Délmagyarország, 1989. december (79. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-14 / 296. szám

1989. december 14., csütörtök 3 Fájdalomteli életek Végre megtörtént — isme­reteim szerint először Szege­den hogy egy pszicholó­giáról szóló rendezvény prog­ramja bővült az értelmi fo­gyatékosokat nevelő szülők fórumával. A rendezők meg is hívták minden, szerintük illetékes hatóság képviselő­jét. A hatóságok többnyire nem, avagy hiányosan képvi­seltették magukat. (Tisztelet a kivételnek!) Ezen nem is lehet csodálkozni, mert a munkaidő letelte utan kezdő­dött a rendezvény. A szülök fájdalomteli tör­ténetekkel panaszolták fel, hogy sem a jogszabályok al­kotói, sem az ügyeket intéz­gető hatóságok és tisztségvi­selőik nem tudnak emberi módon bánni az értelmi fo­gyatékosokkal, és ügyeikkel. Sok, könnyeit elnyelő szülő mondta el: hazánkban szel­lemi fogyatékosként élni, fo­gyatékos gyermeket jó ér­zelmi-családi körben felne­velni, vagy akár csak a vi­lágra hozni — azzal jár, hogy állampolgárként nem teljes értékű az ember. A magyar paragrafustenger nem terem­ti meg a szülőnek az otthon­maradás anyagi feltétélét. lnkát)b pazarol pénzt intéze­tekre, melyeknek feltételei természetesen nem alkalma­sak a beutaltak testi-szelle­mi-érzelmi gondozására. A családok terhei az elviselhe­töség határát súrolják, sújt­Kölcsönös minősítés van azon szülőket, akik sze­retettel és tisztességgel meg­őrzik gyermekeik közelségét, és nem dobják az intézet el­személytelenítő martaléká­ul őket. A gondnokság alá helyezés hosszú és megalázó procedú­ra, különösen a beszélni, irni, olvasni, megnyilatkozni nem tudók számára. A szülők pe­dig szinte a hátukon cipelik önnön nehéz sorsuk mellett gyermekükét, néha testi va­lójukban is. A szociálpoliti­kai kedvezmények nem fede­zik az értelmi fogyatékosok gyógyítása, nevelése során felvetődő jelentős plusz ki­adásokat. Az államgépezet számára nem „tétel" az értelmi fogya­tékos ember. Hasznot nem hajt. Mindenütt viseli a más­ság bélyegét. Hiszen ő az, aki még eltitkolni sem tudja szü* letése körülményeit, szülei és gyermekkora traumáit. Ha áz egészségesek társadalma mi­nősíti a betegekét, a betege­ké még inkább az egészsége­sekét. Itt nem csupán arra kell gondolni, hogy milyen bizonyítványt kap az a ma­gyar társadalom, amely jó­val kevesebb pénzt áldoz gyógyításra, ápolásra, mint a pártharcokra, az államgépe­zet működtetésére. Minden tanácsi, bírósági, hatósági tisztviselő egyenként állítja ki a bizonyítványt eljárása, emberi hozzáállása alapján önmagáról. Ez az, ami nem fizetéssel mérhető kategória! Mivel nem várható az ál­lamtól, hogy gondoskodjon az értelmi fogyatékosok egyéni sorsáról, ezért ezt a gondot a szülők összefogásával lehetne megoldani. De mindaddig, amíg a hasonló sorsú embe­rek nem adják össze bölcses­ségüket, tapasztalataikat, pénzüket és kezdeményező­készségüket, addig itt Ma­gyarországon megoldatlan marad e fontos probléma. Ha a tanácsi apparátus partner­ként felajánlana egy üres há­zat, a gondozás, a nevelés le­hetne azon szülök feladata, akik felváltva hajlandók egymás gyermekeinek ételt és érzéseket nyújtanit Ami még hiányzik a törő­désen túl: az egészségügyi fő­iskola tananyagából az értel­mi fogyatékosok ellátásával kapcsolatos jogszabályok ok­tatása. a szülőknek pedig az információ. A jogszabályok rengetegében a tapogatózás­ból kivezető lámpás lehetne a szakszerű és rendszeres tö­megtájékoztatás. Barkós Beáta A Szegedi Ellenzéki Kerekasztal szerint Minden ingatlanáról mondjon le az MSZP Az elmúlt hét végén az MSZP szegedi elnökségének kezdeményezésére összehí­vott megbeszélésen — mint arról vusárnap tudósítottunk — nem sikerült a megcél­zott témáról, az oktatáspo­litikáról szót váltaniuk az oktatási intézmények, a ta­nács éj. a politikai szerveze­tek képviselőinek. Mert pil­lanatnyilag sürgetőbb az MSZP-vagyon ügye. Hu ugyanis a hétfőn kezdődő ülésszakon föloszlatja magát az Országgyűlés, azonnal kezdetét veszi a szabad vá­lasztásokra fölkészülés; a szabad jelző tartalma az esélyegyenlőséget is magába foglalja, ami praktikusan azt is jelenti,' Hogy a partoknak helyiségekre van szükségük, meghozza jól fölszereltekre, kampányaik lebonyolításá­hoz Nein azt mondjuk, hogy az oktatási vagy az egészség­ügyi intézmények szempont­jából kevéssé sürgető, hogy az MSZP elszámoljon a va­gyonával; az is bizonyosnak látszik, hogy az állami ke­zelésbe kerülő ingatlanok­nak csak a töredékét fog­ják mujd politikai célokra fölhasználni (a jelenleg ér­vényes szabályozás szerint a pártoknak berbe adni). A .lelek szerint • azonban Sze­geden megint később ébred­tek mindazok, akiknek az ingatlanügyekben intézked­ni tisztük, mint másutt. Er­re utal, hogy a Szegedi El­lenzéki Kerekasztal kedd esti megbeszélésén közös ál­láspontot alakítottak ki a pártok az MSZP-vagyonel­Számolással kapcsolatban. Eszerint — tájékoztatott a Kerekasztal szóvivője, Póda Jenő és több párt képvise­lője — a • népszavazással mégerösített döntés azt je­lenti: az MSZP ne csak azt hozza nyilvánosságra, hogy mije van, hanem azt is, hogy mihdez miből van. 3' mi­után minden ingatlan keze­lői jogáról lemondott, a mű­ködéséhez szükséges ingat­lanókra azonos feltételekkel pályázzon, mint a "többi po­litikai szervezet. A Kerék­asztal egy társadalmi bizott­ság életre hívását javasolja, amely meghatározott nor­marendszer szerint elbírálná a pártok helyiségigényeit. Természetesen ideiglenesen (a választási kampány kez­detétől a választások ered­ményének kihirdetéséig ter­jedő időszakra) vennék igénybe az ingatlanokat. Mi­vel a rendelkezésre álló, mindössze néhány nap alatt nemigen lehet lebonyolítani mindezt, a Kerekasztul párt­jai azonnali, szükségmegol­dást Várnak a" tanácstól. A Szegeden működő tiz közül jelenleg csak öt párt bérel ideiglenesen föl nem szerelt irodahelyiségeket; a többi­nek is kellene, s mindegyik­nek berendezés (a telefon­tól, telextói, ne adj' Isten, telefaxtól — a szekrényig, írógépig). Mint Huber Bertalantól, a megyei tanács osztályvezető­jétől megtudtuk (az ö fel­adata az ingatlanügyek tech­nikai lebonyolítása), decem­ber lft-étöl mar a tanuesok rendelkeznek az MSZMP— MSZP-vagyon nak azzal a ré­szével," amire a jogutód MSZP nem tart igényt: Azt kutatva, hogy miért van ké­sésben — a megyéhez vi­szonyítva is — a szegedi ta­nács „ingatlanügyi