Délmagyarország, 1990. január (80. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-03 / 2. szám

1990. január 3., szerda 07 tervez... S jót alig ígér 1990-re Kritikus szinten a tűrőképesség Az egyensúly romlása már kritikus mértékű: 1989-ben is jelentősen növelte az adós­ságállományt a konvertibi­lis fizetési mérleg hiánya. Felduzzadt a rubel aktívum, nőtt a költségvetési deficit. A bankszférát fizetésképte­len vállalatok bénítják, nagy az inflációs nyomás. A tlár­sadalom tűrőképessége kri­tikus szintre süllyedt, egyre szélesedő rétegekben erősö­dik a helyzetük stabilizálásá­ra, javítására irányuló igény. Az erőfeszítéseket a követ­kező fő területekre szüksé­ges összpontosítani; — Csak akkor érhető el a nemzetgazdaság teljesítmé­nyének javulása, ha a ter­melésben és az értékesítés­ben megerősödik a világ­gazdasági folyamatokhoz va­ló szerkezeti alkalmazkodás. Ezt döntően a piaci nyo­más tudatos erősítése, a ver­senyképes vállalkozások se­gítése viheti előre. Hosszabb távon ez vezethet az egyen­súlyi viszonyok javulásához és az inflációs nyomás eny­hüléséhez is. — Meg kell őrizni az or­szág nemzetközi fizetőképes­ségét. Ehhez konvertibilis viszonylatban a fizetési mérleg hiányát, rubel elszá­molásban pedig aktívumát lényegesen mérsékelni kell. Az egyensúlyi követelmé­nyek rövid távon rendkívül erős korlátai gyarapodá­sunknak. — A szűkös erőfórrások mellett is kiemelt gondot kell fordítani a humánszfé­rára. Az oktatás, a tudo­mány, az egészségügy fej­lesztése, az emberi környe­zet megóvására irányuló erőfeszítések segíthetnek ahhoz, hogy nemzetközileg versenyképes tudású, telje­sítőképes szakemberekkel, menedzserekkel rendelkez­zünk. A gazdasági szerke­zetváltás gyorsulásával a jövedelmi és életviszonyok­ban szükségszerűen erősöd­nek a különbségek, de ez nem okozhat elviselhetetlen élethelyzeteket. Alapvető előrelépés törté­nik a vállalkozások feltéte­leinek javításában Élénkíté­sük, programszerű finanszí­rozására Vállalkozási Ala­pítvány jön létre, és befekte­tési társaságok, külön hite­lek is segítik a tőkéhez ju­tást A vállalkozások moz­gásterét bővíti az árak, az import további liberalizálá­sa. a felesleges jogszabályt kötöttségek kiiktatása. Tervezett passzívumok A rubel viszonylatú fize­tési mérleg egyensúlya a kö­zeljövőben csak az árufor­galom szűkülése és a piac­váltás kényszere mellett biz­tositható, amit a kormányzat szigorú pénzügyi szabályo­zással, kereskedelmi intéz­kedésekkel, a stratégiai vál­tásra képes vállalatok köz­ponti segítésével támaszt alá. A konvertibilis behoza­tal jelentős hányada szaba­don lesz importálható. A piaci viszonyok fejlődé­sét számos, még hiányzó in­tézmény létrehozása is se­gíti (tőzsde, értékpapírtör­vény, versenytörvény stb.) A belső versenyt erősíti a sza­badárak körének bővülése, az ártámogatások jelentós csökkenése is. Az állam kez­deményezi a veszteséges, fi­zetésképtelen vállalatok fel­számolását, támogatja a ke­reskedelmi bankok ilyen irányú intézkedéseit. Mindezt szigorú pénzpoli­tika támasztja alá. A kiadá­sok nagyarányú csökkentése mellett mérséklődik az ál­lami költségvetés hiánya (legfeljebb 10 milliárd fo­rint). A vállalati és lakos­sági megtakarítások haté­kony ösztönzésével (pozitív A decemberi ülésszakán a Parlament jóváhagyta az ország 1990. évi gazdaságpolitikai programját, s fel­hatalmazta a kormányt a — megbízatásának időszaká­ra összeállított — gazdasági feladatterv végrehajtásá­ra. Az Országos Tervhivatal szesint az indulási alap nem túl biztató: a magyar gazdaság egyre mélyülő strukturális válsággal küzd, teljesítménye