Délmagyarország, 1990. január (80. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-15 / 12. szám

10 1990. január 15., hétfő . r Hollandi — exportra Ma este a Royalban Magyarok a Gulag-szigeteken Mióta az a szörnyű öt betű — Gulag — világszerte, s idővel idehaza is ismertté vált, sokunk fejében megfogalmazódhatott a kérdés: ugyan hány honfitársunk pusztulhatott, sínylődhetett évtizedeken át a sztálini koncentrációs táborok poklában, hány magyarul beszélő ember lehetett, lehetne szereplője az aktáknak, melyeket hatalmas világtörténelmi jelentőséggel először a nagy Nobel-díjas szovjet író, Alekszandr Szolzsenyicin mutatott meg a döbbenten bámuló emberiségnek? Mióta a tavaly budapesti játékfilmszemlén bemutatták Sára Sándor Csonka Bereg című, monumentális alMa ilyen vád nem hangzik el. Fönnáll viszont a felekezetek közötti megosztás veszélye. A Sík Sándor tömörítette negyedik törvény első megfogalmazása még így részletezte a követelményeket: „A cserkész mindenkinek barátja, és testvére minden más cserkésznek, bármely nemzethez, társadalmi osztályhoz vagy vallásfelekezethez tartozzék is az." Napjainkban, az erőszakkal gleichschaltolt társadalom fölszabadulása után, a differenciálódás, a széttagolódás időszakában vagyunk. A politikai pártok osztódása a választásokig tart. Utána e folyamat majd az ellentétére fordul; az életképtelen kis pártok föltétlenül szövetségeskeresésre kényszerülnek és fönnmaradásukról csak integrálódással, egységesüléssel gondoskodhatnak. Az osztódás mai divatja az újjászerveződő cserkészmózgalmat sem kímélte meg. Bármi szomorú, de egymással vetélkedő két szövetség, a Magyar Cserkészszövetség és a Magyar Cserkészcsapatok Szövetsége szeretne megosztozni az ifjúság e nem® mozgalmának újjáteremtésében, föllendítésében. Ezúttal a verseny nem szolgálja a célt, mert megosztja az erőket, megzavarja a tájékozódást; a vetélkedés méltatlan viszálykodásokra vezet. A mi megosztottságunkat nem orvosolja az országgyűlési választás. Nem várhatunk addig. Számomra különösen fájdalmas ez a viszály. Mint az V. ®erkészkerület utolsó vezető tisztje, minkét szövetségben megtalálom barátaimat, különösen itt Szegeden és a hajdani szegedi cserkészkerületben. Ezért vállal kotását, már némi fogalmat alkothattunk; a „malen'nij rabotra" hurcoltak között nagyon sok magyar is áldozatul esett a keleti hódító esztelen barbárságának. A magyar könyvkiadás történetében alighanem az elsők között, még az ősszel jelent meg a szegedi JATE Kiadónál egy most végző fiatal jogász, Szente Zoltán Magyarok a Gulag-szigeteken című kötete: a szerző ebben a művében az egykori dunántúli Bakonyi brigád elhurcolt tagjainak a Gulag-szigeteken szerzett tapasztalatait gyűjtötte össze, egyben megpróbálva némi áttekintést is adni a táboréletről, lágertörténetekkel, a kitörölhetetlen nyomokat bizonyító, roppant érdekes személyiség- és szociálpszichológiai megfigyelésekkel, továbbá a rehabilitációról, a magyar szibériások egy V®zprém megyei csoportjának kálváriájáról. E könyv premierjeként lesz beszélgetés ma, hétfőn este 6 órai kezdettel a Royalban Szente Zoltánnal, a Magyarok a Gulag-szigeteken című könyv szerzőjével — továbbá hallható lesz élőszóban is beszámoló mindarról, amit a huszadik századnak a náci táborok melletti legszörnyűbb jelensége, a Gulag jelentett. Erre az estre várja