Délmagyarország, 1989. november (79. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-29 / 283. szám

1989. november 29., szerda 5 „Két jelenséget látok" Ma délelőtt kezdődik a hagyományos SZBK-napok előadás-sorozata, melyen 43 kutató adja közre az elmúlt egy év eredményeit. A kon­ferencia utolsó napján, pén­teken bizottság értékeli az elhangzott előadásokat. A háromnapos tudományos programról (is) beszélgettünk Keszthelyi Lajos akadémi­kussal, a Biofizikai Intézet igazgatójával. — Milyen múltja van az SZBK-napoknak? — Mióta létezik a Szegedi Biológiai Központ (1971), azóta minden évben megren­dezik. A lényege az, hogy a különböző tudományterüle­teken dolgozó emberek egy évben legalább egyszer ösz­szejöjjenek és átadhassák egymásnak a saját területü­kön elért eredményeket. — A mostani előadássoro­zatnak van-e valami közpon­ti témája? — A rendezvény természe­ténél fogva nincs, mert a té­mák a különböző területek­ről érkeznek, öt irányzat van: genetika, biokémia, nö­vényélettan, enzimológia és biofizika. — Milyen összetételű kö­zönség előtt zajlanak az elő­adások? — Kizárólag a szakmában járatosak vesznek részt az előadásokon. Természetesen lesz jó néhány meghívott vendégünk is, külföldről és itthonról egyaránt. De csak a szakma érdeklődésére szá­mítunk. Külföldiek úgy kap­csolódnak a mi munkánkhoz, hogy van, aki külföldön vég­zett kutatásokat, így nyilván kinti társszerzők is közremű­ködtek. — A nálunk folyó kutatá­sok mennyiben illeszkednek a nemzetközi tudományos munkákhoz? — Teljes mértékig. Egye­lőre arra vagyünk büszkék, hogy lépést tudunk tartani a világ, tudományos fejlődésé­vel. Azért egyelőre, mert az intézetünk ellátottsága, fel­szereltsége nehézségeket okoz. Ezt több munkával igyekszünk ellensúlyozni. SZBK-napok: máskor mosogatnak, most előadnak... — Mit ígérnek az idei elő­adások? — Két jelenséget látok. Az egyik az, hogy a 43 előadás­ból 13-at fiatal kutató tart; ez viszonylag nagy szám. Azt mutatja, hogy a fiatal kuta­tók már annyira fejlődnek, hogy vezetőik rájuk mernek bízni egy-egy témát. Ez szá­mukra azért is fontos, mert. itt szereznek első ízben elő­adói gyakorlatot. Egyébként előadásaikat komoly tréning előzi meg. A másik jelenség, hogy „érettebb", idősebb, ku­tatók hosszabb beszámolói egy nagyobb munkásságot ölelnek fel. — Az itt elhangzó előadá­soknak milyen publicitási le­hetőségük van? Minden jó munka előbb vagy utóbb, de megjelenik folyóiratokban. Az SZBK­napoknak nincs külön kiad­ványa. A jól megírt és fon­tos dolgozatokat elküldik a nemzetközi folyóiratoknak és ott szigorú megbírálás után leközlik ezeket. Az MTA által készített felmérés szerint a nemzetközi tudo­mányos publikációink igen előkelő helyet foglalnak el. — Hogyan készítenek egy ilyen felmérést? — Megvizsgálják, hogy egy-egy dolgozatra hányszor hivatoznak. Mert ha egy dol­gozat jó, akkor bekerül a tu­dományos életbe, és felhasz­nálják. idéznek belőle, to­vábbfejlesztik. Tehát a tudo­mányos munkák egyik mérő­száma ez a bizonyos „idézet­szám". Ebben a vonatkozás­ban az SZBK dolgozatai na­gyon jól állnak. Az Akadémia megnézte, hogy a '81 és 187 között megjelent dolgozatok között melyik a legjobb tíz; ezek között 4 SZBK-dolgozat volt. Ugyanebben az időszak­ban az idézetek száma 4500, amit egyetlen tudományos intézet sem haladott meg. — Magyarországon nem jelennek meg ezek a dolgo­zatok? — Ez nem jellemző. Néha az MTA folyóirataiban he­lyet kapnak, de ennél sokkal jelentősebb a külföldi publi­káció. — Van-e olyan kutatási terület, amely anyagi okok miatt hátrányos helyzetben van? — Igen, vannak költséges munkák. Ilyen például a gén­sebészettel kapcsolatos kuta­tás. De nem akarjuk ezeket a területeket se elhanyagol­ni, több munkával igyek­szünk kompenzálni, például vannak olyan eszközök, ame­lyeket külföldön csak egyszer használnak, mi pedig moso­gatunk. Vagy bizonyos ké­szítményeket házilag állí­tunk elő. Viszont vannak olyan területek is, ahol el sem indítjuk a kutatást, mert anyagi okok miatt nem tud­nánk versenyképesek lenni. — Várható-e valamilyen változás ezen a téren? — A belső források tekin­tetében csak rosszabb irány­ba haladhatunk. Most meg­próbálunk nemzetközi erő­források után nézni. Ez idáig két alkalommal sikerült. Az egyik egy nyugatnémet gyár, amely támogatott egy kuta­tást. A másik az ENSZ-nek egy triesti intézete; valószí­nűleg itt többszöri segítséget sikerül elnyerni a pályázatok útján. Viszont ez még min­dig elég csekély anyagi lehe­tőséget ad. De mi úgy gon­doljuk, hogy elsősorban ma­gunkon kell valahogyan se­gíteni és nem féladni a pénz hiánya miatt. Ez a feltétele annak is, hogy minden évben színvonalas SZBK-napokat rendezhessünk. Podmaniczky Szilárd Érdekességek inneri—onnan KALAPÁCS ALATT LENIN HALOTTI MASZKJA Hatezer 600 fontért (több mint 10 ezer dollárért) kelt el Lenin első halotti maszk­ja egy londoni árverésen hétfőn. Sem a maszk eladó­jának, sem vevőjének a kilétét nem hozták nyilvá­nosságra. Annyit lehet tud­ni, hogy a vevő amerikai. A maszkot 1924. január 21-én, Lenin halálának éjszakáján egy Szergej Merkurov nevű szobrász készítette, s most XX. századi orosz művésze­ti alkotásokkal együtt ke­rült kalapács alá. MAJABÓL ADOTT A LÁNYÁNAK Amerikai orvosok első íz­ben . hajtottak végre hétfőn olyan májátültetést, amely során egy élő anya májának egy részét kapta meg kislá­nya. A majdnem 15 órás műtétet a chicagói egyetem egészségügyi központjának sebészei végezték a 29 éves Teresa Smithen, aki egyéb­ként tanítónő, és a 21 hóna­pos Alyssán. A kislány epe­vezeték-elzáródásban szen­vedett, ami kisgyerekek ese­tében gyakran végzetes kö­vetkezménye a májelégte­lenségnek. Az élő donor májával végzett műtét jelentősége el­sősorban amiatt óriási, mert e megoldás kidolgozása előtt az új májat igénylő gyere­kek — az Egyesült Álla­mokban számuk évente, mintegy 700 — csak másik kisgyerek máját kaphatták, és 40-50 százalékuk nem él­te meg azt az időt, amíg megfelelő donor akadt. A mama és kislánya a műtét után jól van, az or­vosok elégedettek, azzal együtt, hogy a rendkívül bo­nyolult és hosszadalmas operáció során egy kisebb műhibát is elkövettek- vé­letlenül megsértették az anya lépét, s azt emiatt el is kellett távolítani. KONTAKTLENCSE — CSIRKÉKNEK! A rózsaszínű kontakt­lencsét viselő csirkék nyu­godtabbak, kevesebbet esz­nek, tartásuk tehát gazda­ságosabb — állítja egy dús fantáziájú amerikai vállal­kozó. A Massachusetts ál­lambeli Wellesley-ben élő Randall Wise eladta jól jö­vedelmező programozó vál­lalatát, hogy megvalósíthas­sa különleges elgondolását. Mint mondja, a „rózsaszínű ötlet" eredetileg édesapjától származik, de akkoriban, a hatvanas évek elején a szükséges technológiai felté­telek hiányában a papja még csak kedvenc tengeri mala­cain próbálhatta ki. Randall Wise 2 év kísér­letezés után látott hozzá a tömeggyártáshoz. Az idén már több mint százezer pjár kontaktlencsét adott el az amerikai baromfitenyész­tőknek. Különösen nagyvál­lalkozóknak érdemes foglal­kozniuk az ötlettel: egy pár kontaktlencse ára mindösz­sze 20 cent, a takarmány­megtakarítás évente és csir­kénként 50 cent, a többlet­tojás tucatja pjedig 2,5 cent nyereséget jelent! AFA-TÖRVÉNY — KÉSŐBB Még szerdán sem lesz ki­hirdetve az általános for­galmi adóról szóló új tör­vény, amely egyebek közt a magánimportban behozott gépkocsik 25 százalékos áfáját is tartalmazza. Ezt Kiss Elemér, a Magyar Közlöny főszerkesztője mondta az MTI kérdésére. A Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságá­tól megtudtuk, hogy hétfőn 214 autó érkezett magánfor­galomban, arról azonban nem tudtak információt ad­ni, hogy azokat áfával, vagy áfa nélkül vámkezelik. Mol­nár E. vezérőrnagy, a Vám­és Pénzügyőrség országos pjarancsnoka elmondta, hogy a vámhivatalok részére csak akkor tudják kiadni a magánforgalomban beérke­zett személyautókra vo­natkozó vámkezelési utasí­tást, amikor megkapják a törvény szövegét és a Pénz­ügyminisztérium végrehaj­tási utasítását. Kócbaba éscsuhéjbáb A Bálint Sándor Művelő­dési•• Házbán természetes anyagokból készült játéko­kat láthatnak december 1­jéig az érdeklődők. A fából, gesztenyéből, makkból, ku­koricacsuhéjból, textilből, agyagból és egyéb anyagok­ból készült babákat, állat­figurákat, bábukat az l-es számú óvodai körzet óvónői és óvodásai készítették. A kiállításra főleg gyermek­csoportokat várnak a rende­zők munkanapokon délelőtt 10-től este 6 (szerdán, csü­törtökön délután 4) óráig. Nagy László felvétele A Szegedi Egyetemben Hadsereg, pornó, rehabilitáció Hogyan nézett ki a reform a Magyar Néphadseregből szemlélve? — személyes ta­pasztalatairól ír a Szegedi Egyetem címoldalán Ibolya Tibor. Három interjúban szá­mol be a lap a Lukács-kon­ferenciáról. Hogyan működik az SZDSZ Szegeden? _ kérdezi annak a sorozatnak a mos­tani címe, amély a városbán működő ellenzéki szerveze­teket mutatja be, elsősorban abból a szempontból, hogyan készülnek a választásokra. Ugyanezen az oldalon olvas­ható az „ellenpont" is: inter­jú Krajkó Gyulával, az MSZMP itteni elnökével a párt újjászervezéséről. A rehabilitált tudósok cí­mű sorozat befejező részé­ben Ormos Máriával olvas­hatnak exkluzív, egész olda­las interjút. A történész pro­fesszornő először mesél sze­gedi éveiről, s 1956 utáni megpróbálta tásairóL Izgalmas élménybeszámo­lót írtak azok a fiatal kuta­tók, akik idén nyáron Afriká­ban jártak, s magyarok után kutattak Núbiában. Am a legnagyobb érdeklődést, ta­lán a 4—5. oldal összeállítá­sa fogja kelteni, amelynek címe: A pornó ideje lejárt, nem ártana felhúzni. A lap mától kapható a Mó­ra könyvesboltban és az új­ságárusoknál. Drámapályázat Eredeti magyar dráma megírására hirdet pályáza­tot a Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsa és a Népszava Lap- és Könyvkiadó Válla­lat. A pályázaton minden ha­tárainkon belül és kívül élő, magyarul író szemé.ly részt, vehet, bármely drámai mű­fajjal, amennyiben a pályá­zatra szánt mű nyomtatás­ban még nem jelent meg, il­letve azt színpadon sem mu­tatták be. A pályázati műveket szak­emberekből álló független testület bírálja el, s dönt a 60 ezer forintos első dij, il­letve a további dijak odaíté­léséről. A legsikeresebb pá­lyamunka színpadra állításá­hoz . segítséget . kívánnak nyújtani, s az arra érdemes műveket nyomtatásban is megjelentetik. A jeligés pá­lyázat határideje: 1990. ápri­lis 30. Cim: SZOT Művelő­dési Osztály. 1415 Budapest, Dózsa György út 84/B. Lottótárgynyeremény-jegyzék Az 1989. november 27-ón megtartott november havi hatos lottó tárgynyeremény-sorsolásról, melyen a novemberi hatoslottó szelvények vettek részt. A nyereményjegyzékben az alábbi rövidítéseket használ­tuk: A: Vásárlási utalvány (3000 Ft), B: Opel Kadett típ. személygépko­csira szóló utalvány, C: Dacia 1310 TX típ. személygépkocsira szóló utalvány, D: Szerencse utalvány (30000 Ft), E: Vásárlási utalvány (10000 Ft), F: Vásárlási utalvány (7000 Ft), G: Vásárlási utalvány (5000 Ft), H: Vásárlási utalvány (4000 Ft), 2703504 h 2714867 h 2726230 g 2737593 h 2748956g 2760319 g 2771 682 h 2783045 g 2805771g 2817134c 2828497e 2839860 e 2862586e 2873949 h 2885312d 2896675g 2908038 e 2919401h 2930764 g 2942127e 2953490 g 2964853 h' 2976216 e 2987579 e 2998942 f 3010305 f 3033031 e 3044394 f 3055757 g 3112572 6 3123935 f 3135298f 3146661 g 3158024d 3169387g 3180750 g 3192113e 3203476 g 3214839 h 3237565 e 3260291 e 3317106 g 3419373 h 8555449 e 8566812 g 8589538 e 8600901 g 8612264 g 8623627 g 8634990h 8646353 f 8657716 f 8669079 h 8691 805 f 8703168 h 8725894g 8737257 f 8748620 e 8759983f 87713461 8782709 6 88054351 88167981 8828161 1 8839524g 8862250 f 8873613 g 8884976h 8896339 h 8941791 1 8 953154 g 8 964 517 f 8987243 g 8998606g 9044058 d 9055421 e 90667841 9146325 g 91576881 9180414 f 30701 936 g 443034471 44360262 e A nyertes szelvényeket 1989. december 16-ig kell a totó-lottó kirendeltségek, az OTP-fiókok, vagy posta útján a Sportfogadási és Lottó Igazgatóság címére (1875 Budapest, V„ Münnich F. u. 15.) eljuttatni. A hivatalos tárgynyereményjegyzék december 4-től megte­kinthető az OTP-fiókokban, totó-lottó kirendeltségekben és a postahiva­talokban Poloniusok, vidéken Az egyetemen az évnyitó ünnepi esemény, mióta csak föltalálták a felsőok­tatást. Ilyenkor a rektor talárba öltözik, díszdokto­rokat avatnak, a fehér kesztyűs professzori kéz­fogás mégtisztelő, A meghívottak rangja hű tükörképe az egyetem városi-megyei elismerésé­nek. Boldogult állampárti korszakunkban — tehát tavalyig, sőt az idei évnyi­tóig — még soha nem for­dult elő, hogy bármelyik szegedi magasabb oskolát együtt tisztelte volna meg a városi-megyei vezetés. A két tanácselnök és politi­kai elöljáróik küldtek va­lakit nevükben, afféle helytartói képmáshordo­zót, de együtt nem mutat­koztak. Sem a Komócsin-, sem a Szabó Sándor-érá­ban nem jöttek el az egye­temre politikai nagyjaink, vagy népképviseleti vá­lasztottaink. Állítólag nem szerettek ilyen izékkel be­szélgetni, nem volt téma. Emlékszem, egy évnyitóra a párt a szakszervezeti ve­zető titkárt küldte el, aki zöld vadászzekében feszí­tett. Hja, elvtikéim, a pro­letár nem szégyelli mun­karuháját! Természetesen minden vezetőnek volt diplomája, kinek több is. Volt köztük igazi is, de szigorúan ki­sebbségben. No, de minek is kellett volna erőltetni, hiszen, ha az Isten hiva­talt adott, csak ád hozzá észt! Többnyire pedagógu­sok, a fölszabaditóknál végzett közgarázdák bol­dogították vidékünket, kor­mányzásukkal higgadtan szolgálva övéiket. Mire valaki megkaparintotta a városházát, elnyerte a vár­megyét, addigra lehiggadt benne a dühödt szerzés­vágy, és csak szép komó­tosan gyarapodott. Utál­koztak is az izgága értel­miségieken, akik bezzeg nem is vitték semmire. De igenis ők csinálják a fe­szültséget a sok dumával, meg a pestiek! És ezek a kiváló 'veze­tők nevezték ki városunk­megyénk minden valamit érő irányítóját. Iparba, té­eszbe, iskolába, kórházba, színházba, újsághoz, sport­körhöz. Lett belőlük igazi vezető is, olyan, aki érti a szakmáját, ám ők a ki­vételek. Többségük miatt jutottunk idáig, sőt mé­lyebbre. Ok most is állás­nak látják posztjukat, hi­szen ebből élnek. Elmenni hová mehetnének, ennyi pénzért, ilyen bizonyít­ványai? Nyugdíjba igen, de ha valaki még ettől messze tart?! Marad a görcs, szorítani a széket, amíg lehet! Szeged értelmiségiekkel, szellemi emberekkel fölö­sen is ellátott alföldi nagy­város. Hinné az idegen, itt pözsög jóféle ö bötűvel a kulturális élet. Tájékozat­lan föltevés, hiszen miért lenne így? Amíg pártál­lamban éltünk, addig azért nem, mert hogy ahhoz a francos szellemiséghöz sza­badság kévántatik, sajna. Most meg úgy tudom, nincs is vezetője a tanács­nak, a megszokott uralko­dó párt meg egyáltalán nincs. Nem sérteni kívá­nok, de nem látok válto­zást a korábbihoz képest, magyarán nem tapasztalni a tanácsi-politikai vezetés kényszerű átváltozásának következményeit. Nem mondhatni, hogy most nincsenek kulturális elkép­zelések a torony alatt, mert eddig sem voltak. Ha igen, titkolták. Pedig ugye Sze­ged nagy város, itt lehetne kezdeni valamit. Persze a pénzhiány mindenre ma­gyarázat, és leplezni lát­szik a tehetetlenséget. Kü­lönben is vannak ügyek, ezek sem változtak, mint a végig nem vitt viták. Most is hallhattunk az igazgató és egyik vezető művésze közötti csatáról, möst is az igazgató és má­sik vezető művésze közötti csatáról. Még a vádak is hasonlóak, nekem úgy tű­nik, mindkét oldalról. De valójában nem tudom (azt sem), mi történik a szín­falak mögött? Bocsánat, csak a bérletem áráért az előadás tartozik rám, de állítólag itten valami szel­lemi műhely akarna lenni! Ne a ricsajt osszák meg velünk, de értéket mutas­sanak, használhatót az éle­tünkhöz. Feladatnak elég lenne ennyi is, értőknek. A negyven éve elmaradt művészeti forradalmat kel­lene már végbevinni, nem a hivatalnokok hatalmát őrizni. Mostan a változá­sok korát éljük, mely a művész életeleme. Tráser László

Next

/
Thumbnails
Contents