Délmagyarország, 1989. december (79. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-05 / 288. szám

1989. december 5., kedd S Homokon a kis farm Egy kárszakértő kertész Jártambart-keltemben több- tott rendszerbe kontráztam zást. A baracknál maradva, ször összefutottam már Tóth bele, szakmai érvekkel, a fától a fogyasztóig kellene Józseffel. A mezőgazdaság Nagy nehezen kaptunk en- a látóhatárnak terjedni. Ju­sorsát taglaló, kiutat kereső gedélyt a térállás megvál- goszláviában járva, 17-féle rendezvények, viták nagy toztatására, de igen sok em- gyümölcslét és koktélt aján­részén ott találtam. Érdek- ber sértődöttségét váltottam lottak az étteremben, s ba­lődtem a körülöttem ülők- ki ezzel. Az őszibarack-te- rack volt az utolsó fogás. A tői, ki ez az ember. Biztosi- lepítést csak katlan formájú nyugati piacokon a szállítá­tós, mezőgazdasági kárszak- korona kialakításával enge- si fegyelmezetlenségünk és a értő — hangzott a rövid út- délyezték. Jugoszláviában kiszerelésünk avultsága mi­baigazítás. Felkeltette az ér- járva más formákat és faj- att nem tudunk versenyezni deklődésem, ha nem magán- tákat láttam. Ott száz má- a fejlettebi* árutermelést gazda, agronómus vagy tsz- Zsa terem hektáronként, ná- folytató országokkal. Az ma elnök, akkor miért olyan lünk csak a fele. Nálunk a még csak álom. hogy a ke­fontos számára ez a téma. szaporítóanyag- és áruter- reskedő meg tudná monda­- Kertészeti technikumot melés elszakadt egymástól, ni mit érdemes termelni, végeztem, majd az egyete- ami a kinalat 08 'geny osz- Ehhez onmagaban keves az men a növényvédelemre szehangolatlanságát eredmé-" idegen nyelv ismerete, szakosodtam. Több munka- nyezi: Az W íaÍtók beveze- _ Vannak még példái? helyem volt, ahol azt érez- tese inkabb a d.vatra mint tem, az én gondolkodásmó- a megalapozott vizsgalatok­domat nem igényelte a tár­— Az egyik gazdaságban az a vád ért — mivel az egyedül hatásos import nö­ra épít. Így fordulhat elő, sadaTonT Az 'ésszerűnek 7ű- b°8y az engedélyezett fajtá- '"^rhez'^aszl nő megoldásokat tiltások «>1 mar a koztermelesben g devizaher­szövevénye gátolta. Elkese- derül k. hogy nem bírja a • Ee/re csak kér. redett, pesszimista ember kl.mankat. Eszeken 136 ha- déssel v%aszolhattam: lett belőlem, s elhagytam a gyomanyos es 42 nektarin szerepel a genbanki válasz­tékban. Korrelációs számí­mi­pályát. A biztosítóhoz 1984­ben mentem át, nem akar­tam résztvevője lenni a szakma süllyedésének. A mezőgazdaságra nosztalgiá­val gondolok. Kárszakértő kor tudtak azelőtt Nyugatra exportálni? Hiányzik a meg­tásokkal m^^jáiT M­haszno­kibontakozás első lépéseként a piacok, illetve a fogyasztói igények befolyásolását tar­tom, természetesen korrekt rom év alatt, hogy sítható-e a fajta. — Aki' túl sokat akar, ként azért ott vagyok a te- nem árt, ha személy szerint termelői magatartással, repen. s látom, mi folyik. is- bizonyít, különben rásüt­hető a hőzöngő bélyeg. — A pálya elhagyasat / véglegesnek tekinti? ~ Veszteseges tevekeny­seget gyakorlati idom alatt — Ma még igen, de ha re- nem irányítottam. Presztízs- ságokat semmibe vevő gaz­generálódik az árutermelés, szempontból siker éz. de daságpolitikának. Az állami akkor minden vágyam a anyagilag nem éreztem ma­visszatérés. garn érdekeltnek. A jövedel­— Igen sommás a vélemé- memen éreztem, devalválód­nye, megismertetne a folya- tam a tarsadalom szemeben. mattal, ami idáig vezetett? Odáig jutottam, hogy sze­— A mezőgazdaság sem­miben sem sáros? — Résztvevője egy adott­támogatási rendszer erősen