szeretettel az érdeklődőket a házigazda: Domonkos László A megépítés terve a közelmúlt jelentős szegedi alkotópárosának, Oberfranknak és Kerényinek a nevéhez fűződik. Ma már világos: A bolygó hollandi (a Machbeth mellett) itteni munkálkodásuk csúcspontja. A mostani felújított változatában csak egy komolyabb változás van: kimaradt a forgószínpad. Gondolom azért, mert azokban a nyugati színházakban, ahol elő fogják adni, nem mindenhol van ilyen gépezet. Ez a rendezés alapvonalát nem érinti, a forgós részek zavar nélkül áttehetők mozdulatlan alapra. Ám a produkció ezeken a pontokon veszít valamit régi hatásosságából. Elsősorban a nyitányban, a fináléban, valamint az I. felvonás végén. Kerényi Miklós Gábor iti. v. rendezése ugyanis elsősorban az effektusokra épít, ezek jelentik a legjobb, legerősebb pillanatokat. (A hollandi hajójának döbbenetes érkezése, a finom látványosság, ahogy Senta szobájába behozza a hollandit és Dalandot, vagy a zárókép szépen megkomponált kiengesztelődése.) Persze az effektusoknak megvan az a hátrányuk, hogy ha az ember többször látja őket, a meglepetés elvész. Ám egy színház mindig az aznapi, a darabot először látó közönségre épít. Oberfrank Géza m. v. hollandi-dirigálása annak idején kivételes élményt jelentett. Nyilvánvaló, hogy ez az a zenei világ, amelyben leginkább . otthonos. Ezért is vagyok kicsit zavarban, mert ezen a ponton emlékeim, nem egyeznek a most ' tapasztaltakkal. A mostani — múlt heti — estén ugyanis nem volt képes ugyanazt az intenzitást produkálni, bár voltak igen Nem tudok róla, hogy Magyarország jelentős mértékben adna el külföldre hajókat. Most megtört a jég, egy bizonyos Landgraf űr megvásárolta a Szegedi Nemzeti Színházból a „bolygó hollandi" típusú tengerjárót. A hajó egy igen híres múlt századi tervező, bizonyos Richárd Wagner elképzelései szerint készült, s két éve bocsátották útjára. Legfőbb jellegzetessége: kizárólag színpadon közlekedik. szép megoldásai. Nem tudom a próbaidőszak hossza, vagy múló indiszpozíció akadályozta-e legjobb formájának elérésében, abban azonban biztos vagyok, hogy erre a darabra őt kellett meg-, illetve visszahívni. Jó előadást dirigált — ugyancsak a turné előtt — Cser Miklós m. v. és korrektet Molnár László. A bolygónak annak idején nagy erőssége volt a szereposztás. A mostani turnéra a legjobb szegedi erőket ismét felvonultatva tehetséges budapesti művészekkel erősítették meg. Számomra a legnagyobb élményt Kálmándi Mihály m. v. hollandjja jelentette. Nemrég Amo'nasróban mutatkozott be Szegeden, s már akkor nyilvánvaló volt, igen szép, és sötét színű orgánum tulajdonosa. Most még egyértelműbb, a legszebb magyar basszbariton az övé, igazi Wagner-ígéret. Ráadásul fájdalmas, titokzatos hangszíne különösen illik ehhez a figurához. Kitűnő a maszkja is, igazi elgyötört férfiarc. De méltó a szerepre Gurbán János is, aki immár ugyancsak vendég. Nagyon markáns hollandi Németh József. A három Senta közül Felber Gabriella m. v. elsősorban hangerejével és éneklésének drámaiságával, Misura Zsuzsa a dallamvezetés eleganciájával, Vári Zsuzsa m. v. finom megoldásaival tűnik ki. Kenesey Gábor m. v. Dalandként magabiztos zsánerfigura, Szakály Péter igen óvatosan énekelte a hangjának kissé magas szólamot. Juhász József mellett ezúttal., Korcsmáros Péter vendégeskedik Erik szerepében. A feladat egyiküknek