hosszú idő óta alig növekszik. Elavult technikák és technológiák pazarolnak az anyaggal, az energiával, a munkaerővel, magas a gazdaságtalan tevékenységek aránya. reálkamatok biztosítása), va­lamint a fizetésképtelen vál­lalatok kiszűrésével fejlőd­het a vállalkozókészség. Az ország nemzetközi fize­tő- és hitelképessége megőr­zésének feltétele, hogy a konvertibilis fizetési mérleg hianya lényegesen csökken­jen, ne haladja meg az 550 millió dollárt. Ezen belül az idegenforgalomban fórdula­tot, körülbelül 200 millió dolláros aktívumot kell el­érni, amit a lakossági devi­zaellátásra és magánimport­ra bevezetett szigorú intéz­kedések, s az idegenforgalmi fogadókészség fejlesztése biztosíthatnak. A rubel számolású fizetési mérlegben nem áll érde­künkben számottevő, máshol vagy később levásárolhatat­lan követelés, aktívum ke­letkezése. Mivel a nálunk szükséges és keresett im­portcikkek beszerzési lehe­tősége a partnerek piacán korlátozott — sőt a jövőben valószínűleg tovább romlik — az egyensúly a kivitel nagyarányú (körülbelül 20 százalékos) csökkentését kö­veteli meg. Megrendülő iparágak A termelés szerkezetének változása az iparban több területet érint, A szénbányá­szatban csak a helyettesítő energiabehozatal költségei­vel versenyképes termelés tartható fenn. A gép- és könnyűipari vállalatok szá­mottevő körét alapvetően rendíti meg a rubelexport lehetőségének (egyes ágaza­tokban 30-40 százalékos) visszaesése. A feldolgozó­ipar átalakulásának húzó­ereje a gazdaságos konver­tibilis export lehet, A tar­tósan fizetésképtelen, illet­ve életképes, stratégiával nem rendelkező tevékenysé­gek és vállalatok felszámo­lása elkerülhetetlen. Az élel­miszer-gazdaság mindenek­előtt a támogatások nagy­arányú csökkenése és a sza­bad árforma uralkodóvá té­tele miatt kényszerül a piac­hoz igazodó szerkezetátala­kításra. A belföldi kereslet korlátozott, a fajlagos ex­porttámogatás mérséklődik. A várhatóan erőteljes dif­ferenciálódás mellett a nem­zeti termelés összességében nem nő, a mezőgazdaság összproduktuma stagrúzl, az iparban csökkenés is bekö­vetkezhet. A gazdaságtalan termelés felváltásából adódó veszteségek azonban ma már más módon nem kezelhetők. A gazdasági infrastruktú­ra területén előrelépésre a távközlésben, a kutatás és fejlesztés infrastruktúrájá­ban van lehetőség. Más te­rületeken csak fékezhetók a kedvezőtlen tendenciák. A közlekedésben folytatódik a Budapest—Gyór—Hegyes­halóm villamosított vasút­vonal rekonstrukciója, az M0 és Ml autópályák, egyes városi elkerülő utak építése. A távközlés gyors ütemű re­konstrukciós fejlesztésének forrásait a díjemelések mel­lett külföldi hitelek is bőví­tik. A távbeszélő fő- és mel­lékállomások száma jövőre a korábbinál gyorsabban, 80 ezerrel gyarapodik. Csökkenő fogyasztás A közösségi fogyasztást 1990-ben jelentősen tovább kell mérsékelni, ami legna­Kőkemény szívek gyobb mértékben a védelmi kiadásokat érinti. A lakos­ság reáljövedelme és nem­zeti fogyasztása 1990-ben az előző évinél kevesebb lehet. A fogyasztóiár-színvonal — döntően a termelői árak nö­vekedése miatt — az 1989. évit meghaladóan (a szá­mítások szerint 19-20 száza­lékkal) emelkedik. Az alap­vető javak körében az átla­gosnál nagyobb áremelkedés lesz, a lakás, közüzemi és egyes postai szol gél tatásók, a személyszállítás, az alapvető élelmiszerek és — a fűtési szezont követően"— a ház­tartási energiahordozók kö­rében. Egyes nem közszük­ségleti (például élvezeti) cik­kek árai is emelkednek az év elején. A nomináIkeresetek ösz­szességében átlagosan körül­belül 17 százalékkal emel­kedhetnek. Ezen belül