Délmagyarország, 1990. január (80. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-13 / 11. szám

8 1990. január 13., szombat DM1 [magazin Családpártiak E gymás után jelennek meg az ismertetők, nyilatkozatok a ma­gyarországi pártok programjairól: mintha máris megkezdődött volna a választási kampány. — Mi tagadás, a hallgatóság, az olvasók, azaz „a nép" többsége ezeket a célkitűzés-ismertetőket „politi­kai kampányszöveg"-ként veszi, s igazából nem is nagyon figyel rájuk. Legalábbis otthon „nem politizál" Pedig nincs politikamentes otthon, apolitikus család. A pártok többsége ugyanis építi programját a családra — cz derül ki a nyilatkozatokból. Egyetértenek abban, hogy a családpolitikát jobban kell szorgal­mazni: célul tűzik ki ezért az anyaság védelmét, a gyermeknevelés anyagi- erkölcsi elismertetését, a nők egyenjogúságának megvalósítását, a családok biztonságának garantálását. A MDF szerint az anyaságot a társadalomnak úgy kell tekintenie, mint hivatást, amit anyagiakkal is megfelelően meg kellene becsülni. A demokrata fórumosok az anyaság mellett fóhivatásnak tekintik, és főállású munkának szeretnék elismertetni a nevelőszülők munkáját is; sót azt is, ha a nők más családtagokat (például öreg szülőket) gondoznak. Ugyanakkor szorgalmazzák, hogv teremtődjék több lehetőség arra. hogy teremtődjék több lehetőség arra, hogy a kisgyermekes anyákat négy-hat órás munkaidőben vagy bedolgozóként foglalkoztassák. A Magyarországi Szociáldemokrata Párt arra hív fel. hogy az állam és a társadalom védje, segítse, erősítse a családokat. Mint alap- és összetartó erőnek külön megbecsülést szán az anyáknak. A családpoliti­kában lényegesnek tekinti — a több gyermek vállalását ösztönzőnek véli — a családi pótlék emelését. Az MSZP is amellett van, hogy ismerjék el az anyai hivatást és egészítsék ki úgy a családi pótlékokat, hogy azok fedezzék a gyermekek ellátásának alapköltségeit. A kisgazdapártiak szintén amellett vannak, hogy az anyaságot, a gyermeknevelést fóhivatásnak tekintő nőket ezért úgymond fizessék meg és kapjanak majd nyugdíjat is. Szerintük a termelő, az alkotó munkánál is jobban kellene méltányolni — és díjazni — a családért végzett munkát. A Magyar Néppárt szerint a családpolitikának oda kellene hatnia, hogy a népesség ne csökkenjen tovább. A Szabad Demokraták Szövetsége mindemellett azt szorgalmazza, kapjanak a nők nagyobb lehetőségeket arra, hogy az eddiginél nagyobb mértékben bekapcsolódhassanak az politikai és közéletbe Hogy a pártprogramok fentebb idézett céljait a gyakorlatban hogyan kívánják megvalósítani, arról még nemigen esik szó. A Magyar Nők Szövetsége — egyébként egyetértve a célkitűzésekkel — ezt szóvá is tette már; konkrét intézkedési tervek kidolgozását sürgette. — S nyilván azt sürgetné a családok többsége is — pártállásától függetlenül. Azaz­hogy családpártiságból Barátkozni! Kismamakönnyítő HAZTARTASI HASZONHOZO Kevesebbel, gondosabban Hiába is próbálnánk szépíteni, biztosak lehetünk benne, hogy a háztartásainkra fordítható pénzünk idén kevesebbet ér, az élelmiszerek­től kezdve a ruhákon át a tisztítósze­rekig és az energiáig mindennek emelkedik az ára. Vagyis keve­sebbre futja — sajnos. De nyújthatjuk talán takarónkat egy kevéssel akkor, ha mármost, az év elején megpróbáljuk felülvizsgálni eddigi háztartási gyakorlatunkat, megleljük és radikálisan megszün­tetjük a pazarlásokat; felfedezzük a megtakarítás, a kevesebbet fogyasz­tás lehetőségeit. Biztos például, hogy mindenféle drága külföldi tisz­títószerre szükség van, amit össze­vásárolunk; s vajon nincs-e helyettük olcsóbb hazai, de hasonlóan jó? (Az ablaktiszításra ugyanolyan jó lehet a vízbe tett pár csepp spiritusz, mind a drága sprayk; a fürdőszoba és a WC fertőtleníthető Flóraszepttel is, nemcsak „márkás", drága súrolópo­rokkal és szagtalanítókkal.) Es va­jon nem elég-e a tisztítószerekből kevesebb is? Megnézzük amosópor használati utasítását és annak meg­felelően adagoljuk vagy csak talá­lomra zúdítjuk a mosógépbe? (A vízkeménységnek megfelelő szert használunk-e?) A gépet egy-két da­rabbal szinte üresben járatjuk-e (áramot, mosószert, vizet paza­rolva) vagy a teherbírásra szerinti gazdaságosság szerint? A mosást követő teregetésnél fi­gyelemmel vagyunk-e arra, hogy a könnyen kezelhető textiliákból ké­szült anyagok vasalását (s vele a villanydíjat) megspórolhatjuk ak­kor, ha az ingeket, ruhákat vállfára akasztva szárítjuk? Miként elhagy­hatjuk a vasalást a könnyű, vékony ágyneműknél is, mert akkor is simák lesznek, ha szárítás elótt jól kihúzo­gatjuk óket, majd szárazon gondo­san összehajtogatva a többi alá tesz­szük a szekrénybe. S megspórolható a vasalás a trikóanyagoknál és a frottírholmiknál is — még kíméljük is így a ruhaneműt. Ami egyébként ugyancsak a meg­takarítás egyik forrása. A megkímélt, tisztán tartott, gondozott ruha és cipó ugyanis „hálás"; tovább tart. Minde­nekelőtt legyünk tekintettel a ruha­neműbe varrt utasítás, a „textil­KRESZ" betartására és alkalmaz­kodjunk a cipöhöz kapott haszná­lati, tisztítási útmutatóhoz. S nem árt, ha ügyelünk arra, hogy a szok­nyákat, öltönyöket, kabátokat váll­fán tartsuk a gombjaikat begom­bolva (így nem gyúródik „kikopott­ra" és nem nyúlik el). A fektetve tárolt ruhaneműknél a polcon a zárt hajtás legyen elöl. A szekrénybe csak tiszta ruhákat tegyünk. Ha va­lamin folt esik, azt lehetőleg rögtön távolítsuk el róla. Csak teljesen szá­raz ruhát, cipót rakjunk a szekrény­be. A cipókét, csizmákat papírral kitömve vagy kisámfázva tároljuk. Az állati eredetű textiliákat, a gyap­jút, a szőrmét, a valódi selymet, a tollat pedig úgy, hogy védjük a mo­lyok ellen (amik télen is szaporod­nak a fútött helyiségekben!). Lehe­tőleg természetes molyriasztókat használjunk (levendulavirág és olaj, diófalevél) s csak akkor alkalmaz­zunk naftalint vagy globolt, ha ezek nem eredményesek. — S ne feled­jük, meghosszabbítható a ruhanemű használhatósági ideje, strapabírása azzal is, ha minden mosás után gon­dosan átvizsgáljuk és ahol kell meg­oltjuk, megelőzve, hogy a kis szaka­dásból nagy lyuk legyen. A Beatles együttes által egyik leg­sikeresebb dalukban sok évvel ez­előtt föltett kérdést — „Nézd a sok magányos embert, / Vajon honnan kerültek elő?" — napjainkban újra meg újra felvethetjük. Növekszik azoknak a tábora, akik a gyors­ütemű társadalmi változásokkal nem tudnak mit kezdeni; úgy