Délmagyarország, 1989. december (79. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-13 / 295. szám

tl'íUo ARORSZAG 79. évfolyam, 295. szám 1989. december 13., szerda POLITIKAI NAPILAP Havi előfizetési díj: 101 forint Ára: 4,30 forint Tényleg itta farkas? Dúlt viták a költségvetésről — Fedél nélkül megfagynak az emberek — Szövetség lett a TOT — Senki földjén a pártvezérek Kisszínházban nagy botrány 1989. december 12­Ismerik a mesét? Annyiszor kiáltották, hogy itt a far­kas, senki sem hitte el, amikor valóban... A magyar gaz­daság helyzetéről annyi rosszat hallottunk, már. szinte im­múnissá váltunk az egyre csúnyább jelzőkre. Bár ki-ki a bőrén érzi a bajt, félő, hogy még mindig nem tudjuk a teljes igazságot: mi vár ránk közeli, s távoli jövőben. A jövő heti parlamenti ülésszakot már előre a legkeserve­sebbnek mondják a képviselők, akik elkeseredett vitákat folytatnak a bizottsági üléseken. Tegnap akadtak, akik — a kényszerhelyzetre tekintettel — elfogadták a költségve­tés tervezetét, mások nemet mondtak. A budapesti ta­nácstagok egyenesen zsarolással vádolták a valutaalap igényeire hivatkozó kormányt. A többi kelet-európai ország sincs irigylésre méltóbb helyzetben, s ráadásnak mindegyikben ott a fortyogó po­litikai szféra. Csehszlovákia parlamentje eldöntötte: nép­szavazással választanak államfőt; különleges fölhatalma­zást kért a lengyel kormánynak Walesa; hujtóvadászat indult a párttagok ellen az NDK vidékeken; a Szovjet­unióban egyelőre nem vitatják a párt vezető szerepét. Szegeden társadalmi összefogással igyekeznek mene­dékhelyet teremteni a hajléktalanoknak. Sulyok Erzsébet Kétszáz hajléktalan Szegeden Menedékhely kell, azonnal sítandó. Ebbéli szándékát a többiek is magukénak érez­ték, mert hogy nem is le­het ez másképpen, hiszen csak állami, városi finanszí­rozással biztosítható majd a menedékhely fennmaradása, zavartalan működése. A ré­gi időkben — '50 előtt — is a város kötelessége volt a menedékhely fenntartása. A társadalom tagjainak segít­ségére ugyanis csak egy bi­zonyos határig szabad és le­het építeni, jóllehet, ma már ott tartunk, hogy egy, a jóléttől oly messze került országban mindenfelől nyújtják a perselyeket ado­mányokért. Az embereknek már nincs miből, honnan adniuk. Ami volt, odaadták a tengernyi rászorulónak, de a szegénység legutolsó stációjában vergődőknek talán mindannyiunknál job­ban kell a segítő karnyúj­tás, hogy meg ne fagyjanak, éhen ne pusztuljanak, önke­zükkel az életüknek véget ne vessenek egy humánu­mot hirdető társadalomban. Kalocsai Katalin Vívódnak a képviselők A szegedi hajléktalanok ü'amut pillanatnyilag még becsülni is nehéz. Támpon­tot adhat a bírósági utógon-. dozó hálózat szakemberei­nek adata, mely szerint 80­100 ember szabadul évente az ország különböző bünte­tő intézményeiből, akik kö­zül 40 százaléknak nincs lakása. Üjabb szomorú ada­lékként szolgálhat a Nagy­fáról menesztettek serege, akik közül soknak nincs ho­vá mennie. Az otthontala­nok köre persze bővíthető szinte vég nélkül tovább: az albérletben tengődő — s le­het, holnap kiebrudalandó — idősekkel, az állami gon­dozásból minden remény és kapaszkodó nélkül távozók­kal, avagy a családi tűzfé­szekből menekülő, hontalan fiatalokkal. A legszerényebb becslések szerint is valószí­nűleg 100, de inkább 200 a szegedi hajléktalanok szá­ma. Bármennyire igyekeztünk titkolni a szegénységet, en­nek legutolsó stációját, a nincstelenséget, a hajlékta­lanságot, létezett már évek­kel korábban, évtizedeken át. Nem volt illő e szocia­lista társadalomhoz méltat­lan jelenségre még a figyel­met irányítani sem. A