befolyásolja a termelési szer­kezetet, s ez nem mindig esik egybe a természeti adottságainkkal. Szerintem gyelltem a béremért dolgoz- az üzemméret e homoki te rületen inkább a kis farm, mint a mamutüzem. A tu­lajdonreform nem szabad, hogy csak a mezőgazdaság­ra korlátozódjék. A tulaj­min­denképp a józan észnek kel­lene vezérlőelvül szolgálnia s nem a politikai harcnak. — Az iskola után nagy tervekkel és akarattal vág­tam bele a gyakorlati mun- ~ M'ért juthattunk idáig? kába. Állami gazdaságokban — Hiányzik az ökonomi­dolgoztam telepvezetőként, kus vezetői szemlélet. Az a főkertészként. A Ceglédi vezető, aki statisztikai átla- d0nformák sokfélesége az, ÁG-ben ezer hektár ültet- gokban gondolkozik, eltér a ameiy fejlődést hozhat. Az vény technológiájának és ér- valóságtól. • Az átlagtól való átmenetben azonban tőkésítési feladatainak vol- pozitív és negatív előjelű el­tarij gazdája. Emellett tár- téréseknek tükröződnie kell sadalmi munkában az egész a tervekben, ha nem, akkor s terüíét növényvédelméért is azok csak tervek maradnak, jjat éve annak, hogy egy én feleltem. Aztán családi Az iparban az energia- és (azóta elhalálozott) vezető okból. Szegedre költöztem, nyersanyagigényes ágazatok- poüffkus kijelentette' a szo­A környéken akartam elhe- ba rengeteg rossz döntéssel cializmus talaján kell építe­lyezkedni. Kezdetben egy rengeteg pénzt öltünk. Ki- nj az országot. Nekem az a kis szakszövetkezetben ker- hagytuk a számításból, hogy véleményem, hogy az ország tész és növényvédőként, a talaj- és éghajlati adott- fa]aján kell' kialakulnia a majd egy nagyobb tsz-ben ságaink, a parasztság szor- demokráciának, modellizálás növényvédősként dolgoztam, galma jövedelmező mező- nélktil s akkor az ország Nagyon hiányzott a „saját" gazdaságot akkor teremt, ha visszatérhet a nemzetközi ültetvény, ahol kiéljem a az ehhez szükséges ipari és munkamegosztás természetes szakmai vágyam. Egy Sze- kereskedelmi hátteret is vérkeringésébe, ged melletti szakszövetke- építjük. A marketingszem­zetben ötven hektár ősziba- lélet hozhatna csak váltó- Tóth Szeles István rack' és száz hektár szőlő telepítésében mindenes le­hettem, a szaporítóanyag megtermelésétől kezdve a belvízcsatorna létesítéséig. — Ez már majdnem si­ker. Mi. hiányzott a meg­nyugváshoz, a nyugodt, al­kotó munkához? — Az ültetvénytelepítés engedélyezési módja. A tele­pítés helyét, a fajtát, a tér­állást előírták, aki. ettől el­tért, nem kaphatott rá tá­mogatást. Én ebbe a bejára­Igény, ha lenne... E gy belvárosi mellékutcában tavasz­tól késő őszig látom, mint "tüstén­kedik egy „maszek" társasház né­hány lakója azért, hogy utcai előkertjük rendezett, szép, tiszta legyen. Egyszer di­cséröleg szóvá is tettem ebbéli igyekeze­tüket, mire sietve biztosítottak arról, hogy ez bizony „Szóra sem érdemes, igényünk van a rendre, a tisztaságra." Ezen igényes­ségükből fakadóan aztán naponta dolgoz­hatnak a kertecskében — mert másoknak nemigen van ilyen igényük. Nap mint nap repül a virágágyásokra, a bokrok közé az elhasznált papír zsebkendő, a villamos­jegy. a rágópapír, a cukroszacskó. Az egész városban." Mert sokak számára ez a „természetes". Hogy ez igénytelenségük megnyilvánulása, az talán el sem, hatol a tudatukig S magukban nem lévén ilyen kívánalom, nem várják azt el gyerekeik­től sem. Eltűrik, hogy az is szemeteljen, hogy ne legyen igénye a rendre, a tiszta­ságra. Meg a szépre, a jóra se. Sőt éppen­séggel a jót, a szépet pusztító, tönkretevő legyen. Elnézzük, eltűrjük — felnőttől s gye­rektől egyaránt. Gyanítom, azért is, mert sokakban már a pusztítás, a rongálás el­hogy az utóbbi évtizedek hasonló bűnei­ért elégtételt szolgáltasson. Azokért a bű­nökért (is), amik oda vezettek, hogy mára le- és elszállt, de legalábbis jócskán de­formálódott, a normálistól eltérő lett, nem éppen európai és kultúremberekhez méltó lett az igényszintünk. Hanem túlzó, végletek felé hajló. Elfe­di azt, hogy az igény, eredeti jelentése szerint (lásd: Magyar Értelmező Kéziszó­tár!) „jogas(nak tekintett) kívánságL kö­vetelés vagy eljárás". Voltak s vannak (!), akiknek minden „jogos", akiknek sem­mi sem elég a javakból, a hatalomból. És léteztek, léteznek olyanok, kiknek az, se baj, ha mindebből szinte semmi se jut. — Akikre pedig e végletek nem érvényesek, azoknak egészséges igényszintjéből, saj­nos, még igen kevés érvényesül. Pedig borzasztó nagy szükség lenne rá! Hogy megfékezhessük a túlozókat. hogy felráz­zuk az igényteleneket. Azzal például, hogy kilépünk a közöm­bösségből. Azzal például, hogy szólunk q környezetünkben megnyilvánuló extra igényesség, illetve kívánalomnélküliség él­len. — Kezdhetjük mindjárt önvizsgálat­tal is! S folytathatjuk azzal, hogy a gye­lent szólásra, tettre sincs igény. Ahogy reket arra neveljük, ne dobja el az utcán mondani szoktuk: közömbösek az. embe­rek. Ám közben a többség a vandalizmus láttán magában dohog, elitéi, szörnyülkö­dik — és fél. Hogy a felborított kuka, a széttört pad után vajon mikor találnak rá az ő parkoló autójára a rongálok; mi­kor esik ő áldozatul valamilyen módon a következő bűnözési hullámnak. Nem, nemcsak a kézzel foghatónak, hanem az annál sokkal alattomosabbnak, a „másfajtának", az erkölcsi bűnözésnek. Ami jórészt éppen abból ered és táplál­kozik, hogy mások igényeit, érdekeit, jo­gait figyelmen kívül hagyják, a saját ér­dekek és igények mindenáron való ke­resztülvitele érdekében, nem riadnak visz­sza mások erkölcsi hitelének meglopásá­tól, rongálásától. — Amire pedig már nem egyszer „ráfázott',' ez a nép. ez a társa­dalom — éppen most próbálkozik azon, a papír zsebkendőt; hogy tartsa rendben a holmiját; hogy ne csak a krimit és a piff-puff filmeket nézze és kedvelje a té­vében; sőt ne csak a televíziót és a vide­ót nézze, hanem olvasson is, netán be­szélgessen. És beszélgessünk vele — be­szélgessünk egymással; legyen rá igé­nyünk! Arra is, hogy ezáltal (s a fentebb leírt „prédikáció" megszívlelésével) pró­báljunk szebben, tartalmasabban, ember­hez méltóbban élni. állom' az ellenvetést: „Jó. jó, de ki ér rá a sok munka közben erre, amikor nem győzünk loholni, hogy kielégíthessük igényeinket." Meg­győződésem, hogy ha akarja, mindenki „ráér". Ha eleve támaszt és folyamatosan ébren tart erre egy egészséges, emberi méltóságú igényességet magában. Szabó Magdolna H Partik idegen nyelven A Ságvári Endre Gya- délután fél 4-től 5 óráig a korló Általános Iskola ide- Ságvári iskolában az orosz gen nyelveket népszerűsítő nyelvet kedvelőket, 18-án és programokat szervez. De- 19-én délután 3-tól 5 óráig cember 7-én délután 4-től 6 a franda, 19-én, délután 3­óráig az ifjúsáái házba ka- ó ^ lasz racsonyi partira varjak az j angol nyelv iránt érdeklődő nyelv iránt erdeklodoket tanulókat. December 18-án várják a találkozókra. A Művészeti Alap dijai A Művészeti Alap szak­osztályai évről évre odaíté­lik szakmai díjaikat. Az iro­dalmi szakosztály a Gáli István magánalapítvány 50 ezer forintos díját Sarusi Mihály prózairónak ítélte. Bölöni György-díjat kapott életmüvéért Csanádi Imre költő. A Művészeti Alap nagydíját, az irodalom ka­tegóriában Tamási Lajos költő vehette át. A képző­művészeti szakosztály ve­zetőségének nagydíját Tóth István fotóművésznek nyúj­tották át; a vezetőség külön­díját, életművéért Petrás István fotóművész kapta. Művészeti írói nívódíjban ré­szesítették Beke László és Andrási Gábor művészettör­ténészeket. A kiállítási ní­vódíjakat Cseminczky Zol­tán szobrászművész és Hau­ser Beáta vette át. A zenei szakosztály díjait Somfai László zenetudós és Kristóf Károly zenei szakíró kap­ta. Néphagyomány, faluközösségek A falusi közösségeket ré- pi együttesek, pávakörök, gen a közös munka, a kö- helytörténeti szakkörök, kéz­zös ünneplés és szertartások műves csoportok, esetleg hozták létre. Ezek az alkal- népfőiskolák) számára, ame­mak egyben módot adtak a lyek kistelepüléseken mű­műveltség hagyományainak ködnek. Pályázni lehet: a továbbadására és elsajátítá- falu múltját, hagyományait sára, az érzelmek es indu- feltáró dolgozattal, a telepü­látok művészi kifejezésére, lés önkormányzati formái­érzelmi kapcsolatok kialaki- nak újraélesztése témájá­tására. Csak a közös mun- ban készült, a fiatalságot to­ka, közös művészi t.evékeny- mörítő bármilyen szervezet, ség és élmény és felelősség- művészeti önképző csoport vállalás hozhat létre ma is munkájáról szóló beszámo­közösséget. Meg kell tehát lóval, vagy a gazdasági te­terfemteni, helyesebben fel vékenység területén születő kell eleveníteni és az új, új kísérletekkel, megváltozott körülmények­A pályázatok elbírálására az OKK és a Népfőiskolai Társaság öttagú szakmai bi­„ , . zottságot hoz létre. A pá­Az lyázók igényelhetnek szak­„ - • — -- ^ segítséget és anyagi hez kell igazítani a munka és ünnepi alkalmakat, for mákat, feladatokat. dési Központ, a Művelődé­si Minisztérium közművelő- támogatást. Az anyagi se­desi foosztálya, a Magyar gítfiég meghatározott, a fent Népfőiskolai Társaság ezért pályázatot hirdet olyan, már megalakult közösségek (né­Változatok vagyunk annak a folyamatnak, melynek neve egyetemes és magyar történelemírás... Külön­ben szerzője válogatja. A „hivatalos", tehát a kikopásnak ítélt tankönyvek napjai meg vannak számlálva, ha bátor vagy és erős, állj szóba a a hír kiagyalói egy alapvető ténnyel nem szá­moltak: egy lelkész öngyilkosságát egykori gyülekezete, ahol tizennyolc esztendőt szolgált, sohasem hiszi el... Különösen akkor, ha meg­marad az élő kapcsolat közöttük, jelen esetben Az újságírás egyik szakmai alapkövetélmé­nye; röviden, lényegre törően, a bizalmat erő­sitően kérdezni. Ez utóbbi a legnehezebb. Kü­lönösen olyan embenek esetében, akik számira nem létszükséglet a nyilvánosság, mi több, nagjp ívben szeretnék elkerülni azt.. . Ilyen esetben fel kell vonultatni a cinkos rákacsin­tástól a „sok. mindent tudok" rámenősségéig azf a kelléktárat, melynek etikai vonulata még a megengedhetőség határain innen húzódik. Az újságíró maga is ki van téve hasonló helyzetek, nek — a kiszemelt egyén kérdez elsőnek, mint­egy függővé téve a kialakulandó párbeszédet a kapott választól. Ilyen példákkal rukkolok most elő --- nem utoljára. 4. Milyen történelmet tanítanak „itt"? Az „itt": Magyarország. A kérdező: kétkezi munkás, gyakorló menekült, három gyermek édesapja a vasas szakmákban járatos, kérges kezű ember. Aki „odaát" három házat is épitett, vesz­tére, ezt bevallja, de nem adta fel, hogy valaha gyermekei az általa felhúzó,tt tető alatt forgas­sák a tanulságoktól terhes történelemkönyve­ket... — Természetesen magyar történelmet. A va­lóságtól azonban ne csüggedj, bár minden okunk megvolna rá" mi csak jelzésszerű elemei gyermekeid történelemtanárával, tőle puhatold egy idős asszony személyében, aki szoknyája ki. milyen „történelmet" szándékszik a gyerme­kek előtt tálalni. S akkor rájössz, hogy a mar gyar történelem okításának módja a tanárok — hogy is fogalmazzam ...? — tudásának, ponto­sabban vállalásának, miért ne mondjuk így: vállalkozásának függvénye. Amin most már nem lehet rajtaveszteni. Nem szabad rajta vesz­teni. Borzalmasan egyszerűnek tűnik — ezért nfehéz. Megérteni. Érzésem és véleményem sze­rint „csinálni" annál könnyebb... 5. Ismerte ön Tőkés Dávid lelkipásztort? Feljegyzéseim szerint a kérdést én tettem fel 1987. december 27-én'a temesvár-józsefvárosi parókián Peuker Leó lelkipásztornak. A Temes­köz magyarságának a legújabb kor; történetét kutatva, kezembe került a Lúgoson kiadott Ma­gyar Kisebbség című, havonta két alkalommal (1921—1942 között) megjelenő kiadvány egyik korcába varrva hozta-vitte a leveleket.-.. — Tőkés Dávid és Tőkés Béla nem származ­tak egy családból — hűtötte le kíváncsiskodó kedvemet Peuker Leó. Bunyaszekszárd történé­sze élete végéig kitartott a falu mellett — ha­lála után Igazfalva szórványa lett Bunyaszek­szárd. 1956—60 között viszont a falut felszá­molták. egykori lakosai -Facsádra, Lúgosra, Te­mesvárra, Bodófalvára. Igazfalvára költöztek. Tudtommal még Szapáryfalvára is jutott belő­lük. Több felvilágosítással nem szolgálhatok ... — fejezte be hűvösen Peuker Leó. Belémbújt a kisördög, s bár a lelkipásztort il­letően érdeklődtem csupán, a többj információ birtokában voltam, hisz. hetente jártam az em­lített helységeket, tovább húztam az időt, arra várva, netán Szabolcska Mihály szószékének ak­kori utódlója felajánlja' a parókia számomra száma, melyben Bunyaszekszárd falu történetét becsesnek tűnő levéltárát kutatás végett, amikor írta meg a fent említett Tőkés Dávid. Mivel az én keresztelő papom Tőkés Béla volt s csak gyermekkori halvány emlékeim tárházában ka­pott helyet, minden alkalmat kihasználtam; hogy személyisége után érdeklődjek . .. Van en­nek egy főben járó oka Ls: 1956-ban szülőfa­lumból. Végvárról „elhelyezték" Tőkés Bélát Nagybányára, s rövid idő múlva — a hivatalos változat szerint — öngyilkos lett Azt hiszem, nyílott a lelkészhivatal ajtaja, és belépett egy magas, meglepően megviselt, hamuszürke arcú fiatalember, tiszteletteljesen köszöntve az író­asztal mögött és előtte helyet foglalókat. Peuker Leó kényszeredetten bemutatott volna egymásnak bennünket, mi azonban megelőztük. Ennyit hallottam a kézszorítás közben: — Tőkés László segédlelkész vagyok. Pataki Sándor említett tevékenységek (be­rendezés, viselet, hangszer, nyersanyagvásárlás) előmoz­dítására szolgál. Pályázni az eddigi eredmények, illetve elképzelések programszerű leírásával kell. A pályázat­nak tartalmaznia kell, hogy a tervezett program hogyan érinti a település egészét, megvalósításában kik, mi­lyen módon vesznek részt. Nem árt megjelölni a fe­lelősséget vállaló vezető, vagy vezetők nevét is. A pályázaton elsősorban a már működő közösségek meg­újulását, a település egészét érintő kulturális és gazda­sági hagyományok felújítá­sának és alkalmazásánal. szándékait kívánják ösztö • nözni. Az elbírálásnál fi­gyelembe veszik, hogy a kö • zösség milyen felkészültség-' gel, szervezettséggel és he lyi támogatással rendelkezik. A pályázatokat 1990. má­jus 1-jéig kell benyújtani a következő címre: Budapest 1251, Pf 33 s

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents