Délmagyarország, 1989. november (79. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-25 / 280. szám
1989. november 25., szombat 7 DM Van tehát a kinti es van a benti világ. A kinti az. amiről az empíria segítségével beszélhetünk; egy rosszul működő társadalom negatív látványosságai. az emberi viszonyok, a mind tragikusabb kapcsolatok. A benti világról igazából nem szólhatunk hétköznapi szavakkal. A hirtelen elkapott mozdulattal árulja el magát a zaklatott, beteg lélek. A szem fénye megtörik, aztán hirtelen. mint a domb mögül keló nap fénye, felragyog. Lélek. Legszebb szavunk. Töródiink-e Nagy László felvételei vele? S ha igen, hogyan? Hallották-e már azt a történetet, amelyben egy Freud nevű orvos Pál apostollal beszélget Isten néma szigorral figyelő társaságában. Nem hallhatták. Ez itt. KözépEurópában a jövő század története lesz. mqgazm „A kulcslyukon látod a tündérvilágot..." LELEKNEVELÉS ISKOLÁSKORBAN - KI LESZ A VARÁZSLÓ? A Gedöi Általános Iskola pedagógusainak közreműködésével tavaly óta vezet menvílhigiénes kísérletsorozatot a szegedi drogambulancia három munkatársnője: Szenes Márta pszichológus, valamint Kalmár Zsuzsanna és Gál Zsuzsanna — mindketten pedagógusok. Velük beszélgettem a kísérlet jellegéről, módszertanáról és céljáról. — Kezdjük a legfontosabbak a terminus technikus-szál: mentálhigiéné. Nem mindenki tudja pontosan, mit jelent, s főképp, mi a szó jelentősége. K. Zs. — Leegyszerűsítve lelki egészségnek fordíthatjuk. A lélek normális, egészséges működésére figyelni rendkívül fontos feladat a mai deviáns jelenségektől mind terheltebb világban. A hagyományos iskolastruktúrában az oktatási és a nevelési feladatok természetes egyensúlyban funkcionáltak. Ez az egyensúly bomlott meg az utóbbi évtizedekben az oktatási feladatok javára. A jelenség persze világméretű. Olyannyira, hogy az amerikai kutató meglepődik, amikor^gy izraeli—arab iskolában talál végre olyan metódusra, ahol nem az ismeretszerzésre. hanem a konfliktusmegoldó szituációkra helyeződik az elsődleges pedagógiai munka. Sz. M. — A mai gyerekek egyre nagyobb méreteket oltó lelki betegségei három közösségi tényező: a család, az iskola, ritkább esetben az egyház között mandinereznek. Értékválságban. pszichoszociális hangzavarban élünk. A gyerekben egyszerre visszhangzik az apa, az osztályfőnök, az egyházi ember, a televízió, netán a videó világmagyarázata. Értékrendek ütköznek és oltják ki egymást, helyükön vákuum vagy betegség marad. A mai gyerekeket épp ezért mindenféle mentális betegségek sújtják. A világ dolgaira nem képesek megfelelően válaszolni. Passzívak, netán durvák, túlfűtöttek. kiveszik belőlük a tolerancia... Tanárok tanítása - Ez a kísérletsorozat azonban nem a gyerekekkel kezdődött. Sz. M. — Az Iskolai mentálhigiénés kísérlet, különös tekintettel a káros szenvedélyekre címet adtuk a kísérletnek, melyet az Egészségvédelmi Tanács múlt évi pályázatának megnyerése után. a háromszázezer forint támogatás révén indíthattunk meg. A kísérletsorozat valóban a tanárok önkéntes és némi honoráriummal megbecsült részvételével indult. Az első év tematikájában egyrészt új pedagógiai —pszichológiai ismereteket közöltünk, ám nagyobb és termékenyebb hatása volt a tréningszerú. önismeret-fejlesztő, szituációs gyakorlatnak. A délutáni foglalkozásokon a tanároknak cl kellett játszaniuk a részeges szülőt, a szipőzó gyereket s mindenféle családi konfliktusokat. Sőt találkozhattak és elbeszélgethettek „igazi" szipóssal is. G. Zs. — Most a kísérlet második évében a tanárok alternatív módon tervezik meg. hogyan használják fel a munkamódszereket... Feljegyzések az elsősökről Erre a hogyanra kerestük a választ a kicsi sárga paneliskolában, amely előtt a túloldalon egy mind elhagyatottabb temető, mögötte pedig a Makkosház és a Belváros felé szélesedő lakótelep fekszik. A környék sivár. A fák elvesznek a hatalmas. beépítetlen térségekben és az emeletes házak szürke tömegében. Szerencsére az iskola fekvése olyan, hogy a fény egész nap bejárhatja épüíetét. Á folyosó falán rajzok, vitrinek, faliújságok, a nem régen lezajlott egészségvédelmi hét nyomai — mondja később az iskola igazgatónője. Mészáros