Délmagyarország, 1989. december (79. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-04 / 287. szám

1989. december 4.,hétfö 3 Százszázalékos emelés? A lakásbérlők válasza: nem! Az Országgyűlés legutóbbi ülésén, ha vázlatosan is, de tárgyalta azt a lakásgazdálkodási elképzelést, amit az Országos Tervhivatal, a Belügy- és a Pénzügyminisztérium közösen dolgozott ki, s amelyről decemberben kell véglegesen dönteni. Szó volt ugyan arról is, hogy a tervezetet társadalmi vitára bocsátják, ez azonban elmaradt. Enélkül tárgyaltak róla a Parlamentben, ám az ott vázolt elképzelések egyike sem látszik elfogadhatónak. Az egyik változat szerint azonnal kétszeresére kell emelni a lakbéreket, amelyek a későbbiekben a „piaci helyzethez" alkalmazkodnának. A Lakásbérlők Egyesülete ezt az elképzelést drasztikus feltételei miatt egyértelműen elutasítja. A másik tervezetet valamelyest humánusabbnak, de ugyancsak elfogadhatatlannak minősítik. Eszerint ugyanis „önfinanszírozó" lakbéreket állapítanának meg: az alapbéren kívül a közüzemi és karbantartási költségek is a lakót terhelnék, akárcsak a lakáson belüli és kívüli javítás. Ez természetesen csak egy részlet. a tervből, amelynek sokakat érdeklő pontja az is, hogy kapnának ugyan a bérlök támogatást, de csak a „társadalmilag elismert szükséglet, az átlagos minőségű és nagyságú lakáshasználat szintjéig." Ez a rejtélyes fogalmazás annyit jelent — ha jól értjük —, hogy a nagy lakosban egyedül élő nyugdíjasok igen nehéz helyzetbe kerülnének. E változat szerint oldódna a szoros kötelék az IKVval, amely a jövőben szolgáltató-kivitelező szerepet játszana. És nem lényegtelen a tervezet ama pontja sem, Nagy z bizonytalanságuk a bérlakásban élüknek. Fenyegető lakbéremelcsi hírek, kiszolgáltatottság a hivataloknak, a változásokkal szembeni tehetetlenség érzése. A Lakásbérlók Egyesülete szerint azonban van más megoldás is. amely ugyancsak jelentős, 55-60 szazaiékos azonnali lakbéremelést helyez kilátásba. A Lakásbérlők Egyesülete nem vitatja a változtatás szükségességét, de ragaszkodik ahhoz, hogy a bérlőkre háruló terhek elviselhetők legyenek. Elutasítja azt is, hogy — nyíltan ugyan ki nem mondva — a fiatalok lakásproblémáját az idősek terhére akarják megoldani. Az idős, kis jövedelmű emberek ugyanis kénytelenek lennének kiköltözni megszokott otthonukból az elviselhetetlenül magas lakbérek miatt. Az egyesület maga is készített lakásgazdálkodási tervet. Ennek lényege, hogy a mostani bérlakások kerüljenek a használók tulajdoniba. A bérlő ezért egyszeri megváltási arat fizetne, amelynek összegét aszerint számítanák ki, milyen régen épült a lakás. így a megváltási ár az egy évi lakbér háromszorosától (amelyet 60 éves, vágy régebbi lakásokért fizetnének), a jelenleg érvény és lakbér tízszereséig (az utóbbi 30 évben épült lakások esetében) terjedne. Az így tulajdonjogot szerzett bérlő két módon fizethetne. Ha egy összegben fizet, akkor a vételár 60 százalékának kifizetésével már teljesiti kötelezettségét. De választhatja a részletfizetést is, ami jelenlegi lakbérével lenne azonos. Ezen fölül viszont havonta még fizetnie kellene a közösség által meghatározott fenntartási költségeket is. Az így befizetett pénzt a ház karbantartására használnák föl. Ha valaki nem akarja — vagy még inkább: nem tudja — megvásárolni az addig bérelt lakását, használóként továbbra is lakhatna benne, az üzemeltetési és fenntartási költségek fizetése mellett. A továbbiakban a helyi önkormányzati közösségek önállóan gazdálkodnának. Itt természetesen csak vázlatosan ismertettük a Lakásbérlők Egyesületének elképzeléseit. Első látásra nem tűnik kedvezőtlennek, hiszen egy új, 1 plusz 2 szobás lakás tulajdonjogát — egy összegben fizetve — 70-60 ezer forintért meg lehet szerezni. A terv megvalósításának esélyeit azonban még megbecsülni is nehéz, mert lemond-e vajon a költségvetés ekkora bevételről, még ha a másik oldalon a bérlakás-gazdálkodás súlyos terheket jelent ís a számára? Az Országgyűlés mindenesetre fontos