Délmagyarország, 1989. november (79. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-22 / 277. szám

1989. november 22., szerda 5 Kopogtató A népszavazás ügyében újabb telefonokat kaptunk ol­vasóinktól. Ugy tűnik, a szavazópolgárokat (a demokrácia játékszabályaival ismerkedve) a legapróbb részleteik is ér­deklik; például az, hogy az igenlő, vagy nemleges szava­zatok megjelölése a szavazólapon X, vagy + jellel tör­ténjen-e. A válasz: mindegy, csak egyértelmű legyen a kérdés megválaszolása. Megkérdeztük továbbá azt is, hogy a jelenlegi vá­lasztókörzetek megegyeznek-e a tanácstagi, illetve a ko­rábbi szavazókörzetekkel. Mint megtudtuk, ezúttal a sza­vazókörzeteket a postai irányítószámok, illetve a páros­páratlan házszámok szerint jelölték ki, így előfordulhat, hogy az. azonos utcában lakók két különböző körzethez tartoznak. A szavazókörzetek száma, helye, az utcák neve a ma kikerülő plakátokon és az ügyfélszolgálati irodá­ban látható. Ugyanott tették közzé a szavazatszámláló bi­zottságok névsorát is. Az SZDSZ azon kérésétől, hogy lapunkban tételesen soroljuk fel a szavazókörzeteket, eltekintünk, mivel Sze­geden a kopogtatócédulákat a posta kézbesíti, s így min­den bizonnyal elkerülhetők a Budapesten tapasztalt visz­szásságok. A 23-11 l-es központi telefonszómon elérhető tanácsi népesség-nyilvántartó csoport viszont ezúton kéri azokat, akik ideiglenes lakcímmel rendelkeznek Szegeden, de városunkban kívánnak szavazni, igazolásért az állandó lakhelyük szerinti tanácsi hivatalhoz forduljanak, mivel annak kiadására csak az illetékes. Végül egy furcsaság az adminisztratív munka terü­letéről: volt olyan polgár is, aki tegnap két kopogtatócé­dulát kapott., mivel két személyi számon volt nyilvántart­va. Becsületére legyen írva. azonnal jelentkezett, s a két­szeri szavazásra jogosító tévedést korrigáltatta. Közlemény — az 1989. november 26-ai népszavazásról A megyei választási bi­zottság az 1989. november 26-ai népszavazással kapcso­latban tájékoztatja a válasz­tópolgárokat: 1. Megyénkben a népsza­vazásról szóló értesítéseket (kopogtatócédulákat) leg­később 1989. november 22­én a választópolgárok meg­kapják. Az értesítés tartal­mazza, hogy melyik válasz­tópolgár hol szavaz. Ezt az értesítést és a személyi iga­zolványt a szavazni kívánó választópolgár vigye magá­val. 2. Aki értesítést nem ka­pott, személyi igazolványá­val szíveskedjék megjelenni az állandó lakhelye szerint illetékes helyi tanács vb­titkáránál, ahol tisztázhat­ja, hogy szerepel-e a válasz­tók nyilvantártasában. Amennyiben erre nincs ide­je, úgy legkésőbb a szava­zás napján — a kiplakátolt választási tájékoztatóban az állandó bejelentett (ha ilyen nincs, az ideiglenes) lakhe­lye szerinti szavazókörben — személyi igazolványával szavazás céljából megjelen­het. A szavazatszámláló bi­zottság — kizáró ok hiányá­ban — pótlólag is felveheti a választók nyilvántartásá­ba, és szavazatát leadhatja. 