Délmagyarország, 1990. január (80. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-10 / 8. szám

3 1990. január 10., szerda Élesített árbomba Vásárlói kurázsi is kell! Reggel fél nyolc felé alig lézengünk néhányan a lakótelepi ábécében. A polcok egy része még üres, a kifosztott üzletet most töltögetik, fiatal eladólányok ragasztgatják az új árcédulákat. Reggelire egy zacskó tej, két kifli vándorol a kosárba, a kockasajt ezentúl elmarad. — Nem látok jól. Megmondaná az árát, kedveském! — csoszog oda hozzám egy idős néni, s a kezembe nyom egy doboz vajat. — ötvenkettő harminc. Arca se rezzen a mamikénak. Csendben, enyhén remegő lábbal visszacsúsztatja a hűtőpultra a vajat, s inkább csak magának mormogja: — Háromezer-hatszáz nyugdíjból? Ezután mi már éhen is dögölhetünk ... A kincstári pióca Vajon, most kimennek-e az emberek az utcára? — latolgattuk néhányan az áremelések előtt. Ezt már nem viseli el a társadalom. Hétfőn délelőtt, mint szimatoló farkaskutya jártuk a várost, lestük a híreket, de semmi. — Majd márciusban, idő kell az embereknek, hogy lássák, mibe csöppentek! Most még kitart a készlet, tele a mélyhűtő, itt a disznóvágások ideje is — mondja kereskedő ismerősöm. — Ez a kormány már mindent megenged magának. Azt hiszi, ha márciusban leköszön, büntetlenül sarcolhatja a lakosságot — háborodik fel közgazdász barátom. — Szemfényvesztés az egész. A harmincszázalékos áremelésből csak 5 százalék van a fogyasztói ártámogatás leépítése miatt. Huszonötöt meg egyszerűen zsebre vág a kincstár. Áldozatokat kell hozni a lakosságnak, hogy talpra álljon az ország! — mondják. De a gazdaság csak romlik, az életszínvonal már elviselhetetlen nyomás alá került, a hiánycikk-maffiák meg virágoznak. Az sem titok, több vezető közgazdász, sőt, maga az árhivatal sem értett egyet az élelmiszerárak ilyen drasztikus emelésével. A lobbyk háborújának végeredménye mégis csak újabbat húzott a nemzet nadrágszíján. Mivel az Árhivatal nem volt hajlandó az új árszabályozást kiadni, egy huszárvágással a kormány átadta az intézkedés jogát a MÉMnek. Ettől kezdve már kiválóan működött az agrárlobby mindent maga alá gyűrő úthengere. Sustorog az utca embere. — Arra hivatkoznak, hogy mindent az árán kell adni? De tessék mondani, a mi munkaerőnket mikor óhajtják már az értékén megfizetni? Elszabadul a pokol ? A tisztességtelen árakat törvény bünteti. Sokan azt mondják, magát a kormányt kéne először felelősségre vonni. — Ezután gyakorlatilag megszűnik a lehetőségünk az árellenőrzésre — mondja Gulyás Katalin, a megyei tanács árellenőrzési csoportjának vezetője. — Mi van akkor, ha valaki 350 forintért kínálja a sertéscombot? — Ha a piac elfogadja, és megveszik az emberek, akkor nem járt el törvénytelenül. Semmit sem tehetünk. Sokan attól félnek, hogy februárban — mivel a hazai vevő úgysem tudja megvenni a méregdrága húst, vajat, sajtot — ismét felnyitják a határokat. A jugoszláv bevásárló turistáknak pedig bármennyit megér a hús. — Ez bizony félő. Ha eltörlik a kiviteli tilalmat, az tragédia lesz a szegedi vásárlónak. Szép, szép, hogy a kormány arra hivatkozik, a piac szabályozza a hivatal helyett az árakat. De hol itt a piac? Kereskedelmi „maffiák" — Most fejeztünk be egy vizsgálatot Csongrád megyében. A hús és húskészítmények forgalmazását vettük nagyító alá. — Mi az eredmény? — Siralmas. Egy-két ezer forintos