sze­gedi hajléktalanok mene­dékhelyének két évvel ez­előtt felvetett ötletét még válaszra sem méltatta a vá­rosi tanács akkori vezetése Szerencsére a szervezők, a szükség szülte ötlet gazdái tántoríthatatlanok voltak, s kétévi kitartó küszködéssel eljutottak addig, hogy ez év őszén bejegyeztették a me­nedékhely-alapítványt. Tegnap Farkasinszky Te­réz főorvos, a kuratórium elnöke és Pajtás Zoltán, a kuratórium tagja azért hív­ta össze a pártok, az egyhá­zak és a társadalmi szerve­zetek képviselőit, hogy se­gítségüket kérje az alapít­vány gazdagításához, fel­ajánlásaikat a menedeKhely mielőbbi létrehozásához. A kuratórium elnöke tájékoz­tatásul elmondta, hogy Gyu­lay Endre megyés püspök közreműködésével a rókusi plébánia vezetője 100 ezer forintot gyűjtött össze egy­házkörzetében, amit az ala­pítvány javára adtak. A r^ :ociális Munkások Egye­sülete 20 ezer forintot aján­lott fel. a Nagyfai Alkohol­elvonó Intézet 100 ezer fo­rinttal gazdagította az ala­pítványt. A munkásőrség 100 személyes étkészletét adta, a honvédség ágyakat ígért, a Máltai Lovagrend­től ágyneműt várnak. A vá­rosi tanács felajánlotta — a pillanatnyilag még a pos­ta kezelésében levő, az új híd lábánál fekvő — ba­rakképületét, s Müller Jó­zsefné ígéretet tett arra, hogy a jövő évi költségvetés tervezésekor számolnak a menedékhely fenntartasi és iVzemeltetési költségeivel. A pártok megjelent kép­viselői — a Fidesz, a &öld Part, a szociáldemokrata párt, az MDF —, valamint az egyházak és társadalmi szervezetek küldöttei a me­nedékhely-alapítvány nép­szerűsítését, a gyűjtésre, adakozásra buzdítást, tagja­ik aktív segítséget ajánlot­ták. hiszen, mint mondot­ták. a semmi vagyonukból anyagi támogatásra nincs módjuk. Az ifjúsági iroda tízezer forintot ígért. A Fidesz képviselője, ök­rös Tamás biztosította a kuratórium vezetőit arról, hogy a város költségvetésé­nek tárgyalásakor érvénye­síteni fogják politikai befo­lyásukat* a menedékhely ál­lami finanszírozását bizto­Az Országgyűlés honvé­delmi bizottsága keddi ülé­sén egyetértett azzal, hogy a kormány jövő évi állami költségvetéséről szóló tör­vényjavaslatát a Parlament elé terjessze. A bizottság el­fogadta a Honvédelmi Mi­nisztérium 1990. évi költ­ségvetési tervezetét azzal a megjegyzessel. hogy az elő­irányzott kiadósukat a to­vábbiakban nem lehet csök­kenteni. A Belügyminisztéri­um jövő évi költségvetési tervezetét vitatva a képvi­selők nem tartották elegen­dőnek a bűnüldözésre és a közrendvédelemre előirány­zott összegeket. Ezért java­solták. hogy belső átcsopor­tosítással végül is nagyobb összegeket fordítsanak e cé­lokra. A bizottság tagjai ugyancsak egyetértettek az­zal, hogy a parlamenti vá­lasztásokat márciusra írják ki. Az ülésen Somogyi Ferenc külügyminisztériumi állam­titkár tájékoztatta a képvi­selőket a bécsi fegyverzet­csökkentési tárgyalásokról. Hangsúlyozta: a bécsi tár­gyalások új szakaszt jelen­tenek a leszerelési folyamat­ban. és azokra jelentős ha­tással vannak az Európa megosztottságának felszá­molására irányuló törekvé­sek, valamint a mostani ke­let-európai változások is. Az államtitkár szerint a nem túl távoli jövőben konkrét megállapodások születhet­nek az osztrák főváros­ban. A tájékoztatót követő vi­tában Sebők János (Veszp­rém megye) javasolta: a honvédelmi bizottság kez­deményezze, hogy a Parla­ment adjon felhatalmazást a kormánynak a Magyarorszá­gon állomásozó szovjet csa­patok 1990 december 31-ig történő kivonásáról tárgya­lásokat kezdjen a Szovjet­unióval. Kárpáti Ferenc honvédelmi miniszter is megjegyezte, hogy a szovjet csapatok kivonása a ter­veknek megfelelően