alapítani. Adamec azt javasolta, hogy a CSKP következő rendes kongresszusát az általános választások után tartsák. Adamec szerint a választásokat aranyas képviselet elvei alapján kellene megtartani. Tüntetés a gyűlölködés ellen A mindenfajta nemzetiségi gyűlölködés, nacionalizmus, antiszemitizmus ellen, a demokratikus elvekre épülő Oroszországi Kommunista •Párt. megteremtése mellett tüntettek szombaton leningrádiak ezrei. A Szovjetunió második legnagyobb városának lakosai a Demokratikus választások, 90, a Népfront, az SZKP demokratikus platformja és néhány más társadalmi szervezet felhívására gyűltek össze. A tüntetés jelszava „A nemzeti gyűlölködés ellen, a humanizmusért és demokráciáért" volt. A rendezvény résztvevői kifejtették, hogy reakciós erők antiszemita hangulatot akarnák kelteni a városban, hogy a köztársasági és helyhatósági választások előtt a közhangulatot a kiéleződő társadalmi és gazdasági problémák közepette valamiféle „népek ellensége" ellen hangolják. Ezeket a törekvéseket a helyi tanácsok gyökeres megújulásáért fellépő tanácstagjelöltek határozottan visszautasították. A tömegrendezvényen sikraszálltak azért, hogy az SZKP-n belüli demokratikus platform talaján hozzák létre az Oroszországi Kommunista Pártot, s mielőbb hívják össze a leningrádi pártszervezetek beszámoló, tisztújító pártértekezletét. Az utolsó mohikán Hetvenkét éves korában' elhunyt Vlagyimir Scserbickij, az Ukrán KP tavaly nyugdíjba vonult első titkára, aki 1971-től 1989-ig volt az SZKP KB politikai bizottsági tagja. A gyászhírt az SZKP Központi Bizottsága, a Legfelsőbb Tanács Elnöksége és a Minisztertanács tette közzé a TASZSZ hírügynökségen keresztül, szombaton késő este. A 'közlemény szerint a súlyos beteg Scserbickij — aki még megmaradt ez SZKP KB tagjának, képviselőnek — pénteken hunyt el. .A Brezsnyev-korszak „utolsó mohikánjaként" számon tartott, s az utóbbf hónapokban kiemelt nyugdíjai élvező szovjet vezető 1918ban született egy verhnyedreprovszki munkáscsaládban. Vegyésztechnikusként végzett, majd harcolt a második világháború frontjain. 1946tól ívelt fölfelé pártmunkás karrierje, 1955-ig különböző felelős posztokat töltött be a dnyepropetrovszki területen, majd 1957-töl az Ukrán KP KB titkára, 1961-től pedig az ukrán kormány elnöke. 1972től nyugdíjba vonulásáig (1989 szeptemberéig) az Ukrán KP KB első titkára volt. Kétszer érdemelte ki a Szocialista Mun'ka Hőse kitüntetést. Nekrológját a szovjet párt és állam vezetői írták alá, élükön Mihail Gorbacsov val. Kétségek és tilalomfák A magyar—szovjet gazdasági együttműködés válságának leküzdésére, a felhalmozódott problémák felszámolására egyetlen lehetőség kínálkozik: az árucsere konvertibilis valutában, világpiaci árakon való elszámolása, a kapcsolatok piaci alapon történő megközelítése — írja szombati számában a Pravda. Az SZKP KB központi napilapjának tudósítója a magyar—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés évfordulója alkalmából irt cikkében a két ország gazdasági kapcsolatainak továbbfejlődését akadályozó problémákat elemzi. Emlékeztet a Budapesten bevezetett exportkorlátozó intézkedésekre, i 952 millió rubeles szovjet tartozásra, s a BHG, a MOM, a Rába és az Ikarus példáján mutatja be. milyen társadalmi feszültségekkel, a munkanélküliség növekedésével fenyeget a kormány intézkedése. A Pravda Apró Piroska miniszterhelyettest idézve kitér arra, hogy 1976 és 1986 között a nyersanyagárak változásai miatt Magyarországnak nyolcmilliárd rubellel többet kellett exportálnia a Szovjetunióba. A tudósítás szerint jogos az a magyar szemrehányás is, hogy a szovjet partnerek hosszú éveken keresztül ugyanazokat a magyar árukat rendelték meg, a szigorú kontingensek