próbavásárlásnál száz-százhúsz forinttal becsapták még az ellenőröket is. A kormány határozott szándéka — olvashatjuk különféle nyilatkozatokban —, hogy megszüntesse, mérsékelje a hiánycikkek hosszú listáját. Ha kell, akár az import növelésével is kínálatot kell biztosítani, különben a szabadárforma nem működik. Szép, szép az elképzelés. Az import azonban legtöbbször nyugati, ami ugye szintén felfelé hajtja az árakat. — Ezt az inflációt már nem tudják megfogni! — hallom a piacon. — Ügy járunk, mint a jugók. Először emelik az árakat, azután kikövetelik a magasabb fizetést, amire újból lép a kormány. A körforgás most elindult. A tanácsnál is jól tudják, hogy ők ezeken az árakon már aligha változtathatnak: — Egyetlen lehetőségünk marad: a kereskedelmi tisztesség felett igyekszünk még éberebben őrködni. Meg kell követelni, hogy mindenütt írják ki az árakat. Nem elképzelhetetlen ugyanis, hogy ahány bolt, annyi ára lesz egy-egy terméknek. Ezután érdemes lesz a háziasszonyoknak végigtalpalni a várost. — Az árellenőrzés a piacgazdaság kiépülésével fokozatosan elsorvad. Különben sem állíthatunk minden hentes mögé egy ellenőrt. A leghatásosabb érdekvédelem a vásárlói kurázsi. Igenis, oda kell figyelni, mi kerül a kosárba, és mennyiért! Jó tudni, hogy júniustól minden üzlet, még a maszek butikosok is, pénztárgépet kell, hogy beállítsanak. Számlát kötelesek adni minden egyes zokniról, gatyáról. A rendelethozók a szorosabb elszámoltatásban vélik letörni a láthatatlan jövedelmek egyre jobban burjánzó körét. Ha visszajönnek a jugók... — Ügy hírlik. mindkét irányba el kívánják téríteni az árakat — mondom a telefonba Solymossy Margitnak, az Éliker igazgatónőjének. — Kitől hallott ilyet? Ez nem igaz. — Azt mesélik, a drága húst meg dragabban adjak. hogy az olcsóbb árából engedhessenek egy kicsit, t — A karaj eddig is a nyakunkon maradt. Gondolja, hogy ezután mernénk árat emelni önkényesen? A húsoknál szigorúan tartjuk az ajánlott árat. Nincs is más választásunk. A lakossági fogyasztás most minimális, márciusig nem is számítunk nagy forgalomra. — Mennyit nyertek az átárazással? — Szinte semmit. Üresek voltak a raktáraink, a felvásárlási láz idején mindent eladtunk. Gyors fejszámolás következik. Eddig minden száz forint után 12 maradt a kereskedőknél, mert ennyi az árrésszint. Ebből kellett adózni, fejleszteni, bért fizetni. Ezután 15 forint Q0 fillér marad minden piros hasú után . .. — De a forgalom hatalmasat fog csökkenni. Legalább 30 százalékos visszaeséssel számolunk. Mi ezen az áremelésen csak veszítünk. — Ha újból jönnek a jugók, akkor sem nyúlnak a húsárhoz? — Akkor majd ismét mérlegeljük. A karaj, a comb így is — úgy is a nyakunkon marad. Ók meg elviszik, akármennyiért is adjuk. Az infláció nem istencsapás! — hallottam nemrégiben egy kormánytisztviselő szájából. Hát nem is az, hanem politikai csapás. Hol vagyunk már a néhány éve meghirdetett antiinflációs elképzelésektől? A piacépítésre hivatkozva szinte korlátlanul lehet emelni az árakat, hogy azután a kincstárba befolyt összegek kézen-közön eltűnjenek a süllyesztőbe. A hazai gazdaságon ugyanis az ilyen injekció hatása aligha látszik. Mielőtt befejezem az írást, rápillantok központi lapjaink címoldalára: „A Kereskedelmi Minisztérium piacfelügyeletet alapít, ha nagyon elszabadulnak az árak, akár adminisztratív eszközökkel is közbelép!" — olvasom. Nesze