Délmagyarország, 1989. december (79. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-08 / 291. szám

1989. december 8., péntek 3 Körmagyar (Folytatás az 1. oldalról.) menyeken. (Itt jegyezzük meg. hogy talan nem (eleitek meg teljesen a szigorú szabályoknak ezek az „akciók", hiszen az elöljáróban emlegetett vizsgálatok egyike, a pénzügyminisztériumi, éppen ezekkel foglalkozott.) Sikerült ilyen módon 720 ezer forinthoz jutni, s most az Volt a vitatéma, hogy a kórház, vagy az egészségügyi gyermekotthon kapja meg. Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a gyermekotthon még működőképes. a kórháznak viszont 13 milliója hiányzik ahhoz, hogy az idén kifizethesse, amit kell. Mit segít ez a pár százezer, ahol ennyi millió hiányzik, adjuk inkább a gyermekotthonnak — érvelt az egyik vb-ta£ ám szerencsére a többiek nem hallgattak rá. Ha másra nem. a decemberi gázszámlára elég — mondtak: Ezen túl. javasolták. hogy a lakóházfelújitási keretből (kapacitáshiány miatt) megmaradt pénzből csoportosítsanak át, használhassa ebben az évben a kórház. (Bal)vállalkozások A vb. szokásos módon tárgyalta a következő tanácsúlésre kerülő témákat is, amelyek közül egyet már most kiemelünk. A föntiekben szó esett azokról a pénzügyi akciókról, amelyekkel pótlólagos jövedelmekre szeretne szert tenni a tanács; ugyanez a célja vállalkozási hajlandóságának is. Abból a jelentésből, amely az eddigi próbálkozásokról tájékoztatja majd a városatyákat, kiderül, hogy az e célra létrehozott szakértői bizottság eddigi javaslatai közül egyikből sem lett valósagos vallalkozas — a legváltozatosabb okok miatt. Csak egyetlenegy eleven még; külföldi tőkés csoportok érdeklödnek egy leendő bevásárló központ építése iránt, de ennek elődeltétele, hogy az építési területet — az Ed-ös bevezető szakaszán a Defag mellett, a Délép házgyárral szemközt tizennyolc hektár, a 'Móra Tsz tulajdona — közművesítve bocsássa rendelkezésükre a tanács. A dolog pikantériája, hogy ez a földterület valaha a város tulajdonában volt, a földtörvénnyel lett a téeszé. s most borsos áron. négyzetméterenként 180. azaz több mint 26 millió forintért kellene visszavásárolni. Akadt a vb-tagok között, aki megkérdezte: vajon ugyanennyiért kártalanítja-e a téesz a volt földtulajdonosokat? A vállalkozásuk témájában akadt azért egy „jó" hír. A Szeged—Nizza testvérvárosi kapcsolatokat fölhasználva, terv született egy fogtechnikai vegyes vállalat alapítására, ám a tárgyalások finanszírozási nehézségek miatt megszakadtak. Létrejött viszont egy export-import kereskedelmi kft, amelynek résztvevőiről és személyi konzekvenciáiról intenzíven erdeklődtek a vb-tagok. Egyelőre csak annyit lehet tudni, hogy a volt tanácselnök, Csonka István valamiképpen „benne van" a kftben ... Színházi mutatványok Mar napirenden kivül, de meg kellett beszélni „a szinhazügyet", hiszen az elöljáróban emiitett egyik reggeli küldöttség színészekből állt, akik meg akarták erősíteni korábbi döntésüket: Ruszt Józsefet szeretnék főrendezőnek. Mint ismeretes, a megelőző vb-ülés arról döntött. hogy a színház főrendezői állásat meghirdetik, mert két éve betöltetlen. Ám e döntés másnapján a prózai tagozat megszavazta: csak Ruszt kell nekik! S kérte a tanácsot, ne hirdessen pályázatot. Tegnap a vb patthelyzetbe