érzik „ki­billent" az óket körülvevó világ, életritmusuk, életvitelük: nincsenek biztos fogódzók, nincs ki(k)be ka­paszkodniuk, kiszolgáltatottnak, magányosnak érzik magukat. Nekik, róluk szól Phyllis M. Shaw: Barátkozni jó! című könyve, amelyben a szerző a gátlásos embe­rek problémáit és azok feloldásának lehetőségeit veszi sorra. Különböző nézőpontokból vizsgálja, hogy a gát­lásosságnak mennyire okozói a tár­sadalmi körülmények és mennyire az maga az ember. Bemutatja, mint van kapcsolatban a zárkózottság, a gátlásosság, a magányérzet a kör­nyezettel, az életben bekövetkező változásokkal, az életmóddal, a lel­kialkattal, az önkifejezési képesség­gel. Felvillantja a társas kapcsolatok nehézségeit, hogy rávezessen saját problémáinkra és orvoslásuk lehe­tőségeire. A gátlásosság, a szoron­gás feloldása érdekében megismer­tet a társas érintkezéshez szükséges készségekkel, azok fejlesztésének lehetőségeivel. Azzal, mint sajátít­ható el a társas viselkedés, az ön­megismerés, a katasztrófahelyzeten való úrrá levés, a magunkon való segítés; s mint juthatunk mindezek által a végső soron minden ember által vágyott emberi kapcsolatok­hoz, örömet-gondot megosztó, őszinte barátságokhoz. És általuk a szorongás, a magányosság elűzésé­hez. Amire egyre több embernek van mostanában szüksége. Korunk nagy kihívása. Vele szembenézni, meg­küzdeni „tanít" P. M. Shaw serdülő­től idősig minden korosztálynak szóló könyvében. Szó-váltó — Mit jelent ez a szóké haj­szál a zakódon? — Azt jelenti, hogy még nem kefélted ki a ruhámat, amióta feketére festetted a hajad! — Házasságunk alatt mindig csak spóroltunk. — Esmire? — Színes televízióra, szövet­kezeti lakásra, autóra, nyaralóra és végül a válásra. Köszönetmondásra kérte rovatun­kat néhány olvasónk, kismamák: a szegedi tanács bölcsödéinek szeret­nék kifejezni elismerésüket azért, hogy új szolgáltatásként gyermekfel­ügyeletet biztosítanak. Az elsó hetek tapasztalatai azt mutatják, hogy ez a kezdeményezés igen hasznos és nép­szerűsítésre érdemes: családszolgáló. Azzal, hogy lehetőségei biztosít (20 hetestől 4 éves korig) kisgyermekek átmeneti — napi néhány órai — elhelyezésére a város három (február­tól öt) bölcsődéjében. A felsővárosi (Gyík utcai), a Tarján 4. számú (Hajlat utcai) és a Petőfi sugárúti bölcsődében reggel fél 8 és délután fél 4 között fogadják, foglal­koztatják és etetik azokat az aprósá­gokat, akik „hivatalosan és rendsze­resen" nem bölcsódések. Az ügyeiket intézni akaró anyukák, a különféle tanfolyamokon részt vevó kismamák, a nagyobb házimunkába kezdők épp­úgy elvihetik pár órára — a minden­kori napi élelmezési térítési díjért (je­lenleg 24 forintért) — gyermekeiket ezekbe a bölcsődékbe, mint azok, akik közösséghez szeretnék szoktatni kicsinyeiket; netán segítséget szeret­nének a neveléshez, gondozáshoz. - (Februrár l-jétől a makkosházi és az Odesszai 2. számú (a Vedres utcai) bölcsi is áll rendelkezésükre.) Az egyébként szokásos adminisztratív in­tézkedések, előírások, tortúrák nem terhelik a gyermekfelügyeletet alkal­milag kérő szülőket. Sót — mint az elégedettségüket kifejezni akaró ol­vasóink mondják — mindenben na­gyon segítőkészek a bölcsődék