Délmagyarország, 1989. december (79. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-06 / 289. szám

5 1989. december 6., szerda Popovics Lőrinc kiállítása mertem ember birtokosa lehet a legtöbbnek és a legkevesebbnek. Nem tudom, igaz-e, de hirtelenjében az jutott eszembe, hogy a kisplasztika a művészetnek az a formája, ami a legnyilvánvalóbban döbbentheti rá az embert töredékességére, arra. hogy csak rész, semmi kis része a világnak, melynek titkát mégis magában hordozza. .." Ezek a mondatok a Csongrád Megyei Sütőipari Vállalat szakszervezetének könyvtártermében hangzottak el hétfőn délután.' Popovics Lőrinc szobrász kiállításán, hol kisplasztikákat, szobrokat, s grafikákat láthatnak e héten az érdeklődök. Nagy László fotóin a „Bankár" és a „Változatok egy templomra" című kisplasztikák láthatók A herceg: Gulyás Dénes Gulyás Dénes ma nem csak Magyarországon az egyik első tenorista, hanem jelentős sikereket mondhat magáénak külhonban is, elsősorban Észak-Amerikában. Évente visszatérő vendége a New York-i Metropolitannek, föllépett a londoni Covent Gardenben, különleges szerencse, hogy az elkövetkezőkben Szegeden is többkevesebb rendszerességgel hallhatjuk. Bemutatkozása az élményen túl számos tanulsággal is szolgált. Legfőképpen azzal, hogy az operaéneiclésnek, mint Szakmának milyen nagy része az, ami elsajátítható, megtanulható. Annál sajnálatosabb, hogy erre mindig a legnagyobb művészek emlékeztetnek, s y kevésbé tehetségesek gyakran elfelejtik ezt. Gulyás nem elsősorban hangjának varázsos színével ér el hatást, hanem az ' orgánum tökéletes használatával. Ez a tenor bármely dinamikában és hangmagasságban egyforma színben és természetesen szól. Hiszen nyilván van, ami Gulyásnak is okoz problémát, ezt azonban a közönség nem érzékeli, mert az alapos technikai fölkészültség jóvoltából éneklését mindig könnyednek és magától értődőnek tapasztaljuk. Különleges adottsága még — egy tenoristánál nem utolsó dolog — a biztos és fényes rnagas regiszter. Nemcsak a híres „Az asszony ingatag"ária magas há-it fújta meg December 3-án akár azt is hihettük, hogy a Mikulástól kaptuk ajándékba. Ekkor lépett fel ugyanis első alkalommal Szegeden Gulyás Dénes, s nem is vendégként, hanem mint a színház tagja. S ahogy a Rigolettóban a mantuai herceget énekelte, azt az operaközönség méltán tekintheti az ünnepek előtti ajándéknak. becsülettel, de a szerelmi kettős végén még egy pompás kétvonalas desz-szel is megajándékozott. (f.z a gyilkos hang a partitúrában ugyan nincs írva, de a legnagyobbak azért néha megéneklik.) Gulyás figuraformálását ugyanaz a kidolgozottság jellemzi, mint éneklését. A szerelmi kettősben például, amikor Gilda megkérdezte, hogy hívják, Gulyás először meglepődött, kezét a szájához kapta, gondolkodott (hiszen nem mondhatja meg igazi nevét), igy énekelte egészen halkan, „félre": „A nevem?" Majd diadalmasan a lány felé fordult: „Walter diák!' Ezután széttárta a kezét, és szinte bocsánatkéröleg mondta: „Diák vagyok, és szegény." A dolog apróságnak tűnik, de az ilyen apróságokból épül föl egy figura, válik elevenné egy szituáció. Vagy említhetnénk. azt, hogy Gulyás Hercege teljesen másképp udvarol a tapasztalatlan, szűzi Gildának (finoman, gyengéden) és a kacér, tapasztalt Maddalénának (hevesen, erőszakosan). Ha Gulyás Dénes hosszabb ideig jelen lesz a szegedi operaéletben, .profizmusa, tudása nagyon termékenyítőleg hathat. Amit ő tud — világszínvonal. Ennek egyértelmű leszögezése után talán nem lesz ünneprontás, ha művészetének néhány vitatható vonását is említjük. Gulyás éneklésében nagyon gyakran alkalmaz (egyébként igen szép) pianókat. Igen sokszor erősen lelassítja a tempót. Ezt az éneklésmódot elfogadhatjuk