neked, magyar piacgazdaság! A jó öreg fiskális terror mégis csak felüti a fejét. De meddig még ...? ltafai Gábor Gyártás: 1992-től A szabad árak ára Évszázados, leghőbb vágyunk volt, hogy föl (s megj-szabaduljunk az idegen elnyomás, alól, a hon kis (és nagy)-királyok kizsákmányolásától óhajtottuk nagyon a szólás-, a sajtó-. a vallásszabadságot, szerettünk volna szabadon választani és szabadon utazni, csak egy valami nem jutott még legmerészebb álmunkban sem eszünkbe: hogy az. árak fölszabadításáért ontsuk a vérünket. Most pedig e/t kéretlenül és váratlanul megkaptuk. Csütörtökön, azaz négy nappal az árak fölszabadulásának kitűzött dátuma előtt, itthon szokatlan jelenségről beszélt az egyik kereskedő: néhol már akkor megkezdődött a vevők; vándorlása. Az; egyik kis szerződéses üzlet, forgalma váratlanul föllendült: a szomszédos ABC vevői menekültek ide. mert hogy állítólag odaát már idejekorán az; új áron kínálták a péksüteményeket. Megjegyzendő: a vevőtaszítás egyéb módjaiban is járatosuk az ottani antikereskedők Ez az. üzlet, ugyanis. amely üres polcokkal, míszes eladókkal, s a négv közül rendre kettő zárt ajtóval várja kuncsaftjait. . (Hátha az első sikertelen bejutási kísérlet után sarkon fordul a vevő.) Nem tudom, folytatodik-e majd ez a vándorlási hullám a jövőben is. Sajnálnám, ha nem. És sajnálnám, ha a vevők kegyeiért folytatott harcban nem buknának el ós meg azcf< a boltok. amelyeknek végleg hátat fordít a lakosság. Nem mi veszítenénk vele, ha az effélék mind a négy ajtajukat végleg bezárnák. Olvasom az, SZDSZ önmérsékletre szóló fölhívását az, újságban. Kérik a kereskedőket, hogy a forgalom növelésével, és ne a továbbj áremelésekkel igyekezzenek tisztességes haszonhoz jutni. Követendő példaként említi a Bajai Húsipari Vállalat és a Belvárosi Közért Vállalat fölajánlását, amely szerint február 9-ig nem emelik a húskészítmények árait, a kieső nyereséget pedig a forgalom növelésével pótolják. Érzelmi. erkölcsi érvekhez Is nyúlnak az SZDSZ-esek — az. eddigi hazai politikai gyakorlattól eltérően —, amikor a nemzeti szolidaritásra, a segitőszándékra, az összefogás szükségességére apellálnak. Lelkem szerint igazat adok nekik, bár nem hiszek sem az állami, sem a maszek kereskedők jószívűségében, megértésében, a vevők iránti szeretetükben, amely képes olyan fokra hágni. hogy e2ért olcsóbban mérnék a húst, mint a szomszédban. Az árak ilyen szemérmetlen mértékű fölszabadításának. inkább elszabadulásának egyetlen előnye és egyben gátja lehet: ha általa valóban működni kez.denek a piaci toivények. ha elindul u szabad verseny. Tudják, mint az elmúlt évtizedekben oly népbutitó módon ócsárolt kapitalizmusban. Volt szerencsém Amerikában megtapasztalni. hogyan versengenek ket. hatalmas élelmiszerkonszern üzletei a vásárlók megnyeréséért, de úffv. hogy közben a környék lakói húznak hasznot a háborúból. Történt Texas állam fővárosában, Austinban, hogy az épülettömbnyi HEB közelében megnyílt az ugyancsak épülettömbnyi Albertson's „foodstor"-ja is. Akkor kezdődött közöttük a tűzpárbai. Az első lövéseket az új üzlet adta le: telekürtölte a várost — a helyi lap, a helyi tévé- és rádióadások révén —. meg az érintés nélkül nyíló, fotocellás bejárat ajtaja fölött lengő lobogókon. hogy ennél olcsóbban, mint itt, senki nem vásárolhat. Nosza, bedühödtek a HEB-esek, írattak egy ellencikket az