került: ha eláll korábbi szándékától, s kinevezi Ruszt Józsefet főrendezőnek, akkor _ Müller Józsefné információi szerint — az operatagozat vezetője, Gregor József megválik a színháztól. Ellenkező esetben, tehát ha meghirdetik a pályázatot azt Ruszt tartja méltánytalannak, s ő távozik, együtt a színészekkel. A diplomatikus döntést a jelenlévő Nikolényi István (főszerkesztő, félállásban a szabadtéri művészeti vezetője) javaslatára hozták: hétfőn délután 2-kor összeül a vb, a színház minden érdekelt vezetőjével és a testület megpróbál közvetíteni a színházi tagozatvezetők között. Ha nincs megegyezés — lesz pályázat. Ismeretlen ok miatt a vbülés legvége is zárttá vált hirtelen. Az információhiányba azonban nehéz belenyugodni, s mert lehetett sejteni, mi a téma, délután fölhívtam Müller Józsefnét. Nem titkolta el, hogy a zárt ülést azért kellett elrendelni mert a három osztályvezető kért meghallgatást, a fönti vizsgálatokkal összefüggésben. Ezután pedig bejelentették, hogy sikertelen volt a szabadtéri igazgatói állásra meghirdetett palyázat. Egyedül Nikolényi István pályázott, csakhogy ezt a posztot főállásban lehetséges betölteni. Ezért a vb úgy döntött, hogy kapjon egyéves megbízást a szabadtéri vezetésére az intézmény gazdasági igazgatója, Balázsné Winkler Zsuzsanna, az igazgatói pályázatot pedig majd a helyhatósági valasztások utan megalakult testület írja ki. Sulyok Erzsébet Csődveszély A Magyar Távirati Irodát tájékoztatták a kormány gazdasági kollégiumának állásfoglalásáról. A pénzügyi restrikciót csak akkor .válthatja fel rugalmasabb, szelektív finanszírozás, ha ezzel párhuzamosan helyreáll a fizetesi fegyelem. A részszol gazdálkodóknak szembesülniük kell a szükségszerű következménnyel; a csőddel. Kistelek: telefonok - önerőből Tegnap délután rendkívüli tanácsülést tartottak Kisteleken. Az összejövetel célja a végrehajtó bizottság 1990. évi munkatervének ismertetese volt. Előbb röviden számba vették az idén elvégzett feladatokat: külön említették az atadott szenny víztisztító- telepet, a közel két km hosszú kerékpárutat. és » Gőzmalom utcában épített szilárd burkolatú utat. Beszeltek arról a megállapodásról is, amely szerint a szegedi postaigazgatóság segítségével, önerős fejlesztéssel 440 új telefonállomást kötnek be. Eredményeik közé sorolták a II. Rákóczi Ferenc Altalános és Zeneiskola bővítését: két új szaktanterem enyhít a helyhiányon, s ezzel megoldódott az iskolai báziskönyvtár elhelyezése is. Megállapították, hogy a szakigazgatási szervek — jelentős létszámgondjaik ellenére — jól látták el feladataikat, amelyek között jelentős többletterhet jelentett a népszavazásra, népszámlálásra való fölkészülés. Negyven esztendő Á műszaki haladásért A nyolcvanas -évek elején-közepén, amikor a reformgondolatnak csak a szikrái léteztek, s a hivatalos politika igyekezett maga alá gyűrni, tudomást sem vennj a változások szükségességéről, az MTESZ-ben olyan előadók sürgették a változások szükségességét, mint Pozsgay Imre, Nyers Rezsó, Kupa Mihály. Azóta országos politikai gondolattá emelkedett az, amit akkor még csak suttogva, szúk körben beszélhetett meg egymás között a (műszaki) értelmiség. Miért hozom föl most mindezt? Azért, mert éppen negyvenesztendős lett a Műszaki es Természettudományi Egyesületek