egy szuverén művész ábrázoló eszközeinek. A második felvonásbeli ária első részében azonban, megkockáztatom, a tempó túl lassú, a zene természetes lélegzése gyorsabbat kívánna, a pianók talán „többen vannak", mint kívánatos volna. Azt azonban nem lehet vitatni, hogy Gulyás Dénes megjelenése a szegedi operai életben az évad egyik legörömtelibb eseménye. A közönség, mely ezen az előadáson nemcsak az ülőhelyeket töltötte meg, de néha állni is kényszerült, igen melegen fogadta. A lelkes ünneplés és a hatalmas taps bizonyára minden szónál, érvnél nagyobb erővel követeli: minél többször énekeljen Szegeden! Márok Tamás Sohasemvolt karácsony Mint minden kezdeményezésnek. ennek is előtörténete van. Érdemes jelzésszerűen foglalkozni vele. Tavaly Szeged város tanácsa külön karácsonyi ünnepséget rendezett az erdélyi menekültek gyermekei részére. Ebben az esztendőben sem lett volna másképp, ha a Szegedi Erdély Kör vezetősége, érzékelvén azt az veszélyt, amely ezen legemberibb ünnep „gettósítása" mögött rejlik, nem kezdeményezte volna közös karácsony megtartását szegedi gyermekekkel. A városi tanács illetékesei méltányolták érveiket, csatlakoztak az egyházak, a megyei és városi Vöröskereszt, a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége, a Körgát Klub, az Ifjúsági Iroda és a Magyar Demokrata Fórum. A belvárosi plébánia a dómot javasolta helyszínnek — így megmarad az ünnep szakrális jellege, s a Gyermek születését a tervek sze rint ezer szegedi gyermek fogja, a családi körben töltött órák előtt, a közös, nagy családban ünnepelni. Sohasem volt karácsony elé néz a város jelképe — megszületett az összefogást sejtető ünnep „hivatalos" neve is: Szegedi karácsony a dómban; a felbuzdulás értékét és mértékét latba vetve, hagyományalapozásnak leszünk a szem- és fültanúi (az érzelmi töltetet ki-ki magával hozza ...) szombaton, december 23-án, 11 órakor. Csak jelzésszerűen: a műsort a tanács és a plébánia „szolgáltatja", megőrizve az ünnep szakrális jellegét; a Vöröskereszt, az MDF, az egyházak (katolikus, református, evangélikus) a gyermekeknek szánt csomagok előteremtésén és elkészítésén fáradozik, az óriás karácsonyfa helyhez szállítását szintén a tanács vállalta... A szereposztás ennél természetesen bonyolultabb Ennek keretében fordulnak a szervezők Szeged lakosságához. A Vöröskereszt városi irodájában naponta 16.30 óráig elfogadnak a gyermekeknek szánt ajándékokat (karácsonyi díszek, játékok, könyvek, esetleg édesség). A Szent Mihály utca 1. szám alatt december 15éig várják a csomagokba kerülő tárgyakat. Lehetőség van vállalati felajánlások értékesítésére is e célra — ez lehet bizonyos pénzösszeg, illetve természetbeni hozzá járulás a fentebb említettek jegyében. A Magyar Demokrata Fórum is gyűjtést rendez e célból. Kérik az adakozókat, hogy december 15én, pénteken 16—18 óra között a csomagokba szánt ajándékaikat juttassák el a Bartók Béla Művelődési Központba. Sohasemvolt karácsony a dómban — jeleztük előző sorainkban,! Az legyen! P S. Múlttá vált hirtelen... Hankiss Elemér a lázadásról, a „jó" lejtőről, a hatalmi forgatókönyvekről Hétfői), délután Konrád György és Hankiss Elcmcr dedikált a Móra Ferenc Könyvesboltban. A nemreg megjelent Kelet-európai alternatívák cimű könyve kapcsán kérdeztük Hankiss Elemért tudományos gondolkodói pályájáról. — Az irodalmi mű, mint komplex modell cimű könyvének kéziratát közel két évtizede lezárta. A most megjelent könyve azt mutatja, hogy tudományterületet váltott. Mi késztette erre a váltásra? — Sok oka volt! A hatvanast évek végén már elég nagy hajsza folyt ellenünk, mint strukturalisták, ezáltal gonosz emberek. Ebből személy szerint kicsit elegem lett. De ez a legkisebb ok. .A