Délmagyarország, 1990. január (80. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-26 / 22. szám

1990. január 26., péntek Fidesz-nagy gyűlés „Esély a jövőnek!" Körülbelül százan voltak tegnap este a Juhász Gyula Művelődési Központban a Fiatal Demokraták Szövetsé­gének választási kampányat nyitó gyűlésen. A szegedi re­gionális szervezet két helyi választókörzetben javasolt képviselőjelöltje. Kalocsay Miklós (1. sz. körzet) és dr. Lippai Pál (3. sz. körzet) mellett beszédet mondott a gyűlésen Hegedűs István, az országos választmány tagja is. Both András a szegedi Független színpad tagja Csoóri Sándor munkáiból adott elő részleteket, a kép­viselőjelölt Kalocsay pedig (aki szintén a színházból ki­vonult színészcsoporthoz tar­tozik) a fiatal demokraták programját ismertette. Hegedűs István az ország jelenlegi politikai légköréről azt mondta; a fiatal demok­raták nem így gondolták el a szabad választásokat előké­szítő kampány kezdetét, a politikai pártok programjai közötti választás lehetőségét biztosító, színvonalas vitákat szerettek volna, ám a mosta­ni anarchisztikus légkörben, politikai vákuumban' félő. hogy ez nem lehetséges. Ezt a helyzetet nem a demokrati­kus ellenzék, hanem a jelen­legi kormány idézte elő, ré­szint a sorozatos botrányok­kal, másrészt azokkal a gaz­dasági intézkedésekkel, vagy inkább kapkodásokkal, ame­lyek csak arra „jók", hogy az amúgy is szétzilált gazdasá­got gyorsabb ütemben taszít­sák lefelé a lejtőn. A belügyi botrány azt bizonyította, hogy az MSZMP utódpártja (MSZP) nem vonta le a meg­felelő következtetéseket a háromoldalú tárgyalások után, s nem csinált rendet a háza táján. Ugyancsak za­varja a békés átmenetet a tömegkommunikációs bot­rány, mely azt mutatja, hogy némely pártok mások kire­kesztésével akartak új erő­egyensúlyt létrehozni a tévé­ben. A választások után a Fi­desz olyan rendet képzel el, amelyben a jogállam intéz­ményei garantálják, hogy senki se sérthessen emberi jogokat, s ne fosztassák meg a nyilvánosságtól egyetlen ellenzékbe szorult erő sem. A válság ellenére is reményt látnak a fiatal demokraták arra, hogy vállalkozást élén­kítő, antiinflációs politikával két-három év alatt kijut a bajból a gazdaság. Kérdések­re válaszolva Hegedűs István arról is beszélt, hogy a Fi­desz fő célja a választásokon: bejutni a Parlamentbe. De nem áll távol a szervezettől az a gondolat sem. hogy kor­mányképes koalícióban amelyben sem az MSZMP, sem az MSZP nincs benne — részt vállaljon az ország irá­nyításában. Dr. Lippai Pál részletezte személyes indítékait: miért vállalta a Fidesz támogatásá­val a képviselőjelöltséget. A többi között azért, mert egész nemzedéke (45 éves) nevé­ben, vagy helyett is szégyen­érzet fogta el, amikor — még a múlt év közepén is — ve­zető politikusok lekezelő hangnemben nyilatkoztak a fiatal demokratákról, akik pedig következetesen mind­azt véghezviszik, amit az előttük járó nemzedék nem mert megpróbálni. Magasan kvalifikált fiatal szakembe­rek készítették el a szerve­zet komplex és radikális programját, melynek éppen a radikalizmusa kelt szimpá­tiát, hiszen a válságból nem lehet úgy kilábalni, hogy egyet iépünk előre, kettőt meg hátra. A jelölt szemé­lyes programjáról is beszélt: mint jogász a kormány és