Délmagyarország, 1989. november (79. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-02 / 260. szám

a kormány és az ellenzéki pártok Németh Miklós miniszterelnök szerdán külön-külön konzultációt folytatott a magyar Demokrata Fórum, a Magyar Néppárt és a Magyar Parasztszövetség vezetőivel. A megbeszélésen szóba kerültek a jelenlegi gazdasági és politikai helyzet jellemzői és problémái, a békés átmenet politikai menetrendjének, a kormány és az ellenzéki pártok közötti kapcsolatok alakításának kérdései. A megbeszélésen kifejezésre jutott, hogy az átmenet békés jellegének megőrzése közös érdek. Az ellenzéki pártok hangsúlyozták, hogy konstruktív, a nemzet sorsáért felelősséget érző ellenzéki irányvonalat követnek. A kormányfő és az ellenzéki pártok vezetői egyetértettek abban, hogy a meglévő ellentétek megoldása, a problémák mérséklése csak tárjgyalások űtjén lehetséges. Munka' látogatás Németh Miklós Jugoszláviába utazik Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke Ante Markovicsnak, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Szövetségi Végrehajtó Tanácsa elnökének meghívására, november 3-án- és 4-én baráti munkalátogatást tesz Jugoszláviában. Lekopott a „mézes" madzag... Az új idők szele keres2tüljárta az Agrárszövetkezetek Kereskedőházának (Tszker) egészét és legkisebb vállalati egységeit is. Már 1988 elején rohamosan romlott a hitelhez jutás lehetősége, emelkedtek a kamatok, a vállalat fizetési kötelezettségeinek csak megkésve tudott eleget tenni, bekövetkezett a sorban állás. Év közben felerősödött az egységek önállósodási törekvése, ősszel az országos központban személycserék, vezetőváltások zajlottak. Látszólag ez az év még simán lement, 400 millió nyereséggel zárt a közös vállalat. Az idén már a termelőegységeket is elérte a lavina. A baksi üzemben a nyáron már radikális létszámleépítésről beszéltek. Révész Ferenc, az Exporttartalékokat Föltáró Központ I. számú gyáregységének az igazgatója: — Elsősorban gesztenye és méz feldolgozásával foglalkozunk. Júliusban jött az utasítás, a három műszakból egy műszakra redukáljuk tevékenységünket, s a feleslegessé vált embereket küldjük el! A felsőbb szempont szerint így gazdaságosan működhetünk tovább. E radikális lépést a hirtelenjében összehívott munkásgyúlés fékezte valamelyest. A jelenlévő exportos igazgató az azonnaliból augusztus végére tolta ki a határidőt. Mi ekkor lázas munkába fogtunk, új tevékenységeket kerestünk a dolgozók megmentésére. ígéretes tárgyalásokat folytattunk különféle bérmunkákra. A mézforgálmazásban találtunk olyan partnert, hogy a forgóalapunk igénybevétele nélkül azonnal tőkés piacra szállíthatunk. A saját felvásárlásra csak a tavalyinak negyede pénz jutott. A gesztenyeszezonban október közepéig egyáltalán nem tudtunk felvásárolni. Tavaly még 105 vagonnyi gesztenyét vettünk. Önállóságról szó sem lehet! Gesztenyelavina Bakson A bizonytalanság időszakában közben a 186-os létszámból negyvenen „önként" távoztak. — Szavaiból azt veszem ki, az ónálló útkeresés nagy gátja a pénztelenség. Mi a megoldás? — Az önállósodás. Erre ígéretünk volt. A ránk osztott adósság ellenszerét itt helyben talán még megtaláltuk volna, de az egész mammutcég hitelképtelensége nekünk túl nagy falat. Azért e hitünk önmagunkban, mert tudjuk, hogy munkánk mindig is eredményes volt, a 30 millió forint nyereség legalábbis ezt mutatja. — Miért a múlt idő? — Felrendeltek a központba, s közölték: az önállóságról szó sem lehet. Az ok innen nem látszik. Talán a korábban levált onelszámoló egységek után észbékaptak: valakinek maradni kell, hogy a nagyvállalat fennmaradjon. Hogy miként? Ki tudja? A Szentesi Tszker a levált önelszámoló egységek sorába tartozik. Ovos Dáméi igazgatót kértem, segítsen e rej-tély megvilágításában. — A mi.helyzetünk sem rózsás. Harminc-negyvenmillió forint „befagyott" pénzünk van a központban. Míg ezt ki nem verekedjük magunknak, a bankok igen tartózkodóak velünk, nehezen adnak hitelt. Nézetem szerint Baksot érdemes lenne a megyén belül megtartani. A nagy baj, hogy a 300 millió forint körüli értékben nincs, aki meg tudná venni. Könyv szerinti értékben kellett volna a ráeső hitelekkel áttestálni, s Szentes és Baks összefogásával megmenteni. A megyében lehetett volna Tegnap, ma, holnap Rémisztő, újságíró számára a lehető legborzasztóbb álmom volt a tegnapra virradó éjjel; lekéstem a lapzártát. Az álombéli időszámítás' szerint ez úgy éjfél előtt fél órával és jóvátehetetlenül következett be: az újságoldalt, amelyre írásomat szántam, már nyomták a masinán. A legelkeserítőbb azonban az volt a dologban, hogy a késő éji óra ellenére, csaknem a teljes szerkesztőség a helyén maradva leste, jövök-e már. s mit hozok fel mentségemre. A szemrehányó pillantásók kereszttüzében, sietve eló is adtam, hogy nem jöhettem korábban, hiszen most ért véget a