Délmagyarország, 1990. január (80. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-02 / 1. szám
3 1990. január 2., kedd Erről írtunk mi - 1989-ben A küldöttek Szél] Jánost, az ujszcgedi szövőgyár igazgatóját választották a Saeged SC társadalmi elnökének. „Hiszem. Ttogy igenis van lehetőség a fejlődésre, a jobbításra. A kristálytiszta sportén mindent vállalok — <le osak aa"Tt 1" — nyilatkozta az újdonsült elnök. (Gyúrki Ernő. április 25.) Az 1209 főt foglalkoztató üjszegodi szövőgyár 1,7 íruiliard forintos a rbevetel mellett meglehetősen szerény. nuntogy i milliós nyereséget produkált. E-Z többek között — Széli János igazgató szavaival élve — annak az átkos örökségnek" la köszönhető. melyet utlbatyuként magas készlet- és adósságállomány formájában kaptak. Véleményem szerint azonban az eredményi (az örökséget) minősíteni azért ls elhamarkodott, mert az igazgató tanács osak május végi határidővel tudja lezárni pénzügyileg az 1987-os (!) és az i»88-as évet. (Kovács András, április 25.) Az iskola vezetői büszkék arra, hogy az óvónői szakközépiskolából kikerülő szakembereknek sokszor jobb a hírük, mint a diplomásoknak. Sajnos, ez a szak megszűnőben van, ugyanis a demográfiai apály miatt egyre kevesebb óvónőre van szükség Szegeden is. Az iskola most új kísérlettel próbálkozik, pedagógiai szakot indít. Ez a képzési forma egyedül álló a városban. (Pacsika Emília, április 26.) — Vastagh úr, ön mióta reformer? Kérdezem ezt azért, mert Magyarországon ma nagyon sokan vándorolnak a damaszkuszi úton. — Bevallom — hangzott a válasz — nem voltam a többpártrendszer híve, mert — mint oly sokait — én is ebben a struktúrában éltem. Ma már úgy érzem, szükség van a többpártrendszerre, de azt is tudva, hogy az nem feltétlenül azonos a demokráciával. (A Reuter tudósítójának kérdése a szegedi sajtótájékoztatón, május 6.) Nem csalódtunk: mind a műsorvezető, mind a Neoton Família — amely ugye egy nagy család — szemmel láthatóan továbbra is a szakmai előrehaladásért, a magyar és az egyetemes kultúra fejlődéséért, a fiatal generációk egészséges esztétikai neveléséért küzd a maga szerény eszközeivel. Nem marad ki törekvéseikból a politikum sem. hiszen maga Eva énekli — politikai állásfoglalását diszkósított köntösbe bújtatva —, hogy „megbolondult Varsó", valamint. hogy „ugrálnak a svédek és a dalmaták", áttételesen célozva itt IV. Béla királyunkra, bár Trau vára konkrétan nem nyer említést. Egyértelműen állást foglalnak az alkotmányozó nemzetgyűlés és az előrehozott pártkongresszus mielőbbi összehívása mellett. „Holnap, mindig csakis ez a holnap, aztán holnap is a holnap" — leplezik le a fundamentalisták halogató taktikáját, majd az „azért is ma akarom" refrén többszöri ismételgetésével megy át végérvényesen reformer forradalmárba Eva. (Sandi István, május 6.) Az, hogv végre kimondatott a valaha kimondhatatlan szó — válság —, az. hogy végre valóban számot vetünk valódi helyzetünkkel, legalább azzal biztat, hogy végre megpróbálkozhatunk a több évtizedes, ám folyamatos meg- és meghamisított dingnózis után a terápiával is, annak érdekében, hogy a válságot ne hagyjuk csőddé érlelődni. (Szávay István, május 19.) Az országban az elsőik lcozótt alakult csalódj könyvtárunk. No. persze mondhatná bárki, könnyű ott kultúrát csinálni, ahol nincs konkurencia. A imüvelödéei ház életveszélyes, az iskola (kettőkor bezár. Marad az utca és a kocsma — mondja Molnámé, a fiókkönyvtár vezetője. (Mag BdLiit, május 25.) örülünk, hogy bizonyíthatjuk