döntés előtt áll. Kívánatos lenne, hogy a képviselők a hivatalos verzión kívül megismerjenek más lehetőségeket is, mielőtt* határoznak. Decemberben tárgyalnak erről, s a jövő évi költségvetés már az elfogadott terv pénzügyi folyományai szerint készül. De az, hogy végül miként döntenek, a bérlakásokban élők számára ugyancsak nem közömbös. Nyilas Péter Négypárti koalíció gyűlése Győztesek egymás közt Népszavazás után, választások előtt címmel tartottak gyűlést vasárnap délelőtt Újszegeden a Bálint Sándor Művelődési Házban a népszavazáson győzelmet aratott négypárti koalíció helyi szer-, vezetei. A Fideszt ökrös Tamás, a Kisgazdapártot Lévay Endre, a Szociáldemokrata Pártot Székely Zoltán, a Szabad Demokraták Szövetségét Rozsnyai Balint képviselte. A találkozó célja az volt, hogy a nyilvánosság előtt értékeljék a népszavazás tapasztalatait s körvonalazzák a választásokig terjedő időszak közös tennivalóit. Ökrös Tamás szerint nagyon pozitív dolog volt a négypárti koalíció létrejötte; s azt hangsúlyozta, hogy e koalíció sokkal mélyebb alapokon áll, minthogy csak egyetlen alkalomra, a novemberi népszavazásra vonatkozzon, hiszen azon pártok alkotják, amelyek egyértelműen polgári orientációjúak. Lévay Endre azt emelte ki, hogy az első kérdésre adott „igen" válaszok aránya Csongrád megyében volt a legmagasabb. Ez az eredmény is igazolja, hogy a Kisgazdapártnak igen erős a bázisa megyénkben. Székely Zoltán arra hívta fel a figyelmet, hogy a négy igen győzelme azt jelenti; a nép a rendszerváltásra szavazott. Nincs megosztottság a nemzetben annak ellenére sem. hogy az első kérdésben csak minimális különbség döntött — hangsúlyozta. Aki nemmel válaszolt, minden bizonnyal azért tette, hogy a nép maga válassza meg a köztársaság elnökét. Aki igennel voksolt, feltehetően azért döntött igy, mert nem akarta, hogy a parlamenti választások előtt bonyolódjék le az elnökválasztás. A kettő között azonban nincs kibékíthetetlen ellentét, hiszen amennyiben az új Parlament módosítja az alkotmányt, oly módon, hogy a köztársasági elnököt népszavazással válasszák, akkor ez bizonyosan találkozik a novemberben mind igennel, mind nemmel válaszolók többségének akaratával. Mind a Fidesz, mint az SZDSZ képviselője célzott a népszavazást megelőző több oldalú politikai demagógiara, s igen károsnak minősítették, hogy a Parlament az egyértelmű és világos kérdésekhez meglehetősen bonyolult és félrevezető „magyarázatokat" fűzött, különösképp az első megválaszolandó kérdés esetében. Felmerült az is, hogy e magyarázatnak van-e jogi státusa? Abban ugyanis az áll, hogy az igen győzelme esetén — márpedig ez történt — a köztársasági elnököt a parlamenti választások után maga a Parlament választja meg. Ez a határozat népszavazás útján jött létre, így azt a Parlament nem, hanem csak egy másik népszavazás változtathatja meg. Több hozzászóló foglalkozott az ellenzéki pártokon belül tapasztalható ellentétekkel, az ellenzék megosztottságával, Székely Zoltán szerint nem a történelmi pártok és az újonnan alakult pártok közt áll fenn az ellentét — mutatja ezt a négypárti koalíció sikere is —, hanem a konzervatív ellenzék és a progresszív ellenzék között. A nép egy hete ez utóbbiba helyezte bizalmát. Elhangzott, hogy Magyarországon viaszba mártott forradalom zajlott. illetve zajlik, melyben a volt MSZMP reformmozgalma csupán a viasz szerepét játszotta. A jelenlegi Parlamentről, mint megzavarodott testületről beszéltek, melynek tagjai úgy jártak, mint akiket esküvőre hívtak, ám halotti torra érkeztek. A jelenlevők hangsúlyozták, hogy a négypárti koalíció nem merev, zárt képződmény: csatlakozhatnak más politikai erők is hozzájuk, olyanok, amelyek szintén a polgári demokrácia megvalósítása iránt elkötelezettek. Példaként egy erős független szakszervezeti szövetség, illetőleg a Zöld párt neve vetődött fel. Molnár Gyula, a Zöld Párt jelenlevő képviselője egyébként felajánlotta, hogy — szakértői szinten — környezetvédelmi kérdésekben szívesen együttműködnek a négypárti koalícióval, s esetleg más politikai pártokkal is. S. I. Kereskedők karácsonya A Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének kongresszusa kimondta a KPVDSZ megszünéset. A kongresszus felhatalmazást adott a szövetség vezetőségének: december lü-éig tárgyaljon a Kereskedelmi Minisztérium vezetőivel arról, hogy a minisztérium és a megszűnt KPVDSZ év eleji ajánlásával — es a megyei tanácsok, valamint a KPVDSZ megyei bizottságainak eddigi • megállapodásával — ellentétben december 24-én az élelmiszerüzleteket ne kelljen nyitva •tartani. Vasasszövetség A Vas-, Fém- és Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége kongresszusán vasárnap elfogadták az új alapszabályt, s így megalakult a Vasas Szakszervezeti Szövetség. Többórás vita és bonyolult szavazási procedúra után a kongresszusi küldöttek úgy döntöttek, hogy az eddigi központi vezetőség helyett szövetségi tanácsnak hívják a vezető testületet. Független Rendőrszakszervezet A Független Rendőrszakszervezet — a Belügyminisztérium dolgozóinak és hivatásos állományának érdekvédelmi szerve — Siófokon megtartott alakuló kongresszusa befejező programjaként vasárnap zárt ülésen megválasztotta tisztségviselőit. Társaduimi elnöknek Kirschner Béla főhadnagyot, a Zala Megyei Rendőr-főkapitányság munkatársát, főtitkárnak pedig Rekvényi László főhadnagyot, az Országos Rendőr-főkapitányság bűnmegelőzési osztályának munkatársát választották meg. A Független Rendőrszakszervezet szükségesnek tartja, hogy a hivatásos állomány tagjai is gyakorolhassák a minden állampolgár számára biztosított polgári és politikai jogokat, a abban őket csak magas szintű jogszabály korlátozhassa. A szakszervezet újfajta segélyezési rendszert kíván kialakítani. Vállalkozik szabadidős, kulturális, sport-, üdülési és pihenési lehetőségek megteremtésére, jogi képviseletet is ellátó tanácsadó szervezet létrehozására. Teremtő fejlődés Ez a címbeli kifejezés egy századelőn elt franciától való, aki ámuldozva világunk magyarázhatatlan csodáin, a teremtő Isten keznyomát vélte föllelni mindenütt. A fejlődésre képes anyag, amelyet a nagy karmester időről időre tovább lendít megtorpanásain. Boldogitóan, szép eszme, mely a reg letűnt aranykor hangulatát idézi. Azóta a szörnyek eluralkodtak a földön, s szerencsés túlélők koronkent megkísérlik visszaállítani elprédált értékeiket. Kevés olyan vidéke van manapsag a világnak, ahol mindez igazabb lenne, mint nálunk. Már megint korszakhatárhoz értünk, már megint zsákutcából kellene kijutnunk, ismét csak a gondviselés felé tekintgetünk, mások megértésében reménykedünk. Meg a magunk leleményében. Olvasom Ruszt Józsej minapi nyilatkozatát a sztálinista színházból, és érteni velem, igazolva látom. Az a színház, amelyikbe sokan jártunk, mint fizető nézők az elmúlt évtizedekben, nem volt a miénk. Hasonlóan a termelő üzemekhez, amelyek szintén nerr. termékeik fogyasztóinak, vagy azok előállító munkásainak tulajdonában vannak. Hát akkor, kik a gazdák? Homályos magasságokban trónoltak ók. erto vagy kártékony hivatalnokaikon keresztül kormányozva javaikat. Kié volt a színház? Például a tanácselnöke, ha olyan nagy hatalmú földesúr volt, mint nálunk. Például, a megyei párttitkároké, hiszen hu úri kedvük vagy bürokrata alázatuk úgy tartotta, darabokat szerzőstül tiltottak ki, másokat adattak, elő, színészeket és szerepeket osztottak. Ezek a helytartók uralták a színházat és megbízottaik, kulturális hatósug képében. Persze, nem volt ez valami különleges helyzet, volt idő megszokni és belenőni, alkotónak és nézőnek egyaránt természetesnek vélni. Ráadásul, a színház irányítása megegyező volt a magyar kulturális vezetés általános gyakorlatával, hallgassák csak meg mondjuk a Tiszatáj szerkesztőit. De bizonyára hasznos lenne megkérdezni a szegedi szabadtéri színpad korábbi igazgatóját, az ö idejeben ugyan miben mutatkozott az alkotóműhely szabadsága? Vajon. ki volt a Gazda? Pedig néhai megyei ideológiai titkárunk kedvenc témája volt a vidéki szellemi műhelyek