tanácsülés, amiről tudósítani szeretnék . .. szerettem volna . .. kellene . mo6t mi lesz .. . miért néztek <így rám .. Sötét volt, de már jártak a trolik, a konyhai kis rádióból Pintér Dezső ébresztette a korán kelőket, decemberben csúcstalálkozó. az a futó filodendron ki fog száradni, november elseje van, a mindenszentek napja, most csinálok egy kávét, miért nincs ebben a lakásban soha szabványos kéziratpapír, sokfelé esik az eső — vége a rossz álamnak. Vége? A konyhaasztalnál születni kezd eZ a tegnapi-mai írás. Személyes szeretne lenni, mert nagyon a köznek szól. Ma ugyanis tényleg lesz tanácsülés, é> bárhogy, bármikor végződjön legyen bér viharos, szenvedélyes, vagy kínos, hosszúra nyúló, netán érdektelenségbe fulladó: tétje van. Títán emlékszik rá az. olvasó, két hete volt csak — mi minden történt azóta! —. hogy válsághangulatba sodródtak, elnökükkel együtt; a tanács tagjai. Van — legalábbis akkor volt —, aki „nem csinálja tovább", más úgy véli: lelkiismerete tiszta. Ki-ki magában majd elrendezi, képes-e tovább vállalni a megbízatást — nem ez aggaszt engem. Hanem az ezután ... Ki áll a távozók helyébe — s mi táplálja majd a maradók hitét? Népet képviselni, még ha csak pár háztömbnyit is, pénzt csinálni a jóformán nincsből, még há kockázatosnak látszik is, rendben vezényelni egy gépezetet, amelyből már hiányzariak alkatrészek — ki, kiik leszpek ezután képesek? Hol van, ha egyáltalán már megszületett, az az újrarendező elv, ami majd helyes sorrendet állít, & nem csupán rangsort akar? Kell-e. van-e már új szereposztás — és kinek az érdeke, hogy legyen? Odakint oszlik a sötétség. A ház előtt emberek várnak a megállóban, kenyérszállító kisbusz farol be a sarfti ABC raktárához Mindjárt jönnek a gereblyés aszszönyők, tegnap óta kupacokba gyűjtik a lórribót Sok ván belőle, mára, holnapra iá maradt elég'. Mifelénk szellős a tér, sok a lehullott, elsodort levél. Pálfy Katalin nagyüzemeket találni, melyeknek ez a vállalkozás üzletet ígér, s pénzt is befektettek volna a működőképesség megteremtésére. Az országos központ azonban nem akarja kiadni a kezéből. Ördögi kör: kifutottunk az időből, az üzemen rajta a bank jelzáloga. Igaz, nem tudja megkapni a pénzét, de olyannak sem meri odaadni, aki működtetni tudná. A szomorú az, hogy ez a szép és értékes üzem önhibáján kívül megy tönkre. — Mégis mi miatt jutott a Tszker idáig? — A régi rossz, szétforgácsolt szervezeti hierarchia a ludas, öt év önállóság után tíz évet töltöttünk a „közösben", a megyei cégbíróságon most intézik az önálló bejegyzésünket. Ez alatt a tíz év alatt az erós erős, a gyenge gyenge maradt. A hitelfelvételekkor nem kérdeztek meg bennünket, most meg a közös felelősséget hangsúlyozzák. Joggal állíthatom, ez nem a mi adósságunk. — Az önök vállalata életképes? — Szükség van a tevékenységünkre, a mezőgazdasági beszerzésre és értékesítésre. Negyvenhárom tagszövetkezet 62 milliós közös vagyonával 1,2 milliárdos éves forgalmat bonyolítunk. Az éves eredmény 10—12 millió szokott lenni. Ez most bizonytalán az előbb említettek miatt. A régi időkből ittmaradt koloncaink rontják az esélyünket, de legalább a magunk uraként megpróbálkozhatunk kicsikarni az élettől a túlélést. S ez már a mi felelősségünk. lóth Szeles István Romániáitól menekültek ezer birkával Több, mint ezer birkával, két lóval, egy csikóval, négy szamárral és egy gépkocsival menekült szerdán reggel magyar területre egy nyolctagú román pásztorfamília. A Békés megyei Mezőhegyes közelében lépték át a határt. A család _ négy férfi, két asszony, és két gyermek _ a határ közelében legeltette az állatokat, s egy megfelelő pillanatban valamennyit átterelték a határon. A népes család a békéscsabai befogadóállomáson kapott helyet. Az ügyük kivizsgálása folyamatban van. Bevallásuk szerint Szeben vidéki havasi román pásztorok. A velük együtt „diszidált" jószágokat a magyar hatóságok egészségügyi karanténban tartják. (MTI) 79. évfolyam, 260. szám 1989. november 2., csütörtök Havi előfizetési díj: 101 forint Ára: 4,30 forint Kiestünk így, többes szám első személyben beszéltünk a Fradi vérszegény teljesítményéről, a kupakudarcról. mintha Szeged eleve FTC-szurkolónak deklarálta volna magát azzal, hogy befogadta a KEK-visszavágót. De végül is jó dolog, hogy langyos unalomba fulladt a meccs, mert az egész város szorongott a hírhedett ferencvárosi szurkolótábor látogatásától. Napközben föl-fölröppent a hír, hogy hol törtek-zúztak a zöld-fehér mámorba burkolózott fiatalok. Estére kiderült: szerencsére, hűvösebb volt ez a kása is, mondhatni: a jól felkészült rendfenntartók (rendörök. Szeged SC-alkalmazottak.) „megették" a városszerte rágósnak itélt falatot. Mindannyiunk megkönnyebbülésére. (A találkozóról lapunk 6. oldalán számolunk be.) .;. és ami kevésbé tetszett, néha az utcán is Nagy László leivé telei Az FTC tőrzsszurkolói