sem tartozik igazán a szerepköréhez, de kielégítően oldják meg. A kisebb alakítások közül ki kell emelni Vajk György életteli, kedvesen züllött Kormányosát. A kórus igen rapszodikus volt. A férfikar a nyitóképben több mint bizonytalan, a harmadik felvonás nagyjelenetében kitűnő. A Fonókórus viszont minden esetben igencsak lötyögősen szólt; még Molnár László tudta a legnagyobb sikerrel összefogni, ö viszont tempóengedményt lett. Az előadás német nyelvű. Mivel erről a nyelvről csak vajmi töredékes ismeretekkel rendelkezem, nem szívesen bonyolódnék hosszú fejtegetésekbe a kiejtésről, de azt még a laikus is hallja, hogy — főképp a szegedi művészek deklamációjában — uralkodik a „hazafias jelleg" ... (Kedvencem az egyik Daland szájából hangzott el: Behüttesz Gott). A bolygó hollandi határozottan exportképes jármű.. Jól összeácsolt, erős Vitorlázatú, száguldani képes. Nem ártana, ha nagy nyugati kirándulása után még a szegedi színház partjainál is horgonyozna kissé. Márok Tamás A cserkész minden cserkészt testvérének tekint A szombati találkozó elé A tíz cserkésztörvény második magyar változatának megfogalmazását Sík Sándornak tulajdonítjuk. Tőle való a legilleték®ebb magyarázata is. A fönt címül választott negyedik cserkésztörvény miatt a második világháború idején a jobboldaltól jellemző támadás is érte a ®erkészeket. Kifogásolták a nemzetek közötti testvériségnek ázt az eszméjét, amely szerint a más nemzethez tartozó cserkészt — de általában; embertársat — éppúgy t®tvérnek tekintünk, mint a magyart. IEGY PE3DI Qevkész :ti»rso KOTEtlb > tou*azs£<3iiíirwimmternmi : AamszmmcKisiyatuy^HcvKAUii.'ici Í3 VfciMSVfa' MMBM 5 icstms: KsmiwGt ím MVHositmn -.uarr.iterwAiMO* rjjmmtumm - iC^íii-fXívcmiiXisDnsnnf *JIUH.w ctxxmx uiMum'sim vva saauKt w t^ívuanmi iiazír">u s icwiziNiaü Métmti sím: mm « iüMTYiífll.TíiCA/iA'aWO ' iXMyn^'JNíapuiMöu* KBtonw >11 miST'JM DWfLítDW* Í L&PKES1 MÖ6 VOM » actftóv taxacím: » a auKX rm. imms 2A •uMUrrm /jóhv tam, hogy találkozóra hívom minden ®erkészt®tvéremet, tartozzék e percben bármelyik szövetséghez, s azokat is, akik még egyikhez sem ®atlakoztak. Szombaton, január 20-án, délelőtt 10 órakor a JATE Bolyai Intézetének (a hajdani piarista gimnáziumnak) nagytermében jövünk össze, hogy megb®zéljük a jövendő magyar cserkészet egységének föltételeit, az egység akadályainak elhárításához nélkülözhetetlen köl®önös megértés kérdéseit. Szeretettel és bizalommal várom a negyedik cserkésztörvény szellemében minden cserkészt®tvéremet. Péter László Hegyek, völgyek között... Lécekkel és botokkal felszerelkezett, optimista magyarok december közepe óta változó ütemben rohamozzák északi szomszédainkat. Az sem nagyon zavarja a síelni indulókat, hogy a politikai enyhüléssel párhuzamosan, mostanában az időjárás is rendkívülit produkál. Az elmúlt hónap közepén a Hopok északi lejtőjén 13 — napon 23 — Celsius-fokot mértek, ami utoljára éppen száz éve fordult elő. Hó csak mutatóban maradt. Jasna völgyében január második hetében 42 évre visszamenőleg mindig volt hó ... Tátrai kalauz A kedvezőtlen hójelentések ellenére útnak indulókat már itthon érik apróbb boszszúságok. A 8 koronás benzint a magyarok — merő barátságból — csak 14 koronás utalvány ellenében kaphatják. Ezt a büntető árat — 100 korona kezelési költséggel együtt 230 forint — a közelmúlt áremelése