intézke­dések" tekintetében, csak annyit sikerült megtudnunk, hogy az MSZP csak az. el; múlt hétfőn (ll-én)adta út a tanácsnak azoknak a sze­gedi ingatlanoknak a listá; ját, amelyek új fölhaszná­lásáról a helyi tanácsi ja­vaslatra dönt majd '— a kor­mány S. E. Kamarai csoportot alakítanak a mérnökök AT Mérnöki " Kamára Csongrád megyei csoportja alakuló ülést tart ma, csü­törtök délután 3 órakor Szegeden, az ifjúsági ház­ban. A megyei tagcsoport alakuló összejövetelén dr. Hajtó Ödön ismerteti az át­fogó célokat, a mérnökök országos erdekkepviseleti szervezetének alapszabá­lyát, szervezeti rendjet, te­vékenységköreit. Ezt köve­tően a csoport megalakítá­sa, tagfelvétel és vezetőség­választás a program. Min­den olyan szakember rész­vételére számít az előkészí­tő bizottság, aki az egyetem valamely mérnöki karán oklevelet szerzett, és leg­alább 3 éves szakmai gya­korlattal rendelkezik, illet­ve műszaki főiskolán szer­zett üzemmérnöki okleve­let es 6 éves szakmai gya­korlata van. Ettől eltérő fel te telekkel csak közremű­ködő tag, valamint tagjelölt lehet a pályán dolgozó szak­ember. Elbocsátó szép Szenet - télvíz idején Fagyottan a kijózanítóban Raska László igazgató fő­orvos: — A rendkívül feszült helyzetben a kisebbik rosz­szat választottuk. Saját ha­táskörömben, az igazságügy hozzájárulásával, a szakmai kollégium egyeztetésével úgy döntöttem, hogy az egy évnél régebben kezelt be­utaltakat indokolatlan to­vább itt tartani, így felfüg­gesztéssel elengedtük őket. Valamennyien önkéntesen nyilatkoztak: akarnak ma­radni vagy sem. Közülük csupán egy asszony válasz­totta a szabadság helyett az intézetet. A távozók családi körülményeit is megvizsgál­tuk a döntés előtt. Meggyő­ződtünk arról, hogy min­denki tető alá kerül. Mégis, hová vezetett az alkoholisták útja, miután a nyakukba szakadt a hirte­len jött szabadság? A szer­kesztőségbe érkezett egyik levél tanúsága szerint: — Amikor hazamentem, kővé dermedt a család. A feleségem nem mondhatni, hogy tárt kurokkal fogadott volna. Szó szót követett, és jobbnak láttam, há tovább­állok. De mit is várhattam, hiszen ő kezdeményezte kényszergyógykezelésemet. Hol találok megnyugvást? Talán a bor, vagy majd a halál segít. . . J. M. karikás sjzemekkel, igen gyönge lábakon állva sétált be a szerkesztőségbe. Idős édesanyjánál ezúttal is otthonra lelt, ám ez min­den. — Kétévi kemény munka után 5 ezer' 190 forint az összes vagyonom — tette elém a távozáskor kapott járandóságát. — Miből élek, ha ez elfogyott? Ke­ressek munkát? Mit gondol, ezzel a priusszal ki áll szó­ba vélem? Elmentem a ta­nács vb egészségügyi osztá­lyára. Kértem segélyt. He: lyette azt a választ kaptam: nem készültek föl a nagy­faiak támogatására. Meg az intézetben olvastam valamit Farkasinszky doktornőről, meg valami . menedékhely alapításáról. Elballagtam hát az. ideggondozóba, de a doktornőt nem találtam, s okosabb se lettem. Tudja, úgy érzem, nekem már csak egy hét az élet... Borsi László a tanács vb egészségügyi osztály veze­tője: — A nagyfai beutaltak tömeges elbocsátása előké­szítetlen akció volt, várat­lanul ért bennünket. Se pénz, se poszt nincs nálunk arra, hogy most beavatkoz­zunk. Akit