Délmagyarország, 1990. február (80. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-15 / 39. szám

1990. február 15., csütörtök 3 Dicsőséges (?) 33 nap Tartalékos tiszt — mondd, akarsz-e lenni? Atmenevi állapotok uralkodnak a hadse­regben is. Nem hiszem, hogy ez a megálla­pítás meglepne bárkit is. hisz a katonaság sem függetlenítheti magát attól a közegtől, amelyben letezik. Sok (rém)hiresztelés hall­ható a kai'onaidő esetleges megváltoztatá­sáról, röviditéséröl is. Nyilván, e tényekkel összefügg, hogy azok, akik egyetemi, főis­kolai tanulmányaikat befejezték (s egy évig már szolgálták egyenruhában a hazát), a korábbi hat hónap helyeit egy hónapos (egészen pontosan: 33 napos) képzés kere­tében kaphavnak tiszti rendfokozatot. A mundérban töltendő idő lerövidülése min­denképpen üdvözlendő. A bevonulással, a katonáskodással összefüggő gondok azonban ezzel még nem szűntek, szűnnek meg. Kosztolányi József, a Radnóti gimnázium' matematikatanára így eleveníti fel januári bevonulásának történetéi'. —• Amikor a kiskunhalasi laktanyába ér­tünk, mindjárt kiderült: nem nagyon tud­nak mit kezdeni velünk. Ügy fogadtak bennünket: tudják, hogy mi nem nagyon örülünk annak, hogy mennünk kellett, de vegyük tudomásul, ők sem örülnek ne­künk. Először úgy számoltak velünk, mint sorkatonákkal, akik a meglevő 11 hónap, előf elvett ként eltöltött kaVonaidőnket egé­szítjük ki a kötelező, egyéves idővartamra. Szegeden viszont többször is elmondták nekünk: tartalékos katonaként, tisztnek ké­peznek ki bennünket Nos, a ketvö közt nem csak abban van különbség, hogy másképp bánnak egy sorkatonával, s másképp egy tartalékos tisztjelölttel, hanem sokkal lé­nyegesebb, hogy a tartalékos katonának jár a fizetése, a „soros" viszont csak 610 forint zsoldot kap. A lényeg: csak annyit tudtak a halasi laktanyában, hogy megy oda 24 ember. Aztán tisztázódott a dolog. A bevonulás egy keddi napon történi', szer­dán megmutatták nekünk, hogy hogy néz ki egy ágyú, pénteken pedig elvittek ben­nünket Várpalotára, hadgyakorlatra. Mel­lesleg, olyan ágyúval lőttünk, amit 1936­ban gyártottak először, s mikor kérdeztük, miért nem valami korszerűbbel, azt vála­szolták: ehhez annyi lőszer van, amit nem tudtak eladni a niggereknek (igy, szó szeá rint), hogy van 11 it elpuffogtatni. Ha árvíz volna... Szóval, elmentünk Várpa­lotára, nappal lőttünk, éjjel tisztogattuk az ellőtt tölté­nyek réz hüvelyét, aztán do­báltunk gránátot, lőttünk géppisztollyal, az utolsó na­pokban meg fát vágtunk, er­dőt irtottunk. Ezzel telt az első hét. A második héten egy tanteremben ültünk, ok­tatás lett volna, de végül mindenki csinálta a saját dolgát: ki angolt tanult, ki olvasott, ki a doktori disz­szertációját irta ... — Komoly kiképzésről te­hát nemigen lehet beszélni. összességében arróí van szó:, valahol kiötlotiék, hogy rö­vidített kiképzési idővel tisz­teket csinálnak belőletek, s bár Kiskunhalason nem vol­tak érre igazán felkészülve, a lényeg az: elteljen az idő, s be lehessen írni: az illető tartalékos tiszt. — Erről ván szó. Én vi­szont ebbe így nem megyek­bele. A korábbi katonaidőm-­ben egy utolsó lőszeres ka­tona voltam, ágyút alig lát­tam, így a mostani kikép­zéssel együtt is alkalmatlan­nak tartom magam pa­rancsnoki szerepkörre. — Vagyis, nem vállalod a tiszti rendfokozatot. Ehhez mit szólnak odabenn? — Azt mondták: jogunk van elutasítani ezt a rend­fokozatot, de minket bevo­nulás előtt megkérdeztek ar­ról, vállaljuk-e — miért nem akkor szóltunk? Megjegy­zem: nem kérdeztek meg. Ugyanakkor azt sem igazán értem, miért van ránk szük­ség, hisz a halasi ezred is átalakulás előtt áll, egy cso­mó hivatásos feleslegessé vá­lik, ők nyugodtan elláthat­nák a mi szerepkörünket, így még inkább furcsa, hogy elvittek bennünket egy hó­napra fát vágni, meg sem­mit nem csinálni, amikor közülünk van, aki a dokto­ri disszertációját írja, van, aki intenzív tanfolyamon nyelvvizsgára készült, van, akinek most jön az állam­vizsgája, nekem érettségi, felvételi, tanulmányi ver­seny előtt állnak a tanítvá­nyaim, s ilyen körülmények körött visznek el teljesen ér­telmetlenül. S azt még nem is mondtam, hogy legtöb­bünknek gyereke, családja van, otthon is nagy szükség lenne ránk. Ha árvíz van, vagy valami természeti ka­tasztrófa — teljesen termé­szetes, hogy igényt tartanák ránk, s megyünk. De így, értelmetlenül tölteni az időnket, s lőni olyan ágyú­val, amit a várpalotai tü­zérmúzeumban is meg lehet nézni... S akkor arról még nem is beszéltünk, hogy mi pénzbe kerül egy ilyen lövöldözés, meg a kitele­pülés Várpalotára stb. A rendfokozat lebecsülése A kiskunhalasi Gábor Áron laktanya parancsnoki épületében Ladányi István századost, szociálpolitikai nevelőtisztet hallgatom. — A törvényben , előírt sorkatonai szolgálat, ideje 12 hónapra csökkent, így ezek a fiúk már teljesítették — még úgynevezett előfelvett­ként — a kötelezettségüket. De a honvédelmi minisz­ternek van egy olyan in­tézkedése, amely szerint- az, aki egyetemet, főiskolát vég­zett, a lehetőség szerint tar­talékos tiszti vagy tiszthe­lyettesi rendfokozatot kap. Nyilván megvan ennek az oka: egy pedagógus köny­nyebben sajátítja el a tü­zérszakmai isméreteket, s emberekkel is jobban tud bánni — szakmájából kö­vetkezően is — mint egy nyolc általánost végzett munkás. Arról van tehát szó, hogy az ő szellemi ka­pacitásukat a hadseregben arra vesszük igénybe, hogy tartalékos tisztet neveljünk .belőlük. i,: •— Csak közbevetőleg: ha Valaki kijelenti, hógy nem akar tiszt lenni, akkor mi történik? — Eddig nem találkoz­tunk ilyennel — szólal meg Romvári Frigyes alezre­des, a laktanya törzsfőnöke — de tudjuk, hogy a mos­tani csoportban többen nem kívánnak tisztek lenni. Er­ről tájékoztattuk elöljáró­inkat, akik azt mondták ál­lampolgári jog, hogy valaki eldöntse, kíván-e élni a had­sereg által felkínált lehe­tőséggel, vagy nem. . — ön szerint lehet 33 nap alatt tiszteket képezni? — Számomra is kétséges, hogy lehet-e. Nekem az az egyéhi véleményem, hogy ez a. „gyorstalpaló" a tiszti rendfokozatnak is a lebecsü­lése, hisz jó hozzáállás-mel­lett sem lehetséges ennyi idő alatt arra a feladatra ki­képezni valákit, amilyet el­méletileg el kellene lát­nia. — Mit tartana a hadsereg és az egyén szempontjából is jobb megoldásnak? — Én el tudnék olyat kép­zelni, hogy az egyének dönthetnének egyrészt arról, hogy tanulmányaik előtt vagy után akarják letölteni a katonaidejüket, másrészt, hogy akarnak-e tisztek len­ni. Aki nem akar, egyetem vagy főiskola előtt letölti az egy évét, és kész. Aki vál­lalja a tiszti beosztást, vég­zés utan vonulna be, s az az egy év teljes egészében a felkészítést szolgálná a ma­gasabb szintű feladatra. Előbb a gyakorlat A már említett 24 fia­talember kiképzéséért K. Varga János alezredes, osz­tályparancsnok felelős. — Január 15-én vonultak be ezek a fiatalok, és 19-én mentünk éieslövészetre Vár­palotára. Az ottani feladatot meg kellett alapozni szak­mailag. erre volt három napunk. Végrehajtottuk a lövészetet, kiváló