Délmagyarország, 1989. november (79. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-30 / 284. szám

1989. november 30., csütörtök 5 Naponta százezer A rendkívül nagy kereslet miatt továbbra is teljes kapacitással, 3 műszakban gyártják a Béres-cseppeket a Herbária tolnai gyógynövény üzemében. Naponta több mint százezer üveggel készül belőle. Az országos igényeket azonban még igy sem lehet teljesen kielégíteni. A helyzet javítása érdekében meggyorsították a cseppek üvegbe töltését és csomagolását, oly módon, hogy a „kiszerelés" már négy helyen történik: a tolnai üzemben, továbbá a Baranya megyei és a Tolna megyei gyógyszertári központokban, valamint a debreceni Biogal Gyógyszergyárban. Szent-Györgyi Polliit a pódiumon Régvolt eseményeket tudományos pontossággal számon tartó ismerősöm idézte fel lelkesen a hangverseny szünetében, hogy 1937. november 3-án a szegedi Filharmonikusok adta hangversenyen ráadásként a híres Nobel-díjas Szent-Györgyi professzor tiszteletére játszották el Berlioz Rákóczi indulóját ugyanitt, ebben a színházban, ahol most az unokája vezényelt, s ahol valamenynyien akarva-akaratlanul is, de a világhírű tudósra gondoltunk. S a taps erejét, az elismerés mértékét óhatatlanul is e büszke visszaemlékezés hevítette. Dávid SzentGyörgyi Polliit, a szegedi szimfonikusok dirigensének édesanyja ugyanis SzentGyörgyi Albert professzor leánya. S az ifjú sarj szimpátiával teli fogadtatását eleve eldöntötte a patrióta szeretet. Kiművelt, tanult muzsikust ismertünk meg Szent-Györgyi Pollitt személyében. Zenei tanulmányait a leghíresebb világegyetemeken végezte. Technikája, s fellépése egyaránt magabiztos, s határozott volt. Gusztusos műsora: Rossini hálás nyitánya, a Tolvaj szarka, vagy Mendelssohn IV. (Olasz) Szimfóniája, de a Mozart Symphonie concertante-ja (Esz-dúr) is élményt ígérő várakozásÁi én avagy: Miről suttognak olyan édesen a csillagok? Rólad? Rólam? Vagy egyáltalán, suttognak-e még? Kezdhetnénk finom szelídséggel Az én XX. századom című, Enyedi /idifcó-rendezte filmről a beszélgetés fonalát. • Régen voltak a csodák, most meg vannak házak és autók. A házak és autók között kell, hogy a csodáról beszéljünk. A film alapeleme: a csoda. A csoda, mely szép, de máT nem látjuk, elveszítettük a transzcendens iránti fogékonyságunk; mi a házaknak meg a buszoknak hiszünk. Van a racionális gondolkodásnak egy beteges foka, amittechnicizált világunk abszolútként fogad el, és nem akar semmi másról tudni, mint amit lát, hall vagy tapint Igy aztán a legtöbb embernek a művészethez sincs semmi köze. Azonban az sem véletlen, hogy ponto-. san a logikus és racionális gondolkodáson felnőtt természettudósok nagy része istenhívő. És hasonlóan, szinte kényszerítve magát — erőszak talán — vagy egyszerűen megelégelte Enyedi Ildikó ezt a racionális gondolkodást és elindult a csoda felé. A film nem történeti és kronológiai feldolgozása a XX. századnak, hanem elmondaná, milyen lehetett volna ez a század, fra hallgat Edison pómpás fényeire. Mert Edison sem csak azért találta fel a világítást, hogy Kovácsék este beállhassanak a garázsba, aztán pedig. megtalálhassák a pörköltet a tévé tetején. Nem ezért. Edison gyönyörködött a fényben, a fény művésze volt — mondhatnánk. XX. századom, micsoda a csoda ? i Ili film JjOj) J Egy lány ikerpár egy napon elveszíti egymást, és megtévesztő hasonlatosságuk ellenére két, totálisan különböző jellemmé válnak. Az egyik nagyvilági, bolondítja a férfiakat, igazából nem törődik semmivel, csak hagyja, hogy az élet apró ravaszságai az ö oldalára fordítsák a parttalanul hömpölygő életet. A másik elszánt forradalmár, aki gránátot rejteget a pulóvere alatt, elhiszi, van „ügy", melyet élete árán is szolgálnia kell. A film érdekes és csodálatra méltó figurája az a férfias férfi, aki ismeri mindkét lányt, de úgy hiszi, a két lány egy és ugyanaz. Csak hát nem nagyon érti a hirtelen jellemváltozásokat. Végül egymásra talál a két lány egy tükörlabirintusban, ahol a férfi szeme láttára válik eggyé, amit a természet szétválasztott. A rendezőt több vád is érte, miszerint túlságosan érezhető Bódy Gábor és Erdély Miklós hatása a filmen. Nem védekezésként, de válaszolt rá. Bódyval együtt indul, a gyökerek valahol hasonlóak. Erdély Miklóst viszont a mesterének tartja, s erre ifikább büszke, mintsem bármilyen tágadniválót látna benne... és a csillagok suttognak á fekete-fehér égbolton. Talán ez is fontos; minden felvétel természetes fénynél készült, és ez varázslatos hangulatot teremt. A film, a rendező szándéka szerint, kerül mindent, ami szellemes vagy intellekTöklámpás Hasznos tudnivalókat találnak felnőttek és gyerekek abban a könyvecskében, melyet Töklámpás címmel adott ki a megyei művelődési központ. A szerző, Chabrecsek Teréz a naptári hónapokhoz, az év ünnepeihez köti a kézművesség szépségeiről szóló mondandóját. Bemutatja a magyar tájon „termő" különböző anyagokat. Végiglapozva a rajzokkal illusztrált könyvet, a paraszti kultúra gyermekjátékainak és a népszokásokhoz kapcsolódó tárgyuknak elkészítési módjával is megismerkedhetünk. Kiderül, hogy hagymából, mákgubóból, káposztából, körtéből csinos babát, gesztenyéből mackót, dióból tek nőcöt, fenyőtobozból halat, cirokszárból ökörfogatot, tökből pedig lámpást lehet varázsolni. A szövés, fonás alapfogásait is megtanulhatják az anyukák, óvónők, tanárok és a gyerekek. Gyöngyfűzést, karácsonyfadísz, fukanálbábu és rongybuba készítésének fortélyait is elleshetik. De szolgál a kiadvány receptekkel is, ha például szalagos farsangi fánkot akar valaki sütni. A tojásfestés, a nemezelés, a vesszőfűzés és a szalmaszövés többféle módszerét is bemutatja ez az érdekes könyv, mely a megyei művelődési központban rendelhető és vásárolható meg (Szeged, Közép fasor 1-3) tuális. Hisz ez már nem fér össze a csoda természetével. Ügy tűnhet, az életben nincs más, mint egy finoman imbolygó szimbólum, melynek mi is éppen olyan részei és részesei vagyunk, akár egy szál gyufa, mely az éjszakában csöppnyi melegséget és aprócska fényt ad. Milyen különös világ ez. Ülünk egy gyorsan száguldó csónakban, és egy fákkal övezett csatornán röpülünk valami távoli, hatalmas víz felé, és tudjuk, hogy megérkezünk, hogy hamarosan és nagyszerűen siklunk a szabadság vizére; olyan ez, akár a születés. Podmaniczky Szilárd sal töltött el. A tolmácsolás azonban — sajnos — mégis némi csalódást okozott. A zenekar sem múlta felül ezúttal önmagát. Valamennyi mű előadását kisebb-nagyobb pontatlanságok sebezték, nem sikerült tökéletesen együtt játszaniuk, azaz követniük a dirigens mozgását. A kürtszólam — nem hallgathatom immár el a nem először tapasztalt tényt — többször kelti az irritáló bizonytalanság érzetét, főleg, ha nem is igazán tiszta az intonáció. AZ a bizonyos delejező áramkör karmester és zenész között, amely izzásban tartja az előadást, ezúttal nem jött' létre. ' A káprázatos Rossini-nyftánvból is ez hiányzott. A Mozart-kompozíció — szólisták: Perényi Eszter (hegedű), Lukács Péter (brácsa) — szellemi izgalma, érzelmi kimunkáltsága is a hiánylistára írható. Nem tudott igazán érdekeltté tenni ez a tolmácsolás, s ez elsősorban a szólistákon múlott. A belső feszültsége, érzelmi rugalmassága, a készenlét az érzékeny, rebbenő hangulatok, árnyalatok ábrázolására — kevés volt. S valójában hasonló hiányérzetünk élt a Mendelssohn szimfónia hallatán is. Az ifjú dirigens ökonomi* kus, takaros mozgása nem közvetített valódi, erőteljes, egyéni elképzelést. Kicsit kívülről közeledett a művekhez, s meg is maradt a felszín közelében a tolmácsolás. Nem analizált, nem tárt fel, nem mozdított ki a kényelmes hallgatói egykedvüségből. Kicsit érintetlenek maradtunk. Bcrényi Bogáta ÉLETKÉPEK '89 Éhe a siónak Tollára