Délmagyarország, 1990. január (80. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-12 / 10. szám

5 1990. január 12., péntek Az emberség megtartása A legtöbb nyugdíjas helyzete, anyagi lehetőségei mára kétségbeejtő formát öltöttek. A legszorongatóbb helyzetek kovácsolják a legerősebb közösségeket, melyekben az egymásrautaltság, az összetartozásvágy alapja a legszebb emberi kapcsolatoknak. Mint Juhástz Mária, a Nyugdíjasok Szakmaközi Művelődési Otthonának vezetője elmondta, közel 120 nyugdíjas jár az intézménybe. A falak kívül-belül kopottak, de a nyugdíjasok szépnek tartják, mert itt elbeszélgethetnek egymással, tévézhetnek, •mozifilmeket nézhetnek, egyszóval közös kis otthonra találnak. Különösebb, kívülről szervezett programokat nem kívánnak, inkább bensőséges légkörben névnapot ülnek, tortát sütnek egymásnak; a spontán létrejött mikroközösségek életerőt adnak az idejáróknak, akik sokszor barátaikat is rábeszélik egy-egy összejövetel erejéig. Bár szakkörök, különböző foglalkozások is helyet kapnak (kézimunkaszakkör, ismeretterjesztő előadások), működik a kaktuszgyűjtők egyesülete, és a kártya elmaradhatatlan velejárója az otthonnak; de a legfőbb szempont a szabadidő szórakoztató eltöltése. Felröppent a hír, hogy megszüntetik ezt az intézményt, mely szinte már létszükségletük az ide járóknak. Csak az a kérdés, hogy az, akinek ez a „fantasztikus" ötlete támadt, vajon tisztában van-e azzal, hogy mitől fosztja meg a nyugdíjasokat, járt-e már egyáltalán közöttük, mert ha igen, minden bizonnyal elgondolkodna, kidobjon-e az utcára egy évek alatt, az összetartozásban megerősödött. 120 tagú közösséget. Ha a villamoson átadjuk a helyünket, akkor a rászorulóknak fenntartott intézményben is tartsuk meg ez emberséget. Á kultúra nincs válságban A kultúra nincs, nem lehet válságban, mert az van, ekképp valamilyen, vagyis körülírható, jellemezhető. Ilyen vagy olyan tehát; a válság pedig, mint állapotmeghatározás, az őt szolgáló intézményrendszerre vonatkozhat legföljebb. A politika diktátumai után a pénz diktátumai köszöntek az intézményrendszerre. Az eleddig mesterségesen fönntartott egyensúly fölborult, s amit a kultúrában dolgozó — könyvtárigazgatótól a kis könyvtár munkatársáig, a népművelőtói a muzeológusig — szinte egyként érez, az a bizonytalanság. Mit hoz a jövő? Hogyan tovább? Mecénás kerestetik a tánchoz A művészet, a kultúra mindig is mecenatúrát kívánt, mert a „befogadók" soha nem szomjúhoztak oly nagyon ezen produkciók után, hogy az legalább önfenntartó legyen. A Makói Néptáncegyüttes is mecénásokat, újmagyarul szponzorokat keres a szegedi fesztivállal egy időben megrendezendő Makói Néptáncfesztiválhoz, melyen a Maros Néptáncegyüttes francia, német és spanyol csapatokkal együtt lépne fel. A tervezett összes költség 350 ezer forint, melyért a néptáncegyüttes a szponzoráló vállalatok és cégek reklámját, illetve a munkahelyeken való fellépést nyújtja ellenszolgáltatásként. A leendő szponzorok a következő címre írhatnak: Makó, József Attila Művelődési Ház, Vásárhelyi Kálmán út 4. Ki lesz a gazda? Könyvtár és olvasója Kiss Ernő több mint tíz éve vezeti a ma már szebb névvel hangzó Bálint Sándor Művelődési Házat. Nem rajta múlott, hogy mondandója keserű hangvételre váltott. Különleges oka volt rá. — Egy népdal sorával kezdtem, így hangzik: Szegény vagyok, szegénynek születtem ... Arról van szó, hogy én nemigen érzem a közművelődési helyzet romlását. Korábban e hely művelődési központ volt ám átszervezése következtében e funkciót a bútorok, s egyéb felszerelések egy részével együtt, átvette a Bartók Béla Művelődési Ház. A mi házunkban három intézmény működik azóta is, a mozi, a könyvtár ós a művelődési ház. Négy nap és egy nagyterem állt a rendelkezésemre, hogy kifundáljam a dolgaimat, hiszen a népművelő — akit előbb kitaláltak, s majd csak jó tíz évvel később professzionáltak kutatásokkal — olyan emberfajta hogy általában maga találja ki, szervezi és propagálja a dolgait Mindezek ellenére nem panaszkodom, hiszen a lehetőségekhez mérten, fokozatosan javulgatott helyzetünk. Színes televíziót videót kaptunk, viszonylag jó plakátnyomó lehetőséggel rendelkezünk. Olyan nekem, ez a ház, mint csigának a héja. Tíz éve vagyok itt nap mint nap. teszem a dolgomat, végtére is, az életemet jelentik ezek a falak. Problémám Glatz Ferencnek ama, tavaly elhangzó kijelentéséből származik miszerint az egyházak nyújtsák be az erőszakos államosítás következtében elvesztett ingóságaik utáni visszavételi kérelmüket Nos, az újszegedi plébános azt mondta nekem, most már ne tervezzek hosszú távra. Szeptember 22-én sikerült végre elérni a névmódosítást. amikor október végén jött a hír, hogy ezt a művelődési házat a katolikus egyház kéri vissza. Vitán fölül áll, hogy az épület valamikor valóban egyházi tulajdon volt. Ám úgy gondolom!, hogy a mi ajtónk eddig mindenki előtt nyitva állt Igen sok közösségünk működik. Az újszegedi pártok mindegyike rendezett már programokat nálunk, így hát nem hinném, hogy egy újbóli — persze, más természetű — kizárólagosság felelevenítése többet tudna tenni az újszegedi embereikért. Igen. személy szerint. is félek a kizárólagosságok újbóli felerősödésétől..'. Az elmúlt év novemberének végén adtunk közre egy, a Könyvtári Védegylet alapítására vonatkozó felhívást Hajdú Géza, a Somogyi Könyvtár igazgatója jóvoltából. Másfél 'hónap telt el azóta, a felhívás hatásáról kérdeztük az igazgató urat. — A védegyleti felhívás az egész országban elterjedt. Konkrét hatásáról még korai lenne beszélni, de az országból minden felöl érdeklődnek könyvtáros kollégák, ezek után mit szándékozunk tenni. Számunkra nagy segítség, hogy rendelkezésünkre állnak olvasóink személyi adatai. Ahhoz, hogy olvasónk belépjen a védegyletbe, vagy pártoló tag legyen, elég aláírnia egy nyomtatványt, s megjelölni az olvasószámát. Célunk az, hogy szerte az országban a rossz helyzetben lévő falusi könyvtártól a modern városi könyvtárig, a Könyvtár az olvasók segítségével lépjen fel a helyi önkormányzati szerveknél a nyílt, vagy kevésbé burkolt kultúrasorvasztási tervekkel szemben. Pénz kontra semmi Könyvbarátok száz forintja Múzeumi híradó Palotás Jánosné, a petőfitelepi klubkönyvtár munkatársa: — A fiókhálózat pénzzel nem gazdálkodik, hiszen az anyakönyvtár, jelen esetben a Somogyi Könyvtár fiókhálózati osztályán dől el éves költségvetésünk. A nehézségekből azonban mi is sok mindent megérzünk. Újságokat kellett lemondani, ám fájóbb, hogy az újakat nem tudjuk megrendelni. A legújabb könyveket még meg-megkapjuk, de sok valóban sikerkönyv már nem jut el hozzánk. — A beiratkozási összeg két éve önkéntes hozzájáruláson alapul. Az így összegyűlő pénz természetesen jóval több, mint az előző évek összege, mégis e módszer miatt igen sok kellemetlenségünk akadt. Ki van írva ugyanis a könyvtárban, hogy önkéntes a beiratkozási díj, ki-ki maga dönti el mértékét. S aki éppen beiratkozik, igen gyakran azt kérdezi először, mennyit adnak mások. Mi, ellentétben a nagy könyvtárakkal, ismerjük olvasóinkat. Mégsem árulhatom el, hogy némely, különben kiskeresetű, de könyvbarát nyugdijas száz forintot is fizet. — Sajnos, az emberek mind kevesebbet olvasnak. Újságot inkább, leülnek nálunk, itt olvassák, mert nem tudják megvenni. Látjuk, mennyire elhagyatottak az öregek és a gyerekek. Sok féldélután üldögél itt egyegy öreg néni, vagy kamaszlány. Az emberek ilyenkor kinyflnak, s gátlások nélkül, bizalommal beszélnek életükről. Es mi meghallgatjuk őket, mert úgy gondolom, ez is a munkánkhoz tartozik. Kürti Béla adjunktus, muzeológus, 17 éve dolgozik az átalakítás alatt álló Móra Ferenc Múzeumban. Hogyan látja hivatásán keresztül az 1990-es esztendőt? — A lefelé tendálás utolsó pozitív mozzanata volt, hogy a Somogyi Könyvtár kiköltözött a múzeumból, és az épületet felújították. Nagy