törté­nik. Jövőre a debreceni szovjet repülőezredet von­ják ki hazánkból. Végül a bizottság négy tartózkodás­sal úgy döntött, hogy Se­bők János javaslatát a kül­ügyi bizottsággal közösen vitassák meg, s utána ha­tározzanak az indítvány Or­szággyűlés elé terjesztéséről. A kormány jövő évi gaz­dasági programjáról, a költ­ségvetés tervezetéről, vala­mint a fogyasztási adóról és a fogyasztási árkiegészítés­ről szóló törvényjavaslatról tárgyalt az Országgyűlés ke reskedelmi bizottsága. Az építési bizottság hétfői ülé­séhez hasonlóan a képvise­lőknek ez a csoportja is zárt ajtók mögött kezdte meg munkáját, s a történtekről nem tájékoztatták az újság­írókat. A kormány gazdasági programjáról. az állami költségvetés .tervezetéről már a meghívottak és az újság­írók jelenlétében tanácskoz­tak a képviselők. Az elnök­lő Vida Kocsárd (Somogy megye) elöljáróban megje­gyezte: a jelenlegi Ország­gyűlés legnehezebb és leg­keservesebb ülésszaka lesz a mostani, mert e két téma kapcsán tekintettel kell len­nie egyrészt az ország kor­mányozhatóságának fenntar­tására. másrészt pedig száz­ezrek, milliók sanyarú hely­zetére. A képviselőknek ugyanakkor arra is figye­lemmel kell lenniük, hogy ma kiszámíthatatlan a tö­megek reakciója, ha életvi­szonyaik további romlásá­ról van szó. Márpedig, mint Kollarik Istvánnak, az Or­szágos Tervhivatal elnök­helyettesének beszámolójá­ból kitűnt, hogy a lakosság életkörülményei általában jövőre sem javulnak, sőt, tovább nehezednek. A kor­mány jövő évi gazdaságpo­litikai programjáról szólva Kollarik István rámutatott: ez a koncepció már nem azonos azzal, mint amiről korábban mondták el vé­leményüket a képviselők. Hogy ez mennyire igaz. jel­zi az is. hogy az új anyag a korábbiaknál szigorúbb feltételeket támaszt a gaz­dasággal szemben, s to­vábbi megszigorításokat tar­talmaz Mint mondotta a korábbiaknál is szigorúbb követelmények nem egysze­rűen a Nemzetközi Valuta­alappal folytatott tárgyalá­sok következményei. Abból a felismerésből fakadnak, hogy a gazdaság krízishely­zetben van, s már elkerül­hetetlenek a kemény dön­tések. A kormány manőve­rezési lehetősége a gazda­ságpolitikában szinte a nul­lával egyenlő. (Folytatás a 2. oldalon ) Szótartó embereknek bi­zonyultak, akik aláírták 7­én, a Lear király előadása alatt az ívet; mi arról íjzólt, ha kiírja a tanács vb a fő­rendezői helyre a pályáza­tot. kérik a munkakönyvü­ket, fölmondanak a színház­ban. Közülük 18-an színe­szek. Azért választották a hétfői, végső vb-határozat (lásd tegnapi számunkban) után a tiltakozásnak ezt a szokatlan elszántságot tük­röző, egyszersmind draszti­kus módját, mert — mint elmondták — nincs rnásesz­közük-útjuk. Fiatalok, az életük a színház, szeretné­nek játszani — de Ruil'.t József vezetésével. Nem na­gyon értik, miért olyan le­hetetlen kívánság ez. Jó és rossz érzések és gondolatok kavarognak bennük, az előbbiek azért, mert volt bátorságuk és erejük kitar­tani az igazuk mellett, utób­biak azért mert... Többen családosak, gyerekesek. Nem kell ehhez kommentár. Mint megtudtuk a szín­fiázi titkárságon, tegnap délelőtt elmaradtak a Kol­dusopera és az En és a kis­öcsém próbái, s délután két Antigoné-előadás a kisszín­házban. Ma ugyancsak el­marad az esti Körmagyar. Az előadásokra vásárplt je­gyeket. visszaváltják. Vizsgálat a Lakos-ügyben Elévült, felejtsük el? Befejeződött a Lakos Jó­zsef szentesi rendőrkapitány 194ti-os meggyilkolásának körülményeit tisztázó tény­feltáró vizsgálat, amelyet a legfőbb ügyész rendelt el azt követően, hogy a Füg­getlen Kisgazdapárt, a Ma­gyar Demokrata Fórum és a Szociáldemokrata Párt