Délmagyarország, 1989. december (79. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-05 / 288. szám

1989. december 161., kedd S Kalkulációk a nyugdíjszelvényen Korlátozás nem, szabályozás igen az emelés? Az Országgyűlés társadalombiztosítási bizottsága hétfői ülésén támogatta a kirívóan magas nyugdíjak valamiféle korlátozását, az alacsony nyugdíjasok körében viszont jövőre a javasoltnál nagyobb összegű kompenzálást tartott szükségesnek. A bizottság tagjai elvetették a nyugdíjak összegszerű korlátozásának gondolatát. A beterjesztett javaslatok közül a legigazságosabbnak azt a módszert ítélték, amely a nyugdíjalapot úgy maximálná, hogy a kereseteknek csak egy bizonyos határáig fizetnének nyugdíjjárulékot a dolgozók, s így majdani ellátásukat is csak annak alapján kapnák. Az ennél magasabb jövedelemmel rendelkezők a fennmaradó részre külön biztosítást köthetnének. Az új rendszer bevezetésének időpontjául 1991-et jelölték meg, a felkészüléshez szükséges technikai okok miatt. Addig is átmeneti megoldásként a jövő évre azt a javaslatot támogatták, hogy minél magasabbak a keresetek, az egyes sávokba tartozó jövedelmek annál kisebb arányban számítsanak bele a nyugdíjba. így például a javasolt táblázat szerint havi tízezer forintig teljes egészében, de a 25 és 40 ezer forint közötti sávban már csak fele részben. Ezzel együtt a jövő esztendőre a nyugdíjak felső határát a minimális nyugdíj összegének hétszéresében látnák célszerűnek megvonni. A kérdésben egyébként a kormány dönt majd a bizottság véleményének figyelembe vételével. A képviselők alapkövetelményként fogalmazták meg, hogy visszamenőlegesen ne lehessen senki nyugdiját sem csökkenteni, jóllehet, valóban vannak olyan magas nyugdíjak, amelyeket a társadalom értékítélete szerint érdemtelenül folyósítanak. A képviselők szerint el kell kerülni min den olyan esetet, amely precedenst teremtene korábban eldöntött dolgok törvénytelen, visszamenőleges módosítására. Viszont javaslatot tettek arra, hogy a korábbi kirívó nyugdíjak mindaddig ne részesüljenek semmiféle kompenzációban, amíg az infláció révén a majdan megállapított felső határra nem csökken értékük. Mint Csehák Judit szociális és egészségügyi miniszter beszámolójából kitűnt: 30 ezer forint feletti nyugdíja jelenleg 38 személynek van (a legmagasabb 47 ezer 533 forint), 25 és 30 ezer forint közötti nyugdíjat 92-en kapnak, míg 20 és 25 ezer forint közötti ellátásban 622en részesülnek. Ez összesen 752 ember számára jelent havi 20 ezer forintnál magasabb járandóságot. A következő napirend, a nyugdijak és a gyermekes családok juttatásainak jövő évi kompenzálásának megvitatására a bizottság már olyannyira megfogyatkozott, hogy határozatképtelenné vált, holott alig múlt déli i óra. A különféle érdekképviseleti szervek küldöttei viszont — érthetően — végig kitartottak, s minden lehetőMennyi legyen seget megragadtak, hogy elmondják álláspontjukat. A Szociális és Egészségügyi Minisztérium előterjesztése szerint a kormány jövőre 15 százalékos áremelkedést véve alapul, a nyugdíjak átlagosan havi 700 forintos, a családi pótléknak pedig 300 forintos emelését javasolja. Ennek megvalósítására nyújtottak be különféle variációkat a képviselőknek. A jelen lévő bizottsági tagok szakértőket is igénybe véve abban maradtak, hogy az 5300 forintos átlagnyugdíjhoz legalább 800 forintos ellentételezésnek kell tartoznia, s az emelést az év elején egy összegben célszerű végrehajtani. A szakszervezetek Országos Koordinációs Tanácsának képviseletében a SZOT titkára is egyetértett a 800 forintos javaslattal, s a SZOT-hoz tartozó érdekvédelmi szervezetek véleményét tolmácsolva leszögezte: a családi pótlékot legalább 500 forinttal kellene emelni jövőre. A bizottság egyetértett azzal, hogy azokban az esetekben, amikor a saját jogú és az özvegyi nyugdíj meghatározott összegig együttesen folyósítható, ez az összeghatár a jelenlegi 3890 forinttal szemben jövőre havi 6000 forint legyen. Támogatták, hogy a férfiak is kaphassanak ideiglenes özvegyi nyugdíjat, feltéve, ha legalább egy gyermeket nevelnek, illetve az állandó özvegyi nyugdíj kiterjesztését a férfiakra, amennyiben a feleség halálakor már mindketten nyugdíjasok voltak. (MTI) Taxis perpatvar Marx téri droszt — Feljelentések, bírságok Figyelmeztető sétaautózás ? A Marx téri autóbuszpályaudvar Nagykörút felölj oldalán van egy kicsi taxis droszt négy-öt kocsiállással. Az egyre csak duzzadó — mára már közel 400 autót üzemeltető — magántaxis tábor a verseny éleződésével mindinkább sérelmezi a Volán taxi kizárólagos droszthasználatát. Naponta több tucat „maszek" sérti meg a Volán taxikkal kivételező tiltó táblát: vesz fel utasokat a drosztról. A hazaiak ennek nem tudnak maradéktalanul örülni, s időnként szópárbajba keverednek a betolakodókkal. A rend őrei is feltűnnek egyszer-egyszer, s ekkor bőven kasszíroznak a szabálysértőktől. A Kiosz október közepén kérelemmel fordult a tanács közlekedési osztályához. „Alulírottak kérjük * T. Szakigazgatási Szervet, hogy a Marx téri autóbusz-pályaudvar bejáratánál elhelyezett Behajtani tilos'-tábla korlátózó hatályát módosítani szíveskedjenek a következők szerint: Behajtani tilos, kivéve autóbusz és taxigépkocsik. Indoklás: A ma érvényes korlátozás nem az utazóközönség érdekeit szolgálja. monopolérdeket védelmez hatósági eszközzel, azaz nem versenysemleges, és így diszkriminatív." • A kérelmet a taxitársaságok mellett a „szabadúszók" is aláírták, az utóbbiak képviseletében Nagy Andrással beszélgettem. — Ha betartjuk a szabályokat, az utas százmétereket gyalogolhat tele bőröndökkel. Érthető, hogy a második ilyen eset után már a volánosok számát tárcsázza. — De nemigen tartják be... — A Volán nem győzi a drosztot. Ez különösen kora délelőttre igaz, amikor a buszpályaudvar ontja a klinikákra, kórházakba igyekvő vidékieket. Gyakran kényszerülnek hosszabb várakozásra, mi meg üresben gurulva csak beugrunk értük. — Találkoznak időnként rendörökkel is? — Az a három—ötszáz forint benne van a játékban. A szabályokat egyébként az összes taxi megsérti, hiszen a kft. nem Tisza Volán. A tábla kivételezése csak az utóbbi járműveire érvényes — Ki honnal> nézi... Nem lenne tumultus, ha mindenki behajthatna? — A pályaudvarnak is ez a fő ellenérve. Szerintük akadályoznánk a buszok mozgását. Az a négy-öt autó eddig is elfért, ezután se lenne lényeges változás. — A négy-öt igen, de van-e biztosíték arra, hogy a hatodik-hetedik mar nem gurul be? — Ha tele volt a placc, ezelőtt is inkább a gázpedálra léptünk. Egyébként ezt az "egyet