miatt nem érvényesültek a piaci mechanizmusok, senki sem volt érdekelt a minőség javításában, a műszaki fejlesztésben. A vállalkozási szabadság helyett még több lett a tilalomfa, még az elátkozott régi mechanizmushoz képest is — idézi a lap Gábor András, a Magyar Gazdasági Kamara elnökének véleményét a szovjet exportot korlátozó intézkedés kapcsán. A magyar szakemBter szerint az államkassza évi 60 milliárd forint bevételre tesz szert a magyar—szovjet forgalomból, de ennek ellenére a közvéleményben még mindig az a nézet uralkodik, hogy a nagy keleti szomszéd kizsákmányolja Magyarországot. Az exportot és az importot azonos mércék alapján kellene kezelni, nyilvánosságra hozni a profitadatokat, s azt, mire költi a kormány a befolyt összegeket. A lap szerint Magyarország gazdaságpolitikáját a nemzetközi pénzügyi szervezetek határozzák meg (mivel az ország fizetőképessége teljes mértékben tőlük függ), s követeléseik sorában helyet kapott az az igény is, hogy az év végéig teremtsék meg magyar— szovjet kereskedelem egyensúlyát. Ennek tudhatók be a kormány intézkedései a rubelexport csökkentésére. A Pravda ugyanakkor megjegyzi, hogy a világpiaci árak bevezetésével Magyarország egy év alatt 1,5—1,8 milliárd dollárral tartozna a Szovjetuniónak. Nevesítik az Okisz-vagyont A mintegy 3500 ipari szövetkezet képviseletében az építők székházában ülésező X. Okisz-kongresszus szombaton folytatta munkáját. A 'több mint 600 küldött határozott az érdekképviselet további formájáról. Ezek szerint a nevében is új országos érdekképviselet — Ipari Szövetkezetek Országos Tanácsa helyett — az Ipari Szövetkezetek Országos Szövetsége a megyei, szakmai szövetségek szövetségeként működik majd. A kongreszszus határozott az érdekképviseletek által kezeit több mint 11 milliárd forintos vagyonról. Ezt a vagyont a korábbi években felvett Bukarest, Victoria tér támogatások 50 százalékának levonásával számítják ki a befizető szövetkezetekre, azaz nevesítik, A nevesítés további szabályairól a megyei, szakmai szövetségek, küldötteiből megalakítandó bizottság dönt. A kongreszszus a szövetkezeti törvény módosításáról, illetve megújításáról nem határozott, erről a kérdésről az országos küldöttközgyűlés a későbbiekben alakítja ki végleges álláspontját. A kongresszuson az Okisz elnökének ismét Köveskuti Lajost, főtitkárának Hörömpöly Lászlót választották meg. Erőszakos tömeg Román felhívás A nyugalom megőrzésére és a közrend fenntartására szólította fel Románia lakosságát az Ideiglenes Nemzeti Tanács. A testület pénteken közzétett nyilatkozatában sürgette az ország politikai szervezeteit, az állami szervek alkalmazottait, a hadsereg tagiait, az állampolgárokat, hogy az 1989 decemberi forradalom további feladatainak megoldása és a valódi demokrácia megteremtése érdekében közös erővel járuljanak hozzá a nyugalom és a közrend fenntartásához a normális gazdasági és társadalmi élet biztosításához. A csaknem fél évszázados diktatúra után rendezendő szabad választások előkészítésének időszakában az Ideiglenes Nemzeti Tanács teljes mértékben tudatában van felelősségének és teljesiti kötelességét az ország felvirágoztatásának, a romániai szabadság és demokrácia megteremtésének, a más népekhez fűződő baráti kapcsolatok fejlesztése érdekében — hangzik a felhívás. Bukarestben a tüntető tömeg, amely dél óta tartózkodott a Victoria téren, délután behatolt a kormányépületbe. Előzőleg a katonák sorfalát szétnyomta és az épületig hatolt, miközben Iliescu elnök távozását követelte. A televízió egyelőre arról ad hírt, hogy huligán elemek törtek be a kormány székházába, ahol a miniszterelnökség hivatala és a külügyminisztérium van. Két kézigránát is robbant, de az épületet védő