Délmagyarország, 1989. november (79. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-01 / 259. szám

1989. november 1., szerda 3 Hiteles emberek Múltkoriban valaki rámszólt a buszon, hogy milyen zöldséget mondtam egy tavalyi hozzáfczólósomban. Azt allitottam, hogy nem csupán .a vezetők felelősök abban, ahová eljutott az ország, de a többi, beosztott munkavégző i.s. Szívesen mondanám most utólag: bocsánat, tuvedtem — am ez nem lenne igaz. Közösen, kormányosok és legénység együtt juttattuk idáig a hajót, még ha eltérő mértékű felelősséget viselünk is miatta. Am az ország felnöttlakossága nem ártatlan vezetettek tömegeibe és gonosz hatalmaskodókra oszlik, még félutunkból visszanézve sem. Elszánt békeharcosokra és elvetemült háborús gyújtogatókra. tehát fehérre és feketére egyébként is csak zsarnokok idején osztottuk a világot. Manapság szabad, sőt ajánlott a díszletek mögé is tekinteni, különben visszacsúszhatunk oda. ahol voltunk. Walesa nem ok nélkül óvja a lengyeleket attól, hogy most mindenki az ő zászlajuk alá álljon. Nekik is meg kell tanulni — o:ztályozás helyett — értelmezni a világot. Nem lesz könnyű. Nézem a tv-ben, ahogy a riporter megejtő bájjal közli a történelemtanárral, hogy ugye, ök gyakran kényszerültek hazudni. Majd a tanár tiltakozására a riporter mentegetőzik, hiszen ő nem bántóan mondta, csak úgy gondolta, a tanárokat rákényszerítették. Ismét a szokott képlet, fölül a zsarnok hatalom, alul a tanárrabszolga. Tetszetős, de hamis beállítás. Bár úgy lett volna, hogy a tanító tudja, de nem mondja az igazságot nemzetről, hazáról. Akkor most egyszerű lenne a helyzet, csak hagyni kéne beszélni őket. hadd tudjunk mi is. Sajna, ennek a mögénk került különös korszaknak tudós és tudatlan tanárok, nebulóik, sőt szüleik is részesei voltak. Természetesen különféle szerepekben, olykor ellentétes felfogásban, de együtt vagyunk magyarok, miként a múltban is. A riporter, a tanár és1 a néző" De vajon csak a zsarnok hatalom volt a haszonélvező? Bizonyosan nem, jutott nekünk is. kinek több, másiknak annyi se. Ám közben végül is volt idónk megtanulni az elvárt igazodást. Jutalmul, engesztelésül tömegek vették át a menetrend szerint érkező kitüntetéseket, jelentéktelen és óriási prémiumokat. Virágzóit a szocbrigád-mozgalom. és könnyünk potyogott, anynyira nevettünk a rádiókabaré viccein. Milliók, évekig. Nemzeti méltóságunkat egyként rongálja, aki most leltárt készítve dicsekszik, öt mikor, milyen sérelem érte. miként az is, ki azt jegyzi' éberül, ha valaki megnyílik. Ez. világgá kiáltja, mj véle megesett, mások sandán méregetik a hangoskodót. hiszen gondolhatják, hátha ismét fordul a kerék? Nem lenne meglepő, elvégre, csak folytatódna, mi e század elejétől tart mifelénk, vigasztalanul. Számoljon csak. aki tud, hányszor voltunk esküvé sel vörösök, majd fehérek, majd ismét, és megint... Rossz helyre vezérelt Árpád apánk, netán mi lennénk ily szeleverdiek? Vagv a Babits Mihály vélte rángás gyötörne, mögüle pedig a múlt századi költök rémlátomása incselkedne velünk? Egy alkalqmmul följött a szó valakiről)"'aki úgymond, áz ellenzék. egyik jelentős: alakja. Mar nem éppen fiatalember,' köztiszteletben 'él. Beszélgetőtársam elmondja, hogy annak ideién. Sztálin halálának éjjelén, ez az ember könnyek között eskette meg őket: hűségesek lesznek a nagy halott eszméihez mindhalálig. Azután fordult a sorsa erre-anra. ma pártállása szerint ellenzéki, de könnyen lehet, hogy holnap győznek a választásokon, s kormánypárti lesz. A föld más vidékén tán nem js értenék, mi megnyugvással tekintünk példájára. Kortársaival együtt tette meg útját, vélük futva pályáját, nem lépett ki soiukból. Ahogy akkori gyerekszememmel körbenézek, s hallom másoktól is: sokan sírtak azon az éjszakán. Vajon merre billenti ítéletünk, ha most azt vallanúk, hogy kényszerből zokogtak? Tévedésből, vagy csak végre hinni akartak annyi megcsalatlatás után? Ha tudták volna, ami utána következett, tán megzavarodnak. Választani persze szükséges, ha a körülmények engedélyezik. s most ilyen ritka szakaszát éliük történelmünknek. Ám a példaadó nyugati országokban úgy mondják, nem szakítja szét a polgárokat az ellentétes pártok közötti mérlegelés. Nem kitaszítják, hazájukból a veszteseket, hanem lehetőséget adnak az egyik félnek ígéretei megvalósítására. Nem sározzak be folyton az elődöket, elátkozva apáik hitét, csupán választanak. Náluk a hiteles emberek a sikeresek, mi őket keressük. Tráscr László Takarékossági világnap Pénzt jövedelmező vállalkozásba A takarékossági világnap alkalmából kedden több ünnepségre került sor. A Magyar Nemzeti Múzeumban rendezett megemlékezésen Tisza László, az Országos Takarékpénztár vezérigazgatója elmondotta: 150 éve alakult meg a Magyar Takarékpénztár, s negyven éve működik már az OTP. Jelenleg nagy' átalakulás előtt áll az Országos Takarékpénztár, a magyar pénzpiacon kialakuló versennyel az OTPnek is lépést kell tartania. Ennek érdekében valószínűleg jövőre részvénytársasággá alakul át a pénzintézet. Tisza László szerint ez lehetővé teszi, hogy az OTP jobban alkalmazkodjon a megváltozott körülményekhez. Az ünnepségen Járai Zsigmond pénzügyminiszter-helyettes, a bankfelügyelet elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy Magyarországon csak akkor lehet megteremteni a válság megszüntetésének feltételeit, ha sikerül a megtakarításokat növelni, s a pénzt jövedelmező vállalkozásokba fektetni. Ennek alapfeltétele a bizalóm. Ezért a kormány arra törekszik, hogy az általa folytatott gazdaságpolitika révén visszaadja a lakosság jövőbe vetett hitét. A pénzügyminiszter-helyettes elmondotta, hogy tovább folytatódik a pénzügyi rehdszer átalakítása, ennek keretében a költségvetés és az államháztartás reformja, és a bankrendszer fejr lesztése. A cél: növelni a nemzeti fizetőeszköz stabilitását, hogy az mindinkább egyenrangúvá váljon a nyugati valutákkal. A bankrendszer mellett a megtakarítások ösztönzésének feltételeit teremti meg a fejlődő értékpapírpiac is. Ez nem csak a tehetősebb rétegeknek, hanem a kisjövedelműeknek is jó megtakarítási lehetőséget fog kínálni. Az ünnepségen kitüntetéseket adtak át a takarékossági mozgalomban kiváló munkát végzetteknek. A Nemzeti Múzeumban kiállítás nyílt Pénz, pénztár, takarékpénztár címmel, amely a hazai takarékossági mozgalom múltját idézi fel. A Pest Megyei Tanács székházának falánál megkoszorúzták Fáy Andrásnak, az első magyar takarékpénztár megalapítójának emléktábláját. (MTI) Egy veszéllyel kevesebb... Elég volt a minap egy negyed órát ácsorognunk a Hösök kapujánál ahhoz, hogy meggyőzzenek a város forgalomszervezési felelősei. Noha nem a tanítás előtti, még csak nem is a délutáni csúcsforgalomban szemlélődtünk, egymást követték a veszélyes helyzetek, a majdnem-balesetek. A gyalogosok és járművezetők cseppet sem megnyugtató összevisszaságában legfeljebb az adott némi reményt, hogy láttuk: már sárgán villognak a frissen szerelt jelzőlámpák, s ha minden simán megy, pénteken délelőtt a műszaki átadáson is túllesz a beSomogyi Károlyné felvétele rendezés. Mi pedig, gyakori arrajárók, a lámpák biztos fedezetében talán kevesebb aggodalommal hagyhatjuk magunk mögött a kereszteződést. Amelyről egyébként elmondható: nem csupán a rajzasztalnál kigondolt, hanem a' gyakorlatban is ellenőrzött elrendezésű jelzőrendszert kapott — hiszen magára a Hösök kapujára, s az első világháborús katonaszobrokra is tekintettel kellett lennie a. tervezőnek. Amennyi kompromisszumot kötnie kellelt, annyit a biztonság megért... Gyökerek sirámai Vezetékek csapdája Hatalmas farönk hever az Olajos utca 10. számú ház oldatánál, a fűben. A fa többi részét elvitték már. a tuskó mérete és szerteágazó, vaskos gyökerei azonban a szemlélő képzeletében kiegészülnek a törzzsel és a koronával. A környékbeliek úgy tudják, azért kellett kiemelni, mert a gyökerek összeroppantottak egy vízvezetéket. Ugyancsak ebből az utcából néhány éve nyárfákat vágtak, ki, mert növekedésük veszélyes volt a ház mellett húzódó gázvezetékre. Vajon hány fa nö még rossz helyen? Kalákák védősávon belül Kovács János, a városgondnokság osztályvezető kertészmérnöke. Hangjából, szavaiból sugárzik a fák szeretete. Megtudom, hogy fákat telepíteni bármiféle vezeték közelében csak a kétméteres védőtávolság betartásával lehetne. A társadalmimunka-akciók faültetéseinél azonban gyakorta nem figyeltek erre, a jó szándék fényében a körültekintés mécsese csak halványan pislákolt. Ha az ilyen fák alatt húzódó közművezeték elromlik, csak a fa kivágásával férhetnek hozzá a hibás szakaszhoz. Hasonló figyelmetlenség, ha a kalákák szorosan a házfal tövébe ültetik a fákat, holott a szabály öt metert ir elő, sőt a kertészmérMást olvastak a Gamesznál! „Hivatkozva az október 12-én megjelent „Vacogó apróságok" című cikkükre, kénytelen vagyok észrevételt tenni, a cikk tartalma nem korrekt, mert nem tartalmazza az érdekeltek érdemeit, és igy a művelődés terén mérhetetlen károkat okozott. Az algyői óvodában a szülők és az óvodai dolgozók is igen jelentós értékű társadalmi munkát végeztek, a bejelentő még egyetlen órát sem; A körülbelül egymillió forintos felújítás 90 százalékban társadalmi munka eredménye és három éve folyik. Elkészült a konyhaépület (1988-ban), idén a főépület átszerelése olajról gázfűtésre. A szükséges anyagok mintegy 80 százalékát az olajipar, a Dégáz és a Prometheus adta, a fizikai munkát az olajipar, a pbgáztóltő telep és a Dégáz végezte társadalmi munkában Cikkeink visszhangja A Gamesz — pillanatnyilag — csak 15 százalékát kapja a szükséges karbantartási keretnek, ebből nem lehet megelégedésre dolgozni. Félő, hogy az . emiitett cikk hatására a fenti vállalatok segítőkészsége csökken. Kerjuk a Főszerkesztő Urat. hogy a nem egészen helyénvaló cikk ellensúlyozására tegye lehetővé, hogy levelünk közzétételével is megköszönjük az érintett vállalatok áldozatkész munkavállalását." — írja levelében Horesnyi Béla műszaki ellenőr. Sajnálattal vettük tudomásul, hogy a Gamesz szakembere nem azt olvasta ki említett cikkünkből, amiről szólt. Természetesen tisztelet illeti mindazokat, akik anyagi eszközökkel vagy munkaerejükkel segítettek az óvodának. Az viszont mindezektől teljesen független tény, hogy október elején még nem fűtöttek az óvodában, és a gyerekek — a vezető óvónő szavai szerint — 12 Celsius fok hőmérsékletű helyiségekben töltötték napjaikat. Nem kutattuk kinek (kiknek) a mulasztásából adódott ez a helyzet, kizárólag a gyerekek érdekében szóltunk. Nem kellett volna erről írnunk, ha időben elvégzik a dolgukat azok, akik felelősek a gyerekek körülményeiért. Nyilas Péter A szeméthordók vállalnák... „Az október 16-án megjelent .Kukatologatók' című írásról lenne mondanivalónk. Nagyon szégyelljük magunkat mi, szemetes-rakodók, a városgazdálkodási szakember miatt, mivel szerinte megbízhatatlanok vagyunk. A cikk megjelenése óta szemlesütve hordjuk a szemetet. Pedig az állomány 90 százaléka törzsgárdatag, és mi szombaton és a nagy ünnepek idején is dolgozunk, amikor a városgazdálkodási szakember otthon ünnepel a családjával. A kukakihordást mi nagyon szívesen vállaljuk. Eddig naponta két kihordó látta el ezt a feladatot. Tehát a vállalat két ember munkáját spórolta meg, és helyette sok ezer embernek okozott gondot. Az a baj, tiogy öthat évvel ezelőtt volt