Délmagyarország, 1989. december (79. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-04 / 287. szám

1989. december 4., hétfő 7 Röplabda NB I. Közelítenek a célhoz az építősök Folytatta az utóbbi hetek sikersorozatát a Szegedi Épí­tők SE NB l-es férfi röplab­dacsapata, zsinórban ötödik mérkőzését nyerte az egyre érettebb játékot nyújtó fia­tal gárda. Ezúttal Dunaúj­városban diadalmaskodott, ahol olyan presztízscsatát vívott, ugyanis a tét nem kisebb, mint az volt, a sze­gediek megőrzik-e előkelő helyezésüket; a házigazdák­nak pedig az első tíz között maradáshoz kellett volna na­gyon a győzelem. A mérkőzés elején alapo­san ráijesztettek az építő­sökre a vendéglátók, 7:3­ra, majd 9:6-ra elhúztak. Ekkor azonban nagy erőfe­szítések árán rendezte so­rait a szegedi együttes és „kibirkózta" a játszmagyő­zelmet. A folytatásban még inkább eredményesebbé, len­dületesebbé váltak a vendé­gek, és Rácz kimagasló já­tékával „vizet fakasztó" le­ütéseivel magabiztosan nyer­tek. Űjabb, játszmaveszteség nélküli győzelmével az Épí­tők a legjobb négy között várhatja a januári folyta­tást. Ahogyan Nyári Sándor vezető edző ecsetelte hely­zetüket, minden adott ah­hoz, hogy az elkövetkezen­dőkben kiugró eredményeket érjen el ez a nagy remé­nyekre jogosító fiatal csa­pat! Sz. Építők SE—Dunaújvá­ros 3:0 (12, 7, 6). Férfimér­kőzés. Dunaújváros, 200 né­ző. Vezette: Hóbor, Huszti. Sz. Építők: TÓTH, Petheő, HUSZTA, HULMANN, Med­ve, RÁCZ. Csere: Polgár. Edző: Nyári Sándor. Az Sz. Építők-Spartacus női csapata az őszi idény utolsó mérkőzését Kapos­váron játszotta. A változa­tos, izgalmakban bővelke­dő mérkőzésen a hazaiak nem tudtak mit kezdeni a szegediek nyitásaival, akik azonban így sem tudtak él­ni a lehetőségekkel. Az Épí­tők-Spartacus a 16. helyen zárta a szezont. Kaposvári Tungsram—Sz. Építők-Spartacus 3:2 (—11, 5, 6, —7, 13). Női mérkő­zés. Kaposvár, 200 néző. Ve­zette: Legendás, Mészáros. Jó: Sántosiné, Magyarné, Nóvák, ill. Bihari, Dobos, Bezdán. Cantona, a fenegyerek Ha egykoron George Best­re igaz volt az a jelző, hogy a brit futball fenegyereke, akkor a francia Eric Canto­nára úgyszintén illik ez a megítélés, ö a Michei Piatini utáni időszak egyik legtehet­ségesebb, egyben legfegyel­mezetlenebb labdarúgó-egyé­nisége: ügyesen fest, zongo­rán elsőrangúan játszik, kép­zett jógás, és főként — remek góllövő csatár. Feltéve, ha éppen nincs el­tanácsolva valahonnan. Mert ez gyakran megesik vele. A Marseille-ben született, ma 23 éves labdarúgó 15 évesen szerződött az Olympique-hoz, s igen hamar beválogatták a francia ifjúsági együttesbe is. Nem viselkedett túl rendesen Marseille-ben, mert hamaro­san kölcsönadták a második ligában szereplő Martigues­nak. Onnan vezetett az útja Bordeaux-ba. Ebben az együttesben, a Girondins-ben remek csatártársra talált Stephane Paille személyében, akivel együtt azután az EB-t nyert utánpótlás-válogatott­ban is ontották a gólokat. A sikerek ellenére az Auxerre jött új állomásként. Ott vi­szont az edzővel, Guy Roux­val nem jött ki. „Edződiktá­tornak" nevezte Roux-t, s ezért gyorsan átadólistára tették, pedig akkoriban már a válogatott szakvezetői is kezdtek rá felfigyelni. Henri Michei vette őt elő­ször számításba, ám mivel túlzottan gyakran tett durva­hangú kijelentéseket, gyor­san el is tanácsolta a keret­től. Jött azonban Michei pia­tini szövetségi kapitányságá­nak időszaka. Piatini azonnal bizalmat szavazott neki, s ő ezt három mérkőzésen lőtt három góljával hálálta yieg. Időközben az Auxerre 22 millió frankért adta tovább a Marseille-hez. Történt az­után, hogy egy jótekonycélú mérkőzésen a nézők fütty­koncertjére így reagált; le­tépte mezét, s a bíróhoz vág­ta azt, majd dühösen levo­nult zuhanyozni. Nem csoda, az elnök, a milliomos Ber­nard Tapie kitette a szűrét. Az újabb állomáshelye Montpellier. Itt sem sokáig szolgált. A Lille-től elszenve­dett i-0-ás bajnoki vereség után Cantona olyannyira fel­dühödött, hogy egyszerűen felpofozta csapattársát. Jean­Claude Lemoult-t. A fene­gyerek balszerencséje, hogy a pofozkodást szemtanúként végignézte a klubelnök Louis Nicollin is. Azonnal közölte, szedje össze a szerelését, s Cantonát eltiltották. A lobbanékony sztár fejé­ben alighanem hibádzik va­lami. Amikor arról faggat­ták, vajon miért van vele ennyi baj, mélyen elgondol­kodott, és ezt válaszolta; — Amikor jól mennek a dolgok, egyszerűen óhatatlan kényszert érzek arra, hogy valami rosszat tegyek — mondta Cantona. — Tudato­san csinálok őrült dolgokat. Azért, hogy próbára tegyem magam, miként tudok a baj­ból kikeveredni. Valószínű­leg mazochista vagyok. Biztonságban A londoni The Mail on Sunday riportere ad­dig szorgoskodott, amíg sikerült szóra bírnia Na­dia Comanecit a Romá­niából Magyarországon és Ausztrián keresztül az Egyesült Államokba szö­kött egykori tornász vi­lághírességet. Comaneci beszámolt arról, hogy kaliforniai barátja, Constantin Pá­nit szervezte meg mene­külését, s hogy minden a terveknek megfelelő­en sikerült. Szülei laká­sát a vele együtt szökők­kel vasárnap este hagyta el Bukarestben, s egy bérelt gépkocsival jutot­tak el Temesvárra, azaz a román—magyar határ közelébe. Innen gyalog folytatták útjukat, hol sárban, hol jeges utakon, ösvényeken jóval több mint 15 kilométert tettek meg. Heten voltak, gya­logos útjukat éjféltájban kezdték, s a rendkívüli körülmények között 6 órába telt, amíg elérték céljukat, s megpillantot­ták azt a táblát, ami szá­mukra egyértelműen vál­lalkozásuk sikerét bizo­nyította: magyar földre érkeztek. Ütjük során a legjobban nem a ha­tárőröktől, hanem azok vad, betanított kutyáitól féltek. Miközben a szö­kevények csoportja a ha­tár felé tartott. Pánit ko­csijával szabályosan lép­te át a határt, s magyar földön várta őket. Nadia Comaneci New Yorkban az AP tudósító­jának kérdéseire vála­szolva ismételten kifej­tette: a szabadságot, a szabad életet óhajtotta és kereste, mikor az Egye­sült Államokba utazott. Legközelebbi úticélja minden bizonnyal Flori­da, onnan Indianapo­lis, Houston vagy Orlan­do. Tudni kell: Indiana­polis az Amerikai Torna Szövetség központja, Houstonban lakik egyko­ri edzője. Károlyi Béla, azt viszont senki sem tudja, hogy Orlandóhoz ki vagy mi köti. Győzelemmel, holtversenyben az é Szombaton az NB II­es ökölvívó-bajnokság utol­só őszi fordulójára került sor. A Szegedi Dózsa a csa­patbajnoki pontversenyt ve­zető Tatabányai Bányász együttesét fogadta az újsze­gedi Sportcsarnokban. Az eseményre kíváncsiak voltak az ökölvívó szövetség tiszt­ségviselői is, mint Horváth György főtitkár, Papp László szövetségi kapitány, vala­mint Hosszú Zoltán, a vá­lasztás előtt álló MÖSZ egyik elnökjelöltje. A mérsékelt érdeklődés el­lenére forró volt a hangulat. A szegediek két edzőjének, Becsei Károlynak és Takács Istvánnak a makói Szabó Zoltán is segített. Sőt a Ti­sza-partiak éltek azzal a sza­bályadta lehetőséggel is, hogy négy újpesti dózsás bu­nyóst hívtak meg csapatuk erősítésére. Az összefogásnak meg is lett az eredménye. Szegedi Dózsa—Tatabányai Bányász 16:12 Már a találkozó előtt a mérlegelésnél kiderült, hogy a Dózsa 6:0-as előnnyel in­dul, ugyanis hárommal keve­sebb . versenyzővel érkezett a Bányász. A vendégek azon­ban nem adták fel, az ifjú­ságiak találkozója két szege­di vereséggel indult, Krucsai pontozással kikapott Vargá­tól a 60 kilogrammos Szeme­nyeinek pedig esélye sem volt Spendellel szemben. A 63,5 kilogrammban aztán Földesi döntő fölénnyel nyert Bak ellen. Turó pedig Ve­rasztó érvénytelen orvosija miatt jutott a két pont bir­Gyenes Kiálmián felvételei Győz- Földesi Csaba tokába. Tehát megnyugtató előnnyel léptek szorítóba a szegedi felnőtt versenyzők. Az 51 kilogrammban Németh nem bírta erővel, így a tata­bányai Kőszegi a harmadik menet végén felülkerekedett. Egy súlycsoporttal feljebb Balogh tatabányai névrokona nem jelent meg a mérlegelé­sen. Az 57 kilogrammosoknál az első újpestis „vendégmun­kás" Csík 3:l-es pontozási aránnyal bizonyult jobbnak. A következő újpestinek, Be­linszkinek már kisebb sze­rencséje volt, ugyanis Szijj pontozással nyert ellene. A 63,5 kilogrammosoknál a sze­gedi Turó Horváth ellen a harmadik menetben feladta. Ugyanígy tett klubtársa Vass is a Lukács elleni mérkőzé­sen. Ezután három szegedi győzelmet könyvelhettünk el, s ezzel a vesztes helyzetből maguk javára tudták fordí­tani a csapatbajnoki találko-. zót. A 75 kilogrammos Amb­rust Mayer a | 81 kilós Ele Rendőr sportolók között A mi védelmünkben Meghívót kaptunk a Csongrád Megyei Rendőr­főkapitányságtól a kétnapos Ju-Jutsu ötödik fokozatú vizsgára. A meghívó szerint, a kommandós, képzésihez nyújt segítségeit az az. okta­tási forma, melynek vizsgái­ra most került sor. Felrémlett előttem egy se­reg akciófilm marcona fic­kója, amint éppen terroris­ták ellen lépnek fel. Ezzel szemben a kapitányság tor­nacsarnokában kilenc vizst­gázó között két hölgyet lg láttam, e mindegyikükön a hagyományos küzdősport­ruha. így végezték a szem­re is látványos gyakorlatai­kat. Természetesen bemuta­tó jelleggel és nem, páros összecsapáson. Ez érthető is, hiszen ezek a gyakorlatok életveszélyesek. Ezek a vizs­gázók viszont most tartanak az alapoknál, és az. egy- az egybe összecsapások bizony sok veszélyt rejtenek ma­gukban." Mindezekről — és a most következőkről — beszélget­tem Viszler József száza­dossal, a Budapesti Rendőr­ezred Hercules Sportegyesü­let kétdanos mesterével, sporttiszttel. Másik beszél­getőtársam Kocsis István volt. aki négy kyu fokozatú sporttiszt és hadnagy, ö a megyei főkapitányság' test­nevelési és sportbizottságán dolgozik. — Kik voltak a tanfolyam résztvevői? — Azok; akik most vizs­gáztak a BM dolgozói. Van­nak közöttük hivatásosak is és polgári alkalmazottak. Igen népszerű volt a tanfo­lyam, főleg a fiatalok köré­ben. Természetesen nyitot­tak vagyunk. Ezt a progra­mot nemcsak a rendőrök, hanem más fegyveres testü­letek részére is nyújtani tudjuk. Részt vehetnek raj­ta katonák, határőrök, bün­tetés-végrehajtó intézetek dolgozói és teljesen civilek is. Természetesen csak kor­látozott létszámban, hiszen elsősorban a rendőröknek szervezünk ilyen tanfolya­mokat. — Hogyan kerül Viszler József Szegedre? — A Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság test­nevelési és sportosztálya a két szerv szakmai kapcsola­ta mellé sporbkapcsolatot is létrehozott. Nevezetesen a Budapesti Rendőr Ezred Kommandós Hercules Sport­egyesülettel. Negyedévente egy alkalommal van módom a foglalkozásokon részt venni. Kosárlabda NB I. — Mi képezi n tanfolyam anyagát? — A terroralhárító szol­gálathoz szükséges sportele­mek. A rendőri közelharc megvívásához szükségesek ezek. Ide tartozik a lőfegy­ver. a kés, a bilincselés, a kötözés, a gumibot haszná­latának gyakorlása. Az a célunk hogy az elhárításban elsősorban a kéznek és ne a fegyvernek legyen szerepe! Éppen ezért a mi rendőre­ink nemi az akciófilmek ro­hamosztagosai. Nekik a mindennapi éltben kell sa­ját ós — külön "kihangsúlyo­zom — az állampolgároki védelmét biztosítani. A megszaporodó erőszakos bűncselekmények elköve­tőivel szemben védjük ezek­nek a gyakorlatoknak a megtanításával a lakosságot, az ő biztonságukat szolgál­juk vele. — Tulajdonképpen ez a Ju­Jutsu tanfolyam sport, vagy rendőri szakmai kép­zés? — Is-Ls! Sport és szakmai munka egyaránt. Amiket a résztvevők, elsajátítanak, azt a napi szakmai gyakorlat­ban alkalmazni is tudják. Szükségük is van erre, hi­szen a filmekben látott kommandósokkal ellentét­ben nem, célirányos tevé­kenységre kapott parancs végrehajtása közben kell alkalmazniuk a Ju-Jutsu-fo­gásokat, hanem' az élet pro­dukálta szituációkhoz kell alkalmazkodniuk. Ehhez kell a sportelemeik elsajátí­tása. — Milyenre sikerült a tanfolyam?' — Mind a kilenc vizsgázó sikerrel teljesített Köztük a legügyesebb az egyik hölgy volt. Mindegyikük elérte a legalacsonyabb fokozatot, a négy kyut, így az első vizs­gán elérték a sárga övfoko­zatok További tanfolya­mokkal és vizsgákkal a leg­magasabb szintig is eljut­hatnak. A jelenlegi sporto­lók a későbbiekben akár oktatok is lehetnek. Termé­szetesen mindezeket szabad­idejükben sajátították el. — Más, egyéb sportágnak is ad lehetőséget a kapi­tányság? — Természetesen igen, és természetesen olyanoknak, amelyek valamilyen formá­ban közel állnak a rendőri munkához. így működik a kick-box, a karate és a csel­gáncs szakágunk is. Az eb­ben dolgozók rendszeresem részt vesznék különböző versenyeken is. Imre László A jobb oldalon látható Földesi végig sikerrel méregette ellenfelét kest pedig Magyar ellen hir­dették ki döntő fölény miatt győztesnek. Nagynak pedig a 81 kilogrammban nem volt ellenfele. Ambrus és Elekes összesen fél percet sem töl­tött a szorítóban. A találkozó után érthetően boldog volt Becsei Károly edző. Hiszen győzelmük azt jelenti, hogy a tatabányaiak­kal holtversenyben állnak a táblázat élén. Irányító nélkül nem megy — Nagyon örülök a siker­nek, hiszen a csoport legerő­sebb csapatát győztük, le. Ökölvivóink közül Elekes mutatott legjobb teljesít­ményt, komoly esélye van az országos bajnokságon a do­bogóra kerülésre. Az idén csak a világbajnokságon győztes Hranek Sándortól kapott ki. Nem akarom elki­abálni, de tavaszra még erő­sebbek leszünk, ugyanis si­került legizolnunk Gál Lász­lót, a BP- Honvéd volt válo­gatott ökölvívóját. A Szeged SC kosáregyütte­sei közül a hét végén csak a férficsapat játszott, még­pedig Dombóváron. A „ki­rándulás" kellemetlen emlé­kekkel zárult, 10 pontos ve­reséget? szenvedtek a kék-fe­hér-feketék. Az első perceket kapkodás, eladott labdák, kihagyott zic­cerek jellemezték mindkét fél részéről, a 4- percben 6-6 volt az állás. Ezután a ha­zaiak kaptak lábra, a „ven­dégmunkás" Kudlecz ered­ményességével — 13 perc alatt 9 pontot dobott — 8-9 pontos vezetéshez jutotak. A szegediek mindezekre Jáhni egy-egy megvillanásával tud­tak válaszolni. A félidő vé­gére feljavultak a vendégek, sikerült csökkenteniük hát­rányukat. Szünet után meg­csillant a remény (26. perc: 53-52), ám ez hamar szerte­foszlott, mert ismét felülke­rekedtek a vendéglátók Na gyon jól dobtak, úgyszintén védekezésük is sikeres volt, a szegediek dobóhelyzetet is nehezen, de inkább alig tud­tak kialakítani. A hajrában így aztán már csak arra tud­tak ügyelni, hogy a különb­ség kevesebb legyen, mint 11 pont, mivel Szegeden annyi­val győztek a dombóváriak ellen. Az egymás ellen elért eredménynek ugyanis nagy jelenősége lehet holtverseny esetén, ami ebben az esetben most a szegediekre nézve kedvező. Dombóvár—Szeged SC 81-71 (43-42). Férfimérkőzés. Dombóvár. 800 néző. Vezette: Major, Nagy. Szeged SC: Palicz (18/12), Simon (2), Radonjics (11), Guóth (4), Jáhni (19). Csere Kónya (7), Timár (8), Dunai (—) .Pálkerti (—), Golinski (2). Edző: Földi Sándor. Ifjúságiak: Dombóvár— Szeged SC 83-80 (48-43)

Next

/
Thumbnails
Contents