Szövetsége. Tegnap délután a technika házában erről emlékeztek meg a szövetseg tagjai. Igazság szerint sokkal régebbj a műszaki halírdás gondolata . Szegeden, hiszen már az 1892-ben alakult Dugonics Társaságban is komoly tudományos tevékenység folyt. Az egész Országot átfogó mozgalommá azonban csak az MTESZ tudott emelkedni, az ötvenes évek elejétől. Mostanra több mint 180 ezres tagsággal igyekeznek a műszaki haladást szolgálni. Ami az elmúlt ér-tizedben nem is volt könynyű, hiszen a hivatalos politika ltí 48-töl kezdve ..osztálytartalom nélküli" rétegnek nyilvánítottá az értelmiséget. A megbélyegzés. a félreállitottság az ország szellemi állapotában, sajnos, még ma is felfedezhető. A műszaki értelmiség éppen olyan időben maradt magára, amikor a világ szeme a tudományra és az alkotókra figyelt — más országokban. Szakmai fórum, politikai kuckó és baráti diskurzusok helye lett a szövetség. Szószólója olykor országos gondoknak, megoldója „kicsinynek tűnő" apróságoknak. A technológiai korszakváltáshoz azonban — törvényszerűen — nem volt elegendő egyetlen mozgalom. A gazdasági reform mesterséges befagyasztása együttjárt a szellemi munka rohamos lebecsülésével is. A nyolcvanas évek második feleben kaphatott ismét lábra a mást akaró, a reformokat sürgető értelmiség szellemi mozgalma. Éppen csak nekilendült, de hamar meg is bicsaklott ismét. Kiderült, az ország anyagi-gazdasági ereje túl csekelv ahhoz, hogy átütő sikert érhetnénk el. Milyen jövő vár a műszaki értelmiségre és mozgalmakra? Minden bizonnyal fényesebb, mint a múltjuk. Legalábbis, ami a hivatalos elismerést illeti. Az egyesületnek tehát lesz még dolga ezután is: ébren tartani, szorgalmazni fontos gondokat, szolgálva az ország talpra állását. Negyven esztendő ugyanis ez esetben legfeljebb csecsemőkornak számit R. G. Értetlenül nezegetem az újságot, benne a legújabb vámrendelettel. Évek óta keresitek a módját föntebb. hogyan lehet gátat szabni a lengyel áradatnak — most valószínűleg megtalalták. Meg kell vámolni keményen, amit behoznak. Bár szebb a dolog megnevezése: kauciót kell fizetni az árukra, melyeket ha kivisznek az országból, visszakapják a pénzt. Minthogy az effajta rendeletek mindenkire érvényesek, a „mindenkin" belül viszont sokfélék az emberek, elgondolkodtam, hogyan utazik magyarországi nyaralásra, vagy akár európai körútra egy lengyel család. Ha előrelátók, vagy egy szál gatyában jönnek, vagy fölértékeltetik előre a vagyonukat, s negyvenöt százalékát valutában, félreteszik — egyéb költségeik mellé. A teljes boldoguláshoz nem kell más; csakhogy magyar földön kirabolják óket, s akkpr nemcsak vagyonuk. hanem értékének negyvenöt százaléka bánja — valutában. Tudom, e gondolatmenet végletes, mert csak kevesekre igaz. Sokkal gyakoribb, s — naponta tapasztalhatjuk — igen sok lengyel az otthoni dollárosban, a Pevexben bevásárol olcsón, s itt árulja a cuccot — ugyancsak olcsón. A pénzek és áruk útvonala persze ennél sokkal bonyolultabb és szerteágazóbb, a magyar állampolgár számára azonban az a lényeg: miközben egyrészt kellemetlenségeket kell elviselnie a lengyel (és most már orosz) aradat miatt, másrészt fillérekért vásárolhat sokfele d'olgot a „nemzetközi" piacon. Gyanítom. többen vannak, akiknek utóbbi körülmény a lényegesebb. Ugyanakkor azt is belátom: a hatóságoknak sok gondot okozó piacozást valahogy keretek közé kell szorítani. Amikor azonban ennek módján kezd gondolkodni az ember. rövid idón belül eljut odáig: a KGST-tagországok közötti, minden piaci rendnek, vagy akár logikus gondolkodásnak ellentmondó, kereskedelemnek egyáltalán nem nevezhető „adokveszek" szörnyű károkat okozott az idők során. Mert mondanám: hozzák be a hivatásos kereskedők a szabadpiacon legkeresettebb arukat, s ha kétszer annyiért adják, mint az alkalmi árusok, akkor is veszik az emberek, mert még úgy is olcsóbb a cipó. a pizsama, a bugvi. ós tudj' Isten, mj minden, mint az állami boltokban. Ezzel szemben az állam valójában hogy kereskedik? Kis csehszlovák gumilabdát láttam egy boltban, rajta volt a kinti ára is: két (azaz kettő) korona. Vagyis, durván 4,50 forint: Mennyi volt itt az. ára? 28 forint. Tudnék még sok ilyen példát az állami „árkalkulációra". Normális esetben azt mondanám: még a két koronán is keresnek a cseh gyártók, de tudom, az nyilván „támogatott" ár. Mint a mi' húsunk. Ugy értem: a boltban kapható tőkehúsunk. Amit hordtak a gaz jugoszlávok. míg nem kaptak a pofájukra, s hoztunk végre egy intelligens, piacorientált jelszavainkhoz passzoló rendeletet — nem vihetik. Van par ország, ahol nemcsak a kereskedők, de az állami tisztviselők is földhöz (illetve székhez) vernék a feneküket örömükben. ha egy olyan potenciális vásárlóréteg önlené hozzájuk a pénzt, mint itt a határon túliak. Nekünk azonban a korábban szocialista vívmányként feltüntetett árrendszerünknek köszönhetően az előny — hátrány. Bár egy „előnyt" a határ innenső oldalán is el lehetett könyvelni: amíg a kínlódó magyar, orosz, jugoszláv vásárlók egymást ölték, nyilván megfeledkeztek arról, hogy nyomorukról kormányuk tehet. Nincs még egy éve; hogy hasonló rendelkezeseket hozott a csehszlovák kormány. Szólt minden határon túlról a kórus: ez •nem old meg semmit, az áruhiánynak nem a -külföldiek bevásárlása az alapvető oka. Pár he!/.», amikor az azóta mar elsüllyesztett csehszlovák kormány „listás" rendeletét hozta (miszerint az utolsó Lenin-képig mindent föl kell írni, amit beviszünk, s azt — csakis azt — ki is kell vinni), legyintettünk: nem sokáig hozza határozatait az a sztálinista társaság) És most előjött a mi kormányunk egymás után két ezeknél sokkal szűkebb rendelettel. Az általuk biztosított lehetőség s a bennük megnyilvánuló lúlásimód egyaránt szúk. Mint egy alagút. Do én még ebbe az alagútba is szívesen mennék. Ha legalább látnék elöl valami kis fényt ami jelzi — vége közeledik. Most azonban (még) csak sötétség van. Alapos. Balogh Tamás Büntetni vagy gyógyítani? Továbbra is: döntésre Nagyfán Az országos sajtó is megkülönböztetett figyelmet szentelt az utóbbi hetekben a Nagyfai Munkaterápiás Alkoholelvonó Intézetnek, az ott uralkodó, beutaltakat és dolgozókat egyaránt nyugtalanító állapotoknak. Nemrégiben lapunkban is jelent meg írás arről, hogy úgy tűnik, gazdacsere előtt áll e2 a születésétől ellentmondásokkal küzdő intézmény. S míg az Igazságügyi Minisztérium által működtetett, egészségügyi feladatot is ellátó intézetben á BV hozzákezdett a „leszereleshez", s betegek néhány nap alatt 89-en — távozhattak a felügyelet alól, a büntető-gyógyító intézmény sorsa továbbra is bizonytalan maradt. Tegnap csütörtökön azonban úgy tűnt, megtört a jég: Nagyfára érkezett László Jenő igazságügyi miniszterhelyettes, Kökény Mihály szociális és egészségügyi miniszterhelyettes, valamint Kozma Pal vezerörnagy, a BV országos parancsnokának általános helyettese, és részt vettek az ott megrendezett alparancsnoki értekezleten. Raska László igazgató főorvos tájékoztatóját e szavakkal fejezte be: „Az intézet úgy érzi, bűnbak Nagyfa. Társadalmi, morális problémák miatt került a támadások kereszttüzébe, s ezt a dolgozók nem érdemelték meg. Védelmet, tájékdztatást kérünk, mert az itt dolgozókról, az ő egzisztenciális biztonságukról is szó van." Az igízságügyi miniszterhelyettes válaszában úgy ítélte meg: az intézet alkalmazottai törvényes keretek között, legjobb tudásuk szerint tevékenykedtek. Ugyanakkor szólt arról is, hogy úgymond „megértek a föltételek a döntésre". Ennek lényege: az Igazságügyi Minisztérium nagyfai intézetét működőképes állapotban átadja az Egészségügyi Minisztériumnak. Vállalja, hogy gondoskodik a személyi föltételekről is. Ugyanakkor ígéretet tett, hogy hamarosan minden ott dolgozóval személyesen beszél a két minisztérium képviselője, hajlandó-e az új körülmények között munkálkodni. Ha nem, más munkahelyet kínálnak az igazságügy területén. Mi történik az alkoholistákkal? „Ha valaki beteg, gyógyítani kell" — mondta a miniszterhelyettes. — „Úgy döntöttünk, hogy lemondunk a büntetés jogáról." Az egészségügyi miniszterhelyettes, Kökény Mihály egyetértett azzal, hogy a változásnak be kell következnie: „A nagyfai intézet helye, szerepe a gyógy kezelesben van, a kenyszerelem oldása elkerülhetetlen" — mondotta. A jövőben a betegek hatósági — s nem bírósági — kötelezéssel, orvosi javaslatra kerülhetnek majd Nagyfára. A jelenlegi törvény módosítását vagy hatályon kívül helyezését januárban terjesztik az Országgyűlés elé. S miután a két miniszterhelyettes beszámolt az előzetes döntésekről, megkezdődött a vita A hozzászólók legtöbbje nem értett egyet a gaZdacsere gondolatával. Szakmai — egészségügyi és büntetés-végrehajtási — szempontok alapján sem látják indokoltnak a változást. Véleményük szerint eddig pont azok a betegek kerültek ide, akiket az egészségügy nem vállalt, éppen magatartási anomáliáik miatt. Többen az ápolónők, a személyzet biztonságát féltik a felügyelök jelenléte nélkül. Az eddig nyereséget termelő intézmény gazdasági szakembere a szerződési kötelezettségek fölrúgásának következményei miatt aggódik, s kétségbe vonja, hogy a beutaltak munkáját helyettesítendő 100 új alkalmazottat tudna fizetni az egészségügy. A saját egzisztenciális , aggodalmuk mellett hangot adtak annak is a fölszólalók, hogy a jól fizetett munka motiváló ereje nélkül a betegek gyógyulására, társadalmi beilleszkedésére is kevesebb lenne az esély. A sok, még tisztázatlan kérdés hallatán az igazságügyi miniszterhelyettes válaszában már azt mondta: „Döntés nincs. Elhatározás van." Az egészségügyi miniszterhelyettes szerint pedig: „Ami eldőlt, az, hogy eddigi módszerekkel, gyógyításnak álcázott büntetéssel már nem korszerű az alkoholisták ellátása, a büntetés és gyógyítás egyértelmű szétválasztása elkerülhetetlen." A tanácskozás resztvevői tehát ebben maradtak, és újfent döntésekre várnak Ch. A.