Délmagyarország, 1989. november (79. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-18 / 274. szám

4 1989. november 18., szombat Csütörtökön este a Szegedi Nemzeti Színház színpadán a Honvéd Együttes mutatta be két új táncprodukcióját. Utolsó leltár címmel Vavrinecz András és Diószegi lAszló kötötte egy bokrétába a magyar nyelvterület táncait. Novak Ferenc,'a rendező így fogalmaz: „Határainkon kívül és belül még megtalálható kultúránk, zene-és tánchagyományaink számbavétele ez a műsor. Ügy érezzük, el kell készítenünk most, a huszonnegyedik ótában ezt a leltárt ... Műsorunkat üzenetnek szánjuk. Üzenjük a mai magyarságnak, de üzenjük Európának is, hogy ez a szellemi vagyon határainkon túl és innen még létezik. Ez a kultúra századunk történelmi megpróbáltatásai ellenére még él, és semmiképpen sem osztható föl." A műsor szlovéniai tánccal kezdődött, és fergeteges erejű moldvai csángóval zárult. A Száva partjától a Szeret völgyéig „táncoltak cl" a lányok, fiúk, s közben bebarangolták Nagy-Magyarország legszebb tájait. Somogyországot, Zoborvidéket, a Kárpátalját, a DélAlföldet, Erdélyben a kalotaszegieknél és a moldvai csángóknál fejezték be a leltárt. A másik produkció tematikus táncjáték. A Forrószegiek címet viselő történet valódi. Az 1900-as évek elején játszódott le Széken, ahol a szigorú szabályok sokszor megakadályozták, hogy szerelmes fiatalok egymáséi lehessenek. Afféle Rómeó—Júlia történet ez, végén — egy zárt világban szinte törvényszerűen bekövetkező — tragédiával. A képen: Béres Anikó, Ertl Péter és Lányi Attila, a Forrószegiek főszereplői A Forrószegiek játékán, táncán jobban érezhető Nóvák Ferenc szelleme, mint az előző, tényleg leltárszerű táncrendben, amelyben a klasszikus koreográfiákat az együttes korrekt módon „letáncolta". Ugy is mondhatnám: szépen, néha talán túl szépen. Gyönyörű, tiszta ének kísérte — talán kicsit steril hangzású — a lányok kissé finomkodó mozgását. A fiúk legényese is olyan volt, mint vadonatúj, fényesre glancolt csizmájuk. Sokkal feszesebbnek, nemesen egyszerűbbnek, rusztikusabbnak tűnt a második tánckompozíció. A műfajból adódóan itt a szereplők szabadabban kezelhették mozgásukat, egyéniségüket is jobban megmutathatták. A rendező-koreográfus Nóvák érdeme, hogy a balladai tömörséget nem áldozta fel a látványos nagyjelenetekért. A kétszemélyes, apró — olykor szinte brutálisan kemény — villámjelenetek néha pattanásig kifeszítették a dráma .kereteit. Rosa László folklorisztikus zenéjében, mint mindig, most is megjelentek a református zsoltárok orgonával kísért dallamai, valamint — ez esetben a műfajtól egy kissé idegen — szintetikus megoldások. Götz Béla díszletei ízlésesek, egyszerűek, praktikusak. Imrik Zsuzsa jelmezei a széki ikonográfiához alkalmazkodtak. (A főszereplő nyomorék barátjának — a táncos által egyébként remekül megformált — figuráját „civil" öltözettel különböztette meg a többiekétől, igen hatásosan.) A Hegedős együttes a tőle megszokott lélekteli muzsikálással kísérte a táncosok énekét, s húzta nekik a talpalávalót. Pacsika Emília Jobb ma egy sánta, mint holnap a szárnya(s)? A „tűzmester" maradni akar A színház prózai tagozatának csütörtöki megbeszélésért egyértelműen kiálltak Kuszt József mellett a színészei. A szavazatukkal azt nyilvánították ki: van itt főrendező, ha papír nincs is róla. . A helyzet mégis oly gubancosnak tetszik, ember legyen a talpán, aki eligazodik benne. Pedig jó lenne már szálazni a csomót, végtére a tét: három tagozatú színházunk megmarad, vagy szétesik. Hiszen ha