az intézet pénz­zel bocsátott el, azzal ne­künk nincs dolgunk. Annak üres a izsebe, aki éppen szö­késben volt, amikor meg­(Jgy tűnik, Nagyfa is elindult a jelképpé válás út­ján, miként mára már annyi más félresikerült vállal­kozás is az elmúlt 40 év tévedéseinek szimbólumává, „magasztosult". A gazdag, ám büntetéssel operáló igaz­ságügy, valamint a szegény, ám gyógyításra hivatott egészségügy közös intézményében olyan belső feszült­ségek gerjedtek, amelyek napjainkra robbanásveszé­lyessé váltak. S miközben a napokban a „tőkeerős" gazda kifejezte hajlandóságát. hogy lemond tulajdonosi jogáról az egészségügy javára — melynek vagyoni ál­lapota hasonlatos a templom egeréhez —, az intézet­ből szélnek eresztettek több tucat bűnöző beteget, be­teg bűnözőt és néhány „csak" beteg embert. Szám sze­rint eddig 110-et. Az okokat és az elbocsátott beutal­tak további sorsát kutattuk. tudta a hírt, hogy felfüg­gesztették. A jogszabályok szerint azonban neki épp emiatt nem jár Segély. Emellett azónban az is tény, hogy nálunk már üres a kassza: az idei szociálpo­litikai keretet kimerítettük. Ha mondjuk fél évvel ez­előtt, megfelelő előkészítés után támad igény a nagy­faiak megsegítésére, akkor — akár ,a menekültek tá­mogatására — a költségve­tési keretből tudtunk volna előlegeízni plusz pénzeket, így azonban örülünk, hogy a jogszabályok szerint kö­rülhatárolt területeken ele­get tudunk tenni — ott is nehezen — az elvárások­nak. Hiszen köztudott, egy­re többen szorulnak segély­re manapság, különösen idős, kis nyugdíjból alig megélő emberek. farkasinszky Teréz főor­vos: — Sajnos, hozzánk meg hiába jönnek segítségért a nagy faiak: a Menedékhely Alapítvány ügye egyelőre d szervezés stádiumában ' van. Tudtommal egyébként a BV eddig nem jelentke­zett, hogy részt venne eset­leg egy menedékhely üze­meltetésében. Hová mehetne hat — ha nem is pénzért, menedékért, s nem is egy tál meleg le­vesért —, csupán megértő szóért, tanácsért az, akitől megvált Nagyfa? Gondol­tam, talan az Alkoholelle­nes Klubba. Némi nyomozó­munka után azonban kide­rült: a klub jelenleg nem működik, mert hogy éppen költözik, a Csáktornyai út­ról a Marx térre. Később majd — talán nyáron — lesz ott néhány ágyas át­meneti szállás is. De most nincs. Ezek utan. ha én valaha is rabja lettem volna a,z al­koholnak, fölfogva a társa­dalom üzenetét, reményte­lenségemben biztos a kocs­mában kötnék . ki. Vajon mit tesznek azok, akik be­tegek? Dobranovics Ilona, a kór­ház ideg-elme osztályának főorvosa: — Az elmúlt napokban két volt nagyfai beutaltat hoztak be heveny részegség­gel az osztályra. Sajnos, többre is számithatunk. És ami különösen okot ad ajz aggodalomra: a hideg. Már­is két olyan betegünk van, aki Nagyfára készülődött, a hosszú várakozási időt azon­ban ivással ütötte agyon. Közben részegen megfagy­tak, így kerültek a detoxi­kálóba. Jelenleg is nyolc olyan „lakónk" van, aki a nagyfai bevonulásra vár, de közben nincs hová menniük. Ha újabb betegeket hoznak, szükség lesz az ágyra, ki kell tennünk őket. Félő, hogy majd a hajléktalanok számát növelik, és hamaro­san rendőr kíséretében-, ré­szegen és fagyottan látjuk viszont őket is. Rettegek attól, hogy a nagy hideg beálltával tömegével kerül­nek így emberek a detoxi­kálóba. Sürgős, azonnali tettekre lenne szükség a városban. Szegeden — a Nagyfáról elbocsátottak nél­kül is — katasztrofális helyzet alakulhat ki: itt az állomáson kívül nincs a hontalanok számára hely. Késlekedés nélkül ki kelle­ne nyitni egy kaszárnyát vagy egy pártházat éjjeli menedékhelyként, és ha­laszthatatlan szükség lenne Róbert bácsi konyhájára, ahol egy tál meleg levest mérnek. A szegedi karita­tív erők, az egyházak se­gítségére is sürgős szükség van most: mindegy, hogy menekült, szegény vagy al­koholista, de a minimális létfeltételeket minden, pe­rifériára szorult embernek meg kellene adnunk. Raska László: — Annak ellenére, hogy a korábbi törvény hatálya még fönnáll, ígérjük, hogy az önként visszatérőket visszafogadjuk, és az önkén­teseknek járó elbánásban részesítjük őket. Chikán Ágnes A szánkronkészítésnek nálunk kultusza van. A szinkronizált filmek nálunk népszerűek. Én mégsem szeretem őket. Azt persze elismerem, vannak esetek, amikor elkerülhetetlen, például gyermekfilmeknél De igen sok esetben csor­bítja az eredeti alkotás ér­tékeit. Peregnek az első kockák Lock up (vagyis; börtön) — írják ki az angol címet „A bosszú börtönében" — olvasom a „magyarra for­dított" kiírást. Nyilván így hangzatosabb. Hogy a cim is az alkotás része, amit bún megmásítani? Sebaj — az üzlet fontosabb. A véli jobb üzlet. Mert nem hi­szem, hogy a meghamisí­tott cím több nézőt ragad Mesterikéit) szinkron meg. A valós értekek job­ban vonzzák a közönséget Mint Sylvester Stallone já­téka — aki magyarul be­szél. Én szívesebben hall­gatnom eredeti hangján, ha olvasni is kéllene hozzá a szöveget. Mert úgy hitele­sebb. Gyanítom, a szink­ronkultúra ideológiai meg­fontolások terméke (is), aminek révén magyarosíta­ni lehet, ami nem magyar, átugrani, kikerülni nem­kívánatos szavakat,, fél­mondatpkat.. Az ideológiai megfontolások korának — talán — már vége, a szink­ronra szerződtetett appará­tus viszont maradt, tehát — gondolom — hasznalni kell. Muszáj ? Figyelem a tévében egy szinkronrendező nyilatko­zatát. Elmondja, mily ne­héz feladat a filmek sze­replőihez alkatra, kinézet­re, is hasonló hangtulajdo­Tiosokat találni. Űjabb pre­koncepció — gondolom ma­gamban. Abból indul e gon­dolat: a néző ismeri a hang gazdáját, s ha nem hasonlít a szinkronizálásra kárhoz­tatott főhőshöz — nem hisz neki. Pont fordítva gondo­lom. Ha nem egy-két tucat halálra unt színészt foglal­koztatnának mindig, nem ismernék az alkatát, s nem hasonlítgatnánk az igazi szereplőkhöz. De ez talán részletkérdés, bár a szink­ron körüli mesterkélt viszo­nyokat jól mutatja. Nem feltétlenül nyelvi szempon­tokra. nyelvi kulturáltság­ra (vagy kulturálatlanság­ra) akarok hivatkozni, ami­kor a szinkron ellen szó­lok, bár e tényezők sem el­hanyagolhatóak. Csupán azt szeretném, ha a mesterkélt­ség bűvköréből kilépnénk. Hogy ez együttjárna azzal, hogy teljesebb lenne szá­munkra a filmek értéke — ráadás ugyan, de nem vé­letlen. Minden területen így van, ahol tiszta (érték) vi­szonyok alakulnak ki. (balogh)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents