Délmagyarország, 1989. december (79. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-02 / 286. szám

1989. december 2., szombat ® © ® SZÍNHÁZI KÖRKÉP Shakespeare és Bulgakov magazin | [DM PODMANICZKY SZILÁRD Miközben akkor már más Úgy tűnik, hogy már csak magamnak beszélek. Bezárult a Szem, a Száj, a Fül. A végtagok még mozognak. Ki tudja, meddig. Ha egyszer elfelejteném azt a temérdek jóságot, amit másoktól kaptam, a legkegyetlenebb büntetést mérném magamra: Soha többé nem szólalnék meg. Kálmány Lajos emlékezete Zsámbéki Gábor roppant egyszerűnek látszó dolgot fedezett fel a Vízkeresztben (Katona József Színház). Azt, hogy a kölcsönösen táplált vonzalmak, a meggyőződéssel hitt vágyak sokszor az élet apró hazugságai, szemfényvesztő trükkjei csupán, s ezeknek tudni kell búcsút mondani, ha eljön a bölcs belátások ideje. A kényelmes életpózokról való fájdalmas lemondások foglalata az előadásban egy szomorú és hervadó költői világ, melynek rezignált hangvételét nem a szöveg recitálásával. hanem a búcsúhoz illő csendekkel és hangtalan . történésekkel teremtik meg. Sok apró rezdülésből áll az előadás metakommunikációs rendszere: tétova érintésekből. meghitt suttogásokból, elhaló fuvoladallamokból, félbemaradt mozdulatokból. A színpad reneszánszi színekben pompázik: fehérben, aranyban, vörösben, lilában, kékben. Erre az erőteljes varázsra van szüksége a rendezőnek ahhoz, hogy bizonyíthassa. Olívia és Orsino szenvedélyesen órzött magánya a teremtő megbánás magánya. Ez a feltétele ugyanis annak, hogy az eltűnt ifjúság felett érzett nosztalgiával egyben az ifjúság mámorító hatalmát hirdethesse. (Ennek kulcsfigurája a Bolond is, aki itt a kérdések igazságának a hordozójává és nem a kinyilatkoztatások urává válik.) A gyönyörű — az elmúlást, a feledést magukba foglaló — képek ugyanakkor érzékeltetni tudják ennek az univerzumnak az émelyítő, kissé undorító, kissé csömört keltő életérzését is. A képek hangulata szinte eggyé olvad a befogadó élményeivel és asszociációival, s ez az azonosulás máris elegendő lenne a színházi hatás kiváltásához. de a hűség úgy kívánja, hogy meg kell jelenniük a shakespeare-i mel!ék(!?)alakoknak is. így a játék másik szintjén durva posztókkal és háncsokkal övezett térben találjuk Böffen Tóbiásékat, akik, ha nem lennének, mindvégig mozdulatlan maradna a költői világ. Az ó lendületük, pergő ritmusú szituációik lendítik elóre a történéseket. A játékból hol méltóság, hol gyermeki hév árad. s a néző ezt pontosan úgy élheti át. ahogyan saját életét és helyét szenvedi meg a zűrzavaros világban. * Gothár Péter számára Bulgakov kisregénye tálcán, kínálta az orosz forradalmat követő évtized politikai és emberi visszásságainak éles hangú kritikáját. Egy mesteri kézzel megüt pamflet ez, melynek címét is tilos volt emlegetni és leírni a Szovjetunióban, 1987-ig. Ekkor mutatták be ugyanis Moszkvában, dramatizált változatában. A Kutyaszív a húszas években újdonságnak számító fiatalítási és szervátültetési kísérletek fantasztikus távlatainak az apropóján beszél a korról, az emberről. A mü központi alakját, a professzort Preobrazsenszkijnek hívják. Beszélő név ez: átváltozást, átlényegülést jelent. Miről is van szó? Preobrazsenszkij. az átváltoztatás mesterének sebészi beavatkozása során új ember születik. Egy halott ember (akiről igazán nem tudjuk meg. ki volt. mi volt — a koporsójából mindenesetre egy gitár hull ki) hipofízisét átülteti egy kutyába, akinek ily módon csak az agyán hajt végre operációt, a szívén nem. De ez a kutyaszív már fertőzött, gyűlöletet hordoz ama új élettel szemben. A kutya élete akkor változott meg egy csapásra, amikor „más szagú" embereket kezdett érzékelni az utcán. Nem kapott tőlük enni a gyomorforgatóan bűzös népkonyhán. durván űzték el közelükből, s jobbról-balról egyforma, óriási barna csizmák rúgták oldalba, mígnem egyszer leforrázták. így talált rá profeszszorunk, akiben lassan érlelődni kezdett e sajátos cserének a gondolata. Kölcsönös szimpátia alakult ki közöttük: a kutya azt „érezte", ennek az embernek nincs szaga, a professzornak pedig feltűnt, hogy a proletariátus szó hallatán a kutyus keserves nyüszítésbe kezd. Egy szép napon aztán e profán, sarlatán mágus (Gothár értelmezésében) segédeivel végrehajtja a műtétet, ám teremtményével kudarcot vall. Ó. akinek a proletárforradalom „megülte a gyomrát", elvette életterét, a terror kihatott az emésztésére és a,forradalom óta nem győzte lopott kalucsnijait pótolni, a freudista komplexusokkal küszködő, de mégiscsak hűséges kutyát civilizálatlan, formájában emberre emlékeztető, de szörnyűséges gnómmá változtatta. A beszéd képessége még nem emeli az ember rangjára az élőlényt, az ember és a kutya közti — esetleges — különbség nem az ugatásban rejlik — állapítja meg Preobrazsenszkij, s egy lidérces éjszakai operációval eltünteti eme új állam új polgárát. De valóban reverzibilis az az átalakulás, sót átlényegülés, amit Bulgakov tapasztalhatott 1925-ben. a Kutyaszív megírásakor? Élete, sorsa alakulása semmiféle optimizmusra nem adhatott okot. A kérdésre adható választ Gothár színpadi adaptációja egy groteszk félmosollyal hárította el, okosan kerülve az aktuálpolitizálást. Az előadás másik érdeme, hogy a pamflet stilisztikai követelményének megfelelő, adekvát játékstílust teremtett. Szélsőségektől mentes, finoman árnyalt játék volt ez, megfelelően adagolt, szatirikus jelenetekkel. Gothár koncepciójában a mágus (Vajda László) partnere egy egzaltált, elviselhetetlenül torz lelkű porosz orvossegéd (Máté Gábor) volt. A normálistól eltérő, kissé kótyagos figurák (a két beteg — Végvári Tamás. Hollósi Frigyes; az infantilis lak. biz. tagok — Csányi János, Csonka Ibolya, Csendes Olivér, Ternyák Zoltán; a házmester — Újlaki Dénes és a két női segéd — Csomós Mari és Bertalan Ágnes fh.) Szakács Györgyi jelmezeiben tolongtak a színpadon és Sclmeczi György szaggatott, kakofón zenéje kísérte a szíqészek játékát. A játék főszereplője, az emberies állat és állatias ember KUTYA szerepében Balkay Géza mesteri játékát csodálhattuk. Színházi élményünket nem árnyékolta be a rendszer kataklizmájának sötét képe. ezért felhőtlenül élvezhettük e gondosan felépített, politikai pamflet előadást. NAGY MÁRTA Pap volt. aki folyton összeütközésbe került feletteseivel, mert különös érdeklődéssel viseltetett az alföldi parasztság iránt. Olyan papként emlegetik föl ma is a szöregi öregek, aki. miután elvégezte lelkipásztori teendőit, parasztruhába bújt és gazdálkodott: szántott. vetett, aratott, ószidón trágyát hordott, egyszóval „parasztizált". Bálint Sándor annak ellenére sem ismerte, hogy O maga Alsóvároson született 1904-ben, Kálmány Lajos pedig ott halt meg éppen hetven évvel ezelőtt. 1919. december első napjaiban. Ugyanannyi idót. 67 esztendőt éltek. „Találkozhattam tán vele, merthogy az alsóvárosi utcákon sétált kora reggel. máskor napnyugta után tette, de nem ismertem ót. ezért örökké sajnálom, hogy a Sors nem kedvezett nékem, hogy legalább hallhattam volna szavait" — mondta Bálint Sándor. Nemrég egy jeles előadáson Huszka Laci bácsi ragadott karon, mondván, hogy mióta Bálint Sándorral vagyok elfoglalva, mintha egy kicsit elfelejtkeztem, elfelejtkeztünk volna Kálmány Lajosról. Pedig, mondotta, ha bárhol szegedi nagyok kerülnek szóba, Dugonics András neve után mindenütt ót említik, hiszen annyi halhatatlan és pótolhatatlan gyűjtéssel szolgál immáron nékünk is. Valóban, szinte ösztönös a szegediek felsorolása: „Dugonics, Kálmány. Tömörkény, Móra, Juhász Gyula. Bálint Sándor..." S akkor minden előadó hozzáteszi: hogy csak a legjelesebbeket említsem meg." Közülük Kálmány Lajos azért választható ki könnyen, mert papi hivatását még akkor is összekapcsolta a magyar népköltészeti hagyományok tudatos gyűjtésével, ha eme utóbbi munkáját egyáltalán nem nézte jó szemmel az egyház. Nem, mert a szinte magántitokként kezelt emberi hittartást látták benne kipellengérezni. Pedig, ma már tudjuk, mintegy megmentette mindazt a számunkra, amit, ha nem gyújt és publikál. mind eltemették volna, tudójával együtt. Kálmány Lajos 1852. május 3-án született Szegeden. Tanulmányait a híres temesvári papneveldében végezte. majd 23 éves korában, 1875-ben szentelték pappá. Pécskára nevezték ki káplánnak, ahol csakhamar megkezdte népköltészeti gyújtómunkáját. Kemény jelleme és már akkor is parasztos viselkedése miatt — amely valami utánozhatatlanul tisztán látó és kibeszélő erényt takart nála is — a falu népe melléállt: segítették gyújtómunkájában. Felettesei viszont azzal akarták megfékezni, hogy hányták-vetették, mint káplánt a szegedi határ kisebb településein. Kálmányt ez nem keserítette el, hiszen így kapott (szinte büntetésből) egyre nagyobb és egyre újabb gyűjtőterületet. Közel húszévi káplánkodás után, viszonylag későn nevezték ki plébánosnak a Csanád megyei Apátfalvára. A gyűjtést természetesen itt is folytatta, majd újabb és újabb állomáshelyein, közöttük Szóregen. ahol ma is szívesen emlegetik ót mint „gazdapapot", máskor mint „gyújtő-tudós papot". A nyugalomba vonulás számára további aktív munkát jelentett. 1910-ben Szegedre költözött és megkezdte a feldolgozást, sót friss erővel további helységekbe utazott gyűjteni, majd megkezdte a „betakarítást, a szüretöt". Összegyűjtötte és nagy részt a saját költségén kiadta a Szegeden és a szegedi nagy tájban talált nagy értékű Úgy gondolom, nem tévedek nagyot, ha azt állítom, hogy a szegedi tudományegyetemek első nagy kísérleti fizikusa Fröhlich Pál professzor volt, aki száz éve, 1889. december 6án született Torzsán. A természettudományok iránt korán érdeklődő fiatalember felsőfokú tanulmányait Budapesten végezte, és 1913-ban szerzett oklevelet. Még egyetemi hallgatóként, Eötvös Loránd meghívására részt vett a balatoni és ez erdélyi geofizikai kutatásokban, s ez idö alatt egész életére kihatóan igen sokat tanult a legnagyobb magyar fizikus tanításaiból, precizitásából. A kitartó és tudatos kutatási szisztémákat minden bizonnyal ekkor rögzítette magában. Az első világháború alatt katonai szolgálatot teljesített, majd sebesülése folytán leszerelt. A budapesti tudományegyetemen 1918-ban magántanári minősítést kapott. A szegedi tudományegyetemre Klebelsberg Kúnó vallás- és kultuszminiszter 1924-ben hívta meg, és a kísérleti fizikai tanszék vezetését bízták rá, tanszékvezető egyetemi tanári minőségben. népköltészeti kincseit: népi imákat és ráolvasásokat, népballadákat és mondákat, trufákat, népmeséket