Ruszt megy — szétszóródik a prózai társulat; az ittmaradását viszont olyan, föltételekhez köti, amelyek vagy az operának nem felelnek meg, vagy egzisztenciálisan fenyegetne legalább három, vezető beosztású embert. Eleddig történt, mi történt. de most úgy látszik: patt. Csütörtökön Pestre utazott, ezért telefonon kérdeztem újra a kulcsfigurát, avagy — Bogácsi Erzsébet szavaival (Magyar Nemzet. Lear felhívása) — a királyt, „aki jogar nélkül is király". — Elöször is; most szerdán lejárt a kecskeméti pályázat határideje; a november 4-i interjúban azt mondta, esetleg beadja-.. — Nem tettem. — Mint „tűzmester" is kapott sebeket; nem vonul vissza? — Egyre inkább maradni akarok. . — A Csongrád Megyei Hirlap közölte a miniszterhez írt nyugdíjkérelmét mintegy bizonyítékként; lám. nem igaz. hogy színházigazgatói posztra pályázna. Hogyan értsem? Negyedikén még azt mondta nekem, igazgató lenne ... — Ügy értse, ahogy mondtam. Ha kell, átmenetileg, a színház működőképessége érdekében vállalnám. De hamar kiderült, az operatársulat, élén nagyra becsült Gregor József barátommal, ezt nem fogadná el. Tehát más megoldást kell találni. Ehhez nyugodtan meg kell vizsgálni, hogy miféle a színházi válság. — Ruszt-féle, hiszen a nyilatkozata miatt robbant ki. — Nem lehet azt mesterségesen. egv újságcikkel csinálni. Az igazság az, hogy i -v létező, valóságos válság — nyilvánossá vált. Tessék végiggondolni: igazgatóvagy főrendezőválságról beszélhetünk? A színháznak ugyebár van igazgatója; de mert nem tudja megfelelően a feladatát ellátni csak a forma szerint igazgató. Főrendező viszont formálisan nincs, de ténylegesen van, mert mindenki elismeri, hogy ellátom a főrendezői feladatokat, s mint ilyent, igényel a társulat. Csak megjegyzem, én személyében sosem támadtam Nagy Lászlót, hanem minősítettem a munkáját; ő viszont nem ugyanígy járt el velem szemben. — Megbocsásson, amiért félbeszakítom; miért gondolja, hogy jogosult az igazgató munkájának minősítésére? — Ez mindazoknak a kötelessége, velem együtt, akik jó színházat akarnak Szegeden. Sokaknak van véleményük, csak nem merik, nem tudják, nem akarják nyilvánossá tenni. — Akkor inkább nézzük tovább a színház válságjegyeit! — Minden arra mutat, hogy ideje lenne a fejéről a talpára állítani a szerkezetet; a tagozatoknak most fölkészült szakemberek a vezetői mindent meg tudnak csinálni, amit kell, külön a maguk portáján és együtt is. Már tehát csak egy kis létszámú, de profi apparátusra lenne szükség és minden menne, mint a karikacsapás. Amíg nincs ilyen, az egyáltalán nem profikból álló úgynevezett igazgatóság pedig ott ül fölöttünk, addig ... — Most meg azt mondja, hogy talán nem is kell igazgató? — Miért, maga talán tud valakit? Aki szolgálná a három tagozat irányítóiból álló vezetői gréniumot? Aki szervezésben, menedzselésben is profi? Ráadásul mellesleg azért színházi szakember? — Sokan ilyennek tartják Nikolényi Istvánt, a Csongrád Megyei Hírlap jelenlegi főszerkesztőjét, aki másodállásban most is a szabadtéri művészeti vezetője. — És is gondoltam rá, és értesültem róla, hogy mások is. Régóta ismerem — ő talán valóban alkalmas lenne. De ezt aligha mi fogjuk eldönteni. Üjra csak azt mondom, tárgyalóképes embereket keresek a megoldáshoz. Hiszen visszamenőleg is engem igazol a tanácsi döntés: főrendező kerestetik, holott — az iménti gondolatmenet szerint — főrendező, az van. Valahogy fordítva működnek Szegeden a dolgok ... — Ha a színészek szavazását figyelémbe venné a tanács, Ruszt József most elvállalná a förendezést? — Ha