Délmagyarország, 1989. november (79. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-23 / 278. szám

2 1989. november 16., csütörtök (Folytatás az 1. oldalról.) Kemenes Ernő végül a be­terjesztett új lakásgazdálko­dási rendszerrel kapcsolatos felvetésekre válaszolva el­mondotta: a kormány oszto­zik a képviselők által meg­fogalmazott aggályokban. A képviselői felvetéseket fi­gyelembe véve a decemberi ülésszakon önálló napirend­ként terjesztik be az új la­kásgazdálkodási rendszerrel kapcsolatos javaslatot. Támogatáscsökkentés, szociálpolitika Padlón a Minisztertanács Ezután határozathozatalra került sor. Horváth Lajos el­mondotta, hogy a kormány tájékoztatót terjesztett elő hároméves gazdaságpolitikai programjáról, de nem kér ehhez az Országgyűléstől iránymutató, feladatmegje­lölő határozatot. A vitában viszont a kormány számára hasznos észrevételek, aján­lások hangzottak el. Ezeket az Országgyűlés a kormány figyelmébe ajánlja. Ezek után kérdezte az elnök, elfo­gadja-e az Országgyűlés a gazdaságpolitikai program­ról szóló tájékoztatót. A kép­viselők közül 119-en nemmel szavaztak, 94-en igennel és 104-en pedig tartózkodtak. Horváth Lajos megállapí­totta : az Országgyűlés a kor­mány beterjesztett program­ját nem fogadta el. Ezután vita kerekedett a határozathozatal értelmezé­sét illetően. Kemenes Ernő úgy vélekedett, pontosítani kellene a Horváth Lajos ál­tal megfogalmazottakat. A Minisztertanács nem kíván állásfoglalást a Parlamenttől, a kormány egy tájékoztatót terjesztett be. A Parlament nem tett mást, meghallgatta ezt a tájékoztatót, a képvi­selők ezzel kapcsolatban ki­fejtették véleményüket. Ezután HorVáth Lajos azt javasolta; egyszerűsítsék le a dolgot, és maradjanak ab­ban: az Országgyűlés meg­hallgatta a kormány beter­jesztett tájékoztatóját. Eke Károly (Csongrád m„ 10. vk.), a Magyar Rá­dió főmunkatársa a kor­mány leszavazásaként ér­tékelte a szavazás eredmé­hyét. Kifejtette: az így ki­alakult helyzetben különö­sen időszerűnek tartaná, ha a Parlament döntene Bánffy György képviselőnek arról az indítványáról, hogy az Országgyűlés oszlassa fel önmagát, tűzze ki a válasz­tásokat, s ezzel is járuljon hozzá az országban kiala­kult feszült helyzet csökken­téséhez. Amint kiderült, a feloszlatási javaslattal Eke Károly nem ért egyet. A to­vábbiakban a képviselő be­jelentette, hogy a magyar történelmi pártok — a Független Magyar Demok­rata Párt, a Keresztényde­mokrata Néppárt, a Magyar Függetlenségi Párt, a Ma­gyar Néppárt, az MSZDP, és a Szociáldemokrata Párt — megkeresték a független képviselői csoportot egy in­dítvánnyal. Ebben a felhí­vást megfogalmazó pártok bizalmukról és támogatás sukról biztosították a jelen­legi Országgyűlést és a kormányt, mert alkalmas­nak tartják azokat az ügyek intézésére a jövő évi par­lamenti választásokig. Ezt követően rövid szó­váltás volt Horváth Lajos és Sarlós István között abban a kérdésben, hogy lezárt­nak tekinthető-e a napirend vagy sem. Végül is Sarlós István, az Országgyűlés hozzájárulásával elmond­hatta véleményét. Megfogalmazása szerint: rosszul feltett kérdésre nem lehet válaszolni. Ezért javaslatot tett arra, hogy a kérdést más formá­ban tegyék fel újólag szava­zásra. Eszerint: hozzájárul-e az Országgyűlés ahhoz, hogy a kétnapos vita eredménye­ként a kormány a decembe­ri ülésszakra beterjessze az átdolgozott, meghatáro­zott időre szóló világos és tárgyalásra alkalmas prog­ramot. Bejelentését élénk helyeslés kisérte. A Sarlós István javaslatára megismételt szavazás ered­ményeként a jelenlevő 301 képviselő közül 251-en elfo­gadták, hogy a kormány mostani előterjesztését csak első olvasatnak tekin­tik, s decemberben foglal­nak állást a programokról. A következő napirendi pontként Békési László pénzügyminiszter első olva­satban terjesztette a Tisztelt Ház elé a jövő évi költség­vetés irányelveit és legfon­tosabb előirányzatait. A következőkben a mi­niszter a költségvetési kon­cepció legfontosabb kiadási tételeivel foglalkozott. A kormány