jelen­tős közpönti bérintézkedés­re kerül sor az egészségügyi és oktatási dolgozóknál. A vállalati szférában átlagosan 16 százalékos bérnövekedés látszik lehetségesnek. A bér­es árváltozások hatására — az egyensúlyi követeimé nyekkel összhangban — a reálbérek további 2-2,5 szá­zalékos csökkenésével kell számolni. Szerény szociálpolitika A gazdasági szerkezetvál­tás, a piacgazdaság viszónyai között elkerülhetetlen a jö­vedelmek differenciálódása. Szociálpolitikai intézkedé­sekre az Országgyűlés az előző évinél lényegesen na­gyobb összeget hagyott jóvá. Ez nagyobbrészt az áremelé­sek, a lakással kapcsolatos kiadások növekedésének részbeni kompenzálását szol­gálja, de lehetőséget teremt a családipótlék-rendszer tel­jes körűvé tételére is. A nyugdíjak növelése átlago­san az alapvető termékek és szolgáltatások drágulásának 90 százalékát ellentételezi, A családi pótléknál megköze­lítőleg a reálérték fenntartá­sát eredményezi az emelés. Kiegészül a gyermekgondo­zási segély, emelik a gyer­mekgondozási díj legkisebb összegét is. A lakosság életkörülmé­nyeit és a gazdasági fejlő­dést befolyásolja a humán infrastruktúra helyzete is. Mintegy 600 tanterem átadá­sával mérséklődik az általá­nos és a középiskolák zsú­foltsága. Az iskolák működ­tetésében a jelenleginél na­gyobb mértékben vesznek részt az egyházak, és lehető­ség nyílik magániskolák lé­tesítésére is. A felsőoktatás­ban a felvettek létszáma je­lentősen (20 százalékkal) emelkedik. Az oktatás anya­gi feltételeit javítja a párt­ás társadalmi szervezetektől átveendő nagyszámú épület. Az Országgyűlés döntése nyomián 1990-ben megkezdő­dik a lakásgazdálkodás re­formja. A lakbérek átlago­san 35 százalékos emelése és a differenciált kamatadó be­vezetése a költségvetés hely­zetének enyhítésé mellett alapot ad arra is, hogy az el­ső lakáshoz jutó fiatalok esetében külön támogatást lehessen nyújtani. K, A. I smerősöm meséli, nemrég egy berlini sörözőben, amikor megtudták az crrv­berek, hogy magyar, odamentek hoz­zá, és elkezdték szorongatni a kezét. Gratuláltak neki: Magyarország, az igen, karakán módon viselkedett az NDK-beli menekültekkel. A történet akár már ócs­kának is nevezhető, mert ebben, a közép­európai viharban órákkal korábbi ese. menyek, gondolatok is rég túlhaladottnak tűnhetnek egy pillanat alatt. Bocsássa meg az olvasó, ha soraimat némileg patetikusnak érezné, de én újab­ban nem tudok úgy híreket hallgatni, hogy leglágyabb érzelmeimmel ne küsz­ködnék. S ami történik körülöttünk, pró­bálom fölfogni, mit jelent számunkra a gyakorlatban. A legnehezebb elképzelni, hogy szorongás nélkül kelhetünk át a magyar—román határon. Hogy szabadon bejárhatjuk Erdélyt, hogy félelem nélkül megszállhatunk rokonainknál, ismerőse­inknél. Aki csak kicsit is ismeri Erdélyt, azt képzelheti: Svájcot hozta közelebb a robbanás. Azaz, dehogyis. így tán csak egy új-zélandi turista gondolkodhatna. Akinek a szívébe innen nem vezetnek történelmi gyökerek . .. S aztán Szlovákiára gondolok. Megint a határ. Csak a speciális, valaha szocia­listának nevezett tábor lakói érezhetik, mit jelent ez: nem kell, hogy görcsbe ránduljon a gyomrom, ha hozok egy pár negyvenkoronás tornacipót odaátról. S nem félek megállni egy kassaj autópar­kolóban. mert nem fogják teleköpködni '68-as bűneinkért az ablakomat S tán ki­szolgálnak a boltban akkor is, ha magya­rul beszélek. Továbbgondolom a távlatokat A nyolcvanas évek elején sokat tett a pro­paganda azért, hogy megromoljon a kap­csolatunk azzal az egyetlen néppel is, amellyel jö volt a viszony. S bár teljesen nem tudtak elhidegíteni