eredmény­nyel. — Ha ilyen rövid idő alatt ilyen jól elsajátították a tud­nivalót — kár is lett volna több időt szánni erre, nem? T— Nyilván számít, hogy többüknek volt tüzér elő­képzettsége. Várpalotán te­hát megtanulták a gyakor­latot, s most, visszaérkezé­sünk után tanuljuk az el­méletet. — Vagyis, most tanulják elméletben, hogy mit kel­lett volna tudni az'éleslövé­szeten a gyakorlatban. — Az elöljáró úgy ren­delte el, hogy ki kell men­ni a hadgyakorlatra, s én mint túzérkatona úgy ér­tékelem, jó, hogy kimen­tek. — Ehhez hozzátartozik — szól közbe Ladányi száza­dos—, hogy az egység ko­rábban betervezett feladata volt' "a várpalotai gyakorlat," s úgy voltunk vele, ha már itt vannak ezek a fia­talok is, használjuk ki a le­hetőséget. Más kérdés,1 hogy módszertanilag helyes-e előbb a gyakorlatot. oktatni — ez azonban szükséghely­zet volt. Tudni kell, hffgy a hadseregben is átszervezés folyik, átmeneti állapot van, biztos, hogy ezt a képzést is másképp fogják a jövőben megoldani. A tisztekkel (katonai nyelven „elöljárókkal") foly­tatott beszélgetés közben á „főszereplő" fiatalemberek közül néhány a*folyosón vá­rakozott. Amikor egy másik irodába sétáltunk át velük, egyikük odasúgta: „Jöhettél volna hamarabb is. Két nap­ja várnak, azóta foglalkoz­tatnak bennünket. Ma reg­gel ránk szóltak: takarítsa­nak, nehogy seggre essen az újságíró a koszban, ha be­lép magukhoz!" Inkább zsoldosok? Leülünk egy cséndes iro­dában. Barta Endre bioló­gus, kétgyermekes család­apa. — Gödöllőre költözöm a családommal, ez az egy hő­nap arra kellett volna még számomra, hogy befejezzem a biológiai kutatóban a munkáimat. Ezután ezt már csak úgy tehetem meg, hogy a családomat Gödöllőn ha­gyom, és. egyedül dolgozom Szegeden. Mi elég komoly világcégekkel állunk ver­senyben. s ebben az számít: ki publikálja előbb az ered­ményeit. Hallatlan pénzügyi vonzata lehet annak, ha mi lemaradunk, s ebbe bele­játszhat az én hiányzásom is, az az egy hónap, amit itt semmittevéssel töltőit. Pál fi György, a JATE em­bertani tanszékén dolgozik, hároméves akadémiai ösz­töndíjjal. — Ezt az ösztöndíjat konkrét feladatra adják, aminek az amúgy is feszí­tett programját most eny­nyivel kevesebb idő alatt kell teljesítenem. A későb­bi pályámat pedig megha­tározza, hogy ennek a ku­tatói elvárásnak hogyan fe­lelek meg. Közben pedig fe­leségem, veszélyeztetett ter­hesen egyedül van otthon. De ez csak az én problé­mám. Nagyobb baj az, hogy ennek a katonai képzésnek, ami rengeteg pénzbe kerül, ebben a formában semmi ér­telme nincs, ezt parancsno­kaink is belátják. — A korábbi időszakok­ban hat hónap alatt képez­tek tartalékos tiszteket, nek­tek már „csak" egy hónap ez az idő. Nem hiszem, hogy a kiképzés e formájának ér­telmetlenségét hangoztatva azt kívánnátok: ismét emel­jék a képzési időt. — Nem, szó sincs erről. Bennem azonban az itt töl­tött idő is megerősítette: lé­nyegesen kisebb létszámú, de hivatásosokból álló, zsol­dos hadseregre kellene bíz­ni az ország védelmét. — Ennek megvalósítása nem is annyira reménytelen dolog — kapcsolódott be Horváth Zoltán, civilben gé­pészmérnök —, ha azt néz­zük, hogy a hadsereg lét­számcsökkentése folytán sok hivatásos katona válik sza­baddá, s talán menne el a hadseregből — ha nem használják fel a szakértel­müket. — Az is alapvető mond­ta Kosztolányi József, aki­vel korábban már bővebben szót váltottam —, hogy va­jon miért nem kérdezték meg tőlünk korábban, aka­runk-e tisztek lenni? Akkor talán nem alakul úgy a helyzet, mint