Délmagyarország, 1990. január (80. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-24 / 20. szám

DE L M AGYA ROR SZ AG 80. évfolyam, 20. szám 1990. január 24., szerda POLITIKAI NAPILAP Havi előfizetési díj: 101 forint Ara: 4,30 forint II kormányfő drámai beszéde Á Parlament első napja — Lemondott a belügyminiszter rAz indulatok felszítása nem lehet cél" tv A választások előtti — elvben — utolsó előtti parlamenti ülésszak kezdődött meg tegnap. Az érezhetően egyte fokozódó, választások előtti politikai feszültségek jegyében. Ami várható volt: a belügyminiszter végül is lemondott. Amit tán szintén előre lehetett sejteni: Németh Miklós miniszterelnök drámai hangú beszédben fordult a Parlamenthez és — közvetve — a nemzethez. (Az ülésszaknak különben 23 napirenddel kell megbirkóznia!) A nap külügyi híre: a magyar kormány a Conrad-ügy kapcsán elhatárolta magát a korábbi katonai és politikai vezetéstől: Szávay István Nagy Ijászló felvétele Horváth István és Mcdgycssy Péter kézfogása — a belügyminiszter lemondása után A kedd története Az Országgyűlés januári ülésszaka első munkanapjának eseményed dióhéjban: Kedden délelőtt, néhány perccel 10 óra után megkezdte munkáját az Országgyűlés januári ülésszaka. Az elnök először a plénum határozatképességét állapította meg. A teremben 291 képviselő foglalt helyet. (Ezt követően képviselői igazolásradkra kerül sor. A plénum határozathozatal nélkül tudomásul vette Bognár Rezsőnek, Hajd-Bihar m., 6. választókerülete országgyűlési képviselőjének lemondását. Tudomásul vette, •hogy Borsod-Abaúj-Zemplén megye 6. választókerületének törvényesen megválasztott képviselője Hegedűsné Hargitai Ágnes — aki-t 1985-ben választottak pótképviselővé —, és hogy Budapest 14. választókerületének törvényesen megválasztott képviselője Tamás Gáspár Miklós. Napirend előtt soron kívül szót kért Horváth István belügyminiszter, aki mérlegelve eddigi tevékenysége és a „most kierőszakolt botrány" súlyának arányát, lemondott megbízatásáról. A Parlament ezt követően előbb képviselői önálló indítványok megtárgyalásáról döntött — eközben szót kért Király Zoltán (Csongrád m. 5. vk.) — majd az ülésszak tárgysorozatáról határozott: 16 törvényjavaslatot, 3 országgyűNémeth Miklós lési határozattervezetet, 2 népi kezdeményezés megtárgyalását, személyi javaslatokat, valamint interpellációkat és kérdéseket tűzött napirendjére. Az első napirendi pont előtt Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke kért szót. Beszédét követően Kulcsár Kálmán igazságügyminiszter terjesztette élő a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló alkotmányerejű törvényjavaslatot; amelyhez a jogi, [igazgatási és igazságügyi bizottság képviseletében Czoma László fűzött szóbeli kiegészítést. Az általános, illetve részletes vitában felszólalt: Bíró Imre (országos lista) kanonok; 'Nagy József (Baranya m., 6. vk.); Biacs Péter (Budapest, 30. vk.); Tóth •Károly (országos lista) református püspök; Rózsa Edit (Csongrád m„ 3. vk.) Roszik Gábor (Pest m., 4. vk.) evangélikus lelkész; Szentágothai János (országos lista); Eke Károly (Csongrád m., 10. vk.); Vona Ferenc (Pest m., 16. vk.); Pregun István (SzabolcsSzatmár-Bereg m., 1. vk.), a Görög Katolikus Hittudodományi Főiskola rektora; Tamás Gáspár Miklós (Budapest, 14. Vk.); Glatz Ferenc művelődési miniszter. Az elnöklő Jakab Róbertné délután háromnegyed 5kor berekesztette az Országgyűlés januári ülésszakának első munkanapját. kész volt ezeket megtenni, s elszántságát csak növelte, hogy a pártok többsége kifejezetten szorgalmazta is; a kormány ne hagyja a kellemetlen operációkat utódjára, vállalja el azokat, s cserébe a pártok nem használják fel pártpolitikai célokra a gazdasági, szociális feszültségeket. Egyidejűleg óriási erőfeszítéseket tett a diplomáciai kapcsolatokban, hogy megfelelő támogatást szerezzen, nem magának, hanem az ország gazdaságának és leendő kormányának. Manapság azonban vajon miért akarják az emberekre szuggerálni, hogy a rendszerváltás általunk választott