Rezsóné. A csengószóra megélénkül a szúk folyosó. A lányok egymásba karolva nevetgélnek az elcsattanó fiúpofonokon. Hogy milyen nagy bajban élünk, nemigen látszik. Sípos Márta kicsi elsősöket tanít. A fiatal és agilis tanítónő komoly és időigényes munkába kezdett. — A családi háttér hatásait vizsgálom. Minden gyerekről külön személyes feljegyzéseket készítek, amelyekben a családban betöltött szereptől kezdve a testvérek számáig. a válás okozta jellemváltozástól a nagyszülőkkel tartott kapcsolat jellegéig mindent számon tartok. A szokásosnál sűrűbbre tervezett családlátogatásokon aztán mindent, amit megtudok, a szülőkkel közösen igyekszünk a gyermek fejlődése érdekében felhasználni... A tanító néni szoknyájába kapaszkodó kis elsőst aztán lassanként az élethez emeli az idő. egyre pontosabb és érzékenyebb ítéleteket alkot a világról. Mire harmadikos lesz. már érzi a veszélyt, ösztönösen, ám annál pontosabban beszél a rosszról. a zavaróról. A kulcslyuk és a harmadikosok Popovics Lőrinc, az iskola rajztanára és Molnár Sándorné tanítónő ezeket az ítéleteket fordítja át a rajz és a vizualitás nyelvére. — Kolléganőmmel fermértúk a családi viszonyok vagy önnön képességei okán hátrányosabb helyzetű gyerekeket. Velük szakkörszerűen külön foglalkozunk azzal a módszerrel, amit mi „rajzterápiának " neveztünk. s melyben olyan eljárásokat kerestünk, amikkel a gyerek ösztönösen is hozzájárul személyisége feltárásához. Itt van például a kulcslyukos módszer. Egy nagy rajzlapot tettünk a gyerekek elé. melyre előzőleg hatalmas kulcslyukat rajzoltam. A kulcslyukon látod a tündérvilágot, kívüle pedig mindazt, ami rossz, félelmetes. Tessék. rajzolj. Az eredmény meghökkentő és tanulságos volt. Nézd csak meg! — teríti elém a szakállas rajztanár a hatalmas rajzlapot. S a kulcslyukban ott piroslott a szív. zöldellt a karácsonyfa, táncolt a tündér, ott fénylett a gyermeknapocska. A kinti világban pedig fekete karmok, vámpírok vörös csillag. halálfej s gondos igyekezettel megrajzolt nagykeblű hölgyek félelmetes figurái kavarogtak... Lenin és az emancipáció A kicsi gyermekként megalkotott ítélet aztán sokszor a kamaszkor tagadásaiba vész. Egy nyolcadikos ösztönösen kezd vonzódni a világ szélsőségei, olykor devianciái után. Kíváncsi, hát szerepet tanul. Rágyújt az első cigarettára, megissza az elsó korty alkoholt. Csongrád megyében különösen nagy a deviáns jelenségek aránya. Szálkai Márta nyolcadikos osztályfőnök. angoltanárnő. — Az elmúlt év kísérleteit természetszerűleg a pályaválasztási problémakörbe illesztettem. Magánvéleményem mellesleg az. hogy hiába igyekszünk mi emberibb módszereket alkalmazni, ha az emberi létfeltételek éppúgy hiányoznak, mint annak előtte. Eddig is tudtam, éreztem. hogy nem élek egészségesen. Napi hat-hét órát tartok, reggel héttől a rendszeres délutáni szakkörökig. A múltkor Lenin könyve került a kezembe. No, az ikszedik kötetében azt olvastam, ha a nót kiszabadítjuk az improduktív munka (családnevelés, háztartás) nyomasztó nyűge alól, akkor majd emancipált polgárként dolgozhat a társadalomban. Hol? A népétkeztetés és a népnevelés területeire gondolt Lenin. Hát nézz ránk. íme, az emancipáció eredménye... A kör bezárult. A tanárnő elkeseredésre, arra a komoly és nem hanyagolható veszélyre utal, ami bárminemű újszerű vállalkozást meglékelhet, ha nem teremtik meg hozzá a társadalmi feltételeket. Egy ilyen feltétel például a tanári társadalom felszabadítása. A robotokból érzékeny és figyelmes pedagógust kell varázsolni. Mert mintha varázslat előtt állnánk, akkora a feladat. De ki lesz a varázsló? DARVASI LÁSZLÓ Nem akarok langyos könyveket írni" - MONDJA NEMESKÜRTY TANÁR ÚR A Dovjn Művészeti Kft. felelős szerkesztőjétől hallottam: Nemeskürty István: Mi, magyarok című könyve azért kapott kemény borítót, mert sejthetöleg még sokáig ez lesz az iskolások új történelemkönyve. A szerzőről tudjuk: történész, irodalomtörténész. esztéta, gondolkodó. magyar. Történelmünkről gyűjtött tengernyi ismeretanyagát úgy porciózza. hogy egy-egy mondatából. gondolatából is egész világ kerekedik ki. Korszellem, hangulat, életérzés fűti sorait, erkölcsi normákról. közösségeket formáló eszmékről tudósít, könyveiben személyes tragédiák. sikerek szálai fonódnak az események szövedékébe. Figuráit töprengve méricskéli, keresi tetteiknek mozgató rugóit. Empatikusan. bölcs belátással, sokszor megbocsátóan tekint a kis és nagy hősökre. Alakjukat oly árnyaltan rajzolja meg. akár a szépírók. Nemeskürty szereti a magyar történelem hőseit, akkor is. mikor leleplezi őket. mikor ö maga is csalatkozik bennük. Embereknek tekinti őket. esendőknek, érző. eleven lényeknek, olyanoknak, amilyenek most. ma is vagyunk: mi. magyarok. A könyv indító mondatai ezek: ..A múltat nem lehet tőlünk elvenni. De az csak akkor a miénk, ha ismerjük." S az utolsó mondat, melyet a szerzó Szent István törvénykönyvéből vett kölcsön. így hangzik: „Istenhez méltó és az embernek felette jó. ha minden egyes ember szabadságban éli az életét." E két gondolat közé ágyazza Nemeskürty a magyarok történetét a honfoglalástól 1947-ig. A szerzővel a szegedi könyvpremier után beszélgettünk. — Nem akarom kevés idejét azzal rabolni, hogy taglaljam, mennyire nagy tisztelője vagyok... — De csak mondja nyugodtan. Tudja, milyen jólesik?! — önt olyan történetirónak tartom, aki vállalja az érzelmeit. Ha szabad ezt mondani, romantikus történetíró. Olyan, akit a hite hitelesít. — Örülök, hogy így látja. És vállalom az érzelmeimet. A hit pedig olyan dolog, ami nélkül nem lehet kibírni az életet. Én keresztény ember vagyok. s úgy gondolom. jó. ha az ember ebben a változó világban is tartós értékekben tud hinni. S akárhogy is csürjük-csavarjuk a dolgot, ügy tűnik, a kétezer éves eszmék jobb ragasztóanyagnak bizonyultak, mint az utóbbi évtizedek hinnivalói. Mert hiszen lehettek volna az utóbbi értékek is országépítök, s olyanok, melyek a boldogulást szolgálják, bár így lett volna! Sajnos igen hamar bebizonyosodott. nincs bennük egy olyan közös elem. ami mindenki számára egyformán kapaszkodó lehet. A múltban a keresztény hit szerint a szegény ember és a király egyformán felelős volt tetteiért. S teljesen mindegy. milyennek gondolták az emberek az Istent, vagy esetleg a túlvilágot. fontos, hogy a közös hit törvényei mindenkire egyformán vonatkoztak. S mellesleg, a keresztény hitvilágon nőtt fel az európai kultúra. — .4 keresztény hit történetében is voltak válságok. Hogyan tekint Ön például a reformációra? — A reformáció a keresztény hitet mentette meg. Reform volt ez a javából. Egy elavult, eltorzult berendezkedés. a katolikus egyház hatalmi pozícióit rengette meg. s nem magát a keresztény eszmét. Sót mint tudjuk. Lutherék legfőbb törekvése volt az Evangélium tanításaihoz való viszszatérés. — A mostani magyarországi reformfolyamatokban milyen szerepet vállalhat egy történész? — Az a véleményem erről, ami Szekfű Gyulának. A történész ne beszéljen bele a politikába, de legyen véleménye róla. s ha megkérdezik, mondja azt el. — S megkérdezik? — Sokan. — S hallgatnak Önre? — Nem. — Nemrég hallottam, hogy a budapesti elöljárók kikérték a véleményét a Dózsa György úti Lenin-szobor sorsúnak ügyében. — A szobor esztétikai értékeit most ne vitassuk. Rengeteg olyan Jézus-szobor áll a templomokban, ami egyértelműen giccs, mégsem lenne helyes azokat bántani. Néhány évtizeddel ezelőtt meggondolatlanul odaállítottak a Városligetbe egy Lenin-szobrot. az a véleményem, nem szabad azt most meggondolatlanul megsemmisíteni. Hiszen sértené azokat. aki e kultikus tárgy eszmekörébe tartoznak. A Lenin-szobrot el kell vinni oda, annak az épületnek a közelébe . ahol az ó eszméit képviselik. — Térjünk vissza most megjelent könyvére. A kötet alcíme: „A magyar történelem az igaz krónika rendje szerint. " Mit jelent ez? — Semmiképpen nem azt, hogy én tudom egyedül leírni a magyarok igaz történetét. Ez az alcím tisztelgés egy XVI. századi történelemkönyv előtt, melyet Székely István írt: Krónika ez világnak jeles dolgairól címmel. Ehhez írt Vilmányi Libécz Mihály köszöntő verset, melynek utolsó sorát én most tisztelettel kölcsönvettem A versike imigyen szól: „Ezt a könyvet valamely magyar oivasandja magába Erről őnéki nagy vígassága legyen! Hogy magyari nyelven az régi dolgok, idők is írván vadnak igaz krónika rendje szerint." PACSIRA EMÍLIA