vette mostanság a magyar sajtó szüleink és nagyszüleink nemzedékét. Könnyeztető történeteket olvashatunk arról, mi mindenre, lassan már a belevő falatra sem telik szegényeknek, kevéske nyugdijukból. Egy munkában töltött élet „jutalma", hogy zavarodottan kotorászhatnak a pénztárcájukban, ha a hónap közepén ki akarják fizetni az öt deka párizsit, meg a 20 deka kenyeret. Persze, legtöbbjük nemcsak kenyérrel él. mint ahogy nem csupán azzal élt ifjabb korában, amikor még a társadalom tartotta felé, kérve, a tenyerét: add tudásodat, tapasztalatodat, tehetségedet, megbízhatóságodat, emberi tartásodat. Mindezt adta, mert ez a réteg, mint emiitettem volt, nemcsak kenyérrel élt, hanem nemes eszmékkel és jóravaló szellemi táplálékokkal is, amelyek képessé tették az adakozásra. Történetesen arra, hogy a betű és a gondolat megszállottjaiként tanítsák a következő nemzedékeket a tudományokra, megbízhatóságra és emberi tartásra. A pedagógus, ha nyugdíjas is, megválva a katedrától, nem elégszik meg azzal, hogy ezentúl csak a nyugdíjasszelvényt olvasgassa. Lételeme továbbra is- a könyv, az újság, a folyóirat, miként a kenyér és a párizsi. — Magyar—történelem szakos tanár voltam, s most, nyugdíjasan is hajt „éhé a szónak". Sajnos, manapság az idős pedagógusoknak nem telik arra, hogy megvegye a drága — és egyre drágább — könyveket, folyóiratokat — mondta a szerkesztőségi telefonba Ls minap egy női hang. — Nagyon jó ötletnek tartottam, amikor a Bartók Béla Művelődési Otthonban 5-10 forintért áruba bocsátottak régi könyveket. Akkor nemcsak magamnak, hanem a gyerekeknek is meg tudtam venni olyan értékes műveket, mint az Éneklő kutya, vagy a Kincskereső kisködmön. Korábban nyugdíjastársaimmal én Ls megvásároltam az Andi-Bandit, hogy mást ne említsek, most azonban 78 forintot képtelenek vagyunk fizetni érte. Kíváncsi vagyok, mi történik a megmaradt, vagy mások által már olvasott folyóiratokkal. Bizonyára a MEH-be. a zúzdába kerülnek, rosszabb esetben a szeméttelepre. Pedig a szerencsétlen pedagógusok, de gondolom, más nyugdíjas értelmiségiek is, szívesen megvennék féláron vagy negyedáron őket, még ha nem is olyan frissek. Amikor az ötletddó telefonáló neve felől érdeklődtem, egy kattanás — és megszakadt a vonal. Pedig csak arra voltam kíváncsi, kit hívhatok vissza, ha önkéntes jótevők fölajánlják segítségüket ez ügyben. Ha azonban valamelyik intézménynek támad jó ötlete, azt szívesen közöljük a lap hasábjain, a többi, kevés pénzből élő. betűre is éhes nyugdíjas érdekében. Chikán Agncs Könyvtárak segélykiáltása Ki hallja meg? Mi hír a Somogyi Könyvtárban? — eme szelíd kérdést dédelgetve indultam szerda csípős-fagyos kora reggelén Hajdú Gézához, a könyvtár igazgatójához. Van hír, mint kiderült, igaz, kultúraféltő embereknek nem a legszívmelengetöbb. — Igazgató úr, igaz-e, tekintettel az utóbbi néhány hónap fergeteges könyvkiadási lázára, mindenféle divathullámokra, valamint az általános elszegényedésre, hogy csökkent az, olvasók, a könyvtárból olvasók szama? t— Ezek a folyamatok a könyvtárak tekintetében két irányban működnek. Az elszegényedésből logikusan következik, hogy kevesebb jdő jut olvasásra. Másrészt a könyvek, folyóiratok radikális áremelése fokozatosan a könyvtárba kell, hogy kényszerítse az olvasót, hiszen ki tudja manapság megfizetni a csillagászati árakat? — Néhány, hirtelenjében eszembe ötlö, eleddig a könyvespolcokról hiányzó szerzőt sorolok: Heidegger, Konrád György, Szabó Dezső, Nyíró József. Könyveik ára inkább közelebb van a kétszáz forinthoz, mint a százhoz. Ha az olvasó nem, a könyvtár hogyan tart lépést az áremelkedéssel? — Egyértelmű, hogy a mérsékelten növekvő könyvbeszerzési keretek képtelenek követni uz áremelkedést. Logikus, hogy ugyanannyi pénzből kevesebb könyvet veszünk. Három év alatt 20 forinttal emelkedett a beszerzendő könyvek példányonkénti