támogatáscsökken-, tési programja 1990-re ere­detileg mintegy 40 milliárd forintos támogatáscsökken­téssel számolt. A szakmai előkészítés 31,5 milliárd fo­rintnyi támogatáscsökkentést tudott megalapozni, így az ez évi 190 milliárd körüli összes támogatás jövőre 158-159 milliárd forintra csökkenhet. A támogatások csökkentése másfél-két szá­zalékkal növeli a fogyasztói árszínvonalat, a helyi köz­lekedésben, az energiahor­dozóknál, a víz- és csator­nadíjaknál, valamint a lak­béreknél. Csökkennek a tá­mogatások az alacsony ha­tékonyságú tőkés export, valamint a rubelelszámolá­sú áruforgalom és a terme­lőberuházások területén is. — Ma a támogatások alig néhány területre koncentrá­lódnak — mondotta. — Túl­nyomó többségük az agrár­szférához, a helyi és távol­sági közlekedéshez, a lakás­építéshez és -fenntartáshoz, valamint a külkereskedelmi áruforgalomhoz kötődik. Az sem hagyható figyelmen kí­vül, hogy a lakosság élet­színvonalát közvetlenül be­folyásoló támogatáscsökken­tés esetén elkerülhetetlen a növekvő mértékű szociális kompenzálás, amely gyak­ran felemészti a támogatás­csökkentéssel elérhető' költ­ségvetési megtakarításokat. Valamennyi szempontot mérlegelve a kormány úgy látja", hogy a jövő eszten­dőben nagyobb mértékű tá­mogatáscsökkentés nem vál­lalható. Ezután Békési László a társadalmi közkiadások jö­vő évi koncepciójáról szólt. A tervezett növekedés itt a legjelentősebb, folyó áron számítva 19 százalék. Ez a növekedés azonban lénye­ges belső arányváltozásokat takar. A gazdasági válság körülményei között készülő költségvetés négy területen vállalhat prioritásokat; a szociálpolitikában, az egész­ségügyben, az oktatásban és a tudományos kutatásban. Az összes többi területen stagnálásra, illetve jelen­tős reálérték-csökkentésre kell felkészülni. — A szociálpolitika a jö­vő évi költségvetés egyik kiemelt területe. A kon­cepcióban tervezett 35 mil­liárd forintos szociális cso­mag az év közben több­ször is növelt 27 milliárd forintos idei kiadásokhoz képest mintegy 30 százalé­kos növekedést tartalmaz. Ez annyit jelent, hogy jö­vőre két részletben terve­zett, havi 800 forintos nyug­díjemeléssel a nyugdíjak reálértékének megőrzése 5400 forintig biztosítható, az alatt növelhető. Havi 300 forintos gyermekenkénti családipótlek-növelés ga­rantálja a családi pótlek reálérték-megőrzését is, és sor kerülhet e nagyon fon­tos támogatási forma állam­polgári jogon alapuló kibő­vítésére. Ezenkívül, a leg­rosszabb helyzetben élő csa­ládok egyedi támogatására 4 milliárd forinttal többet fordíthatnak majd a helyi tanácsok, a lakosság élet­viszonyainak legjobb isme­rői. Az egészségügyre ter­vezett 65 milliárd forint nem csak a meglevő háló­zat működtetésére nyújt fe­dezetet, hanem a fejleszté­sek üzemeltetésére, az egész­ségügy korszerűsítésére, re­konstrukciós programok megvalósítására is. A miniszter a továbbiak­ban szólt az egészségügy és a társadalombiztosítás kö­zötti feladatmegosztás mó­dosításáról is, Januártól a társadalombiztosítás átveszi az egészségügy finanszíro­zását, áprilistól a költség­vetés a családi pótlék ki­fizetését. A javasolt meg­oldással a társadalombizto­sítás tartalékai mintegy 4 milliárd forint többlettel to­vább növelhetők, a költség­vetés pedig képes átvenni az áprilisra törvénnyel, ál­lampolgári jogúvá szélesít­hető családi pótlék finan­szírozását. egymillió ember további bérlemaradását megakadá­lyozó 16 százalékos mérté­kű béremelést. — Sajátos új eleme költ­ségvetési programunknak, hogy az állami feladatokat ellátó szervezetek akár egy­házakról, akár társadalmi szervezetekről vagy magán­vállalkozásokról is legyen szó, oktatási, egészségügyi és szociális feladatok ellá­tása esetén a költségvetés­től ugyanannyi állami tá­mogatást kapnak, mint az állami intézmények. — A védelem és az igaz­gatás rendkívül szigorú fel­tételek között működhet 1990-ben — fejtette ki a miniszter a továbbiakban.