is csak enyhíteni tudta, indul a magyar a bonért, de már az első utazási irodában felvilágosítják; ilyen ®ak a határ túloldalán kapható. A rövid magyar nyelvű tájékoztatóval ellátott listát a közös átkelőhelyen kezébe is nyomják a fellécezett utasnak, kismillió szálloda és iroda címével. Január második hete nem számít szezonnak, s talán éppen ezért csak minden negyedik-ötödik cím „élő". Különösen azok lepődhetnek meg, akik szombaton szaladnak bele a nagy csehszlovák kora délutánba. Ha rosszul választják meg az útvonalat, vagy beljebb igyekeznek, előfordulhat, hogy hétfőnél előbb nem jutnak az áhított cédulákhoz. A határon meg ... inkább kép®lapot árulnak. A dízel® autók tortúrája még hosszabb is lehet. Egy 50—60 ezr® vár® ahhoz gyakran kicsi, hogy utazási irodája gázolajbont is forgalmazzon. * Természetesen azért a csehszlovák kutas is ember, csak az első ajánlattól nem szabad megijedni. (Húsz nyugatnémet márka = 40 liter gázolaj) Az alku vége gyakran valami elfogadható — az utalvány áránál rendszerint ala®onyabb — ®zszeg. Ha a kút önkiszolgáló és a hőmérséklet is mínusz 5 fok alatti, akkor a kezelő a bepárásodott ablakon ker®ztül csak a piros és zöld lámpákat, valamint a ko®ik sziluettjét látja. (Ritka eset, amikor a szocialista gyártmány előnyt jelent.) A belső kezelőpulton kijelzett — literenkénti 8 koronás — öszszeg kifizetéséhez nem kell sok b®zéd. Hangsúlyozom, mindez a határtól távolabb, abszolút hóment® előszezonban, nagyobb városok szélén, ahol jó, ha minden kétszázadik tankoló autó magyar. A „megtakarított" utalványok tízszázalékos kezelési költség levonása mellett akibocsátó szervezet bármely irodájában visszaválthatók. Ez azonban nem lehet túl gyakori esemény, hiszen egyetlen árva tízliter® bonunk kisebb termelési taná®kozást indukált. A szállást legtöbben utazási irodákon ker®ztül már előre lefoglalják, aki ennek hiányában magánházaknál érdeklődik, 40—80 koronáért kaphat fedelet egy-egy éjszakára. Az ár, — a minőség mellett — a sífelvonók közelségének és a-hó magasságának függvényében változik. A szerény hagyományú magánszállások mellett a szállodai szobaárak is meglehetősen olcsók. A gond inkább a helyhiány, s ez az idei szezonban feltételezhetően erősebb lesz, hiszen sítalpra termett szomszédaink lassan egy hónapja éhezik a havat. A síbérletek a 2—10 korónás felvonók eredeti áraihoz kép®t 20 százalék® engedményt adnak. Negyven koronáért 50 pont vásárolható, amelyből egy-egy libegés vagy „tányérozás" különböző mértékben fogyaszt. A tapasztalatok szerint csak a kitartó profik kép®ek két bérletet elcsúszkálni . egyetlen napon. A kezdőknek idő kell, míg elérik az 50 pontot. A hóra érzékétlen ülők és felvonók a látogatottabb helyeken kirándulóidőben' is járnak. Indulás igény szerint, amikor a kezelő már úgy érzi, hogy az álldigálók létszáma elért egy minimumot. Síeléshez kell valamennyi hó, a korcsolyához azonban elég a hideg is. Ha egy-egy hegyi tó beáll, az úgy is marad április 'elejéig. Gyanús hójelentések hallatán mindenképpen érdem® egy pár kor®olyacipőt is beszorítani az útipoggyászba. Az új ®ztendő első két hetében többnyire csak ilyen csúszkálással múlathatták az időt a téli sportok szerelmesei. Kovács András Kárpátaljai képeslap Be szép is ilyenkor télidőn végigutazni az Alföld kenyérsík óceánján! Ungvár táján már felködlenek a hegyek, s