Délmagyarország, 1989. november (79. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-23 / 278. szám

1989. november 23., csütörtök 5 A nép vasárnap szavazni megy (?) A politikai pártok szegedi szervezeteitől (összesen tíztől) rövid „kiskátékat" kért munkatársunk. Sulyok Erzsébet azzal a céllal, hátha segíthetünk olvasóinknak eligazodni az első magyarországi népszavazás előtt. Ma ncgy, holnap hat pártálláspontot ismertetünk. A maiakat bővítettük két közéleti személyiség részletező véleményével. Kisgazdapárt: 4 igen MSZMP: 4 nem Magyarország a váltók előtt Azt hittem, ha már nem lesz. veszélyes igazat szólni, attól kezdve mindenki azt fogja mondani, amit valóban gondol. Ügy képzeltem, csak a pártállamnak van szüksége arra, hogy mindenféle hazudozással és zavaros manipulációkkal félrevezesse a lakosságot, s az ellenzéket éppen a tiszta szándék és a tiszta beszéd különbözteti meg a har talom eddigi birtokosainak többségétől. A másik naiv tévedésem az volt, hogy a végső cél, a demokratikus jogállam szempontjából mindegy, hogy valaki kívülről, e/agy belülről kezdi-e lebontani a pártállami berendezkedést. Távolról tiszteltem azokat, akik az üldöztetést is vállalva, a-hatalom sáncait kívülről támadva próbáltak változásokat kicsikarni; De tisztelem azokat is, akik a hatalmi hierarchia valamelyik szintjén állva, személyes érdekeik ellenére ismerték föl, hogy zsákutcába kerültünk. Kívülről, ha szűk körben is. de teljes nyíltsággal beszéltek. Belülről taktikázni kellett ugyan, de több lehetőség nyílt a cselekvésre. Nem véletlen, hogy Sztálin és követői mániákusan a párt soraiban keresték az ellenséget. / Egészen a legutóbbi időkig úgy gondoltam, valamikor, a nem is távoli jövőben, egy meder ne folyik majd e két irányból eredő szándék és cselekvés. A disszonáns hangok ellenére, még a Nagy Imre-temetés is ebbe az irányba mutatott. Ebbe az irányba mutat, hogy Alexander Dubcek és Václav Havel nevével vonulnak, az utcára a prágai tüntetők, Gorbacsovot is éltették Berlinben es Szot'iaban. Nálunk túljutott a helyzet azon a ponton, hogy a belülről és kívülről induló demokratikus kezdeményezések találkozzanak. Nem az elmúlt negyven évet zárja le a vasárnapi népszavazás, ahogyan a szabad demokraták szeretnék elhitetni a lakossággal, hanem- új pályára állítja az országot. Ennek a szavazásnak az a tétje, hogy a magyar nép hagyja-e félrehajítani Pozsgay Imrét, mint egy használt papír zsebkendőt, azok után, hogy egyetlen csöpp vér nélkül elvégezte a pártállam lebontását, amire békés úton sem a nép elégedetlensége, sem- az elszigetelt ellenzék nem lett volna képes. Aki tehát igennel szavaz az első kérdésre, az nemet mond mindarra, amit Nagy Imre, Dubcek, Gorbacsov, Pozsgay Imre, vagy akár Király Zoltán képvisel. Azzal ijesztgetik a lakosságot, hogy Pozsgay át akarja menteni a kommunisták hatalmát. De ha ezt akarta volna, kezdeményezte volna-e 1956 -új megítélését, támogatta volna-e a valódi többpártrendszer kialakulását, a nemzeti egyeztetőtárgyalásokon az akkori Központi Bizottság akarata ellenére beleegyezett volna-e. hogy az MSZMP kivonuljon a munkahelyekről? Ha át akarná menteni a régi elit hatalmát, akkor nem éppen ez a régi elit, amely nafey részben Pozsgay politikai működése következtében vesztette el befolyását és kiváltságait, nevezné őt árulónak és likvidátornak. Nem a múltról, hanem a jövőről van most szó. Arról, hogy ha a nép hagyja becsapni