dolgo­zói. „Mintha maszek gyermekmegőr­zők lennének..." Kisgyermekes anyukák, próbálják ki a kicsinyek felügyeletét biztosító új humánszóigáltatást! Heti egy-két al­kalom, néhány óra „szabadidő" talán jól jön a családgóndozas más teendő­ire. Az apróságoknak biztosan hasz­nára, épülésére válik, ha néha gyerek­társaságba kerülnek. S nem árt az sem, ha a mamák próbálnak kicsi­nyeikkel együtt fölkészkülni a ké­sőbbi óvodai, iskolai közösségi életre. Adna — Elfogadna A rovatunkhoz étkezett kérések, felajánlások között továbbra is a gyermekholmik dominálnak. Vértói úti olvasónk írja: „Egyedül nevelem három kiskorú gyermeke­met, a keresetem elég kevés... Szeretném, ha a gyermekeim részére egy kétszemélyes heverőt és egy használt fekete-fehér televíziót sikerülne kapni... És ha valakinek lenne használt gyermekruha 11 és 14 éves fiúkra való, nagyon megköszönném." A Gáspár Zoltán utcából jött levélben az áll, hogy: szükségünk lenne gyermekruhákra és egy lenyitható ágyneműtartóra. A gyermekeim: 12 éves fiú és 10 éves lány. a legkisebb fiú 2 éves." A Szatymazi utcából: Én olyan tiszta, igényes valakit keresek. akinek nagyobb (1 —2 éves) kisfia van és a kisruhákat nekem átadná." Öttömösi olvasónk leveléből: „...Én gyesen vagyok, a férjem rokkant­nyugdíjas... három kiskorú gyermek ellátásáról kell gondoskodnom. Hasz­nált, használható cipót-ruhát kérek részükre: 16.11,3 évesek". Többen jelezték azt is, hogy szükségük lenne gyermeklieveróre, etető­székre, gyerekbútorra. Van, aki az Icinyke-picinyke című népmesegyűjte­ményt szeretné megkapni. A Klapka térről jött levélben a kérés: „Elfogadnék egy kisnyugdíjas, egyedül álló, idós néni számára üzemképes, szobaantennás tévékészüléket." Az igény használt tévére, mosógépre változatlanul nagy. Ajánlatot a napokban leginkább babakocsira, ruhaneműkre tettek, azokat tudunk közvetíteni. Lehet érdeklődni olajkályha iránt is a 12-847-es telefonon. (Levélcímünk továbbra is: 6740 Szeged, Tanácsköztársaság útja 10.). KONFLIKTUSKERÜLŐ Srtessz-teszt Fortély Boltok üres polcai, konténerei ta­núskodtak arról az elmúlt hetekben, hogy jól bevásároltunk. Az „olcsó" cukor és liszt „bespájzolásakor" azonban ne feledkezzünk meg arról, hogy ezek az élelmiszerek magukba szívják a nedvességet. Próbáljuk hát száraz helyen tartani a készletet. Azok, akiknek e célra „választási lehetőségként" mindössze a lakóte­lepi panelspájz áll rendelkezésükre jó, ha tudják: szárazon tárolható a cukor, a liszt, ha nagy papírdobozba rakjuk és a doboz alját, oldalát kibé­leljük háztartási krepp-papírral. A s tressz elleni védekezésben segít, ha elgondolkodunk azon, mit is tu­dunk erről az „ellenségünkről". Tesztelje magát: válaszoljon az alábbi kérdésekre (jelölje meg az Ön szerint helyes pontot), majd ol­vassa el, mi a helyes válasz! I. A stressz milyen foglalkozásúakat veszélyeztet leginkább? 1. Tanárokat, orvosokat. 2. Hivatalnokokat, kereskedő­ket. 3. Művészeket, tudósokat, újsá­gírókat. 4. Fizikai munkásokat. 5. Mindenkit — függetlenül a foglalkozástól. II. Mi váltja ki a streszt? 1. Fizikai megerőltetés. 