békés, konszenzusokra épülő, jogi garanciákkal alátámasztott módszere miatt a reformok élvonalából a hátsó vonalba kerültünk? Én úgy vélem, igaztalan és kishitüséget tükröző az a szemrehányás, hogy Magyarországon megtorpant az átmenet folyamata, és felelőtlen az a törekvés, mely a tömegek indulatának felszitásával akarja rohanóvá tenni az eseményeket, szétverni a múltat és jelent, gyalázva boldog-boldogtalant. A gondokon nem lehet úgy úrrá lenni, ha fokozzák a feszültséget, ha tovább szítják az elégedetlenséget, ha megingatják a működő intézmények iránti bizalmat, azaz szétzilálják a demokratikus átalakulás esélyeit. Mi azon dolgozunk, hogy ezeket az esélyeket megőrizzük, és ezekből mind többet valóra váltsunk. Azt mondják, de hát rengeteg a sár, ami összegyűlt' Ez igaz. De kérdezem: muszáj érte folyton-folyvást lehajolni, és egymás arcába vágni? Ez lenne az eltakarítás egyetlen módja? Én nem hiszem, és szerencsére a nép többsége sem hiszi ezt. A miniszterelnök a továbbiakban leszögezte; — Kormányom két dolgot vállalt, és tudta, hogy az nem kevés: a gazdaság működőképességének megőrzését, és az átmenet, a rendszerváltás békés jellegének biztosítását. Arra számítottunk — mégpedig sokoldalú konzultációk alapján —, hogy a hatalomért kezüket kinyújtó pártok és más társadalmi szervezetek ehhez partnerek lesznek, és nem ellenségek. Keveseket leszámítva, ebben csalatkoznunk kellett, de gazdagabbak lettünk egy felismeréssel; ma, Magyarországon a pártok nem programjaik hirdetésével és mellette szóló érveléssel versenyeznek egymással, hanem (Folytatás a 2. oldalon.) Kíméletet az országnak! Az elsó napirendi pont előtt Németh Miklós kért szót. A Minisztertanács elnöke beszédében közvetlenül az ország népéhez is szólva hangsúlyozta; — Nemcsak az utóbbi időszak eseményei, hanem még inkább az előttünk álló hetek megjövendölhető fejleményei indítanak arra, hogy felszólítsam az ország lakosságát: közös cselekvéssel kerüljük el azt, ami a legközelebbi múltunk alapján keserűen megjövendölhető. — A gazdasági helyzete kemény, súlyos terheket jelentő, népszerűtlen, de halaszthatatlan lépéseket követelt — emlékeztetett a továbbiakban. — A kormány Egyről a kettőre Pár hónapja magányos ember álldogált a Parlament egyik kapuja előtt, kezében táblával, amire az volt ráírva: Képviselőt akarunk! Ha hosszas procedúra árán de teljesült Budapest V. kerülete lakóinak vágya: lett képviselőjük Várkonyi Péter megürült helyén, mégpedig Tamás Gáspár Miklós, az SZDSZ jelöltjének személyében. Beiktatására tegnap reggel több tucat szimpatizáns kísérte el. táblákkal, transzparensekkel. Az újdonsült képviselő a Nagy Házba való belépése előtt hosszasan integetett híveinek, akik vastaps kíséretében engedték útjára, újult erővel lengetve a „Gazsi, szeretünk!" feliratú lepedőt. Odabent, bár mérsékeltebb lelkesedéstől fűtött, de udvarias taps fogadta a helyét elfoglaló, új képviselőt. Balla Éva pedig, az SZDSZ másik képviselője bejelentette, hogy megalakították a szabad demokraták parlamenti frakcióját, tekintettel arra. hogy képviselőik létszáma duplájára emelkedett. Egyről kettőre. (balogh) Szegediek perelik a kormányt! alkotmányellenes a kamatadó? — A kormány és a honatyák szerződésszegésre kényszerítették az OTP-t. Ezért most az Alkotmánybírósághoz fordultunk, helyezze hatályon kívül a nemrégiben hozott kamatadó-rendeletet — mondja Csorna Lajos, az Északi Lakásépítő és Fenntartó Szövetkezet elnöke. Ismeretes, hogy február 1jétől az öt évnél régebben vásárolt szövetkezeti és OTP-s lakásokra a törlesztőrészlet 50 százalékát, tíz évnél régebbi szerződések esetén a 100 százalékát vetették ki kamatadóként. Az indok? A kedvezményes 3 százalékos és a piaci kamat közötti különbözetet az államkassza nem képes tovább magára vállalni. Azt is suttogják, hogy a Világbank kényszerítette erre a lépésre a kormányt. Úgy hírlik azonban, a nemzetközi pénzügyi szervezet még tippet sem adott, mindöszsze arról van szó, hogy az évek óta ígérgetett költségvetési hiány csökkentését