hatvanas években irodalonv elmélettel foglalkoztam. Ez akkoriban jó terület volt, mert többet lehetett mondani általa, mint mondjuk a filozófiában, amit túl érzékeny területnek tekintettek: az irodalomelmélet nem centrális kérdés. Az; egész strukturális lázadás — amit Szegeden a Csúri Károly-, Bernáth Árpád-, Kan.vó Zoltán-féle kör jelentett — az első frontális támadás a zsdánovista, marxista, bolsevik esztétikai gondolkodás ellen. Ez a nem történeti, nem marxista gondolkodás eretnekségnek számított. Nem is annyira a szakma érdekelt bennünket, csak annyiban, hogy ez jó harci terepqek bizonyult, ahonnan nyitni lehetett, ki lehetett törni a kalodából. Aztán a hatvanas évek végén már nYm kellett ennyire közvetve szólni, hanem viszonylag nyíltan elemezhettünk bizonyos társadalmi jelenségeket. . A következő ok, hogy már annak idején iís az irodalmi müvek rendszerei. például az értékrendszer érdekelt. Innen könnyű volt átcsúszni az értékszociológiába, Az utolsó szempont, hogy '68 után úgy nézett ki: ez a politikai rendszer lassanként felőrli magát. Nem volt látnoki képességünk, de minden nehézség ellenére, az ország megindult egy jó értelemben vett lejtőn. Üj lehetőségek nyíltak meg a kultúrában is, a má.KPdik gazdaságig bezárólag. És ez akkor már jobban érdekelt, mint az irodalmi művek belső struktúráinak elemzése. — A mostani és a húsz évvel ezelőtt lezárt könyvében is a modellalkotás módszerével dolgozik. Viszont Thcmas Kuhn A tudományos forradalmak szérkezete című könyve óta egy kissé elbizonytalanodtak a gondolkodók a modellalkotásban. Mi a véleménye erről a módszerről? — Ahogyan azi újabb könyvem is mutatja, nem hiszek az egyetlen modellben. Nem hiszek abban, hogy lehet olyan modéllt gyártani, amit rápasszintunk a valóságra, és azzal megfogjuk. Ez a könyv kísérlet arra, hogy 20-30 modellvázlatot rápróbáljon KoletEurópára, és megnézze azt, hogy a különböző modellek szemszögéből mit lehet felfedezni ebben a világban. És ebből összeáll a valósíig sokoldalú, sokszögű ismerete. Ezért ez tulajdonkeppen antimodell könyv, az. egyetlen lehetséges modell cáfolata. Tehát itt a modell nem más, mint egy elemző, megértő módszernek az eszköze, és nem egy, a valóságot önhitten magyarázó módszer hite. — A Kelet-európai alternatívák című könyvének kéziratát 1989. január 31-én zárta le. Van-e valami, amit az azóta eltelt események tükrében másként.írna meg? — Üjabb modelleket és forgatókönyveket fogalmazott meg azóta a kelet-európai történelem. Tehát egyfelől még lehetne szcenáriákat hozzákapcsolni. Például az angol kiadással is sok bajom, volt; a nyomdából kellett visszavennem. Mert ami itt januárban jelen idő volt — a kommunista párt hatalma, adott struktúrák léte. hatalmi forgatókönyvek —, az ősszel hirtelen mind múlt idővé vált. Ebben a tébolyult útkeresésben a számos forgatókönyv közül elvileg bármelyik valóra válhatott a kommunista párt felbomlásáig) Mára ez, a korszak lezárult, azonban a szcenáriumok nem vesztették el teljesen a jelentőségüket. mert sok minden azóta is tovább munkál belőlük. Mert vannak olyan történeti folytonosságok és tényezők, amelyeket önmagában az nerr. iktatott ki, hogy a kommunista párt visszavonult a hatalomból. Igy a gondolatok nagy százaléka nem veszítette el a jelentőségét. Viszont az egész kép tisztábbá vált, már nincs annyi lehetőségünk. mint korábban volt. Most mar viszonylag jó pályán futunk. így a könyvnek ez a két fejezet, amely a modelleket mutatja be. hirtelen tiszta történeti fejezetté vált. Ilyen szempontból másként kellene megírni a könyvet, mint egy évvel ezelőtt. Podmaniczlty Szilárd Hegfordult időben..." Három költőt — pontosabban négyet, de hogy ki a negyedik, arról majd