az ország előtt, Szeged nemcsak botrányt és szégyellni való dolgot tud produkálni. Persze, nem ezért kezdtünk el a itdhetséggondoaással komolyan foglalkozni, hanem mert ugy érezzük, ezen a területen is (körmünkre égiek a dolgok. (Pacsika Emflla interjúba a pedagógiai Intézet igazgatójával, május 25.) Nincs szándékom bein elkeseredni azon, hogy felzárkóztunk a szépirodalmat nem olvasók táborához Aki ma olvasásra pazarolja idejét — az őrült. Mondják azok, akik nem olvasnak. Itt a következő okokat szokás emlegetni: nincs idő az olvasásra, nincs pénz a könyvekre és — a társadalom nem mutat kellő igényt a kiművelt és céljait a műveltsége révén elérő értelmiségre. (Podmaniczky Szilárd, június 1.) Eladtam egy menyasszonyt! Azaz férjet találtam neki. Mindenki jól járt. Főleg én. Mindenki megtalálta a számítását. Az egykori menyasszony a Váci utcában asszonyként sétálhat, én végigjárom Csikzsögödöt, Korondot, Szovátát, Tusnátfürdöt, Bálványost. Az almások boldogok, a vasutasok törhetik a kobakjukat, hogy rakodjanak . . . Igen. mi már hajlottunk a névházasság „intézményéről", mi több. kezünkbe került a Vannak Vidékek sorozatból Kányádi Sándor lélegzetelállítóan szókimondó verse is — arra azonban nem gondoltunk, hogy szerepet kapott a külkereskedelem szocialista vizein is. Egy vállalat igazgatója, föíőkereskedője súgta meg bizalmasan: „átverték" a lengyel, vietnami, kubai ügyfelet De legalább ők — személy szerint — jól jártak. (Pataki Sándor, június 2.) Mondják, hogy a rendőr a politikai átalakulást nehezen éli meg. Ellentmondásba kerül néhány évvel ezelőtti önmagával. Amit akkor megtehetett, most nem teheti meg. Feszültségekkel küszködik, komplex-usok gyötrik. Reflektorfénybe állították, árgus szemek figyelnek rá, minden mozdulatával el kell számolnia Ha lassan is, de bizonyára sikerül ebbe a kétségtelenül őszsze tettebb, hazánkbaji még nem próbált szerepbe is beletanulnia a magyar rendőrnek. (Darvasi László, június 6.) — Azon a szombaton többször közzétették. hogy löparaiicsot adtak ki a katonáknak, óriási feszültség volt a levegőben. Ml, külföldi diákok az egyetem területen töltöttük az éjszakát, ott btszeigettünk t-s hajnali 1 körül meghallottuk a géppuskák roposjasat. Négy őna felé érkeztük az első menekülők a Tienanmen térről. Zotkogo, kétségbeesett idegroncsok. — Mit mondtak? — Hogy közéjük hajtottak a tankok, felszólítás nélkül lőttek a katonák. — £s azután az egyetemen mi történt? — Sorra Jötték az őrjöngő diáktársaim és sorolták az áldozatok nevét. En két esopoiruarsam nevet hallottam. (Ddusztus Imre beszélgetése Kínában tanuló egyetemistával, június 16.) Az öt nagy dísztemetéis mellett körben mindenütt temettek tegnap délután a 301esben. Sok család végre megtarthatta harminc év után a temetést. Oszlanak a legendák, még a szegedi Bibó-tanácskozáson is úgy hittük, hogy Mansfeld Pétert fiatalkorúként végezték ki. TegnapT a délután vége felé megtudtuk a Kozma utcai temetőben. hogy az ó tizennyoloadik születésnapját is türelmesen kivárta a hóhér. (Zelei Miklós, június 17.) Két perc múlva fél egy. Kisebb csoport tűnik fel a Takaréktár utca sarkán, üoneplőben, fekete szalagokkal. 