magát, és lemond a jogáról, hogy maga válasifeon elnököt, akkor az eljövendő hatalom ugyanolyan egy pólusú lesz, mint az eddigi — csak más előjellel. Akkor nem megüljük a lovat, hanem átesünk a másik oldalára. A köztársasági elnök intézményét azért alkották meg. hogy kiegyensúlyozó szerepet gyakoroljon, korlátozott ellensúlyt jelentsen a Parlamenttel szemben. Hogy a hatalom megosztódjék, és ne koncentrálódhasson. Ha a Parlament által választott, a kormányzó koalíciónak alárendelt, vagy jelentéktelen ember lesz a köztársasági elnök, akkor a hatalmat csak formálisan osztják meg, gyakorlatilag a jobboldal egyeduralma következik be. A képviselő-választások még messze vannak, de nem árt már most figyelmeztetni a választópolgárokat: a majdani" új Parlamentben a képviselők nem a választóiknak tartoznak felelősséggel, hanem a pártjuknak. A választó, attól kezdve, hogy leadta voksát, nem fogja tudni a képviselőjét befolyásolni: az illető úgy fog szavazm a Parlamentben. ahogyan a pártja vezérkara előírja neki. Az új választójogi törvény nem ad lehetőséget arra, hogy a választók visszahívják a képviselőjüket, ha elégedetlenek a tevékenységével. A majdani Parlamentet a nép választja ugyan, de tevékenységéhez politikai ellensúlyt képezni csak a köztársasági elnök tud. Ezért akarják a szabad de*mokraták eleve megakadályozni, hogy nagy formátumú szuverén személyiség kerüljön a köztársasági elnöki székbe. A másik három kérdés csak arra szolgál, hogy megtévessze és összezavarja a választókat. A munkásőrséget lefegyverezték, az érintettek egy részén kívül aligha kívánják mások az újrafelfegyverzését. A munkahelyi pártszervek működésének megszüntetéséről döntés született. A Parlament döntését meg lehet ugyan erősíteni népszavazással, de fölösleges. A pártvagyonról szóló elszámolást ez a Parlament elfogadta, a következő majd újra elszámoltatja az MSZMP utódpártjait, ha jónak látja — minden joga meglesz hozzá. Nem tudom, önöknek megfordult-e -már a lejükben, hogy miből telik az SZDSZ-nek a legdrágább műsoridőben sok milliós reklámkampányra, honnan származik ez a pénz. mikor és kinek számolt el vele nyilvánosan? Nem a múlt fejeződik be vasárnap, hanem a jövő kezdődik. Váltók előtt áll az ország, és a választók szabják meg, melyik sínen indulunk el- ha ai első kérdésre igennel szavaznak, akkor egy erőszakos és fondorlatos kisebbségnek. ismét egy kizárólagosságra törő hatalmi centrumnak adnak esélyt. Ha nemmel, akkor a mérsékelt pártok által javasolt, józan középútra fordulnak, amelyen a hatalom megosztása kizárja, hogy vissza lehessen vele élni. Tanács István Tájékoztatást adtak mar a lapok arról, hogy a kisgazdapárt a népszavazás négy kérdésében négy igen válaszra buzdít. Az első kérdés a szavazócédulán : Csak az országgyűlési választások után kerüljön-e sor a köztársasági elnök megválasztására? Igen — buzdít a kisgazdapárt, mert meggyőződése, hogy a szabad választások előtt hatalomra kerülő köztársasági elnök nem ellenőrizhető, hatalma nem korlátozható, s ez a szabadságot, a demokráciát veszélyeztetné, már eddigi vívmányainkat is kockáztatná. Több párt igen rövid idő óta létezik csupán, maga a párttörvény is mondhatni, újszülött. E pártoknak nem lehet még érett elképzelésük, megfelelő jelöltjük a köztársasági elnöki tisztre. Ennélfogva esélyegyenlőségről sem lehet beszélni, mert jószerivel csak az MSZP bír olyan múlttal, amelynek jelöltjeit ismeri a nép, évek óta