önállósága stb... Vélhetően mind eme rizsaszö vegek és az ingyen páholyok, sőt. a szabadtérin egész ingyenes széksorok valami sajátos együttállásban virultak, évtizedes békében. Am méltatlan lenne erre menni, amikor itt rémiszt a iövö: pénztelenség, indulatok, és nyomukban a zuhanás. Tehát a jövendőről. Megtervezni es fölkészülni megpróbáltatásaira csak közösen érdemes, az egyéni nagy ötletek komolytalanok, mint a több evre szóló tavalyi munkatervek. Üj helyzet van, és meg újabbak dörömbölnek, nem garantálhatok tovább az egyszer már megszerzett vezetői szekek. Most majd valóban a dal keresi meg énekesét, különben belebukunk. Kultúrában csak úgy, mint közéletben, gazdasagban csapatoküt kell szervezni. válluLkozni. Erőket, pénzeket és alkalmas embereket összefogni, nézeteket cserélni, es közösen föllépni, talán így megússzuk, söt, a kedvünkre való újat is előtaláljuk. A színházról szólva, mely intézmény messze nagyobb hatású volt már anynyiszor, mint mostani l<alodajubol ez kitetszik, szóval a színház lépjen végre közénk, ntai gondokkal gyötrődő városiak közé. hiszen a miénk lehetne. Gregur József mondta a minap, hogy tarsadalmi eseménnyé kívánja emelni az előadásokat, jelenvalóbb kötődéseket keresve életünkhöz. Csak erre van út, különben minden jelentéktelenné válik, elvásik mint a díszlet. Gondolom. kuratóriumnak is nevezhetnenk azt a tarsadalmi bizottságot, amely a világ számos színháza környékén működik. Valamiként segítve es egyben a polgárok, az adófizetők véleményét kifejezve, befolyásolva a színiházi vezetést. Mert szakszerű vezetés szükségeltetik, mint minden alkotó közösség élére, akik birják pályatársaik bizalmát. És hasznos összefogások, egyeztetések szabadtéri előadásokkal, hangversenyekkel. Miért nincs nekünk, mint bérletesnek lehetőségünk arra,- hogy kedvezményes jegyeket váltsunk a szabadtéri előadásokra is. hiszen jobbára igényelnénk? Változtatni persze nem ötletszerűen kell. de nem is a régi foglyaként tekinteni, és folyvást botránkoztatást látni a másságban Most valóban van lehetőség szellemi műhellyé válni; a hasonló világ képű művészeknek, polgároknak szövetkezni: közérdek. Egyben szorító szükség. Kezdeményezheti tanács, színházi vezetés. újságíró, talán még jó szándékú érdeklődő is. Tráscr László Négy-öt magyar összehajol Vasárnap igencsak barátságtalanul hideg délelőttjén tartotta a főváros VIII. kerületében világkonferenciáját az összmagyar Testület. A konferenciát megnyitó Bartis Ferenc, ki mellesleg a testület elnöke is, s a Rácsok között Romániában című könyv szerzője, először azokra emlékezett, akik munkájukat, szellemiségüket adták egykoron a testületnek, de már nem élnek. Az elnök elmondta, hogy az összmagyar Testületnek, melynek előszervezetei már 1950-es ^vektől működnek Erdélyben, jelenleg szerte a nagyvilágban több mint 20 ezer tagja van. A tömegszervezet deklarált célja, hogy a magyarság összetar tozását, nemzeti öntudatát erősítse, éppen ezért tagja lehet bárki honfitárs, éljen bár Kanadában, Szabadkán, netán Budapesten: soraiba varja tehát a testület, pártállásra, fajra, nemre, vallásra való tekintet nélkül mindazokat, akik összmagyarságban gondolkodnak. Bartis Ferenc elutasította, hogy a magyar nép a múltban • irrendenta, soviniszta, avagy károsan nacionalista nép lett volna. Ennek a népnek tiszta a lelkiismerete, de nem az a történelemnek. „Ez a nép se jobb, se nem ros.jzabb. Csupán masabbak vagyunk, mint mások, mert túl sokat szenvednünk " A tanácskozáson szó esett arról is, hogy — lévén a nemzetiségi problémák világproblémákká súlyosodtal —• Erdély helyzete szégyen foltja a 20. század végi Európának. A hozzászólások egyik legérdekesebbje volt, amikor javaslat hangzott el a testület fogadja el azt n levéltervezetet, melyet Németh Miklósnak, Szűrös Matyásnak, Glatz Ferencne; címeztek, s amelyben óva intik a kulturális és politikai vezetést, hogy a jogállamiságot ezer év óta jelképező szent koronát újbó'i indokolatlan és veszélyes vizsgálatok tárgyává tegye!;. Dal.