2. Szellemi megterhelés, össze­ütközések. III. Milyen betegségek súlyosbod­hatnak a stressz hatására? Igazság? Egy családban minden rend­ben van, ba a papagájt nyugod­tan eladhatják. (WillRogen) Sok gyerek fog tollat azért, hogy megírja a televíziónak szíve vágyát. Azoknak a gyerekeknek is vannak vágyaik, akik nem kül­denek levelet. Közülük soknak felesleges is volna, mert az ó kívánságaikat a tévé úgysem tudná teljesíteni. Az év elsó osz­tályfőnöki óráján én is kíváncsis­kodtam egy kicsit. Érdekelt, hogy kis ötödikeseim mit szeret­nének kapni az új esztendótól. Néhány kívánságlista megdöb­bentett. Hogy miért? Mert íróik a kívánság szó hallatán csak anyagi javakra tudtak gondolni: számítógépre, videóra, színes té­vére. Akadt olyan is, aki nem aprózta el, egyszerűen annyit írt, milliomos szeretne lenni. Azt hi­szem, rajtuk már Fortuna sem segíthet. Három kívánság Mit kívánnak az iskolától? Egyesek egyszerűen annyit, hogy szűnjön meg. Mások nem eny­nyire radikálisak: nekik az is elég lenne, ha őket mentesítenék az iskolába járás alól. Egy harma­dik csoport az ünnepnapok és munkanapok arányán szeretne változtatni: „cseréljék fel!" A legtöbb kívánságot azonban sem Fortuna, sem a miniszter nem tudná teljesíteni. Ugyanis nagyon sokan nem pénzre, gaz­dagságra és munka- illetve isko­lanélküliségre vágynak, hanem egészen másra. Az ó kívánságuk a szívükből jön, s azt hiszem, szívhez szól. S talán az övéké már nem annyira elérhetetlen. Nekik nem pénz kell és drága játék, hanem öröm, béke és sze­retet. Ók azok. akik azt kíván­ják, soha többé ne legyen olyan öldöklés, mint ami most volt Ro­mániában. Ók azok, akiknek nem a videó az érték, a kincs, hanem a család. Csak talán nem pont olyan család, amelyben él­nek. „A családunkban legyen béke!... Anyukám kevesebbet dolgozzon!... A szüleim soha többé ne veszekedjenek!... Sze­retném, ha apukám örökre visz­szajönne..." — írják. — Ugye, nem is olyan nagy kérés? Segít­sünk, hogy teljesüljön! VARGA MÁRIA 1. Kiütések. 2. Szívbetegségek. 3. Magas vérnyomás. 4. Idegösszeroppanás. 5. A fentebb felsoroltak mind. IV. Az ember felveheti-e a harcot a stressz ellen? 1. Nem. 2. Igen, ha bizonyos szokásait, véletmódját megváltoztatja. V. Befolyásolja-e a stressz kialaku­lását az étkezés? 1. Igen, mert a mértéktelen evés hízáshoz vezet, a túlsúly pedig kiváltója lehet a stressznek. 2. Nem, mert lelki eredetű. 3. Igen, a kiegyensúlyozott, he­lyes (gyümölcsben, főzelékfé­lében, tejtermékben gazdag) étrend meggátolhatja a stressz kialakulását. Helyes válaszok: I. 5. Mindenki átélheti a stresszt, amit minden „apróság", az élet min­den velejáróra kiválthat. II. 1. és a 2. Mindkettő kivált­hatja: mindenféle megterhelés. III. 5. A stressz a felsorolt beteg­ségeknek és még számos egyéb kór­nak-bajnak a súlyosbodását okoz­hatja. IV. 2. Életmód-változtatással, egészségre ártalmas szokásaink el­hagyásával eredményesen védekez­hetünk a stressz ellen. (Különösen fontos a helyes táplálkozás, a sza­badidő kellemes eltöltése, a konflik­tushelyzetek kerülése.) V. 3. Az egészségünk megőrzé­séhez, a stressz káros hatásainak elkerüléséhez, az ellenállóképesség növeléséhez jelentősen hozzájárul­hat a megfelelő táplálkozás. Családi magazinunkat szerkeszti: SZABÓ MAGDOLNA

Next

/
Thumbnails
Contents