katonaság passzívnak mutatkozott, nem tanúsított ellenállást. Iratokat dobáltak ki, egyes helyeken égették a papírokat. Értesülések szerint a tüntetők egy része a televízió épületéhez ment, ahol szintén „forró helyzet" alakult ki. Hivatalos értesülés nincs arról, hogy katonai és rendőrségi beavatkozást elrendelnek-e a tüntetők ellen, akik létszámban nincsenek sokan, néhány ezer főnyi „felkelő csoport" hajtotta végre az akciót. Rejtett kincsek Nagygyűlés a mozi előtt Több tízezer ember tüntetett vasárnap Dusanbe központjában, követelve a helyi párt- és állami vezetés lemondását, a súlyos lakásproblémák, más szociális gondok orvoslását, az életkörülmények gyökeres javítását — jelentette vasárnap este a szovjet tévé. Mint emlékezetes, vasárnap délben járt le az ellenzéki szervezetek ultimátuma, amelyben a helyi vezetők lemondását követelték. Ekkor hatalmas tömeg igyekezett a városközpontba, hogy a tádzsik minisztertanács épülete előtt tüntessen. A felvonulókat rohamrendörök sorfala tartóztatta fel. Hosszas tárgyalások kezdődtek, végül a dusanbei vezetés azt ajánlotta, hogy az egyik stadionban tartsák meg. Ezt a felvonulók elutasították, de végül mégis megszületett a kompromisszum. A tömegnek a rendőrök utat nyitottak, s a nagygyűlést a városközpont egyik mozija előtt tartották meg. „Rejtett kincsek" — hirdeti a szakadt plakát a Cervantes-mozi műsorát Alcalá de Henaresben, bár a spanyol város hírneves szülöttéről elnevezett (hajdan elegáns) helyiségben már csaknem két évtizede véget ért az utolsó mozielőadás. A neonok réges-rég kihunytak, az ajtókat bedeszkazták, és csak a kopott plakát maradt meg a bejárat felett. Mármár az épület bontásának is nekifogtak, amikor három lelkes tizenéves kutatni kezdett a pusztuló falak között. És egészen másfajta kincset találtak: A fiúk egy múlt századi színháztermet kerestek, és egy Shakespeare-korabeli „játszóházra" bukkantak. A „corral" valódi kincs: a spanyol aranykorból, a XVI— XVII. század fordulójáról maradt ránk. A corral, vagyis udvar középen nyitott színház, olyan mint a hires nevezetes londoni Globe vagy a Rose volt. Ám angol „unokatestvéreitől" eltérően ezt a színházat 1601-től 1972-ig egyáltalán nem használták. „Még csak hasonlót sem láttunk sehol" — lelkendezett egy brit professzor, aki tudóstársaival együtt lélekszakadva sietett a helyszínre. Alcalá de Henares, a Madridtól alig 30 kilométernyire levő ősi város, amely a móroktól kapta nevét, már eddig is különleges helyet foglalt el Spanyolország kultúrtörténetében, mint a Don Quijote írójának szülővárosa. Miguel Cervantes múzeummá alakított szülőháza ott található a költő nevét viselő — egykori — mozi, no meg Cervantes optikus és Cervantes suszter boltja közelében. — Hü, a mindenségit, a cigarettafyapir nem fért volna közénk... — ver ki a viz a kanyarban, amikor elém csapódik egy Lada. — Nem lát ez a szemétől!? — Hidd el, mi megköveteljük, hogy szabályosan, biztonságosan vezessenek a tanulók: — mondja másnap oktató ismerősöm. — De ma még egy dolog a vizsga és más a közlekedés Lassan eljutunk oda. hogy életvevszélyes lösz az utakra kimenni ..'. A kocsiban ülők egyik fele szigorúbb vizsgáztatási szabályokért kiált, a másik tábor úgy érzi, máig túl bürokratikus, az élettől elrugaszkodott a hazai autóvezető-képzés. Mi az igazság? Nos, külföldi példákat figyelve, Idehaza a középmezőnybe sorolhatjuk magunkat. A franciák csak egyesztendős „próbaidő" után adnak jogosítványt, Amerikában elég a helyi seriffnek bizonyítani: nem ön- és közveszélyes a gépkocsiba ülő kezdő. — Az elmúlt években sokat változott a képzés! — mondja Balló Zoltán, megyei közlekedési főtanácsok. — A piaci verseny jót tett a képzésnek. A régi, bürokratikus szabályozást éppen Csongrád megyei kezdeményezésre kezdték feloldani néhány éve. Igy azután i . /.