és kurjantásokat csakúgy, mint sok-sok népdalt. Sajnálhatjuk, hogy a dalokat kotta nélkül közölte, hiszen egyre inkább érzódik hiányuk. Nemrég Nagy Albert, a Szeged Táncegyüttes SZOTdíjas vezetője szegődött a kotta nélkül közölt dalok nyomába: Tápén Tóth Andrásné kiváló népdalost szólaltatta meg, igen szép eredménnyel. Kálmány Lajos munkássága — a dalkották nélkül is — kifejezetten nagy és pótolhatatlan értékű. Munkájával a modern magyar folklorisztika egyik úttörője lett. Legfontosabb művei: a Koszorúk az Alföld vadvirágaiból I—II., Szeged népe I—IIL, Hagyományok I—II., amelyek nélkül silányabbak, szegényebbek lennénk, mi, szegediek, de hiszem, az egyetemes népköltészet-kutatás is. IFJ. LELE JÓZSEF Szegedi kinevezésekor igen sok nehézséggel kellett megküzdenie,, hiszen laboratóriumok és szinte minden felszerélés nélkül kellett az oktatói és kutatói munkát megkezdenie. A tanszék, mint az egyetem több más intézete is, a mai Radnóti Miklós Gimnáziumban kapott elhelyezést. Az áldatlan állapot egészen 1930-ig tartott, mire az egyetemi épületek felépültek a Dóm téren. Fröhlich Pál az 1925-ben elnyert Rockefeller-ösztöndíjjal szerzett tapasztalatok felhasználásával figyelemre méltó fizikaiskolát alakított ki a geometriai optikai törvények tanulmányozására. Ezen az aránylag új területen elért eredményeinek elismeréseképpen az MTA 1928-ban levelező tagjává választotta. Szegeden ő alakította ki az új kísérleti fizikai intézetet, s e célból állami ösztöndíjjal a legkorszerűbb német egyetemek intézetei szervezeti felépítését tanulmányozta. Klasszikus optikai kutatási területei mellett, a harmincas évektől kezdődően figyelme mindinkább a kolloid-foszforok felé fordult, főként a zselatin-foszforok foszforeszcenciáját és lumineszcenciáját vizsgálta. Fröhlich Pál aktívan vett részt a szegedi egyetemi életben. Többször volt a karnak dékánja és prodékánja, de rektora is. Fáradhatatlanul dolgozott intézetében, konferenciáknak és kongresszusoknak aktív előadója volt. Lányát. Mokut (szintén fizikusnak szerette volna nevelni, de vegyész lett belőle) lelke királynőjének tekintette, akit mindig szívesen vitt magával az intézetbe, vasárnaponként is, hogy beavassa a kísérletekbe. Korán műveltté és naggyá akarta tenni, tanítványaival együtt. Azt kellene rá mondanunk, hogy a szó igazi értelmében valós tanítóember volt Fröhlich professzor. Kedves modorú, vidám természetű ember volt Fröhlich professzor, aki Gelei Józseffel közös ötletük nyomán Szent-Györgyi Albert professzortársat 1937-ben aranykeretezett paprikadiplomával fogadták a Dóm téren, stockholmi hazatérését követően. Kora jelentós tudományos felfedezője. a polarizációs színkép megalkotója, Fröhlich Pál Szegeden. 1949. október 15:én hunyt éi. Neve és munkássága a hazai kísérleti fizikai kutatásban elévülhetetlen, sőt a nemzetközi irodalom is számon tartja. Szeged tudománytörténetében úgyszintén méltó hely illeti meg ót, aki 25 éven át állt az egyetem szolgálatában. BÁTYAI JENŐ Szoc. reál Hajnali fél ötkor a panelház szellőzökürtjéből belopakodnak félálmomba a zajok: a kétgyermekes doktornő indítja napi „házimúszakját". — Ébresztő. Ezerszer elnézést kért már érte: muszáj ilyen korán kezdenie, csak így érheti el. hogy fél hétkor már mehessenek, s ha délután hazajönnek, maradjon ideje a kicsi gyerekeire is. ne csak a háztartási robot szerepére. Korai ébresztőjének haszna ma is — mint rendesen — egy gondolatfüzér a firka-irkámba. Nyolc óra után pár perccel már mehetek is az irománnyal a szerkesztőségbe. (Elvégre az újságírók közhiedelem szerint ilyenkor még éppen a másik oldalukra fordulnak aludni.) A legrövidebb út a szalámigyár húsáruháza melletti — egy nyomsávon épp csak elfér rajta az autó a kétoldalt parkoló YU „felségjelű" kocsik között. A boltajtó elótt sokméteres sor. A szerkesztőségben is. Telefonsor. Minden második hívó a jugók kivásárló turizmusa miatt panaszkodik. Meg háborog, hogy a „helyszínelő" miniszterhelyettes nem ígért semmit. Követelik, tegyen valamit az újság. Tennénk. A valutakiadás visszásságairól érkező telefonok szenvedő ügyfeleinek érdekében is. Ha rajtunk múlna, azonnal oivosolnánk minden panaszt - s akkor a telefonkábel-bábelböl kiszabadulva talán dolgozni is tudnánk. Más olvasói magán- és közügyekkel foglalkozni. Álom. álom... pol. 1989. Telefonébresztö. Országos lapnak dolgozó kollégám érdeklődik, igaz-e a hír. hogy a szegedi menedékhely alapításáról szóló cikk megjelenése után pár órával valaki az öreghegyi határrészen lévő tanyáját felajánlotta a hajléktalanoknak. Igaz. Pályatársamat izgatja, milliomos talán az illető. Nem az. — És nem is nyilvánosságra, újságban szereplésre, hírnévszerzésre vágyik. „Csak" jót akar tenni. Kollégám nem hiszi. Pár perccel később közlekedési vállalat vezetői győzködnek arról, hogy a keményedő versenyű üzleti világban nincs helye semmiféle jótékonykodásnak. Legalábbis oly módon, ahogy a kor mány gondolta a hetven éven felüliek ingyenes utaztatásával. Aminek bevezetése készületlenül érte a közlekedésieket, ezért a felemás helyzet, hogy dokumentálni próbálják, mennyi menetjegy-árbevételtől esnek el, mennyit térítsen meg nekik az állam. A mi volánosainknak havonta körülbelül egymillió forintnyi igényük lehet — de pénzt még nem láttak, csak 1Ö7 ezerrel több utast az utóbbi öt hónapban. Bizonygatják, nem lenne szabad olyan szociálpolitikát csinálni, ami egvegy vállalatra, egy-egy népgazdasági ágazatra indokolatlan terheket hárít. Ki. kinek a zsebében kotorászik és miért annyira lyukas a szocpol. zseb. hogy mindent elnyelne, s még az is kevés lenne? Tűnődnék még ezen beszélgetőtársaim távozása után, ha nem kellene a lap új. ingyenes, jótékony célú közvetítésre vállalkozó rovatához a napi postával érkezett leveleket szortíroznom. Azokat, amikben kérnek vagy felajánlanak. Mert: kétgyermekes fiatal házaspár vagyunk, nagyon magas OTP-vei, szinte mindennapos anyagi gonddal küszködünk. Nagyon nagy szükségünk volna egy gyermekheveróre..."; mi is rászorulnánk egy-két dologra, tanyán élünk, szükségünk lenne egy jó szeneskályhára, használt szőnyegre vagy felvett linóleumra..." S mert: „a régi mosógép csak foglalja a helyet a kamrában"; „a gyerekeim kinőtt ruhái másra még jók lehetnek, megkímélt állapotúak..." Van pár telefonszám is, próbálkozhatok a közvetítéssel. Nehéz. Erősen sötétedik — a gondolatvilágom is —, amikor kilépek a Sajtóház kapuján. A sarkon vakítva belevilágít borongásomba egy új. magyar rendszámú nyugati autócsoda. Neki van elsőbbsége. Engedem, aztán besorolok. Pár perc múlva a lakótelepi bolt pár rúd párizsit, zalait a kivásárló „jószomszédok" rohama után „kínáló" pultja előtti sorba is. „Bevásárolok". Vacsora közben igyekszem nem gondolkodni. A zuhany alatt próbálom lelkemró! is lemosni a nap hordalékát. Nem megy. Az önfeledö fürdőzéshez kicsi a panelház fürdőszobája. Csak arra alkalmas, hogy hajnalban szellózókürtjéból belopakodjanak félálmomba a zajok... SZABÓ MAGDOLNA Egy kísérleti fizikus