bennünket a len­gyelektől, a korábbi évek „dva bratanki" viszonyát tönkretették. Most újból keb­lünkre ölelhetjük egymást, netán nem­csak azt nézve, mi ölcsóbb ott a Pevex­ben . .. Átlépek még egy határt a képzeletbeli utazás során Lengyelországból, nyugatra És könnyedén. Enyhülnek majd a német egyenruhások is, mert enyhülni, sőt föl­szabadulni kell a Honecker-görcsnek, s utunk sarán harminchárommal kevesebb paDÍrt kell kitölteni, előzetes megrendelés nélkül is kaphatunk szállást, az utak mel­lől eltűnnek a transzparensek, a „minden­csodálatosaszocializmusban" hangulatú táblák, s egyáltalán: lekerekítettnek lá­tom a kockaformákat. Eltűnnek az idiótábbnál idiótább vám­szabályok is. Mert nem lesz érdemes Lengyelországból cipelni a nagy kabátot, vagy ha igen, az üzlet nem hátrányos a lengyel államnak, és nem rossz a ma. gyarnak sem. Mert piaci viszonyok van­nak. De ez másodlagos. A lényeg: a gya­korlat, miszerint odafönn cuppogtak a nyelves puszik, odalenn pedig gyűlölték: egymást a népek, vagy azért, mert „azok­nak kicsivel több méz jut a madzagra", vagy másért, szóval, ez — megszűnőben. S amit jóval nyugatabbra megcsodált aa ember: svéd és angol, belga és portugál, dán és spanyol barátságát, netán szerel­mét — ez a szívbéli melegség keleti keb­leket is elönt. Tán- az orosz nyelvvel szembeni nagy utálat is enyhül, mert miután sehol sem lesz kötelező tanulni, rájönnek az embe­rek. hogy mégiscsak kommunikációs le­hetőség ez is. Tán lengyelek sem szégyell­nek majd megszólalni ezen a nyelven, főként ha litvánok, lettek, észtek sem gyűlölik ezért őket, mert a történelem visszafoghatatlan vihara oda is elviszi az autonómiát, helyrehozva negyvenéves vétkeket És eközben — ahogy ezt egy sportbarát javasolta — Temesváron Magyarország— Románia focimeccs zajlik. A csókos fegy­verbarátságot hirdető kormányok által szított gyűlöletet levetkőzve. Közép-Euró­pa történelme során először a közönség az ellenfél játékosainak szép megoldásait is megtapsolja, ahogy az, mondjuk, Hollan­diában természetes. Bálintot vagy Bölönit, a román, csapat ászait sem hívják többé koszos szőrös talpúnak a lelkes magyar szurkolók, s képesek elismerni azt is, ha jobb volt a másik. K özép- és Kelet-Európa tehát vissza­vonhatatlanul Európa részévé vá­lik. A távlatok beláthatatlanok. A szeretet ünnepe szeretetet hintett kőke­mény táborbeli szívek millióiba. Ha ily gyorsasággal fejlődünk, tán még az is be­következik: magyar magyarnak nem vájja ki a szemét. Bár soha nem arról voltunk híresek, hogy tanulunk a történelemből, az a légkör, ami most körülvesz bennün­ket, reményt adhat. Hogy szeretetteljes egységben vívjuk meg saját forradalmun­kat is — a válságból kivezető úton. Balogh Tamás Szünidei mozaikok Otthon az otthontalanságban Munkacímem pedig ez völt: Kallódó gyerekek. A téma apropója megint csak a téli szünet, e mindenkori probléma: hová legyen, mit csináljon nap közben a gye­rek e néhány, gyorsan elröp­penő napon, míg a szülő dolgozik. Nem kell fölöttébb céltudatosnak lenni, néhány nap alatt apró kis utcai tör­ténetek sokasága kínálja magát, elég pár percet vára­kozni egy buszmegállóban, végigsétálni egy lakótelep tömbjei között. Spontán vá­rosnézés. másfél méteres gyerekemberekre koncent­rálva. Kallódás az, ha nincs otthon. Még ha úgy tűnik is: van. Valóban? * Ott. ahol a Kisteleki utca benyílójában megáll a 90­es busz, nyakában kislányá­val édesapa közelit a zebra felé. Délután 5 óra van. a körút most a legforgalma­sabb, teherautók, kamionok robognak el, le sem lassítva a gyalogátkelőhely előtt. A férfi egy pillanatra meg­akad, majd