átlagban javult a múzeumi dolgozók helyzete, a tudományos munkák feltételei jók. A közhangulatot mindenképpen javítani fogja, hogy-a kiállítási alapterület növekszik. Finanszírozási helyzetünk rossz, a növekvő infláció ellenére megmaradtak a tavalyi költségBiztos hír a bizonytalanról Február 8-án osztja szét a városi tanács a szegedi művelődési intézményeknek szánt pénzt. Így a jövőre vonatkozó lehetőségekről csupán találgatásokba kezdhetnénk, ami utóbb nem valószínű, hogy mosolyt csalhatna az arcokra. Az áremelkedések kapcsán felmerülő többletköltségeket is a városi tanácsnak kell kigazdálkodnia. vetési keretek. Ez mindenképpen rányomja majd bélyegét a nemzetközi levelezésünkre, az ásatásokra fordítható pénz is megcsappan, nem is beszélve az útiköltségek növekedéséből származó abszurd helyzetről. Szigorúbbak lesznek a technikai feltételek, a kiküldetések száma minden bizonynyal csökken. Elébe nézhetünk a föld reprivatizálásának. Idáig ami a földben nyugodott, az az államé volt, s az új földtulajdonjogi törvény megakadályozhatja az eddig, lényegében szabadon folyó ásatásokat. Egy muzeológus tulajdonképpen csak a fizetéséből él, így az életszínvonal csökkenése a tudományos munkára több téren is nehezítő hatással lehet. A sok negatívumnak viszont lehet egy pozitív oldala is. Beszorulunk az íróasztal mögé, és megindulhat a fel nem dolgozott anyagok publikálása, melyért persze igen csekély összeget kapunk. Már régóta fennakadhatott a szemünk azon a néhány forinton, amit minden évben könyvtári tagsági díjként befizettünk, hogy mire elég ez a pár ezer forint. A mórahalmi könyvtár vezetője, Szűcs Julianna elmondta, hogy az idén már náluk sincs tagsági díj; mindenki saját belátása szerint fizet valamennyit. Volt, aki 50 forintot is adott. Bár ez sem segíthet túl nagyot a könyvtár helyzetén. Az elmúlt évben 17 ezer forint tiszteletdíjuk volt, melyből 7 ezer forint jutott rendezvényekre. A tavalyi évben a meghívott vendégek között szerepelt Pálfy G. István, Páskándi Géza, dr. Jakucs Uászló, Rigó Béla, Berec András. Minden rendezvényre több száz meghívót kiküldtek, de az érdeklődés még az úgynevezett vidéki értelmiség részéről is elmaradt. Vagyis nem minden múlik a könyvtár anyagi helyzetén. Az év végi újságkiárusítás, főként a Pajtás és az Élet és Tudomány volt terítéken, további bevételhez juttatta a könyvtárat.. Ennek ellenére az új év sem kecsegtet túl sok reménnyel. De hogy mégis legyen kapaszkodó, a könyvtár vezetője egy, a december elején megalakult Nagy-alföldi Várost Könyvtár-Kaszinó Védegylethez hasonló, mórahalmi védegylet megszervezésén fáradozik. Kollégium — pályázatokkal A Móra kollégium évek óta színvonalas programokat kínál egyetemistáinak. A kicsiny, földszinten megbújó klubhelyiségben megfordult már Esterházy Péter, Csoóri Sándor, Nádas Péter, Petri György, s nem is olyan régen Határ Győző. A hogyanról kérdeztük Erdélyi Ágnest, a kollégium egyik vezető tanárnőjét. — Sajnos az egyetemi költségvetésből, hogy kulturális és szakmai terveinket megvalósítsuk, nemigen kapunk segítséget. Legföljebb kulturális maradványok jutnak, 10—10 ezer forint. Ennyi természetesen nem elég. Ezért évek óta pályázatokból élünk. Ilven volt például a Művelődési Minisztérium és a Filmklub Szövetség pályázata, de a legjelentősebb támogatást az MTA Soros-alapítványtól kapjuk 1986 óta. Vagyis a „Soros" adta meg azt a lehetőséget, hogy ilyen „nagyvonalúan" akár külföldről is hívjunk vendégeket. Ha pedig efféle támogatások nem lennének, úgy vállalkozásokba fognánk. Idegenvezetői tanfolyamunkat, melyet pénzért szerveztünk meg, e nem titkolt szándékkal indítottuk. Egyébként úgy gondolom, s ezt máshol dolgozó kollégáimnak többször elmondtam, hogy a pályázatokon alapuló tervezés járható út. Mindent meg kell próbálni, hiszen nem veszthetünk rajta. Az összeállítást készítette: Darvast László, Nagy László és Podmaniczky Szilárd.