— A védelmi kiadások a fo­lyó évi erőteljes csökken­tés után jövőre sem nö­vekedhetnek, ami a hadse­regben is végrehajtandó bér­emeléssel együtt több mint 20 százalékos reálérték­csökkentést jelent. Az át­alakulóban levő, jelentősen csökkenő, de egyben kor­szerűsödő magyar hadse­reg ennél nagyobb mérté­kű érvágást már nem tud elviselni. A belbiztonság, a rendőrség és az igazságszol­gáltatás területén pedig el­kerülhetetlen a költségvetés kiadásainak növelése. Összeomló lakáspiac A hiány feszültségei A miniszter szerint azelö­terjesztett költségvetési irányelvek két eltérő karak­terű költségvetési koncep­ciót tartalmaznak. Az egyik az 1989-es adószintek érin­tetlenül hagyása mellett 13 százalékos árindexre épít, a másik a vállalkozások és la­kossági adók csökkentése mellett a fogyasztás terhei­nek, mintegy 2 százalékos növelésével 15 százalékos fogyasztói árindexen alapul. Mindkét változat minimális követelménynek tekinti, hogy a költségvetés 15 mil­liárd forintnál nagyobb hi­ánnyal nem zárhat. Az első változat a stagnálás, a bele­törődés a kevesebb feszült­séggel, kényelmesebb kompromisszumokkal járó változat, a második — ame­lyet a kormány ajánl — több feszültséggel jár, de magában foglalja a gazda­sági átalakulás és differen­ciált növekedés esélyeit — mutatott rá. A költségvetés struktúrá­jának fokozatos átalakítása mellett négy területen ter­vez a kormány olyan vál­toztatásokat, amelyek a költségvetési reform részét képezik. Ezek a szociálpoli­tika és az egészségügy fi­nanszírozásának cseréje a költségvetés és a társada­lombiztosítás között, a ta­nácsok új finanszírozási rendszerének első elemei, a támogatáscsökkentési és adó-korszerúsitési program folytatása, valamint a lakás­finanszírozási rendszer mó­dosítása. Béremelés _ költségvetésből Békési László kifejtette: vetés teljes körű állami tá­az. egészségügyben, az ok- mogatással fedezi a min­tatásban, a tudományos ku- den eddiginél nagyobb mér­tatásban, az igazságügyben tékú, a költségvetési szer­és a rendőrségnél a költség- veknél dolgozó csaknem — Az egész költségvetés legneuralgikusabb pontja a lakásfinanszírozás tervezett módosítása. A mai helyzet tovább már tarthatatlan, mindenki számára elfogad­hatatlan. A fiatalok lakás­hoz jutási esélye a jelenle­gi rendszerben nem javítha­tó, az állam képtelen to­vább finanszirozni a nap­jainkra 91 milliárd forintra duzzadt lakáspiaci terheket. A jövő évi költségvetés e probléma legalább részbeni megoldása nélkül nem állit­ható össze. Két területen mindenképp változtatni kell. Az egyik a bérlakás­fenntartás .állami terheinek, a másik a kedvezményes kamatozású lakáshitelek ka­matkiegészítésének csök­kentése. Elkerülhetetlen az is, hogy javítsuk a lakással nem rendelkező családok, mindenekelőtt a fiatalok helyzetét. Sokan bírálják azt a kormányzati pénzügyi magatartást, amely a költ­ségvetés hiányának csök­kentését kiemelt feladatá­nak tartja. Nincs igazuk. Ez a szándék nem egy Öncélú, fiskális terror konkrét meg­jelenése, vagy a Nemzet­közi Valutaalap szakem­bereinek fixa ideája, hanem az ország, a gazdaság jól felfogott érdeke. Minden forint költségvetési hiány vagy a gazdaságból von el forrásokat, és ezzel csök­kenti a gazdaság pénzforrá­sait, vagy külföldi adóssá­gainkat növeli, vagy ha már egyik út sem járható, a fe­dezetlen költségvetési ki­adások az inflációt gerjesz­tik. Ez a magyarázata an­nak, hogy a kormány a 15 milliárdos költségvetési deficitet túl nem léphető felső határnak tekinti — hangsúlyozta a pénzügymi­niszter. — Kétségtelen — folytat­ta —, hogy a költségvetési koncepcióban vannak bi­zonytalan elemek, vannak kockázatok. Ezzel együtt is ez a költségvetési program, jelenlegi fázisában is keve­sebb kockázatot rejt magá­ban, mint az a folyó évi költségvetés, amelyet ez év első felében módosíta­nunk kellett — mondotta Békési László. A képviselők határoztak az 1989. évi költségvetési törvény módosításáról. En­nek alapján lehetővé tették azt, hogy a MAV 400 millió forintot használjon fel bér­preferencia címén. Ugyan­csak egyetértettek a kép­viselők atekintetben, hogy a tanácsok az idén .egész év­ben a lakosság lélekszámá­val arányosan részesedjenek az adóbevételből. Eredetileg úgy tervezték, hogy az idei esztendő második félévétől kezdve attól függ a taná­csok bevétele, miként fo­lyik be a személyi jövede­lemadó. Este 6 óra előtt néhány perccel az elnöklő Fodor István berekesztette az ülés munkáját. Csütörtökön a képviselők az adótörvé­nyek tárgyalásával folytat­ják a munkát. Nagy László felvételei Rátkai Árpád Végjáték a Tisza mentén Az állampárt utolsó évei Csongrádban 8. Egyébként a Délép említett, 1988. májas 26-i vállalati pártértokezlete egyhangúlag állást foglalt a megyei párt­értekezlet megtartása mellett is. Egy nappal korábban pe­dig a Tisza Volán vállalati pártértekezlete foglalt állást ugyanígy. A megyei vezetésnek pedig csakhamar lehető­sége nyílt a visszavonulásra, az országos pártértekezlet után egy konstruktívabb, de legalábbis pragmatikusabb gyakorlat kialakítására. Politikai bizottsági tagok régebbi szegedi beszédei, elő­adásai esetén a kialakult gyakorlat az volt, hogy többnyi­re a megyei első titkár, a titkárok, de nem egyszer még a megyei tanács elnöke és a szakszervezetek megyei ta­nácsának vezető titkára is .kísérték a vendéget, illetve he­lyet foglaltak az elnökségben. Így volt ez például az éppen megbukott vezetők hajdan volt szegedi látogatásainak ese­tén is. Június 6-án ritka alkalom kínálkozott arra. hogv a megyei vezetés" kedvez.öbb képiét alakítson ki magáról, esetleg érdemi fordulatot is meghirdessen a megújulás ér­dekében. Szegedre érkezett Nyers fíezsö, a Politikai Bizottság új tagja, aki a Bartók művelődési kozpontban az Útkere­sés — reformok cimü könyvének premierjén vett részt. Ugyanaznap az oktatási igazgatóság vendégeként, A re­form értelme — az értelem reformja címmel Kulcsár Kál­mán akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia fő­titkár-helyettese is előadást tartott Szegeden. Végül — szin­tén ugyanaznap — a Politikai Bizottság másik új tagja, PoZsgay Imre tartotta meg tervezett előadását, a Korunk kérdései című sorozatban. Különösen ez utóbbi esetben volt feltűnő, hogy — protokollszempontból „csak" — az előadást szervező oktatási igazgatóság vezetője, Kanyó Ferenc kíséretében jelent meg a vendég. A megyei ve­zetők mindhárom eseménytől távolmaradtak. Nem a ven­dégeknek hiányoztak, az ő sikerük — és a szervezők sike­re — így is teljes volt. Pozsgay előadásán a Somogyi Könyvtár sebtében átrendezett legnagyobb olvasója Ls szűknek bizonyult az érdeklődök befogadására, még a lép­csőházban is álltak. Helyi politikus számára egy ilyen hár­mas konstellációban rejlő lehetőségek kiaknázásának el­mulasztása körülbelül annyit jelent, mint egy csillagász számára egy teljes napfogyatkozás megfigyelésének elsza­lasztása. Június 23-án a megyei KISZ-bizottság foglalt állást a megyei pártértekezlet megtartása mellett, maja 27-én a megyei pártbizottság ülése elé került az ügy. Itt néhány pártbizottsági tag és számos meghívott pártértekezleti küldött a pártértekezlet összehívása mellett volt. a párt­bizottsági tagok többsége azonban ezt ellenezte. Mindösz­sze hét ellenszavazattal, az a határozat született, hogy a pártbizottság nem tart szükségesnek pártértekezletet, mert „ügyeit rendezni tudja saját hatáskörében, a pártbizottság keretein belül". Két nappal később a szegedi, majd július 28-án a ma­kói pártbizottságok a városi pártértekezletek megtartása mellett döntöttek. Az itt folyó viták jó néhány hozzászó­lója élesen bírálta a megyei döntést. A nyári uborkasze­zon ellenére, a viták más fórumokra is kiterjedtek, fel­forrósodtak, tartósakká váltak. Megjelent a humor is: „Már mindenki tudja, hogy lesz megyei pártértekezlet, csak a megyei pártbizottság tagjai nem tudják./." Július végén a mintegy 4 ezer 800 tagot tömörítő 25 pártbizottság titkára lehelet juttatott el a megyei pártbi­zottság tagjainak, a Központi Bizottságnak és a városi pártbizottságoknak. Ebben írják az alábbiakat: (Folytatjuk )

Next

/
Thumbnails
Contents