kérte számon rajtunk. A türelem fogytán. A kormány pedig kapkodva lépett. A legkönnyebb utat választotta: ismét megsarcolta a lakosságot. — Számoljunk csak — mondja a szövetkezeti elnök. — A régi 3 százalékos kamatos kamattal is harmincöt év alatt 300 ezer forint helyett 600 ezret kellett visszafizetni. Az új adóval együtt viszont ez az összeg 1 millió 200 ezerre emelkedik. Arról nem beszélve, hogy a rendelet hatálya csak ez év december 31-ig szól. Ez azt sejteti, hogy a kormány jövőre újból manipulálni akar a lakáshitelekkel. — Miért tartják törvényellenesnek a rendeletet? — Mert egy sor más, magasabb szintű jogszabályt sért. Először is etikátlan, hogy kamatadóról beszélnek, hiszen a törlesztőrészietet veszik alapul. Így viszszamenőleg felemelték a tégla, a cement, a parketta árát is. Ilyen a világon sincs. Az infláció megfékezéséről beszélnek, most pedig ezzel a rendelettel legalább háromszorosára emelik a lakásárakat, tovább pörgetve így az amúgy is nagy inflációt. A Polgári törvénykönyv szerint az általános elévülési idő öt év. Tíz évre visszamenőleg nem is lehetne rendeletet módosítani. — Hová fordultak most? — Az Alkotmánybírósághoz. Vizsgálja felül a Parlament és a kormány döntését. Törvénytelen törvény nem maradhat érvényben. Ilyen alapon a jövő héten füst-, por- és levegővételi adót is kivethetnek. Tudja, mit mondanak szövetkezeti tagjaink? Nem fizetnek, mert már nincs miből. — Akkor mi történik? — Ma másfél millió ember tartozik lakásért az OTP-nek. Az érvényes szerződést jogsértő módon és egyoldalúan rúgatták fel a pénzintézettel. Ha a régi öszszeget befizetik az emberek, és a kamatadót nem, ők járnak el jogszerűen. — A honatyák mégis csak megszavazták ... — De hogyan? A Parlament 57 százaléka fogadta csak el. Ez is jelzi, a képviselők elbizonytalanodtak, törvényesen jártak-e el. Kíváncsi lennék, az igennel szavazók vajon hol laknak? Pasaréti, rózsadombi állami villákból én is könnyen megszavaznám ezt a törvényt. Beszéltem Raffay Ernő képviselővel, ö elmondta, hogy ellene szavazott a rendeletnek, és a jövőben is ehhez tartja magát. Támogat bennünket ezentúl is. „E törvény nem az átmeneti időszak békés jellegét kívánja szolgálni, nem joghézagot pótol, hanem a kapkodó pénzügyi kormányzat költségvetési hiányának pótlása az alapvető cél" — olvasom az Alkotmánybíróságnak címzett levél indoklásában. — Az az érzésünk, hogy a kormány szándékosan igyekszik anarchiát előidézni. A társadalom tagjait pedig hozzászoktatták az elmúlt negyven évben, hogy minden felülről jövő döntést elfogadjon. Mindenki látja, hogy ez a rendelet igazságtalan és törvénytelen, de mé« ma sem mer szólni szinte senki. Belénk ivódott az állampolgári félelem és engedelmesség. Ezen akarunk most változtatni. Szövetkezetünk tagjait felhívtuk arra, hogy ne fizessék meg a törvénytelen követelést. Mi ingyen vállaljuk a jogi védelmüket, ha perre kerül a sor. — Állampolgár kontra kormány? A meccs kimenetele aligha lehet kétséges ... — Nézze, a kedvezményes lakáshoz jutás nem szocialista vívmány. Nyugaton 3040 százalékos, vissza nem térítendő állami támogatást kap,, aki saját erőből oldja meg a lakásgondját. Nálunk meg egyszerűen megsarcolják, lehetetlenné teszik. Az a baj, hogy a követelésnek nincs ellentétele. Nevetséges fizetésekre világszínvonalú árakat építünk. Meddig bírjuk? — Tényleg, meddig? — Semeddig. A közös költségek, a működési díjak is duplájára emelkednek. Ezt sem tudják sokan kifizetni, hogyan is tudnák a kamatadót... Az OTP-től kapott értesítéseket azonban nap-nap után kézbesíti a posta. Az adminisztrációs átállás is milliárdokba kerül. A költségvetési bevételbe viszont annyit számít a most bevezetett adó, mint tengerben a csepp. A feneketlen állami gyomor ezt is elnyeli. „A törvény antihumánus, mindenfajta emberi érzéssel ellentétes" — olvasom a beadványban. Példátlan, hogy kamatadó címén a tőketartozás után is sarcot vessen ki az állam polgáraira. Európában legalább ezzel az eggyel elsők vagyunk, Szomorú dicsőség. Rafai Gábor 4 « *