egy főnökünk, és most van tíz. Azt mondták nekünk, azért szűnik meg a szemétkihordás, mert a vállalat ezért nem kap pénzt, pedig nem rajtunk kellene takarékoskodni, hanem a rakodóállományba felvett irodásokon. Ha már foglalkoztak a szemétszállítással, azokkal is beszéljenek, akik esőbenhóban is dolgoznak, és más információt is adhatnak önöknek. Tisztelettel: a nzemétrakodok." Kar, hogy névtelenül nök inkább nyolc métert tartana kívánatosnak. Az ilyen fák ugyanis beárnyékolják a lakásokat, hely hiányában föikopaszodnak, végül kiszáradnak. Ha a zöldsáv pirosat kap Nehéz azzal az örökséggel sáfárkodni, amely a ma szakembereire szállt. Az elmúlt évtizedek nem büszkélkedhetnek a közműépítők és a város fáiért hivatalból felelősek olajozott együttműködésével. Így történhetett meg, hogy amikor az Odeszszai körút elöregedőfélben lévő feketediófáit celtisekkel (madárcseresznyével) akarták fölváltani; talpalatnyi, azaz telepitésnyi helyet sem találtak köztük a cikcakkosan. keresztül-kasul földbe rejtett elektromos kábelek között. Nem maradt meg az a „zöld sáv", ami a fák életteréül nélkülözhetetlen. Ördögi körbe lép az, aki azt kutatja, mi volt előbb a régi telepítéseknél: a kábel, vagy a fa. A gyökerek pedig tájékozatlanok a védösávok előírásait illetően, és az idők során körbehálózzák a vezetékeket, ahogyan ez az Olajos utcában is történt. Eltörni, megrongálni nem tudják azokat, ám a hibás vezetékszakasz kjemelese lehetetlen a gyökérszóvevényböl, és megint csak a motoros fürészé az utolsó szó. A fa lassú pusztulásához vezet, ha a talajmunkák során elvágják a gyökerek egy részét. Csak a haldoklás lesz hosszadalmasabb... A levegő elektromos határai A fák nem nőnek az égig — különösen akkor nem, ha fölöttük elektromos vezetékek húzódnak, s emiatt állandóan nyesegetni kell a koronákat. A fák tűrőképességét erősen próbára tévő „fazonigazítás" címén évente majd egymillió forintot csattogtatnak el a metszőollók. A lég- es talajszennyeződéstől egyébkent is betegeskedő fák gyakran nem is bírják a rendszeres csonkítást, és belepusztulnak abba, hogy még az égbolt felé sem terjeszkedhetnek szabadon. A végtelen elvileg határ+ talan, az emberi előrelátás korántsem az. Elektromos légvezeték alá ugyanis csak olyan fafajtákat szabadna ültetni, amelyek nem nőnek nagyra. Az elektromos szakemberek és a fatelepítök nem mindig találnak oda ugyanahhoz a tárgyalóasztalhoz. Sokan emlékeznek még a Kossuth Lajos sugárút régi arcára — összevethetik a mostanival: a megmaradt, betegeskedő fákat a végveszély fenyegeti talajból és levegőből egyaránt. „Vágják a fákat!" — A városgondnokság telefonjainak gyakran már a csörgése is szemrehányó. Vágják, de nem jószántukból. Ha a kertészeti tervek a közművek figyelembevételével készülnek, elkerülhető lesz az a folyamat, aminek most nézünk elébe. A folyamatos közmürekonstrukció elindult, s a kiásott árkok mentén kidöntött fák is hevernek majd a korábbi öszszevisszaságnak köszönhetően. A Deák Ferenc utcában, az út- és közmürekonstrukció olyan talaj forgatással járt, amely elkerülhetetlenné tette a fák kivágását. Jószándékú körültekintéssel csökkenthetők a veszteségek, hiszen egy garázsbejárót talán odébb lehet rajzolni á tervezőasztalon anynyival, hogy nem kell érte föláldozni a fát. Az sem fölösleges, ha az épitési hatóság is ügyel a meglévő zöldterület megmentésére. A Dégáz szép példáját mutatta annak, hogy nincs kibékíthetetlen ellentét a környezetvédelmi és a szakmai szempontok között. Egy tarjáni vezetékcserénél néhány méterrel távolabb fektették le az új csöveket, megkímélve ezzel jó néhány fa életét A zöldterület, s benne a fák városunk tüdeje. Háromnégy évtized — egy emberöltő — kell a felnövekedésükhöz. Erre gondoljanak azok, akik sorsukról döntenek. Ny. P.