3. Az ideiglenes lakóhe­lyén, vagy tartózkodási he­lyén szavazni kívánó vá­lasztópolgár (ide értve a megyében tanuló, de tanul­mányai helyén állandó la­kóhellyel nem rendelkező egyetemi és főiskolai hall­gatókat is) a személyi iga­zolványával1 és igazolással szavazhat. Az igazolást az állandó lakhelye szerint il­letékes helyi tanács vb-tit­kárától személyesen, vagy írásban kérheti meg. 4. Egészségi állapota mi­att mozgásában gátolt sze­mélyt — szavazásának lehe­tővé tétele érdekében — ké­résére a szavazatszámláló bizottság legalább két tagja mozgó urnával felkeresi. II pszichológiai kultúra hete A megyei művelődési köz pont évek óta felvállalja a pszichológiai és mentálhigié­nés szakemberek továbbkép­zését. Ezt a hetet a pszicholó­giai kultúrának szentelik a szervezők. Rendezvénysoro­zatukra neves pszichológuso­kat, pszichiátereket, szocioló­gusokat, hívtak meg. A prog­ram hétfőn kezdődött, eddig önismeretről, pályaválasztás­ról, szociálpolitikáról, konf­liktusos nevelési helyzetekről hallhattak előadást a résztve­vők. Ma Együtt egymásért cím­mel fórumot tartanak fogya­tékos gyerekeket nevelő csa­ládoknak, szülőknek. Vendé­gek lesznek a városi tanács egészségügyi osztályának vezetője, a művelődési osz­tály, a pályaválasztási ta­nácsadó és a társadalombiz­tosítási igazgatóság munka­társai, valamint a városi ve­zető védőnő. A beszélgetést Bácskainé Gulyás Mária a népfront megyei családvé­delmi tanácsának titkára ve­zeti. Minden érdeklődőt vár­nak a Hazafias Népfront vá­rosi bizottságának tanács­kozótermébe (Vörösmarty u. 3 ). Délután 5 órától a me­gyei művelődési központban (Közép fasor 1—3.) Fodor Katalin pszichológus tart előadást Mi az a Co-coun­selling? címmel, ezt konzul­táció követi. Holnap a nyugdíjasok fog­lalkoztatási lehetőségeiről tart ugyanott előadást Vladi­szavjev András, délután fél 3-tól pedig a 600-as számú szakmunkásképző intézetben szerelemről, szexualitásról, családról tart előadást Kun János előadóművész, és Kun Jánosné Nagy Valéria pszi­chológus. Pénteken Családi konfliktushelyzetek pozitív megoldási lehetőségei cím­mel hallgathatnak előadást az érdeklődők a 600-asban, Kiss Ferenc pszichiátertől. Az előadások, konzultációk nyitottak, Bárki érdeklődő látogathatja azokat. A Jövő Irodalmáért Vélemények, állásfoglalások, javaslatok A Magyarországi Szociál­demokrata Párt szegedi szervezete üdvözletét juttat­ta el a kereskedelmi dol­gozók nemrégiben alakult Független Demokratikus Sza kszervezetének. A szegedi vezetőség fel­hívással fordul a pártok, társadalmi szervezetek, va­lamint az országos és helyi hírközlő szervek képvise­lőihez. „Szervezzünk nyil­vános fórumokat azokról a kérdésekről, amelyek az egész magyar népet érintik! Szembesítsük végre a nyil­vánosság előtt azokat a né­zeteket, amelyekről eddig az emberek túlnyomórészt csak egyoldalúan tájékozódhat­tak! Jussanak el torzítás nélkül a szembenálló vé-. lemények az ország legel­dugottabb településeire is!" Tizenhárom általános is­kolai, középiskolai és egye­temi oktató aláírásával ér­kezett tiltakozás a prágai népakarat rendőri brutali­tással, fasisztoid módsze­rekkel történt elfojtása el­len! Mint írják: „A prágai karhatalom embertelen fel­lépésének diákáldozatai is voltak. Ezért külön fordu­lunk a pedagógustársadalom tagjaihoz, és a tanulóifjú­sághoz, hogy szolidaritása bizonyságául emelje fel szavát az önkény ellen!" A Demokratikus Ifjúsá­gi Szervezetek Uniója 1989. november 17í-én elfogadott nyilatkozata szerint fölös­leges az Országgyűlésen már eldöntött kérdésekről sza­vazni. „Az ország jelenle­gi gazdasági helyzetében el­fogadhatatlan több száz millió forint ilyen célú fel­használása, ezt herdálás­nak tartjuk." Véleményük szerint nem etikus a nép­szavazást kezdeményező szervezetek ilyen típusú „ön reklámozása" sem. A Demokratikus Ifjúsági Szer­vezetek Uniója álláspontja szerint a Magyar Köztár­saság elnöke népszavazás­sal kerüljön