Délmagyarország, 1990. január (80. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-11 / 9. szám

2 1990. január 11., csütörtök Elúszik az árral a SZUE A „jogging", azaz a ko­cogás jelenleg a legolcsóbb testmozgást biztosító tevé­kenységek egyike. Egysze­ri beruházással — torna­cipő, melegítő vásárlásával — a sportos egyének any­nyit futhatnak, ott és ak­kor, ahol és amikor nekik tetszik. A másik közked­velt testedző mód, az úszás, már nem biztosít ekkora önállóságot, mivel vízhez, medencéhez, intézményhez kötött. A jeges Tiszában úszkálást pedig még nem honosítottuk meg, de gya­nítom, hogy azt amúgy is tiltanák. A SZUE-nek ez évtől sa­ját lábán állva kell meg­élnie bevételeiből, s mi­vel a fürdőztetés mindig is ráfizetéses vállalkozás volt, s a tíz éve megálla­pított dotáció már nem fedezi a Szegedi Vízművek és Fürdők Vállalat költ­ségvetési kiadásait, a kény­szerűség — tanácsi támo­gatás híján — drasztikus áremelésre késztette az amúgy félüzemben műkö­dő fürdőt. A vállalat veze­tőségének előbb nem is állt szándékában éves úszó­bérletet kiadni, de a törzs­vendégek kérésére módo­sított elképzelésein, smég­is, bár némileg tupírozott áron — 600 forintról 1500­ra emelve — kiadta éves bérleteit, örültek hát a húsz éve nap mint nap, reggel hatra úszni járók, tovább lubickolhatnak az átépítés miatt zárva tartó fűtött kupolán kívül a nyílt ég alatt, két és félszer any­nyiért. Ezért a pénzért azonban valószínűleg ké­sőbb sem fürdőzhetnek majd a kupola alatt azok a sportos nyugdíjasok, akik tavaly már-már megszok­ták ezt. A gőzfürdő vár­ható lerobbanását ugyan­is annak felújításáig a ku­pola alatti medencékkel váltanák ki... A vízgyógyászat, azon­kívül, hogy fontos egész­ségügyi szempont, a jövő­ben jó vállalkozásnak bi­zonyulhat. Az úszósport fellegvára amúgy is a sze­gedi Sportuszoda lett. A nyugdíjas-, katona-, diák­bérletek szociális intéz­ményét pedig a SZUE ál­lami, illetve tanácsi támo­gatás nélkül nem tudja megoldani. Üszni tehát csak az ár­ral szemben lehet, s aki ezt már nem bírja (anya­gilag), az naponta megszo­kásból elkocoghat a SZUE bejáratáig és vissza. Varga Iván Á januári Tiszatáj A folyóirat 44. évfolya- ám elfogadható róla Sza- Bérezés László mának első száma a hagyó- kolczay Lajos megállapítá- szjntén szegedinek színvona- sa, 1 ... mányokhoz híven las irodalmi anyaggal nyit. Csorba Gyözö, Forrai Jó­zsef, Utassy József, Zalán Tibor, Varga Imre és Ku­korelly Endre versei mellett Tamási Aron prózája — Szülőföldem V. — olvasha­tó az új évet nyitó oldala­kon, aminek egy félmonda­ta szinte jellemzésül kínál­kozik erre az összeállítás­ra: „... félig játék, félig forma a szó, s így együtt­véve mégis borzasztó komo­lyan esik". A legsúlyosabb Tiszatájban szavakat Bohumil Hrabal- 'zsa a2 tói közli: az őfelsége pin hogy tudniillik: eleven, élő szervezet: olyan folyóirat, melynek műkö­désére nem csupán a nyu­gati magyarság lehet büsz­ke, de az egyetemes magyar irodalom is". Miként büszke lehet Sze­ged városa arra a festőre, aki közülünk 44 éves ko­rában tragikus körülmé­nyek között elment: Zoltán­fy Istvánra. S akinek mun­kásságát és emberségét, al­kotásait és szellemiségét a D. Fehér Zsu­zsa, az értő művészettörté­nész, és a barát, Temesi w Újra „kopogtatnak Az Állami Népességnyil­vántartó Hivatal január 19. és 25. között személyre szó­lóan kézbesíti a kopogtató­cédulákat — a cédulához tartozik az ajánlási szel­vény is — a választópolgá­roknak. Ezt Horváth Fe­renc, a hivatal választási iro­cere voltam ctmu drama- ferenc idézi meg, s méltat­ban (fordította Varga ja me,eg szavakkal (A lap_ György), aminek híre, sike- számot Zoltánfy festményei re a tavaly nyári avignoni inusztrálják.) színházi fesztiválról, a nyír­egyházi színház bemutató­járól eleve érdeklődést biz­tosít számára. Hogy ez az olvasói érdek­lődés erősen osztódjék, ar­ról szinte különös figyelem­mel gondoskodtak a Tisza­táj szerkesztői a Tanul­mány, a Néző és a Művé­szet rovatok írásaival. Köz­lik ugyanis A szocializmu­sok történelmi tipológiája —, az eltorzult szocializmu­sok jellemzői címmel Biha­ri Mihály tanulmányát, melyben a jeles politológus a szocializmus történeti, el­méleti, gyakorlati, formá­cíóelméleti közelítése és elemzése után arra is vá­laszt keres, hogy milyen az eltorzult szocializmus lehet­séges jövője. A felvázolt perspektívákat — melyek: 1. Történelmi szétesés — lassú elhalás, 2. A szétrob­banás, 3. Rendszerváltás forradalmi erejű radikális reformokon keresztül — az írásmű megfogalmazása (1989. november 7.) óta az európai történelem igazolja. Hogy a megkezdődött vál­tozások milyen irányokba és hogyan vezethetnek, arra is ad három lehetőséget Biha­ri, aki úgy zárja elemzését, hogy „A magyar társada­lom történelmi jövője nyi­tott a demokratikus szocia­lizmus felé éppen úgy, mint más, így például egy felzár­kózó, megkésett kapitalista modernizáció, vagy egy ere­deti magyar út és történel­mi alternatíva felé is." A Néző rovat nem kevés­bé érdekes — ám eddig a magyar olvasók számára erősen ködösített — pont felé tekint: összeállítást kö­zöl az Üj Látóhatár (Látó­határ)-ról. Arról, a Mün­chenben szerkesztett, im­máron negyvenéves magyar folyóiratról, amit a honiak számára még titokzatossá gok vesznek körül (a Tisza­táj-béli mostani vallomások nagyban oldják azokat), a magát számító Paál István rendező vallo­másának II. részét teszi közzé a folyóiratban — a 60-as évekről. A Kritika ro­vatban ezúttal Borbély Sándor Radnóti naplójáról szóló írása és Szigeti Lajos Sándor recenziója (Aczél Tamás—Méray Tibor: Tisz­tító vihar című könyvéről) kapott helyet. Elbúcsúzik a szerkesztőség nevében Gre­zsa Ferenc főmunkatárs eb­ben a lapszámban a közel­múltban elhunyt kiváló irodalomtudóstól, Király Istvántól, akinek „halálá­val a magyar szellemi élet­ben fájdalmas űr támadt". Sz. M. ti dájának vezetője mondta el az MTI kérdésére. Hozzá­tette: okulva a népszavazás alkalmából egyes helyeken történt visszaélésekből, az Állami Népességnyilvántartó Hivatal az egész országban magára vállalta a választá­si értesítők kézbesítését. n mi kis színházunk... Szegeden megint felkava- Rémült szinész csapa tok ban? A jó előadások helyett rodott a por. Miközben dik­tátorokat tüntet el, dráma­írókat tesz egy ország élére a nagybetűs élet, dramatur­gok. rendezők vállalják fel nemzeti kis közösségek va­lamennyi problémáját. itt egy maroknyi színészcsapat saját kis forradalmát vívja. A város kettészakadt, druk­kolj A Nagyszínház január­ban szinte zárva, „kisöccsé­ben" az Eisemann-muzsika andalít, a valódi színjátéka színfalakon kívül játszódik. A főszereplők felvonáson­ként változnak. Ruszt, a nagy garabonciás, aki min­denhol vfhart kavar-indít. Szembeszáll a lejárt, funk­ciótlan színházi struktúrá­val. szakmailag alkalmatlan, saját pozícióit védő kulturá­lis irányítással. Mindenki tudja, hogy igöza van. De nyilai, sajnos, rosszul van­nak időzítve, célt téveszte­nek. Nem az érintettek, ha­nem Gregor József veszi a lapot, az ő Credója követ­kezik. Pedig alig egy éve ö is ugyanezért hagyta el Szegedet. Látványos szem­beállításuk sikeresnek mond­ható, mindketten sérülten hagyják el a terepet Az apparátus kezét dörzsölhe­ti J.. „RusztnaW mi köze hozzá, nem is tényleges fő­rendező, Gregornak meg legalább elmegy a kedve, belefárad a friss operaigaz­gatásba . . Különben is. mi nem szólunk bele ... kiírjuk a főrendezői pályázatot" — mondja a tanácsi „mennyei hang" a felvonás végén. sorakoznak fel a második felvonásra .„Mi miért nem szavazhatjuk meg Rusztot tagozatvezetőnek, hiszen ezt tette az operatársulat Gre­gorral, a szimfonikusokkal egyetértésben lett Pál Tamás a zenékar vezetője, s itt a színházi gazgatásra sem szok­tak pályázatot kiírni..." Most a főrendezőit tényleg kiírják.! Rusztot erre a tár­sulat egységesen megválaszt­ja 17-en, nyomatékul, eg­zisztenciájukat is kockáz­tatják. Fiatalok, ezért talán könnyelműen, felmondanak, létrehozzák a Független Színpadot. Az apparátus új­ból örülhet, pozíciói meg­maradtak, játsszon egymás­sal tovább a megosztott prózai társulat. Nyilatkozik a szakszervezeti bonviván, okceakat mond a pri mai­donna ... A nagyérdemű, bár egyre kínosabban, szó­rakozhat tovább. Mellékszá­lon. epozódistaként, szín­padra szólítják a sajtót is. ö a felelős:, mindent megír — holott az a dolga, hogy hallgasson. A felvonás vé>­gén az apparátus, a „szak­mai" irányítók tartanaik egy kis (önlvizsgálátot, az első felvonás szereplőinek idegesítésére. A második felvonás tehát ezzel az — egyelőre — néma monológ­gal zárul. S a tervezett har­madik? Miután már min­denkinek elege van. nyilván, találni kell egy bűnöst, aki majd elviszi a balhét.. . S közben a szakma der­medten figyel... Mj van megint Szegeden, a színház­már évek óta csak botrá­nyokat produkál... Tényleg, miért éppen Sze­geden jelentkeznek ilyen élesen. fekete-fehéren a színház körüli problémák? Miért tűri a város, hogy — miközben a funkciótlan. in­tézménycentrikus színházi struktúra már egy. szakla­pokban agyonrágott csont — Szeged színházi életében, több tagozatú színházában ennek összes ellentmondása fellelhető legyen? (Nincs a tagozatoknak tényleges auto­nómiája, a művészeti mű­helyek munkája nincs össze­hangolva, párhuzamosan működtetett gazdasági egy­ségek vannak stb.) Miért tűri a város, hogy egy felkészületlen, pártirá­nyításon szervilissé nevelő­dött apparátus készítse elő a szintén hozzá nem értő ta­nácsi vezetők és a még' oly jó indulatú, de tehetetlen tanácsi testületek döntéseit? Mindezt újabban felelősség­áthárítással fűszerezve, a műhelyek önállóságára hi­vatkozva. „Mi nem szólunk bele ... csak éppen, irányít­juk egy kicsit!" A harmadik felvonásra ta­lán az igazi felelősök is színpadra szólíttatnak. Alig­hanem ez is