újságban, amelyben számokkal bizonyították, ott ennyi, meg ennyi centtel olcsóbb a tej, a friss zöldség, a banán stb. Másnap az Albertson's fehér-kék lobogóján ez állt: „Duble coupon." Magyarán: az egyes árucikkekre kiadott gyári kedvezményt, az 50-60 centes, újságokból kivágható kuponok értékét duplán vonják le a végösszegből a pénztárnál. Több se kelLett a HEB-nek: a következő nap ők hirdették úton-útfélen: „Triple coupon", azaz hárommal szorozzák1 az árból levonható összeget. Mire az Albertson's: ha valaki úgy találja, több náluk a végszámlája, mint a HEB-nél lett volna a különbözetet visszatéríti. S a HEB hogy lőtt viszsza? Vállalta: ő duplán visszafizeti a különbözetet S míg jómagam igencsak pompásan szórakoztam eme. tőlünk oly idegen mutatványon: alaposan föltöltöttem a spájzorr.at, potom pénzért. Aligha hinném, hogy ezek az üzletemberek és reklámszakemberek a város lakói iránti együttérzéstől vezettetve mentek bele ebbe a háborúba. Egyszerűen tudják: létük a vásárlóktól függ. S a vásárló, a sok vásárló választ: oda megy. ahol jó) érzi magát, udvarias fogadtatásban részesül, s ahol kevésbé fosztják ki a pénztárcáját. A vásárlókért tehát harcolni érdemes, akar „életüket, vérüket" kell adniuk értük, különben az üzlet a halott. Hát, ha már ránk szabadult ez a nagy szabadság az árképzésben, legyen szabad ajánlanom követendő példaként a fentieket. Merthogy a megfizethetetlenül magas áraktól nemcsak a vevőket fenyegeti az éhenhalás veszélye. Chikán Ágnes Esztergomban építik fel a Suzuki autógyárat Megszületett az egyezmény a Suzuki személyautók magyarországi gyártásáról — jelentették be Tokióban a hírt, Kaifu Tosiki japán miniszterelnök január 15-én kezdődő történelmi magyarországi látogatására időzítve. Az alapmegállapodás aláírására maga Suzuki, japán vezető kisautó gyártó cégének a névadó tulajdonosa utazik Budapestre. A 20 milliárd jen (mintegy 140 millió dollár) értékű járműipari együttműködés a legnagyobb japán beruházás, amire Kelet-Európában valaha is sor került. A vegyes vállalati formában megvalósuló gyártás 10 milliárd jen (mintegy 70 millió dollár) tőkevonzatú, aminek 50 százaléka felett tulajdonostársként az Autókonszern Rt. magyar fővállalkozó rendelkezik, míg a töke 30 százalékát a Suzuki cég, 10 százalékát a C. ltoh kereskedőház és további 10 százalékát a Világbank szakosított szervezete, az International Fináncé Corporation fedezi. A beruházás megvalósításához igénybe vehető lesz a japán export-import bank által hazánknak nyújtandó 500 millió dolláros szabad felhasználású, alacsony kamatlábú hitel. A Suzuki gyárat Esztergomban építik fel, és 1992-ben 15 ezer darab gyártásával indul a termelés. 1994-ben már évi 50 ezer Swift típusú 1000, illetve 1300 köbcentis autó hagyja el a magyar Suzuki gyár szerelőcsarnokát. A termelés azonban 100 ezerre is felfuthat. Suzuki Osamu, a japán autógyár tulajdonos-elnöke a korszakos jelentőségű ipari hírt bejelentő sajtótájékoztatóján elmondta, hogy a magyar alkatrész-beszállítás aránya kezdetben 50 százalék lesz, de fokozatosan eléri majd a 70 százalékot. A motort a Suzuki szállítja. A magyar alkatrészgyártást egyelőre nehéz lenne éves bontásban megadni, ezért abban állapodnak meg a magyar partnerekkel, hogy ezt a kérdést kölcsönösen rugalmasan kezelik majd. Azt is közölte, hogy exportcélt konkrétan nem állapították meg, csupán