megválasztás­Az MSZP Szegcdi Ifjú­sági Tagozata 1989. novem­ber 20-án alakult meg. Cél­ja az ifjúság sajátos érde­keinek érvényesítése a pár­ton belül. A tagozat ala­kuló ülésén kinyilvánította: „Mélységesen elítéljük a prágai hatóságok brutális akcióját, melynek áldoza­tai hozzánk hasonló fia­talok voltak. Semmiféle testvériséget nem vállalha­tunk egy olyan párttal, mely a társadalmi problé­mák megoldásának ilyen módját vállalja." Kutatók - vándorbottal „Látod azt a piros, sötét ablakú szuper­autót?" — bökött oldalba az egyik nap ismerősöm az utcán. „Egykori évfolyam­társam ül benne, ő volt az egyik legtehet­ségesebb fickó köztünk. Két kézzel kap­nak a tanszékek manapság az ilyenek után.i El is helyezkedett az egyikben, de nem sokáig gyarapította a tudomány kin­csesházát. Elvett egy butikoshölgyet, és most intézeten kívül éli világát. Kíváncsi lennék, mivel tölti napjait. Talán kötő­kisiparosoktól gyűjti össze a pulóvere­ket ..." Az orvostudományi egyetem finn dísz­doktora igencsak csodálkozott, amikor a tiszteletére rendezett vacsorán vendéglá­tói kapásból több példát is említettek pá­lyájukat elhagyó, ifjú. ígéretes kutatók­ról. Van, aki hat év álmatlan éjszakái, szülei, meg az állam anyagi áldozata árán megszerzett, gyógyításra szóló jogosítvá­nyát adta oda egy jó házasságért: míg ne­je matricákat nyom a tinédzserek trikói­ra, ő éli a gondtalan milliomosok életét. Ebben a fenekestül fölfordult világban ki tudja. melyikük „követett el" mósal­liance-t kettőjük közül. Valószínű, nem e két ifjú a tudomány igazi vesztesége, noha mindkettő joggal vádolható „hűtlen elhagyással". Valószí­nű. bennük nem buzgott annyira a meg­ismerésnek az a megszállottságig fokozó-, dó vágya, amely nélkül aligha válik bárki is tudóssá. Szánalmasabb eset azonban azé a fizikusé, aki egy nap azzal állított oda főnökéhez: „Professzor úr, szeretem a szakmámat, nagv tervekkel léptem be az intézetbe, azt hittem, álmaim meg is valósítom itt. De tessék megérteni, havi 7 ezerből nem tudom fölnevelni a gye­rekem. Egy szövetkezet tóbb mint a dup­láját ajánlotta föl. A tudásomat ott is ka­matoztatom, bár nem éppen alkotó mó­don ... Dé hát ezt jobban megfizetik. Ugye, megérti?" Van azonban, aki nem a' pályáról, ha­nem az országból vándorol el. A nemzet­közi tudományos élet vérkeringésében régóta részt vevő, a szakma álnál világú szerte ismert hazai kutatók a megmond­hatói: a megélhetési gondokkal küszködő, fiatal munkatársak mostanában valóság­gal ostrom alá vették őket egy-egy" kül­földi tanulmányút, munkavállalás érde­kében. Akiket a szakmai elhivatottság is hajt, azok joggal hivatkoznak arra, hogy a külföldi egyetemeken sokkal jobbak a kutatás, a szakmai fejlődés föltételei. És ez- szintén pénz kérdése; Vétek lenne kár­hoztatni a többet akarókat, hiszen anya­gi indíttatás nélkül is természetes igény a tudomány követeinek vándorlása a vi­lágban. Csak az e témában járatlan szá­mára szorul magyarázatra: az egyetemes, országhatárokat nem ismerő tudomány — annak egy-egy szakterülete — elhal, mi­helyst röghöz kötik, ha nem táplálkozik a világon elért legújabb eredményekből, és ő is nem táplálja azokat. Ehhez szinte naprakészen működő információhálózatra van szükség: használható és megfizethető telefonokra, telexre, telefaxra, számítógé­pes kapcsolatokra, folyóiratokra, konfe­renciákon való részvételre, és igenis, kül­földi egyetemeken töltött hónapokra, évekre. Hogy a tapasztalatok