ahogy most alakult: huszonnégyünk kö­zül mindössze öten fogad­ják el a felajánlott tiszti rendfokozatot. Honvéd is lehet tiszt A kérdezősködés Szegeden, a megyei kiegészítő parancs­nokságon folytatódott. Vigh Lajos alezredes, személy­ügyi osztályvezetőnek el­meséltem, többen panaszol­ták: nem kérdezték meg őket arról, akarnak-e tisz­tek lenni. — A bevonulás előtt két­szer hívtuk el beszélgetni ezeket a fiatalokat. E tá­jékoztatók végén mindig megkérdezzük: van-e vala­kinek gondja, problémája az •elhangzottakkal kapcsolat­ban. Senki nem jelentkezett. — Nyilván nem ugyanaz egy kérdésre válaszolva el­mondani a véleményünket, vagy kérdés nélkül bejelen­teni e szokatlan szándékot. Am ennél is lényegesebb most: ezen „turnus" nyomán nem sokkal gazdagodott a hadsereg tiszti kara. Az egyéb szempontokról most nem szólva — volt-e értel­me ennek a behívásnak? — Igaz, hogy tiszt nem lett ezekből a fiatalokból, de tiszti helyre beoszthatok. Ez azt jelenti, mi tudiuk. how ezen a kiképzésen részt vet­tek, s ha szükséges, akar honvédként vagy őrvezetó­ként is betölthetnek tiszti szerepkürt. — Tanulság" — Johban meg kell néz­ni, kit hívunk be. Hisz azok között, akik nem fértek be ebbe a turnusba, volt, aki szeretett volna tiszt lenni, akit meg bevonultattunk, azok közül néhányan nem fogadták el ezt a lehetősé­get. Ma, a tartalékosok utolsó benntöltött napján díszebéd van Kiskunhalason. Huszon­négy embernek. És tisztava­tás. Ot fő számára . . Balogh Tamás Ecce Homo! A rádióban hallgiatom Uri Gellert. Tudják, a taa­riálhajlítgatót. Azt a fiatalembert, akinek a kezétől, no meg az akaraterejétől, elindulnak a rossz, rugó­törött órák is. Hallgatom, amint törve a magyart, bi­zonygatja: neki semmi különleges képossége nincs, nekj teljesen természetes, hogy olajat talál, hogy má­sok gondolatait, üzeneteit „fogni" tudja, s hogy 6aját gondolatait másokra át bírja testálni. Az óvodás gyer­mek tiszta hitével, szeretetével beszél. Egyszerű őszin­teséggel meséli, hogyan fedezte fel magában az erőt, amivel a tudomány nem tud mit kezdeni. S elmondja az álmát is: szeretné, ha a világon minden ember egyszerre, egy időben erősen arra gondolna, az összes atombomba semmisüljön meg Hiszi, hogy egyszer ez megtörténhet. íme, az ember, aki ha bibliai időkben születik, bizonyosan próféta lesz S aki egyszerűen csak azt szeretné, ha mások is tudnák azt, amit ő. Hallgatom a szakelőadót, oki mint szemfényvesz­tő vezeti egyik rubrikából a másikba az összegeket. A számítógépet nyomogatja, oszt, szoroz, százalékot von, majd közli a végeredményt. Az értetlen ügyfél­nek emelkedett hangon, tekintetét az ég felé fordítva, befelé fogcsikorgatva, ám kifelé udvarias mosollyal, pörgő nyelvvel magyarázza el a dolgot. Röpködnek a terminus technikusok, úgymint: fejkvóta, áfa, l)ér­tömeg, keretszámok, hatályos jogszabály stb. Hallgatom, amint ékes artikulációval, a speciális nyelvhelyességi szabályoknak megfelelően, többszörö­sen bővített mondatokkal hengerli le a kishivatalnok frazeológiában járatlan, összezavarodott embertársát. Arcán látszik, valahol öt is nyomasztja a nagy tudás felelőssége. Íme, az ember, akiről az elaktásított, el­rubrikásított, elrovatolt kis országunk MÉH-telepéri, a hivatalban percente derül ki: olyat tud, orrút közön­séges halandó nem érthet, csak a kiválasztottak. • íme, az ember, s találmánya: a hatalom. (pacsika) Ismét a lakbéremelésről Ha magántulajdonos a bérbeadó... Egyik levélírónk hívta fel figyelmünket arra, nem