a legkülönfélébb apparátusok ellenőrzésének megoldásán kíván dolgozni; mivel a nép­szavazás eredménye ellenére nem történt meg valójában az MSZP vagyonának elszá­molása, követeli, hogy ezt hajtsa végre a kormány; az MSZP mondjon le á megyei lapkiadó vállalatokról, s vál­hassanak függetlenekké a vi­déki sajtóorgánumok. Kalocsay Miklós arról be­szélt, hogy a szegedi színházi botrány számára példaérté­kű, hiszen itt kicsiben az tör­tént, ami az egész országban: folytatódott az úgynevezett nehéz emberek, a negyven­éves szürkeségből kiemelke­dők „lefejezése". A Fidesz programjának képviselete mellett az a személyes törek­vése, hogy egyszer s minden­korra segítsen megállítani a „lefejező szerszámokat". Megválasztása esetén a kul­túra és az oktatás átalakítá­sáért kíván dolgozni, a Par­lamentben, elsőrangú célja az új ideológiamentes okta­tási rendszer kiépítése. Ami ennek távolabbi, üdvös ered­ménye lehet: értelmes embe­rek értelmes munkájának le­hetősége. „Esély a jövőnek!" (sulyok) flz MSZMP szegedi képviselő­Nem tartottak sajtótájé­koztatót, de tegnap nyilvá­nosságra hozták az MSZMP szegedi koordinációs taná­csa képviselőjelöltjeinek név­sorát, egyelőre a szegedie­két. Programjuk szerint a megújult Magyar Szocialista Munkáspárt, elismerve a múlt hibáit, védelmére kel az elmúlt 45 év eredményei­nek. amelyek a magyar nép, a munkások, parasztok és értelmiségiek munkáját tes­tesítik meg. Elvetik az ál­lammonopolizjnust. a bürok­ráciát. á demokratizmus hiányát, mint a szocializi­mussal ellentétes gyakorla­tot. Ám nem a tőkés gazda­sági viszonyok visszaállítá­sában. hanem a dolgozói ön­kormányzatok ellenőrzése alatt működő, hatékony kö­zösségi tulajdon többségét és a sokszínű vegyes tulajdont biztosító piacgazdaságban látják a kibontakozás garan­ciáit. Az MSZMP a biztonságos megélhetésért, a szociális viszonyok javításáért, a nép demokráciájáért száll síkra, tartózkodik a szélsőségektől, a nemtelen eszközöktől, s ezt várja el a politikai ellenfe­leitől is a választási harc során. Jelöltjei Szegeden: Az 1. számú választókerü­letben (Újszeged, Felsőváros, Tarján. Deszk. Tiszasziget, Kübekháza) dr. Gesztesi Fe­renc 62 éves. agrárproletár származású, makói születésű ügyvéd, a Csongrád Megyei Ügyvédi Kamara elnöke több min(( 20 éve, az 11 számú Ügyvédi Munkaközösség tag­ja. A 2. számú választókerü­letben (a Kossuth Lajos su­gárúttól Szeged belvárosa. Rókus, Móraváros, Alsóvá­ros, valamint Röszke, Móra­halomi, Domaszék és körzete) a jelölt dr. Krajkó Gyula, 60 éves. Szegeden született munkásszülők gyermeke, egyetemi tanár. a JATE Gazdaságföldrajzi Tanszéké­nek vezetője. A 3. számú választókerü­letben (Szegednek a Kossuth Lajos sugárút, a Tisza és a József Attila sugárút által határolt része, valamint Al­győ, Zsombó. Bordány, Ullés és környéke) Perjési József 48 éves, paraszti származású, szegedi születésű mérnök­közgazda, az OTP Csongrád megyei igazgatója az MSZMP jelöltje. Választási tudnivalók Néhány nappal ezelőtt közöltük la­punkban az országgyűlési választókerüle­tek körzethatárait, illetve a kopogtatócé­dulákkal kapcsolatos tudnivalókat. Most közzétesszük az egyéni választókerületek­ben működő választási bizottságok titká­rainak nevét Az 1. számú országgyűlési választóke­rület székhelye Szeged, titkára dr. Szabó Imre (Szeged. Szilléri sugárút 51/A). A 2 számú kerületben — székhelye ugyan­csak Szeged — drj Könczöl László (Par­tizán utca 1.) a titkár. A szegedi székhe­lyű 3. számú választókerület titkára dr. Illés-Tóth István (Ipoly sor 7/A). A csongrádi székhelyű 4. számú választóke­rületben a választási bizottság titkára dr. Jánosi László (Csongrád. Rózsa utca 17.). Szentes a székhelye az 5. számú válasz­tókerületnek, amelyben a bizottság titká­ra Dósai M. Péterné (Szentes. Bocskai ut­ca 6., II. emelet 4.) lett. A hódmezővá­sárhelyi székhelyű 6. számú választóke­rület titkára dr. Vargáné dr. Czeglédi E:>a (Hódmezővásárhely, Malinovszkij utca 23 ). Makó a székhelye a 7. számú választóké* rúletnek. a bizottság titkára pedig Dégi György (Pitvaros, Kossuth utca 30/A). * Az elmúlt napokban több olvasónk ér­deklődött telefonon: lehetséges-e az, hogy lakókörzetükben pártoktól és min­den más szervezettől független országgyű­lési képviselőjelöltet állítsanak — olyan személyt, aki (bár nem tagja semmiféle partnak, szervezetnek, mégis) alkalmas­nak látszik az illető körzetben lakó ál­lampolgárok érdekeinek képviseletére. Nos, mint azt a választási iroda munka­társától megtudtuk, a választójogi tör­vény értelmében lehetőség van erre. Amennyiben a független jelölt — és/vagy segítőtársai — a saját választókerületében összeoyújt(enek) 750. vagy annál több ajánlócédulát, s azokat február 23-áig el­juttatja választókerületének választási bi­zottságára (a titkárok nevét és címét fentebb közöltük), akkor ez a személy képviselőjelöltnek tekintendő, s a márci­us 2S-i választáskor az ó neve is szere-, pel maid — független jelöltként — a szavazóié port. A kereskedés abc-je Nemrégiben egy kis röp­lapot találtam a postalá­dámban. Ebben engem, mint potenciális vásárlót értesí­tett a Hargita ABC Mágori Imre vezette kollektívója, hogy átrendezés után új névvel, új személyzettel, és kibővített áruválasztékkal várnak. A papiros másik fe­lén egy térkép adott út­baigazítást, hogy odatalál­jak. Egy kis séta nem árt, gondoltam, s nekivágtam a „felfedező" útnak Két kilo­méternyi gyaloglás után megtaláltam az üzletet az újszegedi nagy építkezése­ken is túl, a városszéli szántóföldek határán. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az Isten háta mögött, hisz a buszjárat már elér odáig. Közben azon mor­fondíroztam, ugyan mi okuk lehet a vevőcsalogatás e nálunk még szokatlan for­májára. Az üzletbe lépve feltűnt a szokatlanul tágas tér, amelyben az akkor ott le­vő nyolc-tíz vásárló szinte elveszett. Egyúttal elvégez­tem a napi bevásárlást; ami­re szükségem volt, megtalál­tam a polcokon, a pultok­nál. A liszt, az öblitő min­denütt egyforma, a zöldsé­gesrész kevésbé. Jómagam itt szoktam lemérni a kü­lönbséget. Épp akkor má­zsálták a burgonyát, mint­ha most ásták volna fel, romlásnak indultnak se hí­re, se hamva, a héj feszes. Az alma sem kifújt, töp­pedt, s a zöldség-répa is szebb, mint amit hosszas keresgélés után, pár nap­pal előtte a Marx téri pia­con vettem. Rendben, szé­pen kiszolgáltak, s cso­dálkozott is az eladó, ami­kor megkérdeztem tőle, hol találom az üzletvezetőt. „Csúcsra járatott" bolt Mágori Imre készségesen válaszolt mindarra, amire kíváncsi voltam. — Előző munkahelyemen, a tarjáni víztorony közelé­ben levő 30-asban 540 négy­zetméteren kihoztuk a bolt­ból, amit lehetett, a 90-100 milliós forgalmat. Ebben az 580 négyzetméteres ABC­ben tavaly ennek a har­madát produkálták. Az em­bernek szüksége van arra, hogy újból és újból meg­mérettessen. A régi kör­nyezetben annak idején sor­ra nyíltak az új üzletek a környéken, de mindig sike­rült megtartani a vevőkört. A telítettség azonban tény. A jövedelemérdekeltségi formában a fizetésünkön alig látszott a sok plusz­munka eredménye. Az áfész szerződéses üzemeltetésre hirdette meg a korábban szoros elszámolású egysé­gét. Erre jelentkeztem, s most itt vagyunk. A kollé­gáim is követtek, tizen­ketten jöttünk át. — Mit tapasztaltak? — Azt, hogy elődeink kín­lódtak az alapellátástól. A vevők mondták, hogy tej­kenyér zárás előtt vagy volt, vagy nem, s marha­húst egyáltalán nem árul­tak. Ez volt az első, amin változtattunk. Sorra meg­kerestük a nagyker-eket, az eredmény: a tejipar, a sü­tőipar, a pincegazdaság, a sörösök egyaránt minta­boltként kezelnek, s " így biztosítják a választékot. A füszért is vállalta a kétsze­ri szállítást, s új áru be­érkezésekor erre is ráfejel­nek. A korábbi forgalmat nem szabad figyelembe ven­niük, a vevők érdeklődése többet sejtet, de fél év múl­va lehet csak biztosat mon­dani. — Gondolom, a szakma szeretetén túl a nagyobb jö­vedelem reménye is fűti. Mégis, mi a különbség? — A szoros elszámolás képletesen szólva annyi, hogy vehetünk két slukk le­vegőt, s nem többet. Sze­rintem a jövedelemérdekelt­ség varázsa is szűnőben. Nagy a központi irányítás költsége, a vállalat kiköti a saját hasznát és a több­letteljesítmény harmada il­leti csak a kollektívát. Egy, a „csúcsra járatott" bolt­ban erre már alig van esély. Itt, ha a kikötött összege­ket, a használati díjat, adót kifizetjük a partnereknek, a maradék nagyobb hányada kiosztható az emberek kö­zött. — Kié a kockázat? — Elsősorban az enyém, nekem kellett az áfésznek óvadékot biztosítani. A sor­som azonban a csoport ke­zében van. Helyettesem, Kotlár Józsefné mérlegké­pes könyveld, ő a gazdasági munka, a pénzügyek fele­lőse. Geresó József az áru­forgalmat szervezi. Mivel mindannyian összeszokott gárda tagjai vagyunk, ha jól bejön a számításunk, a hasznot megosztjuk, hisz hosszú távon együtt aka­runk maradni. Ez nem gyors meggazdagodásra, hirtelen összeszaladt gyülekezet. — Mire alapozta a szá­mítását, amikor ide. a vá­ros szélére „szegődött"? — Messzi van a követke­ző bolt, csak kell lennie vá­sárlóerőnek. Aztán itt a szántóföldet már telekké porciózták, előbb-utóbb más­fél, kétezer ember fog ide­költözni. A régi környeze­tünkből sokan kiszaladnak hozzánk, ha nem is napon­ta, de a nagybevásárlásra. Kétirányú kockázat Kelemen Jánost, a Dél­Tisza Menti Afész elnökét arról kérdeztem, vajon mi­ért csak most adták szer­ződésbe az üzletet, hisz ez nem egy vadonatúj forma. — Korábban az ilyen nagy alapterületű és for­galmú üzletnél a létszámha­tár kizárta e lehetőséget. Most, hogy nincs ez a meg­kötés, a kétirányú kocká­zat mértéke riaszthatja visz­sza a feleket. Mi a kisebb egységeknél is nehezen tud­juk behajtani a kintlevősé­geinket, ha befuccsolt a bolt. Aztán az a kör is egy tucaton