muzsikál a Latorca, Talabor, Ung jégtáblás medre. Hivatal® kiküldetésben, szolgálati papírral barangolhatok a Tisza vízgyűjtő területének élő múzeumában: állatokat, növényeket leltározva. Napidíjam mint egy szovjet népképviselőé; telik buszra, kenyérre és filmre. Lehet már utazni, engedély is könnyebben kerül. Gyalog, stoppal, busszal, mert a túl felgyorsult utak nem tűrik az ámulatot. Mert bizt® érdekes lenne, ha a pisztrjalovei katoni objektum építése által kiváltott ®eményekről szólnék, de képeslapra az mégsem való! Régi vágyam teljesült: a Tisza forrását felker®ni végre. Legyen ez most a képi® lapon. Tollszárat ugyan nem vittem magammal, mint Móra Igazgató úr elbeszéléséből tudjuk — „bedugva vele a forrást, elapad a Tisza". Nem akartam a vízügy, s Vágás doktor matematikai előjelző programjait fölborítani felelőtlen tollszárakciómmal... Csend®en . „lapulva" utaztam, nyögve buszoztam Munká®on, Irsaván, Huszton, Técsőn át Rahóra. Máramarosszigetnél a román határnál kaviccsal dobtam át a Tiszát. Fedor Hámor, a Kárpátaljai Védett Rezervátum vezetője tuszkolt UAZ-ba. s onnan már úttalan utakon a Fehér-Tisza patakja mellett vergődtünk egyre följebb, hódöntötte fenyők, hótorlaszok közt. Ott már nin® sietség, megáll az ember valóságosan, s gondolatban. Jó kiszállni, amiben vagyunk — járműből, gondból, időből ... Jó megnézni, ami nem siet... az óriás sziklákat, háromölelés® fenyőket, öreg hucul favágó kérg® kezét... „Alászolggjá"-val köszön, s ®illogó évtizedes emlékek örömével vezet. A sűrű berekben, kiszétesedő mocsaras, sziklás rejteken egy farönkökből épített hatalmas indiánvárhoz hasonló építmény. A Magyar Királyi Erdészet ősi fausztatója, duzzasztógátastul, zsilipkapustól ... elfeledve. Sziklákkal és vízzel kellett megküzdeni azoknak, akik itt állították össze a tutajokat, s az áradás hátára kapva vitte ' a szálfákat... vitte. Szegedig, hazáig ... Nézzük ®ak meg a szegedi öreg házak. födémgerendáit bontáskor — évszázad után is bennük látjuk a havas erejét, szilajságát. Talán egy jövőbeni múzeum alatt állok, hófödte sziklák közt k®keny csík az ég s a kőüstben vízirigók ker®gélnek búvár bravúrral a fehéren tajtékzó Tisza-patakban. Átugrottuk a Tiszát, s az UAZ is átlábalt rajta. Másfél órás pöfögés után a Hoverla kettőezr® lábánál hagytuk el a ko®it. Hóban fúrva, sziklán csúszva indultunk a fölöttünk lévő sziklafalban lévő forráshoz. Csönd és béke minden az erdőhatár fölött. Áfonyás kitakarásban szajkó köszont, a kotnyel® plagizátor sárgarigó hangját utánozza, mínusz 25 fokban nyári illúzió. Szegedi Tiszapart?! A sriklaomlás teteién fagyott orgonasípok erdeje, játszik a szél rajtuk, úgy sír, mint Dankó Pista hegecjűje szólt a b®zorkányszigeti folyóparton ... Ismerős, ősi, s magyar ... Lám, nem is kell a tollszár, fölösleg® lenne bedugni a Tisza torkát, mert... jelentem: befagyott a forrás! A havason fakalyiba pattogó tüzénél b®zélgetünk, álmodozunk; tervek, közös kutatások, hallgatók köz® cseréje, közös könyvkiadás; „a Tisza forrásától a tengerig", Természet és Népek . .. A Hoverlán langyos szél bukik át a Prut felől s Borogyin sztyeppxszimfóniájának hangjaira „ébredünk". De jó is lesz, ha a folyók összekötnek, forrástól a tengerig járhat-barangolhat az ember, nemcsak kiküldetésben, B®zorkányszigettől Máramaros-szigetig — úgy, ahogy a madár! Csizmazia György