űnt. az ATI és az MHSZ monopóliuma, ma már négy munkaközösség i!s oktat Szegeden. A verseny a minőség érdekében folyik. Mazsolaképzők Futnak a tanulók után. — A piachoz az is hozzátartozik, hogy árban is egymás alá ígérjenek ... — Ez még kicsit felemás minálunk. Akad munkaközösség. amely jóval olcsóbban oktat, mint mások, de jóval nagyobb bukási százalékot is produkálnak a vizsgázóik. Egyszóval a tanulónak kell mérlegelnie, a minőséget megfizeti-e, vagy sem. A résztvevők persze másként látják a helyzetet. A liberalizáció ellenére is, máig túlzottan bürokratikusnak, hosszadalmasnak tartják, az utat. amellyel jogosítványhoz juthatnak. Nem lenne elég, ha csak a vizsgáztatást kísérné szemmel a hatóság, és azzal nem törődne, ki, hol, mennyi idö alatt tanul meg vezetni? — Sajnos, ma még nem tartunk itt. El kell ismerni, hogy a tanulók között nagy különbség van: nem mindegy, hogy ki, milyen gyorsan tudja elsajátítani az elméletet. vagy a gyakorlatot. — Nem lehetne több „kaptafát" is bevezetni? — Ezzel próbálkozunk) möst. Ven már olyan tanfolyam, ahol 88-ról 52-re csökkentettük a kötelező óraszámot. Válasszon a tanuló. neki melyik a jobb/ De arra is van lehetőség hogy valaki csak konzultálni járjon el, vizsga előtt — Egészen más a gyakorlati képzés! — Öt évvel ezelőtt, amikor átvettem a felügyeletet, első dolgom volt, hogy rendet tegyek. A képzési intézmények vezetőit akkor lecseréltük, hiszen sok kósza hír járt a kisebb-nagvobb korrupciókról. A vizsgabiztosokat is megrostáltuk. Ma már elmondhatjuk, hogy rend van a gépjármüképzés házatáján. Az is igaz, hogy az oktatók jó része is megbukna egy vizsgán . . . — Azt beszélik, Csongrád megyében a legszigorúbbak! — Ez nem így van. Máa megyékbe is át-átruccanunk szétnézni. Az a tapasztalatunk, aki itt megbukik, ott sem menne át. Negyven perc aLatt nagyon nehéz meggyőződni arról, hogy kiengedhető-e a mazsola az útra. Az életnek, vagy a vizsgának tanulunk-e? Az attól függ. Akadt idö. amikor a marxizmust is be akarták vezetni a gépjárműoktatásba — hallom az egyik munkaközösségben. Azután a „nagyfőnök" nyugdíjba meni s a megírt tankönyv maradt a fiókban — szerencsénkre. — Az állapotok ma is kaotikusak — mondja egy munkaközösség-vezető. — A szegénységünk miatt nem telik szimulátorra, korszerű oktatási kabinetre. így gyenge a hatékonyság is. A harminc óra kevés ahhoz, hogy megtanuljon valaki vezetni. Igaz, ma még az oktatók nagy része sem érdekelt igazán abban, hogy a legjobbat nyújtsa, a leggyorsabban. Olyan ösztönzést kellene bevezetni, ami nem a tanfolyam elnyújtását „díjazza", hanem a gyors és biztos sikert. — Én sokkal egyszerűbben csinálnám — meséli egy oktató. — Egyszerűen ki kellene tenni a cégtáblánkat a kapunkra. • Ügy, mint a magánpraxissal bíró orvosok. Akkor csak a jók élnének meg. A gyöngébb oktatókra egy idő után rá sem nyitná az ajtót senki. Sokkal nagyobb szabadságot kellene adni a képzősben; Ránk bízni, hogy hogyan készítjük fel a tanulót a vizsgára: mennyi elméletet tanítunk, mennyire nyúzzuk meg a gyakorlattal a jelöltei És utána döntsön a vizsga... Egy biztos, az alakuló piaci verseny ezen a téren is csak segíthet. Sajnos1, ma még a közutakon aligha látszik a változóban lévő járművezető-képzés előnyöís oldala; Lassan már az lesz feltűnő, ha valaki szabályosan közlekedik A piaci helyzet viszont már azt eredményezte, hogy a munkaközösségek futnak a tanulók után, és nem fordítva. A csökkenő kereslet ugyanis egyre inkább erre sarkallja őkel De mi sarkall minkéi volán mögé ülőket, hogy ne rontsuk el azokat, akiknek alig száradt meg a tinta a jogosítványukon? Rafai Gábor a