Délmagyarország, 1989. november (79. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-25 / 280. szám

1989. november 29., szerda 81 Vége a bizottságosdinak Még mindig nincs népfronttitkár A népfrontmozgalom szegedi küldöttei tegnap, pénteken délután a megyei tanács nagytermében azért gyűltek össze, hogy megújítsák — immár a kongreszszus után véglegesen — a mozgalom szervezeti kereteit, hogy új vezetőket nevezzenek ki, s hogy helyi, Szeged-arcú programot dolgozzanak ki. Alföldi Lajos professzor elnökletével először a mozgalom szervezeti és működési szabályzatáról döntöttek. Nyílt, nagy többségi szavazattal elhatározták: Szegeden nem lesz bizottság (az elmúlt hónapokban már eddig is ügyvezető elnökség irányította az aktivistákat), hanem a városrészek delegátusaiból elnökséget alakítanak négyéves mandátummal. Az új nevük a régi helyükön (Vörösmarty u. 3.) Hazafias Népfront Szeged városi szervezete. A városrészek vezető testületeit meghagyták, ezeket a jövőben az elnökség közvetlenül irányítja. Mint ismeretes, a szegedi népfronttitkár széke huzamosabb idő óta üres. A tegnapi értekezleten kellett volna a beadott pályázatok alapján betölteni e funkciót. Csada László, a jelölőbizottság elnöke ismertette: három jelentkező akadt, de a jelölőbizottság egyiküket sem javasolja. A küldötttek ezzel egyetértettek, így a napi munkát végző titkárra továbbra is várni kell. Az elnökségbe delegált tagokat: Adamik Andrásnét (Tarjántelep), Bácskai Lászlót (Móraváros), Bala Istvánt (Tápé), Boka Andrást (Újszeged-Marostő), Bózsóné Gulyás Margitot (Alsóváros), Kasza Erzsébetet (Szőreg), Kinyó Jánosáét (Ságváritelep. Huttyastelep, Mihálytelek, Gyálarét), Kovalik Jánost (Petőfitelep I., II.), Romhalmi Sándort (Belváros I., II.), Szabó Lórántot (Rókus I., II., Beketelep), Tóth Lászlót (Belváros IV.), Zsiga Attilát (Felsőváros I.. II.) egyhangúlag elfogadták azzal a kitétellel, hogy a testületben további öt személy szakértői minőségben részt vehet. A szegedi népfrontszervezet elnökének Szendrei János tanszékvezető főiskolai tanárt választották, alelnökök lettek Fráter György (a Szőregi Virág és Dísznövény Áfész elnöke) és Petrusán György, a tanárképző főiskola román tanszékének vezetője. A küldöttek az újonnan választott elnökséget megbízták, velük együtt alakítsa ki az elkövetkező napokban a szegedi népfrontszervezet programját. Végül meghallgatták Kulcsár Kálmán előadását, amelyben az igazságügy-miniszter társadalmunk átmeneti időszakának politikai, jogi kérdéseivel foglalkozott. M. E. Kulcsár Kálmán Szegeden Bizakodó miniszter „Jött-e volna most, Szegedre — mármint tegnap, pénteken —, ha nem lenne köztársaságielnök-jelölt?" — kérdezték a sajtótájékoztatón Kulcsár Kálmán igazságügy-minisztertől. Aki rögvest tisztázta, nem elnökjelölt minöségeben van jelen Szegeden, mint a mozgalom elnökét hívták a megyei, szegedi népfrontosok a városi értekezletükre. De • ha már oda eljött, miért ne kereste volna föl kollégáit, a megye igazságügyi dolgozóit, s miért is ne fogadta volna el a Kígyó utcai MTESZ-székházban tartott értelmiségi fórum meghívását. S az is kézenfekvő, ha a szegedi népfrontértekezJet a megyeháza nagytermében zajlik, oda is hamarább indul, hogy találkozhasson a tanácsi emberekkel. Az pedig igazán a vendéglátók leleményességén múlott, hogy vidékünk egyházi vezetői és a megyében működő pártok képviselői, művészek értesítést kaptak a miniszter jelenlétéről és módot a vele való találkozásra. Vagyis, a korábbi évek vidéki miniszteri vizitjeire emlékezve, Kulcsár Kálmán látogatásának szem- és fültanújaként. tiszta lelkiismerettel állíthatom, nélkülözött minden parádét, protokollt. Különben pedig a törvény a népszavazás után engedélyezi a jelöltek kampányhadjáratát — a miniszter ezt illőnek véli — magára nézve legalábbis — betartani. Tény, jelöltségéről nem is esett szó sehol, a sajtótájékoztatót kivéve. Azon kérdésekre