belül van, aki szó­ba jöhetett. A versenytár­gyalásra csak Mágori Imre jelentkezett, vállalta a fel­tételeket, egymás tenyeré­be csaphattunk. Csak ko­molyan gondolta, ha a havi átalánydíj többszörösét ki­tevő óvadékot megkockáz­tatva, mindent egy lapra tett fel! — Aíi lehet az oka, hogy az üzemeltetésnek ilyen sokféle változata él. újab­ban még a társasági for­mára való áttéréssel is ka­cérkodnak egyesek? — Az alapvető indíték, hogy a tehetséget, a többlet­teljesítményt a bérszabályo­zás béklyói nem engedik ér­tékében honorálni. Nem kel­lene ennyi hókuszpókusz, ha a formától függetlenül is csak a teljesítmény számí­tana. Az adott szabályok kö­zötti lavírozás terméke e sokszínűség. Aki élni akar, nincs más választása. Tóth Szeles István Ki kopog? Már a kopogtatócédulák kézbesítésének első napján választási visszaélésről ter­jedtek hirek Hajdú-Bihar megyében. Az MTI debre­ceni tudósítójának értesü­lései szerint a visszaélés ja­nuár 24-én, Hajdúhadház­tégláson történt. Egy hely­beli házaspár írásos feljegy­zésben arról tájékoztatta a helyi választási bizottságot, hogy a részükre kézbesített kopogtatócédulákat távol­létükben kiskorú gyerme­kük vette át Néhány perc­cel ezután megjelent laká­sukban az egyik párt helyi képviselőjelöltjének egy családtagja, aki a (kiskorú gyermektől elkérte az aján­lási szelvényeket., s azokat — aláírás nélkül — elvittte. A két érintett állampol­gári jogainak megsértese miatt fordult a választási bizottsághoz. Az ügyről értesülve az illető szervezet megyei titkára. csütörtökön ar­ról tájékoztatta az MTI debreceni tudósítóját, hogy haladéktalanul megindít­ják a vizsgálatot. Amennyi­ben bebizonyosodik a visz­szaélés, az ajánlási szelvé­nyek visszajuttatása mel­lett pártjuk nevében elné­zést kérnek az érintett ál­lampolgároktól. A vizsgálat eredményét nyilvánosságra hozzák. Új hetilap a láthatáron Itt a Dél-Kelet! Hirdetés a Délmagyaror­szágban: rikkancsokat keres­nek egy új hetilap, a Dél-Ke­let terjesztésére. Nincs már Déli Napló, üres a piac, és máris van, aki megpróbálja elfoglalni. (Ez már egészen olyan, mint ahogy annak idején politikai gazdaságtan­ból tanultam...) Kepenyes János felelős szerkesztőt telefonon hívtam föl. — Annyit már tudok, hogy a Dél-Kelet Békéscsabán ké­szül. Hogyan indult? — Nyáron jött létre az alapító kft., tagjai állami vállalatok, szövetkezetek, magánszemélyek. A szerve­ződési cél könyv-, és lapki­adás, nyomdaalapitás. — Mikortól „él" a Dél-Ke­let? — Hetilapként október l­jétől jelenik meg, ezt három próbaszám előzte meg. — Milyen a lap arca? Van-c politikai elkötelezett­sége? — Célunk az, hogy pártok­tól, politikai szervezetektől független lapot készítsünk, amely hiteles politikai-köz­életi írásokat közöl, a mai ra­dikális változásoknak elköte­lezetten. Szeretnénk, ha a sokat emlegetett „kisembe­rek" saját valós problémáik­ról olvashatnának benne. — Külső formaja? — Szövegszedó-szerkesz­tö rendszerrel készül, egy kí­sérőszínnel, 32 oldalon. — Terjesztés? — A postával közösen, nagyobb részt saját hálóza­tunk útján. Jelenleg 15 ezer példánynál tartunk, Szege­den e hét végén indulunk. — Egy új Déli Napló? — Szerintünk nem hason­lít rá, de ezt majd eldöntik az olvasók. Ny. P. 4

Next

/
Thumbnails
Contents