része egy or­szágos rendteremtésnek. S aztán az egészet lepje a por, és jöjjön már végre Szegeden is az igazi Játék. Molnár Gabriella, a Szegedj Színház­barátok Körének! tagja Befejezték... Az év első napjaiban az ország minden településén megkezdődött a népszámlá­lás, az adatok összeírása. Több kisebb helységben né­hány napon belül befejező­dik a kérdőívek kitöltése és összegyűjtése, mint aho­gyan az például Komárom megyében, Sur és Csatka községben már hétfőn meg is történt. A nagyobb vá­rosokban az összeírás gyors végrehajtására készteti a ta­nácsokat, hogy január vé­gétől a következő nagy fel­adatnak, az országgyűlési választások előkészítésének kell nekilátniuk. rr — avagy: néha lőni is kell 1 Teljesen váratlanul, ismét egy akciófilmet láthatnak a mozikban. Főszerepben Mi­chael Douglas, aki A Kína szindróma, a Tánckar, a Kó­ma, a Smaragd románca, a Végzetes vonzerő című, és még jó néhány ismert film­ben játszott. A történet ide-oda kígyóz- jócskán kimeríti va, Manhattan utcáiról, Osa ka neonfényes „sztrit"-jein, Uj film zo, nyers combok között nyakoncsípik a japán maffia, a Yakuza egyik emberét, aki előzőleg a brutalitás tényét " - • : . } sok mondatot erdemes vesz­tóberében 1760 moziban mu­tatták be; egy hétvége 6,5 millió dollárt hozott. Japán­ban, ahol imádják Ken Ta­kakurát, 121 moziban két nap alatt 2 millió dolláros bevételt eredményezett. Akciófilmről van szó, így a megszokott panelekre nem Majd tegetni: üldözés, gyilkolás. japán hatóságok a foglyot - „•• -„ Nick és Charlie társaságában minimalls no> baJ- Penzha" még nem forgattak filmet Ennek fejében átélendő, hogy Michael Douglas, aki a filmben Nick Conklin név­re hallgat, a forgatáskor járt Masahiro először Japánban, igy az ide­genséget nem volt túl nehéz eljátszania. Japán a tradíció és a rend országa, ahol még kedvelik a misítás, és oktalanságok el­a len küzdő főhős, aki bizony a japán padlóra lehet küldeni, és nem csak egyszer, de legalább két íz­ben. Michael Douglas alakí­,, .. , .., tása a megszokott, jó színvo­tagitanak. V^l^kapjak naIÚ; ugy8 latszlk> vannak nem más mint a nálunk is jól ismert Ken Takakura. és vasöntödéjén át egészen a átszállíttatják reptérig tart. Mindez azért is szagba, ahol a reptéren sike- h„miltafí„ u„„v érdekes, mert Osakában a rült fondorlatos módon meg- ha^mavészetet is hatalmas forgalom miatt lépnie. A japán rendőrség kézbe akarja venni az ügyet, de Nick és Charlie úgy ér­zik, ez rájuk tartozik, és nem szereplök, akik az akciófil­mekre születtek. Douglas kö­... , . .. zéjük tartozik. Itt-ott az ope­65 to»« nem "aSy.on ratőr. Jan Debont is csillog­tradíciókat, így tatja tudását, meglepően az alvilágot is erkölcsi tör- aztán a kellően spékelt ame- • képeket produkál két melyet Ridley t vények uralják, bár a gaz- rikai dagsághoz juttató maffiózó Scott eszközök elég amerikaiak, így aztái. nem terpeszkedik a filmre az unalom. Nick és társa, Charlie Vin­cent, a manhattani vágóhí­don, a bőségesen himbálód­i ÍT'^ torökelmetszés között. A zene rendezett, elindul a kjssé fülbemaszó. ha ieg­maga utján. alábbis többször hallaná az Amerikában nem maradt ember, akkor biztosan. Egé­éi a siker, mert hát ott sokan szen idáig a Fekete eső cí­is élnek, így többen „eszik" mű