Délmagyarország, 1989. december (79. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-15 / 297. szám

1989. december 14., csütörtök 245 Vita a tulajdonról A dolgozók növekvő nyugtalansággal, helyenként felháborodással figyelik a fejük felett zajló tulajdonreformot. Resztvevői kívánnak lenni a tulajdonviszonyok átalakításának, részt Ikernek a folyamatok ellenőrzéséből és a tulajdonlásból — mondta megnyitójában Sándor László, a SZOT titkára azon a kétnapos tanácskozáson, amely a SZOT szervezéséiben csütörtökön kezdődött Budapesten a tulajdonviszonyok átalakitásáról, s abban a munkavállalók esélyeiről., A magyar törvények nemhogy gátolnák, éppen ellenkezőleg, elősegítik az olyan ikáros és spontán privatizációs folyamatokat, amelyek társadalmilag elfogadhatatlanok, s közgazdaságilag sem járulnak hozzá egy modern piacgazdaság kialakulásához kezdte vitaindító előadását Bokros Lajos, a Magyar Nemzeti Bank ügyvezető igazgatója. Nálunk a vállalati vezetők saját menedzseri Jétüik meghosszabbítása érdekében sokkal inkább a vevő, mint az eladó pozíciójából tárgyalnak gyáruk eladásáról. Másrészt, mivel •Magyarországon nincs piaca a tulajdonnak, így azok az objektív feltételek sem léteznek, amelyek meggátolhatnák a vagyon elherdálását. Ugyanakkor az állam példátlan módon igen kevés beleszólási lehetőséggel rendelkezik az általa birtokolt tulajdon átalakításába. Ez a fajta spontán privatizáció riasztóan hat a külföldi tőkére — folytatta Bokros Lajos —, mert valószínűsíthető. hogy a társadalom előbb-utóbb elfogadhatatlannak ítéli e folyamatokat, s akkor a népharag a jövendő kormányokat- akár olyan intézkedésekre is kényszerítheti, amelyek véget vetnek mindenféle privatizációnak és tulajdonreformnak. Ezért a tulajdonváltást a lehető legnagyobb nyilvánosságnak kell kísérnie. A másik íő követelmény, hogy az új tulajdonosi bázis minél szélesebb legyen; a jelenleginél soltkai nagyobb szerepet kell kapniuk a kisrészvényeseknek. Nálunk viszont a tapasztalatok azt mutatják, hogy egyszeri .10-41) százalékos béremelési igéretért cserébe a dolgozók még a munkásellenőrzésröl is lemondanak. A tanácskozás pénteken a tulajdonreform és a munkavállalói érdekvédelem kérdéseinek megvitatásával folytatja munkáját. (MTI) Rúzsa és üllés várhat.. Pénzért vagy névért kellene a nagyközségi cím? Az iden két község. Rúzsa és Üllés adott be pályázatot a nagyközségi cím elnyerésére. A megyei tanács nemrégiben halasztotta el döntését e kérdésről. Az indoklás szerint a rendelet akkor adna erre lehetőséget, ha legalább ötezer lakos élne e településeken, illetve városiasodé jellegük szembeszökő lenne, vagy országos jelentőségű gyógyés üdülőhelyként tarthatnánk őket számon. Az elutasítás helyett azért halasztották későbbre a mérlegelést, mivel a várhatóan jövőre megszülető új önkormányzati törvény sok tekintetben változást hoz. Így valószínűen eltűnik a nagyközségi kategória, s teljesen új alapokra helyeződik a tanácsi gazdálkodás. Enynyi a hír. Marad a kérdés: miért próbálkozhattak a jelöltek, a pénz vagy a hírnév motivált-e inkább. Lábecz László, a rúzsai tanács vb-titkára: — Nem a pénz motivált, hisz már akkor tudni lehetett, megszűnik majd az állami pénzek eloszlásánál az úgynevezett fejkvóták különbsége. Falugyűlésen több felszólaló kérte, hogy járjunk el ez ügyben. A lakosság sokéves társadalmi munkájának erkölcsi elismertetése