hazai föld­be ültetve, aztán itt teremjenek. És ez a lényeg. Talán orvosi kezelés alá vennék azt a parasztot, aki a talaj megmunkálását, a vetés, a palántanevelés, a növényvédelem fáradságos és költséges munkáját vállal­ja ugyan, de amikor eljön a betakarítás ideje, lemond a termésről. Márpedig fé­lő. hogy efféle szindróma jelei mutatkoz­nak most az ország tudományos életében is. Vizi Szilveszter akadémikus nyilatkozta az MTI-nek nemrégiben: az idén már eddig több mint 700 kutató távozott — ösztöndíjasként, vagy munkavállalóként — a külföldön őket tárt karokkal váró in­tézetekbe. A magyar szakemberek ,Jka­pósságának" akár őrülhetnénk is. A baj csak az, hogy a fiatalok többsége — lát­va a gazdag és nyugodt kutatási föltéte­leket, a munkát megbecsülő, személyi és anyagi biztonságot is jelentő értékrendet — ott is marad. Távozásuk egyértelmű veszteség a munkájukat egy-két évig nél­külöző, de tapasztalataikkal őket hazavá­ró kutatócsoportnak. Annak a magyar szellemi műhelynek, amely nehéz körül­mények között is kutatóvá érlelte, szárny­ra bocsátotta olyan tudás birtokában, amellyel „el tudta adni" magát jó nevű amerikai vagy nyugatnémet egyetemeken. S hogy a „betakarítástól" megfosztja az; országot? Lehetne ezen moralizálni, de tény: az ember — vándorbottal a kezében — ott pihen meg, ahol élelmet, vizet és friss levegőt, biztonságos hajlékot azaz az elemj létfeltételéket megtalálja. Márpedig a tehetséges — ezért zabolátlan — elme számára létfeltétel a szürkeállomány tel­jesítményének minél tökéletesebb kihasz­nálása, szabad szárnyalásának mindenfé­le. így anyagi akadályoktői is független biztosítása. Tudomásul kell vennünk, ezeknek az embereknek a többsége — el­lentétben a jövedelmező házasságokba vándorlóktól — dolgozni, alkotni akar. Ott, ahol tud. Hogy miként jutottunk! idáig? Az az ideológia, amely évtizedeken át a fizikai munkát tartotta kizárólag értéktermő te­vékenységnek, nem is engedte, hogy pénzt, sok pénzt „öljön" a kormány efféle „haszontalanságok"-ba. Így aztán nem­hogy képtelenek vagyunk a természettu­dományok műveléséhez nélkülözhetetlen legmodernebb berendezések beszerzésére, de még a régi, meglevő műszerpark kar­bantartása is anyagi nehézségekbe ütkö­zik. Az értelmiségi hivatást sikerült any­nyira leértékelni a köztudatban, hogy míg a háború előtt háromszorosát kereste egy mérnök, mint a vele együtt dolgozó mun­kás, a '80-as évekre szinte kiegyenlítődött a fizetésük. Figyelmen kívül hagyva, hogy az értelmiségi lét fönntartásához nem. elég a kenyérre keresni: a napi szellemi táp­lálékot is pénzért adják. (Sajnos, mára a fiatal kutatónak, ha családos, kenyér­gondjai lettek.) Ma kimondhatjuk négy évtized már­már végzetes tévedéseit. Tisztán látják a politikusok, a vezető értelmiségiek ennek az önpusztító ideológiának — és gyakor­latának — minden káros következmé­nyét, a tehetségek tömeges elvándorlásá­nak veszélyét Amikor már-már egyéb kincsünkkel sem dicsekedhetünk a vi­lágban. mint kiváló szürkeállományunk­kal, bűn tétlenül nézni, hogy tehetségeink hivatást vagy hazát cserélni kényszerül­nek; Olyan intézkedések sorozatára van szükség, amelyek meggyőzik a legkiválób­bakat: hazájuk számit rájuk, igényli és elismeri magas szintű szellemi munkáju­kat, és az eredményes kutatáshoz szük­séges föltételeket messzemenően biztosít­ja számukra Ha erre belátható időn be­lül nem látnak biztosítékot? A követ­kezmények nemcsak az ország tudomá­nyos életét sújtják. Nincs több idő a halogatásra: a még itt maradottak is faragják a vándorbotot! Chikán Ágnes Kedden, a téli könyvvásár alkalmából ünnepélyesen kiosztották a Jövő Irodal­máért jutalmat, amelyet a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat adományoz a kor­társ magyar irodalom támo­gatására. A díjakat az aláb­bi művészek kapták: Marná János, Babics Imre, Márton László, Szilágyi Eszter An­na, Komis Mihály, Petri György, Tar Sándor, Gara­czi László. Kemény István, Lengyel Péter. Az évenként kiosztásra kerülő díjak összértéke a vállalat éves adózott nyere­ségének 1 százaléka, maxi­málisan 500 ezer forint. Az immár másodjára odaítélt jutalommal az elmúlt év szeptember 30-a és az adott év október 1-je között meg­jelent miivek szerzőit érde­mesítette a kuratórium. Idén több mint . 300 mű alapján választották ki a tíz legméltóbbnak talált al­kotót. Meglehetős fagyos han­gulatban ücsörögtünk a De­ák gimnázium nagytermé­ben hétfőn este. Ügy ötve­nen lehettünk, akik pén­zünk felől érdeklődtünk az OTP megyei szakembereitől. Miért nem többen? A kér­désre sok-sok válasz ad­ható. 1. Mert magyarázatokkal tele a zsebünk, a fejünk, de azokból nem épül föl a ház, azokért nem adnak a boltban semmit. • 2. Mert nincs fölöslegünk, a mindennapi betevő fa­latra meg a havi törleszté­sekre éppen futja — kö­vetkezésképp kérdés nélkül küszködünk. 3. A honatyák a héten döntenek zsebbevágó dol­gainkról, vagyis, ma sem­mi sem biztos, sőt, min­den lehetséges, s ennél töb­bet nem tudnak az OTP képviselői sem Inflálódás közben Forintos fórum 4 A téma oly ingerlő, jobb ha távol tartjuk ma­gunkat tőle. 5. Aki megtakarított ban­kókkal rendelkezik, az ma már nem nyilvános, lakos­sági fórumon tudakozódik, mit is kezdjen vele. No persze, a van és a nincs sokkalta árnyaltabb, számtalan formáció létezik a két véglet között, ame­lyeket különben éppen az OTP-sek ismernek legjob­ban. Ügyhogy a népfront ál­tal szervezett fórum, mint­hogy az egyes, eseti kér­déseknek helyt adott, még­sem volt haszontalan, s ha csak egy emberben is bi­zakodást keltett a másfél óra, nyugtával dicsérheti hétfői napját Raffay Ernő képviselő, Perjési József, az OTP megyei igazgatója, Ábrahám László megyei népfrontelnök, a házigazda. Három polgárban véltem fölfedezni reményt. Egyikük bankszámlájáról, ismeret­len indokból külföldi kö­vetelésre leemelt 15 már­kájának utánanéznek hely­ben, a képviselő — az OTP bankárai által kioktatva — megpróbálja kijárni illeté­kes helyen, hogy egy rösz­k?i kötvényvásárló legalább névérték szerint kapja visz­sza pénzét, egy társasház­építkezésbe fogott fiatalem­ber bőséges olvasnivalót vi hetett magával, az OTP zöld füzetkéjét,, melyből megismerheti lehetőségeit. Egyébiránt, minden jel szerint, forintunk további inflálódására számíthatunk, továbbá átfogó pénzügyi módosításokra (hogy meg­szűnik-e a szociálpolitikai kedvezmény, hogy adó­zunk-e a 10 százalék fö­lötti kamatozású kölcsöne­ink után, változnak-e a ka­matok, nem tudni még). A megyei OTP terveiről azt hallottuk, bankká kívánnak alakulni, változtatnak az ügyfeleik tájékoztatásának rendszerén — például üze­netrögzítőket alkalmaznak majd —, s megkérdezik a lakosság bizonyos rétegeit, mit várnak a takarékpénz­tártól, illetve, mit javasol­nak nekik. Tervük még: az újszegedi fiókot diszkrét, üz­leti megbeszélések színhe­lyévé változtatják. M. E.

Next

/
Thumbnails
Contents