szentesi szervezete kérte az igazságügy-minisztertől a máig rejtélyes ügy kivizsgá­lását. A megállapításokról dr. Nyiri Sándor, a legfőbb ügyészhelyettes és dr. Kis Eva. a tényfeltáró vizsgálat vezetője kedden sajtótájé­koztatón számolt be. Beve­zetőben leszögezték: az ügyészségi vizsgalat mar nem célozhatja a büntetőjo­gi felelősségre vonás meg­alapozását, erre ma már nincs lehetőség, mivel a cse­lekmény büntethetősége el­évült. A politikai és morá­lis tanulságokat azonban le lehet és le is kell vonni. Lakos Józsefet 1940-ben helyezték a szentesi kafpi­tánysághoz, s 1944-ben bíz­ták meg annak vezetésével. 1945 májusában internálták. Emiatt több országgyűlési interpelláció hangzott el, s ennek eredményeként 1946. február 18-án az internálótá­borból kiengedték. Néhány nappal később, március. 7­én éjjel a szentesi kórház idegosztályán négy álarcos férfi több késszúrással, gép­pisztolylövéssel meggyilkol­ta. Kiderült, hogy Lakos Jó­zsef több későbbi MKP-tag ellen is intézkedett, nagy­részt köztörvényes bűncse­lekmények elkövetése miatt. Igy Dadi Imre korábbi tyúk­lopásáról is tudomása volt. Dadi a felszabadulás utan Csongrád megyei párttitkár, majd nemzetgyűlési képvise­lő lett. Tehát neki is érde­kében állt. hogy a rendőr­kapitány ne .hozza nyilvá­nosságra múltját. A rendel­kezésre álló iratok alapján megállapítható, hogy Dadi Imre, Wachsmann István és Mikecz János, az MKP szen­tesi vezetőségének tagjai több társukkal különféle ter­veket dolgoztak ki Lakos József félreállítására. A cselekmény elkövetése után 10 nappal Péter Gábor­nál jelentkezett hat férfi, akik magukra vállalták a gyilkosságot. Előadásuk sze­rint nem tudták, mit cse­lekszenek, maguk előtt lát­ták "Lakost, aki régen poli­tikai detektív volt, aki kom­munistákat és szocialistákat fogott le, kínoztatott. Ezért elhatározták, hogy megölik. Ellenük a vizsgálat megin­dult, a nyomozást július 4­én rendelték el. Gyanúsított­ként kilenc személyt hall­gattak ki, akik egybehang­zóan vallották, hogy négyen mentek be a kórterembe, hárman pedig kint várakoz­tak. A 19 éves Dobronyai Ja nos előbb tőrrel megszúr­ta, majd az ugyancsak 1!) esztendős Izsák András két­szer belelőtt. Az egyik val­lomás szerint Dadi központi utasításra hivatkozva adott utasítást a bűncselekményre. Azt, hogy Lakos József va­lóban a kommunisták el­lensége, fasiszta volt-e. meg sem próbálták bizonyítani. A Dadi Imre és társai el­len indult eljárás a nyomo­zás megszüntetésével zárult, a köztársasági elnök közke­gyelme alapján. Kétségek merültek fel az iránt, hogy valóban ők követték-e el a gyilkosságot. Ezt azonban ma már 43 év távlatából ki­deríteni nem lehet. Nyomo­zást folytatni az ügyben nem lehet, a jogszabályok alap­ján. Az MKP legfelső vezeté­se — mivel az ügyben u Csongrád megyei párttitkár, illetve vezető kommunisták is érdekeltek voltak — nyomban vizsgálatot rendelt el, s kilenc személyt — ki­véve Dadi Imrét — kizár­tak a pártból. Dadi, vala­mint másik kilenc személy tagságát felfüggesztették. Mi­kecz János városi párttitkár szerepét — akinek tagsági viszonyát ugyancsak felfüg­gesztették — teljes egészé­ben nem tárták fel (Dadi Imre egyébként 1985-ben hunyt el, a XVI kerületi pártbizottság saját halottjá­nak tekintette. Mikecz Já­nos — több magas állami kitüntetés tulajdonosa — 1988-ban halt meg, a Szen­tesi Ki kicsoda? kiadvány­ban a város büszkeségekéül említik. Dadi Imrét egyéb­ként 1952-ben háborús bűn­tett miatt 8 évi börtönbün­tetésre ítélték, mert 1944­ben besúgása alapján két személyt internáltak. 1957­ben perújítás során felmen­tették.)

Next

/
Thumbnails
Contents