kivéve, minden droszt szabad a városban. • Ennyi taxit mar nemigen bír el Szeged, így érthető, hogy ez a kétségkívül jó droszt a figyelem középpontjába került — kezdi a beszélgetést Krisztin András, a „Volános" Kft. vezetője. Mindezen felül újrakezdési támogatást még taxizáshoz is lehet kapni a tanácstól, mintha nem lenne elég hiányszakma. Előrebocsátom, hogy változatlanul ragaszkodunk a Marx térhez. — Feljelentések árán is? — Néhány rendszámot feljegyeztünk és azokat továbbítottuk. Ez nem nyilvános terület, így néha kérjük a rendőrség segítségét is. — Három tucat kocsival ki tudják elégíteni az igényeket? — Igen. Olyannyira, hogy 27 autónk mellé képviseleti rendszerbe érkező tíz maszeknak sem engedjük meg a Marx térre a behajtást. Pedig ők a mi diszpécserközpontunkat használják majd, s ezért a szolgáltatásért fizetnek is. — Nem igazán vendégszeretők, ha az új „Volánosok" is csak a Búbos elé mehetnek. — Ennél több kocsi már a pályaudvar forgalmát zavarná, csúcsidőben' így is alig férnek a buszok. A közlekedési osztály válaszlevelét a közelmúltban kapta meg a Kiosz. Az álláspontokat nem sikerült közelíteni. A terület az államé, a városé, kezelője a Tisza Volán. A jogszabályok szerint közúti jelzést csak a társkezelő beleegyezésével módosíthat a közlekedési osztály. Vagyis, minden marad a régiben, a kanóc ég tovább. Az érdekeltek most még csak egymás közeli rokonait emlegetik a droszton. nemegyszer az utas füle hallatára. A kívülrekedtek feltételezhetően nem állnak meg az első „vereség" után, hiszen egyéb eszköz is van a kezükben. Néhány száz taxi a Marx tér kritikus szakaszain csúcsidőben — a közlekedési szabályokat messzemenően betartva — félórás sétaautózással, nyolcasokat leírva csinos kis galibát tud okozni. Nem lehetne inkább tárgyalóasztal mellett? Kovács András Azok a bizonyos jóslatok... M

indenfele gyanús egzisztenciák — úgy is, mint újságírók, közgazdászok, közéletben is megnyilvánuló értelmiségiek — mondták, írták sok éven át: gazdasági válság felé közeledik az ország. Aztán —mondjuk egy-két évvel ezelőtt — azt is meg merték kockáztatni, hogy kijelentsék: máris válsághelyzetben vagyunk. (Hogy mit kaptak érte, az az ő dolguk. Mindenesetre nem dicséretet!) Az utóbbi hónapokban viszont mar alig ejtenek minderről szót. Minek is tennék? ök egyfajta megelőzés érdekében beszéltek — volna. Nos, a megelőzés ideje lejárt. Azok a bizonyos — egy-két éve még durván elutasított — jóslatok immár beteljesedni Játszanak. Időnk a vártnál és a számíthatónál is kevesebb volt tán, de nem is ez a fontos. Inkább az, hogy a válságon' szinte észrevétlenül túljutva, immár a csőd toporog küszöbünk előtt. Csőd? Hát kérem, mi lenne más?! Csak felelős emberek és intézmények nyilatkozatait kell összevetnünk, hogy csurogjon hátunkon a hideg veríték, ha a jövőre gondolunk. Es hogy milyen nyilatkozatokról van szó? Például arról, hogy felelős ember kijelenti: világpiaci árszínvonalra, vagyis kétkét és félszeresre kell emelni az energiahordozók árát (benzin, fűtés, villanyszámla stb.!). Másik felelős ember kijelenti: tarthatatlan az ingyenes orvosi ellátás, valamit fizetniük kell a betegeknek is! (Ez legalább tiszta helyzet. hálapénz helyett.. . !) A harmadik felelős ember arról beszél, hogy csődtömeg a magyar oktatásügy. Azaz: meg kell fontolni a tandíj bevezetését! És véghetetlen sorban jön a negyedik, az ötödik, hatodik és kitudja, hányadik felelős ember. És mindegyik nyilatkozik. Velük szemben pedig ott áll egy egyre hallgatagabb, de mindenképpen bizonytalan, és sok évtizeden át kifosztott magyar társadalom, üres zsebbel es reménytvesztve. Egy társadalom, amelyik Európa felé szeretne indulni, de amely kifosztottságában és magára hagyatva legföljebb egy ázsiai lét minőségeit célozhatja meg. Egy megcsalatott, kifosztott. s a jövendőbeli fosztogatások célpontjává tett magyar társadalom. Jó, akárhogyan is facsarjuk a szót. a magyar csődtömeg végül is tény, aminek meg kell innunk a levét. Az IMF (Világbank) szerint a magyar kormány így is fölöttébb csínján bánik velünk, mert az ország helyzete drasztikus intézkedeseket indokolna. Ehhez képest egyelőre minket pedig legföljebb szőr ellenében simogatnak. Ami legföljebb kellemetlen. De egyébként. . . ? Azaz, vegyük úgy, hogy hiába tiltakozik a Parlament? Hiába utasítja viszsza már első olvasatban a kormány terveit? Hiába, hisz e számunkra viselhetetlennek tűnő terhek mögött ott a Világbank tekintélye, szaktudása és hitelnyújtásii készsegének föltételrendszere .. . Mert egyéb külső hitelekre csakis akkor számíthatunk, ha az rMF-nél rendezzük vitás dolgainkat. Alighanem így van. De a költségvetés még most is kivételes elbírálásban részesül a kormány terveiben. A dotációk leépítése ugyan az IMF első számú követelései között van, de a hazai gyakorlat elsősorban a lakosság egészére átlagolt szubvenciócsökkentést kívánna követni. Azaz a veszteséges vállalatok támogatását éppencsak csökkentve, mondjuk a lakbérek és a lakáshitelkamatok támogatását kívánja eliminálni a kormányzat. És az energiahordozók ára! Amig az IMF reális forintárfolyamot sürget, ezt kikerülve egyes felelős tisztségviselők úgy gondolják, a forint feketepiaci árfolyamához szabják mondjuk a benzin arát, amely mutatvánnyal jelentós, — a maradék KGST-kapcsolatok révén érvényesíthető — árnyereség révén ismét csak a költségvetés gazdagodna. Ügy, hogy közben nem kellene viselnie a civil társadalom térnyerése irányába ható reális forintárfolyam központi veszteségeit. Manipulált társadalomban, manipulált gazdasági föltételek között élünk. Most is. Igaz, e manipulációt valanjelyest igazolja a sok tízezer munkanélkülitől való félelem. De csak valamelyest. Mert e gazdasági csöd elsőrendű oka mindig is egy „karitatív", központi, ..kiegyenlítő" akarat szerepvállalása volt. Amely az elet kegyetlen reál viszonyait igyekezett tompítani. Emiatt deformálódott életvitelünk és a magyar gazdaság egyaránt. A hiba csak ott van, hogy, jelenleg a reális érxékyiszonyokat ismét csak nem a tisztességes forintárfolyamban. piaci versenyben, azaz a gazdaságban igyekszünk elsősorban érvényesíteni. Hanem a gazdaság irreális helyzetét lehetőleg fönntartva mondjuk — az állam polgárainak zsebén. Pedig e zsebek immár nagyon is üresek. S még üresebbek lesznek, ha az állam továbbra is általában a lakosságot tekinti fejőstehénnek. És nemcsak azért, mert még többet vesznek ki a zsebünkből, mert még kevesebb jut nekünk. Hanem elsősorban azért, mert a deformált árfolyam-, ár- és ál piaci rendszer fönntartásával továbbra is hamis világba ágyazzuk a magyar gazdaságot. A

magyar gazdaság látszatvirágzásaihoz mindig is a magyar társadalom kizsarolásával, kifosztásával sikerült megteremteni a föltételeket. A hamis és elringató, csod felé vivő föltételeket. Ne adja Isten, hogy most is így legyen! Száva.v István Á passzázsvita vége Remélhetőleg hamarosan nyugvópontra jut a Nagyáruház melletti fedett üzletsor ügye. Korábban két alkalommal is irtunk arról, hogy az itt helyet foglalók közül négyen — a Könyvért, a húsáruház, a Mahir és a pénzügyőrség — vitában állnak a tanáccsal pénzügyi tartozásaikat illetően. Miután sikerült minden érdekelt féllel kapcsolatba lépni, kiderült, hogy a városházáról származó információk csak egy részét tartalmazzák az igazságnak. A Könyvért álláspontját már közöltük. A vám- és pénzügyőrség nem kíván az ügyben nyilvánosságot, inkább a csendes megegyezés útját járja. A húsáruház ügyében viszont a Szegedi Szalámigyár és Húskombinát szükségesnek látja nézőpontja ismertetését, s egyúttal a Mahirról is esik néhány szó. A jereváni rádió A szalámigyár levelét olvasva, a jereváni rádióról szóló közismert vicc juthat eszünkbe, amely szerint „a hír igaz, csak nem egészen ott és nem egészen úgy ..." 1989 februárjában a terv- és munkaügyi osztály ugyanis valóban kérte a szalámigyárat 6 millió 39 ezer forintátutalására, a levélmellékleten azonban sem ellenjegyzés, sem bélyegző, sem pedig aláírás nem szerepelt. A húsáruház egyébként a tanács és a szalámigyár társberuházásaként épült, s a megállapodás szerint az előirányzott 10 és fél milliós költségből a szalámigyár 8 és fél milliót vállalt magára. A vita tárgya nem is ez az összeg, hanem az a tény. hogy az eredeti költség helyett 24 millió 417 ezerre rúg a számla végső összege. Erről azonban szabályszerű számla nem érkezett a szalámigyárba. Az elszámolás fantomja Mindenekelőtt gyorsan tisztázzuk: a tévében hetenként fölbukkanó Belphegornak legfeljebb annyi köze van az ügyhöz, hogy hasonlóképpen tűnik elő és tova. mint az a rejtélyes költségelszámolás, amely csak nem tudott a megfelelő helyre eljutni. A Csomiberhez irányított szalámigyáriak legalábbis még november l-jén sem pillanthattak bele, enélkül pedig csukva maradt a világhírű cég páncélszekrénye. A pénzügyi jogszabályoknak nem megfelelő, dokumentálatlan elszámolás.alapján nem utalhatnak át milliókat A hullámok mégis elcsitultak. November 30-án végre a szalámigyár vezetői elé került a tételes elszámolás, igy hamarosan ráütik a pecsétet az átutalási utasításra. Közhírré tétetik... .... hogy a Mahir mar kifizette azt a 700 ezer forintot, amely az utolsó akadályt, jelentette az áhított kezelői joghoz vezető úton. Ehhez az eredeti szerződés alapián nem juthattak volna hozzá, ám időközben változott a földtörvény, amelynek alapján a hirdetők is folyamodhattak érte. A tanács nem is zárkózott el a kérés elöl, s a 700 ezer kasszirozása után. november 29-én megállapodtak a felek, hogy december 5-éig a Mahir kezelői jogigényét beterjesztik a földhivatalnak. * A passzazs fölül lassan az utolsó sötét felhő is elvonul, s az üvegtetőn remélhetőleg, a békesség napsugara ragyog majd be ezután. Hozzátehetjük még: ez az állapot mindenféle idő- és energiaölő, bosszúságokozó huzavona nélkül is elkövetkezhetett volna. Nyilas Péter