rendszeres publicitást élvezve a legnagyobb médiákban; sajtóban, rádióban, televízióban. Ezért is~indokolt az, hogy csak az új Országgyűlés megválasztása után kerüljön sor a köztársasági elnök megválasztására. A következő kérdések; Kivonuljanak-e a pártszervezetek a munkahelyekről? Elszámoljon-e az MSZMP a tulajdonában vagy kezelésében lévő vagyonnal ? Feloszlassák-e a munkásőrséget? — Igen — mondja mindben a párt, s ez utóbbiakhoz aligha kell magyarázat. November 26-án népszavazás lesz, s aki elmegy szavazni, négy igent mondhat az új Magyarországra. Szükség van mindnyájunk szavazatára. Alapvető álláspontunk, hogy minden állampolgár maga döntsön; elmegy-e a népszavazásra, vagy sem, mely kérdésre voksol igennel vagy nemmel. Az MSZMP-tagoknak és az érveinket elfogadó állampolgároknak azt javasoljuk, hogy menjenek el szavazni november 26-án, és nemleges szavazatukkal utasítsák vissza a háromoldalú tárgyalások eredményeinek megtorpedózására irányuló utólagos kíséTletet. Az első kérdésre válaszunk; nem. a köztársasági elnököt ne az új országgyűlés, hanem az egész nép közvetlenül válassza meg. A második kérdésre válaszunk; nem. A pártszervezetek ne vonuljanak ki a munkahelyekről, mert ez a ma oly sokat hangoztatott emberi szabadságjogokat sérti, és elvitatja a dolgozóktól a nagykorúságot. A harmadik kérdésre válaszunk; nem. Az MSZMP, illetve az MSZP vezetői először saját tagságuk előtt kötelesek elszámolni, figyelembe véve a tagdíjakból és kiadványokból származó vagyon elkülönítését. £ negyedik kérdésre válaszunk; nem, mert a munkásőrség utód nélküli megszüntetése kizárja annak lehetőségét, hogy ezt a kipróbált, önkéntes; társadalmi testületet szükség esetén a közrend- és hátországvédelemre, valamint az elemi csapások kárainak elhárítására igénybe lehessen venni. Tisztában vagyunk azzal, hogy a Parlament az utolsó három kérdésben már döntött. Mégsem tartjuk formálisnak a népszavazáson való részvételt, mivel ezzel hangsúlyozzuk, hogy magát a népszavazás intézményét helyeseljük. Tehát november 26-án; négy nem! KDNP: 1 mindegy, 3 igen Fidesz: 4 igen A Kereszténydemokrata Néppárt az első kérdésre adandó választ szavazóinak legjobb belátására bízza. E válasznak nem tulajdonít meghatározó jelentőséget. Ha az ország közvetlen szavazással akar elnököt (határozatképtelenséget eredményező bojkott, vagy az első kérdésre adott nemleges szavazatok esetén), akkor korrekten tart ki a háromoldalú megállapodások mellett, és fölvállalja a személyre menő, azonnali elnökválasztási küzdelmet. A KDNP erre az esetre remélni szeretné, hogy a sorra kerülő, gyors kampányból e történelmi feladatra alkalmas, világviszonylatban elfogadható személyiség kerülhessen ki győztesen. Ellenkező esetben viszont hasonló bizalommal tekint a jelenlegi, ideiglenes államfő személyére és működése elé. A második, harmadik és negyedik — gyakorlatilag n>ár eldöntött — kérdésekre igennel adandó, választ természetesnek tekinti, és ennek elsöprő többségében bízik. A KDNP az egész november 26-ai népszavazást egyébként nemcsak az újabb százmilliós költségek miatt ítéli alapjában véve sajnálatosnak, hanem főként azért, mert lakosságunk szemléletét tovább torzította egy fontoskodó kicsinyesség mondvacsinált közjogiaskodásának irányába — valós gondjaink annyira szükséges, érdemi megoldásai helyett. Az esetleg felülkerekedő „négy igent" nem a demagóg álradikalizmusok, hanem népünk ellenzékiségének