1956. október 26-a szegedi történéseit elevenítik föl néhányan. Aztán átsétálunk az úttesten. Pontban fél egy. Valaki megnyom egy autódudát. Értetlen járókelők tekintete nézi. Kínosan hosszú másodpercek, után újabb dudák szólalnak meg. Mellettünk lefékez, majd megáll a villamos. Az utasok az ablakban csüngenek. A téren állók néma vigyázzhan hallgatják a dudakoncertet. Egy arra sétáló szólal meg csodálkozó arc mögül: „ja, most temetik a Nagy Imrééket, biztos azért ácsorognak itt." Divatosra nyírt ifjú száguld keresztül a téren, zöld Ladájával a némán állók előtt. (Tudósítás a temet® szegedi napjáról, június 17.) Magyarországon sokan, tudják, hogy én vagyok az Európa Parlament egyetlen, magyarul is beszélő képviselője, aki következetesen védi a magyarság érdekeit. Én például kilenc évvel ezelőtt magyarul bzólaltam föl s arról beszéltem, hogy Magyarország igenis Európában van. (Dlusztus Imre interjúja Habsburg Ottóval, június 23.) A stadion elektromos időmérője 44 perc 40 másodpercet mutatott, amikor az előretörő Komjáti az alapvonal közeléből ívelt középre. A kapu elöterébeji óriási tumultus volt, Szabó vetődve próbált fejelni, közben azonban meglökték, igy kezével megtolta a labdát. A büntetőt Szabadi nagy-nagy higgadtsággal a balra mozduló Leboniczky mellett félmagasan a kapu jobb oldalába helyezte. 1-0. Húsz másodpercen múlott az NB I. (Gyürki Ernő, június 26.) Debreczeni Pál, a Domet Ecsetgyár igazgatója javaslatot tett egy olyan alapítvány létrehozására, amely Szeged városának leghaladóbb személyiségeit különböző díjakban, juttatásokban részesítené (...) Mint kiderült, ez a nap — július 4-e lesz az évfordulója annak, hogy második Ulászló királyunk közel fél évezrede, 1498. július 4-én Szegedet szabad királyi városnak nyilvánította. (Sandi István, június 28.) Nem ismerem Koncz Jánost személyesen, de általában azt mondhatom: nem az „ejtőernyősöktől" féltem a kulturális intézményeket, hanem a rossz munkaerőtől. (...) Anyám mondogatja mindig, hogy könnyű a csúnya lányoknak tisztességesnek maradni ... Általában rossz dolognak tartom, ha valaki a pártállása jogán került valamilyen állásba. (Sulyolc Erzsébet interjúja Glatz Ferenc miniszterrel, július 5.) Magam is ebben a rezervátumban élek néhány évtizede, de még nem sikerült kifülelnem, mi a demokráciagyártás technológiája (...) Ökrös Tamás talán el se hiszi, de a tisztességes kommunisták is olyan hazában akarnak élni, ahol tisztább a levegő, ahol az emberek közelebb hajolva egymáshoz, jobb közérzettel dolgoznak. (F. Nagy István, július 13.) Ameddig az ember nem látja a szellem arcát, addig olyat képzel maga elé, amilyet látni szeretne. Amikor azonban a megszabadult szellem kinyújtózik, kisimulnak gyűrődött vonásai, szabaditól már hiáha ágálnak, hogy ők nem ilyen szellemet akartak. (...) Ezért riadt és hallgatag vagyok mostanában, amióta megláttam a szellem arcát, amelyet én is segítettem kiszabadítani a palackból. (Tanács István, július 15.) Megszólalt az a sokaiétól csendesnek ntr.vee.tt tömeg, amelynek tagja) ezidálg tartózkodtak a politikai domonstraciótól, de lelkük mól ven (gondolataikban Kádár János személye és élete egybekapcsolódott azzal az c&auerendszerreJ. amit ő képviselt. Egy nagyon nagy erő. (Nikolcr.yl Istvánnak Vastagh Bál Kádár-temetésről vallott benyomásait Ismertető Cikke, július 17.) Meglehet, Kádár János politikusi énje volt az a nehezék, ami sokakat még mindig a saját, eltévesztett életéhez kötött. (Darvasi László, július 19.) S most sok pénzért, óriási munkával, komoly szakemberek be fogják bizonyítani nekünk, hogy Petőfi Sándor kisszerű emberek módján, szélütésben, vagy végelgyengülésben halt meg, régen elfeledve eszméit, mellyel egykor talpra szólította a magyart. (Pacsika Emília, július 22.) — Raffay ra szavazott? — Honnan tudja? — Tippeltem. — Tanított