a színházon belül is megteremtődnének az előbb fölsorolt, és szerintem a működéshez szükséges föltételek, akkor igen, akkor megpróbálhatnánk, hogy „a próza botladozó lovacskáját mégiscsak Pegazussá változtassuk", ahogy ezt a kollégája, Ladányi Zsuzsa mondta volt, a rádióban. (sulyok) Darmstadti vendégek Szeged nyolcadik testvérvárosa a tervek szerint az NSZK-beli Darmstadt lesz. A város főpolgármestere, hogy ismerkedjen a leendő magyar testvérrel, holnap küldöttség élén Szegedre érkezik. A delegáció vasárnap délután 5 órakor a múzeum képtárába látogat, ahol Günther Metzget főpolgármester megnyitja a Darmstadti festők képiéi Darmstadtról című kiállítást. Hétfőn a kora délelőtti órákban a két város vezetői a testvérvárosi kapcsolatokról tárgyalnak, délután pedig Szeged nevezetességeivel ismerkednek a vendégek. Görög hétvége az IH-ban Kalimera! — lehet, hogy így fogadják majd a vendégeket az ifjúsági ház munkatársai e hét végén, melyet a görög kultúra népszerűsítésének szentelnek. A gyönyörű déli országról sok mindent megtudhatnak azok a gyerekek és felnőttek, akik ellátogatnak a rendezvényekre. Ma délután 3 órától Szabó Miklós, az ELTE régész professzorának előadását hallgathatják görög műkincsekről. A diavetítéssel egybekötött beszámoló ásatásokkal, felfedezések eredményeivel ismerteti meg az érdeklődőket. Holnap délután 3 órától Somogyi Károlyné Görögországban készített felvételeiben gyönyörködhetnek a felnőttek, a gyerekek ez idő alatt játszóházban vehetnek részt, ahol görög babákat, álarcokat készíthetnek. Közben Dianoski Niki beszél a görög népszokásokról, ruhaviseletről. Az érdeklődők a görög ételkülönlegességet, a pitát is megkóstolhatják. Görög muzsikára rophatják a táncot azok, akik este hat órára az ifjúsági házba mennek, ahol a Maszkarádesz népzenei együttes várja őket. A témával kapcsolatban videofilmeket is láthatnak a vendégek. Kalimera, Kaliszpera! azaz jó napot, jó estét a görög hétvégén az IH-ban! Munkáskezdeményezések Városi munkás tagozat az MSZP-ben Sorra alakulnak Szegeden az MSZP tagozatai. A legújabb hír: megalakult a munkástagozat is. A szerkesztőségnek eljuttatott felhívásból idézünk: „A munkástagozatba hívunk és várunk minden olyan munkást és termelésirányitót, aki az MSZP-be belépett, vagy hozzá pártolótagként csatlakozik. Szívesen fogadjuk az olyan alkalmazottak és értelmiségiek jelentkezését is, akik tagozatunkkal rokonszenveznek ..." A tagozat irodát nyit a városi székházban, ahol minden hétfőn és szerdán Miklós Károly kongresszusi küldött várja a személyesen vagy telefonon jelentkezőket. Elegendő számú csatlakozás esetén meghirdeti a munkástagozat városi fórumát. Egyelőre tizenhat aláírás szerepel a felhíváson — meós, művezető, sütőmunkás. gumigyártó, préskezeló, energetikus, épületgépész, postás, fűtésszerelő, nyomdász, adminisztrátor, fűtógépkezelő ... Tehát megszólal a „csöndes többség" is ... És mit mond? Üzenetükben hangsúlyozák. hogy az MSZP nem szakított a munkások politikai érdekeinek képviseletével — ellenkezőleg: a hatékony akaratnyilvánítás lehetőségét kínálja nekik. Maguk formálhatják politikai akarattá, amit helyzetük ós érdekük diktál. A tagozatban kikovácsolódó vélemények nem veszhetnek el bürokratikus süllyesztőkben, mert mögöttük szervezeti erő áll, munkájukat nyilvánosan végzik, és képviselőiket maguk delegálják a párt testületeibe. Jobban szolgálja tehát a munkások érdekeit, ha a szocialista pártban erős munkástagozat működik, mintha a párt nevében ott lenne a munkás jelző, de vezetői csak