győzelmeként értékelnénk. A legnagyobb érdeklődéssel viszont a második, harmadik és negyedik kérdésre országosan leadandó „nem" szavazatok számát várjuk, mert ez lesz a valóban meglevő, mindenre elszánt, visszahúzó erők első és egyetlen objektív megmérettetése. Mivel a többi kérdés viszonylag egyértelmű — legalább az ellenzéken belül egységes az álláspont —, ezért szabadjon itt csak az elnökválasztással foglalkozni. A kérdés itt az: csak az új Parlament megválasztása után válasszuk-e meg a köztársasági elnököt? Amikor azt mondjuk, hogy e kérdésre is igennel kell szavaznunk, akkor nemcsak politikai. esélyegyenlőtlenség miatt tesszük ezt. Sokkal súlyosabb érveink vannak: hogy ne kockáztassuk a megszületendő demokrácia, konkrétan az új Parlament működőképességét. Az országgyűlési választások előtt ugyanis nem lehet előre látni a majdani Parlament összetételét, erőviszonyait. Márpedig döntő fontosságú lenne, hogy az elnök a parlamenti többséggel legyen bizalmi viszonyban. Ha az ellenkezője .állna fenn, az azt a veszélyt rejti magában, hogy az elnök akadályokat állíthat a többségi törvényalkotói szándék útjáb§, nehezítheti, akadályozhatja a Parlament munkáját, hiszen a törvényjavaslatokat visszadobhatja, alkotmánybírósághoz utalhatja stb. — belátása szerint. Mondhatnánk: ez az elnök feladata. És ez stabil társadalmi viszonyok között így is van jól. De az átmenet viszonyai között ez katasztrofális lehet. Nem igaz az, hogy a jelen helyzetben a stabilitás kulcsa a köztársasági elnök megválasztása. Először is: van köztársasági elnök: Szűrös Mátyás. Miért ne lenne ő jó áprilisig? Másodszor: a stabilitás záloga nem a köztársasági elnöki intézmény, hanem az új Parlament bizalmát élvező, új kormány új gazdaságpolitikai és szociális programja. Éppen az elnökválasztási kampány lehet az, ami a pártok közötti politikai feszültségeket tovább növeli, midőn az elnöki székért marakodnak, ahelyett, hogy gazdasági és szociális programjaikat versenyeztetnék. Mit ér a népszuverenitás, ha magyar? A vasárnapi népszavazással kapcsolatban egyre inkább olyan vita bontakozik ki, amely nem is annyira a döntésre váró kérdések körül forog, hanem az egyes csoportok, pártok szerepét, szándékát minősíti, „minősitgeti". Minden mai reformátor, forradalmár fennen hangoztatja, hogy itt az ideje, végre valóban a nép vegye kezébe sorsának irányítását, lényegbe vágó kérdésekben maga „Döntsön a népi" Gondoljuk csak végig a történéseket: a nyár elején a tárgyalások akkor kezdődtek, amikor a pártállam, tárgyi, politikai, szervezeti eszközei lényegében érintetlenül álltak. Szin.te az egyetlen potenciális elnökjélölt ekkor ennek a pártnak — a bármely oldalról kezdeményezett — kompromisszumokra kész tagja volt. Amenynyiben az ilyen felállásban megválasztott elnök közvetlenül vagy közvetve rendelkezhet a pártvagyonnal, a párt hadseregével — a munkásőrséggel —, továbbá zavartalanul működhetnek a tömegmozgolódást bénító munkahelyi pártszervezetek, belátható, hogy egy ilyen elnök nem az átmenet, hanem az „átmentés" elnöke lett volna. A helyzet természetesen rengeteget változott e kiinduláshoz-mérten, mindenekelőtt azért, mert a szeptemberi megállapodás aláírásának megtagadásával a szabad demokraták rögtön bejelentették, hogy a négy kérdést népszavazás tárgyává teszik. A megfellebbezhetetlen, a legmagasabb rendű törvényhozás a népszavazás. Legcélszerűbb az lett volna, ha a Parlament nem is tűzi napirendjére e kérdések felvetését, amíg nem születik döntés a népszavazáson. Hasonlattal élve, ez pont olyan helyzet volt, mintha egy kérdés a legfelső bíróság előtt állna, s egy megyei bíróság közbevágva, ítéletet hoz az ügyben. Ennek ellenére, a Parlament eljárása nem volt törvénytelen, amíg a kérdést napirendre tűzte és törvényt is alkotott, de abban már törvényt sértő volt. hogy a hozott {örvényeket és az elnökválasztás kiírását meghirdette. A népszavazásról szóló törvény egyértelműen kimondja, hogy a népszavazás tárgyává tett kérdésekben hozott döntéseket a népszavazás eredményének a megállapításáig nem hirdetheti ki a Parlament. Ugyancsak ez a törvény mondja ki, hogy a népszavazással éldöntött kérdések a parlamentre kötelezőek. és azokat két éven belül nem módosíthatja és nem változtathatja meg. Ez válasz azoknak is, akik feleslegesnek ítélik meg olyan kérdések eldöntését népszavazáson, amelyekben a Parlament már tőrvényt alkotott, ugyanis a parlament törvényesen visszavonhatja, vagy módosíthatja bármikor a maga törvényeit. További meggondolásokat a hatalmi helyzet megszilárdításának az igénye sugall. A meghasonlott, hitevesztett, szétzilálódott párt háttér nélkül hagyta az államapparátus nagy részben korrumpálódott, bizonytalanná vált tömegét; Súlyosbodó gazdasági nehézségeink további romlásához vezet az idejében elmulasztott döntéshozatal. A lejtön csak a nép bizalmát élvező hatalom képes megállítani a rossz irányú folyamatokat. ehhez a mielőbbi, szabad országgyűlési választások vezetnek. Ezek a választások mutatják majd meg, hogy az eddig félelmektől megbénított. csalódott, bizalmatlan lakosság melyik párt mögé sorakozik fel, kiket támogat a hatalmi versengésben, melyik az a párt, vagy politikai csoportosulás, amelyikből majd elnököt is akar, akár a Parlament, választása, akár egy újabb népszavazás útján. A leggyorsabb út a Parlament újjáválasztásához a január 7-ére kitűzött elnökválasztás elutasításán keresztül vezet. Az új országgyűlési választások mielőbbi kiírásához is a négy igen a helyes válasz. Döntsön a nép! Veheti ezt komolyan, aki bojkottot hirdet? A döntéshez elengedhetetlen a részvétel. A kérdések ambivalens, kétértelmű megfogalmazása lehet valósághübb, mint általában, a diktatúrák primitív egyértelműsége, de az ambivalenciának is vannak logikai követelményei. Tudjuk egy politikai szervezetünkről, hogy a megalakulása pillanatában és még utána is jó ideig hangoztatta, hogy sem kormánypártinak, sem ellenzékinek nem tekinti magát. Szerintem a két szék 'között a 6i?mmi „van". Az MDF állásfoglalása ilyen kétértelmű volt először a népszavazással kapcsolatban is. Minden szervezet és tag saját meggondolásának tárgyává tette, hogy miként szavazzon. Ezekután végképp megdöbbentő volt. hogy az elnökség — talán az országos választmány megkérdezése nélkül — meghirdette a bojkottot; Az érvelések sántítása nyilvánvaló, de itt is nyomon követhető a határozatlanság. Az MDF elnökjelöltet állított — az ellenzékkel történő konzultálás nélkül —,-ennek ellenére, a bojkottfelhívasban szó sincs az- elnökvá lasztá sr ól. Döntsön a nép! S ha ez a döntés egyes partokra, szervezetekre nézve hátrányos is, ha sérti egyes pártok elveit, a nép döntését akkor is el kell fogadni, sőt ennek megfelelően, az elveket is .korrigálni kell. A nép ellenében semmiféle politikának nincs jogosultsága. Kertész Dezső orvos. az SZDSZ országos tanácsának tagja