Délmagyarország, 1990. február (80. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-16 / 40. szám

1990. február 16., péntek 7 MA AZ MDF Ilin m tfin IVI wa0 • A Kiskirályok mundérban című, több százezer példány­ban szétkapkodott Bokor Imre­könyv vizsgálatra késztette az Országgyűlést. Tizenkét tagú honvédelmi bizottságot hoztak létre, melynek vezetője Raffay Ernő történész, a JATE do­cense, MDF-képviseló, aki is­mét indul a választásokon. Ne­vét ismertté tette az Erdély 1918—19-ben című könyve és a közelmúltban megjelent Tria­non titkai című munkája. Er­dély és Románia XIX-XX. századi története foglalkoztatja leginkább, de a történelem ka­tonai kérdéseit vizsgálja legszí­vesebben. Múlt év augusztusa óta képviselő, s első, szeptem­beri interpellációja is katonai témájú volt. Természetes mó­don lett tehát ennek a vizsgáló­bizottságnak a vezetője. A bi­zottság munkájáról kérdeztük. — Feladatunk a kormányzati felelősség kutatása, de úgy dön­töttünk, hogy a leírt korrupciós ügyeknek is utánanézünk. — A közvéleményt már tájé­koztatták arról, hogy felelőssé tehető személyeket hallgattak meg. Hogy zajlottak ezek? — Beszélgettünk Korom Mi­hállyal, Biszku Bélával, Bor­bándi Jánossal, Lázár Györggyel. Egyedül Borbándi Jánostól kaptunk használható információkat, a többiek leke­zeltek bennünket. Biszku kifeje­zetten arcátlanul viselkedett. Az a benyomás alakult ki ben­nem, hogy azért nem nyilatkoz­nak tisztességesen, mert egy­részt nem érzik: megfordult a világ Magyarországon; más­részt mintha védenék őket vala­kik valahonnan: — Honnan, kik lehetnek a vé­delmezők? Esetleg a Szovjet­unióból? — Hát... — Katonákat is* meghallgat­tak? Bokor ezredes nem bocsátott rendelkezésünkre bizonyítéko­kat. Czinege Lajos pedig meg­próbálta régi reformernek beál­lítani magát, aki már tizenhá­rom évvel ezelótt javasolta a mostani változásokat. Tagadta DR, RAFFAY ERNŐ egyetemi docens, országgyűlési képviselő 1. vk.(Szeged) Bokor állításainak valódiságát. Kárpáti Ferenc viszont írásos bizonyítékot tett elénk. Ebben fehéren-feketén leírta már ré­gen: Czinege képzetlen tiszt volt, olyan vezető, aki visszaélt hatalmával, a katonai létesít­ményeket a maga céljaira hasz­nálta. — Az a mendemonda járja, hogy nemcsak kiskatonák, ha­nem katonatisztek is gyakran lesznek öngyilkosok. Bokor könyvében is szerepel egy ön­gyilkosság. — Valóban. Ennek utána­néztünk, de családi okokat is találtunk, ez esetben tehát nem egyértelmű a honvédség belső állapota, de tervezzük ezeknek a „baleseteknek" a mélyreható vizsgálatát. — Bokor Imre jóhiszeműsége bizonyságot nyert? — A legmesszebbmenőkig. Jó szándék vezérelte, éppen az, hogy visszaállítsa a hadsereg becsületét. Tiszta vizet akart és akar önteni a pohárba. — Az emberek méltán húz­zák el szájukat: legföljebb kényszernyugdíjazás a büntetés ennyi herdálás, disznóság után. — Ezúttal, akiről bebizo­nyosodik, hogy bűncselek­ményt követett el, azt bíróság elé állítjuk. (A Magyar Fórum-beli interjú nyomán) A HOLNAP! Pár napja a Ma- I • I jpar Demokrata Fó­rom országgyűlési képviselőjelöltjei egy­hangúlag ogy szavaz- tak, hogy a Magyar De­mokrata Fórum a választások előtt és a választások után sem az MSZP-vel. sem az MSZMP-vel semmiféle poli­tikai együttműködésre nem hajlandó. Magyarázatul szolgáljon az alábbi írás: Kivel szövetkezünk és kivel nem? Sok volt a ködösítés és az ámítás, de ne legyen illúziónk, finomabb módszerekkel folytatódik tovább a félrevezetés. Persze már nem az állampárt szolgálatában, hanem inkább azt lesve, miképp lehet a pozíciót — és ami vele jár — megőrizni. így azután a tegnapi cenzorok és pártzsoldosok ma antikommunisták és demokraták. 180 fokos fordulatot vet­tek, csak viselkedésükről és stílusukról ismerhetjük meg őket. Gyakran tőlük függ, hogy szóhoz jutunk-e, az is megtörténik, hogy újmódi cenzúrájukat megint velünk szemben érvényesí­tik. Hamis tükörben látta az ország közvéleménye, hogy mit akar a Magyar Demokrata Fórum, hogy kikkel leszünk hajlandók egyezséget kötni. Mindenféle paktumokról beszél­tek, nemegyszer ugyanazok, akik hosszú ideig hűen szolgál­ták a sajtóban az egyetlen párt érdekeit. Ezért makacsul újra és újra elmondjuk: az egykori MSZMP utódpártjaival (így az MSZP-vel sem) nem kívánunk semmiféle szövetséget kötni. Készek vagyunk viszont az együttműködésre, minden olyan párttal és szervezettel, amely kötelezőnek tartja magára nézve a demokrácia játékszabályait. Nem ideológiai alapon válogatjuk meg partnereinket, hiszen az MDF-en belül is többféle fölfogást vallók vannak egymás mellett. Mivel eluta­sítunk mindenféle szélsőséget, eleve kizárjuk az együttműkö­dés lehetőségét a szélsőbal- és szélsőjobboldali politikai erőkkel. A Magyar Demokrata Fórum nem azért jött létre, hogy saját érdekét előbbre helyezze az ország, a magyarság érdekénél, ezért közelebb érezzük magunkhoz azokat a pártokat, amelyek hozzánk hasonlóan gondolkodnak erről. Mi úgy tartjuk, hogy a politikában is vannak erkölcsi kritériu­mok, olyan értékek, melyek mindenkor és mindenhol érvé­nyesek. így például nem fogadjuk el „a cél szentesíti az eszközt" elvet. Tartózkodunk általában is a szélsőségektől; bizalmatlanul tekintünk a politikai élet azon szereplőire, akik túl hangosan, agresszívek és türelmetlenek. Úgy véljük hamis kérdés, hogy előbb vagyunk-e demokraták vagy előbb magyarók. Nem osztjuk azoknak a nézetét, akik elvitatják a magyarságtól a demokratikus hagyományokat. Mi bizunk a magyar nép józanságában és életrevalóságában. Zrínyivel valljuk: egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók. Kiss Gy. Csaba Akik bíznak a jövőben: a Magyar Demokrata Fórum képviselője KIRÁLY ZOLf ÁN (2. vk., Szeged) és az Egyesült Államok elnöke „Király Zoltán országgyűlési képviselő Szegeden a múzeum lépcsőjéről szólt a többezres tömeghez... a Parlament a ha­talmi kalap bokrétacsokra lett, milliók vannak olyanok, akiket egy monolitikus társadalom fel­építéséhez szellemi segédmun­kásként alkalmaznak... Nem­zeti megegyezésre buzdított, képviseleti demokráciát sürge­tett." (Magyar Nemzet, 1989. március 16.) „Az Országgyűlés alelnökének jelölték Király Zoltánt.... aki ösztöndíjasként Angliában tartózkodik. Király