engedelmes, hallgatag tömegnek tekintenék a munkásságot úgy, ahogy az MSZMP-ben történt. Szükséges, hogy véleményük legyen a gazdasági válság megoldásáról, a munkanélküliség veszélyéről, a tulajdonreformról, a gazdasági élet állami szabályozásáról, a munkástanácsokról, a szakszervezetekről, a munkásbérekről, a vezetői prémiumrendszerről, és számos más fontos politikai, gazdasági kérdésről. Szinte e szerveződéssel egy időben kaptuk a hírt: Üjszentiváncm is gondolkodnak hasonlóan. Kész, volt az alábbi kis interjú: A munkás sem dilettáns! Munkástagozatot alapított az MSZP újszentiváni reform-alapszervezete. Enynyi lenne a lecsupaszított hír, ami így önmagában vajmi keveset mond. Ezért is kértük beszélgetésre az új szerveződés ügyvezető titkárát, Dunai Józsefet: — Az alapszervezeten belül, attól teljesen függetlenül alakult meg a munkástagozat. Az a célunk, hogy a lakóterületen élő munkások érdekeiket markáns politikai akarattá formálhassák. — Innen a munkástagozat ötlete? — Onnan, hogy szimpatikusnak találtuk azt, ahogyan a reformkörök tették: szolgálati út nélkül, demokratikusan szerveződni — ez volt a cél. Szeretnénk, ha a munkásoknak beleszólásuk lenne saját sorsukba. — Mondana példát? — Szívesen. Azelőtt, ha szóltunk valamiért, a vezetők azt mondták, mi ehhez nem értünk. De honnan vették a bátorságot, hogy kijelentsék: a munkás mindenhez dilettáns! Ha mégis beleerőltettük gondolatainkat néhány dokumentumba, azt szépen kisimították a demokratikus centralizmus vasalójával. Az a célunk, hogy a novemberi városi pártértekezleten bekerüljön a küldöttünk a vezetőségbe. — Ha sikerül, mit fognak képviselni? — Azt mindenképpen, hogy ne hivatkozzanak ránk. munkásokra, mindig és mindenhol. Az is idegesít bennünket, hogy a tervezett reprivatizálás során mi csak rosszul járhatunk. Tartunk attól, hogy a régi vezetők kellő anyagi háttérrel átmenthetik hatalmukat a gazdasági szféra más területeire, a munkásoknak viszont nem lesz módjuk, hogy részvényeket vásároljanak. — Mi lehet az ellenszer? — Ma úgy gondoljuk, hogy a -vegyes vállalat a legkedvezőbb forma. Azon már régen túl vagyunk, hogy miénk a gyár! Azt szeretnénk szorgalmazni, hogy hozzáértő, tiszta kezű vezetők kerüljenek a székbe. — A vállalatoknál hogyan érvényesíthetik akaratukat? — Munkahelyen kívül akarunk szerveződni, működni. De tagjaink kötődnek a szakszervezethez. így közvetett érdekvédelmi funkciót is vállalunk. Az alakuló szegedi munkástagozat viszont már hatalmas politikai erővé válhat. — Mire használjak ezt az erőt? — Szeretnénk részt vállalni a gazdasági válság felszámolásában. No, ne úgy értse, hogy egy csapásra meg tudjuk változtatni az ország gondjait, de el akarjuk mondani, mi csipi a szemünket. -- Például? — Az, hogy a munkabérekből egyre nehezebb megélni, ugyanakkor veszteséges vállalatok vezetői százezreket, milliókat vesznek fel prémiumként. ' Azután csődbe megy a cég, és a munkások az uícára kerülhetnek. Miért éppen tőlünk várják mindig az áldozatot? A túlórát adóval büntetik, az árakkal mar meg sem kísérelhetünk versenyt futni. A vezetők mikor hoznak végre áldozatot az országért? R. G. Már most gondoljon az ünnepekre! Szegeden, a Kárász u. 5. szám alatti JÁTÉKBOLTBAN (telefon: 62/11-352) 30%-os árengedménnyel vásárolhat társasjátékokat, HÉBÓ gipszöntőt és festőjátékot, Flipper focit, babaházat és más játékokat NOVEMBER 20-25-ÉIG. MOST VÁSÁROLJON, MOST ÉRDEMES ! Egyéb ajánlatunk: import és hazai játékok nagy választéka, Legók, távirányítású autók, elemes játékok, babák. KERESKEDELMI VALL AL AT