úgy indul újra, hogy a gyerek keljfeljancsí módjára billen hátra, hogy aztán visszaboruljón apja fejére. Mert a férfi teljesen részeg. Léptei fel-felgyor­sulnak, láthatóan egyensúly­zavarral küszködik A gye­rek pedig ott imbolyog a nyakában, még a zebránál várakozva sem veszi le. Bár­melyik pillanatban egy au­tó elé zuhanhatnának. De nem. Isten — mondják — vigyáz a részegekre. Ha most ezt teszi — gondolom —, a kislányért teszi, mert a férfi nem érdemli meg. így nem. Talán ezért érnek át szerencsésen, az ember meg a szíve fölé teszi a ke­zét, a dobogást csillapítan­dó, és csak annyit konsta­tál: most elmaradt a tragé­dia De nem nyugszik meg. Ne mozduljunk el. Ez a megálló újabb történetet kí­nál: a téli szünet első nap­ján négy gyerek, 12 évesnél nem idősebbek, várakoznak velünk együtt. Egyikük szi­varozik, majd amikor az el­fogy, cigarettára gyújt. Köz­ben körbe-körbe pislog, va­jon látjuk-e? Tekintete nem félelemről, de kihívásról szól. „Van valami problé­mátok?" A gyerek rosszul öltözött, fiatal vonásai már­is durvulóban. A másik há­rom nagyokat vihog Jön a busz. megrohanják. A sző­kének nem jut hely, a töb­biek nyomban kikezdik, a „szivaros" vezérletével. A nem szűnő vihogás&al tar­kított csúfolódás vége egy ütés. A szivaros herén vág­ja a szőkét. A gyerek meg­görnyed, elfehéredik, fogja a hasát, visszaütni fél, te­hetetlen. Együtt szállnak le. A szőke lelép, s még azzal a lendülettel fordul vissza a busz felé, egy férfi felé, aki a kisfiával ül az ablak mellett. A szőke kivár, s amikor a férfival egy vo­nalba kerül, hatalmasat köp kívülről a busz ablakára. A bosszú megtörtént, a köpet vastag csíkja elindul lefelé az üvegen. A gyerek döb­benten nézi falfehéren re­megő apját, akinek a kezei lassan ökölbe szorulnak ... * Az egyik lakótelepi kocs­ma előtt édesapa ötéves ko­rú kisfiával játszik — ka­ratésat. Kapja a gyerek a szelíd, okító jellegű pofono­kat, legyen csak minél dü­hösebb, ingerültebb. Rugdos­sa is az apját ügyesen, szor­galmasan jó ideig, de aztán ráun a játékra. Csakhogy az apja nem hagyja, mert keménynek kell lenni. Ki­tartás. S amikor végleg nem bír a gyerekkel, mint köny­nyű zsákocskát, a nyakába kapja, hogy elnyelje őket a kocsma füstös, örökké szom­jas torka. * Hogyan lehet szeretni egy várost? Ha egy kicsit hason­lít ránk is. Az életnek szük­sége van a személyességre; szépapánk sétált egykor itt, ennél a saroknál adott elő­ször randevút nagyanyánk nagyapánknak, itt lakott albérletben az apám — mu­tatná a mozdulat. Mutatná, hogy minden hely különös, önmagára vonatkozik, mi­közben a mi múltunk is, mely nélkül nincs jelen. De nem. Mert a várost egyre vastagabb karéjban öleli lakótelepi rendszere. Ez az, ami hasonlít ránk? Első, második ... tizedik emelet. A tömbök vaksi ablakai ugyanazokat a sorsokat ka­csingatják egymásra. Ezek a házak a semmire épültek. Ha itt élsz, nincs múltad. A jelennek, csak a pillanatnak szolgálsz. S itt tenyészik ki lassan már a második nemzedék. A gyerek otthontalansága az otthonban A múlt idegen, a jelen nemkülönben. * Visszaérkezünk a megál­lóba. Szemközt, a túloldalon, az egyik épület tövében ki­csi élelmiszerüzlet, este van, záráshoz készülődnek éppen. Az ajtóban eladónő áll, be már nem lehet jutni. Cso­portnyi gyerek, köztük már nagyobbak is, azért még megpróbálják. „Hadd men­jünk má be!" „Hét óra el­múlt!" — hangzik a tömör, megfellebbezhetetlen válasz. A kölyök dühbe gurul, s nagyot csap a bolt kiraka­tát óvó bádoglemezre. A hatalmas csattanásra még ő is megijed. Szitkozódva vo­nulnak el. Darvsai László 6

Next

/
Thumbnails
Contents