az egyetemen, nagyon tisztelem. (Sulyok Erzsébet választási riportjából, július 24.) A Délmagyarország 1945. júliusában a kisgazdapárti, a parasztpárti és a kommunista párti lapkoalíció felmondásaként, megegyez® alapján — és nem erőszakkal — jutott a Magyar Kommunista Párt tulajdonába. (...) Álláspontunk szerint, az olvasók becsapása lenne, ha a pártok közötti £gyezkedé6 oltárán feláldoznánk a lap szerves fejlődésében kialakult karakterét. (Az MSZMP váro6i bizottsága tárgyalóküldöttségének állásfoglalásából, július 26.) A SZÉK a tömegkommunikációs orgánumok (tgy a Déttruagyanorszag) társadalmasítását szeremé elérni, mindenkinek csak a válaszrtási eredményék függvényében kivan befleszólásit biztosítani az elvi irányításba. (...) ... a SZEK ji«n a üüenanoia hiánya imiiatt függesztette fél t tárgyalásakáit. hanem az MSZMP legfontosabb tlekLanlciói (ífiélyegyerüöség. választások eredményének kötelező érvényű elfogadása) és á napi gyakorlata közötti jelentős ellentmondás az Igazi ok. (A Szegedi Ellenzéki Kerékasztal nevében Pőda Jenő. július 27.) Az MDF sikerében sem tudom megítélni, hogy abban mennyire játszott közre a Magyar Demokrata Fórum iránti rokonszenv és mennyire az MSZMP tagadása. (Szávay István interjúja az időközi választásokon győztes Raffay Ernővel, augusztus 7.) Szűrös Mátyás sajnálattal állapította meg, hogy szomszédunk aggasztó magatartása miatt tovább bonyolódott a magyar—román viszony {...) Lezsák Sándor figyelemre méltónak értékelte, hogy Kárpátalján remény van az ottani magyarok autonómiájának megteremtésere. (Balogh Tamás tudósítása az ópusztaszeri politikai fórumról, augusztus 21.) Remélem, nézted a tévét? NEXT 2000, egyszemélyes kft., bevittek egy csomó pártüdülőt, így aztán már legális az egész disznóság, érted? (Sulyok Erzsébet, augusztus 29.) Az óreg Tőkés meglát — délelőtt a fia már bemutatott neki —, és hozzám lép. „Ügy örülök, hogv végre gondolnak ránk odaátról is. Ha későn is jönnek, még talán nem késnek el." (Darvasi László temesvári riportja, szeptember 5.) libben a megyében (...) a 79 éves Délmagyarország, amely törtenete során progresszív orgánum volt. az MSZMP lapjából Szeged egész lakosságának lapjává válhatna. Mi, a szerkesztőség 19 muinkatása, szükségesnek látjuk kinyilvánítani: a hagyományt ja tisztelve progresszív, a város és a környék egész lakosságát szakmai igényességijei tájékoztató, gazdasági érdekeltségi alapon működtetett politikai napilapot kivártunk Imi. (Háztáji dolgaink, szeptember 8.) A városi pártbizottság 1989. április 19-én támogatólag véleményt mondott a Délmagyarország pozícióinak, színvonalának megtartása, továbbfejlesztése kérdésében. Egyebek közt azt ajánlotta, hogy a Délmagyarország városi Lapként, u Lakosság tájékoztatásában, a közvélemény formálásában a jövőben is töltse be eddigi szerepért Ezért ragaszkodik a nagy hagyományú és magias példányszámú fórum önállóságának megtartásához. (Szávay István tudósítása, szeptember 19.) Ha . , . az MSZMP nem kapna szerepet a korima nyhan. szükségesnek látom azt, hogy a párt a parlamentáris demokrácia játékszabályai ezerint egy .