Zoltán (telefonon) elmondta: Budapestről keresték fel ezzel a kéréssel, és ó — bár a jelenlegi Országgyűlést alkalmatlannak tartja a törvénykezésre — igent mondott ..." (Magyar Hírlap, 1989. június 2.). „A mostani ülésszakon már együtt készülünk fel tízegyné­hány képviselőtársammal, s úgy érzem, kialakulóban van egy együtt gondolkodó közös­ség, amely nem frakciózniakar, hanem ügyekre szerveződik." (Magyar Hírlap, 1989. június 12.). „Az ellenzéknek önvizsgá­latra van szüksége... úgy tűnik, az ellenzéki csoportok néme­lyike kevéssé ismeri a magyar valóságot ... érthetetlen az ön­hittség, a túlzott magabiztos­ság. " (Magyar Hírlap 1989. jú­nius 31.). „ — Zoltán, az a hír járja, hogy ha szóba jönne, te nem zárkóznál el köztársasági el­nökké jelölésedtől. — Pontosan így van..." (Délmagyarország, 1989. au­gusztus 26.). „Azonosulni leginkább a Magyar Demokrata Fórum el­képzeléseivel tudok, de közel áll hozzám a Magyar Parasztpárt utóda, a Magyar Néppárt is." (Magyar Hírlap, 1989. augusz­tus 4.). „Megalakult a parlament el­lenzéki csoportja ... Király Zoltán ismertette, hogy a par­lamenti csoporthoz bárki csat­lakozhat, csak MSZMP-tagok nem." (Magyar Hírlap, 1989. szeptemberi:). a mummr mm ' >. Eddig nyíltan nem politizálhattam, de bízom abban, hogy nem lesz nehéz dolog kiállni és megméretni magam. Erkölcsi alapot ehhez az ad, hogy az életemből nincs eltitkolni és takargatni való. Egyházi iskolám egykor azzal bocsátott útra: „Úgy cselekedj, hogy utólag semmit se kelljen megbánni". — Kérem, beszéljen eddigi életéről! — Kískundorozsmán születtem, szüleim szi­gorú szeretettel neveltek, amiért hálás vagyok nekik. Családunkban sohasem láttam pazarlást, annál többet találkoztam vele felnőttként és egyre riasztóbb méretekben. Történelem- és föld­rajztanár vagyok, férjem is tanárember. Több mint harminc éve Kisteleken élünk és dolgozunk. Három fiam van, kettő már önálló, a legkisebb a családi hagyományokhoz hűen az Esztergomi Ferences Gimná­ziumban tanul. — Miért vállalja a nyílt politizálást? — Annyi igazságtalanság és a nem­zeti tudat sárba tiprása után az évtize­des kényszerű hallgatás késztetett arra, hogy a változások mellé álljak. A Magyar Demokrata Fórum prog­ramját magaménak érezve e szerve­zet mellé álltam. Azzal a szándékkal, hogy egy megcsontosodott, elrontott gazdaság és társadalom átalakításá­ban vegyek részt. — Hogyan lett képviselőjelölt? HARMATH — Sok izgalmas vita, mérlegelés tanár, 4. v után az MDF kisteleki szervezetének belső választásán én kaptam a legtöbb bizalmat, hogy elindulhassak a választásokon. — Ön fáradhatatlan ember hírében áll. Mi ad erőt a munkájához? — Legnagyobb öröm, hogy gyermekekkel dolgozhatok. El tudja képzelni, milyen érzés látni a sok gyerekarcot, akik tudásra, emberségre és igaz­ságra vágynak? Ilyenkor nem lehet megállni. En is megvívtam kisebb-nagyobb csatáimat a meghamisí­tott történelemmel. Óráimon gyakran csak utalni tudtam a történelmi igazságra. Tudja, a gyéreksze­mek adnak hitet és erőt a fáradtság legyűrésére. — Hogyan fogadta a család az ön politikai vállalkozását? — Biztos, nyugodt, megértő családi háttér nél­kül ilyen horderejű feladatra esztelenség még gondolni is. Sok-sok közvetlen segítséget kapok tőlük, még a napi munkámat illetően is. — Mit tesz, ha megválasztják országgyűlési kép­viselőnek? — A programomra kíváncsi? Rö­viden öszszefoglalom: tisztességes törvényhozással megakadályozni a további elszegényedést és egy mű­ködő gzadaságot létrehozni. Vállal­kozásbarát törvényekkel kell helyre­állítani a gazdaság működőképessé­gét. Meg kell szüntetni a kiváltságo­kat! A gazdaság újraépítése mellett a magyar nemzettudatot is erősíteni kell. Ha csak egyetlen dolgot tehet:­nék, az anyaság és a család méltósá­gának visszaállítását, már úgy érez­ném, tettem valamit. Ez a munka azonban összefügg a gyermeknevelés támogatásával, a népességcsökkenés megállításával, a nyugdíjasok meg­alázó helyzetének megváltoztatásá­val, az erkölcsi értékek megerősítésével. Minden kérdés égetően fontos, azonnali intézkedést köve­tel. A valóság talaján maradva azonban nem lehet pontosan megmondani, mindez mennyi idót igé­nyel. Legalább két-három év, de bizakodjunk... ISTVÁNNÉ . k. (Kist.) Omfi^ WlöHPiféMi^ Gazdaságunk egyik rákfenéje a maffia-kereskedelem. A jelen kormány nem akarja ezt fölszá molni, hiszen hasznot húz belőle. Pedig szinte csak elhatározás dolga az egész. AZ MDF ta­valy megszervezte Budapest több helyén az MDF-piacot, ahol a másutt szokásos árnál 20—40 %-kal olcsóbb volt a zöldség és a gyümölcs. S mindezzel jól járt a termelő is, ellenkező esetben nem adta volna portékáját. Idén márciustól ismét indul az MDF-piac, mindenkin segítve, akinek kevés a pénze. És kinek nem az? Most a kistermelőkhöz fordulunk. Keressék a (1) 1780-694-es telefonon Zacsek Gyulát és kölcsönösen előnyös, korrekt feltételek mel­lett értékesíthetik termékeiket. Az MDF már tavaly némi szervezéssel bebizonyította, hogy lényegesen javítható az árutermelő piaci helyzete és közérzete, a vásárló pedig előnyös áron vásárolhat. Mindezt eszköz és katalom nélkül nehéz kiterjeszteni. Jön a választás, ne feledje! — Az MDF szegedi képviselőjelöltjei közül az Ón nevét viszonylag kevesen ismerik. Egyetemi adjunktus, a magyar nyelv avatott ismerője, kuta­tója, miért fogadta el a jelölést? Való igaz, hogy eddig nem gondoltam politikai pályára, de hát én a képviselőséget sem karriernek tekintem; sokkal in­kább szolgálatnak. Saját gondolko­dásom, egész ifjúkorom logikus foly­tatását látom benne. Barátaimmal diákkorom óta beszélgetek, álmodo­zom, vitatkozom egy lehetséges új Magyarországról. A kocsmai világ­megváltások, a fülbe súgott igazsá­gok után. úgy érzem, itt a valóságos lehetőség reményeink megvalósítá­sához. A döntő lökést pedig megadta barátaim unszolása és az a bizalom, amelyet környezetemben érzékelek. — Mi vezette el Önt az MDF moz­galmához? Furcsán hangzik, amit mondok, de én az MDF-nek már megalakulása előtt elkötelezettje voltam, és meg­győződéseim ma sem egyszerűen a párthoz, ha­nem egy szélesebb szellemi mozgalomhoz, egy magatartásformához kötnek. A legelső meghatá­rozó tényező számomra a család; apámtól, a Felvidékről