ösztönzött inkább. Emellett megemlítendő a község dinamikus fejlődése, ellátottsági szintjének javulása, s a több településre kisugárzó szolgáltatások rendszere. Nyáriné Tajti Anna, az üllési tanács elnöke: — Üllés 1979-ben nagyközségi rangot kapott, amikor még közös tanácsként működtünk Forráskúttal. A viszszasorolás oka nem alapvető fogyatékosság, hanem Forráskút önállósodása. Lakosságunk azért sérelmezi mindezt, mivel nem mi akartuk a közös tanács megszüntetését. A követelményeket kifejező mutatóink jobbak mint korábban, s településünk ellátottsága is előnyére változott. Erkölcsi elégtételt jelentett volna nekünk a visszatérés a nagyközségek családjába. Nem a pénz a döntő. Az idén a fejkvótakülönbség 250 ezer forint veszteséget jelentett ugyan a gazdálkodásunkban, de az új önigazgatási törvény megjelenése után ennek már úgy sincs realitása. Szóval, üllésiek és ruzsaiak, a tanácsiak közvetítették a közhangulatot — sikertelenül. Hogy végleg le kell-e mondaniuk e kívánságuktól, az új . törvények megjelenése után dől csak el. T. Sz. I. Csend ült a teremre Udvarlánc panzióval, átjárókkal, süllyesztett garázsokkal ? sokasága TermészeteA Kárász utca, Dugonics gyakorlatként élő, rossz- méghr/zzá már jó néhány tér, Lenin körút és Kölcsey emlékű rekonstrukcióról évvel ezelőtt. A folyamat utca által körülfogott terű- lenne szó, amely úgy avat- nem kívánt hordalékaként lel lakói közül talán negy- kőzik a várostestbe, hogy a belvárosi udvarokat ilyenvenen voltak ott szerdán durva változtatásai nyomán olyan módon fölépített, kidélután az Országos Műem- a városrész szellemi, fizikai díszített butikok léki Felügyelőség szegedi folytonossága csorbát szen- árasztotta el. kirendeltségének Oroszlán ved. Ellenkezőleg. Egy íilo- sen nem a kereskedelem elutcai nagytermében tartott zófiájában is másfajta fo- len szól a terv, pusztán azt fórumon. S akik eljöttek, iyamut első állomásával ta- tartja helyesnek, ha a már vonzó és meglepő tervvel is- lálkozhatunk, amelynek cél- meglevő épületállományban merkedhettek meg, amelynek ja az értékmegőrzés, új ér- kapnak helyet az üzletek, célja a lakóhelyükként szol- tékek teremtése mellett. Mielőtt a háztömb épülegáló háztömb felújítása, ré- A „rehabilitáció" kifeje- teivel kapcsolatos tervek gi funkcióinak visszaállt'- ZgS egészségügyi és jogi ér- részletes ismertetésébe fotása, újak teremtése. telmezésben is helyénvaló, ítótt volna. Koczor György A tervek nagyszabásúak, hiszen az elveszett fizikai azt is elmondta, elsőként ugyanakkor emberi-léptékű- képességek visszaállítása miért éppen erre a tömbre ek. Megvalósulásukkor e éppoly fontos, mint a város esett a választás. Ez az épüháztömb egybenyíló, parko- sz'ívének becsülete, jó híre. letegyüttes „kívánta" a besított udvarok láncával, az a jelzett épülettömb sokfé- avatkozást! Sok éven át a égtájak felé vezető átjárók- £e házat zár egybe. Az ek- „városrendezés" fogalma kai, a földszinti lakások he- lektikus épületnégyszög át- Szegeden egyet jelentett az lyén üzletekkel, bankfiókkal, ids pontjain olyan szélsösé- épületek kifestésével — szeföld alá süllyesztett autó- gek helyezkednek el mint a rencsére ez a szemlélet a parkolóval, vendéglővel, Reök-pálota és a Gulácsy- múlté. Most kísérletet teszpanzióval gazdagodna, terem épülete. Az idő azon- nek egy olyan terv megvuMindez nagy vonzerőt jelen- hun nem tett kivételt, a lósítására, amely az eyyirátene városlakóknak es tu- külső falakon is lathatók a nVü, „hu'zatos". ristáknak egyaránt. Es per- fizikai leromlás jelei. sze nagyon sok pénzbe ke- A Délterv másfél éve dol- .. .. . , rulne . De hogy valosag- a felújítás-átalakítás ^kapcsoiasuaal elo tobb ga valjon a tervrajz es a elképzeléséin, amelyekről hányban nyitott lestle egepapirmakett ahhoz eloszor vezeU) tervezöjük, Koczor s2Í[ene u-/ ntt luk rtlc n:i L- kí^ll mpö- _ .. , ... A / György beszelt. Elmondta, .csőszerű Kárász utcát az udvarok, átjárók megnyitásával, hozAz elképzelések ismertetése után csend ült a teremaz ott lakóknak kell meg barátkozniuk az elképzelő- h _ mjnt mjndj _ sekkel. úttal is nehéz helyzetben re" Az ataIakltas elo« all° Kiss Lajos főépítész a van a városi vezetés, hiszen házak lakóit valószínűleg megőrzés—változtatás he- óriási összegeket kell áldoz váratlanul érte a változtalyes arányának keresésérő) nla a Belvárosra, miközben fási sízánd-ék merész lendübeszélt. A gyanúját is elhá- a külső területeken néhol J^f-. "a,gy?agreundle;..A?.„_eI?0 még a járda is hiányzik. A rította annak, hogy itt a közelmúltban sajnálatos kérdések is a bizonytalansáA szélsőségek ellen Az MSZP felhívása A Magyar Szocialista Párt tanak a Magyar Köztársaelnöksége felhívja a békés, ság nemzetközi tekintélyédemokratikus átalakulásban nek. érdekelt pártokat és más A Szocialista Párt a detarsadalm. szervezeteket: mokracia védeimében fonvessek latba tekmtelyuket tosnak Urtj hog egyet_ mindennemű szelsoseges éftés alakuljon ki a ma_ megnyilvánulás, az alkot- ^ , mányos rendet megsértő po- gyarorszagi partok es politilitikai akciók megelőzése, kai szervezetek között a megakadályozása érdekében, törvényes rendet sértő pokarakteres, súlypontozott gotu tükrözték. Hogyan lesz, m i l*r»«« laci'v ++ t-tl/r»lt#\l«»tx • **1- • városfejlesztés azonban lecsupaszított gazdasági érdekként is kezelhető, hiszen hosszú távon pénzt hoz a városnak. mikor lesz, egyáltalán: neki fogjanak-e lakásfestésnek, - korszerűsí tésnek ? Kiss Lajos főépítész igyekezett mindenkit megnyugtatni. Az átalakítás során A legfontosabb feladatnak senkit sem lehet hátrányos, az itt élők életkörülményei- vagy lehetetlen helyzetbe nek javítását, és a városba hozni. A rehabilitáció kezérkező bel- és külföldi ven.- dete pedig kizárólag pénzdégek igényeinek kielégíté- kérdés, a jelentkező vállalsét jelölte meg. S hogy a közöktől függ. A legelső légazdasági hasznot hangsú- pés azonban az, hogy az itt lyozó érvek mennyire való- vázolt tervek a leginkább ságosak, az is jelzi, hogy a érintettek, a házak lakói rekonstrukció elindításában számára váljanak elfogadnagy szerepe volt a tanács hatóvá, kereskedelmi osztályának — Nyilas Péter Az elmúlt hónapokban több alkalommal került sor önös érdekeket szolgáló, nemegyszer provokatív megnyilvánulásokra. (Ilyen volt Antoniewicz Roland nyilas röplapja, a Magyar Október Párt néhány felháborodást keltő akciója.) A Szocialista Párt meggyőződése, hogy ezek az esetek hátráltatják a békés átmenetet, a jogállamiság megteremtését célzó erőfeszítéseket, végső soron gyengítik a kialakulóban levő demokratikus rendet, és árlilikai eszközök. és módszerek kiiktatásáról, a modern demokráciának megfelelő politikai-etikai normák kialakításáról. A Szocialista Párt elnöksége ismételten kinyilvánítja, hogy elítél minden, a baloldal ellen irányuló kommunistaellenes megnyilvánulást, demagóg hangulatkeltést. Nem tartja megengedhetőnek, hogy „kollektív bűnösként" kezeljék a volt Magyar Szocialista Munkáspárt politikai meggyőződését vállaló, erkölcsileg feddhetetlen egykori tagjait. A névtelen telefonalo azt mondja: az egyik szegedi vállalatnál hivatalos útra kirendeltek egy mikrobuszt Budapestre, „valami" kongresszusra. Tehát, ugye ... állami vállalati bute hiszi majd a küldötteket ... Kik között küldötti mandátummal utazik a vállalati vezető is. Cáfolni szeretnénk hírt! a Nem tudjuk ugyan, mely vállalatról és miféle kongresszusról lehet szó: nem tudjuk ugyan, kiféle igazgató merné ezt ma megtenni; nem tudjuk ugyan, mely munkahelyekről nem vonult még ki akármelyik párt — de egyet bizonyosan tudunk: ilyet ma már Magyarországon megtenni lehetetlenség! Hacsak nem rendes bérfuvarban! Tehát cáfoljuk a hírt! Anélkül, hogy bárhová telefonáltunk volna. Sz. S. I. „...nem egy habos torta!" A

z élet nem egy habos torta! — vigasztalgattuk magunkat sok-sok éven át az immár közkeletűvé vált blődlivel, némi önáltatussal mindazonáltal abban a vigasztaló hitben ringatva magunkat, hogy előbb-utóbb csak megtaláljuk végre a kiutakat Csak rátalálunk idővel a kivezető utak valamelyikére, s egy dogmáktól mentesített Magyarországon végre majdan a múltnak adhatjuk át évről évre lepusztuló életszínvonalunk soványitókúrás emlékeit. Mert egy ország bízott abban: ha egyszer az ésszerűség is szóhoz juthat e honban, hát kinyílik előttünk ama Kánaán kapuja. Pedig nem így történt. Néhány zsurnaliszta és közgazdász már jó néhány évvel ezelőtt vészharangokat kongatott, jobb Kasszandra módján egy válságba, sőt csődbe mind mélyebben beléomló országról. És éppúgy nem hittek nékik,, mint nagy nevű ókori elődünknek^ Ráadásul — sajnos — jóslataikat éppúgy igazolta az idő, mint amazét Hogyan is van ez? Itt áll egy sok esztendő alatt szép lassan kifosztott-kifacsart ország; amelynek sok millió polgára immár a2 elkeseredés küszöbén vergődve úgy érzi: nincs tovább! Vele „szemben." (szemben?) pedig ott áll egy úgyszintén kifosztott és lenusztult gazdasag, egy végképp kiürült és lassan hiteltelenné váló államkassza, amely úgyszintén úgy érzi: nincs tovább! S ami tán a legnagyobb tragédiánk: eme elmúlt és elvetélt évtizedek eredményeként e két fél valóban mintegy elidegenedett egymástól, s már-már valamiféle abszurd oppozícióban a másik fél terhére szeretné elkeserítő lepusztultságának csődhelyzetét javítani. Pedig hát ez majdhogynem olyan, mintha egy furcsa-anakronisztikus, túlméretezett, ősállat saját oszlopnyi hátsó lábait rágná le, hogy gyorsabban futhasson üldözői elől... Mert vajon hogyan is értelmezhető az a képlet! hogy a már napvilágot látott, a társadalom tetemes hányadát — úgymond átmenetileg — szinte nyomor szintre, vagy az alá süllyesztő áremelési törekvéseket a kormányzat azzal kívánja elfogadtatni a Parlamenttel, hogy ez az előfeltétele hitelképességünk megőrzésének, egy jövőbeni gazdasági talpra állásnak? És vajon hogyan is értelmezhető az az egyre inkább izzédühüdt elkeseredés, amivel eme állam polgárai néznek e jövőre kilátásba helyezett terhek elé? E módszerek és jelenségek summázula egy szóban alighanem úgy fest: bizalomhiány! . Igen. a bizalom hiánya. Mert e nemzettől hányszor kértek bizalmat az utóbbi egynéhány évtizedben, hogy vállalt terheinek majdan meglészen jutalma? És nem lett! Jó-jó, mondhatnánk, csakhogy azóta meghatározó politikai változásokon ment keresztül ez az ország. Manapság a kormány már nem játszhat egy ideokratikus uralkodóelit nevében a szavakkal és a társadalommal. Nem is játszik. De a társadalom sem bízik a kormányban, mint ahogyan az sem a társadalomban! És ismét csak adatok sorjáznak sokak halványuló emlékezetében. Azokéban, akikben még visszarémlik, hogy évente jó 20t) milliárdot fordít a költségvetés veszteséges gazdasági tevékenységek támogatására, és úgy 70-80 milliárdot dotációkra, ártámogatásokra. (Ez utóbbi mellesleg nemcsak a lakusság, hanem a gazdaság érdekeit is szolgálja!) A kormányzati tervekben viszont az ártámogatások leépítése dominál, s csak elvekben merül föl a veszteséges gazdasági tevékenységek támogatásának csökkentése. Pedig hát messze az a nagyobb tétel a költségvetési hiány mérlegében ! Hát hogy a csodába ne lenne bizalmatlan a mugyer polgár?! A dolgok természetesen nem ilyen egyszerűek, mert végül is összefüggenek. A kormányzat tervezett lépései végül is valóban egy egészségesebb ár-, gazdasági és fogyasztási szerkezet felé tuszkolnák ezt a csőd felé imbolygó országot. S ha a Parlament ellenáll, annak valóban kiszámíthatatlan következményei lehetnek. Csakhogy a dolgok így sem olv egyszerűek. Mert a kormányzati tevékenység sok évtizedes rutinja ismét csak egy szimplifikált mechanizmust készül alkalmazni, amelyben a piaci éí monetáris szemléletet tragikusan egyoldalúan igyekszik érvényesíteni. Amelyben megintcsak a piacellenes állami-központosított mechanizmusok intaktságának megőrzése válik majdhogynem öncéllá. Valószínűleg. De ha így is lenne, hihetetlenül szőrit bennünket az idő. S napok alatt ugyan milyen szuperagy lenne képes a kormányzat „nemzetmentő" elképzeléseivel hozadékaiban egyenértékű, de terheiben célirányosabban megoszló, valóban életképes ellentervet kidolgozni? Erre föltehetően senki nem képes! Altkor hát a Parlamentnek „igen"-t kell mondania a családok terheit jó 20-40 százalékkal megnövelő kormányzati tervekre? Lehet, hogy nem lesz más választása. Csakhogy nem szabad beleesnünk a szokásos hibánkba. Abba, hogy amint túljutunk egy válságperióduson, s úgymond, „megszoktuk" újabb terheinket, máris elfeledkezünk a valódi kibontakozást szolgáló lépésekről, s meglevő mechanizmusokat fönntartva várjuk — a következő, s egyre gyorsabban elérkező csődperiódust. H

ogy mire gondolok? Például arra. hogy immár hitelt érdemlő lépésekre lenne szükség a termelői támogatások leépítésében. (Ehhez a kialakuló világpiaci árszínvonal immár minden előfeltételt meg is teremt!) S a költségvetési hiány fölszámolásara is végre piaci mechanizmusokat lehetne igénybe venni. Egy szovjet. de az USA-ban professzork dó közgazdász például Gorbacsovnak a költségvetési hiány fölszámolására és a rengeteg, árufedezet nélküli pénz lecsapolására a lakásállomány haladéktalan privatizálását javasolta. Vajon mi miért lakbéreket emelünk, amiket megintcsak elnyel a lakásszervezetek feneketlen bendője és az infláció? Miért nem privatizálunk, az állam és polgárainak javát szolgálva? Pedig lehet, hogy csak ez a lépés szinte önmagában megszüntetné a költségvetési hiányt, s ugyanennyivel csökkentené a forgalomban levő pénzmennyiséget. Ezt hívnák többek közt — mondjuk — monetarista és pMCorientált koncepciónak! Szávay István