árnyékkormányt" hozzon létre a folyamatok elemzesére, s a következő választásokra való céltudatos fölkészülés érdekében. (Szavay \ István interjúja Vastagh Pállal, szeptember 27.) A Csongrád megyeiek exponált helyen ülnek a kongresszusi teremben: a volt MSZMP-vezetők mögötti sorokban. Ezért (is) szerepelnek az újságok fotóin, naponta „benne vannak" a tévében ... (...) A leglátványosabban kétségtelenül .a vidék esélyegyenlőségéért platform jött föl. Csak a kongresszus előtti hetekben alakult először a dél-magyarországi négy megye, majd a hozzájuk csatlakozó Fejér megyei küldötteiből. (Sulyok Erzsébet tudósítása az MSZM P- (MSZP) -kongressz usról, október 9.) Tegnap hajnali 5 órakor érkeztek ha2ia a szegedi küldöttek. Közülük Révész Mihálynak reggel 8-tól órája volt az egyetemen „PLatónról és Szókratészről volt szó" — mondta délelőtt 10-kor, már a Tisza-parti pártházban. (...) —< Hadd kérdezzem meg: önt hogyan szólíthatom? — Az MSZP Szeged városi elnöke vagyok, ideiglenesen. (Sulyok Erzsébet, október 11.) Vastagh Pál. az MSZP vidéki titkára elsőként az MSZMP és az MSZP közti jogfolytonosságról beszélt. (. . .) Egy kérdésre válaszolva, hangsúlyozta, hogy jogában áll bármelyik — az MSZP programját elfogadni nem tudó — csoportnak új pártot alapítani. (Sandi István tudósítása, október 18.) A magyar nemzet negyedik nekirugaszkodása a köztársasági államforma (előzmény a Kossuth Lajos, a Károlyi Mihály és Tildy Zoltán nevével fémjelzett lenne), költőnk óhajtotta beteljesülési lehetőségét is magában hordozza. Számunkra a szakadékot jelentené, ha a negyedik köztársaság csupán elvetélt kísérletként kerülne be történelmünk eseménysorozatába. (Pataki Sándor, október 24.) Beszelik, hojfy azt panaszolja — mi több: zokogja — cgy megyei politikus, hozy faltörő kosnak használták < Miután rést nyitott a bástyafalon. bevert fejje] otthagyták, e mások kúsztak be a reeen. Tessék elhinni: faltörő kosnak látónk a szarvai Faltörő kosnak nem illik panaszkodni, hogy tul sok oement volt a falban!... (Sz- Simon István miiúkosnmentarja, november 7.) — Jean, szilárd a kemény valuta? — Igen uram. Amióta nem folyósítják a lakosságnak. (Tóth Szeles István, november 7.) A magyarabok nemcsak vallásukat, hanem szokásaikat tekintve is azonosultak a núbiai Lakossággal. Ennek ellenére a közösség összetartó ereje és eredettudatuk megmaradt. Például nevük végén őrzik a Magar vagy Al-Magar elnevezést, mely együvé tartozásukat mutatja. (Podmaniczky Szilárd tudósítása a szegedi kutatókból álló szudáni expedícióról, amely a törökök által odahurcolt magyarok leszármazottainak nyomába eredt, november 24.) A népszavazással kialakult új helyzet szükségessé teszi mind a szocialista párton, belüli, mind a különböző pártok képviselői közötti tanácskozást a politikai helyzetről — állapította meg szerdán a Magyar Szocialista Párt elnöksége. (MTI, november 30.) — Mi lesz ezután a négypárti koalícióval? Ökrös Tamás: — Minthogy elvi alapjai vannak ennek a koalíciónak — legáltalánosabban a négy párt európai orientációja —, az együttműködésünk hosszabb távra szól. Ez azonban nem jelenti, hogy az MDF-fel és a többi párttal nem akarunk kapcsolatokat. (Sulyok Erzsébet, november 30.) Eddig a Feszty-körképhez kissé méltatlan a történet, s megvallom őszintén, kíváncsian vártam, hogyan szembesül majd vele a nemrég újjáalakult Országos Emlékbizottság, melynek .elnöke az ország első embere (...) A lengyel restaurátorok ígérete szerint nyitás: 1994. május 13. (Remélem nem rossz ónrien, hogy ez a nap az egyik fagyosszent, Szervác napja) (Pacsika Emília, december 7.) Törtöm tavasszal, hc.fy :> Csongiád Megyei Hírlap élére ü) főszerkesztő lépett, s a lapot a DM-tól bősogesen megerősítette. A DM számos regi Truunkatánsa igazolt át. általában t-S ezer forintos fizetésemeK-sekikiel. A veszteséget a DM ígéretes fiatalolkkal igyekezett pA tolni. (...) A