abban jutottak egyezségre a magyar féllel, hogy hosszú távon igyekeznék az exporttal ellensúlyozni az importált alkatrészek költségét. Azt is bejelentette, hogy magyar részről kérték, hogy megfelelő exporttervet dolgozzanak ki. A Suzuki lesz az első környezetkímélő autó, amit Kelet-Európában gyártanak. A tudósítás arra is rámutatott, hogy Magyarország a KGST munkamegosztás kényszere következtében idáig csak autóbuszt és teherautót gyárthatott. Igazi vesztes: a közönség Szegedi Színházbarátok Köre alakult A Független Színpad mellett 907 aláírás A hónapok óta tartó színházi válság újabb fejleménye, hogy a Független Színpad (amelyet a Szegedi Nemzeti Színházból kilépettek hoztak létre) művészeinek támogatására aláírásgyűjtést kezdeményeztek az egyetemisták. A lapunkban már bemutatott plakátok (ezeken a „Fölmondták: Kellenek !" szavak között az igazukért harcoló színészek névsora olvasható) hátoldalára mostanáig 907-en írtak oda a nevüket és a lakhelyüket. * Megalakult tegnap a szegedi Színházbarátok Köre. Az alapítólevelet 320-an írták alá (Hegyesi Sándor geológus, a JATE TTK s^kszervezeti kultúrfelelőse juttatta el szerkesztőségünkbe.) „Alulírottak, a mai napon megalapítjuk a Szegedi Színházbarátok Körét. Országos szinten veszélyben van a kultúra jövője, különösen a színházművészeté. Mi, akik igényes színházat szeretnénk — részt kívánunk venni, segíteni akarunk a színház jövőjének biztosításában. Segíteni, hiszen a színház értünk, nekünk van; A baráti kör létrehozásával az a célunk, hogy végre fórumot teremtsünk a város színházszerető közönségének. Szegeden, ahol több tagozatú színház működik, szükséges, hogy minden társadalmi réteg, minden korosztály megtalálja az igényeinek megfelelő előadásokat. Konkrét céljaink: 1. Lehetőségeinkhez mérten minden eszközzel támogassuk — az ismert gazdasági nehézségek ellenére —, hogy a színház betölthesse a jövőben is társadalomformáló és nevelő funkcióját 2. A' Szegedi Nemzeti Színház körül kialakult tarthatatlan helyzet megoldásában felajánljuk segítőkészségünket. Évek után végre egy ígéretes opera-, balett- és prózai társulat jött létre, s az utóbbi számunkra érthetetlen okok miatt szétesett. (Előadások maradtak, maradnak el, a jelenlegi prózai tagozat egyetlen darabot játszik ...). Egy vesztes van igazán: a közönség! Színházat! — Ismét egységes színházat szeretnénk Szegeden! Szeretnénk újra egységes prózai társulatot, a meglévő színészek mellett újra látni azokat a tehetséges színészeket, akikben garanciát láttunk és látunk a sikeres és színvonalas előadások létrehozásában. A Szegedi Színházbarátok Körének bárki díjtalanul tagja lehet, aki elfogadja és támogatja a fent említett célkitűzéseinket, törekvéseinket. Postacím: 6701. Szeged, Postafiók 866." Mint már több napilap közölte, Kerényi Imrének, a Madách Színház igazgatójának a Magyar Nemzetben megjelent interjúja után, (melyben szakmai testület vizsgálatát javasolta a szegedi színházügyben), a Magyar Színházművészeti szövetség főtitkára, Vámos László is levelet küldött a szegedi tanácselnök-helyettesnek. Ebben a szövetség segítségét ajánlja föl; „Nagyon kérjük, hogy a színház főrendezőjének kinevezéséről és ezzel összefüggésben Ruszt József személyéről, aki a magyar színművészet egyik kiemelkedő egyénisége, a Magyar színházművészeti szövetség véleményének kikérése nélkül ne döntsenek." S. E.