tá­jékoztattuk még olvasóin­kat arról, milyen változá­sokra számítsanak azok, ákik magántulajdonos által bérbeadott lakásban élnék. Esetünkben vajon" hogyan emelkednek a .tarifák? Nos, a következőket tudtuk meg az IKV-tól: az állampolgá­rok tulajdonában (magán­tulajdonban) álló lakóépü­letekben levő, bérbeadott lakások lakbérét a tulajdo­nos 1990. február 1-jétól fel­emelheti. Az 1989. január 1­je előtt bérbeadott lakás esetében úgy, hogy a fel­emelt lakbér összege nem lehet több, mint az azonos komfortfokozatú állami la­kás lakbérének kétszerese. Például: az összkomfortos állami lakás új ibérleti díja 22 forint négyzetméteren­ként, akkor a bérbeadott la­kás új bérleti díja sem ha­ladhatja meg a 44 forint négyzetméterenkénti ösz­szeget. Vagy nézzük egy-két konkrét esetet: a 30 négy­zetméteres komfort nélküli lakás új lakbére maximum 270 forint lehet, a 35 négy­zetméteres félkomfortos lakásért a tulajdonos 525 forintnál nem kérhet maga­sabb lakbért és mondjuk egy 40 négyzetméteres kom­fortos lakás esetében az új lakbér imaximáit ára 1200 forint. Jó, ha tudomása van min­den bérlőnek arról, ezeknél a lakásoknál a víz- és csa­tornadíj áthárítása az álla­mi lakásokéval azonos má­don történhet. Azt is szá-~ mításba kell venni, az 1989. január 1-je után 'bérbeadott lakás esetében a lakbért a bérbeadó és a bérlő szabad megállapodása 'határozza meg. 'Ez természetesen nem mond ellent az előbbieknek, hiszen az ismertetett számok a ma­ximum értékek, ezen be­lül bármilyen összegben •megállapodhat a bérlő a bérbeadóval. Ha nem tud­nák megegyezni, bírósági úton rendezhetik konflik­tusukat. Az állampolgárok tulaj­donáhan levő lakás bérlője részére a lakbérkülönbözet megfizetéséhez kivételes támogatás igényelhető és nyújtható. Az állami támo­gatás feltételei tehát lénye­gében azonosak az állami tulajdonban álló lakások bérlői részére meghatáro­zott feltételekkel. Hangsú­lyozzuk azonban: „igényel­hető és nyújtható", de sem­miképpen sem kötelező ér­vényű. G. E. 225 ezer bűncselekmény Bűnözési hullám érte el az országot az elmúlt év­ben, s tovább romlott a közbiztonság — hangsú­lyozta Túros András bel­ügyminiszter-helyettes, or­szágos rendőrfőkapitány szerdán a Belügyminisztéri­umban tartott sajtótájé­koztatón. Elmondta, hogy tavaly 225 ezer bűncselek­mény vált ismertté, 40 ezer­rel több mint 1988-ban, s ez minden előzetes várakozást felülmúlt. Különösen So­mogy, Győr-Sopron, Vas és Pest m.-ben, valamint Bp.-en emelkedett a bűncse­lekmények száma. Tavaly 189 emberölés történt, 15 esetben a • tettest még nem találták meg. Az erő­szakos bűncselekmények száma 17 ezer volt, ezerrel több mint 1988-ban. A leggyakariabbak a va­gyon elleni bűncselekmé­nyek voltak, számuk elérte a 160 ezret. Naponta 280 lo­pás és 125 betöréses lopás •történt, az okozott 4 milli­árd forintos kárból csak 473 millió forint térült meg. Ta­valy 4 ezer bűncselekményt követtek eil külföldi állam­polgárok, ez 40 százalékos növekedést jelent. Túros András. kiemel te: k ülön ösen az arab állampolgárok tart­ják megszállva Budapest belvárosát, agresszív maga­tartásukkal veszélyeztetik a közbiztonságot, s ezért ja­nuárban közülük több mint húszat kiutasítottak az or­szágból. Szólt arról is, hogy a bűnügyi apparátus most már csak az eredményesség rovására terhelhető továob. Tavaly 36 százalékos volt a felderítési eredményességi mutató, ez .további romlást jelent, de igy is 6 ezerrel több ügyben fogták el a tet­test, mint 1988-ban.

Next

/
Thumbnails
Contents