Délmagyarország nem él anyagi szorongattatások kőzött és nem hajlandó jövedelmiért más lapoíc finanszírozására vagy megmentésére fordítani . . . A lap szétsed-orientáltságát nem hajlandó megváltoztatni . . . (.mert) Szegednek kifejezetten érdeke. hogy önálló napilapját érintetlenül megtartsa. minthogy a szegedi olvasóközönség tartja fenn. támogatást sehonnan nem kér és nem kap. (...) A Délmagyarország önálló kiadásban kíván iruogjeleri.ru • . teljes anyagi önállóságot és függetlenséget követel oly módon, hogv rf. vagy kft. íormáhan üzermel kiadói és nyomdal szervezete. a szerkesztőség tulajdoni részesedésével egyetemben. (. ..) Az Olvasó dolga, hogy lapunk sorsáról döntsön, s ez a döntés minden előfizetésnél. minden példányonkénti vásáirflásnál, minden Jop esetében kézre áll! Pártérdekek fölé helyezett városi néplappal, szegedet ós vonzáskörzetét szolgáló sajtóorgánummal apelláltunk figyelmére és támogatására. (Délmagyarország szer-' kesztösóge, december 16.) A mo6t két éve, 1987. november 15-én Brassóban lejátszódott eseményekről többékevésbé (utólag) értesült a világ; azt viszont nagyon kevesen, tudják, hogy a brassói események 1987. december elsején virradatkor Temesváron folytatódtak. Kisebb méretű megmozdulásról van. szó, amit az egyetemisták kezdeményeztek. Az alkalom: december elsején (a hivatalos román történetírás szerint) ünneplik évente Erdély egyesülését öromániával — tulajdonképpen a gyulafehérvári román nemzetgyűlés évfordulóját. (Szeredi Tamás, december 20.) — Jean, hozza le a géppuskát a háztetőről! — Miért uram? — Olvastam, hogy hagyjunk fel az ejtőernyősök üldözésével! (Nyilas Péter, december 22.) — Vegyen ebből a finom házi sütésű mézespuszedliből! — Köszönöm, nem kérek. — Na. vegyen már A Népköztársaság nevében! Vagy mi van most? (Mini kommentár, december 22.) A védőnő valóban géppisztodylóvedéiktól tialí meg. Hosszú barna hajú fiatalasszony volt, neve Nicoara Elena. Egyforintnyi fej bőrdara bort az ajtó feletti falba szögelt a golyó, s a hosszú, kissé kócos hajtincs azóta ott lóg. (• .) A kórháztól a kocsiig a főtér felé kerülünk. A pártház előtt páncélosok, az óriási kövezett tér néptelen. Pontosan ügy néz ki, mint a Kárász utoa újév hajnalán. üvegcserepekkel borítva. (EJtekintve természetesen a szilveszteri szalagdíszektől.) A térbe torkolló utcákon a legtöbb üzlet Ocirakarta betörve. nagy részük kifosztva, minden ötödik kJsebb-magyottb miértékben kiégve. A parkok is halottak. Kísérőnk egy tavaszi sétára is meghív, amikor majd ügy lehet Temesváron körbe menni, hogy csak a parkokat elválasztó úttesten kell átmenni, házak között sosem. CKöváas András erdélyi riportja, december 27.) — Sokan beszélnek arról, sőt, a televízióban is elhangzott, miszerint a jelenlegi román tömegtájékoztatásban, érdeménél kevesebb hangsúlyt kapnának a magyar segélyek, és az azonnali politikai kiállás. — Az interjú előtt épp a kolozsvári magyar rádió műsorát hallgattam, melyben a segítő országokról beszéltek. Tizenöt országot soroltak föl, még Ausztráliát is, Magyarországot nem. Meg kell azonban jegyezni: az első napokban igen erőteljesen jelen volt a segítségről szóló román hírekben Magyarország. Hogy most már nem annyira, ennek meg lehet, politikai okai vannak. Talán nem akarják a magyar katonaságról szóló hírekkel a Lakosság — rémhírekre egyébként is hajlamos — kedélyállapotát zavarni... (Darvasi László interjúja Raffay Emő képviselővel, december 27,) Összeállította: Balogh Tamás és Sandi István