menekült. Egerben kitanult kántor­tanítótól tanultam erkölcsi tartást, magyarságot és elkötelezettséget. Ezt erősítették fel irodalmi tanulmányaim: Illyés Gyula, Németh László vagy Csoóri Sándor müveiben hasonló tartalmakat és elkötelezettségeket fedeztem fel. Elhatározáso­mat végül megérlelte a Csoóri Sándorral való — akkor még féllegális — találkozás és Raffay Ernő barátsága. Számomra ők a magyarság felvállalá­sának olyan mintáit közvetítik, amelyet én Fran­ciaországban éltem meg... — Mennyi idót töltött Franciaországban? Először egy tanévet, magyar—francia szakos hallgatóként, ösztöndíjjal egy patinás párizsi egyetemen, ahol szakdolgozatomat is készítet­tem. Másodjára pedig magyar lektorként, 1982­DR. BRATINKA JÓZSEF egyetemi adjunktus, 3. v. k. (Szeged) töl négy éven keresztül a lille-i egyetemen. Ott én voltam a magyar nyelv „napszámosa"; tanftottam mindent, ami a magyarhoz tartozott: nyelvet, irodalmat, történelmet és kultúrát, népzenét vagy akár magyar táncokat is. Küzdelmes és tanulságokban bővelkedő időszak volt. s tán sikerélményem sem lesz annyi, mint akkoriban volt. — Milyen volt a hazatérés? Nagyon nehéz volt. Felszabadult és a hazatérést ünneplő gondolataim elnyomták, eltiporták itthoni lehe­tetlenségeink. A saját bőrömön érezhettem, mit is jelent magyarnak lenni. Azt, hogy eleve fele eséllyel és dupla gyanakvással indulunk mindennek, s mintha hátrányainkat is mi hangsúlyoznánk a leginkább. Szerencsére a legutóbbi időkben ol­dódni kezdenek ezek a görcsök. — Mik ma a biztos pontok, a fogo­dzók az Ön életében? Mindenekelőtt a család és a mun­kám. Hármasban élünk egy átlagos lakótelepi lakásban Makkosházán. Feleségem an­gol szakos tanár i Deák Ferenc Gimnáziumban, amellett megyei szaktanácsadó; van egy pajkos, szöszke kislányunk: Zsófia, aki nemrég múlt há­roméves. Számomra ma ó jelenti a felhőtlen derűt, a teljes kikapcsolódást és töltekezést. Kivételes öröm, ha én mehetek érte a bölcsödébe, s az utóbbi idők történéseiből okulva kislányom máris megta­nulta: „Apa gyűlésen van..." A másik fontos támpont az egyetemi munka és mindenekelőtt az oktatás. Nekem, azt hiszem, nagyon fontos a személyes kapcsolat ezen a téren is. Hosszas viták, próbálkozások után végre sike­rült kidolgoznunk egy olyan egyetemi képzési programot, amely felépítésében és anyagával esélyt adhat az európai felzárkózáshoz. — Az elmondottakkal összecseng, hogy dr. Bratinka József választási jelmondatául ezt tette meg: .,Szélsőségek nélkül, magyarként vissza Eu­rópába!" Magyar Demokrata Fórum megköszöni szegedi és Csongrád megyei jelöltjeinek ajánlását. Mindenkihez igyekeztünk és a jövőben is igyekszünk eljutni, ennek azonban az idő és anyagi lehetőségeink határt szabnak. Szíves megértésüket kérve továbbra is számítunk bizalmukra és támogatásukra. Ajánlócéduláikat napközben ezután is váijuk az MDF-házban (Szeged, Római krt. 31. Tel.: 15-263) a Bartók Bcla (Szeged, Vörösmarty u. 3. Tel.: 12-060) ill. a MÁV Művelődési Házban (Szeged, Rákóczi u. 21.). Az oWalt összeállította Balogh László és Póda Jeiö (X.)

Next

/
Thumbnails
Contents