ismertette, milyen alapelvekhez tartaná magát köztársasági elnökként, de erről egy szót se, tartsuk magunkat a miniszter etikájához. Kulcsár Kálmán a bíróság disztermeben szakmai kérdésekről szólt lényegében a A Deákba jelentkezőknek A Művelődési Minisztérium középfokú nevelési főosztálya tájékoztatja az érdekelteket, hogy a november 27-én. hétfőn 10 órakor kezdődő felveteli vizsgára azokat a két tannyelvű gimnáziumba jelentkezetteket is várják, akikhez bármilyen okból a behivólevél nem erkezett volna meg. Mindazok, akik ezt a levelel nem kapták meg, az alábbi címen jelentkezhetnek a vizsgára jelentkezési lapjuk másodpéldányának és diákigazolványuk bemutatásával: Szeged, Deák Ferenc Gimnázium, 6723 Szeged, József Attila sgt. 118— 120. A Felszabadulás Tsz-ben A tagság vagyonrésze: 170 millió •Ezekben a hetekben sok tsz-ben tartanak közgyűlést. Egyrészt az elmúlt időszakban született, mezőgazdaságra vonatkozó törvények szellemében változtatják meg az alapszabályt, de több helyen elorehozolt elnök- és vezetóségválasztásra is felhasználják az alkalmat, így bizonyítva országvilágnak : törvényesen foglalnak állást földről, vagyonról, tulajdonról és a szövetkezés jövőjéről a tagságuk nevében. Tegnap, pénteken a Szegedi Felszabadulás Tsz-ben a választást az indokolta, hogy az idén bevezetett vállalkozói rendszer arányait nem tükrözte a vezetőség összetétele. Az elnök ellenszavazat nélkül ismét Kotogány Mihály lett. A gyűlésen elhangzottakból kitűnt, hogy a tulajdonosi kötődést a vállalkozását jövedelemérdekeltségén keresztül kívánják fenntartani. melyben a vállalkozóknak átadott és a létrehozott vagyon a közös vagyon része marad. Megszavazták, hogy az év végi vagyonból 170 millió forintot tagsági vagyonrészként kiosztanak. Erre majd az eredménytől függő osztalékot szavazhat meg a közgyűlés. A szövetkezet használatában, de tagi tulajdonában levő, mintegy 1200 hektár föld sorsáról úgy döntöttek, hogy a személyenkénti részarányból 6 ezer négyzetmétert az előre kijelölt helyeken egyéni művelésre kivehetnek a jogosultak. Az örökös és a kilépett tag választhat az ezerszeres aranykorona szorzóval számított megváltás, a földjáradék vagy a földkiadás között. A becsomagolt város Szeged belvárosát elsöprő hullámban borítja el a .,vizuális szemét". Nehéz enyhébb kifejezést találni a házfalakon, kapukon, villanyoszlopokon, szeméttartókon és minden útba eső szabad felületen virító plakát-, cédula- és szórólaptömegre. Ezek kirakói joggal viselhetik a „vadragasztó" címet, mert tevékenységük nélkülöz minden kulturáltságot. Mindenhova ragasztanak: építkezések kerítéseire — ez még nem is lenne baj — éppúgy, mint városképi jelentőségű. vagy akár műemlék épületekre. Az egyszerű lakóházakon, vagy középületeken is olyan nyomokat hagynak, amelyek eltüntethetetlen foltokként éktelenkednek. Az így okozott kár csak százezrekben mérhető! De nem tisztelik a hirdetőoszlopokat és -táblákat sem, pedig ezek a Mahir tulajdonai, ezért plakátokat is csak engedéllyel lehet rájuk ragasztani. A? ilyen vadragasztás már üzleti érdekeket sért, amely ellen a hirdetők föl is lépnek bárki ellen, politikai megkülönböztetés nélkül. Persze, lenne civilizált módja is annak, hogy a leginkább szem előtt levő hirdetőhelyekre tehessék plakátjaikat. Például az MSZP, vagy a tanács fizetett a Mahirnek azért, hogy hirdetményei, felhívásai kint lehessenek. De nemcsak a politikai szervezetek ragasztanak orvul, hanem klubok, vagy más ifjúsági csoportok rendezvényeire is így toborozzák a közönséget. A városvédőkhöz naponta érkeznek fölháborodott hangú telefonok, de ennél biztosan többen vannak, akik úgy gondolják, nem szabad eltúrni jogállamiság megteremtése érdekében eddig megtett és még teendő lépésekről. A jogalkotás, az igazságügyi szervek korszerűsítése ugyan sokakban kétségeket ébreszt, óm a miniszter bizakodó: az intézményváltozásoknak nem lehet akadálya sem a személyi, sem a tárgyi feltételek hiánya. Hasonlóképpen opti mistán látja a társadalmi szervezetek, önkormányzatok jövőbeni szerepét. A>MTESZ-székházban elmondta, hogy azok egy egészséges hatalmi berendezkedésű államban meg kell találják a módját sajátos érdekeik, nézetrendszerük, tudásuk érvényesítésének. Méghozzá a pártoktól függetlenül. Ha majd politikai kultúránk bölcsebb lesz, vélhetően, fölismerik az autonómiak, így például az MTESZ, az akadémia, a nemzetiségiek, az egyházak, a helyi és a regjonális önkormányzatok társadalmi méretű jelentőségét. Türelemre intett és együttműködést kért a műszaki és a természettudományok képviselőitől. Bizonnyal nem véletlenül emlegette Kulcsár Kálmán a . politikai bölcsességet Mint hallottuk. Deák Ferencet tartja politikusi példaképé- ! nek. jóllehet, ez akár magán- 1 ügye is lehetne, közszereplése viszont éppenséggel az ország minden polgárára tartozik. Eletének 61 esztendejében — beleértve ötvenes évekbéli munkáját, a „Lukács-unokákkal" való kapcsolatát — nyomon követhetően sikerrel törekedett tisztességre, bölcsességre, nagynagy türei»mmel. (A népfrontértekezletet követően Kulcsár Kálmán a Szegedi Akadémiai Bizottság székházában találkozott a helyi tudásokkal, kutatókkal) a város képének eltorzítását, értékeink pusztítását. Nyugati példákból jól ismert, hegy a politikai propagandaháború egyik eszköze a plakát. A mostani népszavazás körüli ragasztókampány még csak halovány előképe annak, ami a későbbiekben várható. Éppen ezért kell már most megfelelő• keretek közé szorítani ezt a folyamatot — természetesen bármiféle megkülönböztetés nélkül. A politikai szerveződéseknek sem ártana némi figyelmet fordítaniuk arra, hogy miközben értékmentést hirdetnek, cselekedeteiket is ehhez a célhoz kellene igazítaniuk. A politikai — és emberi! — kultúrához ez is hozzátartozik. A demokrácia mintájaként tekintett Nyugattól a módszerek is átvehetők. A szegedi tanács bárkivel kész a tárgyalásra, elképzelések máris vannak a rendezésre — éppen nyugati minta szerint. Kijelölt fal- és kerítésfelületeken, nagyméretű táblákon lehetne elhelyezni a plakátokat, s az így kialakult kép nem keltené a „becsomagolt", vagy később a „hámló" város képzetét. Hogy addig mit lehet tenni? A közterület-felügyelők büntetnek — egyelőre 500 forint a helyszíni bírság, ha följelentik a felelőst, 5 ezer forint lehet a büntetés. Januártól valószínűleg jobban ki kell nyitniuk pénztárcájukat a vétkeseknek: akár 50 ezer forintjukba is kerülhet a vadraaasztás. Nyilas Péter Nyelvi hét Ujabb színvonalas és érdekes esemény színhelye lesz az egyik szegedi általános iskola, jelen esetben a Makkosházi, amely jövő héten ismételten rendez nyelvi hetet. A hét kiemelkedő eseménye a Csongrád megyei francia tagozatos iskolák ötödikeseinek és hatodikosainak meghirdetett nyelvi versenye, melyen részt vesznek a szegedi Ságvári Endre Gyakorló Altalános Iskola, a szentesi Köztársaság Téri Altalános Iskola és a fogadó makkosházi- iskola diákjai. Ugyanezen a napon, vagyis december elsején mutatják be a makkosházi iskolások francia nyelvű műsoros estjüket, melyet neves vendég, JeanGeorges Mádon, a Budapesti Francia Intézet igazgatója nyit meg. A színvonalas programban tallózgatva — természetesen nem a kizárólagosság igényével — a következőket ajánljuk: a hétfői francia nap bizonyára érdekes eseménye lesz a délutáni francia népdalverseny. A keddi orosz napon, ugyancsak délután nyelvi vetélkedőt rendeznek, teadélutánnal „ízesítve". Szerdán szavalóverseny lesz felső tagozatosoknak, a csütörtöki magyar napon szép kiejtésben és olvasásban mérhetik össze tudásukat az iskola alsó tagozatos kisdiákjai. A pénteki francia nap délutánján pedig műsoros estet rendeznek az iskola tornacsarnokában. Dal. Az ember reggel elolvassa az újságot. Főcímek, szalagcímek futnak a szemünk előtt, & kávé nélkül is szaporábban ver a pulzusunk: „Az év végére 20 milliárd dollár, ral tartozunk a külföldnek.'1 „Most kapott először valós képet az ország az adósságairól." „Lemondott Maróthy László." „Még tavaly is kozmetikáztak, a hitelekről szóló tájékoztatót." „Czinege Lajos megválik a rangjától és a lakásától." Korábban tiz év alatt nem értesültünk ennyi sokkoló hírről, mint manapság egyetlen nap alatt. A munkahelyeken, ahol lehet, szól a rádió: élőben hallgatjuk, mi folyik a Parlamentben. Percenként érnek, meglepetések bennünket. Ebédszünetben egymás idegeit borzoljuk a gyár (az. üzem, a vállajat, az intézmény) átszervezéséről, átképzésről, leépítésről, veszteségről, utcára kerülésről szóló pletykákkal, mígnem korgó gyomorral is elmegy az étvágyunk az amúgy is túl /sírós, vagy túl üres üzemi koszttól. Délután a bevásárlás egyre elviselhetetlenebb nyűge alatt nyögünk, este a gyerek ..divatonentált" követelőeésétól gyötrődünk S amikor lehuppanunk a. képernyő elé. a csapda bezárul, a hangulat foglyai leszünk, ismét szól a „lentondott", a „megválik", a „tartozunk", a „válasszunk", a „ne válasszunk". a „bojkottáljunk", az „elítélünk",, a „tiltakozunk". — Nincs1 vajami jó híred? — kérdi a feleség a férjétől. — Mondj te valami jót! — feleli az — Anyu. mosolyogj, és játssz velem! — nyafogja a gyerek. — Mondj már végre valami jót! Mond/ valami jót! — szuggerálja egy ország a hamiskás tekintetű Kápiár F. Józsefet, de mindhiába. Végre mozgásról, változásról tudósítanak ugyan a hírek, de köztük egyetlen egy sem akad, amelyen elmerengve, nyugodtan elrévedezhetnek, és estére jó lelkiismerettel, édesdeden elbóbiskolhatna. egy ország. Alighanem az az egyetlen jó hír, hogy mozgásban vagyunk. Mert az elmúlt 40 év, itt, ezen a tájon, maga a megkövült történelem. Mintha megállt volna az idő, s megmerevedett volna az élet körülöttünk. Anu'g a világ gyorsuló időről beszélt, itt ólomlábakon járt az óra mutatója. Ha valaki történelmi rálátással figyelt bennünket, valamiféle emlitesre érdemes rezzenésre várva, amely megzavarja az állóvizet, bizonv, évekig görnyedhetett üres papírja fölött, mígnem bevéshetett valamit históriánk könyvébe. A kor felszínt figyelő krónikása olyan vékonvka kötetet írhatott erről az elmúlt 40 évről, amelynek üres, vagv gyéren rovátkolt lapjait egykettőre átpörgetheti az utókor. De hogy valójában nem történt ez idő alatt csak kevés említésre méltó, azt mégriim hiszi: csaknem fél évszázadot egy nép történetében nem lehet csak üst" átlapozni! Mert voltak itt történések, a kisimított felszín alatt zajlott az élet S amit elmulasztott akkor a krónikás, rohammunkával pótolni igyekszik most a régész módszerével: mélyebbre ás a közeli múltban, és egyszerre zúdítja ránk az akkori megélések és> visszaélések elrejtett bizonyítékait. S míg naponta új meg új, hónapokkal ezelőtt is aligha sejtett változásokkal lep meg a mára száguldássá felpörgetett idö. utólag vállunkra vesszük az elmúlt évek. késve föltárt terheit is. „Elegendő harc, hogy a múltat be kell vallani." Ám a jelent is el kell viselnünk. De mekkora az ember lelki tűrőképessége? Nem reped-e szét a mázsás zsák, ha kétmázsányi súlyt akarunk belegyömöszölni? Mekkora egy nép teherbíró-képessége? Ki tudja, mekkora súlyú, nyugtalanító, rossz hír és negatív irányú életmódváltozás elviselésére vagyunk „hitelesítve"? Hol a határ, amikor már többet nem bírunk cipelni, amikor már összeroppanunk? Mondjak valami jót? Az ember úgy van megalkotva, hogy sokat kibír. Az ember úgy van megalkotva, hogy „küzd és bízva bízik". Bízik abban, hogy a fájdalmas vajúdás után valami szép és jó. valaimi igazságos és tiszta dolog születik. Ebből a reményből meríthetünk csak erőt. meg apró örömeinkből. Hogy például ránk is süt a Nap. Ja. hogy most felhős az ég? Igaz. Jó hír. hogy senki sem tagadja, s nem is akarja kékre festeni. Már ennek is' lehet örülni. S higgyük, hogy holnap — ha nem akkor, hát holnapután, de egyszer — csak kisüt a Nap! Chikán Ágnes