átlagára, 68ról 88 forintra. A könyvtáros a megvásárolandó könyvnél kénytelen előszűr uz árat megóézni, van-e ra elég pénze. Sajnos, épp a tudományos, szakjellegű kiadványok ára emelkedett a legFelhívás Könyvtári Védegylet alapítására Mi, nagyalföldi városi könyvtárosok felhívással fordulunk minden magyar könyvtári olvasóhoz és könyvtároshoz, két és fél millió állampolgárhoz. Honfitársaink, barátaink! A jogi. közigazgatási, pénzügyi változások 'könynyen elemészthetik azokat az értékeket, amelyek az ország egész területén kiépült lakóhelyi könyvtárakban testesülnek meg. Ezt eltűrni súlyos; felelősség, melynek elhárítását nem vállalhatjuk a jövö előtt semmilyen rövid átmenetre, semmilyen nadrágszíjmeghúzás kedvéért. -A struktúraváltás nem ölheti meg a változás folytatását hordozó nemzeti reményeket, az olvasó Magyarország reményét... Tartsuk távol az értetlenséggel párosult restrikciós politikát a könyvtáraktól! Alakítsuk meg a Könyvtári Védegyletet! Hívjuk valamennyi olvasónkat, akik átérzik, hogy a műveltségről szóló hangzatos szavak üres frázisok maradnak, ha nincs miből művelődnünk .. . Hívunk mindenkit, aki anyagilag is támogatni akarja azt a közkönyvtárat, mely neki, családjának. rokonságának, lakótársainak jelenti az emberi szellemiséghez való tartós kapcsolatot! Alakuljon minden városban, minden községben a közkönyvtár mellett védegylet! Ügyünk pártok fölötti ügy. Éppen ezért, fölhívunk minden pártot és politikai tömörülést, vallási és társadalmi közösséget, vegyék fel programjukba a környezetvédelemmel, az iskolaüggvel egyenrangú feladatként a Könyvtári Védegylet támogatását. A védegylet a jövő Magyarországát védi. Szeged, 1989. november 22. A nagyalföldi városi könyvtárosok csoportja inkább, amikből pedig a legtöbbet lenne kötelességünk beszerezni. — Mi a helyzet a folyóiratokkal? — A Somogyi Könyvtár és fiókjai 600 folyóiratot járatnak, 1077 példányban. Ezek közül 117 külföldről érkezik, sajnos, jó néhányról mar le kellett mondani, s hogy az újabb folyóiratokra előfizessünk, arra gyakorlatilag semmi esélyünk nincsen — Visszatérve az olvasókra. mennyi például a Somogyi Könyvtárba beiratkozottak száma? — Az utóbbi néhány évre visszatekintve, itt, Szegeden nemigen változtak az adatok. Országos viszonylatban például igen magas a központi könyvtár 21 ezret is meghaladó olvasótábora. De, és ez nagyon fontos, a kikölcsönzött könyvek száma fokozatosan csökken. Lényeges átalakulás tapasztalható az olvasószerkezetben is. Megcsappant a szépirodalmi kiadványok iránti igény, miközben nö az ismeretközlő szakkönyvek kölcsönzési aránya. — Néhány hónapja új kölcsönzési rendszert vezettek be a könyvtárban. Jómagam ezt már száz forinttal bánom, ennyi volt ugyanis a késedelmi díj. — Nagyobb változás a könyvek kölcsönzési rendszerében nem történt. Továbbra is öt könyvet, ha jól emlékszem, három hétre lehet kölcsönözni. Ellenben valóban növekedtek a késedéimi díjak. Nyugati tapasztalatok alapján igyekeztünk növelni a könyvek „forgási sebességét", épp az olvasók érdekében. A korábbi díjszabás nem volt ösztönző hatású, sokszor fél év is eltelt, mire visszajött a rég lejárt kölcsönzési idejű könyv. Mindebből, amit eddig elmondtam, talán még mindig nem érzékelhető, milyen súlyos veszélyben van a könyvtár és olvasója. Az elmúlt héten az Alföld kisebb-nagyobb városaiból gyűltek össze Szegeden könyvtárigazgatók, akik ebben az új, mindazonálta' teljesen kiszámíthatatlan é'. zavaros költségvetési hely zetben, személy szerint úgy gondolom, sorsfordító jelen tőségű dokumentumot adtai, ki a magyar könyvtár é: két és fél millió olvasója ér dekében. Felhívást tettünk közzé Könyvtári Védegyle; alapítására. Hajdú Géza igazgató úc ezek után a láp rendelkezésére bocsátotta az eleddig még nem publikált felhivá; teljes szövegét, melyből a leglényegesebb gondolatokat közöljük. Darvasi László