később — ajánlunk a legszívesebben az olvasók figyelmébe a Tiszátáj decemberi számának kimondottan színvonalas és izgalmas versterméséből. Marsall László: Dante intelmei, a szögesdrótok őreinek című verse méltó helyről indítja a lapot, s a cím ímáris utal az úgy látszik, elévülhetetlen, s újra és újra kitermelődő történelmi veszélyre: az uralkodó barbár fogyatkozó, ám annál ingerültebb hatalmára, a barbárra, ki szögesdrótot őriz, menekültet, foglyot aláz s gyilkol, mert „lőni meg ütni csak" — másra nincs „herótja". Jung Károly jugoszláviai magyar költő versei bizonyára szélsőséges indulatok kereszttüzébe kerülnek. E sorok írója meglehetős megrendültséggel és tetszéssel olvasta e különben brutális argókat, nemi szerveket és cselekedeteket nyíltan kimondó sorokat. Ezek a kemény-kegyetlen, a pesszimizmus sötét hullámaiból felvillanó mondatok, melyeket csak a napi sajtó gyermeteg prüdériája okán nem idézünk, méltó folytatásai. Petry György vagy Domonkos István ályetén hangzású költészetének. Gömöri György Nyugaton élő magyar költő. Jelenet a Taknan hegyekből, 1858 őszén című verse epikus keretű, bocsáttassék meg, hogy e keretet „elmeséljük". Az orosz—török háború egyik csataterén cirka hatezer orosz hulla maradt. Közöttük Iszmail pasa sétál, mígnem az egyik halotton ér met lát, odahajol tehát, s megvizsgálja. „A magyar lázadás leveréséért" — árulkodik a felirat a halott veterán voltáról. Iszmail pasa, Karsz vár gyaur parancsnoka nagyot kacag. A verset kiegészítő jegyzet magyarázza e furcsa kacagás okát. Iszmail pasát hat évvel korábban még Kmety György honvéd tábornoknak hívták. A negyedik költő Nagy László. Még szeptemberben a 2000 című folyóiratban jelent meg Kálmán C. György írása Mi a bajom Nagy Lászlóval címen. A tanulmány utolsó bekezdéséből idézünk: „Üres és parancsoló hang, kétpólusú értékrend, a szent és mágikus költészet kultusza, egyhangú motívumkészlet és statikus jelleg — sikerült-e elhitetnem az olvasóval, hogy Nagy László költészetét e jegyek jellentzik?" Nos, úgy tűnik, a szakmát, a literátorok népes táborát semmiképpen, hiszen még a novemberi Magyar Napló e)ső számában Orbán Ottó és Domokos Mátyás reagál, a Tiszatáj e számában pedig Alföldy Jenő egy Nagy László-vers elemzése után Görömbei András értékeli épp az ellenkező előjellel a költő életművét. A lap erdélyi vonulatát erősíti a sztálinista évek lyiagyar irodalmának szinte egyetlen „humorista szépírója", Bajor Endre, a városunkban letelepedett egykori lapszerkesztő, Huszár Sándor visszaemlékezései, Páskándi Géza írása, és Tamási Aron folytatódó erdélyi útleírása. Dal. A Tiszatáj 3 ezer példányát egyre nehezebb eladni. Ez részint az. országos folyóiratok konkurenciájának köszönhető, részint pedig az érdeklődés, a figyelem hiányának — hallottuk tegnap a Művészeti Tanácsadó Testület tájékoztatóján Annus Józseftől, a folyóirat főszerkesztőjétől. Mára érdektelenné vált az emberek számára az irodalom, inkább a szenzációkra figyelnek, hiszen az csak egy villanás. Mrfidezek figyelembe vételével, a Tiszatáj továbbra is fenntartja azt a szándékát, hogy otthona legyen a jó irodalomnak, és emellett segíteni kívánja a helyi szerzők színvonalas megjelenését. Miután a régi-új szerkesztők visszakapták státusukat, elég nehezen indulhatott be a valódi szerkesztőmunka, mivel a rehabilitálást támogatószerzők elárasztották kézirataikkal a szerkés2tŐ6égek és a tisztesség megkívánta nagy részük közlését. A megyei tanács abban erősítette még a Tiszatáj szerkesztőségét, hogy 1990-ben is biztosítja a lap működéséhez szükséges anyagi feltételeket, közel 3 millió forintot Ugyancsak tegnap, a vb-ülésen arról volt szó, hogy 25 forintra kell emelni a folyóirat árát. P Sz.