filmről volt szó, mely az akciófilmeket. Az USA- 3402 méter hosszú, ban és Kanadában 1989 ok- P- Sz. Én és a kisöcsém még kicsoda ? Nem vártunk intellektuá­lis kinyilatkoztatást, nem vártunk mondatokat éis feL fénylő pillanatokat az élet szubsztanciájáról, minderre nem is gondoltunk. Nevetni vágytunk, felüdülni, olyan könnyedén, ahogy a darab kéri ezt tőlünk. Aztán min­den másképp történt.) Mondjak azt, s akkor per­sze csak a tényeket erősít­jük, hogy e sarok írója nem volt bővebben tájékozott a színház tájékán dúló csete­patéról, mint mondjuk a szegedi átlagpolgár. Ügy messziről oda-odapislantott, s konstatált egy-két pukka­nást, pengeváltást, majd lá­tott egy kisebb csoportot el­vonulni. Aztán megolvasta a sajtóház melletti építkezés paravánjára rótt dühösi fel­iratot, miszerint az újság­írók buzik lennének. S ha igen? Platón is az volt, meg Andersen. meg mondjuk Ferencsiik János is. Nem olyan nagy dolog ez, főként sértésként oktalanság hasz­nálni, ámbátor ez minden­kinek a szíve dolga, kinek ágyúja van, kinek petárdája­kinek vaktöltényé. Na most, ezen problémával az ere­dendően könnyed s polgári Eisemann-darab egyik alap­problémáját cserkésztük be, amelyben szintén felvillant a maga kedves pikantériá­jával a homoszexualitás is, ám az androgünitás — lásd egvszerűen: kétneműség — méginkább. vagyis egy gaz­dag leányból szegény fiú lesz. hogy aztán újra gaz­dag leánnyá változzon, nem sorolom tovább, gondolom, ismerik a történetet. Szórakozni — erősítem meg még egyszer —. ezt kí­vántunk. Ám mindennek ha­tárt szabott ama arányta­lansági sorozat, mely ezen az estén szinte az előadás első percétől kezdve kísér­tett a színpadon. Nem cé­lunk vagdalkozni, személyes­kedni, sebeket ejteni, hiszen bizonyára sok és hirtelen jött munka rejlik e táncos­énekes produkció mögött. Es mégis. El kell mondani, mi mindent tévesztettek itt össze a színészek. Sándor János rendezésében, össze­tévesztették például a játé­kosságot a ripacskodással, a hangsúlyosságot a harsány­sággal, az eleganciát a mo­dorossaggal. Van ennek a darabnak mellesleg egy kulcsmondata is. kvázi imi­gyen hangzik; olyan nőt akarok akivel reggelizni is lehet. Vagyis, akit nem fe­jez be az, ágy, tesszük hoz­zá. Akit nem fejez be az aktus. Akivel újrakezdhető, mert olyan, mert alkalmas rá egy következő nap isi. Tegyük fel, ha vannak olyan, a föntebb említett ággyal végződő hölgyek, van ilyen előadás is. Felejthető. Kedd este ilyennel találkoz­tunk. Igazából nem tudni, ki tehet róla, gonoszak a körülmények. Semmi okunk nincs arra, hogy ne kíván­junk jobbakat. Dal SZDSZ-gyűjtés Az SZDSZ szegedi szervezete, csatlakozva a JATE-n megalakult Temesvár Bizottság törekvéseihez, az újjá­születő romániai kulturális élet, elsősorban a temesvári és a kolozsvári egyetemek megsegítése céljából, pénz- és könyvgyűjtési akciót szervez. Várunk minden könyv, és pénzadományt a Rákóczi utca 11. szám alatt (telefon: 20-796) megnyílt irodánkban, 10—13 és 14—17 óra között. Annak érdekében, hogy a segítség a legcélszerűbb össze­tételben, a leginkább rászorultakhoz jusson el, az össze­gyűlt könyveket csakúgy, mint a pénzadományokból vá­sárolt oktatási segédeszközöket a Temesvár Bizottsághoz juttatjuk el

Next

/
Thumbnails
Contents